A cserbenhagyás vétsége

Ehhez kapcsolódóan tehát a cserbenhagyás vétségének hazai szabályozását röviden bemutatva szeretnék rámutatni a hazai jogalkotásban és jogalkalma-zásban jelenlevő inkoherenciára a bűnös szándék megítélésének tekintetében.

E szerint,

„ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e, illetve az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”¹⁹

Fontos, hogy ez a vétség tisztán mulasztásos jellegéből adódóan, csak szán-dékosan követhető el, tehát a balesetet észlelő érintett járművezetőnek tisztában kell lennie a sérülés lehetőségével. A leglényegesebb, hogy ez egy szubszidiárius bűncselekmény, és csak akkor valósulhat meg, ha segítségnyújtás elmulasztá-sáról nem lehet szó. Cserbenhagyás tehát csak akkor állapítható meg, ha nincs olyan személy, akinek irányába a segítségnyújtási kötelezettséget teljesíteni kellett volna. Kizárt a személyi sérülés keletkezése, csupán a sérülés kiala-kulása feltételeinek kell fennállniuk.²⁰ Egy baleset kimenetele szerint anyagi káros, személyi sérüléses vagy halálos lehet. A cserbenhagyás esetében – annak szubszidiárius jellegére tekintettel – csak az anyagi káros balesetek jöhetnek szóba.²¹ Major Róbert megállapítása szerint, mivel a bűncselekmény tárgya ket-tős – az ember élete testi épsége és a közlekedés biztonsága -, a bűncselekmény megállapításához nem elég csak a közlekedés biztonságának a sérelme, hanem szükséges az emberi élet, a testi épség megtámadott volta. Ez azt jelenti, hogy cserbenhagyásról akkor beszélhetünk, ha a baleset hatókörében volt olyan sze-mély, akinek az élete, vagy a testi épsége sérelmének reális lehetősége fennállt.

Baleseten tehát a cserbenhagyás szempontjából olyan – kizárólag anyagi kárt okozó – közlekedési eseményt értünk, amelynek a hatókörében egy vagy több személy is volt, és a baleset körülményei valószínűsítik a személyi sérülés

bekö-19 2012. évi C. tv. 239. §.

20 G István: A cserbenhagyás és segítségnyújtás elmulasztása bűncselekmények oksági és motivációs összefüggései. Belügyi Szemle, 1995/12. 70.

21 M Róbert: Az ittas járművezetésről és a cserbenhagyásról – a közlekedési bűncselekmé-nyek újrakodifi kálásához. Belügyi Szemle, 2004/1. 126.

vetkezését.²² Önmagában a járművezető helyszínelhagyása egyébként szabály-sértésként értékelhető. Éppen ezért nem valósul meg a cserbenhagyás vétsége, ha a közúti baleset során csak kisebb anyagi kár keletkezik, és az utasok vagy kívülállók élete és testi épsége nem kerül közvetlen veszélybe.²³ Mivel azonban a védett jogtárgy a közlekedés biztonságához fűződő társadalmi érdek is, így a bírói gyakorlat megállapítja a cserbenhagyást abban az esetben, ha a passzív alany nem sérült meg, tekintettel arra, hogy az elkövető legalapvetőbb köteles-ségének teljesítése nélkül a helyszínről távozik. Noha van olyan döntés, ahol személyi sérülés hiányára tekintettel nem állapították meg a cserbenhagyást, de ez a gyakorlat szerint akkor történhet meg, ha felismerhetően, vagy egyértel-műen nem történt sérülés. Ha a sérülés lehetősége felismerhető volt, abban az esetben megállapítható a bűncselekmény, ugyanakkor a legfelsőbb bíróság több döntésében rámutatott arra, hogy a sértett személy segítségre szorultsága nem tehető függővé az elkövető megítélésétől.²⁴ Ahogy Mészáros Ádám rámutat, a segítségnyújtás elmulasztásának megállapítása nem a ténylegesen segítségre szorultság hiányának oldaláról kizárható, hanem az elkövetési tárgy hiánya miatt. Mivel a cserbenhagyás elkövetési magatartása és a segítségnyújtás elmulasztásának a bírói gyakorlat által értelmezett elkövetési magatartása részben megegyezik és a cserbenhagyás törvényi tényállásában nincs elköve-tési tárgyként passzív alany megjelölve, így csak ez utóbbi tényállás valósulhat meg elméleti aggály nélkül.²⁵ Ennek köszönhető az is, hogy a joggyakorlat több alkalommal²⁶ azoknál a gázolásos baleseteknél ahol a sértett azonnal meghalt, és az elkövető megállás nélkül tovább hajtott, a cserbenhagyást halmazati bűncselekményként állapította meg – egyébként annak szubszidiárius jellege ellenére –, és ebben a körben a védett jogtárgy nem korlátozódhat az emberi élet védelmére.²⁷

Éppen ezért, látni kell azt, hogyha nincsen olyan személy, akit segítségben kellett volna részesíteni, akkor jelen esetben a cserbenhagyás vétsége pusztán abból a tényből kifolyólag valósul meg, hogy a járművezető nem teljesítette azt az alapvető erkölcsi kötelezettségét, hogy meggyőződjön arról, történt-e valódi személyi sérülés. Hiszen „a meggyőződési kötelezettség teljesítése – mint az

22 Uo.

23 BH. 1987. 262.

24 BH. 1998. 575.

25 M Ádám: A cserbenhagyás és a segítségnyújtás elmulasztásának elméleti és gyakor-lati kérdései. Magyar Rendészet, 2004/1. 127.

26 Főként BH 1983. 146. és BH 1985. 331.

27 M i.m. 124–129.

a segítségnyújtás elmulasztásának bűncselekménye esetén is az elvárt segít-ségnyújtás vonatkozásában látható – túlnyomórészt jogszempontú értékelés alá tartozó és morális tartalmú alapokon nyugszik”.²⁸ Előfordulhat, hogy a balesetet nem is az az ember okozta, aki utána elhajtott, hiszen a balesettel érintettség szempontjából nincs jelentősége a balesetért való esetleges felelősségnek, vagy annak hiányának,²⁹ tehát pusztán azért kell felelnie, mert nem járt el moráli-san elfogadható módon. Mindennek pedig véleményem szerint pusztán az az oka, hogy ebben az esetben védett jogtárgyként egy jóval tágabb, általánosabb kategória van megnevezve. Azt legalábbis véleményem szerint mindenképp érdemes megfi gyelni, hogy egy adott bűncselekmény szabályozásának tekin-tetében a jog támaszkodik bizonyos morális elvárásokra, míg egy másiknál ezek az elvárások háttérbe szorulnak, egy logikai rendszer érdekében, aminek összességében a vázoltak alapján mégis megkérdőjelezhető a koherenciája.

5. Összegzés

Végezetül talán elmondható, hogy a védett jogtárgyak meghatározásán alapul az, hogy mit rendel büntetni a jogalkotó. Azonban mint látható, előfordul, hogy éppen a jog által védett morális érdekek, vagy ha úgy tetszik, bizonyos esetek-ben a társadalom biztonsága az, amit fi gyelmen kívül hagy, amikor meg akar felelni saját kodifi kált rendszerének. A francia, spanyol és svéd Btk. az alkalmas kísérlettel azonos módon rendeli büntetni az alkalmatlan kísérletet, melyről nem is rendelkezik elkülönítetten.³⁰ A német büntetőjog az ún. benyomás teória alapján teret hagy az alkalmatlan kísérlet büntetésének, tekintettel arra, hogy a tettesi magatartás nyomán a közösség bizalma a jogrend érvényességében meg-rendül, és a jogbiztonság érzése valamint a jogi béke csorbul. Emellett pedig az osztrák és a svájci Btk. kapcsán elmondható, hogy teljesen másként értelmezik az abszolút alkalmatlanságot. ³¹Az összehasonlításból látható véleményem szerint, hogy az alanyi oldal az, illetve a bűnös szándék megléte az, amit a jog-alkotó, és a társadalom nem tud közvetlenül befolyásolni, hiszen csak azt tudja

28 E –F –M –R N –V : Közlekedési büntetőjog.

Budapest, HVG-Orac, 2008. 182.

29 Uo. 184.

30 N Ferenc: Az alkalmatlan kísérletről európai kitekintéssel. In: N Ferenc (szerk.):

Bűnügyi mozaik – Tanulmányok Vida Mihály 70. születésnapja tiszteletére. Szeged, Pólay Elemér Alapítvány, 2006. 188.

31 Uo. 180–183.

megmondani, hogy mely bűnös cselekedeteket rendeli büntetni. Úgy gondolom, a hazai jogalkotást alapul véve mindenképpen elgondolkodtató jelenség, hogy a jogalkotás egy adott esetkörben büntetni rendeli az elkövető bűnös szándékát passzív alany hiányában is, egy másikban pedig fi gyelembe sem veszi. Ehhez kapcsolódóan, még mindig kérdéses, hogy a társadalom biztonságban érezhe-ti-e magát egy olyan emberrel a tagjai között, aki bűncselekmény elkövetés tudatában is képes lett volna például embert ölni, noha külső tényezők miatt ez nem valósulhatott meg. Úgy vélem a hazai jogszabályalkotás tekintetében a védett jogtárgyak fogalmi kitágítása hozna egy gyors és talán igazságos, ám korántsem gondolom, hogy kevésbé aggályos változást, másrészről minden-képp érdemes megemlíteni Tokaji Gézának azt az elképzelését, miszerint az alkalmatlan kísérletet bizonyos esetekre vonatkozóan, mint köznyugalom elleni bűncselekményt sui generis kellene szabályozni, „ha az elkövető alkalmatlan kísérlet címén nem büntethető, de a cselekménye alkalmas a köznyugalom megzavarására.”³² Ez idáig azonban ilyen jellegű szabályozás még nem látott napvilágot.

Végeredményként pedig felmerül a kérdés, hogy a dogmatikának, illetve a jogrendszer kodifi káltságának van-e önértéke? Ezzel kapcsolatban azt gondo-lom, hogy ha van, akkor mégiscsak az, hogy egységet alkot, értéket választ és az összehasonlítható jogesetek alapján egy irányba halad. Véleményem szerint, – és abból kifolyólag, hogy a hazai jogalkalmazásban is számos alkalommal volt megfi gyelhető egyfajta szubjektivista felfogás az objektivista jogalkotással szemben³³ – a fentebb leírtak alapján ez nem jelenthető ki maradéktalanul.

Abból a tényből kifolyólag, hogy az alkalmatlan kísérlet előfordulásának döntő hányada az emberölésből került ki,³⁴ a társadalom biztonságát célként kitűzve, érdemes lehet megjegyezni, hogy az alapvetően a jogpozitivizmus oldalán álló Hart a jog és az erkölcs legelemibb céljaként az életben maradást jelöli meg.

„Időnként mindenkit hatalmába kerít a kísértés, hogy saját közvetlen érdekeit részesítse előnyben, s ha nem lenne egy sajátos szervezet az ilyen esetek felderítésére és megbüntetésére, sokan engednének a

csábí-32 N Ferenc: A magyar büntetőjog általános része. HVG-Orac, 2008. 199–200.

33 K Levente: Az alkalmatlan kísérlet problematikája de lege ferenda. Publicationes Universitatis Miskolciensis – Sectio Juridica et Politica. Tomus XIII. ,Miskolc, Miskolci Egyetemi Kiadó, 1997. 55.; illetve L Judit: Az alkalmatlan kísérlet a magyar büntetőjogban. In: S Zsolt (szerk.): Tudományos Diákköri Szemle 2006. Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Quality Print Kft., 2006. 441.

34 L (2006) i. m. 442.

tásnak. [… A] szankciókra ezért nem, mint az engedelmesség szokásos indítékára van szükség, hanem mint annak biztosítékára, hogy akik önként is engedelmeskednének, ne essenek áldozatul azoknak, akik ezt maguktól nem tennék meg.”³⁵

35 H. L. A. H : A jog fogalma. Ford. T Péter. Budapest, Osiris , 1995. 224., 229.

K Máté

1. Bevezetés

Az adórendszer, illetve önmagában az adóigazgatás a világ valamennyi fejlett és számos fejlődő országában a gazdaság teljesítőképességének az adóbevételeken keresztül potenciális befolyásoló tényezője, rendkívül nagy szerepet játszik az államok működéséhez szükséges bevételek megteremtésében. Charles Adams 20. századi amerikai adótörténész így vélekedett: „Az adó olyan befi zetés, amely a társadalom működésének az ára. Nincs olyan ismert civilizáció, ami-ben ne lenne adózás.” Mi sem tükrözi jobban az előbbi kijelentéseket annál a 2008-2009 óta tartó tendenciánál, mely alapján – kisebb megszakításokkal – az Európai Unió tagállamaiban az adóbevételek éves szinten emelkednek. Míg 2009-ben az adócentralizáció – az összes adóbevételt a GDP arányában mérő mutató, a továbbiakban az egyszerűség kedvéért adóbevétel – a bruttó hazai termék 37%-át tette ki, addig ez az érték 2016-ban megközelítőleg 2 száza-lékpontos emelkedéssel már 38,9% volt a tagállamokban.¹ Az adórendszerek jól érzékeltethető, az országok versenyképességét is befolyásoló jelentősége végett, elengedhetetlen az államok számára, hogy egy, az új technológiákat, a digitalizáció következtében létrejövő új eljárásokat implementálni képes, a gyors változásokra és átalakuló elvásárokra könnyen reagáló, 21. századi értelemben vett adóigazgatást hozzanak létre. Az a korábban kialakult össztársadalmi nézet, mely szerint az adóhatóság feladata és célja az adójogszabályok betarta-tása az utóbbi évtized(ek)ben megváltozott. A digitális eszközök egyre nagyobb térnyerése, illetve ezzel összhangban a digitális szolgáltatások minőségének és elterjedésének robbanásszerű növekedése gyökeresen megváltoztatta az emberek szolgáltatásokkal kapcsolatos általános igényeit. Az elmúlt évtizedek

1 T T E U : Data for the EU member states, Iceland and Norway. Luxembourg, Publications Offi ce of the European Union, 2018. 14–15.

leggyorsabban, exponenciálisan fejlődő szektora az IT-szektor. A robbanás-szerű fejlődés lehetővé teszi immár az információhoz való minél gyorsabb és egyszerűbb, helyhez kötöttség nélküli korlátlan hozzáférést. Manapság akár az okostelefonunkról alkalmazás útján képesek vagyunk a bankiügyintézésre, a korábban csak közlönyökben elérhető jogszabályokat csupán néhány kattintás választja el a felhasználóktól. Minden percben 168 millió e-mail kerül elküldés-re és több mint 698 ezer Google keelküldés-resést hajtanak végelküldés-re.² Ennek a felgyorsult és szinte korlátlan információáramlásnak a nap, mint nap használt digitális szolgáltatások színvonalának és számának növekedésének következtében álta-lánosan kialakult igény lett, hogy egy szolgáltatás globalizált, digitalizált, és időhatékony legyen.

Mindezek tükrében a kutatásom középpontjában azon felvetés áll, amely szerint az adózói oldalról megnövekedett igények végett és az adóhatóság rendelkezésére álló, a digitalizációból eredő új lehetőségek kihasználásával, az eddigiekhez viszonyítva jelentősen meg fog változni az adóhatóságok és az adószolgáltatók szerepe és egy más típusú együttműködés fog közöttük létrejönni az, amely várhatóan tovább fogja növelni mind az adóhatóságok, mind az adószolgáltatók tevékenységének, illetve önmagában az adóigazga-tásnak a hatékonyságát. A következőkben azt fogom bemutatni, hogy melyek a digitalizáció nyújtotta legfontosabb lehetőségek, hogyan lehet azokat a leghatékonyabban kihasználni és mindez hogyan fog hatni az adóhatóságok és adószolgáltatók kapcsolatára. A dolgozatom végén azt fogom kielemezni, hogy milyen típusú együttműködési formák jöhetnek létre, illetve ezek közül melyik a leghatékonyabb. Mindezeken túl nemzetközileg már bevált módszereken ke-resztül ajánlásokat kívánok megfogalmazni a digitalizácóban rejlő lehetőségek minél teljesebb körű kihasználására és az említett új típusú együttműködés lehetséges módjaira és a leghatékonyabb megoldására, illetve mindezeken túl az együttműködés várható hatásait fogom megvizsgálni.