A dolgozat elkészítésének elsı lépésében a korábbi évek magyarországi szılıvirológiai kutatási eredményeit is felhasználva a molekuláris vizsgálati eredményekre támaszkodva a szılıvírusok és általuk okozott vírusbetegségek rendszerezésében bekövetkezı változások alapján a hazai rendszer is átalakításra került.
2007. és 2010. között mintegy 277 levélminta került begyőjtésre magyarországi különbözı korú és fajtaösszetételő termı szılıültetvényekbıl. A levélmintákat szimptomatológiailag, a szakirodalomban leírt tünetek alapján választottuk ki. Szerológiai úton, DAS-ELISA módszerrel vizsgáltuk a hazai szılıvírusok jelenlétét. Mintegy 26 esetben GFkV fertızést mutattunk ki. GLRaV-1 és GLRaV-3, jelenlétét azonos arányban 16-16 minta esetében találtuk meg önállóan vagy más vírussal komplex fertızést elıidézve. A GLRaV-2 megjelenését egy esetben igazoltuk. Így a vírusos leromlást elıidézı nepovírusok (GFLV, ArMV, TBRV, GCMV) együttesen kisebb számban fordultak elı, mint a levélsodródást okozó vírusok. A GFLV elıfordulását 5, az ArMV megjelenését 7, a TBRV fertızést 5, a GCMV jelenlétét pedig 8 esetben sikerült szerológiailag kimutatni. AMV fertızést 6 esetben találtunk. A GVA jelenlétét egyetlen esetben sem sikerült igazolni.
Megállapítottuk, hogy a vizsgált vírusok a 17 borvidéken hogyan oszlanak meg. A GFkV- val fertızött minták az Egri-, a Mátrai-, a Tokaji-, a Tolnai- és a Balaton-felvidéki- borvidéken kerültek begyőjtésre. A GLRaV-1 és GLRaV-3 vírusokat a Badacsonyi-, a Balaton-felvidéki, a Soproni-, a Pécsi-, a Villányi- és a Kunsági borvidékekben találtuk meg nagyobb számban. AMV-t is találtunk a Balaton-felvidéki-, a Tokaji- és a Zalai borvidékeken is. Ez utóbbi helyen izolálható volt GCMV és az ArMV is. A legelterjedtebbnek tartott GFLV-t is csak öt minta esetében lehetett igazolni a Balatonboglári-, Balaton-felvidéki-, Balatonfüredi- és a Szekszárdi borvidéken. A világszerte nagy problémát okozó korai vírusos leromlást elıidézı vírusok valamelyikét, a tünettani vizsgálatok alapján várthoz képest kevesebb esetben sikerült kimutatni, de együtt még mindig jelentıs arányt képvisel.
Vizsgálataink alapján a levélsodródás tünetet okozó szılı levélsodródás 1 és 3 vírusok gyakoriságuknál fogva nagyobb jelentıségőek. De figyelemre méltó a szılı látens foltosság vírus magas száma, melyet elsısorban Magyarország észak- keleti régiójának ültetvényeiben tudtunk kimutatni.
A szerológiai vizsgálat eredményei alapján kiválasztott és begyőjtött egy GLRaV 1 és négy GLRaV 3 izolátum további vizsgálatára került sor molekuláris módszerekkel. Ezek az
azonosítószámmal ellátott izolátumok a Kıszegrıl származó, 1.4. és 2.2. jelzéső, a 3.5.
jelzéső Badacsonytomajról származó, a 4.2. jelzéső Cserszegtomajról származó GLRaV 3-as izolátumok, illetve az 6.4.1. azonosítóval ellátott ugyancsak Badacsonytomajról származó GLRaV 1-es izolátumok voltak.
A molekuláris munka során a vírusizolátumok HSP70 homológ fehérjét kódoló szakaszát emeltük ki és szaporítottuk fel. Az alkalmazott primer a NY1-es AF037268-as génbankban elhelyezett GLRaV 3 vírusizolátum HSP70 génszakaszának aminosav sorrendje alapján tervezett indító szekvencia volt. A GLRaV 1 vírusizolátum esetében ugyancsak a HSP70 gént-t használtuk, a primertervezés alapja az AF195822 azonosítószámú ausztrál vírusizolátum volt.
A HSP70 homológ fehérjét kódoló gén 500 bázispár hosszúságú génszakaszának nukleinsav sorrendjének meghatározása után összevetettük a már génbanki adatbázisban szereplı külföldi izolátumok szekvencia adataival és olyan dendrogramot szerkesztettünk, amely alkalmas a magyaroszági vírusizolátumok hasonlóságát összevetni külöldi izolátumokkal. A törzsfa adatai szerint a GLRaV-3 izolátumok a genetikai távolság meghatározása alapján öt csoportot lehet elkülöníteni. A magyarországi izolátumok közül a 3.5. jelzéssel ellátott Badacsonytomajról, a 4.2 jelő Cserszegtomajról és a 2.2. jelzéső Kıszegrıl származó izolátumok a genetikai távolságuk figyelembe vételével egy csoportba, a II. számúba sorolhatók. A három szekvencia közül a legnagyobb eltérést a 2.2 minta mutatta másik kettıhöz képest. Ebbe a csoportba tartozik Amerikai Egyesült Államokból, Dél- Afrikából és Tunéziából származó izolátum is.
A 1.4 jelzéső ugyancsak Kıszegrıl származó minta, habár ugyarról a tábláról származik, mint a 2.2 jelő, a dendrogram adatai alapján egy másik csoportba, a IV. számúba tartozik szír, ausztriai, és más Dél- Afrikai izolátumokkal együtt.
A GLRaV1 esetében - a korábbi munkák alapján - csehországi, szlovákiai, iráni, Amerikai Egyesült Államokbeli és ausztrál izolátumokkal lehetett összehasonlító elemzést végezni. Megerısítést nyert, hogy a génbankban található GLRaV-1 izolátumokat valóban két csoportba lehet sorolni. Közülük az „E” csoportba tartozik az 6.4.1 jelzéső badacsonytomaji izolátum, mely egy Csehországból származó vírussal mutatja a legnagyobb hasonlóságot.
A származási országok között a földrajzi távolság általában nagy, pontosan nem lehet megállapítani, hogy melyik országból indulhatott ki a vírusfertızés, viszont a terjedésben a kereskedelemnek lehetett a legnagyobb szerepe.
A vizsgálatok eredményeképp egy GLRaV 1 és négy GLRaV 3 hazai vírusizolátum HSP70 homológ fehérjéjének szekvenciaadatai kerültek be elsıként a magyarországi szılı
levélsodródás vírusizolátumok közül az NCBI nemzetközi génbankjába. Ezek az adatok hozzájárulnak a külföldi génbanki adatbázis magyarországról származó vírusizolátumaval való bıvítéséhez melyek további vizsgálatok elvégzéséhez nyújthatnak alapot a vírusok terjedésének pontos megismeréséhez, és szerepe lehet a vírus elleni védekezés kialakításában is.
Szılıültetvény gyomflórájából győjtött közönséges farkasalma (Aristolochia clematitis) levélmintákon elvégzett eletronmikroszkópos és RT-PCR molekuláris vizsgálatok eredményeképpen paradicsom bronzfoltosság vírust (Tomato spotted wilt virus, TSWV) azonosítottunk, ami felveti annak szükségességét, hogy ezt a kórozót a szılıben is keressük.