A csuka (Esox lucius) az egyik fontosabb ragadozó halunk, melynek szaporítása és tógazdasági körülmények közt történı nevelése nagy múltra tekint vissza. Világszerte az egyik legkedveltebb horgászhalként tartják számon. A természetes vizekben a békéshalak állományának szabályozásával hozzájárul az ökológiai egyensúly fenntartásához.
Napjainkban a tógazdasági körülmények közt legnagyobb mennyiségben elıállított ponty iránti piaci kereslet csökken. A csuka iránti kereslet a sporthorgászat fejlıdésének köszönhetıen – melynek óriási a felvevı piaca Európában – egyre inkább növekszik.
Azonban a jelenleg alkalmazott polikultúrás technológiával a hozamok alig több mint egy százalékában tudunk egynyaras, illetve piaci mérető csukát elıállítani. Véleményem szerint a csukatermelés fokozásának egyik legkézenfekvıbb módja az intenzív nevelésének kidolgozása, melynek középpontjában a tápos nevelés áll. A disszertációm témája a csuka tápos nevelése során jelentkezı nevelési és takarmányozási problémák vizsgálata.
6.1 A kísérletek beállítása
A vizsgálatokat a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezıgazdaság-tudományi Kar Keszthelyi hallaboratóriumában végeztem tápra szoktatott csukákkal. A csukák saját szaporításból származtak, illetve egy alkalommal a Bocskai Halászati Szövetkezettıl (Hajdúszoboszló) kaptuk elıneveltként.
A három év alatt négy különbözı kísérletet végeztem, melyekhez a lárvakortól kezdve lettek az ivadékok tápra szoktatva:
(A) Természetes táplálék és száraz táp etetésének hatása a testösszetételre és a zsírsavprofilra, 3 hónapos nevelés során.
(B) Különbözı napi takarmányadagoknak (a testtömeg 1,0%; 1,5%; 2%-a) a növekedésre, a megmaradásra, és a takarmányértékesítésre történı hatásának vizsgálata.
(C) Különbözı tápetetési gyakoriságoknak (napi kétszeri és folyamatos) a növekedésre, a megmaradásra, és a takarmányértékesítésre történı hatásának a vizsgálata.
(D) Azonos szülıktıl származó, de különbözı kezdıtömegő csukák (w1: 6,8±1,56; w2: 10,4±2,1) növekedésének és tápfogyasztásának vizsgálata.
A kísérletek fontosabb paramétereit az 16. táblázat tartalmazza.
A tömeggyarapodást egytényezıs variancia analízissel teszteltem. A specifikus növekedési rátákat (SGR), a takarmányértékesítési rátákat (FCR) a kondició faktorokat, valamint az egyes zsírsavak összehasonlítását Student féle t-próbávál vizsgáltam.
16. táblázat A kísérleti paraméterek összesített adatai
Elhelyezés Kiindulási
6.2 Az eredmények összefoglalása
A kísérletek eredményei alapján kijelenthetem, hogy a csuka száraz tápon történı nevelése megoldható. A növekedési, takarmányértékesítési és a megmaradási mutatói megfelelnek az intenzív nevelés során elvárt értékeknek.
6.2.1 A mesterséges takarmány és a természetes táplálék hatásának vizsgálata
A nevelési periódus alatt a takarmányhallal etetett csukák nagyobb testtömeget és testhosszt értek el, mint a kizárólag táppal etetett társaik. Ez véleményem szerint részben annak tudható be, hogy a pisztráng tápanyag és energiaigényét kielégítı táp nem volt optimális a csuka számára. Másrészt a táplálékhalak mozgása stimulálhatta a csuka ragadozó ösztönét, így elképzelhetı, hogy a csukák még akkor is fogyasztottak a halból, amikor a tápot már nem vették volna fel. A pisztrángtáp magas energiatartalma azonban a csuka elzsírosodást okozza, ami hasőri zsír képzıdésében és a filé zsírtartalmának növekedésében jelentkezik.
A tápos csukák filéjének myristric sav (C14:0) tartalma magasabb, stearic sav (C18:0) tartalma alacsonyabb volt a halas csoportéhoz képest. Az összes telített zsírsav arányában (SFA) nem találtunk szignifikáns különbséget a két kezelés között. Az egyszeresen telítetlen zsírsavakat (MUFA) vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a tápos csukák C18:1n-7 tartalma alacsonyabb, a C20:1n-9 és az összes MUFA aránya magasabb volt a halas csoportéhoz képest. A tápos csukák kevesebb arachidon savat (C20:4n-6), α-linolén savat (C18:3n-3), halmoztak fel és szintén kisebb volt az összes n-6-os zsírsavak és a többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA) aránya a halas csoportéhoz képest.
6.2.2 A különbözı napi takarmányadagok hatása
A kísérlet alapján megállapíthatjuk, hogy a különbözı napi takarmányadagoknak szignifikáns hatása volt a növekedésre (a legnagyobb napi takarmányadagot kapó csukák növekedtek a legjobban). Ugyanakkor a megmaradást nem befolyásolta jelentısen és a kísérletünkben alkalmazott viszonylag alacsony takarmányadagok mellet sem fordult elı a kannibalizmus.
6.2.3 Az eltérı etetési gyakoriság hatása
A kísérlet alapján megállapíthatjuk, hogy a csuka képes megtanulni az úszó táp felvételét és kielégítı növekedést és takarmányértékesítést produkál mind folyamatos, mind a napi kétszeri etetés mellett. A napi kétszeri etetés a négyhetes kísérlet során kisebb növekedést és nagyobb szétnövést eredményezett, de az utolsó három hét növekedési adatait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az értékek nem különböznek egymástól. Ebbıl arra tudunk következetni, hogy a napi kétszeri etetéshez a csukák ugyan lassabban alkalmazkodtak, de miután megszokták a ritka etetési gyakoriságot, a takarmányfelvételük megnıtt és a folyamatosan etetett csoporthoz hasonló növekedésre voltak képesek.
6.2.4 A különbözı kezdıtömegek hatása
A növekedési adatok alapján megállapítható, hogy a kis és a nagy kezdıtömegő csoport átlagtömegei és az átlaghosszai a kísérleti periódus végén is eltértek egymástól. A nagyobb kezdıtömegő csukák nagyobb átlagtömeget és átlaghosszt értek el a négy hét során. A specifikus növekedési rátát (SGR) megvizsgálva azonban megállapíthatjuk, hogy a kis kezdıtömegő csukák jelentısen magasabb SGR értékkel rendelkeztek. Ebbıl arra lehet következtetni, hogy az azonos szaporításból származó egyedek növekedésbeli különbségei, fıleg technikai (technológiai) és nem genetikai okokra vezethetıek vissza. Kijelenthetjük tehát, hogy a kis kezdıtömegő egyedek is alkalmasak lehetnek további intenzív nevelésre, mivel megfelelı növekedési potenciállal rendelkeznek. A másik fontos eredmény, hogy a kísérlet során kannibalizmussal nem találkoztunk. Véleményem szerint ez a megfelelı takarmányozáson túl, fıleg az azonos mérető egyedekbıl álló csoportok kialakításának volt köszönhetı.