Az órarend

Az iskola, mint például is szolgáló munkahely, csak előre megállapított tervszerű, beosztás mellett végezhet komoly és eredményes munkát. Ezért szükség van minden iskolai foglalkozás pontos idejének megállapítására. Az óraterv

meghatározza az intézet heti óráinak a számát évfolyamon-ként és tantárgyanévfolyamon-ként, további utasítást azonban nem ad.

Ennek a felhasználása, az u. n. heti menetrend elkészítése, már az igazgató, ill. a tanári testület feladata. Feladatunk tehát az óraterv által megállapított tantárgyak tanítási idejét a hét köznapjain annyi órában elhelyezni, mint azt az óraterv előírja. Ha ezt minden tantárgyra elvégezzük, akkor órarendet készítünk.

Az órarend az iskolai munka heti és napirendje, mert beosztja a különböző évfolyamok óráit a hét egyes nap-jaira, és a napnak meghatározott óráira.

Az órarendnek olyannak kell lenni, hogy az iskolai munkában zökkenő ne álljon be. J ó az az órarend, amely-ben a következő két alapvető feltétel minden körülmény között teljesül: a) Mindegyik tanár az egész tanítási idő alatt lendületesen, frisseséggel végezhesse munkáját, ezért naponta 3 óránál több tanítási órája ne legyen; b) A taní-tási idő alatt a tanulók is minden körülmény közt megőriz-hessék szellemi frisseségüket, vagyis a tanulók a legkisebb kífáradással, a lehetőség szerinti legjobb eredményt érhes-sék el.

Az az órarend, amelyben e két feltétel teljesül, segíti mind a tanár, mind a tanuló munkáját, a rossz órarend azonban meggátolja őket a komoly munka végzésében.

A vázolt feltételek teljesülését több kisebb feltétel tejesítése teszi lehetővé, amelyeket az órarend készítésekor szem előtt kell tartani. Lássuk ezeket a feltételeket.

A z egyes évfolyamok heti óráinak számából következtetést vonha-tunk a tanulók napi elfoglaltságára. Pl., ha az évfolyam összes heti óra-száma 36, az azt jelenti, hogy napi 6 óráig az iskolában van a tanuló elfoglalva, amihez még napi 2—3 óra tanulás járul. E szerint tanulóinknak napi 9—10 órai szellemi munkával járó elfoglaltságuk van, ami már a felnőttek munkabírását is fokozott mértékben próbára teszi. Ez az oka annak, hogy az egyes órák felhasználhatóság tekintetében nagyon különböző értékűek. Ezt a munkaidő gazdaságos felhasználása miatt tekintetbe kell venni, s az egyes tantárgyakat ily szempontból kell mérlegelni.

Először tehát meg kell állapítani, hogy a tanítási órákat a nap melyik szakában helyezzük el.

Természe-115 tesen itt elsősorban a délelőtti órák jönnek számításba, mert ezek a gondolkodás frissesége miatt is sokkal értékesebbek.

Például heti 36 óra naponta 6 órai tanítást kíván, ezt a dél-előtti órákra helyezni nem lehet. Itt két eset lehetséges, vagy 8—14 h. között osztjuk be az órákat, vagy 8—12 és délután 14—16 h.-ra. Az első esetben a tanítás nem felel meg a tanítás célkitűzéseinek, mert teljes kifáradási eredményez, az utolsó órák pedig teljesen értéktelenek lesznek. Ezen úgy szoktak gyakorlatilag segíteni, hogy 11 h,-kor, a harmadik tanítási óra után hosszabb szünetet iktatnak be. Ezzel azonban a kifáradás kérdése nem oldódik meg. A másik megoldás nehézsége abban rejlik, hogy a tanulók számára, még ha két óra szünetben vissza is tudnak térni az iskolába, a délutáni 2 órai szellemi munka következik, s a pihenésre és felfrissülésre szánt időt kény-telenek járkálással eltölteni. E mellett, ami sokkal lénye-gesebb, délután a 4—5 óra szellemi munka sokkal kime-rítőbb, mint a délelőtti. Az említett két lehetőséget cél-szerű a következőképen összeegyeztetni: a délelőtti órákat 8—13 h -ra beosztani, közben a harmadik tanítási óra

után egy hosszabb szünetet beiktatni; az ének, a testgya-korlás, az önképzőköri, valamint középfokon a gazdasági gyakorlatok óráit a délutáni órákra osztjuk be megfelelő csoportosításban úgy, hogy mennél kevesebb délutánjuk legyen az egyes évfolyamoknak elfoglalva.

A napi elfoglaltság megállapítása után az egyes tan-tárgyak óráit helyezzük el a következő szempontok szerint:

A pedagógiai kísérletek azt. igazolják, hogy a tanítási idő második és harmadik tanítási órája a legértékesebb, mert a tanuló akkor jut a tanulás igazi lendületébe. Az első óra hasonlóképen ilyen értékes, a kezdeti lendület hiányá-tól eltekintve. Az első órák ugyanis valamivel kisebb

értékűek, mert idő kell ahhoz is, hogy a tanulók a tanulás hangulatába beleilleszkedjenek. Ezért a nagyobb szellemi munkákat igénylő tantárgyakat (pl. mennyiségtan, vegytan, állattenyésztés, növénytermesztés) a tanítási idő első óráira, a kisebb szellemi munkával járó tantárgyakat (pl. történelem, estgyakorlás, gazdasági gyakorlat stb.) pedig a tanítási idő

későbbi óráira helyezzük. Természetesen minden tantárgyat nem lehet csak az első órákra helyezni, ezért ügyelni kell, hogy minden tantárgynak jusson az első órákból, így elérhető az, hogy az első órák a különböző, tantárgyak között egyenletesen oszoljanak meg. Azokból a tantárgyak-ból, amelyekből dolgozatot is kell íratni: pl. mennyiségtan, magyar, tegyünk órákat a korai időre is.

Az órarend összeállításakor második követelmény a változatosság. Nem mindegy ugyanis, hogy a tantárgyak akárhogyan következzennek egymás után, hanem bizonyos rendszerességnek kell a tantárgyak váltakozásában lenni. Ezért az ugyanolyan szellemi munkát igénylő tantárgyakat ne helyezzük egymás után, mint pl. mennyiségtan, üzemtan, gazdasági számtartást, vagy másik eset: növénytermesztés, álattenyésztés, kertészet, ez nemcsak fárasztó, de unalmas is a tanulóra. így a változatosság érdekében kívánatos olyan tantárgyak óráit közbeiktatni, amelyek más irányú szellemi tevékenységet kívánnak. Az elvontabb tantárgyak közé olyanokat helyezzünk, amelyek az élethez közelebb állanak; pl. egy napi beosztás: menyiségtan, .állattenyésztés, magyar, gazd. építészet, történelem. A változatosság azt is megkívánja, hogy ugyanazon az évfolyamon ugyanannak a tanárnak ugyanazon a napon ne legyen egymásután 2—3 tanítási órája. A tanár megszokottá, tanítása unalmassá válik. Továbbá arra is ügyelni kell, hogy ne legyenek a tanulók számára kimondottan könnyű és kimondottan nehéz napok.

Hogyan helyezzük most el valamely tantárgy 2—4 óráját az órarendben?

Kényelmi és egyéni szempontok érvényesítése teljesen helytelen.

Első elv, hogy a rendes tanároknak mindennap legyen tanítási órájuk.

Helytelen az is, hogy egy tanárnak egyik nap 1, másik nap 4 órája van.

Érvényesülnie kell tehát az órarend összeállításában a következő elvnek : a tanár tanítási órái egyenletesen oszoljanak meg.

A tantárgyak elhelyezését illetően két felfogás az ural-kodó. Az egyik szerint a tantárgyak órái arányosan legyenek a tanítási napokon elhelyezve, pl. három órás tantárgy órái hétfő—szerda—péntek, vagy

kedd—csütörtök—szom-117 bat, ill. két órás tantárgy esetén kedd—péntek stb.

A másik felfogás szerint ezeknek az óráknak egymás utáni napokon kell lenniök. Indokolásként említik, hogyha a két óra közel van pl. szerda—csütörtök, akkor a csütörtöki óra sokkal többet ér, mert ekkor a tanulók élénken emlékeznek a szerdán tanult anyagra. Ellenvetésként viszont megemlíthetjük, hogy a következő szerdán' annál kevésbbé emlékeznek az előző hét csütörtökjén tanult ..anyagra- Közben ugyanis igen sokféle hatás éri a tanulókat,

s az akkori benyomások nagy mértékben elhalványodnak.

Ezért heti két órás tantárgyat semmiképen sem tegyünk egymást követő napra. Heti 3 órás tantárgynál kettőt tehe-tünk egymás utáni napra, s a harmadikat úgy helyezhetjük

•él, hogy lehetőség szerint közel legyen a következő heti első órához pl. kedd—szerda—szombat. Máskülönben inkább az arányosság érvényesüljön az órarendben, mint az egymásutániság.

Ugyanabból a tantárgyból két órát rendesen egy napra nem teszünk. Vannak azonban olyan tantárgyak, amelyeknél az elmélyedésre, valamint a begyakorlásra az egy óra nem elegendő pl.° gazdasági, kertészeti gyakorlat, háziipar, gaz-dasági számtartás stb. (a különböző iskolafajok számára .ezeket a vonatkozó miniszteri rendeletek felsorolják).

Ezeknél nemcsak megengedhető, de egyenesen szükséges is, hogy egy nap legalább két, esetleg 3 óra legyen belőlük, mert így komolyabb és eredményesebb munkát lehet végezni. Hasonló okokból kívánatos pl. téli gazdasági iskolában a növénytermesztési, az állattenyésztési, a ker-tészeti gyakorlatokat összekapcsolni ugyanazon évfolyamon tartott elméleti órával, úgyhogy az elméleti órát közvet-lenül kövesse a gyakorlati óra. Ennek az az előnye is meg van, hogy több időt igénylő gyakorlat is végezhető, vagy ilyen esetben a két egymás után következő óra teljesen a gyakorlat számára felhasználható.

A délutáni tanítási órákat úgy állítjuk be az óra-rendbe, hogy legalább két óra ebéd idejük maradjon a tanulóknak. Ez a szünet azért is fontos, hogy a tanulók a délelőtti szellemi munka fáradalmait kipihenjék és

fel-frissülve kezdjenek a délutáni munkához, s a bejáróknak is legyen idejük az iskolába való visszatéréshez. Célszerű, hogy a hét első napján az osztályfőnök tartsa az első tanítási órát, valamint az is, hogy az osztályfőnöknek azosztályá-ban minden nap legyen legalább egy tanítási órája, mert így a tanulóival mindennap találkozik, s jobban szem előtt tarthatja az osztályát.

Az iskolai tervszerű munka megkívánja, hogy az egyes tanítási órák, ne megszakítás nélkül következzenek egy-más után, hanem közbe szünetet kell iktatni. Az ilyen óraközi szünetnek az a feladata, hogy a tanuló felélénküljön, pihenjen, és a tanterem levegője kicserélődjék (szellőztetés).

Hosszú szünetekre nincsen szükség, mert az a munka hangulatát eloszlatja, elegendő erre a célra 5—10, esetleg a harmadik tanítási óra után egy 15—20 perces óraközi szünet. Ezalatt a tanulók ne a tanteremben tartózkodjanak, hanem a tiszta levegőn a szabadban, s ott engedjünk nekik szabad mozgást, akkor felélénkülnek, jobban képesek a további figyelésre. Az óraközi szünetekben a tanári ellenőrzés nem szünetelhet, de ez ne gátolja a tanulókat a megengedhető szabad mozgásban. Az órarend összeállí-tásakor egyenletes elosztássál szét kell osztani a tanárok között az óraközi szünetek alatti felügyeletet is, ahol a beosztásnál a tanárok kívánságát teljes mértékben mél-tányolni lehet.

A tanulóktól egészségügyi, valamint nevelési szem-pontból is kívánjuk meg óraközi szünetek alatt a szabad-ban való tartózkodást, viszont a tanár a szünet befejezése után azonnal kezdje meg a következő tanítást' nemcsak azért, mert minden időre szüksége van, ha lelkiismeretes, eredményes munkát akar végezni, hanem azért is, hogy a tanár távolléte porverésre, zajcsinálásra, birkózásra, veszekedésre stb. jó alkalmat ad.

Á jó órarend lehetővé teszi az idő gazdaságos felhasz-nálását, s egyben a rendre és időbeosztásra szoktatás szem-pontjából a nevelésnek is fontos tényezője.

Az itt leírt követelmények megvalósítása elé igen gyakran nagy nehézségeket gördítenek a helyi adottságok, pl. bejáró óraadó tanárok

119

egyéni szabadidejük szerint kérik az óráik beállítását. Természetesen ezt a kérelmet teljesíteni kell, kívánatos azonban a pedagógiai szempontok érvényesítésének módot adni, ha lehetséges. Ezeket az időpontokat az óra-rend elkészítése előtt mindenképen rögzíteni kell, s amennyire lehet ennek figyelembe vételével kell megvalósítani az órarend pedagógiai követel-ményeit.

Az órarendnek itt ismertetett követelményei nem-csak az iskolai tanítás tervszerűségében nélkülözhetetlenek, hanem elengedhetetlenül érvényesíteni kell azokat a tan-folyamok órarendjeinek az összeállításakor is. így pl. a téli

tanfolyamok órarendjeinek az elkészítésében igen gyakori a messze 'menő egyéni és helyi szempontok érvényesülései

különösen, ha az előadók nem laknak helyben. A válto-zatosság elvének a keresztülvitele itt igazán elengedhetetlen szerintem, mert az egész nap munkában elfáradt gazda részére az ugyanazon tantárggyal való huzamosabb foglal-kozás semmi esetre sem hat felüdítőleg, hanem a testi fáradságot szellemi fáradság követi, ennek a következ-ménye pedig az előadás igen kicsiny eredkövetkez-ménye, esetleg teljes eredménytelensége. Különösen számolni kell azzal, hogy a felnőtt gazdáknak a legritkább esetben van módjuk az óráról-órára való készülésre. A tanfolyamok órarend-jének az összeállítására a vonatkozó Rendtartás pontos útbaigazítást ad. Ugyancsak az előbb tárgyaltak állanak az óraközi szünetekre, a nagyobb szellemi munkát igénylő tantárgyakra stb. Fokozott mértékben érvényesíteni kell tehát tanfolyamokon minden pedagógiai lehetőséget, ami az eredményességet elősegíti.

Az órarendet a tanár lelkiismeretesen tartsa be, a gyakori órarend változtatás, az indokolatlan gyakori óracserék nem szolgálhatnak mintául a tanulóknak az idő-beosztás következetességét illetően. Az igazgatóval aláíratott órarendet minden évfolyamon (az évfolyam órarendjét) ki kell függeszteni.