Benkó
Típusa Apanévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Benkó 1309, Benko 35, Bengó. Más változatokkal együtt összesen: 1348.
Eredete Egyik Ben- kezdetű keresztnevünk, a ’jónak mondott’, illetve ’áldott’ jelentésű, latin eredetű Benedek vagy a bibliai héber @ymynb [Beehn yah meen (Bínj™mín)] ’jobb kezem fia’ jelentésű Benjámin rövidült Ben- alakra, s megkapta az Árpád-korban gyakori -kó kicsinyítő képzőt. Az így alakult Benkó egyéni névből apanévi családnév lett ’Benkó nevű személy fia, leszármazotta’ jelentéssel. A Bengó névben az -n- hatására zöngésült a -k- hang.
Elterjedtsége Nógrád és Pest megyében, valamint az Alföldön gyakoribb.
Névváltoztatás Míg a XIX. században sokan választották névmagyarosításra a Benkő alakot, a Benkó formát senki sem.
Benkő
Típusa Apanévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Benkő 5554, Benkö 126, Benkoe, Bengő 66, Bengö. Más változatokkal együtt összesen: 5760.
Eredete Egyik Ben- kezdetű keresztnevünk, a ’jónak mondott’, illetve ’áldott’ jelentésű, latin eredetű Benedek vagy a bibliai héber @ymynb [Beehn yah meen (Bínj™mín)] ’jobb kezem fia’ jelentésű Benjámin rövidült Ben- alakra, s kapta meg a magánhangzó-harmónia szempontjából illeszkedett -kő kicsinyítő képzőt. E családnevek jelentős többsége a Benedek névre megy vissza.
Elterjedtsége A Benedek névből való eredetet igazolja a Benkő családnév területi elterjedése is. Az alapnévhez hasonlóan a Dunán túl, különösen a burgenlandi Őrségben, valamint Erdélyben gyakoribb az előfordulása.
Névváltoztatás A XIX. században elég sokan, Bauer, Böhm, Benkhard, Berger, Benyó, Benyovics, Bubenkó nevűek választották asszimilációs céllal névmagyarosításukkor.
Berecz
Típusa Apanévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Berecz 4641, Berec 132, Bereczh, Beretz; Böröcz 2010, Böröc, Börőcz, Bőröcz; Bereczk 229, Bereck 31;
Böröczk 37, Böröck 37. Más változatokkal együtt összesen: 7154.
Eredete A kelta brigh ’erő, hatalom’ vagy a gall brych ’foltos, tarka’ jelentésű közszóból alakult a Briach ~ Brice név. A Martyrologium Romanumban (a Római Katolikus Egyház szenteket és boldogokat fölsoroló könyvében) a Kr. u. IV. században tűnt föl Martola püspökének neveként a latin Brictius formában, s vált keresztnévvé. A magyarban a latin -ius végződés elhagyása után visszamaradt Brikc kiejtése a magyarul beszélők számára nehéznek bizonyult, ezért a név eleji mássalhangzó-torlódást (Br-) -ë- bontóhanggal, a név végit pedig vagy a -k- elhagyásával, vagy a könnyebb ejthetőség miatt a két mássalhangzó megcserélésével (-kc- > -ck-) oldotta föl a nyelv. Így *Bëric ~ *Bërick formájú lett a név. Az -ë- hang némely nyelvjárásban szabályosan -ö-vé vált (labializálódott), az -i- pedig az egész nyelvterületen nyitódott -ë-vé, így végül Bërëc ~ Bërëck ~ Böröc ~ Böröck lett a név végső formája. Az Árpádok és Anjouk korában közepes gyakoriságú név volt, de meglehetősen sok apanévi családnév alakult belőle ’Berec ~ Bereck, Böröc ~ Böröck nevű személy fia, leszármazotta’ jelentéssel.
Elterjedtsége A nyelvterület keleti felében, Heves és Borsod megyében, de főleg Erdélyben gyakori.
Névváltoztatás Egy Brizsek család a Berecz, egy Szerencsik nevű pedig a Bereczk névalakot használta föl névmagyarosításra a XIX. században.
Bereczki
Típusa Apanévi vagy helynévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Bereczki 4715, Bereczky 754, Berecki 215, Berecky, Berczki 15, Bereckei 39, Bereczkei, Bereczkey 11, Bereszki, Beretski, Beretzki, Beretzky 57; Böröczki 340, Böröczky 370, Bőrőczki, Böröcki 17, Bőröczky; Bereczi 15, Bereci. Más változatokkal együtt összesen: 6573.
Eredete A kelta brigh ’erő, hatalom’ vagy a gall brych ’foltos, tarka’ jelentésű közszóból alakult a Briach ~ Brice név. A Martyrologium Romanumban (a Római Katolikus Egyház szenteket és boldogokat fölsoroló könyvében) a
Kr. u. IV. században tűnt föl Martola püspökének neveként a latin Brictius formában, s vált keresztnévvé. A magyarban a latin -ius végződés elhagyása után visszamaradt Brikc kiejtése a magyarul beszélők számára nehéznek bizonyult, ezért a név eleji mássalhangzó-torlódást (Br-) -ë- bontóhanggal, a név végit (-kc) pedig vagy a -k- elhagyásával, vagy a két mássalhangzó könnyebb ejthetősége céljából megcseréléssel (-kc- > -ck-) oldotta föl a nyelv. Így *Bëric ~ *Bërick formájú lett a név. Az -ë- hang némely nyelvjárásban szabályosan -ö-vé vált (labializálódott), az -i- pedig az egész nyelvterületen nyitódott -ë-vé, így végül Bërëc ~ Bërëck ~ Böröc ~ Böröck lett a név végső formája. Az Árpádok és Anjouk korában közepes gyakoriságú név volt. Bármelyik nyelvjárási alak megkaphatta az -i birtokjelet, s apanévi családnév lett belőle, ekkor jelentése ’Berecé ~ Böröcé, Berecké ~ Böröcké; Berec ~ Bereck vagy Böröc ~ Böröck nevű személy fia, leszármazotta’.
Ugyanakkor a Bereck ~ Böröck személynév magyar névadással (minden végződés vagy összetétel nélkül) településnévvé is vált Háromszék, Torda, Trencsén, Vas és Zemplén vármegyében. Ezek bármelyike az ’onnan/oda való’ jelentésű -i képzővel ellátva ugyancsak családnév lett, azonban ez már eredetre, származási helyre utalt. A név végi -ck mássalhangzó-torlódás azért nem okozott gondot, mert mindig toldalékkal szerepelt (bërëcki, Bërëckën), s ilyenkor magánhangzók közé került a két egymás melletti mássalhangzó. Amikor azonban -ről/-ből ragok követték a nevet analogikusan (más nevek mintájára: Nyevickéről, Becskéről, Csekéről stb.) -é- tővéghangzó ugrott be (Bereckéről), s ennek elvonásából alakultak a Bereckei típusú családnevek. (Berecke nevű településre ugyanis nincs adatunk a Történelmi Magyarországon.)
Elterjedtsége A Tisza vonalától keletre, különösen Békés, Bihar megyében és a Hajdúságban gyakori a név.
Névváltoztatás A XIX. században csak egy Bagyinszki magyarosított erre, s egy Nyáradi nevű vette föl ismeretlen okból.
Berencsi
Típusa Helynévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Berencsi 987, Berencsy 32, Berencsei. Más változatokkal együtt összesen: 1025.
Eredete Alapneve egyik legvitatottabb kérdése névtani szakirodalmunknak. Lehet az ótörök eredetű, ’egyetlen gyermek’ jelentésű Bir ~ Bër névnek magyar -n ~ -ny + -cs kicsinyítő képzőkkel megtoldott változata. Ugyanígy levezethető azonban a szintén ótörök bärän ’bárány’ jelentésű szóból is magyar -cs kicsinyítő képzővel. Végül egy kikövetkeztetett *berendi ’megadta magát’ jelentésű ótörök szóból is eredeztetik. Bármi is a személynévnek a magyarázata, magyar névadással (minden végződés vagy összetétel nélkül) lett Berencs helységnévvé Abaúj, Győr, Nyitra, Somogy, Szabolcs és Tolna vármegyében. Ezek bármelyikéhez kapcsolódhatott az ’onnan/oda való’
jelentésű -i képző, s így eredetre, származási helyre utaló családnévvé vált.
Elterjedtsége A nyelvterület északkeleti részén, főleg Zemplén megyében gyakoribb.
Névváltoztatás Egyetlen XIX. századi névmagyarosításának ideje 1847, s az eredeti név Hackel volt.
Berényi
Típusa Helynévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Berényi 4942, Berenyi, Bereni, Berenji, Birinyi 862. Más változatokkal együtt összesen: 5844.
Eredete Igen sok vélemény elhangzott a név magyarázatára vonatkozóan, de mindegyik ótörök szóra vagy névre vezeti vissza az eredetét. A legvalószínűbb, hogy törzs- vagy népnév volt a magyarban, ugyanis éppen olyan szétszórásban találhatók a települések nevei Békés, Fejér, Komárom, Nógrád, Somogy, Sopron, Temes, Tolna, Vas, Veszprém vármegyében, mint ahogyan a Honfoglalás kori magyar törzsnevek (Magyar ~ Megyer, Kér, Keszi, Jenő, Kürt, Gyarmat, Nyék, Tarján). A Berényi családnév valamelyik településnévnek (elsősorban Jászberénynek)
’onnan/oda való’ jelentésű -i képzős alakja. A Birinyi változat (a környékbeli í-zés alapján) a Békés megyei Mezőberényre utal.
Elterjedtsége Pesttől keletre, a Duna–Tisza közének északi részén, Szolnok és Csongrád megyében gyakoribb.
Erdélyben, különösen Székelyföldön ritkább.
Névváltoztatás Több százra tehető azok száma, akik a XIX. század folyamán Berényi névre magyarosítottak. A leggyakoribbak közül mutatóban néhány név: Berger (a legtöbb), Blau, Blum, Böhm, Breier, Klein, Kohn, Krausz, Rosenberger, Schwarz, Zuber stb. Néhányan (Bakk, Kocza, Nyúzó családok) névszépítési céllal vették föl a nevet.
Béres
Típusa Foglalkozásra utaló, magyar családnév.
Változatai Béres 7911, Béress 21, Beres 28, Beresh. Más változatokkal együtt összesen: 8064.
Eredete A talán ótörök eredetű, ’adomány, díjazás’ jelentésű bér szavunk ’valaminek a birtoklását, valamivel való bírást’ jelentő -s képzővel ellátott alakja a Béres. Ennek jelentése ’bérben részesülő, bérért dolgozó személy, ember’. Először foglalkozásra vonatkozó megkülönböztető ragadványnév, majd abból vagy attól függetlenül is családnév lett, s igen elterjedtté vált.
Elterjedtsége A nyelvterület keleti felében, különösen északkeleten, Abaúj, Zemplén megyében és a Hajdúságban gyakoribb.
Névváltoztatás A név alapszava, a béres jelentésének későbbi degradálódása miatt (’föld nélküli agrárproletár’,
’kiszolgáltatott kétkezi mezőgazdasági munkás’) senki nem választotta magyarosítás céljára a nevet a XIX.
században, de éppen asszimilációs lehetősége következtében később annál többen.
Berger
Típusa Helynévi eredetű, német családnév.
Változatai Berger 1022, Bergel 11, Bergely, Belger; Perger 1057, Pergel 508, Pergely 14. Más változatokkal együtt összesen: 2716.
Eredete A német berg ’hegy’ jelentésű szó ’onnan/oda való’ jelentésű -er képzős származéka. Magyarul tehát
’hegyi, hegylakó, hegyen lakó’ a jelentése.
A B- kezdetű névalakok Szászországból és Bajorországból, a P- kezdetűek Ausztria területéről valók. A név belseji -l- és az -l végződés szabályos magyar -r > -l változással (likvidacserével) jött létre.
Elterjedtsége A Berger nevek a Dunántúl északnyugati és délkeleti részén, valamint az Alföld délnyugati sarkában, a Perger alakok a Balaton környékén és Miskolc–Nyíregyháza körül gyakoribbak.
Beri
Típusa Apanévi vagy helynévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Beri 1701, Bery; Béri 183, Béry 85; Berei 485, Berey 55. Más változatokkal együtt összesen: 2525.
Eredete Vitatott eredetű, de mindenképp ótörökből származó személynevünk az alapja Ber ~ Bér ~ Bere helyneveinknek. Egyik vélemény szerint az ’egyetlen gyermek’ jelentésű Bir ~ Bër ótörök névnek az átvétele.
Mások szerint kialakulhatott az ugyancsak ótörök eredetű *bëri ’adomány, díjazás’ jelentésű bér közszavunkból.
Ez előbb ’bérből élő’ jelentésű ragadványnévből egyénnév lett, majd ehhez -i birtokjel járulva ’Béré, Bér nevű személy fia, leszármazotta’ jelentésű családnévvé vált. A Bere személynév végén az -e kicsinyítő képző.
A Ber ~ Bér ~ Bere személynévből magyar névadással (minden végződés vagy összetétel nélkül) településnév lett Csongrád, Nógrád, Somogy, Szatmár, Tolna, Vas, Veszprém, Zala vármegyében. A településnévben az -e végződés birtokjel is lehet, vagyis akkor ’Béré, Ber nevű személy tulajdona, birtoka’ jelentésű a falunév.
Bármelyik vármegyében létezett településnévhez ’onnan/oda való’ jelentésű -i képző járult, s így is családnévvé vált. A Bere helynevek esetében a képzéssel létrejött -ëi magánhangzó-találkozást (hiátust) a nyelv az egyik magánhangzó (az -ë-) kivetésével szüntette meg.
Elterjedtsége A Dunán túl gyakoribb.
Névváltoztatás Néhányan, Bachruch és Sznoy nevűek a Béri alakot vették föl névmagyarosítási céllal a XIX.
században.
Berkes
Típusa Helynévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Berkes 3398, Berkess. Más változatokkal együtt összesen: 3414.
Eredete Berek szavunk származása vitatott: ősi finnugor vagy szláv eredetű, de jelentése mindenképp ’liget, ligetes erdő’ volt. Ebben a jelentésben vált először földrajzi köznévvé, amiből a ’valamivel való ellátottságot’, ’valamivel való bírást’ jelentő -s képzővel alakult családnévvé. A berekben levő birtokra, földre vagy ottani lakásra, szálláshelyre utalt.
Ugyanakkor berek földrajzi köznevünkből ’valamivel való ellátottságot’ jelentő -s képzővel helységnév lett Borsod, Közép-Szolnok, Somogy, Szabolcs, Torda vármegyében, s ezeknek a településeknek a neve azt jelenti, hogy a határukban berek található. A falunevekből minden végződés nélkül puszta helynévi családnév lehetett, melynek jelentése ’Berkes településre való’.
A családnévnek valamely Ber- kezdetű keresztnévből (Bertalan, Bernát, Bereck stb.) való származtatása kevésbé valószínű, mivel -kes kicsinyítő képzőbokorra nem ismerünk hasonló adatokat.
Elterjedtsége A Dunán túl némileg gyakoribb a családnév előfordulása.
Névváltoztatás Több Berger, Messer, néhány Behr, Bernstein, Boskó, Bründl nevű választotta magyarosítás céljára a XIX. században.
Berki
Típusa Apanévi vagy helynévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Berki 9111, Berky 117, Bérki, Berkei 89; Bereki. Más változatokkal együtt összesen: 9337.
Eredete Volt az Árpád-korban Berk egyéni nevünk, amely vitatott magyarázatú. Vagy az ótörök, ’egyetlen gyermek’ jelentésű Bir ~ Bër személynév átvétele, vagy a feltehetőleg szintén ótörök eredetű, de magyar közszóvá vált ’adomány, díjazás’ jelentésű bér közszavunkból létrejött személynév -k kicsinyítő képzős alakja. Mindkettő megkapta a leszármazottra utaló -i birtokjelet, s akkor jelentése ’Berké, Berk nevű személy fia, leszármazotta’.
Ugyanakkor bizonytalan eredetű (ősi finnugor vagy szláv) berek közszavunkból földrajzi köznév, majd helynév és Heves, Krassó, Szatmár, Tolna, Valkó vármegyében helységnév lett. A köznévhez járuló ’onnan/oda való’
jelentésű -i képzővel alakult családnév jelentése ’berekben lakó, a berek mellett földdel rendelkező’, a településnévhez járuló -i képzővel pedig ’Berek községben lakó vagy onnan származó, bereki’ jelentésű családnév lett. A Bereki névalakokból a második magánhangzó a kétnyíltszótagos tendencia szerint esett ki.
Fölmerül még a keresztnévből való származtatás lehetősége is. Valamely Ber- kezdetű keresztnevünk (Bertalan, Bernát, Bereck stb.) egy szótagú (Ber-) rövidüléséhez -k- kicsinyítő képző és -i birtokjel járulhatott. Ez ’Berké, Berk nevű személy fia, leszármazotta’ jelentésű családnevet eredményezhetett.
Elterjedtsége Általában a nyelvterület északi részén, Győr, Esztergom, Nógrád, Heves megyében gyakoribb. A Kárpát-medencében magyarul beszélő cigányok között különösen sokszor megtalálható, s esetükben a földrajzi köznévi eredet a valószínűbb.
Névváltoztatás A XIX. században Bauer, Bertl, Bobulják, Frischholcz, Sittzer nevű családok magyarosítottak erre, s egy Bikai névesztétikai szempontból vehette föl.
Bernáth
Típusa Apanévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Bernáth 3590, Bernát 1072, Bernath, Bernat, Bernadt, Bernad, Bernád 94; Bernard 53, Bernárd 14;
Bernárdt; Bernáld. Más változatokkal együtt összesen: 4924.
Eredete Az ófelnémet Bernhard(t) keresztnév összetétel útján keletkezett. Első tagja a *bero- ’medve’, második pedig a -hard ’bátor, merész’ jelentésű szó. A magyar nyelvbe Bernardus alakban került be. A latin -us végződés elhagyása után a név végére került mássalhangzó-torlódás (-rd) egy darabig megmaradt, majd az -r- > -l- változással (likvidacserével) alakult Bernald névalakok voltak gyakoribbak. A szótagzáró -l az előtte álló magánhangzó nyúlásával kiesett (Bernád), végül a név végi -d zöngétlenült -t-vé, s így jött létre a Bernát keresztnév. Az elég népszerű keresztnévből apanévként gyakori családnév lett a történeti névváltozatok minden formájában.
Elterjedtsége A Bernát alak a nyelvterület keleti felében fordul elő többször, a Bernád pedig az erdélyi székelységben és az ausztriai Őrségben.
Névváltoztatás Néhány Deutsch, Rosenberg, Schabernák család magyarosított Bernát névre, s egy Berkó nevű vette föl ismeretlen okból a XIX. században.
Bertalan
Típusa Apanévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Bertalan 2990, Bertalany, Bartalan, Birtalan 341, Bírtalan. Más változatokkal együtt összesen: 3341.
Eredete Az Árpád-korban igen népszerű Bertalan keresztnevünk egyesek szerint arámi eredetű, Talmai ~ Tolomai alakú lehetett, s ’barázdákban bővelkedő’, vagyis ’ráncos arcú’, esetleg ’vitéz, bátor harcos’ jelentésű volt. Innen került a bibliai héberbe ymltrb [bar Tolomai (B™rtolomaj)] alakban, ’Talmai fia’ vagyis ’a ráncos arcú (személy) fia’ jelentéssel.
Más vélekedés szerint eredeti héber név, s jelentése ’domb fia’ vagy ’barázda fia’. A magyar nyelv a latinosított Bartholomaeus formában találkozott vele, s elmagyarosodása után Bartalan ~ Birtalan ~ Bertalan változatokban élt. (Az ™ > ¿ hangváltás nem volt ritka: pl. arat ~ irt, vagy a különböző nyelvjárási aránt ~ iránt ~ ëránt; az i > ë nyíltabbá válás pedig szabályos és általános volt.) Családneveink kialakulása előtt, a XI–XIII. században igen gyakori keresztnév volt, s minden alakváltozatából sok fölmenőre utaló, apanévi családnév lett.
Elterjedtsége A Bertalan a Dunántúlra, a Balaton vonalától északnyugatra és a legészakkeletibb nyelvterületre jellemző. A Birtalan változatok szinte kivétel nélkül Erdélyből vagy valamivel ritkábban az északkeleti nyelvterületről (a volt Ugocsa vármegyéből) valók.
Névváltoztatás A XIX. században néhányan, Bartholomeides és Friedmann nevűek vették föl névmagyarosítási céllal.
Besenyei
Típusa Helynévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Besenyei 2394, Besenyey, Besenei; Besenyői 56; Bessenyei 889, Bessenyey 20; Bessenyői 14, Besenyöi, Bessenyöi, Besnyei, Bessnyei, Besnyői 15, Besenyi 312, Besnyi 111, Bessenyi 26; Pecsenyei 14, Pecsenyi 10. Más változatokkal együtt összesen: 3891.
Eredete A besenyő népnév valószínűleg ótörök személynévi eredetű (Beše), s jelentése (ha kun-besenyő) ’héja, sólyom, karvaly’ vagy (ha köztörök) ’tömör, kemény, erős’ (utóbbi az alapja a basa méltóságnévnek). Kicsinyítő képzőkkel még a törökben jött létre a *bÀčÀnÀk [becsenek] alak, s így vált népnévvé, majd -b vagy p- kezdőhanggal elterjedt világszerte. A magyarba *becsene ~ besene formában került be. A szó végén előbb -ëü, végül -ő lett, a két magánhangzó közötti (intervokális) -n- hang -ny-nyé vált (palatalizálódott), így alakult ki a besenyő népnév.
A magyarokhoz csatlakozó besenyők elsősorban a nyugati határvédelemben kaptak szerepet, és elszórtan sok települést neveztek el róluk húsznál is több vármegyében. (Köztük volt több P-vel kezdődő Pecsenyéd falu is).
Ezek bármelyikéhez járulhatott az ’onnan/oda való’ jelentésű -i képző, ami által eredetre, származási helyre utaló családnév lett belőlük. Mind a helységnevek, mind a családnevek alakulásában érvényesült a kétnyíltszótagos tendencia, vagyis a második nyílt szótag magánhangzója kiesett, így Besnyei alakok keletkeztek. Ugyancsak néha megszüntette a nyelv a névben az -ei magánhangzó-találkozást (hiátust), aminek következtében az egyik kiesett, és Besenyi ~ Besnyi névalakok is létrejöhettek. Valamennyi történeti alakulat megtalálható a mai családnevek között.
Elterjedtsége A Dunántúl középső részén és különösen Heves megyében gyakori.
Névváltoztatás Egyetlen Szkrabák nevű család magyarosított Besenyői névre a XIX. században.
Bezzeg
Típusa Apanévi vagy helynévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Bezzeg 884, Bezzegh 189, Bezeg 25, Bezegh 12. Más változatokkal együtt összesen: 1110.
Eredete Talán az ősi, finnugor eredetű bíz(ik) igéből származó ’igaz, megbízható’ jelentésű bezeg szavunk hamar egyéni névvé lett. Ebből később apai családnév alakult, aminek jelentése ’Bezzeg (vagyis igazmondó, megbízható) nevű személy fia leszármazotta’.
A XIV. században az alapszó ’bizony’ jelentésű határozószóvá vált, és szavajárási családnév is lehetett belőle.
A népnyelvben sok mellékjelentése fejlődött ki a bezeg ~ bezzeg szónak (’sarkantyú’, ’óra ketyegője’, ’valaminek a kapcsolója vagy fontos alkatrésze’), amelyekből valamilyen indítékú névátvitellel ugyancsak keletkezhettek családnevek. Mindennek következtében a családnévvé válás pontos okát lehetetlen megállapítani. A két magánhangzó közötti (intervokális) helyzetben a -z- megnyúlása (geminálódása) gyakori jelenség volt, s ma is az a népnyelvben (pl. boza > bozza; mező > mezző).
A korai személynévből magyar névadással (változatlan formában, minden végződés vagy összetétel nélkül) helységnév is keletkezett Tolna, Zemplén és Zala vármegyében. Ezekből puszta településnévként is lehetett családnév.
Elterjedtsége A nyelvterület közepén, Heves, de különösen Szolnok megyében, a Jászságban gyakoribb.
Biczó
Típusa Tulajdonságra utaló vagy helynévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Biczó 1436, Bicó 17, Biczo 19, Bico, Bíczó. Más változatokkal együtt összesen: 1484.
Eredete Valószínűleg a ’sántít, rosszul lép’ jelentésű biceg ~ biccen hangulatfestő ige bic- tövéből származik -ó melléknéviigenév-képzővel, de ’bicegő’ jelentésben. Első följegyzései a XVIII. századból valók, egyéni nevekre a XIII. századtól vannak följegyzett adatok, s családnévként is előfordult már a XV. század elejétől. Külső tulajdonságra utaló, ’bicegő, sánta’ jelentésű a családnév legvalószínűbb eredete.
Ugyanakkor voltak Bicza ~ Bicze ~ Biczó nevű településeink Somogy, Trencsén és Zala vármegyében is. Ezekből is kialakulhatott minden végződés nélkül a puszta helynévi családnév ’onnan/oda való’ jelentéssel. Ezeknek a
helységeknek a nevei is a fönti személynévből keletkeztek magyaros névadással (minden végződés vagy összetétel nélkül).
Elterjedtsége A Dunán túl, különösen a Balatontól nyugatra, északnyugatra gyakoribb, de megtalálható az Alföldön és az északkeleti nyelvterületen is.
Bicskei
Típusa Helynévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Bicskei 961, Bicskey 86, Bitskei, Bitskey 68, Bicski 47. Más változatokkal együtt összesen: 1177.
Eredete Bicske településnevünk mindenképp személynévből jött létre, de a személynév eredete vitatott. Az Árpád-korban meglehetősen sok Bich vagy Bich- kezdetű (Bicha, Biche, Bicho, Bichu) egyénnév került be hivatalos iratokba, oklevelekbe, de Bichke alakot nem találunk. (A Bicha írásváltozatot egyesek a Bika névvel azonosítják.) A törökben elég gyakori volt a Bїčaq [bics™k], ’kés, tollkés, bicska’ és Bїčaqčї [bics™kcsi] ’késkovács, késes’
jelentésű egyénnév. Ez a magyarba átkerült, és kialakult belőle a közszói (nyelvjárási) bicsak szó. Ebből jött létre a Bicske személynév, majd pedig magyar névadással (minden végződés vagy összetétel nélkül) a helységnév.
Ugyanakkor a bükk ~ bikk közszóból -csa/-cse kicsinyítő képzővel kialakult a *Bikcse személynév, s hangátvetés (-kcs- > -csk- hangcsere) után a Bicske névalak, amelyből ugyancsak magyar névadással helységnév lett Fejér és Pest vármegyében. Ezek valamelyikének ’onnan/oda való’ jelentésű -i képzővel való ellátása után keletkezett a Bicskei, eredetre, származási helyre utaló családnév.
Elterjedtsége A nyelvterület nyugati felén és Pesttől délkeletre, Pest megyében gyakoribb.
Bihari
Típusa Helynévi eredetű, magyar családnév.
Változatai Bihari 4531, Bihary 217. Más változatokkal együtt összesen: 4794.
Eredete A mai álláspont szerint valamely szláv nyelvből került be a magyarba már a XI. században az ismeretlen jelentésű Bichor személynév. Viselője volt Bihar vármegye első ispánjainak egyike, s magyar névadással (minden végződés vagy összetétel nélkül) róla kapta a nevét az akkori vár, amely eleinte a megye központja volt. Bihar nevű településről azonban tudunk még Fejér, Sáros és Szerém vármegyében is. Kétségtelen azonban, hogy a legjelentősebb az a Bihar nevű település volt, amelyről a vár és a vármegye is kapta a nevét. A Bihari családnév bármelyik helységre, de a megyére is utalhat ’onnan/oda való’ jelentésű -i képzővel.
Elterjedtsége A Tiszán túl, főleg az Alföld keleti, északkeleti felén gyakoribb.
Kettős nevei A Bihari-Horváth (32) kapcsolatban többször előfordul.
Névváltoztatás Igen sokan, Berger, Brill, Bronstein, Klein, Kohn, Weisz; Borsovitzky nevű családok magyarosítottak erre a névre, egy Csordás és egy Keskeny nevű pedig ismeretlen okból vette föl a XIX. században.
Birkás
Típusa Foglalkozásra utaló, magyar családnév.
Változatai Birkás 1435, Birkas, Bírkás; Birkés 44; Birgés 279, Birges; Bürgés 119, Bűrgés. Más változatokkal együtt összesen: 1910.
Eredete A név alapjául szolgáló birka szavunk szláv, közelebbről morva eredetű. Morvaországból került be egy rövid szőrű juhfajtával együtt a szó a XV. század folyamán. A ’valamivel ellátott, valamit birtokló, valamivel foglalkozó’ jelentésű -s képzős köznévi előfordulásai (birkás) még későbbiek, a családnevek első előfordulásai pedig a XVIII. század közepéről valók. Az ide tartozó családnevek nyilván megkülönböztető, illetve kettős nevekből önállósultak olyan személyek esetében, akik ezt a birkafajtát tartották. A második szótagjukban -e- ~ -é-t
Eredete A név alapjául szolgáló birka szavunk szláv, közelebbről morva eredetű. Morvaországból került be egy rövid szőrű juhfajtával együtt a szó a XV. század folyamán. A ’valamivel ellátott, valamit birtokló, valamivel foglalkozó’ jelentésű -s képzős köznévi előfordulásai (birkás) még későbbiek, a családnevek első előfordulásai pedig a XVIII. század közepéről valók. Az ide tartozó családnevek nyilván megkülönböztető, illetve kettős nevekből önállósultak olyan személyek esetében, akik ezt a birkafajtát tartották. A második szótagjukban -e- ~ -é-t