1 .
OLITIKAI szereplését hosszan tartó utazások váltották föl.
1792-től 1796-ig hol Német-, hol Olaszországban jár, míg végleg Fóthon telepszik meg, hogy irodalmi mun-kássággal, gazdálkodással és vagyonának rendezésével töltse idejét.
Ezért sokszor rándul le Aradra vagy Zalába, de legkiválóbb szó-rakoztató helye Balatonfüred és Pest. Oda meggyengült egész-ségének gyógyítása végett megy, itt részint a nádori udvarnál, részint barátai körében, kik közé főleg a tudós Schedius tar-tozik, tölti el idejét. A nádori udvaron is szívesen látott vendég s annak téli mulatságain: a lovagjátékokon, bálokon és vadásza-tokon gyakran részt vesz.
G R Ó F F E K E T E J Á N O S I D Ő S E B B K O R Á B A N .
g á l á n t h a i g r ó f f e k e t e j á n o s 155
Az 1796-ik évtől haláláig lefolyó időszak magyar költői mun-kásságának tulajdonképeni kora. A kilenczvenes országgyűlések némi sikerei őt teljesen magyarrá változtatták és magyar akart maradni tetteiben és írásaiban is. Nem vágjuk külföldi tapsokra, bécsi baráti unszolásokra, titkos társaságok tisztségeire, hanem a politikától, — mely ekkor vészthozó és koczkáztatott, — elvo-nulva, csupán a magyar kultúra érdekében fárad. Nagy hévvel keresi és állandósítja az irodalmi barátságot pesti és erdélyi írókkal, s mint maga írja fiának: «Chaulieunek nevét érdemleni kívánnám, mert ámbátor Voltér apostol a' Gustus templomá-ban, őtet csak a' gúnyoló poéták elsőjének nevezi, én ezen polczczal is megelégedném hazám Parnassussán. De akár melly légyen halálom után a hely, mellyben maradékink fognak hely-heztetni, mig élek kívánom fáradozásim által anyanyelvünk pallérozását tehetségem szerént
esz-közölni, ezt egy hazafiúi köteles-ségnek tartván.»
Ezentúl franczia verseket ritkán An 1(S„__
4 9 - M Á T Y Á S I J Ó Z S E F , A L A I R A S A .
farag, hacsak nem akkor, midőn
emlékezéseit írja, a nádort, annak nejét, Napoleont dicsőíti, vagy ősei birtokát megénekli vagy Mátyásinak egy-egy poemáját francziára fordítja. Más nyelvet, mint például a latint, már most, bár azon néha maga is megszólalt, még a tudományban is kerü-lendőnek vél: «Valóban kecskelábú pajtásom fel borzadott, hallván tőled, hogy még a magyar borról is, úgymint Attiláról, deákul irnak kortsosult hazámfiai. Meg vagyok győzve, hogy tudós kézbe nyelvünk mindenre alkalmatos, és hogy nékünk a deákkal ugy kellene bánnunk, mint hajdan a' római böltsek a göröggel bántanak.»
Fekete tehát megundorodván a politikai élettől, a «piszkos országgyűléstől», «hol hazánk szemetje firtatja magát», «hol meg-pergelte száját» «nyelvére lakatot vetett» s a munkás magán-életbe vonult vissza, hogy óriás méretű költekezései által alap-jában megrázott vagyoni viszonyain és a kor vagy a zajos múlt
által megrongált egészségén segítsen. Ámde bármint törekedett is,
IŐo m o r v a y g y ő z ő
sem az egyiken nem lendítettek a pörök, a «compromissumok»,
«az örökös transactiók», «a vészes chartabianca», mert «igaz-sága mellett Themist megtsávázták», sem a másikon orvosainak önzetlen buzgósága. A váczi káptalannal folytatott pöre egyedül a pestmegyei birtokokat biztosította és itt húzta meg magát olvasás, tanulás és egyéb szórakozások közt.
A viharos múltból, a rajongásteli és fényes ifjúságból, a ragyogó udvari életből, a katonai pazar költekezésből, az ország-gyűléseken való kápráztató megjelenésből eredő óriási adóssá-gok, a vagyonszerző és vagyonmegőrző tapasztalatlanság, hozzá a pénz értékének ismeretlensége nem engedte meg, hogy vagyoni ügyeit végleg rendezhesse. Gazdasági ügyekben járatlan feje, mely a «földmívelő népet jobbítani iparkodott», mely búsásan el volt foglalva faszerzéssel, plántálással, kamatos kamattal fizette meg a. lótenyésztésben és gazdálkodásban bizonytalan tapogatódzásokat. A «szegény legényt» még katonai adósságai is nyűgözték és a törlesztésükre szükséges pénzt részint birtoka jövedelmeiből, részint újabb polgári adósságokkal födözte. Erezte maga is elszegenyedését, de szenvedélyes költekezéseinek, a játéknak, a lókedvelésnek nem tudott határt szabni, büszkesége pedig visszatartotta attól,, hogy vagyoni állapotának rendezése végett «a császárhoz» forduljon kölcsönért, a ki ebben az idő-ben Esterházy herczegnek 900,000, és Orczy László bárónak 300,000 forintot ötös · kamatra adott.1 Majdnem egy millióra rúgó adósságait és kamatait csakis birtokai árán törleszthette.
Az anyagi gondok nem biztosítottak János grófnak gond-talan öreg kort és szenvedélyei: a nők, a kártya, főleg a fáráó és a lovak még akkor is óriás pénzösszeget nyeltek el. Örökös pőréit fiskálisaira bízza s ő maga pazar kedvteléseinek él, úgy hogy nemcsak az adósságok «magpénzét», hanem az «interest»
sem tudja idejében lefizetni.2 Hogyha néha be-betekint Pozsonyba, Bécsbe, Budára vagy Balatonfürédre, szórakozásai sok pénzébe
1 Arankához 1801-ben írt levele a múzeumi kézirattárban. ·
2 Bogyaihoz írt levele a gróf Csekonics család levéltárában.
kerülnek. Megtörténik, hogy professzor Stáhly György és a köl-tészetben is járatos Szombati József tudós doktorokat, kik csúzos bajait orvosolják, pénz helyett versekkel fizeti, hogy ily módon halaszthassa el oly időre a fizetést, midőn maga is pénzhez jut.
Egyébként csak néha vett részt egy-egy ritka nyilvános, politi-kai jellegű ünnepségen, mulatságon vagy ténykedésben és ezzel is szorosabban fűzi magához azt a baráti kört, mely irodalmi munkás-ságát, katonai és politikai múltját figyelemmel kiséri és megbecsüli.
Irodalmi barátjáival a nyelv pallérozásán, az irodalmi érzék és a .«szép gusztus» megszilárdulásán fáradozik. Az utóbbiban hivatott mesternek vallotta magát, a melyben senki véleményének magát alá nem vetette. O, a ki mint költő korán kezdte meg működését és franczia munkáival elég feltűnést keltett, sem befolyásos egyé-niségénél, sem vagyonánál és tekintélyes nevénél fogva nem tudott, de nem is akart az akkori nyilvános irodalmi világban hatni és így a még nem szervezett irodalmi élet vezérférfiaihoz sem csatlakozott. Magyar munkáinak nagy részéről alig tudtak s csakis franczia vagy német műveit emlegetik. Irodalmi név-telensége okozta, hogy sem Kazinczy, a ki különben «károm-kodva olvasta Gvadányi verseit», kinek Ludas Matyi nem tetszett, ki Bacsányit üldözte és Dugonicsot megveti, sem Bessenyei, a ki pedig az eddig ismert «magyar "Voltaire», sem Révai, sem bárminő más áramlat vagy irány nem hódította meg. Ámde művei is oly szelleműek voltak, melyek a czenzura hivatalos pontjait tuda-tosan sértik s így inkább a jövőnek, az asztalfiának és barát-jainak irvák.
I I . .
Iratai telvék lángoló lelkesedéssel a magyar kultura, tudo-mányosság és irodalom iránt. Megértette korát és a magyar érzésnek új jelszókat adott. Erős faji szeretet erősítette hazafias érzéseit, egyéni érzelmeit pedig vidám bölcselkedő belátás vezérli.
IŐo m o r v a y g y ő z ő
Ez sugallja írói munkásságát és tetteit. Egyénisége sokkal türel-metlenebb, semhogy korának erőszakkal megállapított és rend-őrileg ellenőrzött gondolkodását vezethette volna, érzelme sokkal erőszakosabb, semhogy iratai a czenzura rostájának hivatalos mértékét megüthette volna. Szatírája, szókimondó .őszintesége, sokszor francziás forradalmi érzülete és ugyancsak francziás pajkos érzékisége a rosta tiltó pontjait százszor is megsérti.
E szempontból keveset törődik, azzal, hogy munkáit nyomtatás-ban lássa, de annál inkább azon van, hogy kéziratnyomtatás-ban elterjed-jenek. Barátjainak, irodalmi férfiaknak ír és ezzel hódol a xvm.
századbeli magyar írók «egymásnak írásának», «levél irodalom-nak». A híres pater Hannuliknak, midőn arra inti, hogy a czen-zurára valót írjon, következőleg válaszol :
J ó l é r t e m i n t é s e d , h o g y í r j a k o l l y a k a t , M e l l y e k n e m t i l t a t n a k : d e h á t i g a z a k a t Ú g y s z e g é n y M ú z s á m n a k a k k o r l e h e t e t l e n í r n i ,
S m a g á t h a z u d o z á s r a r e á k é n e b í r n i .
N e m v á g y o k é n , e l h i d d , h o g y k i n y o m a t t a s s é k M u n k á m ' s m i n d e n e k t ő l s z é l l y e l o l v a s t a s s é k : T s a k k e v é s B ö l t s e k n e k l e h e s s e n k e d v é r e ,
J ö v e n d ő s z á z a d n a k t á n j u t h a t k e z é r e , ' S a k k o r B o r o s t y á n s í r o m r a r a k a t i k ,
M e l y é l t e m b e n t ő l e m m o s t m e g t a g a d t a t i k .
Költeményeit vagy külön vagy az akkori szokás szerint leve-lek szövegébe szúrva küldözgeti Gvadányinak, Orczy Józsefnek, Teleki Lászlónak és Domokosnak, Horváth Ádámnak, Aranka Györgynek, Bethlen Lászlónak és fiának, a kit, miután Illésházy Máriától elvált, magyar íróvá iparkodott tenni. Épp így volt for-dításaival is, melyeket szakszerű magyarázatokkal kisérve lemá-soltatott és barátainak, Széchényi Ferencznek, Madách Sándor-nak, Orczy Lászlónak elküldött.
Szerencséje volt, hogy Mátyási Józsefben, kit 1799-ban foga-dott házába, hű és odaadó barátot nyert, kivel terveit közölte, kinek költeményeit fölolvasta, kinek magyar nyelvérzékére sokat
jlg ujj) j l · ^ ! t j í ^ z v ^ j&fi wfit, jh/fy
<3*- l· iubv,
yLZtt
/ .t i U X \hrfa,/***· mfrd f V ^ jlljlé/eA*'
^ t f f j t f t vasllfo wrhsijc, . . / V u i U