Tott báró jelképes sírja Bad Tatzmannsdorfban (A szerz! felvétele.)
"), a. Búcsú a diplomáciától
Tott báró levantei küldetését követ"en Egyiptom stratégiai fontossága és esetleges meghódítása még gyakran visszatér" téma volt a versailles-i kormány ülésein.
Egyiptom valóban ideális gyarmat lehetett volna Franciaország számára, amennyiben a kücsük-kajnardzsi békében (1774) legyengült Oszmán Birodalmat felosztják volna az európai nagyhatalmak. Erre valójában elég hamar megtörténtek a kezdeti lépések. Az oroszok balkáni el"retörésén fellelkesült Habsburg Birodalom már 1775-ben bekebelezte Bukovinát, és várható volt, hogy újabb kölcsönös területi foglalásokkal Lengyelország mintájára teljesen felosztják a török fennhatóság alatt lév" európai területeket.705 Tott báró közel-keleti útja – amelynek valódi céljait hamar kitalálták a tapasztalt külügyi megfigyel"k – az osztrák balkáni ambíciók szempontjából csak olaj volt a t!zre. II. József uralkodása alatt újabb lendületet vettek a balkáni hódítási tervek.
A korábbi tárgyalásoknak megfelel"en és a francia–porosz közeledés megállítása céljából a császár 1782 augusztusában újabb tervet javasolt a bécsi francia nagykövetnek, Breteuil márkinak. II. József az Oszmán Birodalom felosztása esetén Egyiptom teljes területét felajánlotta a francia semlegességért cserében.706 II. József így írt e kérdésr"l Mercy-Argenteau párizsi császári nagykövetnek 1782. december 7-i levelében: „...tekintettel a körülményekre, Franciaország akár tárgyalásokba is bocsátkozhatna a két császári udvarral, és biztosítékokat adhatna a semlegességér"l, illetve meghatározhatná, hogy milyen kereskedelmi el"nyöket, vagy az Oszmán Birodalom melyik részét kívánja érte. Néhány éve, de f"leg Tott báró kiküldetése óta e tartomány nagy tervezgetések tárgyát képezi. Ha e gazdag, termékeny és keresked"
tartomány tényleg francia gyarmattá válna, Franciaország nagyon rövid id"n belül Szuez kiköt"jén keresztül, a Vörös-tengeren és a földszoroson át a rablóktól megtisztított biztos úton, az egész Perzsa-öböl és az indiai kereskedelem urává válna, amit a legrövidebb, vagyis a földközi-tengeri úton bonyolíthatna le.”707
II. József merész terve ekkor már teljességgel szemben állt XVI. Lajos külpolitikájával. Vergennes gróf nem kívánta tovább növelni az ország területét, mivel a történelmi események tapasztalatai alapján a francia expanzió mindig franciaellenes szövetségeket és koalíciókat eredményezett. Márpedig Vergennes gróf szerint Franciaország feladata éppen az európai hatalmi egyensúly megóvása, nem pedig annak a saját területei növelésével való megbontása volt. Ennek megfelel"en nem meglep", hogy Vergennes gróf meglehet"sen energikusan reagált az osztrák felvetésre. 1783 szeptemberében a bécsi udvarnak címzett memorandumában a francia külügyminiszter így érvelt: „Az a meggondolás, amit Oroszország terjeszkedési szándéka miatt az Osztrák Ház javasol olyan hibás döntés lenne, amelyet talán még száz év háborúja sem hozhatna helyre. Ha az attól való félelem, hogy az oroszok hatalma egy napon majd az
705 François Charles-Roux: Autour d'une route, L'Angleterre, l'isthme de Suez et l'Égypte au XVIIIe siècle. Paris, 1922. 108.
706 Th. O., Murphy: Charles Gravier i. m. 318.
707 II. József Mercy-Argenteau-nak (Bécs, 1782. december 7.) Alfred d'Arneth – Jules Flammermont:
Correspondance secrète du comte de Mercy-Argenteau avec l'Empereur Joseph II tome I. Paris, 1889.
140. Vö. Munro Price: Preserving the Monarchy, The comte de Vergennes 1774-1787. Cambridge, 1995.
198.
")"
osztrákokét veszélyezteti, elégséges lehet arra, hogy egy ártatlan harmadik fél sérelmére kártalanítsuk magunkat, akkor nem gondolhatunk-e arra, hogy más hatalmak az osztrákok hatalmától való nem kevésbé jogos aggodalmukban hasonló lépésre szánják el magukat? Isten óvjon t"le, hová jutna Európa, ha ez a szörny!séges rendszer teret nyerne? A politikai kapcsolatok megszakadnának, a közösségek biztonsága megsz!nne, és Európa csak a zavargás és fejetlenség képét mutatná.”708 Vergennes gróf véleménye szerint mindenképpen el"bbre való volt az Angliával való konfliktus amerikai kontinensen történ" lezárása után a stabil hatalmi egyensúly fenntartása egy bizonytalan kimenetel! közel-keleti kalandnál, amely ráadásul Franciaország hagyományos keleti szövetségese, az Oszmán Birodalom ellen irányult. Mindenesetre az angol diplomácia nem reagált a kiszivárgott francia egyiptomi expedíciós tervekre, és az ezzel kapcsolatos francia–osztrák tárgyalások is lezárultak.709
Ett"l kezdve az Egyiptom meghódításának tervéért lelkesed" Tott báró kezdett igencsak kényelmetlenné válni a tervet elfeledtetni kívánó francia kormányzat számára.
A báró a levantei küldetése után a párizsi rue de Varenne-ben élt és évi 10.000 livres kegydíjat élvezett a tengerészeti és a külügyminisztérium terhére.710 Párizsi lakhelyének pontos megállapítására viszonylag kevés forrásadattal rendelkezünk. Az állandó anyagi gondokkal küzd" báró pénzügyi helyzetét ismerve teljesen kizárható annak lehet"sége, hogy a francia f"város napjainkban is legimpozánsabb kormányzati negyedében saját házat birtokolt vagy bérelt volna. Sokkal valószín!bbnek látszik, hogy valamelyik arisztokrata palotájában kapott egy lakosztályt, és pártfogója költségein a társadalmi rangjának viszonylag megfelel" életvitelt folytatott. A lehetséges pártfogó személyét sokáig homály fedte, és csak nemrégiben, egy véletlen segítségével sikerült többet megtudnunk róla. A rejtélyt Giacomo Casanova híres-hírhedt kalandor egyik levelének köszönhet"en sikerült megfejteni, amelyben a neves velencei saját fivérének képeit szerette volna eladni Párizsban, és e célból egy neves személyiségekb"l álló listát állított össze. A listán Tott báró így szerepelt: „Tot (sic!) úrnak a Varenne utcába, a Tessé palotába, a Szajna környékén...”.711 A nagyvilági szalonok élénk irodalmi és m!vészi köreinek bizonyára ünnepelt személyisége lehetett a báró, akinek írásait kéziratban valószín!leg már jól ismerték ezekben a körökben ekkoriban a versírással is megpróbálkozott, amit Grimm és Diderot irodalmi levelezése is megörökített.712 Mindenesetre e próbálkozások eredményeként a báró az irodalmi körökben is ismertté vált és el"fordult olyan eset is, hogy kezd" költ"k hozzá fordultak kézirataikkal, mint arról a kés"bb nyomtatásban megjelent „Hommage à la patrie” cím! hazafias verset publikáló Baumier is megemlékezett.713
708 Idézi: Charles de Chambrun: A l'école d'un diplomate Vergennes. Paris, 1944. 404.
709 F. Charles-Roux: Autour d'une route i. m. 108.
710 Tott báró nyilatkozata (Párizs, 1780. január 20.) AMAÉ Personnel première série vol. 67. fol. 46.
711 Casanova levelét a Bibliothèque Nationale de France 2011–12-es évadban megrendezett Casanova, la passion de la liberté cím! kiállításán fedeztük fel. A prágai Nemzeti Levéltárból származó eredeti forrás így jelöli meg a címzettet: „A M. de Tot rue de Varenne à l’hôtel de Tessé, aux environs de la Seine (...) A M. de Tot une lettre de recommandation.” Note de Casanova relative aux tableaux de son frère Francesco (Prague, Archives d’Etat).
712 Couplets impromptu de M. le comte de Tott (sic !) à une femme avec laquelle il avait été lié, et qui, quelques années après, lui reprochait en plaisantant qu’il avait l’air d’avoir peur d’elle. Correspondance littéraire, philosophique et critique de Grimm et de Diderot depuis 1753 jusqu'en 1790 Tome XIV. Paris (Furne), 1831.
713 „Mais enfin, les raisons qui m’empêchèrent de publier mon ouvrage, furent dictées par la prudence et par des obstacles invincibles. Ayant communiqué mon manuscrit à M. le Baron de Tott, ce respectable militaire me conseilla d’en changer la forme et le plan. Je sentis la sagesse des conseils dont il voulut bien m’honorer, et je m’imposai le devoir de les suivre; convaincu que l’amour-propre gagne toujours à se
")#
Tott báró Vergennes gróffal folytatott korábbi bizalmas levelezése csak udvarias üzenetváltásokra korlátozódott, és a francia diplomácia feje nem ajánlott többé állást az elveivel szemben álló hajdani barátjának. Miután a báró diplomáciai karrierje megfeneklett, ismét visszatért a francia királyi hadsereg soraiban szolgáló magyar eredet! huszárezredekhez. Érdemei elismeréséül 1781. december 5-én a király tábornaggyá nevezte ki, ami további 12.400 livres kiegészít" kegydíjat jelentett számára évente.714 Katonai karrierje csúcsán a király kinevezte a bárót a Nassau-huszárezred másodparancsnokának, ami kétségkívül szintén óriási elismerés volt a magyar származású katonatiszt számára.715 Ezt követ"en külföldi katonai szolgálatot már nem vállalt. Miután az amerikai függetlenségi háború az 1781. október 19-i yorktowni ütközet után a végéhez közeledett, ott sem nyílt lehet"ség az esetleges alkalmazására, pedig az Újvilágban valószín!leg kamatoztathatta volna a törökországi háborúban szerzett kisháborús tapasztalatait. Egyébként megromlott egészségi állapota sem tette lehet"vé a hosszú amerikai utazást. A Krím-félsziget 1784-ben bekövetkezett orosz annexiója után I. Abdulhamid szultán állítólag igényt tartott az újabb törökországi reformjaira, de a török kormányzatban csalódott báró valószín!leg nem vállalta el a feladatot.716 Az akkoriban viszonylagos jólétben él" és sok szabadid"vel rendelkez"
Tott báró a következ" éveket az emlékiratai megírásának szentelte. A korábbi irodalmi igény! szövegeit, a naplóját, a kisebb anekdotáit, valamint számos hivatalos jelentését egy önálló m!vé alakította, amelyben kifejezte külpolitikai elveit és filozófiáját is. A munka 1784-ben jelent meg el"ször nyomtatásban Amszterdamban, és jelent"s hatást gyakorolt a korabeli európai közvéleményre.717
b. Douai katonai helytartója
Az ancien régime idején a katonai kormányzói (gouverneur) és helytartói (lieutenant) hivatal a jelent"s katonai teljesítményt nyújtó f"tisztek magas szint!
elismerése volt az életpályájuk végén. Tott báró az érdemei alapján szintén jogosult volt erre a kegyre, és a saját kezdeményezésére már korábban tárgyalt err"l a hadügyminiszter Montbarrey herceggel.718 El"ször a briançoni katonai kormányzóságot
soumettre à la raison et à la vérité, dont M. le Baron de Tott est si digne d’être l’organe; car j’aime à dire qu’il me pénétra de reconnoissance, autant par l’excellence de ses conseils, que par la politesse et la douceur qu’il mit à me les donner.” Baumier: Hommage à la patrie, poëme adressé à M. Ducis,... à l'occasion de sa tragédie d'"Oedipe chez Admette", précédé du Discours d'un citoyen, suivi d'une lettre à M. le marquis de La Fayette et du Tombeau du chevalier d'Assas. Bruxelles – Paris (Legras), 1782. 63–
64.
714 SHD, série MC (Maréchaux de camp) première série 2900 (4Yd) Maréchal de camp du 5 décembre 1781 n° 4391
715 Zachar József: Egy francia hadseregbeli magyar tiszt katonai reformtevékenysége. „A hadi történet kútfeje minden hadtudománynak”. Tanulmányok Ács Tibor tiszteletére. Budapest (HIM – Polgart Kiadó), 2007. 389.
716 Frédéric Hitzel: L’Empire ottoman XVe–XVIIIe siècles. Paris, 2001. 45.
717 Lásd err"l részletesebben a következ" fejezet vonatkozó részeit.
718 Alexandre-Marie-Léonor de Saint-Mauris, Montbarrey hercege (1732–1796), francia tábornok és államférfi. Már fiatalon a hadseregben szolgált, f"leg Flandriában és Németországban Broglie herceg seregében. 1761-ben f"strázsamesternek nevezték ki, és ett"l kezdve f"leg a királyi udvarban tevékenykedett. 1774-ben birodalmi hercegi címet kapot, 1780-ban pedig altábornaggyá nevezték ki.
")$
szerette volna elnyerni, de ett"l az egészségi panaszaira való tekintettel a miniszter eltanácsolta. Utóbbi így írt err"l az ügyr"l egyik levelében egy név nélküli francia f"tisztnek: „Marsall uram, a douai-i helytartóság megüresedtével azonnal kértem azt a bárómnak, akit sikerült lebeszélnem Briançonról. Ott Sophie lányától túl messze került volna, aki a legkisebb náthától is halottnak hitte volna az apját, a vele utazó másik lánya, Marie pedig maga is itt halálozott volna el, miután kétségbe kergette az apját. A báró tábornagy, és teljesen alkalmas az állás betöltésére, de azért tartok a vetélytársaitól, még akkor is, ha nem túl veszélyesek.”719
Az észak-franciaországi határvidéken elhelyezked" Douai városa viszonylag közel esett Versailles-hoz, ahol az államügyekr"l döntöttek. Mégis e kinevezés részben politikai szám!zetést jelentett egy tapasztalt diplomatának és a keleti ügyekben szakért"nek számító f"tisztnek. Mindenesetre a báró elfogadta az ajánlatot, és hamarosan berendezkedett a kisvárosban. A douai-i városi jegyz"könyv 1785. december 13-i bejegyzésében megemlékezik az érkezésér"l, amely egy kisebbfajta ünnepséggel párosult: „A mai napon Foucques úr értesített a város parancsnokságára kinevezett Tott báró úr érkezésér"l, és eldöntöttük, hogy udvariasságból 18 palack borral és vacsorával tiszteljük meg, ahogyan azt Devilledieu úr érkezésekor is tettük.”720
A báró douai-i tartózkodása nem múlt el észrevétlenül. A keleti országokban megfordult neves utazó alaposan felpezsdítette az északi kisváros közéletét a korabeli orientális divatot követ", de saját ötletein alapuló rendezvényeivel. Bajomi Lázár Endre szerint a báró hozzájárult a keleties ízlés terjesztéséhez, a városszépítéshez és olyan,
„turqueries” néven ismert törökös ünnepségek szervezéséhez, amelyek révén hamar népszer!vé vált. A helyi képz"m!vészeti akadémia iránt is élénk érdekl"dést mutatott.
A szabadidejében gyakran rajzolt és festett. A festményei közül a douai-i városi múzeumban sokáig "riztek egy krími tájképet, amelynek az 1918-as német kivonulás után sajnálatos módon nyoma veszett.721 Auguste Boppe egy másik, François de Tottnak tulajdonított festményt is azonosított (Vue du Village de Saint Georges de Skyros), amelynek rézkarc másolatát Matthieu rézkarcmetsz" készítette Choiseul-Gouffier munkája számára.722 Ezen kívül Douai város múzeumának 1807-es m!lajstromában még további két Tott bárónak tulajdonított festmény – egy tengeri látkép és egy utazók pihen"jét ábrázoló életkép – is szerepel.723
Helytörténeti kutatásaink alapján sikerült megtalálnunk a számára otthont adó egyik házat, amely még ma is áll. A Saint Julien utcában található úgynevezett
„négysarokház”-ban (maison des quatre coins) a báró sok fényes fogadást adott a
Saint-Germain gróf támogatásával 1777-ben elnyerte a hadügyminiszteri tárcát. Mivel nem bizonyult megfelel" miniszternek és a nézetei sem egyeztek a versailles-i kormányzat f"bb minisztereinek – köztük Broglie herceg, Necker és Vergennes gróf – elképzeléseivel, 1780. december 17-én lemondott. A forradalom kitörésekor visszavonult Besançonba, onnan pedig 1791-ben Svájcba emigrált.
719 Montbarrey herceg levele (hely és dátum nélkül) SHD, série MC (Maréchaux de camp) première série 2900 (4Yd)
720 Archives Municipales de Douai, série BB 28 Registre aux mémoires (1782–1790) 55.
721 André Lazar: Les Hongrois dans l'histoire du Nord de la France. Revue du Nord LXVII (1985) n° 267 955–966. Vö. R.-H. Duthilloeul: Galerie douaisienne ou biographie des hommes remarquables de la ville de Douai. Marseille, 1981., Olivier Merson: Le Musée de Douai. Douai (Dentu), 1863. 48.
722 „Il était assez bon dessinateur. Plusieurs planches signées de lui, illustrent l'édition in-4° de ses Mémoires. Choiseul-Gouffier, dans son Voyage pittoresque de la Grèce, a fait graver par Matthieu...”
Auguste Boppe: Les peintres du Bosphore au XVIIIe siècle. Paris (ACR Édition), 1989. 292.
723 Explication des divers objets en peinture, histoire naturelle, antiquités, médailles, et instrumens de physique, qui composent le muséum de la ville de Douay. Douai (Imp. de la Villette), 1807. 115–116.
")%
i tartózkodása során.724 A város párizsi kapuja mellett egy keleties stílusú kioszkot állítottak fel a tervei alapján, amelynek felavatására 1787. május 20-án egy bál keretében került sor. 1787. szeptember 19-én a portai követ, Iszak bej is megfordult Tott báró házában, akit már korábbi konstantinápolyi tartózkodásai során megismerhetett.725 A török követ a királyné lovászmestere, Tessey (Tessé) gróf társaságában néhány napig élvezhette a báró vendégszeretét.726 Tott báró minden bizonnyal kedvelhette a helyi színházat is, ahol saját páholyt is emeltetett.727
A katonai kormányzói hivatal lehet"vé tette a báró számára, hogy a törökországi er"dépítésben szerzett tapasztalait tovább b"vítse a kor legmodernebb er"djeivel büszkélkedhet" észak-franciaországi területen. Hadtudomány iránti érdekl"dését valószín!leg a szomszédos er"d, a Fort de l’Escarpe katonai kormányzójaként tevékenyked" neves hadtudós, Lancelot Turpin de Crissé (1716–1793) gróf társaságban is kielégíthette.728 Noha nem ismerjük jól kett"jük személyes kapcsolatait, feltételezhetjük, hogy azok szorosak lehettek, hiszen Tott báró már az 1760-as években tevékenyen közrem!ködött a Turpin de Crissé Montecuccoli kommentárjainak illusztrálásában, amelynek metszeteit a neves huszártiszt társai készítették és közöttük szerepel François de Tott neve is.729 valamint a török harcmodorra vonatkozólag is fontos információkat kaphatott t"le. Ez a munka azért is érdekes, mert a hosszabb (1755&1763) törökországi tartózkodás után Franciaországba visszatért Tott valószín!leg a Montecuccoli-kommentárok török vonatkozású részeinek megszövegezésében is részt vett. A huszárezred-tulajdonos Turpin de Crissé egyébként egyik f"m!ve (Essai sur l'art de la guerre, Paris, 1756) jelent"s részét is a magyar huszártaktika leírásának szentelte.730 A két férfi pályája az emigrációjuk során is hasonlóan alakult.
724 Pierre Leroy: La maison des quatre coins. Mémoires de la Société d'Agriculture, Sciences et Arts de Douai, cinquième série tome III. Douai, 1969–1971. 21.
725 Iszak bej életér"l és Tott báróhoz f!z"d" kapcsolatairól l. François-Charles-Hugues-Laurent
Pouqueville: Voyage en Morée, à Constantinople, en Albanie et dans plusieurs autres parties de l'Empire ottoman pendant les années 1798, 1799, 1800 et 1801. Tome 2. Paris (Gabon), 1805. 166–172.
726 Taillair: Chroniques de Douai tome III. Douai, 1877. 312.
727 Georges et Claude Vandalle – Monique Mestayer: Douai ville française au XVIIIe siècle (1713–1789), Exposition organisée au musée de la Chartreuse de Douai par le service éducatif des archives municipales (3 février–17 avril 1983). Douai, 1983. 38.
728 Louis de La Roque: Catalogue des gentilshommes d'Artois, Flandre et Hainaut qui ont pris part ou envoyé leur procuration aux assemblées de la noblesse pour l'élection des députés aux États généraux de 1789 publié d'après les procès-verbaux officiels. Paris (E. Dentu), 1865. 38.
729 Lancelot Turpin de Crissé: Commentaires sur les Mémoires de Montecuculi, généralissime des armées et grand-maître de l’empereur. Paris, 1769. Front avec portraits en médaillon de l’auteur et de Raimond comte de Montecuculi gr. s. c. par Francesco Guiseppe Casanova d’après F. Andouard. Vignettes, culs-de-lampe et 43 plans dépl. la plupart dessinés et gr. par l’auteur, mais aussi gr. et/ou dessinés par Andouard, Casanova, Houel, le comte de Brühl, Leclair, le baron de Lindenbaum, Richer, Rittmann et le baron de Tott. Table et errata à chacun des vol. – Extr. de l’approbation et du privilège accordé à l’auteur (29 avril 1767).
730 Lásd ehhez: Tóth Ferenc: A magyar huszárok dicsérete Franciaországban, avagy Lancelot Turpin de Crissé gróf egy magyar vonatkozású, kiadatlan kézirata. Fons 1997/3. 253–300. ; Vö. Tóth Ferenc: Éloge des hussards hongrois en France. Jean-Pierre Bois (sous la dir.): Les armées et la guerre de l'Antiquité à la Seconde Guerre mondiale, Enquêtes et Documents n° 25. Nantes, 1998. 149–166.
")&
c. Forradalom Douai-ban
Tott báró már-már idillinek mondható douai-i tartózkodását csak a váratlan forradalmi események kavarták föl. A helyzete már a forradalom kitörésekor kezdett elbizonytalanodni. 1789 szeptemberében több mint másfél tonna sört osztott ki a város költségén egy lázadás lecsillapítására.731 Több más határmenti royalista városparancsnokhoz – köztük a valenciennes-i a magyar származású Ladislas Valentin Esterhazyhoz – hasonlóan, nagy valószín!séggel " is el"segítette az emigráns arisztokraták szökését Osztrák Németalföld felé.732 Mindenesetre királypárti köt"dése nem sokáig maradt titokban, és a lázadó katonái már a forradalom els" évében igen keményen bírálták.733
A forrongó év telét a báró Svájcban töltötte, ahová nagyobbik leánya, Sophie-Ernestine már korábban letelepedett a Tessé grófné körül csoportosuló francia emigráns kolónia tagjaként. A híres svájci naplóíró, Théophile Rémy Frêne734 diáriumának köszönhet"en részletes információkat kaphatunk a báró itteni tartózkodásáról.735 Els"
találkozójukra 1789. november 29-én került sor, amelyet Théophile Rémy Frêne így örökített meg: „Amint az asztalhoz ültünk, rögtön megjelent Beguelin kapitány Rochenette-b"l Tott lovaggal vagy báróval és Cousin Criblés órással együtt, majd mindhárman helyet foglaltak mellettünk. Az els" kett" Courtelariba indult a baillihoz736 és miután Soncebos-ban meghallották, hogy Tavanne-ban tartózkodik, eljöttek hozzá.
Tott úr egyébként már volt Neuchâtelben a Gaudot-affér idején, majd a legutóbbi háború során az oroszok ellen védte a Dardanellákat. Készített egy igen értékes nyomtatott m!vet is a törökökr"l és a tatárokról. Mostanában Tessé úrn"vel és több neves franciával együtt Beguelin úrnál húzódott meg Rochenette-ben a téli id"szakra.”737
A báró svájci tartózkodása során valószín!leg sok segítséget kapott a korábbi neuchâteli küldetése során megismert személyes ismer"seit"l. Talán "k vagy a francia emigráns arisztokraták javasolhatták neki, hogy töltse a téli id"szakot a lányával.
Mindenesetre 1790 márciusa még mindig Svájcban érte "ket. Ezt Théophile Rémy Frêne is meger"sítette híres naplójában: „E hat személy (köztük a báró és leánya, T. F.) az október elején Versailles-ban kirobbant zavargások után hagyta el a Királyságot, és jött a svájci Rochenette-be, Beguelin úrhoz, mind a mai napig ott tartózkodnak.”738
Az 1790 májusában Franciaországba visszatér" Tott bárót már megel"zte királypárti és emigránsbarát híre. Az idegen származású és az ancien régime alatt fényes karriert befutó báró egyre inkább véres posztónak számított a forradalom híveinek szemében. Nem véletlen, hogy a douai-i zendülés során " lett a felforgató támadások egyik f" célpontja. A városi tisztségvisel"k 1790. május 20-án La Tour de Pin
731 Archives Municipales de Douai, série CC 600
732 Valentin Esterhazy: Mémoires. Paris, 1905. 232.
732 Valentin Esterhazy: Mémoires. Paris, 1905. 232.