ABSZTRAKT
A globális mezőgazdaság számos területen konfrontálódik napjainkban a környezetvédelem különböző érdekeivel. A következő évtizedekben a globális élelmiszer-gazdaságnak további komoly kihívásokkal kell szembenéznie. Olyan új technológiák alkalmazására van szükség, amelyek a természeti erőforrások és biodiverzitás megőrzése mellett, éghajlatbarát módon és a helyspecifikus ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásával képesek a termelékenység növelésére. A tanulmány célja, hogy feltárja az agrárerdészeti rendszerek lehetséges szerepét a globális élelmiszer-termelés fenntartható fejlesztésében. E cél eléréséhez elsősorban a nemzetközi és hazai szakirodalmi források és szekunder adatok rendszerezett feldolgozását végeztük el.
KULCSSZAVAK: fenntarthatóság, fenntartható mezőgazdaság, biodiverzitás, alternatív gazdálkodás, erdőszegély, agrárerdészet
„A világ erőforrásai elegendőek, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de arra már nem, hogy kielégítsék mindenki mohóságát.”
(Mahatma Gandhi)
1 A tanulmány az EFOP-16-2017-00018 azonosítószámú, „Termeljünk együtt a természettel! – Az agrárerdészet mint új kitörési lehetőség” c. projekt támogatásával jött létre.
188 Szerb Boglárka–Szerb András Bence–Csonka Arnold
Bevezetés
Példátlan és gyors változások korát éljük számos szempontból a Földön, me-lyek sokszor szélsőségesek és az egész bolygót érinthetik. Hosszú időn át az emberek igyekeztek előnyükre fordítani a változásokat, ám mára világossá vált, hogy a Föld természetes élőhelyeinek pusztulása és az ember igényeinek (élelmezés, biztonság, egészség, jólét) kielégítése között szoros kapcsolat van.
Bolygónk ökoszisztémája a biológiai sokféleségen alapul. A 20. század máso-dik felétől az ember már tudatában van a biológiai sokféleség csökkenésének.
Számos globális törekvés született a probléma orvoslására, melyek megvaló-sítása sorra kudarcot vall. Ezek közé sorolható az 1992-ben Rióban született Biológiai Sokféleség Egyezmény is. Bár a probléma ismert mindenki számára, az éghajlatváltozással és a fenntarthatósági kérdésekkel kapcsolatos vállalások inkább a károk mérséklése irányába mutatnak napjainkban. Megoldást azon-ban csak a kárós folyamatok, köztük a biodiverzitás csökkenő tendenciájának visszafordítása jelentheti (WWF, 2018).
Ahogy azt Friedman (1970) is megírta, a vállalatok elsődleges küldetése a profitmaximalizálás. Bár elméletileg több célrendszert is tudnak egyszerre követni, a szomorú valóság az, hogy a környezeti és társadalmi haszonmaxi-malizálással csak másod- és harmadlagosan foglalkoznak. Napjainkban a me-zőgazdasági üzemek sokszor a természeti tényezőkre is olyan felhasználható erőforrásként tekintenek, amely felett korlátlanul rendelkezhetnek a profitma-ximalizálás érdekében. A tanulmány szerzői jobban szeretnének azonosulni Georgescu–Roegen (1993) írásával, amely szerint a gazdaságra a környezet részhalmazaként kell tekinteni. Ennek megfelelően a gazdasági fejlődés nem lehet határtalan, természeti korlátai vannak, amelyeket az embernek tisztelet-ben kell tartania. A napjainkban kialakult globális környezeti válság résztisztelet-ben e természeti korlátok figyelmen kívül hagyásának eredménye.
A tanulmány célja, hogy feltárja az agrárerdészeti rendszerek lehetséges szerepét a globális élelmiszer-termelés fenntartható fejlesztésében. E cél el-éréséhez elsősorban a nemzetközi és hazai szakirodalmi források és szekunder adatok rendszerezett feldolgozását végeztük el.
Globális mezőgazdaság és a biodiverzitás helyzete napjainkban A globális mezőgazdaság számos területen konfrontálódik napjainkban a kör-nyezetvédelem különböző érdekeivel, melyek közül kiemelten fontos a tala-jerózió, a biodiverzitás csökkenése, túlzott műtrágyahasználatból fakadó magas nitrát tartalmú talajvíz. Az utóbbi években tapasztalható szélsőséges időjárás
189 Globális mezőgazdasági felelősségvállalás...
pedig mind a természetes vegetációra, mind a termelés minőségi és mennyiségi paramétereire hatással volt (Vityi et al., 2018).
A FAO (2017) élelmiszer-termelés jövőjéről szóló jelentése szerint a kö-vetkező évtizedekben a globális élelmiszer-gazdaságnak további komoly kihí-vásokkal kell szembenéznie. A világ népessége 2050-re megközelítheti a 10 milliárd főt, amely – a legvalószínűbb gazdasági forgatókönyveket figyelembe véve – az élelmiszer*kereslet legalább ötven százalékos emelkedését fogja ered-ményezni (2013-at bázisévnek tekintve). Tekintettel a termelésbe még bevon-ható termőföld szűkösségére, e hatalmas keresletnövekmény a mezőgazdaság termelékenységének radikális növelését követeli meg. A másik oldalról, ugyan-akkor az intenzív élelmiszer-termelő rendszerek már most is erodálják a termé-szeti erőforrásokat, csökkentik a biodiverzitást és növelik a globális kártevők, valamint a gazdasági növény- és állatfajok betegségeinek terjedését. Olyan új technológiák alkalmazására van szükség, amelyek a természeti erőforrások és biodiverzitás megőrzése mellett, éghajlatbarát módon és a helyspecifikus öko-szisztéma-szolgáltatások fenntartásával képesek a termelékenység növelésére.
E célok együttes teljesítése sok ellentmondással terhelt feladat. Landis (2016) rámutat, hogy a mezőgazdasági intenzifikáció jelenlegi modellje folya-matosan csökkenti a tájkép változatosságát, ez által az agrárterületeken romlik a biodiverzitás, az ökológiai egyensúly és a kritikus ökoszisztéma szolgáltatások szintje. Olyan mezőgazdasági területek tervezésére van szükség, amelyek képe-sek ezt az ellentmondást feloldani. Kennedy et al. (2016) eredményei alapján a tudatos tájegység-szintű tervezéssel, amely egyszerre veszi figyelembe a gaz-dasági és környezeti célokat, lehetséges a mezőgazgaz-dasági termelés, valamint a biodiverzitás és ökoszisztéma szolgáltatások együttes növelése. Allen és Hof (2019) környezeti adók és agrár-környezetvédelmi támogatások alkalmazását javasolja a biodiverzitás- és tájképmegőrző rendszerek elterjedése érdekében.
Véleményünk szerint az agrárerdészeti rendszerek megfelelnek az itt leírt feltételeknek. A továbbiakban e rendszerek sajátosságait és lehetséges szerepét mutatjuk be.
Mit nevezünk agrárerdészetnek?
Az agrárerdészet célja, hogy folyamatosan fenntartandó fás kultúrákat integráljon a mezőgazdasági tevékenységbe úgy, hogy azok gazdaságilag és ökológiailag elő-nyös struktúrát alakítsanak ki (Kiss–Szigeti–Vityi, 2017; Csonka et al., 2018). A különböző agrárerdészeti rendszerek régiónként eltérő hagyományokkal rendel-keznek. Az agrárerdészeti rendszerek közé tartoznak (Mosquera-Losada et al., 2016.; Vityi et al., 2018) a növényi védősávok (part menti és mezővédő sövények,
190 Szerb Boglárka–Szerb András Bence–Csonka Arnold
erdősávok), legeltetett erdők, fás legelők, fás ligetek, erdőkertek, haszonnövény termesztéssel kombinált erdők, fasorokkal kombinált köztes termesztés és tele-pülési zöld infrastruktúra. Jelentőségüket az adja, hogy kedvező hatásuk lehet mind a környezetre, mind a gazdálkodásra. A megfelelő rendszer kiválasztásával növelhető a terméshozam. Szántóföldi növénytermesztés esetében az agrárerdé-szeti rendszerek védelmet nyújthatnak a vetemény számára, így magasabb ho-zamra számíthatnak a termelők. Legelő állatok esetében jobb életkörülményeket lehet teremteni, mely szintén pozitív hatással lehet a haszonállatra. Nem szabad elfeledkeznünk az agrárerdészet jelentőségéről az ipari faanyag előállításában sem, hiszen nagy mennyiségű áru termelhető meg. E mellett az agrárerdészet fontos szerepet tölt be a levegő minőségének javításában, a talajvédelemben és a megfelelő vízgazdálkodás kialakításában. Hozzájárulhat a biodiverzitás csök-kenésének megállításához, hiszen őshonos fás és lágyszárú növények kaphatnak életteret a különböző rendszerekben. Az így kialakult társulásokban újra élettér-hez jutnak az őshonos állatfajok is. A gazdasági és ökológiai előnyök mellett az agrárerdészet pozitív hatással lehet a turizmusra, a tájképi változatosságra és a helyben élők életminőségére is (Szarvas, 2010).
Egy régi-új agrárerdészeti megoldás: erdőszegélyek
Az erdőszegély telepítésének célja az erdők talajának védelme, speciális mikrok-límájának mielőbbi kialakítása, illetve az állomány biodiverzitásának növelése ér-dekében az erdő növényekből álló élőhely létrehozása (Pataki, 2000). Lindenmayer et al. (2000) szerint az erdőszegélyek nagymértékben hozzájárulnak az ökológi-ailag fenntartható erdőgazdálkodáshoz. A megfelelő szerkezetű szegély amellett, hogy tájesztétikai értékkel rendelkező tájképi elem, jelentős védelmi funkciót is betöltenek az erdőállomány szempontjából, hiszen közvetlenül védi azt a termé-szeti elemek káros hatásaival szemben és hozzájárulnak az erdőállomány klímá-jának kialakulásához (Chabrerie et al., 2013; Papp–Bartha–Czúcz, 2014). A zárt erdőállomány és a szomszédságban elhelyezkedő nyílt terület közötti több lépcsős átmeneti zóna, melyre Zólyomi (1987) szerint sajátos fajösszetétellel és a termő-helyi adottságoknak megfelelően nagy fajgazdagság jellemző kis területen.
Egy hazai példa: az agrárerdészeti rendszerek és erdőszegélyek helyzete Magyarországon
A magyar agrártörténetben a mai értelemben agrárerdészetnek nevezett rend-szereknek és technológiáknak több évszázados hagyományai vannak, ennek nyomai a mai földhasználatban is fellelhetőek.
191 Globális mezőgazdasági felelősségvállalás...
Takács és Frank (2008) az alábbi hagyományos hazai agrárerdészeti gya-korlatokat gyűjtötte össze:
• makkoltató sertéstartás,
• kérődzők és lovak erdei legeltetése,
• fás legelők hasznosítása,
• szélfogó és mezővédő erdősávok,
• köztes vetés mezőgazdasági területen vagy erdőben (fasorok közé ve-tett gazdasági növények monokultúrában vagy vetésforgóban).
A felsorolt agrárerdészeti gyakorlatok közül a makkoltatás és az erdei le-geltetés az erdőterületek talajminőségét védő és regenerálódását biztosító tör-vények miatt ma már nem lehetséges. A fás legelők – elsősorban kérődzőkkel történő – hasznosítása azonban ma is fellelhető. Varga és Bölöni (2009) rámu-tatnak, hogy ez a tájhasználati forma is jelentősen visszaszorult: a többségében felhagyott fás legelők és legelőerdők teljes hazai kiterjedése mindössze 5500 hektár. Ennek a területnek majdnem fele (2500 ha) a Dél-Dunántúlon található.
Kisebb mennyiségű fás legelő lelhető még fel az Dunántúli-középhegységben (1300 ha), Északi-középhegységben (500 ha), az Alföld észak-keleti részén (400 ha) és a Kisalföldön (250 ha). Ez a tájhasználati örökség jó alapot ad-hat a fás legelők nagyobb mértékű elterjedéséhez. Európai és Észak-Amerikai példák bizonyítják, hogy az ilyen típusú, ún. silvopasture rendszerek jelentős környezetvédelmi szolgáltatások mellett (Brann, 1988; Shrestha–Alavalapati, 2004) komoly gazdasági-társadalmi előnyöket is nyújtanak (Escribano et al., 2015; Gaspar et al., 2007; Gaspar et al., 2016).
Az ökológiai és gazdasági előnyök széles köre jellemzi a mezővédő erdő-sávokat is (Forman–Baudry, 1984; Earnshow, 2004). Ennek tükrében különö-sen aggasztó, hogy a mezővédő erdők hazai területe 2011 és 2015 között 15 százalékkal csökkent (teir.hu). A jelenleg mintegy 11.400 hektárnyi terület 40 százaléka az Alföldön található, további 20 százalék a Közép-Dunántúli régi-óban. A legkevesebb mezővédő erdő a Dél-Dunántúlon (884 ha) és Közép-Magyarországon (668 ha) található.
A szántóföldi kultúrák és fás növények térben és időben kombinált hasz-nosításának másik példája a köztes vetés. Den Herder et al. (2016) becslése szerint Magyarországon az ide sorolható területek mindössze 2.000 hektárt tesznek ki, ami a teljes hazai mezőgazdasági terület egy ezrelékét sem éri el.
A fentiekből látható, hogy hazánkban az agrárerdészeti technológiák al-kalmazása korlátozottan terjedt el, illetve a tradicionális agrárerdészeti gya-korlatok a 20. század végére visszaszorultak. A klímaváltozás mérséklése, illetve a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, mint kettős kényszer ugyan-akkor igencsak indokolja az agrárerdészeti rendszerek szélesebb elterjedését.
192 Szerb Boglárka–Szerb András Bence–Csonka Arnold
Mindemellett az országban magas az agrár-környezetvédelmi szempontból érzékeny mezőgazdasági területek aránya, ami indokolttá teszi a komplex öko-szisztéma szolgáltatásokat nyújtó rendszerek alkalmazását (Vityi–Marosvölgyi, 2014). A technológia-adaptáció szempontjából kedvező adottság, hogy a ma-gyar mezőgazdasági területek közel hatvan százalékát a jellemzően kisüzemi méretekben működő egyéni gazdaságok használják (KSH, 2016). Az agrárer-dészeti rendszerek fenntarthatósági és vidékfejlesztési funkciója elsősorban az ilyen kisüzemekben (Coulibaly et al., 2017; Cole, 2010) tud érvényesülni.
Az agrárerdészetben rejlő hazai lehetőségek eredményesebb kiaknázásá-hoz azonban elengedhetetlen az agrárpolitikai ösztönzők, támogatások meg-léte (Gaspar et al., 2016; van Zanten et al., 2013). Komplex fenntarthatósági és vidékfejlesztési hatásainak köszönhetően az agrárerdészeti rendszerek be-vezetésének ösztönzése az Európai Unió 2013–2017-es, illetve 2014–2020-as Közös Agrárpolitikájának (KAP) is részévé vált. Mosquera-Losada et al. (2016) a 2007–2013-as időszak vidékfejlesztési programjából 27 olyan támogatási in-tézkedést emel ki, amelyek – közvetetten vagy közvetlenül – kapcsolód(hat)nak az agrárerdészethez. Ezek közül Magyarországon a 221-es („mezőgazdasági területek első erdősítése”), valamint a 222-es („agrárerdészeti rendszerek első létesítése mezőgazdasági területen”) kódszámú intézkedések rendelkeznek a legnagyobb agrárerdészeti relevanciával.
A mezőgazdasági területek első erdősítésére nyújtott támogatás elsődle-ges célja „a mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas területek erdőgazdasági művelés alá vonása” (MVH, 2010). Az elsődleges célon keresztül az intézkedés hozzájárul a klímaváltozás és annak hatásainak mérsékléséhez, a talajminőség és vízgazdálkodás javításához, valamint a biodiverzitás növeléséhez. Ezen túl cél a vidéki foglalkoztatottsági viszonyok és életkörülmények javítása. A támo-gatást az első erdőtelepítés kivitelezéséhez, a telepítést követő öt éven belüli ápolásához, valamint a telepítés miatt kieső jövedelem pótlásához lehet igénybe venni. Egyetértünk Mosquera-Losada et al. (2016) megjegyzésével, miszerint a 221-es intézkedés közvetlenül nem segíti az agrárerdészeti rendszerek ter-jedését, hiszen az erdősítést és erdőgazdálkodást adott területen a mezőgaz-dasági tevékenység helyett, és nem annak kiegészítéseként támogatja. Ezzel együtt fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az első erdőtelepítési támogatá-sok közvetetten mégis csak hozzájárulnak az agrárerdészet hazai terjedéséhez.
Arra ösztönzik a gazdálkodókat, hogy tevékenységeik között megjelenjen az erdőgazdálkodás, különösen a kisebb agrárpotenciállal bíró területeken. Ebből fakadóan az intézkedést felfoghatjuk az agrárerdészeti rendszerek létrehozása felé vezető első lépcsőként, „előszobaként” is.
193 Globális mezőgazdasági felelősségvállalás...
A 2007–2013-as tervezési időszakban (melynek kifizetései 2015-ig húzód-tak) a mezőgazdasági területek első erdősítésére mintegy 47,5 milliárd forint támogatást nyertek el a gazdálkodók. A támogatásban érintett településeket az 1. ábrán zöld színnel jelöltük. A támogatást elnyerő gazdák települései két egybefüggő övezetet alkotnak az Alföldön. Az egyik érintett térség a Szatmár-Beregi síkságot, Nyírséget, Hortobágyot és a Hajdúságot is magába foglaló észak-keleti országrész. Ennél is nagyobb a Kiskunságot, Solti-síkságot és a Bácska-löszhátat lefedő terület. E két nagy övezeten kívül még a Nagykunság, Körös-Maros köze, Belső- és Külső-Somogy, valamint a Kisalföld egyes tele-pülései rendelkeznek a támogatást elnyerő mezőgazdasági üzemekkel.
1. ábra: A mezőgazdasági területek első erdősítése (kód:221) támogatásban 2007. és 2015. között
érintett települések (zölddel színezve).
Forrás: teir.hu adatok alapján saját számítás és szerkesztés.
A támogatott erdősítések térbeli egyenlőtlensége környezeti, ezen belül agrár-ökológiai szempontból ellentmondásos jelenség. Az alföldi területek tá-mogatási túlsúlya egyrészt kedvezőnek mondható: az alföldi erdők kiemelten jelentős szerepet játszanak a defláció és az elsivatagosodás elleni védelemben, ez által megőrizve a mezőgazdasági területek termőképességét (Kovácsevics, 2014). Führer és Járó (2005) szerint az erdők talajvédő és tájszerkezet javí-tó hatása is indokolja, hogy az Alföldet az erdőtelepítések legfontosabb cél-régiójának tekintsük. Másrészt, a szántóföldek és a gyepterületek erdősítése a
194 Szerb Boglárka–Szerb András Bence–Csonka Arnold
szubhumid klímájú térségekben talajvízszint-csökkenést és sófelhalmozódást eredményezhet (Jobbágy–Jackson, 2007; Nosetti et al., 2008; Szabó et al., 2012). Balog et al. (2014) 31 erdő-kontroll furatpárból származó eredményei az Alföld esetében is alátámasztják a telepített erdők talajvízszint-csökkentő hatását. Az alföldi agrárterületek nagymértékű erdősítése tehát „kétélű fegy-ver”, amelynek – számos pozitív hatása mellett – komoly környezeti kockázatai is vannak.
Térjünk rá ugyanennek a problémának a másik oldalára! Az alföldi tele-pülések kimagasló aránya egyben azt is jelenti, hogy az erdőtelepítési támo-gatásból az alföldön kívüli települések gazdálkodói lényegesen kisebb arány-ban részesedtek. Itt jegyezzük meg, hogy ennek hátterében nem a támogatási kérelmek elbírálási gyakorlata áll: ezekről a területekről eleve jóval kisebb számú támogatási kérelmet nyújtottak be a gazdálkodók. Mosquera–Losada et al. (2016) rámutat, hogy Magyarország a 2007-2013-as időszakra tervezett erdősítési támogatási összeg kevesebb, mint hatvan százalékát használta fel.
Itt tehát nem arról van szó, hogy az alföldön kívüli mezőgazdasági területek használói a támogatásokért folyó verseny, vagy számukra kedvezőtlen allo-kációs mechanizmus miatt nem jutottak hozzá a támogatáshoz. A területi egyenlőtlenség sokkal inkább a gazdálkodók eltérő erdősítési hajlandóságára vezethető vissza. Az alacsonyabb erdősítési kedv azonban közel sem jelenti azt, hogy e területeken nem fejtene ki kedvező környezeti hatást a mezőgaz-dasági területek erdősítése.
Az erdősítési támogatás itt bemutatott egyenlőtlen, és ellentmondásos eredményekkel járó felhasználása érzékelteti, hogy mekkora szükség van olyan rendszerek kialakítására, ahol az erdősítés és az agrártermelés nem egy-más helyettesítőjeként, hanem kiegészítőjeként jelenik meg a hazai mezőgaz-dasági üzemekben. Erre a célra szolgál 2007-től az agrárerdészeti rendszerek első létrehozásának támogatása. Ez a jogcím a fás növények telepítését és kar-bantartását, valamint egyéb, a rendszer létrehozásához szükséges beruházási költségeket támogatja. A 2007–2013-as, valamint a 2014–2020-as ciklusban a jogcím kihasználtsága kifejezetten alacsony volt. Némi reményt ad a jövőre nézve, hogy a következő támogatási ciklusban tovább szélesedik a támogat-ható tevékenységek köre. Amennyiben a gazdálkodókkal az ország minden területén sikerül megértetni, hogy az agrárerdészeti tevékenység bevezeté-sével mind a jövedelemtermelő képesség, mind a biodiverzitás és ökológiai szolgáltatások, mind a klíma-alkalmazkodási képesség javítható, a támoga-tás fontos eszközzé válhat a fenntartható mezőgazdasági fejlődés felé vezető úton.
195 Globális mezőgazdasági felelősségvállalás...
A gazdagabb biodiverzitás és az élhetőbb vidék
Napjaink globalizálódott világa hatással volt az élelmiszerek megjelenési formái-ra, összetevőire és ízeire, mondhatni azok uniformalizálódására (Nábrádi, 2010).
A fogyasztók által keresett egyen ételek és termékek negatív hatással lehetnek ha-gyományos és tájjellegű termékek értékesítésére, ez pedig számos negatív folya-matot indíthat el. Veszélybe kerülhet a helyi közösségek megélhetése, csökkenhet az élelmiszerek választéka, a helyi gazdasági növekedés és a kulturális örökségek szortimentuma. Az élhetőbb vidék fontos eleme a hagyományos és tájjellegű élel-miszerek, hiszen azok speciálisan az adott régióhoz kötődnek. Az agrárerdészeti rendszerekben és az erdőszegélyekben fellelhető egykor a vidéki emberek étrend-jét képző őshonos vadnövény, gyógynövények és állatfajok újra megjelenésével azok részben bekapcsolhatók lehetnének például a rövid élelmiszer láncokba. A vidék biodiverzitásának, a táj képének és jellegének megőrzéséhez, továbbá annak javításához fontos, hogy a mezőgazdaságra ne csak termelőágazatként tekint-sünk, mert az szorosan összefügg a kultúrával, a hagyományokkal és a vidéki élet-tel. E cél elérésében fontos szerepet játszanak a helyben előállított hagyományos és tájjellegű élelmiszerek (Pallóné Kisérdi, 2010).
Következtetések
A körültekintőbb fogyasztás és a jobb termelés fontos szerepet játszanak olyan piacok kialakításában, amelyek védik bolygónk természeti vagyonát és emellett hozzájárulnak az ember gazdasági és társadalmi jólétéhez (WWF, 2018). A jobb természetű döntéseket a fenntartható erőforrás-kezelés és az értékláncba beépített különböző termelési költségek mutatják.
A következő évtizedekben az agrárerdészeti rendszerek mind globális, mind hazai szinten fontos eszköze lesz a biodiverzitást, ökoszisztéma-szolgál-tatásokat és klíma-adaptációt javító mezőgazdaság kialakításának. Elsősorban a relatíve kedvezőtlenebb adottságú, illetve erózió- és deflációveszélynek kitett területeken indokolt az agrárerdészeti tevékenység promotálása, támogatása. A sikeres technológia-adaptáció feltétele, hogy a pénzügyi támogatás mellett a megfelelő tanácsadói és innováció-támogató hálózat, valamint az új technoló-giához szükséges kompetenciát biztosító képzési rendszer kiépítése.
Az intenzív mezőgazdasági területek agrárerdészetre való átállításának eredményessége nagymértékben múlik azon is, hogy az üzem szintű ösztönzők mellett kialakulnak-e mikro-, mezo-, és makroszintű tájképtervezési szolgálta-tást végző, nonprofit alapon működő szervezetek. Enélkül nem várható valódi áttörés a fenntartható és termelékeny mezőgazdasági rendszerek elterjedésében.