házon belül heves ellenállásra kell számítani az egységesítés miatt. Ilyenkor a titkárnő már elfeledkezik infarktusáról, hiszen alkotmányos jogának érzi a szabad szövegszerkesztőválasztást.
Ennél lényegesen komolyabb problémát okoz az ékezetes betűk nem szövegkörnyezetben való használata. Ha például egy dokumentumnak az „árvíztűrő_tükörfúrógép.doc” nevet adjuk, akkor mindenkori operációs rendszerünket komoly nehézségek elé állítjuk.
Be kell látnunk, hogy a számítástechnikában használt betűk társadalmában a mi ékezeteseink csak másodrendűek, ezért nem azonosíthatóak minden esetben egyértelműen. Legjobban akkor járunk, ha az operációs rendszer eleve elutasítja ezt a névadást.
Ha nem, akkor nekünk magunknak kell őrizkednünk tőle, különben csapdába kerültünk. Szinte biztosak lehetünk abban, hogy az operációs rendszer egy idő múlva elavul, lecserélik, és az új már vagy másképpen, vagy egyáltalán nem fogja értelmezni a mi ékezetes fájlneveinket.
A tanácsunk az, hogy a házi szabványban rögzítve ki kell tiltani az ékezetes betűket a dokumentumok megnevezéséből és a könyvtárnevekből is.
Az is hasznos önkorlátozás, ha dokumentumaink megnevezése nyolc karakternél nem hosszabb. Ebben a tartományban ugyanis a jó öreg DOS is értelmezni tud.
Nem árt, ha a múlt ismeretében készülünk a jövőre.
10. „T
ŰZRE,
VÍZRE VIGYÁZZATOK,
LE NE ÉGJEN ADATOTOK
!”
• 1993-ban a budapesti vásárváros hatalmas, könnyűszer-kezetes B pavilonja kigyulladt és földig égett, benne a kiállítás-szervező vállalat teljes számítástechnikai rend-szerével.
• 1995-ben a svájci rádió archívumának helyiségét elöntötte a víz. A hanganyagot több ezer digitális médián, szalagos DAT kazettán és optikai lemezen tárolták. A temérdek úszó kazetta látványa megdöbbentő volt.
• 1997-ben egy nagy német tervező cégnél hétvégén kilyukadt a fűtéscső, két napon át gőzölték a szerverüket és a mellette lévő archív anyagaikat.
• 2001-ben Budapesten a szennyvízből került elő egy nagyvállalat egyik szervere.
A fenti események közös jellemzője a katasztrófán és a jelentős anyagi káron túl, hogy csodák csodájára nem történt adatvesztés.
A tűzből, vízből és gőzből előkerült eszközök szigorúan meghatározott technológiai folyamaton mentek keresztül, és nem véletlenül. Ezeket az ügyeket ugyanis különböző biztosítótársaságok menedzselték. Ők futottak a pénzük után, és semmit sem bíztak a véletlenre. Helyzetükből adódóan jól ismerték a természeti károk csökkentésére kidolgozott technológiákat és az ezzel foglalkozó vállalkozásokat.
Felsorolunk néhány, ilyen esetben alkalmazott technológiát.
Közömbösítés
Elsősorban a műanyagok égésekor keletkeznek savas kém-hatású gőzök, amelyek a fémeket erősen korrodálják, a forrasztási pontokat sem kímélve. A közömbösítési technológia alkalmazásakor lúgos, majd semleges kémhatású vegyszerrel kezelik a szétbontott számítógép minden egyes alkatrészét.
23 Konzerválás
Az adatok védelme miatt az eszközök szállításának előkészítése különleges gondosságot igényel. Az elázott szalagokat például egyesével, légmentesen csomagolják, hogy megelőzzék a spontán száradást és ezzel a felületek összetapadását, deformálódását. A reménytelennek látszó, összeégett adattárolókat (winchestereket) enyhe vákuumba csomagolják.
Az adattároló zárt fémháza jó esélyt ad a benne lévő mágneses felületeknek a megmenekülésre. A vákuum hatására az apróbb égéstermékek a falhoz ragadnak, utazás közben nem karcolják az adathordozó felületeket.
Felületkezelés
Az elázott szalagot egy, a hőfok és a páratartalom szempontjából szabályozott berendezésben, tisztító párnák között csévélik át folyamatosan mindaddig, amíg még nem deformálódik, de már nem is tapad, hogy ebben a pillanatban másolatot készíthessenek róla. A tűzből vagy tűz közeléből előkerült mágneses felületeket meg kell szabadítani a ráolvadt műanyagtól, koromtól, füsttől. Erre a célra kifejlesztettek egy speciális ultrahangos mosógépet, amely szinte molekuláris vastagságú rétegek eltávolítására is képes.
Ezen adatmentő technológiák alkalmazhatóságának legnagyobb ellensége az idő. Néhány napon belül a víz illetve az égés során keletkező maró hatású gázok által okozott korrózió olyan károsodást okoz a mágneses felületen, hogy az adatmentés lehetetlenné válik.
11. A
DATHULLÁSA magneto-optikai tárolóknál beköszöntött az ősz.
Megkezdődött az adathullás. Kilószámra érkeznek hozzánk az olvashatatlan lemezek. Küldi a belga animációs filmstúdió, az olasz gépgyár és a magyar közigazgatás.
A magneto-optikai adattárolókat a 90-es évek elejétől használják tömegesen, elsősorban archiváláshoz. Nagy kapacitású, cserélhető lemezek, viszonylag olcsók. Többször írhatók és olvashatók, és jóval gyorsabbak a floppynál, a szalagos eszközökről nem is beszélve.
Tudtuk, hogy ezek a tárolók nem örökéletűek. A gyártók azonos helyre 1000—3000 hibamentes írást garantálnak, valamint 5—
10 év hibamentes tárolást, ha a lemez nincs fényhatásnak kitéve.
Mivel utólag egyik paraméter sem ellenőrizhető, csak sejtésünk van arról, hogy az adatvesztések az ígértnél lényegesen korábban következnek be.
Az adattároló lemez egy aránylag vastag műanyag korong, amelyet több, nagyon vékony és speciális tulajdonságokkal rendelkező réteg borít. Az egyik ilyen réteg mágneses tulajdonságú, ez rögzíti az információt. Ugyanennek a rétegnek egy másik fizikai jellemzője, hogy mágnesezettségével együtt az optikai viselkedése is változik.
A feliratozás lézersugárral történik, oly módon, hogy a sugár felmelegít egy pici területet (cellát), és ezáltal ott a mágnesezettség megváltozik az alaphelyzethez képest. Az adathordozó anyag kettős fizikai tulajdonságát kihasználva, az olvasó egy optikai (foto-elektronikus) eszköz. Az adatok, hasonlóan a winchesterhez, koncentrikus körökön helyezkednek el. Mivel az adathordozó felület fölött védőréteg van, és az író/olvasó eszközök távol vannak a lemeztől, az adatkezelés mechanikailag igen biztonságosnak tűnik (ellentétben a winchesterrel).
25