25/2021 25/2021
LAVOIE, Brian – DEMPSEY, Lorcan – MALPAS, Con-stance: Reflections on collective collections. – Bibliogr. In:
College & research libraries. – 81. (2020) 6., p. 981–996.
Gondolatok a közös gyűjteményekről Gondolatok a közös gyűjteményekről
Állományelemzés; Egybehangolt állományalakítás;
Együttműködés -nemzetközi; Elektronikus könyvtár; Gépi könyvtári hálózat; Interdiszciplináris problémák; Központi katalógus -online; Megőrzés
Közös (kollektív) gyűjtemények alatt több könyvtár gyűjteményének egységes forrásként történő hasz-nálatát és többnyire közös kezelését, értékelését ért-jük. Az OCLC kutatási részlege már több mint egy évtizede konstruál és elemez közös gyűjteményeket földrajzi elhelyezkedéstől és a gyűjtemény méreté-től függetlenül a WorldCat adatbázis adatai alapján.
A kutatók figyelmének középpontjában többnyire a közös gyűjteményt fenntartó könyvtárak könyvállo-mánya, valamint a nyomtatott gyűjteményeket érintő új stratégiák állnak (pl. tartós megőrzési projektek, tömeges digitalizálás, szerzői jogi kérdések stb.).
A „közös gyűjtemény” (collective collection) ki-fejezés Lorcan Dempsey könyvtáros szakembertől (jelen cikk egyik szerzőjétől) származik. A közös gyűjtemény nem csupán legalább két könyvtár állo-mánynak közös katalógusban történő megjelenítését jelenti, hanem a duplumrekordok összevonását, így ha ugyanazon mű megvan mindegyik tagkönyvtár-ban, a közös gyűjteményben egyetlen tételként sze-repel. Ezen elv alapján teljes könyvtári hálózatok működhetnek közös gyűjteményfejlesztés kereté-ben fizikai vagy virtuális formában, mint például a közös digitális gyűjteményként épített HathiTrust.
Közös gyűjteménykezelésre számos példát látha-tunk egyetemi könyvtári hálózatoknál (pl. a Big Ten Academic Alliance Shared Print Repository fizikailag egy központi raktárban tárolt nyomtatott régi folyó-iratai vagy a Five College Consortium könyvtárközi dokumentummegosztást elősegítő együttműködése), vagy akár a British Library által koordinált, tartó-san megőrzött folyóirat-gyűjtemény (UK Research Reserve) esetében.
Egy közös gyűjtemény alapvetően kétfajta adattípus-ból épül fel: bibliográfiai (mi van a gyűjteményben) és lelőhelyadatok (kinél van legalább egy példány).
Az OCLC kutatásai a fogalmi síkon konstruálható közös gyűjteményekre összpontosítanak. Minél több könyvtári gyűjteményt regisztrálnak a WorldCathez hasonló metaadat-aggregátorok, annál pontosabb hasznosítható információkat lehet kinyerni a közös gyűjteményekről.
Az OCLC kutatásai abban az időben kezdődtek, ami-kor komoly aggodalmak fogalmazódtak meg a felső-oktatási nyomtatott gyűjtemények fenntarthatóságát (elfoglalt fizikai helyét, kihasználtságát) illetően.
Az adatok elemzésével tudomást szerezhetünk az egyes könyvtárak gyűjteményeit érintő átfedések-ről, elősegítve a hatékonyabb gyűjteménykezelés és forrásmegosztás lehetőségét – amint azzal a konzor-ciumok élnek is.
Az OCLC kutatásainak eredményeképpen meghatá-rozhatók a közös gyűjtemények általános mintázatai:
1. A közös gyűjtemények behatárolhatók, számsze-rűsíthetők és vizualizálhatók. A WorldCat adatai alapján például részletesen áttekinthető (leírható sajátosságok és tulajdonságok szerint) a csaknem milliárdos példányszámú, és 59,2 millió címet
magában foglaló egyesült államokbeli és kanadai ún. mega-regionális közös nyomtatott könyv-gyűjtemény.
2. A ritkaság valójában gyakori, vagyis a közös gyűjtemények vizsgálatakor az egyes gyűjtemé-nyek erősségei, ritka dokumentumai és egyedi tulajdonságai is jobban láthatók. Például a fenti mega-regionális (USA+Kanada) közös nyomtatott könyvgyűjtemény címeinek 80%-a öt vagy keve-sebb régióban érhető csak el – ez az ún. „hosszú farok” (long tail) jelenség.
3. A lefedettség együttműködést igényel, nem lehet kizárólag centralizáltan kielégíteni a lokális igé-nyeket, a gyűjteményfejlesztéshez és -megőrzés-hez minden tagkönyvtárnak hozzá kell járulnia.
4. A lényeg a méretekben rejlik: a méret növekedésé-vel nő a közös gyűjtemények kiterjedése, mélysé-ge és diverzitása. Erre jó példa a Boston–Washing-ton regionális gyűjteményt elemző kutatás, mely szerint a gyűjtemény több mint 60%-a az USA-n és Kanadán kívül publikált mű, és a gyűjtemény közel fele nem is angol nyelvű.
5. A közös gyűjtemények digitális bölcsészeti vetü-lete, hogy lehetővé teszik az ún. távoli olvasást (distant reading), amelynek során nagy mennyi-ségű szövegek egyes elemeire figyelünk, amivel lehetővé válik a nagy szövegtömegek közötti ösz-szehasonlítás és mintafelismerés. Ezt állíthatjuk szembe az egyes művek alapos elolvasásával, szövegközeli olvasatával (close reading). A közös gyűjtemények lehető legmagasabb szintje, a glo-bális közös gyűjtemény – amely minden könyvtári gyűjteményt magában foglal – képes a legjobban megközelíteni az emberiség rögzített tudásának teljességét. Az OCLC kutatói több ország/régió (Skócia, Új-Zéland, Írország, Kanada) könyv-tári adatait vizsgálva felmérték az adott térség patriotikumállományát („nemzeti jelenlétét”) a
„globális könyvtárban” (a WorldCatben). Így álla-pították meg például, hogy a könyvtári példányok mennyisége alapján Jonathan Swift a legnépsze-rűbb ír szerző a Gulliver utazásai című művével.
Ugyanezzel a módszerrel a kulturális, irodalmi és szellemi élet fejlődését is nyomon lehet követni a történelmi és/vagy politikai változások tükrében.
A közös gyűjtemények tehát segítik a helyi gyara-pítási/megőrzési/apasztási döntéshozatalt a tágabb rendszerben való gondolkodás perspektívájával, to-vábbá támogatják az együttműködést, és láthatósá-gukkal megnyitják a kaput más szférák (pl. a digitális bölcsészet) felé. Értékük persze az adatok teljességét
és minőségét előfeltételezi. A következő lépés általá-nos stratégiák kialakítása lehet a közös gyűjtemény operacionalizálására, mégpedig megosztott források, megosztott szolgáltatások, megosztott infrastruktúrák és együttműködési megállapodások révén. Ily módon a közös gyűjtemények az új, hálózatközpontú gyűjte-ményfejlesztési és állományalakítási megközelítések alapvető tényezőivé válhatnak.
(Bódog András) 26/2021
26/2021
NELSON, Gregory M. [et al.]: Collection weeding : inno-vative processes and tools to ease the burden. – Bibliogr.
In: The journal of academic librarianship. – 46. (2020) 5., 102139
Állományapasztás: innovatív folyamatok és eszközök a Állományapasztás: innovatív folyamatok és eszközök a munka megkönnyítésére
munka megkönnyítésére
Állományapasztás; Állományelemzés; Felsőoktatási könyvtár; Módszertani útmutató; Munkafolyamat; Sza-bad polc; Szoftver
A felsőoktatási könyvtárak feladata, hogy gyűjte-ményük naprakészen tartásával támogassák az in-tézmény mindenkori kutatási és oktatási igényeit.
Az állomány értékelése során felülvizsgálják, hogy az egyes kötetek relevánsak-e még a használók szá-mára; nemleges válasz esetén sor kerülhet a törlésre.
Az ösztönzők között egyéb tényezők is közrejátszhat-nak, például a könyvtári terek felszabadítása egyéb szolgáltatások számára. Ugyan az állományapasztás időigényes, szellemileg és érzelmileg megterhelő, valamint potenciálisan ellenállást kiváltó folyamat, a szakirodalom tanúsága szerint mégis számos felsőok-tatási könyvtár érzi szükségét annak, hogy belevágjon.
Jelen cikk az egyesült államokbeli Brigham Young Egyetem Harold B. Lee Könyvtárának (HBLL) egy több mint 350 ezer kötetes gyűjteményrészt érintő törlési projektjét ismerteti.
A HBLL vezetősége 2017-ben amellett határozott, hogy egy sürgető átrendezés és egy konferenciaterem kialakítása érdekében a szabadpolcon lévő termé-szettudományos és műszaki gyűjteményt radikálisan csökkentik, és a 2654 állvány (18 578 polc) legalább 37%-át felszabadítják, részben a kijelölt kötetek tör-lésével, részben zárt raktárba irányításával. Először egy tervezési munkacsoportot állítottak fel különbö-ző munkakörökben dolgozó kollégák (pl. raktározás, állományvédelem, katalogizálás, szakreferensek)
részvételével, a gyűjteményszervezési koordinátor vezetése alatt. A 2,5 hónapig tartó tervezési szakasz-ban kijelölték a célokat, az irányelveket, valamint az idő- és pénzügyi kereteket. Ezután kezdetét vette a 12 hónapig tartó értékelési szakasz, melynek során alkalmazták a törlés és a zárt raktárba való átirányí-tás előzetesen rögzített, tudományterület-specifikus
„kemény” és „puha” kritériumait. A küszöbkrité-riumoknak (kiadási év, használatok száma, utolsó használat ideje, egyéb hozzáférhető példány meg-léte) megfelelő köteteket az IKR-ből a GreenGlass szoftver segítségével nyerték ki – amely a WorldCat adatbázisával is összevetette az eredményeket –, en-nek alapján listákat készítettek a törlendő és a rak-tárba irányítandó példányokról. Magukat a könyv-gerinceket diákmunkások jelölték meg festő-mázoló maszkolószalagokkal színkódok szerint (rózsaszín
= törlés, sárga = raktári átirányítás, nincs szalag = a kötet a szabadpolcon marad), majd utánuk könyvtáro-sok ellenőrizték a köteteket, emberi ítélőképességgel bírálva felül a mechanikus apasztási listákat. Ehhez szempont volt például a dokumentumba pecsételt utolsó kölcsönzési dátum – ami esetleg eltérhetett az IKR-ben rögzítettől –, az időszaki kiadványok egy-ben tartása, a kötet állapota, a mű jelentősége, fontos helyi vonatkozások, a legújabb kiadás megtartása, az egyes témakörök lefedettsége stb. A revíziót guruló, állítható magasságú laptoptartó asztalokon végezték;
a nap végén a diákmunkások és a könyvtárosok eltérő színű lapokkal jelölték meg, hol tartanak. (Ha egy kö-tetet ez idő alatt az olvasók helyben használtak vagy kölcsönöztek, a szalagot egyszerűen levették róla.) A munkát Google Űrlapok, illetve az egyetemen dolgozó egyik könyvtáros által kifejlesztett ArcGIS térinformatikai szoftver segítségével követték nyo-mon. A szalaggal megjelölt köteteket egy átmeneti raktárba vitték, ahol beolvasták a vonalkódjaikat, és egy „virtuális revíziós polcot” hoztak létre számuk-ra lelőhelyként a könyvtár katalógusában. Utolsó fázisként az egyetem oktatóit vonták be a törlésről szóló döntésbe, akik a katalógusba belépve egy IKR-be épített eszköz révén a „virtuális revíziós polcon”
megjelölhették a megtartandónak ítélt műveket, meg-jegyzéseket fűzve hozzájuk. Ez a visszacsatolási fá-zis 2 hónapot vett igénybe, és összesen 108 személy
„szavazatai” alapján végül több mint 3500 példányt tartottak meg a törlési listákról.
A projekt a következőképpen összegezhető: 1633 könyvtárosi munkaórával a több mint 350 000 nyom-tatott kötetből 189 250-et töröltek (43,2%), 52 761-et pedig zárt raktárba irányítottak (12%). Becslések
sze-rint maga a törlési folyamat (feldolgozás, állomány-ból való kivonás) további 3–5 évbe telhet. A szerzők kiemelik, hogy hasznos lett volna, ha a könyvtár rendelkezik törlési eljárásrenddel (withdrawal poli-cy), amelyet az oktatók is formálisan jóváhagynak, mindemellett így is sikerült kompromisszumra jutni a vitás esetekben (pl. törlés helyett raktárba irányí-tással). Ugyan több nehézség adódott az IKR és a GreenGlass sajátosságaiból (a jelenlegi IKR-re 1998-ban álltak át, ezért ez előtti statisztikákat nem tartal-maz, a GreenGlass pedig nem importálta a helyben használati adatokat, csak a kölcsönzésieket), illetve az emberi tényező is okozott hibalehetőségeket (pl.
a listák sorainak félreolvasása miatt), továbbá az idő-szaki kiadványokra kiemelt figyelmet kellett fordíta-ni, ezek a problémák vagy minimális adatvesztéshez – és így a potenciálisan törölhető kötetek megtartá-sához – vezettek, vagy a könyvtárosok összehangolt munkával képesek voltak őket kezelni. Ezért a HBLL apasztási esettanulmánya más felsőoktatási könyvtá-rak számára is tanulságokkal szolgálhat.
(Szabó Piroska) 27/2021
27/2021
SLUTSKAYA, Sofia – LINOSKI, Alexis: E-books : access vs ownership. – Bibliogr. In: The serials librarian. – 78.
(2020) 1-4., p. 79–85.
E-könyvek: hozzáférés kontra birtoklás E-könyvek: hozzáférés kontra birtoklás
Állományalakítás; Elektronikus könyv; Feldolgozó mun-ka; Hozzáférhetőség; Igény
Az elmúlt években az e-könyvek birtoklása vált a preferált beszerzési modellé az előfizetéses model-lekkel szemben. A forgalmazók és aggregátorok szá-mos különböző modellt kínálnak az e-könyvek be-szerzésének hatékonyabbá és egyszerűbbé tételéhez, beleértve a kurrens (front-file) tételek megvásárlását a forgalmazótól, valamint az igény szerinti / haszná-lók által kezdeményezett gyarapítást (demand-driven/
patron-driven acquisitions, DDA/PDA) és a bizonyí-tékalapú beszerzési tervek különböző változatait. Ám minden egyes vételi modell különböző feldolgozási munkafolyamatokat von maga után, melyeknek nem csupán a terveket kell kezelniük, hanem a vásár-lást, a katalogizálást és a példányok gondozását is szükséges koordinálniuk. Figyelembe kell venni a megjósolhatatlan éves költségeket, noha az előleg-számlák megkönnyítik a költségvetés készítését és
a pénzösszeg kezelését. A forrásokra való előfizetés mindazonáltal egyetlen munkafolyamattal jár, és elő-re ismert kiadási tételt jelent. Ráadásul a gyűjtemény gondozását – beleértve a hozzáadásokat, a törléseket és az elavult források apasztását – a forgalmazó végzi.
A cikk ütközteti a vételi és az előfizetéses modellek előnyeit és hátrányait (a gyarapításra, a feldolgozásra és a gondozásra is kitérve), és amellett érvel, hogy néhány kis méretű feldolgozó részleg számára az előfizetés, amennyiben elérhető, jobb modell lehet, mint a birtoklás.
(Autoref.) Lásd még 49