teljes hiánya, néhol a magántulajdonú zöldfelületek aránya sem kielégítő, mivel az új beépítésnél a kertek kialakításának és fenntartásának nincs hagyománya, és szabályozása nem történt meg.
A Lőverek szerkezete is felhígult, társasházi, lakótelepi, egyre kisebb parcellás beépítésekkel, a kedvezőtlen tendencia ellenére viszonylag nagy zöldfelületi hányad maradt meg, de az új beépítési módok itt sem vonták magukkal a közösségi terek bővülését.
A 2000-es évek gazdasági fellendülése és a pályázati lehetőségek kiaknázása ismét lehetőséget nyújtott a turisztikai létesítmények felújítására. A városhoz legközelebbi Várisi tájegység a legfrekventáltabb, már-már turisztikailag túlterhelt területrésszé fejlődött, míg a
várostól távolabbi erdők, rekreációs létesítmények lényegesen kisebb feltártsággal jellemezhetők.
Az ipari és kereskedelmi funkciók a város keleti kapujába települtek át, az észak-nyugati ipari-kereskedelmi létesítmények elszlömösödtek.
A város szerkezete a XIX. századtól kezdődően egyre inkább széttöredezett, mára már nem lehet egységes struktúrájú, vagy akár egységes karakterű településről beszélni, a városfejlesztés már nem is tekinti ezt célnak. A széteső településrészeinek fejlesztése, a még meglévő történelmileg értékes részek megőrzése, a leromlók rehabilitációja és az újonnan épülők habilitációja, valamint a peremterületek egységesebbé tétele az elsődleges cél. [18]
3. Vizsgálatok, eredmények, következtetések
3.1. A környezetfejlesztés és az életmin ő ség közötti összefüggések modellezése
A környezet életminőségre gyakorolt hatását sem az életminőség-értékeléssel foglalkozók, sem a környezetértékeléssel foglalkozók nem szokták vizsgálni, pedig a környezetfejlesztés társadalmi célcsoportjainak vizsgálata jelentős megtakarításokat eredményezhetne a fejlesztések helyének és funkcióinak kialakításakor. A környezet fejlesztés és az életminőség értékelés közötti összefüggéseket vizsgálva saját modell felállítására kényszerültem, mivel nem találtam a céljaimnak teljesen megfelelőt.
A két téma egy modellben szerepeltetéséhez ALLARDT (1993) életminőség modellje tűnt megfelelően összetettnek a problémakör teljes lefedésére, ugyanakkor a rendezettség logikussága és hierarchiája jelentős könnyítés volt a további részletes elemzés szintjén.
Elfogadtam Allardt elméletének alapját, miszerint az emberi létnek három szintje van: a létezés, a szeretet és a birtoklás, és ezeken a szinteken értelmeződnek az élet egyes élményei, az adott szint motivációjának megfelelően cselekvésre késztetve az egyént. Ezért a szintekhez társítottam a környezettel kapcsolatos élmény típusokat, amelyeket objektív indikátorokként, míg az élmény típusokhoz kapcsolható motivációkat, mint szubjektív indikátorokat értelmeztem.
A kezdeti könnyebb értelmezhetőség érdekében az indikátorokat hívószavak szintjén értelmeztem, amihez később a vizsgálat felépítése során társítottam kérdés és potenciális válaszelemeket.
A Környezetre Vonatkoztatott Életminőség Modell (KVÉM) elemeit a tágabb környezetre vonatkoztatva a következőképpen definiáltam (3. táblázat):
• A „Létezés” szintje a legelemibb értékeket adja az emberi tudat számára: a fiziológiai szükségletek kielégülését és az egyén önmegvalósításának igényét hordozva.
A környezethez kötődő élményelemeket a minőségi és mennyiségi használat kielégülése, a környezethasználat módjai, formái és foka jelentik, míg a szubjektív
élménytársítás az önmegvalósítás azon szintje, hogy mennyiben nyújt kellő döntési, választási lehetőséget a környezet kialakítása, a zöldfelületi kínálat.
• A „Birtoklás” szintje a materiális, anyagi szükségletek kielégülésének, a tulajdonlás érzetének a szintje. Az egyén itt éli meg a környezettel kapcsolatban a minőségi értékeket (mint objektív elemeket) és az azokhoz társuló elvárásokat (mint szubjektív elemeket), együttesen az ego kiteljesedésének a szintje.
Az objektív elemeket a környezeti infrastruktúra minősége, a növényállomány ápoltsága, a zöldfelületekhez kapcsolódó biztonság/veszély élménye adja.
A szubjektív reakciók a környezettel szembeni elvárásokból fakadnak, amelyek elégedettséget váltanak ki. A hosszútávú viszonylagos állandóság és a fejlesztésekbe való (akár csak látszólagos) bevonás a lakók tulajdonlás élményét hozza létre, vagy épp ellenkező esetben le is rombolhatja.
A szubjektív reakciók fakadhatnak belső indíttatásból, olyan személyes élményből, amely társadalmi szinten nem kezelhető, de fakadhatnak a társadalom szintjén is értelmezhetően a tanult ismeretekből, a társadalomban elterjedt félelmekből, a társadalmi normákból, a környezet minőségi és mennyiségi mutatóival szembeni elvárásokból, esztétikai igényekből.
• A „Szeretet” szintje az emberi életben a szociális szükségletek, a társas kapcsolatok, a társadalmi elfogadottság, a birtokolt dolgok iránti felelősség vállalás szintje. Ezen a szinten jelentkeznek a társadalom pozitív és negatív hatásai, a megfelelni vágyás, az ér-zelmi kötődés és elégedettség a létezés és birtoklás szintjeivel. A környezettel kapcsolatos élmények közül a társadalom hatása jelenik meg ezen a szinten, itt éli meg az egyén a társadalom környezetromboló, de a környezetépítő tevékenységén keresztül a közösség-formáló hatásokat is.
Az objektív elemek szempontjából ez a szint a környezetterheléssel, a társadalmi szerepvállalással, a környezethez kötődő társas élményekkel és eseményekkel jellemezhető, amik szubjektív szempontból a környezet megbecsülését, a környezethez való érzelmi kötődést indukálják.
3. táblázat: Környezetre Vonatkoztatott Életminőség Modell (KVÉM)
Objektív indikátorok Szubjektív indikátorok
„Létezés”
Személyes szükségletek, személyes kiteljesedés – tudat (ego)
Fiziológiai szükségletek:
– Környezet nyújtotta, maximálisan elérhető, minőségi használati szint.
– Környezethasználat foka és módja.
Elidegenedés mértéke a környezettől;
személyes érintettség mértéke:
– Önmegvalósítás, elidegenedés.
– Környezet nyújtotta döntési lehetőségek változatossága.
„Birtoklás”
felmerülő veszélyek.
Környezettel való elégedettség, tulajdonlás szubjektív mértéke:
– Környezettel szembeni minőségi elvárás – esztétikai elvárás.
– Tudás-tudatlanság, félelmek.
„Szeretet”
A társadalom által a környe-zetben okozott károk tolerálása és személyes függés:
– Tolerálás.
– Megbecsülés, kötődés.
Az objektív és szubjektív indikátorok egymáshoz viszonyított értékelhetőségét támasztja alá MASLOW (2003) szükséglet piramisának összevetése a jelen modellel (11. ábra). A szükséglet piramis első három szintje megfelel modellemben az objektív jellegű indikátoroknak, a felső négy szint elhelyezhető a szubjektív indikátorok között. A „Fiziológiai szükségletek” mint a létezés objektív eleme és az „Önmegvalósítás” mint annak szubjektív eleme alkotja a „Létezés”
szintjét, a „Biztonság” mint objektív, valamint az „Esztétikai szükségletek” és a „Kognitív szükségletek” mint szubjektív elemek alkotják a „Birtoklás” szintjét, míg a „Szeretet” és a
„Megbecsülés” alkotja modellemben a „Szeretet” szintjét.