Primitív reflexek

A korábbiak alapján egyértelmű, hogy a csecsemő hiperérzékeny fejlődési időszakában történt bármilyen deficit, hiányosság, stressz maradandó károsodásokat okozhat a gyermek számára. Az újszülött- és csecsemőkori primitív reflexek és reakciók életkorhoz kötötten válthatók ki a mozgásfejlődés során (Boda, 1985). Perzisztálásuk az idegrendszer, a piramispálya érésének késlekedését jelzi, ha nem is maradandók, de lemaradásokat okozhatnak.

Blythe (2006) szerint a csecsemőkori reflexek teljesen soha nem tűnnek el, hanem optimális

esetben az élet első pár hónapjában a magasabb agyi központok fejlődésével legátolódnak, fölülíródnak.

A reflex egy ingerre adott közvetlen, automatikus és sztereotip válasz, az agy tudatos részének befolyása nélkül az általa kiváltott motoros, hormonális és érzelmi reakciók megjelenésével. Ismert, hogy adott inger mindig ugyanazt a reakciót váltja ki. A reflexek irányítása az agy-piramis legalsó, agytörzsi szintjéről történik. Ez az a „primitív terület”, ami a születéskor az életben maradásunkhoz szükséges alapvető funkciókat szabályozza. A primitív reflexek továbbá biztos alapot szolgálnak a későbbi akaratlagos mozgásoknak is.

A motoros szabályozás legalsóbb szintje a gerincvelő, majd az agytörzsi működés és a lemagasabb szintje az agykérgi motoros működés az asszociációs kéreg és a szenzoros területek közreműködésével. Az agykérgi mozgatóterületek működése jelentős plasztikusságot mutat, a beidegzési területek nagysága a gyakorlással jelentősen változik és a működések átépülését tapasztaljuk központi károsodások után (Szatmári, 2011).

A primitív reflexek meghatározott sorrendben az anyaméhben jelennek meg. A megszületés folyamán aktiválódnak, és aktív szerepet töltenek be abban, majd az élet első 6-9 hónapjában szerepüket betöltve, fokozatosan magasabb rendű reflexek, illetve tudatos mozgások által legátlódnak és az agyban elraktározódnak.

A csecsemő környezetével való első kapcsolata, kommunikációja a reflexei által történik.

A csecsemőkori reflexek azért jelentősek, mert jelenlétük, vagy hiányuk a fejlődés kulcs stádiumaiban elismerten jelzésértékűek a központi idegrendszer érettségére és működésére vonatkozólag. Az orvosok, a szülésznők és a védőnők számára a csecsemőkori reflexek születés utáni megfigyelései, majd a születés utáni hatodik hónapban való megismétlése diagnosztikus jelentőséggel bír. A problémamentes szülés során ezek a primitív reflexek segítik az édesanyát és a babát is a szülés folyamatában. Ha bármi rendellenesség lép fel a terhesség alatt, a szülés körül, illetve a születés utáni időszakban, akkor a normál fejlődési folyamatban probléma léphet fel és ez befolyásolhatja a későbbi reflexfejlődést.

Tehát az egyértelmű, hogy a fejlődés során ezek a reflexaktivitások a későbbi életkorokban kiesnek a figyelem fókuszából. Viszont az INPP intézet feltételezései alapján e reflexek mérése, kontrollálása későbbi életkorokban pontos információt nyújthat a gyermek pillanatnyi állapotáról, tehát fontos jelzésértékkel bír (Andrich és mtsai., 2018; Contreras- Osorio, és mtsai., 2021). Ezen jelek korrigálása így hozzájárulhat a gyermek iskolai sikerességéhez (Brainbox Research Ltd., 2004).

Az iskolai oktatás során ezekre a mérésekre nem kerül sor – ha a gyermek fejlődése egyébként átlagosnak tűnik. A tipikus fejlődés folyamata nem vitatott, de sok jel van ezen

normál fejlődési úton is, amelyek korrigálása, időben történő speciális fejlesztése hozzájárul a gyermek optimális fejlődéséhez. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek esetében is csak bizonyos mozgásfejlesztés során kerül sor ezekre a vizsgálatokra, amelyek fejlesztése a mozgásprogram során meg is történik.

Az alábbiakban a kutatásunk szempontjából fontos három primitív reflex kerül bemutatásra, melyez az Aszimmetrikus Tónusos Nyaki Reflex, a Szimmetrikus Tónusos Nyaki Reflex és a Tónusos Labirintus Reflex.

1. ATNR - Aszimmetrikus Tónusos Nyaki Reflex

Az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex kiváltható, ha a fejet oldalirányba elfordítjuk.

Ilyenkor az elfordulás irányába eső azonos oldali kar, kéz és láb kinyúlik, míg az ellenoldali végtagok behajlanak.

Ha ez a reflex iskoláskorban is még aktív, akkor álló helyzetben egyensúlyzavart okozhat, mert a fej félrefordításával az egyik oldalon a végtagok kiegyenesednek, a másikon behajlanak, megzavarva ezzel az egyensúly irányítását. Ezen kívül befolyásolhatja a kar és a kéz irányítását, a test középvonalának átlépését. Hatással van a jobb- és baloldal integrációjára, írás közben a kéz irányítására és az olvasáshoz szükséges vizuális képességekre (pl. a vizuális követésre).

Ha az ATNR még mindig aktív az iskoláskorú gyermeknél – azáltal, hogy a szem/fej írást kísérő mozdulata a kar, kéz és ujjak kinyúlását vonja maga után – akadályozhatja az íráshoz szükséges kéz-szem koordinációt, tehát az írástanulást, befolyásolhatja az olvasáshoz szükséges szemmozgások fejlődését, emellett probléma lehet az „oldalisággal” és a keresztezett mozgásokkal (Goddard Blythe, 2006).

2. STNR- Szimmetrikus Tónusos Nyaki Reflex

Amíg az aszimmetrikus tónusos nyaki reflex a test egyik vagy másik oldalán szabályozza az izomtónust, addig a szimmetrikus tónusos nyaki reflex (STNR) a test alsó és felső részének együttes működésére hat. Körülbelül 5-8 hónapos korban jelenik meg, amikor a csecsemő elkezd feltámaszkodni kezeire és térdeire és kúszni kezd. A fej előre hajtásával a karok behajlanak, a lábak pedig kiegyenesednek és fordítva is, a fej hátra hajtásával kiegyenesednek a karok és behajlanak a lábak.

Ha a szimmetrikus tónusos nyaki reflex iskoláskorra nem lett gátolva, akkor az befolyásolhatja az ülést, az állást, a nyugodt ülésre való képességet és pl. az úszáshoz, előre bukfencezéshez szükséges izomtónust, koordinációt. Ha az STNR akkor is fennáll, amikor egy gyermek iskoláskorú lett, hatással lehet az ülő testtartására, beleértve a mozdulatlanság képességét és jellemző lehet rá az „összeroskadási hajlam”. Gyenge szem-kéz koordináció,

függőleges szemmozgások végrehajtási és binokuláris (kétszemes együtt látási) valamint akkomodációs (két szemmel együttesen távolról közelire és vissza-fókuszálási, tábláról másolás) nehézségek léphetnek fel (Goddard Blythe, 2006).

3. TLR- Tónusos Labirintus Reflex

A tónusos labirintus reflex a fej előre, a gerinc szintje feletti helyzetbe vagy hátra, a gerincszintje alatti helyzetbe történő mozgatásával váltható ki. A perzisztáló tónusos labirintus reflex akadályozza a fejtartó reflexek kifejlődését is. Ha hiányzik a fejtartás szabályozása, akkor a szem működése is zavart szenved, mivel az agyban ugyanahhoz az ideghálózathoz kötött, az úgynevezett egyensúlyi látási (vestibulo-ocularis reflex) reflexívhez (VOR).

A perzisztáló tónusos labirintus reflex károsan befolyásolja az információk átvitelét az egyensúlyi rendszer idegmagvai és a belső érzékelés receptorai, a proprioceptorok között, ami zavarja a szem működését is (Goddard Blythe, 2006). Ha a TLR még aktív, amikor egy gyermek iskolába jár, befolyásolhatja az egyensúly, a testtartás szabályozását, és befolyásolhatja az olvasás és az írás támogatásához szükséges szemmozgások ellenőrzésében részt vevő központokat, a szerialitás képességét.