3. 1. Bevezetés
Ebben a fejezetben megvizsgáljuk az információs társadalom, a digitális kultúra, az inter- netes kommunikáció és média tripla hélixét, amelyben megszületett a digitális pedagógia. Ezt a komplex jelenségegyüttest kutattuk az elmúlt tíz évben, az elméleteinket, gondolatkísérlete- inket, illetve az általunk azonosított összefüggéseket egyetemi előadásokon osztottuk meg a hallgatókkal, vitattuk meg tanártovábbképzéseken az információs műveltség tárgyat oktatva, illetve konferenciákon adtuk elő, és lehetőségünk nyílt a tudományos párbeszédre a kollégákkal és a hallgatókkal. Az így szerzett tapasztalatokat folyóirat tanulmányokban, végül pedig a Wolters Kluwer Kiadó gondozásában, az Online című kötetünkben 2018-ban jelentettük meg.
Az internetes kommunikáció és média történetét, elméletét és jelenségeit tárgyaló szakköny- vünkben a digitális pedagógia szempontjából fontos felismerések nagy része már elszórtan sze- repel. Ezeket az állításokat és összefügéseket az oktatás témaköréhez igazodva most tovább gondoltuk és átdolgoztuk.
A digitális pedagógia jelenségét a következő fejezetben tárgyaljuk, amikor kitérünk arra, hogy először a számítógépek, majd az internet, végül a digitális tartalom elterjedésével milyen gyökeres változások zajlottak le az oktatásban. Ahhoz, hogy szilárd alapot nyerjen a digitális pedagógia elméleti kerete, most először meg kell vizsgálnunk, hogy a digitalizáció, a hálózatok, az infokommunikációs technológiák és eszközök és végül pedig maga az internet milyen vál- tozást hoztak világunkban. Jelen fejezetünkben így alapvetően a társadalom és a kultúra, de a gazdaság, a nyilvánosság, illetve a kommunikáció és média területein bekövetkező változásokat és megjelenő kihívásokat tárgyaljuk. Már a célkitűzésünkből világossá válhat, hogy szándéko- san eltávolodunk a digitalizáció műszaki definíciójától és paramétereitől, és a társadalmi, gaz- dasági, kulturális, kommunikációs és pszichológiai – vagyis alkalmazott – aspektusaira kon- centrálunk.
3. 2. Az internet mint a digitalizáció trójai falova
Az internet egyszerre globális kommunikációs és médiarendszer, az információ és a tudás terjesztésének eszköze, az információs társadalom tagjainak egymás közti interakcióját bizto- sító csatornája. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az internet minden korábbi találmánynál, technológiánál és rendszernél gyorsabban átalakította a világot. A számítógép, a digitális tarta- lom, a hálózatok és a nagy sebességű, mindig online állapot a társadalom dimenziójában átala- kította többek között a nyilvánosság fogalmát, alacsony belépési küszöbével és sok esetben a kapuőrök hiányával demokratizálta a kommunikációt, nyitottá tette a megszólaló pozícióját, az alkotás dimenziójában pedig felforgatta a szerző–befogadó viszonyt. A tudás és az ismeretszer- zés rendszerét sem hagyták érintetlenül a változások. A digitalizáció és a könnyű kereshetőség eredményeképpen alapműveltségünk átalakult interaktív, globális, decentralizált, bármikor és bárhonnan elérhető, multimédia-jellegű, széles skálájú, azonban a korábbiaknál az elménkbe kevésbé bevésődött ismeretek összességévé. Ez a rendszer gyors léptekben átalakítja az egyé- nek tér- és időfelfogását is. Felfogásunkban maga az internet le akarja győzni a teret és az időt,
43 türelmetlen és örökkévalóságra vágyó. Gyakorlati és aktuális példa az infokommunikációs technológia és digitális kultúra szerepének súlyára, hogy 2020-ban a koronavírus járvány idején elrendelt tantermen kívüli digitális oktatás teljes egészében már online, az interneten zajlott, digitális vagy digitalizált tartalmak használatával.
A rendkívüli időszak során nem csupán az oktatás, hanem a gazdaság, a média és a köz- igazgatás is a járványhelyzet idején átállt a digitális munkarendre, és az eltelt időszak alatt olyan változások zajlottak le a digitalizáció területén, melyekhez egy évtizedre lett volna szükség.
Csepeli György és Prazsák Gergő az internet által elindított változásokat a következőkép- pen foglalják össze: megsokszorozódnak az identitások, elterjed a globális jelenlét, a társadalmi folyamatok az internetre költöznek. Az életszférák konvergenciája következtében a magán, a nyilvános, az üzleti, a politikai, a kulturális, a vallási vagy éppen a szórakozás mezője össze- csúszik. Ezzel egy időben elmosódnak az én határai, elhalványulnak a csoportok körvonalai, az alulról történő szerveződés válik dominánssá, megjelenik az új nyilvánosság.64
Az új kommunikációs technológiák és médiaplatformok hatása mára már átjárta a társada- lom valamennyi szintjét. „Újjá[formálódott] makroszinten a politika, a gazdaság és a kultúra, továbbá a mezoszinten működő intézmények, valamint mikroszinten a családok és az egyéni identitások is.”65 A változások számos előnyhöz juttatták azokat, akik az információs műveltség gazdag tárházát birtokolják – az információs társadalom teljes jogú polgárait –, azonban nem minden egyén részesedik egyformán az előnyökből. A jelenben az infokommunikációs techno- lógiák „egyenlőtlen mértékű használata és a lehetőségekhez való egyenlőtlen hozzáférés min- den korábbinál inkább kirekeszt sokakat abból, hogy kihasználhassák a társadalmi élet sok te- rületén bevezetett új technológiák alkalmazásából fakadó előnyöket”.66
A számítógépek és a hálózatok elterjedése óta számos fogalmat használunk a változások megjelenítésére. Komplex világunkban a digitalizáció, a hálózatok, az információs társadalom, a negyedik ipari forradalom jelenségei már elválaszthatatlanok egymástól. Értekezésünk beve- zetőjében már foglalkoztunk a terminológia használattal. Mivel a digitális pedagógia elnevezés használata mellett döntöttünk (a médiapedagógia vagy az infokommunikációs technológia használata az oktatásban elnevezésekkel szemben), most fontos röviden definiálnunk a digitális fogalmat is.
A digitális fogalom közismert definíciója a következő: valamely változó jelenségnek vagy fizikai mennyiségnek a diszkrét (vagyis nem folytonos), megszámlálhatóan felaprózott, digitá- lis kóddal, vagyis bináris számokkal, 0 és 1 használatával felírható halmaza. Más megfogalma- zásban a digitális kód valamely változó jelenségnek vagy fizikai mennyiségnek diszkrét – nem folytonos –, megszámlálhatóan felaprózott és így számokkal meghatározható, felírható értéke- inek halmaza. A digitális rendszerek tehát bináris számokat, a 0 és 1, az igen és nem kombiná- cióját használják az adatok beviteléhez, feldolgozásához, továbbításához vagy éppen tárolásá- hoz, szemben az analóg rendszerekkel, melyek az értékek folytonos spektrumát használják a kódoláshoz, vagyis a nem-numerikus szimbólumokat, mint például a betűket vagy jeleket. A
64 Csepeli György és Prazsák Gergő, Örök visszatérés? 2.0. (Budapest: Apeiron, 2013)
65 Krajcsi Attila, „Az internettel kapcsolatos régi problémák,” Jel-Kép, 3. sz. (2000)
66 Elissa Mancinelli, „E-befogadás az információs társadalom,” Az információs társadalom. Az elmélettől a poli- tikai gyakorlatig, szerk. Pintér Róbert (Budapest: Gondolat – Új Mandátum, 2007), idézi Pintér Róbert, „Úton az információs társadalom megismerése felé,” Az információs társadalom. Az elmélettől a politikai gyakorlatig, szerk. Pintér Róbert (Budapest: Gondolat – Új Mandátum, 2007): 171.
44 bináris kód önmagában azonban nem értelmezhető. Sztenderdizáltsága miatt ugyanakkor for- radalmasítja az információ keresést, tárolást, másolást és továbbítást.
Nem szükséges kutatást végezni ahhoz, hogy megállapítsuk, a digitalizáció hatását az egyé- nek a leginkább a mindennapokban érzékelik. A hatások mértéke pedig roppant nagy. Egyre több előrejelzés születik, mely szerint „a digitális transzformációnak nevezett ipari forradalom a következő 20 évben több változást hozhat, mint amennyit az egész emberi társadalom eddig átélt.”67 A változásokat támogatja a Big Data rendszere is, melyre még kitérünk értekezésünk- ben.
Fontos meghatározni azt is, hogy mit értünk digitalizáció és digitális kultúra alatt. A digi- talizáció fő elemei állításunk szerint az internet; a számítógépek és az okoseszközök; az inter- aktív, multimediális tartalom; illetve a képernyő komplex egysége, melyre a hagyományos ana- lóg folyamatok áthelyeződnek. Racsko Réka szerint a digitális átállás az a folyamat, „amely során az IKT-műveltség kiteljesedése valósul meg a humán teljesítménytámogató technológia eszközrendszerének alkalmazásával, az információs társadalom technológiáinak (IKT-eszkö- zök) elterjesztése és integrálása révén.”68
Amikor internetről beszélünk, akkor olyan jelenségegyüttesre hivatkozunk, melyet a jelen- ben a digitális hálózatok, az interaktív tartalmak, az okoseszközök, az applikációk, a szabadon írható web 2.0-ás felületek, a közösségi média és a felhő alapú technológiák alkotják. Ezen komplex rendszer szociális szerveződése az információs társadalom, ismeret közvetítő rend- szere a digitális kultúra, melyhez az információs műveltség kötődik.
Hangsúlyoznunk kell, hogy az interneten a digitálisan rögzített adatok már egy új, digitális paradigma szerint, az eddigi sémáktól eltérően továbbíthatók, kereshetők, másolhatók vagy ép- pen hamisíthatók, miközben az ezt biztosító technológia a korábbiakhoz képest alacsonyabb költségű és a mindennapi felhasználók számára hozzáférhető, ily módon a technológia minden korábbinál demokratikusabb is. Nagy jelentőségű az a tény, hogy az internet decentralizált, szemben az indusztriális rendszerekkel. A közösségi média emellett már nem veszi figyelembe a hagyományos tömegkommunikációs rendszerek tartalom-előállítási mechanizmusait sem, és kikerülte a kapuőröket, hiszen a blogok, a közösségi média, a szabad enciklopédiák válnak az információs szerzés elsődleges forrásává. Ezt a környezetet egyre inkább az algoritmusok el- lenőrzik, amelyek feladata gazdasági vagy politikai irányítás gyakorlása.
3. 3. Az információs (internetes, hálózati) társadalom
A hálózati – más olvasatban információs – társadalom elnevezést Manuel Castells a kor- szakalkotó Az információ kora trilógiájában vezette be a diskurzusba. A hálózati társadalom szerinte olyan entitás, melynek az alapvető folyamatai az online információs hálózatokban zaj- lanak. Nem csupán hálózatokról van tehát szó, a hangsúly az információ online továbbításán és feldolgozásán van.69 Ez egyben egy új társadalmi hierarchia kialakulását és a korábbi erőviszo-
67 „Digitális Transzformáció: A digitalizáció társadalmi hatásai,” Informatikai Vállalkozások Szövetsége, 02. 11, 2016, https://ivsz.hu/esemenyek/mtadigitalizaciokonferencia/[Letöltve: 2020.07.01]
68 Racsko Réka, Digitális átállás az oktatásban, Iskolakultúra Könyvek 52 (Budapest: Gondolat Kiadó, 2017): 39.
69 Manuel Castells, The Power of Identity. The Information Age, Economy, Society and Culture (Oxford: Wiley
45 nyok átrendezését is jelentette. A hálózati társadalom kezdetén az információ hatalomhoz jut- tatta a birtokosait: a technológiát fejlesztő kormányokat, a multinacionális vállalatokat, végül pedig az egyéni felhasználókat. Az internet 1980-as évektől kezdődő liberalizációja hatására a jelenben már azok a vállalatok rendelkeznek a legnagyobb hatalommal, akik egyszerre hozzá- férnek és képesek feldolgozni az információkat.
Az információs társadalom leírásával munkánkban már foglalkoztunk, de most még egy új, korábban nem tárgyalt szempontokat vetünk fel. Tófalvy Tamás szerint az, „hogy milyen technológiák milyen hatást fejthetnek ki, nagyrészt a társadalmi tértől függ. […] Az tehát, hogy melyik technológiai megoldás győzedelmeskedik […] nem objektív technológiai tulajdonsá- gok, hanem részben kulturális értelmezéstől, használattól, környezettől függő konstrukciók, re- latív jellegzetességek mentén dől el.”70 Amikor az internet elkezdte behálózni a társadalmat, gyorsan világossá vált, hogy a könyvbeliség és a televízió rendszeréhez képest jóval nagyobb élményszerűséget és beleszólást biztosít a felhasználók számára. Ezzel egyidőben a gyors in- formációáramlásnak a következménye, hogy a társadalom korábban egymás számára ismeret- len tagjai kezdtek intenzív és kiterjedt kommunikációba. Ennek a kommunikációnak az alapja lehet a közös érdeklődés egy téma iránt, az online kereskedelem vagy a szabadidő eltöltés on- line formái. A változások következménye, hogy a tárgyi világban kialakított személyes kapcso- latok mellett megjelentek a hálózati kapcsolatok által életre keltett online, virtuális közösségek.
Molnár Szilárd rámutat, hogy „a szociológiai gondolkodás történetében meghatározó szerepet játszik annak a folyamatnak a vizsgálata, melynek során a modern társadalmakban egyre inkább háttérbe szorulnak a személyes kapcsolatok, és az ezeken alapuló elsődleges közösségek (csa- ládi, szomszédi, baráti kapcsolatok) jelentősége fokozatosan csökken.”71 Ezzel egyidőben meg- figyelhető a hálózati kapcsolatok jelentősége.
Az internet elterjedésével közösségnek nevezték már mindazon felhasználói csoportokat is, melyek tagjai online kommunikáltak egymással. Annak függvényében, hogy a társadalmi vagy technológiai szempontok alapján közelítünk hozzájuk, ezen közösségeket a felhasználói aktivitás vagy a csoportosulást biztosító technológia alapján kategorizáljuk. A telekommuniká- ciós technológiák megjelenése előtt az interakció alapvetően személyközi volt, ennélfogva a társadalmi kapcsolatok még limitált számú egyének között jöttek létre.72 A komplex struktúrák és a digitális kód következménye egy új tudományág önállósodása lett. A hálózatkutatás a je- lenben már nem csupán a társadalmi, kulturális és gazdasági, de az egészségi kérdésekre is választ kíván adni. Az utóbbira példa, hogy a COVID-19 elleni küzdelemben fontos szerepet játszott a hálózatkutatás, és az eredményein alapuló, okoseszközökre írt applikációk, melynek célja a fertőzés útjának követése volt.
1990-re a gazdaságilag fejlett országok, az indusztriális kort meghaladva, az információs érába léptek.73 Ez az állapot nem csupán a gazdaságot, hanem a felhasználók mindennapjait is
Blackwell, 1996): 34.
70 Tófalvy Tamás, A digitális jó és rossz születése. Technológia, kultúra és újságírás 21. századi átalakulása (Bu- dapest: L’Harmattan, 2017): 7.
71 Molnár Szilárd, „A magyar információs társadalom fejlődése a társadalmi tőke szempontjából,” Eszmélet 19, 75. sz. (2007), http://eszmelet.hu/molnar_szilard-a-magyar-informacios-tarsadalom-fejlodese-a-t/ [Letöltve:
2020.07.01]
72 Rob Shields, „Interrogate the Internet. Contradictions in Cyberspace: Collective Response,” Cultures of Inter- net: Virtual Space, Real Histories, Living Bodies, ed. Rob Shields (London: SAGE, 1996)
73 Castells, The Rise of the Network, 5.
46 érintette. A változást nagyrészt az új, hálózati kommunikációs technológiák indukálták. A tár- sadalmi gyakorlatban a tértől és időtől független létezést biztosító internet jelentős változásokat hozott. Lehetővé tette a folyamatos kapcsolattartást magánszemélyek, vállalatok és intézmé- nyek között, már nem volt szükséges ismerni az üzenet fogadójának fizikai címét, telefonszá- mát vagy azt, hogy az illető adott időben hol tartózkodik. Immár egy e-mail-cím lehetővé tette, hogy bárhol a világban elérhetők legyenek a felhasználók, 2020-tól pedig már banki tranzakci- ókat, pénzügyi utalásokat is lehet indítani egy egyén e-mail címének ismeretében. Változások történtek a munkaerőpiacon is, megjelentek a digitális nomádok, akik munkájuk kapcsán már nem voltak helyhez kötve, az infokommunikációs eszközök (az 1980-as évek végén ez inter- netkapcsolattal rendelkező számítógépet jelentett) segítségével a világ bármely részéről, bár- mikor távmunkát végezhettek, miközben már képezhették is magukat, nemformális tanulási fo- lyamatban vettek részt.74
A társadalmi, technológiai, gazdasági és kulturális átalakulások összeségének eredménye- ként létrejött a társadalom új, hálózati formája.75 A felhasználók bármikor csatlakozhattak a hálózatra, sokan kezdetben az éjszakákat is online töltötték, elveszítve időérzékelésüket. Az infokommunikációs technológiák (szűkebb értelemben az internetes kommunikáció) a decent- ralizációt támogatták. A gazdaságilag fejlett országokban a vertikális bürokráciát nagyrészt az e-kormányzat rendszerének a polgárok közti horizontális együttműködés és kooperáció váltotta fel.
A 2000-es évek közepén létrejött közösségi hálózatok és azok technikai leképzései, a kö- zösségi oldalak olyan virtuális platformok lettek, melyek lehetővé teszik nem csupán az egyé- nek, de a különböző szervezetek, vállalatok, intézmények, közösségek számára, hogy kapcso- latba lépjenek egymással. A web 2.0 megjelenése előtt a világháló volt a szabad megszólalás, a participáció és a kapcsolatok építésének platformja. A web 2.0 és a közösségi média környe- zetében a mindennapi felhasználók már stabil virtuális közösségeket is építettek.76 2006-ban rendhagyó módon nem egy közismert személy, hanem „a felhasználó”, a közösségi média al- kotója lett az év embere, hirdette a Time címlapja77.
Az 1990-es és 2000-es évek társadalmi mozgalmai aktívan kezdték használni az online kommunikáció, a digitális média és a hálózatosodás eszközeit. A társadalmi és kulturális rend- szerekhez hasonlóan a mozgalmakban horizontális kapcsolatok épültek autonóm egyének, ké- sőbb csoportok, majd közösségek között. Az információ áramlása demokratikussá és bizonyos mértékben ellenőrizetlenné vált. (Ezt a kontrollt a Big Data-val támogatott surveillance rend- szerek a 2010-es években visszanyerik az államok és vállalatok számára.) A mozgalmakat le- velezőlisták, weboldalak és kolaboratív hálózati technológiák, a 2000-es évek közepétől pedig a közösségi média segítségével szervezték meg (lásd Occupy Wall Street). Az így létrejövő elosztott vagy decentralizált hálózatok gyakran átfedték egymást, különböző társadalmi réte- gekhez tartozó felhasználókat érve el és kapcsolva össze kontinenseken keresztül közös ideo- lógiák, ügyek vagy témák mentén. Ennek eredménye, hogy a koronavírus járvány idején szá- mos tanár és szülő csoport alakult, melynek célja a tagok segítése volt.
74 Makimoto and Manners, Digital nomad.
75 Castells, The Rise of the Network, 17.
76 Anjali Abhyankar, „Social Networking Sites,” SAMVAD 2, (2011)
77 Lev Grossman, „You, Yes, You Are TIME’s Person of the Year,” Time, December 25, 2006, http://content.time.com/time/magazine/article/0,9171,1570810,00.html [Letöltve: 2020.07.01]
47 Csepeli György és Prazsák Gergő kiemelik, hogy az információs társadalom végtelenre nyitja ki a társas teret, miközben a felhasználó kiszabadulva a földrajzi kötöttségtől találhat társat, csoportot vagy éppen közösséget. Ezen alakzatok szerveződése azonban ugyanúgy ská- lafüggetlen, és a kisvilág logikát követi, mint a valós, offline térben. Az információs társada- lomban is a társas – peer-to-peer – kapcsolatok alapvetően gyengék és egyirányúak. Az online tér azonban a figyelemért folytatott harc terepe(lásd a selfie és a like gyűjtés jelenségét), és az a győztes, aki folyamatosan újat tud mondani, mutatni, teremteni.78
3. 4. A digitális kultúra
Munkánk jelentős része foglalkozik a digitális kultúra és az oktatás kapcsolatával. A di- gitális kultúra leírja azt a folyamatot, ahogy az információs társadalom viszonyul a kultúrához.
Tág definícióink szerint a digitális kultúra jelenségegyüttese magába foglalja az infokommu- nikációs eszközök és online elérhető tartalmak tudatos használatát; a digitális írástudást, az információs technológiák ismeretét, a probléma megoldást és kommunikációs informatikai eszközök, online platformok és applikációk segítségével. A változások mértékét és a digitális kultúra jelentőségét jelzi, hogy a 2020-as Nemzeti Alaptantervben (NAT) a digitális kultúra már önálló tárgyként szerepel és magába olvasztja a korábban különálló informatika és a tech- nológia tárgyakat,79 miközben a hangsúly az alkalmazott technológiára tevődik át.
A digitális kultúra egyik jellemzője, hogy a határok eltűnése és az adatok birtoklásának új módja kihívások elé állítja a tudás megőrzésére hivatott gyűjteményeket. Korábban ugyanis a nemzeti könyvtárak feladata volt valamennyi nyomtatványt megőrizni a jövő társadalmának (az őrzött példányok száma országonként változó). A történelem során számos állam átalakult, megszűnt, gyarapodott vagy szétszabdaltatott, a nemzeti könyvállománya azonban többségében épen maradt. A digitális példányokat a jelenben legnagyobb számban azonban néhány magán- vállalat tárolja és őrzi. Intő jel, hogy a történelem során számos vállalat megszűnt vagy beleol- vadt egy másikba, szellemi termékük azonban a legritkább esetben öröklődött hosszú távon.
Charlie Gere szerint a digitális kultúra valós idejű infokommunikációs rendszerekre épül.
De ez a valósidejűség megjelenik az azonnali visszacsatolás vágyában, melyet a közösségi mé- dia könnyen írható felülete elégít ki.80 A hordozójának megfelelően a digitális kultúrát szabadon írható, web 2.0-ás kultúraként is definiáljak. „A web 2.0 olyan új kulturális tudást teremtett, amely csak minimális kompetenciát és technikai hozzáértést vár el a felhasználótól, és […] a médiatartalmak előállításában az embereknek korábban elképzelhetetlennek vélt tömege vehet részt. Megkérdőjeleződtek az adó és a vevő rögzített pozíciói, felülíródtak magán és publikus közti merev határok.”81 A web 2.0 nem rendelkezik szigorúan körül határolt jelentéstartomány- nyal, informatikai-technológiai, üzleti-kereskedelmi és politikai-kulturális alkalmazásának megfelelően értelmezése eltér egymástól.82
78 Csepeli és Prazsák, Örök visszatérés.
79 „A 2020-as NAT-hoz illeszkedő tartalmi szabályok,” Oktatási Hivatal, 2020, https://www.oktatas.hu/kozneve- les/kerettantervek/2020_nat [Letöltve: 2020.07.01]
80 Charlie Gere, Art, Time and Technology (Oxford: Berg, 2006)
81 Gelegonya, „Ez nem az,” 93.
82 Gerencsér Péter, „Bevezetés a web 2.0 definícióiba és ideológiáiba,” Apertúra 14, 2. sz. (2019), http://uj.apertura.hu/2019/tel/gerencser-bevezetes-a-web-2-0-definicioiba-es-ideologiaiba/ [Letöltve:
2020.07.01]
48 A digitális kultúra elterjedésének kezdetben platformot az internet, majd később a grafikus felülettel bíró világháló biztosított. Az 1990-es évektől gyökeres átalakulás történt a képi meg- jelenésben a digitális kultúra terén. Azzal, hogy a szöveg mellett a kép, a hang és a mozgókép is megjelent a hálózaton, megszületett a hypermédia. A digitális kultúra elterjedése jelentős mértékben köszönhető a grafikus böngészőknek is. Ez a mozzanat egyben a Gutenberg-galaxis nyomtatott szöveg alapú hierarchiájának végét is jelzi, hiszen lezajlott a transzformáció, mely- nek következtében a szöveg mellett a kép, a hang és a videó is egyenrangú szerephez jutott. Az új típusú tartalom már figyelemmegosztást és multitaskingolási képességet várt el az egyének- től.
Világunk része a böngészés, az internetes szörfölés, a világháló létrehozása után első évek- ben a gyakran a gép előtti rácsodálkozás, hogy az új hálózaton – némi túlzással – minden meg- található, a régi emlékektől kezdve az áltudományos elméletekig. A képernyőről való olvasás már beleilleszkedett a mindennapok rutinjába, ugyanis a 2000-es évektől már kellő élménysze- rűséget biztosított. Ennek feltételei a kényelmes olvasásra alkalmas képernyő felbontás, a sze- mélyi számítógépek elterjedése az otthonokban, a stabil internetkapcsolat, illetve a kellő, a fel- használók érdeklődésére számító tartalom gazdagság megjelenése volt.
Térjünk ki arra a részletre is, hogy a tartalom testének is szerepe van a megváltozott olva- sási szokásokban.83 Az olvasás multiszenzoros aktivitás, mivel a lapozás és a könyv tartása során a tapintás és fogás a domináns, és ez a haptikus percepció része az olvasásnak. A képer- nyőről való olvasás már azonosíthatatlan távolságra történik a szöveg tárolási helyétől. Új for- radalmat, de egyben visszarendeződést is hozott az olvasás területén a hagyományos könyv szimulációjaként értelmezhető e-book. Az e-könyv megjelenése, az e-tinta és e-papír a guten- bergi hagyományt másolja. Hasonlóképpen, az online környezetben átalakul a szerző funkciója is, távolivá válik, gyakran másodlagos a szerepe az alkotásban. Ez már a kollektív szerző dia- dalának korszaka. Különösen érvényes ez a közösségi média környezetére, ahol a mindennapi felhasználók játszanak domináns szerepet a tartalom létrehozásában, kiegészítik, kibővítik, vagy éppen átírják az eredeti alkotást.
A tárgyi világtól eltávolodva szakadék tátong a fizikai világban létező, illetve a virtuális, digitális alkotások anyagi és szellemi értékének megítélése között. Felmerül tehát a kérdés, hogy a nyomtatott könyv kultúrájában felnövők, vagy a digitális tartalmak univerzumában születők számára értékesebb-e az a tartalom, ami megfoghatatlan? Míg egy festmény hamisí- tása köztudottan törvénybe ütközik, és a társadalom megítélése szerint is elfogadhatatlan ma- gatartás, addig az online tananyagok engedély nélküli másolása, letöltése – hiába ez is tör- vénysértő cselekmény –nem minden esetben vált ki negatív reakciót.
Az internet új nyelvet, szabályokat és új nyelvi normákat generált, melyek már lényegesen eltérnek a hétköznapi nyelvi normától.84 Az internetes kommunikáció alakuló szabály- és nor- marendszere a külső, interneten kívüli nyelvközösség és a hagyományos irodalmi írásbeliségre
83 Anne Mangen, „Digital fiction reading. Haptics and immersion,” Journal of Research in Reading 31, no. 4 (2008): 405.
84 Buda Zsófia, „Az internet hatása a nyelvhasználatra. Fiatalok fogalmazás- és kifejezőkészsége az internethasz- nálattal összefüggésben,” Tudományos Közlemények, 26. sz. (2011)
49 alapuló köznyelvi normarendszer szinte teljes kizárásával, az internetes közösség önszervező- désével, belső egyetértésével alakul ki.85 Az internetes nyelvre alapvetően jellemző a „nyelvi ökonómia”, amely egyfajta írásbeli szleng kialakulását eredményezi. Ez úgymond a karakte- rekkel való takarékoskodást jelenti, abból a célból, hogy a kommunikáció minél gyorsabban, gördülékenyebben és hatékonyabban folyhasson a felhasználók között.86 A nyelvtani szabá- lyok ilyen jellegű átalakulása már az oktatási normákat megkerülve zajlik, a nyelvészek gyak- ran csak figyelik, és nem alakítják a szabályokat.
A hálózaton „megváltoznak a rögzítés, tárolás és előhívás habitusai és rítusai, s mindez a helyi kultúra, a néphagyomány (újra)termelése, megőrzése és fogyasztása, a lokális örökség és identitás megkonstruálása és kommunikálása terén is horizont- és szemléletváltozásokat ered- ményez.”87 Em Griffin rámutat, hogy az elektronikus média tömeges jellege megszűnik, helyét a személyre szabott – a későbbiekben többször említett – my media veszi át. Az egy és egységes törzs számtalan digitálisra bomlik, melyek témák, érdeklődési körök, ideák, értékek, ismeretsé- gek körül formálódnak.88
3. 5. A digitális gazdaság és a negyedik ipari forradalom
Bayer József a digitalizáció és a mesterséges intelligencia gazdasági hatásait vizsgáló, 2020-ban megjelent tanulmányában pontos összefoglalást ad az ipari forradalmakról. Az első ipari forradalom még a gőzgép erejét használta fel a termelés mechanizálására, a második már a villamosságot, illetve a robbanómotorokat állította a gazdaság szolgálatába, miközben a tö- megtermelés vált sztenderddé. A harmadik ipari forradalom már a számítógépekre alapozott, és egyik fő jellemzője az automatizálás volt. A most is zajló, negyedik ipari forradalom már nem egy konkrét találmányra, sokkal inkább az előzők összefonódására épül. Kihasználja a fizikai és a digitális lét, de még az élő és élettelen szférák közti határok eltűnését is. A mesterséges intelligencia, melynek kérdésével értekezésünk elméleti részében részletesen is foglalkozunk, egyszerre forgatja fel a társadalom, a kultúra és a gazdaság területét. A változások sebessége, mérete és hatása korábban nem látott méreteket ölt. Olyan technológiák összessége változtatja meg világunkat, mint a 3D nyomtatás, a mobileszközök, a mindenhol jelenlévő informatika, a Big Data, az önjáró járművek, az új típusú orvosdiagnosztika eszközök. A fenti technológiák szinergiája új termékek, szolgáltatások megjelenéséhez vezet, hosszú távon pedig új kompeten- ciák, képességek, rendszerszinten pedig habitusok születését indukálja.89
Gazdasági szempontból az információ vált az első számú értékké. Molnár György szerint információs társadalmunk „kialakulásának előidézője a gazdaság globalizálódása és a vállalat- irányítás ebből fakadó válsága, fő motorja a számítástechnika és a távközlés rohamos fejlődése,
85 Bódi Zoltán, A világháló nyelve. Internetezők és internetes nyelvhasználat a magyar társadalomban (Buda- pest: Gondolat Kiadó, 2004)
86 Törteli Telek Márta, „A digitális szövegek értő olvasása,” Létünk 45, 4. sz. (2015)
87 Vajda András, „Népi kultúra a világhálón. Használat, kontextus, funkció,” Replika, 91–92. sz. (2015): 187.
88 Em Griffin, Bevezetés a kommunikációelméletbe (Budapest: Harmat, 2001)
89 Bayer József, „A »második gépkorszak« társadalmi kihívásai,” Szabad Piac, 1. sz. (2020)