M G
40 S .& Z 9
Mezey László
IRODALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK
A MAGYAR KÖZÉPKORRÓL
E Ö T V Ö S - F Ü Z E T E K
E Ö T V Ö S — F Ü Z E T E K S zerk eszti: SZ ÍJÁ R T Ó ISTV Á N
Ú J FOLYAM
--- X L ---
Mezey László
IRODALOM- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK
A MAGYAR KÖZÉPKORRÓL
K ia d ja
az Eötvös József K ollégium B udapest, 1988.
(Ö sszeállította: M adas E dit és S a rb a k G ábor)
In m em o riam M ezey László 1918— 1984
M ezey László idén lenne hetv en év es. H at ta n u lm á n y á t a d ju k közre sze
ré n y ü n n e p i m egem lékezésül, tisz te le tte l adózva a tu d ó sn a k és h áláv al em lé
kezve a ta n á rra .
A b ab itsi ,,egy lélek, egy o rszág ”—E u ró p a á llt e lk ö telezett tudósi érd e k lő d ésének k ö zé p p o n tjá b a n ; eu ró p a i összefüggéseiben k u ta tta és lá tta tta a m a
g y a r k ö zép k o rt is. A m ed iev isztik a sz ám talan ág át m ű v elte: kodikológiát, p a
leo g ráfiát, d ip lo m a tik á t, iro d a lo m tö rté n e te t, filo zó fia tö rté n ete t, teológiát, li
tu rg ia tö rté n e te t, egyház- és in té z m é n y tö rté n ete t, álta lá n o s m ű v e lő d é stö rté n e tet. Egy em lék fü zet nem tü k rö z h e ti m indezt. B ár a te m a tik a i sokszínűségről le k e lle tt m o n d an u n k , az iro d alo m - és m ű v e lő d é stö rté n e t té m ak ö réb ő l v á lo g a to tt dolgozatok az átfogó igényű, több d iszcip lín át ötvöző m egközelítési m ó d o t jól é rz ék eltetik . A v á lo g a tá st Mezey László leg k o ráb b i, S zent Istv á n X III. száza
di verses h istó riá já ró l éppen neg y v en éve m e g jelen t ta n u lm á n y a n y itja meg, s egy eddig m ég nem p u b lik á lt elő a d á sá t k övetően m ű v ein ek id ő ren d i biblio
g rá fiá ja zárja.
A tu d o m án y o s p ály a b ib lio g rá fiá b a n rö g zíth ető ered m én y eih ez m ély ta n á ri e lh iv a to ttsá g tá rs u lt. Az E ötvös-kollégium i o k ta tá s b a 1970-ben k apcsolódott be. H am aro san k id e rü lt, hogy az érd ek lő d és m essze m e g h a la d ja egy szem iná
riu m k ere té t. A kollégium tá m o g a tá sá v a l kom olyabb a la p o k ra helyezte a m e- d iev isztik ai stú d iu m o t, több éves k u rzu so k és a diplom aszerzés u tá n is fo ly ta tódó p o sztg rad u ális képzés fo rm á já b a n . Evvel eg y részt a k ö n y v tá ra k tu d o m á nyos u tá n p ó tlá s-g o n d já n és a h a llg ató k elhely ezk ed éséb en se g ített, m ásrészt az u gyancsak a K ollégium falai közt lé tre h o z o tt m ag y aro rszág i k ó d ex tö red ék - k u ta tá s szem élyi fe lté te le it k ív á n ta m e g terem ten i.
E gykori szobája fa lá n D an te és H a jn a l Istv á n képe m e lle tt egy ta n ítv á n y a in a k cím zett fe lira t áll: ,,O m nia disce! V idebis po stea quod n ih il su p e r
flu u m est . . . c o a rc ta ta scien tia iu cu n d a non est . . . ” (Hugó a S. V ictore, Di- dascalicon)
3
SZENT ISTVÁN XIII. SZÁZADI VERSES HISTÓRIÁJA
S zent Istv án k irá ly verses litu rg ik u s h is tó riá já t egy k iv étellel X IV —XV.
századi k ézirato s és 1480-tól n y o m ta tá sb a n is több kiad ásb ó l ism e rt eszterg o mi, pálos és bencés b re v iá riu m o k h a g y o m án y o zták rá n k . E fo rráso k b ó l a d ta ki D ankó Jó zsef „ V etus H y m n ariu m E cclesiasticum H u n g á riá é ” c. m ű vében.
S o k h ely t h ián y o s k ia d á sá n á l lényegesen jobb szöveget ta lá lu n k az A n alecta H ym nica X X V III. k ö tetéb en . L egutóbb K n iew ald K áro ly egy Z á g rá b b a n ő r
zött esztergom i b re v iá riu m b ó l közli eddig ism e rt legrégibb le írá sá t az 1290.
év b ő l.1 A h istó ria k ülönleges fo rm á ja és ta rta lm a m ű fo rd ító in k é rd ek lő d ését is fe lk e lte tte . G erézdi R ábán, G eréb László és Sík S á n d o r fo rd ítá sa ib ó l2 az á t
lagos iro d alm i tájé k o z ó ttsá g ú közönség is tu d o m á st sze re z h ete tt létezéséről.
M ű faja sz e rin t a verses officium ok, szak k ifejezéssel: „h isto ria e rh y th m ic a e ” népes család jáb a ta rto z ik 3. H istó riá n a k n ev ezték a k ö zép k o rb an a zso ltá ro k a t k eretező „ a n tifo n á k ” és az o lv a sm án y o k k al v áltak o zó „ re sp o n so riu m o k ” e g y ü ttesét, vagyis az officium m elodikus, nem re c itá lt ré szleteit m ég a k k o r is, ha nem volt elbeszélő jelleg ü k . De h a sz n á ltá k — „ p a rs p ro to to ” — az egész officium jelö lésére is. íg y b u k k a n elén k kö zép k o ri litu rg ik u s k ö n y v ein k b en lép ten -n y o m o n a „ h is tó ria ” szó: „ d ic a tu r h isto ria p ro p ria si e s t”, „q u an d o in c ip itu r h isto ria vidi d o m in u m ”, „quom odo im p o n a n tu r h isto ria e ” . A k ö v e tk e zőkben e te rm in u s t fogom használni, m ivel a vizsgálat alá v o n t szöveget t a r talo m b an és te rje d e le m b en tö k életesen jelöli.
A litu rg ik u s h istó riá k e red etileg m in d p ró zaiak v o ltak . A h im n u szk ö lté
szet n ek ilen d ü lésén ek , m ajd v irá g z á sá n ak id ején — X — XIV. század —, a po- ézis, vagy ta lá n csak a ritm u s és a rím is h e ly e t k é rt a la tin eg yház isten tisz
te leti szövegeinek addig k izáró lag prózai részleteib en is. A középkori him - nológia legalaposabb ism erői G uido D reves és C lem ens B lum e, L ü ttich v é r
ta n ú p ü spökének, S zent L a m b e rtn e k verses o fficiu m át ta r tjá k a m ű fa j első példájának/* U g y an ek k o r — a X. század végén — írtá k Szent F o lq u in u s és S zent R ictudis verses o fficiu m ait.5 És jó lle h e t IX. Leó p áp a m á r a XI. század d e re k á n rím es p ró záb an ü n n e p li n ag y elődjét, Szent G e rg ely t6 és p é ld á já t m á
sok is k ö vetik, a h isto ria rh y th m ic á k nagy o b b elte rje d é se csak a g ó tik u s köl
tészet k iv irág zásáv al, a X II. század m áso d ik felétől, tesznek szert. E kkor al
k o tjá k a H olland P rio ry bencései B ecket szent T am ás,7 jó 50 évvel később S p ey er-i C aesar Szent F eren c8 és Szent A n tal,9 C o n stan tin o M edici Szent Do
m onkos verses o ffic iu m a it.10 J o h n P eck h am 1270 k ö rü l ír t S z e n th áro m ság h is tó riá já v a l11 e g y ü tt a m ű faj legszebbnek ta r to tt p éld á n y a i ezek.
E gyebek közt en n ek az iro d alm i d iv a tn a k is k ö szö n h etjü k az első m ag y ar k irá ly litu rg ik u s tisz te le té n e k am a szép m e g n y ilv á n u lá sá t, am irő l a k ö v e tk e ző kben részletesen szólunk.
M in d en ek elő tt a v izsg álat alá v o n t szöveg te rje d e lm é t kell m eg h atáro zn i.
D ankó és D reves k ia d á sa ib a n e g y a rá n t közölt és a prózai S zent Istv á n -o ffi- cium m al közös, stílu stö red ék ileg n y ilv á n v a ló a n rég eb b i szövegek v izsg álatát m ás alk alo m m al végezzük el. D reves k ia d á sá b a n csak nyolc re sp o n so riu m o t közöl azzal a m eggondolással, hogy a D a n k ó n ál k ilen ced ik n ek je lö lt re sp o n so riu m ered etileg az officium hoz nem ta rto z h a to tt, h an em a n y olcadik re sp o n so riu m m á r te rjed elm e, de m ég in k áb b ta rta lm a sz e rin t a h istó riá t befejező d a ra b v o lt.12 V alóban k ézirato s fo rrá sa in k m eglepő in g ad o zást m u ta tn a k a k i
lencedik re sp o n so riu m o t illetőleg. V an olyan, m elyben prózai „B eatu s S te p h a -
5
nus iam triu m p h o p o titu s ” k e z d e tű t ta lá lju k , így ép p en a legrégibb fo r r á sunk, a jelen leg Z á g ráb b an őrzött, 1290-ben ír t esztergom i b re v iá riu m .13 Ez azo n b an S zent M iklós h istó riá já b ó l v e tt egyszerű ad a p tá c ió n ak bizonyult. M á
sok a ,,M iles C h risti gloriose S te p h a n e S an ctissim e” re sp o n so riu m o t írjá k elő. T ro ch aik u s fo rm á ja sz erin t szépen illik az officium egészéhez, de m ás szentek h istó riá ib a n is álta lá n o s h a sz n á la ta k é tsé g telen n é teszi, ered etileg nem ta rto z h a to tt S zent Istv á n h istó riájáh o z. V égül S zék esfeh érv ár, a p re m o n tre ie k és a pálosok b re v iá riu m a ib a n 14 a h istó riá t ez a resp o n so riu m fejezi be.
,,R egia u rb s A lba g aude T an to d ig n a p rincipe, D eco rata q uidem laude Re sim ul et nom ine.
Eo, quod ta m p retio si C orporis egregium , P ossidere m e ru isti F elix facta precium .
V. G loriosa d icta su n t de te, civitas D ei.”
A szent n y u g v ó h ely én ek d icsérete a h a g io g rafik u s k ö ltészetb en a n n y ira á lta lános, hogy a resp o n so riu m ta rta lm a sz e rin t nem tú lság o san feltű n ő . K ülönös in k áb b a fo rm a és a g o ndolat egyezése S zent G ellért verses h is tó riá já n a k első re sp o n so riu m á v a l:
„U rbs p raecelsa V en eto ru m L audes Dei n u n tia ,
D eco rata m iro flore Dei p ro v id e n tia ,
Q ui G e ra rd u m d a t decorem In tra tu a lim ina.
V. G loriosa d icta su n t de te, civitas D ei.”
C sanád első v é rta n ú p ü sp ö k én ek h is tó riá já t D ankó nem közli. D reves C ons
ta n tin o G aetan i, X V II. század b an élt olasz bencés C ollectaneum ából ad
ta k i.lf) A k ét id ézett szöveg ta g a d h a ta la n ro k o n sá g á n a k v izsg álata csak a G ae
ta n i á lta l m egjelölt és esetleg m ég ho zzáférh ető fo rrá s ism eretéb en v o ln a le
hetséges. M ost a k ét szöveg egyb ev etése a la p já n m eg kell elé g e d n ü n k a n n a k a m e g állap ításáv al, hogy a ,,R egia u rb s ” resp o n so riu m S zent Istv á n h istó riá já b a később, a Szent G ellért-o fficiu m k eletkezése u tá n k e rü lt. A p rio ritá s k é rd ését az d önti el, hogy m íg a S zent Istv á n -h istó ria re sp o n so riu m a in a k v e r- susai ritm ik u sa k , a G e llé rt-h istó ria „fe le le teib e n ” prózai z so ltá rv e rse k et ta lálu n k . A ,,R egia U rb s” te h á t az u tó b b i m in tá já ra készült.
D reves a L audes — h a jn a li iste n tisz te le t — a n tifo n á it is, a szorosan v e tt h istó riá n á l ré g eb b iek n ek ta r tja .111 E n n ek a v élem én y n ek az e lfo g a d á sá ra csak az a k ö rü lm én y k én y szerít, hogy a h istó ria a L a u d e s-a n tifo n ák n é lk ü l is be
fe je z e tt egész. E gyedül a v e rsfo rm a különbözősége az a n tifo n á k a t az officium egészétől m ég nem v ála sz ta n á el. Ism e rü n k o lyan verses o fficiu m o k at, m ely ek ben a h isto ria rh y th m ic á k szinte m in d en v e rsfo rm á ja ta n u lm á n y o z h a tó . H azai p é ld a k é n t szent László o ffic iu m á t17 e m líth e tjü k . De m e g fo n to lást érd em el az a tény, hogy a verses L a u d e s-a n tifo n á k a t m e g ta lá lju k a zág ráb i egyházm egye
és K álm án cseh i D om onkos b re v iá riu m a ib a n is,18 jó lle h e t ezek eg y é b k é n t az ered etileg te ljesen prózai Szent Is tv á n -h is tó riá t ta r to ttá k meg. Ez viszont csak ú gy é rth e tő , ha feltételezzü k , hogy az e m líte tt v erses a n tiío n á k szerkesztése a pró zai S zen t Istv á n o fficiu m n ak , a verses h istó riá k te rje d é sé n ek idejével egybeeső átd o lg o zásáv al van k ap cso latb an . Így az új v erses o fficiu m b a m á r m in t kész, azzal csak lazán összefüggő szövegek k e rü lte k . Az elm o n d o ttak a la p já n m e g á lla p íth a tju k , hogy S zen t Istv á n k irá ly v erses h is tó riá ja az éjjeli iste n tisz te le t (m atu tin u m ) kilenc a n tifo n á já b ó l és nyolc resp o n so riu m áb ó l áll.
T ovábbi vizsg áló d ásain k az így e lh a tá ro lt szövegre v o n atk o zn ak .
E bben a verses, litu rg ik u s h a sz n á la tú szövegben je le n ik m eg e lő ttü n k a m ag y aro k első k irá ly a , egy középkori k ró n ik á n k szavaival élve: „ v irtu tib u s catholicis et politicis a d o rn a tu s ” .19 A h istó ria tá rg y a a szent k irá ly életén ek de sokkal in k áb b je llem én ek áb rázo lása. Az ü n n e p lé sre szóló felh ív ás u tá n az üdvösség tö rté n e té b e n m eg jelen ik a m a g y a r nép. N em zeti egyéniségével egye
zően lesz ,,Rex fo rtis ” az apostola, k in ek n ev ét és h iv a tá sá t az első v é rta n ú h ird eti. H arcos és k üzdelm es fia ta lsá g b a n edződik a nagy fe la d a tra : népe m eg
té ríté sé re . Irg alm as szívű, kegyes k irály , de m in d e n e k fe le tt: „in bellis victo
riosus, p ru d e n s et fo rtissim u s” . E rén y ek g y a k o rlá sá b a n k itű n ő élet u tá n ju t el az ang y alo k tá rsa sá g á b a . Ez rö v id en a h istó ria ta rta lm a .
V e rsfo rm á ja a tro c h a ik u s te tra m e te rn e k „ c a u d a tu s” n evű v á lto z a ta .20 Szó- ta g k é p le te : 4, 4, 7, vagy 4, 4, 4, 7. D reves g y ű jte m é n y é b e n közölt verses offi- cium ok közül m in te g y 80 író d o tt egészben vagy részben cau d atu sb an . A v e rs
fo rm a legrégibb p é ld á já t a d élfran ciao rszág i C onques eg y k o ri bencés m onos
to rá n a k XI. sz.-i P assio n aleja tarta lm a z za . A v é rta n ú P a tro n a , sa in te Foy his
tó riá ja ez.21 A XIII. sz.-ból 14 c a u d a tu sb a n írt o fficiu m o t ism erü n k . De ezen az á lta lá n o s v o natkozáson kívül, a közelebbi m in tá t is m eg je lö lh e tjü k ab b an a S zent A n n a-o fficiu m b an , a m it D reves A n a lectáin ak XXV. k ö tetéb en 18. sz.
a la tt közöl. K éziratos fo rrá sa i, fra n c ia és spanyol, ritk á b b a n d éln ém et és cseh b re v iá riu m o k között m eg em líti K álm án cseh i D om onkos és a v a tik á n i kön y v tá r v á ra d i b re v iá riu m á t, E k é t m ag y aro rszág i b re v iá riu m tan ú ság áh o z csatla
kozik k ézirato s és n y o m ta to tt esztergom i, zág ráb i és pálos b re v iá riu m a iv al, az egész középkori m a g y a r litu rg ik u s szokás. A m á r e m líte tt szen t G ellért offi- cium on kívül, a kö zép k o r m a g y a r-ró m a i litu rg iá ja csak ezt a részben tro c h a i
kus, talán B loisban k e le tk e z ett Szent A nna h is tó riá t ism erte. Szent A nna ü n n epe m egülésének, b á r m á r a P ra y -k ó d e x n a p tá ra is em líti,22 első n y o m át K n au z 1280-ban ta lá lta m eg.29 V erses h istó riá ja nem so k k al előbb é rk e z h e te tt M ag y aro rszág ra. S zent Istv á n h istó riá já n a k szerzője azonban m á r bizonyo
san ism erte a fra n c ia fö ld rő l é rk ezett, de a m a g y a r v erselő n ek is jól hangzó tro c h a ik u s ritm u so k a t. M in tá já t m in d e n e se tre fe lü lm ú lta. R ím - és ritm u sk e zelése, d ik ció ján ak , a tá rg y kom olysága ellen ére is p á ra tla n könnyedsége és v áltozatossága, k itű n ő fo rm aérzék e, Istv á n k irá ly rím es h is tó riá já t, a m ű faj ta lá n legjobb p é ld á já v á av a tja .
Az elm o n d o tta k a la p já n m áris bizonyos valószínűséggel v á la szo lh atu n k a k é rd é sre : m ik o r k e le tk e z e tt a h istó ria ? L egrégibb lejegyzése, m in t tu d ju k , 1290-ből ism eretes. M in tá ja leg k o rá b b a n 1270 tá já n é rk e z h e te tt hozzánk. Az officium k eletk ezésén ek v élhető id ejét te h á t egyelőre e k é t évszám közé szo
rítju k .
A m ű faj és v e rsfo rm a k é tség telen ü l k im u ta th a tó k ü lföldi v o n atk o zásain tú l az a k érd és is felm erü l, m ilyen külső h a tá so k v eh ető k észre a h istó ria szellem i m egalap o zásán és tárg y k ezelésén ? Ezt a p ro b lé m á t a n n a k a k érd és-
7
n ek v izsg álatáv al o ld h a tju k m eg, hogy a hasonló tárg y ú , te h á t szen t u ra lk o dók tisz te le té re írt verses h istó riá k h o z hogyan viszo n y ú k Istv á n k irá ly h istó riá ja . P o n to sa b b a n : m e n n y ire önálló hősének áb rá z o lá sáb a n és m ily en m é r
té k b e n lá th a tó ra jta a kor h a g io g rafik u s sa b lo n já n a k h atása. Szent Zsig
m o n d i4 O szvald,23 V encel,26, K álm án ,27 N agy K áro ly ,28, E r ik ,29 K a n u t,30 Lász
ló,31 Im re,32 és L ajos33 verses offici u rnáit vizsg áltu k át. B á rm ely ik et nézzük is, azt lá tju k , hogy a m ű faj m űvelői sablonok sz erin t dolgoztak. Az aszkézis ál
talán o s é rv é n y ű szabályaihoz való alk alm azk o d ást, sőt azo k n ak hősük életéb en ren d k ív ü li, csodálatos m ódon való te lje síté sé t ig y ekeztek bizo n y ítan i. Azt, hogy szent volt és hogy m in d e n t m e g te tt, hogy azzá legyen. Nem v o lt kisebb, sem kevesebb, m in t a többi szent, de nem is volt m ás. Az aszk étik u s sém a a n n y ira elb ű v ö lte a h istó riá k szerzőit, hogy h ősünk egyéni, m o n d ju k em b eri v o n ásait veszni h ag y ták . E zért u nalom ig ism e rt k ö zhelyekbe m osódik a m ás fo rráso k b ó l a n n y ira é rd ek esn ek ism e rt em b eri élet. Elég itt u ta ln i a r r a a nem kis m é rté k b e n eltérő Szent L ajo s-áb rázo lásra, am it A rn o u d u P ré v erses offi- ciu m áb ó l34 és Je a n de Jo in v ille lovag, a k irá ly hű k ísérő jén ek H istoire de S a in t L ouis-jából35 k ap u n k . A verses officium ok, de különösen a k irá ly h istó riá k tipizáló jelleg én ek oka n y ilv án v aló . A n y ag u k at a k ö zh ely ek tő l alig m en tes leg en d ák sz o lg áltatták . C éljuk szigorúan egyházi volt: a szen t iste n tisz te let k e re té b e n dicsőítése. E zért term észetes, hogy nem a d h a tta k m ást, m in t a m it fo rrásaik , a leg e n d á k sz o lg á lta tta k és azt sem m ásk én t, m in t céljuk k ív án ta.
M ost lássuk, h o gyan jellem zi hősét a S zent Istv á n -h istó ria szerzője. T a g a d h a ta tla n : a szen tet is igyekszik b e m u ta tn i. N épének a p o sto lán ál ez m ás
k é n t nem is lehet. Isten k ü ld ö ttje .a m ag y aro k első k irá ly a , k in ek m á r szüle
tését is csodás jelen és h ird eti. R e n d íth e te tle n h ité t te tte k k e l b izo n y íto tta. Kö- n y ö rü letesszív ű volt és különösen tü relm es. Ezt az e ré n y é t az é jjeli alam izs
n aosztás ism eretes je le n e te b izo n y íto tta. Hit, rem én y és sz e re te t sa rk a la to s e ré n y ein ek g y a k o rlá sá b a n — és ez a sz e n tté a v a tás k ö zvetlen teológiai a la p ja is — v aló b an csodálatos m é rté k b e n tű n t ki. K étség k ív ü l m áso k n ál nem k i
sebb m é rté k b e n . De hogy m á sk én t-e, en n ek elm o n d á sá ra a k özépkori hagio- g rá fia konvenciói a szerzőt m á r nem kötelezték. És m égis, a h istó ria v e rsei
ből elénk tű n ik egy m ás, egyéb fo rráso k b ó l, legendákból és k ró n ik ák b ó l, csak nehezen re k o n s tru á lh a tó S zent Istv án -arc. A ,,Rex fo rtis ”, a h a d a k b a n győze
delm es, bölcs és vitéz u ralkodó, a vad, k eg y etlen nép igába törője. Az orosz
lán n al m egvívó Sám son. V alóban o lyan volt ő, m in t n ép e: „fo rtis, g ra n d is a u d a c ia e.” De m ásféle apostol sz a v á ra ez a nép nem h a jlo tt volna. N em csak az aszkéta, a v allás hőse je le n ik m eg a h istó riáb an , h an em a harcos, a h ad v ezér és á lla m fé rfi: a n em zet hőse is. A p á rd u c o t és o ro szlán t legyőző h a talm as k irá ly p lasztik u s képével, az e rő te lje s és felfo k o zo tt jelző k b en b e m u ta to tt em b eri tu la jd o n sá g o k gondos m eg v álo g atásáb an elénk tá ru ló je llem rajz, a k ite rje d t m ű fa ji ro k o n ság b an ism eretlen .
L ehetséges k ü lföldi p á rh u z a m h iá n y á b a n m ég érd ek eseb b é v álik a k ö v e t
kező kérdés, m ily en hazai fo rrásb ó l m e ríte tt a szerző. E lsősorban a le g e n d á k ra kell g o n d o ln u n k .36 A L egenda M inor kik ap cso lása u tá n a L egenda M aior és a H a rtv ik -fé le közül, az u tó b b iv al ta lá lu n k közvetlenebb k apcsolatot. H a rtv ik püspök á lta l ír t V ita k é t jellegzetes h ely ét is m e g ta lá lju k a h istó riá b a n . Az egyik Istv á n v é rta n ú m egjelenése, a m ásik S zent Istv á n m egdicsőülésének le
írása. A legenda közvetlen h a tá s á t m u ta tjá k m ég a „ Jam cum coelos ascen
d isse t”, „G au d e b a t e rg o ” és „ In te r c a e te ra" kezdetű resp o n so riu m o k . Ily en -
fo rm á n az első h áro m p ro ló g u sn ak és esetleg te ljesen önálló a lk o tá sn a k te k in th e tő a n tifo n á n kívül ö t részlet — egy an tifo n a és négy resp o n so riu m — hozható k ap cso latb a a leg en d ák k al. 5 a n tifo n a és 4 resp o n so riu m , te h á t k i
lenc részlet, m in d en jel sz e rin t m ás fo rrá so k ra m egy vissza.
Ezek közül eg y ik et a S zent L ászló-kori G estáb an v é ljü k m eg találn i. Az Ö sgesta létezésének egyik b iz o n y íté k a k é n t szokták em legetni a sittich i rím es k ró n ik a következő h e ly é t:57
„S en u m tr a d u n t p ag in ae Codices m aio ru m E xstitisse p rim itu s R egnum H u n g a ro ru m R om an o ru m p ascua . . Eddig szokás idézni. T ovább így han g zik :
„C u ltu m q u e deorum , L eonum h ab itacu la, C ubilia p a rd o ru m .”-58 A verses h istó riá b a n a következő h ely et ta lá lju k :
„V ir b eatu s p a rd u m nem pe F e rt ad caulas ovium Et leonem ad p raesep e Bovis ferocissim um . .
A verses k ró n ik a b iblikus ihletésű, k le rik u s tu d álék o sság g al fo g alm azo tt föld
rajzi leírása, a h istó riá b a n szim bolikus m ag asság o k b a em elkedik és egy élet
fo rm a á b rá zo lásáv á válik.
Hogy a leg en d ák tó l fü g g etlen részletek m ilyen m é rté k b e n v ezeth ető k vissza az Ö sgestára és leszárm azóira, későbbi k u ta tá s á lla p íth a tja meg. De ta lán m á r m ost szabad felv etn i a k é rd é st: a k irá ly jellem zése egészben nem a XI. sz.-i G estából n y e rt é rte sü lések en alap szik -e? Ezzel k ap cso latb an , m in t é r
d ekességet leh et m eg em líteni, hogy m íg Szent Istv án k ü lse jé re v o natkozólag T em esvári P e lb á rt a középkor végén azt közli velünk, hogy alacsony te rm e tű és nem szép á b rá z a tú volt, a h istó ria ezt m o n d ja : „fo rm a quidem speciosus...”
Ez a m eg állap ítás viszont m egegyezik azzal a tu d á su n k k a l, a m it az Á rp ád o k á lta lá b a n ékes k ü lsejérő l, m ás fo rráso k b ó l n y e rü n k . . .:5°
H a rtv ik -le g e n d a és Ö sgesta te h á t a k é t fo rrás, am it eddig s ik e rü lt k im u ta tn i. Ezeken k ív ü l a h istó ria k eletk ezésén ek valószínű id e jé t — 1270— 1290 — te k in tv e a H un-gesta, illetőleg K ézai S im on G e stája jö n sz á m ítá sb a /'0 K ézai- val h áro m helyen érin tk e z ik a h istó ria, éspedig m indig n e g a tív értelem b en . Kézai, ism eretes közjogi k o n stru k c ió já n a k a lá tá m a sz tá sá ra , G éza vezér u ra l
k o d ását m egelőző k o rt, m in t a m ag y arság term észetes á lla m á n a k id e jé t m él
ta tja . A nem esi közszabadságok e paradicsom i á lla p o tá n a k letű n ése G ézának, T aksony fiá n a k köszönhető. Szent Istv á n a ty já n a k u ra lk o d á sá ró l K u n László k le rik u sa nem sok ro konszenvvel em lékezik meg. A h istó ria ezzel szem ben, igaz, hogy nem éppen tö rté n e lm i té n y ek en alap u ló lelkesedéssel, egyenesen
9
szen tn ek n e v e z i: „G eysae n am q u e duci san cto . . . ” A h istó riá b a n egy h ely en S zent Is tv á n t illető dicsérő jelzők „ p ru d e n s et fo rtissim u s” h á tte re b iz o n y á ra az a gondolat, hogy az okos és b á to r h a d v e z é rt nem csu p án a k eleti ő s a la k jáb ó l ism e rh e tjü k m eg. A ttila jellem zését a H u n -g e stá b a n u g y an is így olvas
su k : „au d acie qu id em te m p e ra n tis e ra t, in praeliis a e stu tu s et sollicitus, suo co rp o re co m p eten tis fo rtitu d in is h a b e b a tu r . . .”41
L egélesebben azo n b an o tt fo rd u l szem be a h istó ria szerzője K ézaival, ahol hősét és A ttilá t k ö zv etlen ü l h a so n lítja össze:
„N am u t A th ila sub rege H u n g a ro ru m populus, T y ra n n id is la ta lege S a eu iit in cred u lu s,
Sic sub S tep h an o re g n a n te V e rtitu r cru d elitas,
Quo fig u ra s tra n s m u ta n te , F o rm a tu r c re d u lita s.”
K ézai sz e rin t: „gens ipsa sub p aganism o c o n stitu ta crudelis p ersecu tio fu e ra t C hristianis . . .” De m íg S im on m e ste r ezt a té n y t k o rá n tse m rosszallóan á lla p ítja m eg, h istó riá n k b a n a p o gány m a g y arság c ru d elitasa, m in t a nép h ite t
lenségből folyó, b a rb á r és szégyenletes á llap o t tű n ik fel. Istv á n n a k k elle tt jö n n ie, hogy a k eg y etlen és fé k telen nép hívővé változzék. És m ily en g ú n y n y al em lékezik m eg K ézai az első k irá ly té rítő tev ék en y ség érő l is: erőszakos, k ö n y ö rte le n v o lt az. E rre válaszo lja a h istó ria :
„Si plebs ista suscepisset A lium discipulum , F o rsita n ei m isisset D eus q u en d am alium , Sed reb ellis gens e t fo rtis G ens g ra n d is audaciae, P e r eu n d em v iru m fortem , F u it d a n d a g ra tia e .”
De h a sz ta la n h iv atk o zik K ézai a C om m u n itas H u n g a ro ru m G ézát és Is t
v á n t m egelőzően, de külö n ö sen A ttila id ejéb en v irá g z o tt szab ad ság ára. Z sar
n okság v olt az: „ ty ra n n id is la ta lege . . .” Ez a k ité te l m ég érd ek eseb b lesz, h a a b b a n az összefüggésben szem léljük, am ibe k é tsé g k ív ü l bele is ta rto z ik . K ézai nép felség elm életén ek m eg alap o zásáb an A quinói S zent T am ást k ö v eti.42 A középkor n ag y d o k to ra ariszto telészi alap v etésén to v á b b é p íti a k o r olasz com m unális állam szem léletét és így a többségi jelleg ű állam szem léletn ek lá t
szik kedvezni. De m e g á lla p ítja azt is, hogy a sokak u ra lm a jó v al veszélyesebb, m e rt fé k te le n és esztelen zsarn o k ság b a fu lla d h a t,43 m in t a k o ra felfo g ása sze
rin t szim bolikus és szak rális fé k ek k el m é rsék elh ető eg y ed u ralo m . A h istó ria szerzője S zent T am ásn ak ezt a g o n d o la tá t h asz n á lja fel, az u g y an csak T am ás
ra hiv atk o zó K ézaival szem ben.
Szent Istv á n verses h is tó riá já n a k v iszonyát K ézai S im on G esta H u n g aro - ru m áh o z úgy je lle m ezh etjü k , hogy a H u n -g esta és K ézai m ű v én ek a m ag y a-
ro k első szent k irá ly á n a k p o litik a i é rd e m e it elhom ályosító szán d ék aiv al szem ben, a h istó ria Istv á n t, az u ra lk o d ó t re h a b ilitá lja .
B izo n y ára nem csupán k é t írásm ű p o lem ik u s k ih an g zásáró l van itt szó, h an em egy bizonyos, K ézai k ö rn y ezetév el, K u n László u d v a rá v a l szem ben ál
ló k ö rn e k tu d a to s tö rek v ésérő l. T u d ju k , hogy az Á rp ád o k és az ország a k k o r m á r azonos k e resztén y h a g y o m án y aiv al fé k telen szenvedélyességgel szakító fia ta l k irá lly a l szem ben, a fő p ap ság f e jte tte ki a legnagyobb e lle n á llá st.44 László elé S zent Istv á n p é ld á já t tá r tá k és így a k a rtá k jobb ú tr a té ríte n i. Elég legyen itt IV. László 1279. jú n iu s 23-án B udán le te tt esk ü jé rő l k iá llíto tt ok
levél szo k atlan u l hosszú és ü n n ep ély es a re n g á já ra m u ta tn i: ,,ab eodem (Szent Istv án tó l) reg n i g u b e rn a c u lu m accepim us et coronam . . Az ő p é ld á já t kell k ö v etn i a k irá ly n a k is: „E iusdem sanctissim i Regis S te p h a n i p ro g en ito ris n o stri vestigiis pro m odulo in h a e re n te s . . .”45 S zent Istv á n te h á t az eszm ény, a k it a tévelygő fia ta l k irá ly elé á llíta n a k a főpapok, elsősorban az ország p rí
m ása, az esztergom i érsek.
E sztergom érsek e ép p en ezekben a n a p o k b a n le tt a k irá ly i családdal szo
ros k a p c so latb an álló Lodom ér, addig v á ra d i püspök/*6 L odom ér a d u n á n tú li M onoszló n em zetségből szárm azo tt, B olognában ta n u lt, veszprém i én ek lő k an o - n o kságból em e lk e d e tt V árad p ü sp ö k i székébe. Előzőleg (1260—62) V. Istv á n nak, m ég m in t ifja b b k irá ly n a k , a lk a n c e llárja . A k irá ly i családhoz való viszo
n y á ró l Istv á n özvegye E rzsébet, és fia, a fia ta l k irá ly tu d ó sít. Lászlótól azt is m e g tu d ju k , hogy az ország so rsán ak jo b b ra fo rd ítá s á n gondosan, bölcsen és fá ra d h a ta tla n u l m u n k álk o d ik . Az u d v a rb a b e já ra to s és a közü g y ek k el kom olyan tö rő d ő fő p a p n a k jól k e lle tt ism ern i a k irá ly k ö rn y ezetén ek szellem i légkörét.
K étség en k ív ü l ism e rte a n n a k a H u n -g estáb ó l m e rítő és az ország im m á r h á rom évszázados k ere sz té n y h a g y o m án y aiv al szem beforduló h a n g u la tá t. T u d o tt a k irá ly hűséges u d v a ri k le rik u sá n a k a rró l a szán d ék áró l, hogy az u d v a r ke
leti ro k o n szen v ek k el te rh e s k ö z h a n g u la tá n ak iro d alm i k ifejezést adjon. Hogy e n n ek az egész k ö zg o n d o lk o d ásra veszedelm es sz á n d ék n ak ele jé t vegye, vagy ha m á r m egvalósult, ellensúlyozza, szükséges volt m in d e n e k e lő tt az ak k o ri írá stu d ó és olvasó k le rik u s ré te g e t befolyásolni. És m iu tá n en n ek a ré teg n ek egyik le g g y a k ra b b a n fo rg a to tt kö n y v e a b re v iá riu m volt, g ondolkozását leg
in k á b b egy ab b a felv eh ető szöveggel le h e te tt irá n y íta n i. így m e rü lt fel egy új, az iro d alm i d iv a tn a k m egfelelő v erses Szent Istv á n -h istó ria szerkesztésének g o n d o lata. A k o r égető p ro b lé m á ira h iá b a v á rta k v álaszt a régi officium 74 já m b o r legendaszövegekből kilépő k irá ly i aszk étájátó l. K ét életszem lélet elk e
se re d e tt v itá já b a n n em csak a szentnek, h an em a k irá ly n a k és h arc o sn a k is m eg k e lle tt szólalni. M ivel pedig a m ag y aro rszág i litu rg ik u s v iszonyokat leg
n agyobb m é rté k b e n az esztergom i egyház szokásai szabályozták, az új his
tó ria szerző jét nem ok n é lk ü l k eressü k a p rím á s k ö rn y ezetéb en .
A verses h istó ria te rje d e lm é n ek végleges m e g á lla p ítá sa során lá ttu k , hogy az 9 a n tifo n á t és 8 re sp o n so riu m o t ölel fel. M iu tán a középkori m a g y a r egy
házm egyei szokás kilen c resp o n so riu m o t ír t elő, u tó lag p ó to lta k — kölcsön- szövegekből, vagy u tá n k ö lté sse l — m ég egy kilencedik resp o n so riu m o t. A nyolc resp o n so riu m o s elrendezés a p á p ai u d v a r szokása szerin ti, ún. „C u ria R o m an a” b re v iá riu m típ u s s a já tja . A h istó ria szerzője te h á t egy ilyen b eosztá
sú m intaszöveg, vagy am i — m ivel é n e k e lt szövegről v an szó — m ég fo n to sabb, ilyen te rje d e lm ű d a lla m ra k é sz íte tte szövegét. M agyarországon ebben a k o rb a n k é t szerzetesren d h a sz n á lt C u ria R o m an a-típ u sú b re v iá riu m o t: a fe
rencesek és az ágostonos re m e té k ren d je. A zt kell te h á t tu d n u n k , hogy a k e t-
11
tő közül m ely ik n ek volt L odom ér érsek k el szorosabb k apcsolata. A feren ce
sek re v o n atkozólag jelen tő seb b a d a t nem m e rü lt fel. Am i az ágostonosolvat illeti, 1284. Szent Istv á n k irá ly ü n n e p é n k elt o klevelében Lodom ér m egenge
di az esztergom i k o n v en t ta g ja in a k , hogy a v áro s fa la in k ív ü l fekvő kolos
to ru k b ó l, m íg a zavaros idők ta rta n a k , a v áro sb a költözhessenek és az o tt levő Szent Vid tem p lo m b an végezhessék az iste n tiszteletet. L egkedvesebb b a rá ta in a k nevezi őket, k ik n ek k ö ré b e n sok g o n d ja és b a ja közepette fel szo
k o tt ü d ü ln i/'8
Az esztergom i ágostonos kolostor'*9 v aló b an olyan k ö rn y ezet volt, ahol a m ű v elt főpap jól ére z h e tte m ag át. 1290-ben III. E n d re fö ld et aján d ék o z a ko
lo sto rn ak , azzal a feltétellel, hogy a szerzetesek ,,teologie e t arciu m stu d iu m ”- ot létesítsen ek . T u d ju k m ég azt is, hogy az esztergom i ágostonos kolostor vé
dőszentje Szent A nna volt, és 1272-ben k ezd ték ép íten i, te h á t éppen ab b an az időben, m ik o r a Szent A nna k u ltu sz erősödésének egyik je le k é n t a Blois-i A n n a officium M ag y aro rszág ra e lju to tt. Ez a Szent A n n a -h istó ria volt S zent Istv án verses h istó riá já n a k k özvetlen m in tá ja .
M idezek fig y elem b ev ételév el nem jo g o su latlan a feltevés, hogy S zent Ist
ván v erses h is tó riá já t egy esztergom i ág o sto n ren d i szerzetes szerk esztette. A könn y ed és fo rd u la to s latinság, a céltu d ato s szerkesztésm ód és a k im u ta to tt sk o lasztik u s von atk o zás az a rte sb a n és teoló g iáb an já ra to s szerzőre u tal. A p rím ásh o z való k ap cso lata m a g y a rá z a t a rra , hogyan is m e rk e d h e te tt m eg a h is
tó ria egyik fo rrá sá n a k , a nagy G está n a k ta rta lm á v a l: a k irá ly i családdal köz
v etlen viszonyban lévő L odom ér ta lá lt m ódot a rra , hogy az á g o sto n ren d i szer
zetes, az Á rp ád o k családi h ag y o m á n y a in a k írá sb a fo g la lá sát m eg ism erje.
M eg k ísérelh etjü k a szerző szem élyét közelebbről is m egjelölni. Az előző
ek b en lá ttu k , hogy a m a g y a r egyházm egyei szokás sz e rin t rövid h is tó riá t egy resp o n so riu m m al m eg k e lle tt to ld an i, hogy azt a m a g y a r világi k léru s is hasz
n álhassa. L egrégibb fo rrá su n k az 1290-ből szárm azó esztergom i b re v iá riu m a k ilencedik resp o n so riu m helyén egy Szent M iklós-officium ból szárm azó res- p o n so riu m o t közöl, úgy, hogy N icolaus név h ely ére S te p h a n u st h e ly e tte sít be.
Egy 1278-ból szárm azó oklevélből50 m eg ism erk ed ü n k az esztergom i ág o sto n rendi kolostor egy tag jáv al, M iklós perjellel, k inek re n d je a k k o ri szabályai szerin t a rtiu m b a c c a lau re u sn a k is k e lle tt lenni. Ha ism e rjü k a v éd ő szen tek nek a k ö zép k o rb an dívó k u ltu szát, m e g k o c k á z ta th a tju k a feltevést, hogy M ik lós p e rje l v olt a S zent Istv á n -h istó ria szerzője, aki, m iu tá n a h istó ria k észíté
sénél szöveg és d allam kéznél lévő m in tá ja sz erin t csak nyolc resp o n so riu m - ra volt elegendő, kilencedik h ely re a kis m ódosítással h aszn álh ató , szívének és fü lén ek b iz o n y á ra kedves Szent M ik ló s-resp o n so riu m o t tette .
F ejte g e té se in k e t így fo g la lh a tju k össze: S zen t Istv án k irá ly verses h istó r iá já t 1280— 1290 között k é sz íte tte Lodom ér érsek u ta sítá sá ra , leg en d a és Ges- ta-szövegek felh aszn álásáv al egy esztergom i ág o sto n ren d i szerzetes, ta lá n M iklós p erjel. A cél nem csupán egyházi volt, K ézai Sim on G e stá já n a k bizo
nyos m é rté k ű ellen sú ly o zására is készült. A m ű faj és a fo rm a k iv á la sz tá sá n ál k é tsé g telen ü l iro d alm i d iv ato k is h a to tta k , de m e g íra tá sá n ak fő m o tív u m a m ég
is a k o rszü k ség let volt. M a ta lá n csodálkozunk azon, hogy egyházi re n d e lte tésű szövegnek nagyon is evilági, p olitikai célt ad tak . A zonban a k özépkor egységes „ k le rik u s ’’ k u ltú rá ja , m ely az egyházi és világi szem p o n to k at sze
m élyben és tá rg y b a n teljes h a tá ro z o ttsá g g al m ég nem k ü lö n íte tte el, elegen
dő m a g y a rá z a t e rre. Szent Istv án litu rg ik u s h is tó riá ja keletkezése k ö rü lm é n y ein ek v izsgálata hasznos ta n u lsá g végül a rra is, hogy h a egyházi jelleg ű
fo rrá sa in k h o z a k ö zépkori, lén y eg éb en o sz ta tla n iro d alm i m ű v eltség elve ala p já n k ö zeledünk, k ö zép k o ri h azai iro d a lm u n k ra v onatkozó ism e re te in k is bő
v ü ln ek , és a m a g y a r k ö zép k o r szellem i a rc u la tá n a k re k o n stru á lá sá h o z is új és érd ek es v o n áso k k al já ru lh a tu n k .
1 Kiadások: Dankó Josephus: Vetus Hym narium Ecclesiasticum Hungáriáé.
Budapestini, 1893, pp. 194—204 (VH.) — Dreves, G. M.—Blume. C l.: Analecta hym- nica medii aevi. (AH.) Leipzig, 1886—1922. XXVIII., 72. — Dr. Kniewald Ká
roly: A zágrábi érseki könyvtár MR. 126. (XI. szd.) jelzésű Sacram entarium ának m agyar rétege a MR. 67. sz. zágrábi Breviárium (XIII. szd.) megvilágításában. — Pannonhalm i szemle könyvtára 22. sz., Pannonhalm a, 1938. 12—14. 1.
2 Fordítások: Gerézdi Rábán: Pannonhalm i szemle könyvtára i. sz. 17—21. 1.—
Geréb László, Vigilia. 1941. 297—299. 1. — Sík Sándor, Himnuszok könyve. Buda
pest, 1943.
3 A verses officiumokról 1. Dreves AH. V. bevezetését, továbbá Báumer, S.—
Biron, R .: Histoire du bréviaire. Paris, 1905. vol II. pp. 73—86. Idézetek: O rdinari
us secundum veram notulam, sive rubricam alme ecclesie agriensis. Venetiis, a.
1514. RMK. III/l. 197. passim.
'* Báum er—Biron i. m. pp. 73—76., szöveg: AH. XXII. 79.
R AH. XIII. 55, 57.
f) AH. V. 22.
7 AH. XIII. 92.
8 AH. V. 61.
9 AH. V. 42.
10 AH. XXV. 85.
11 AH. V. 1.
12 AH. XXVIII. p. 199.
13 Kniewald, i. h. 14. 1.
v> Cod. lat univ. 67. f. 399’—401, Cod lat. univ. 104. f. 287’—289’, és Dreves, AH.
XXVIII.
t5 AH. XLV/a 36.
16 AH. XXVIII. 72.
17 Dankó, VH. pp. 175—184, Dreves AH. XXVI. 78.
18 Nemz. Múz. C. 1. m. ae. 33., C. 1. m. ae. 446., Brev. Zágráb, impr. Venetiis 1505.
10 Chronici Hungarici Comp. s. XIV. Szent Imréről mondja. Szentpétery: Scrip
tores, I. 319.
20 C audatusra: AH. V. 13.
21 AH. XVIII. 23.
22 Radó, Libri liturgici manó scripti ... Bp., 1947. p. 38.
23 Knauz. Kortan. Bp., 1876. 137. 1.
2,1 AH. V. 79.
25 AH. XIII. 21.
26 AH. V.. 96.
27 AH. XIII. 34.
28 AH. XXV. 66.
29 AH. XXV. 100.
30 AH. XXVI. 68.
31 AH. XXVI. 78.
32 AH. V. 57.
13
33 AH. XIII. 71.
34 AH. XIII. 71.
35 J. de Joinville, Histoire de Saint Louis. Ed.: N. de Wailly. Paris, 1906.
36 Szentpétery, Scriptores II. 1—125. Bartoniek Emma kiadása.
37 Deér József összefoglalása: Szentpétery, o. c. I, p. 11.
38 Chronicon rhytm icum Sitticense. Szentpétery, o. c. II. 606.
39 Szekfü Gyula, Szent István a magyar történet századaiban. Szent István Em
lékkönyv. III. k. 24—28.
40 Kézai G estája: Szentpétery, o. c. I. p. 129—144. Domanovszky Sándor beveze
tésével. — Közjogi koncepciója: Váczy Péter, A népfelség elvének m agyar hirde
tője a XII. században: Kézai Simon mester. Károlyi Emlékkönyv. Bp., 1933. 546—
563. 1.
41 Szentpétery, o. c. I. 151.
42 Váczy, i. m. 557—559. 1.
43 „. . . tyrannis autem non minus, sed magis contingere solet in regimine pluri
um, quam unius . . .” De regiminie principum. L. 1. c. V. S. Thomae Aqu. Opuscula Phil. et Theol. Ed.: Michael de Maria. Tiferni Tiburini. 1886. vol. II. p. 13.
44 Kun László és a főpapság viszonya: Hóman—Szekfü, M agyar történet. Bp., 1935. I. k. 602—610.
45 Theiner, Vetera M onumenta Historica H ungáriám Sacram Illustrantia. Ro
mae, 1859. T. I. p. 339.
40 Lodomérról: Bunyitay Vince, A váradi püspökség története. Nagyvárad, 1883. I. 110—117. Bolognai iskolázása: Veress Endre olaszországi egyetemeken járt m agyar tanulókról írt könyvének recenziója Gerézdi Rabántól: Századok. 1942.
338. 1.
47 Szövege: Nemzeti Múzeum C. 1. m. ae. 33. és C. 1. m. ae. 446. és a nyom ta
tott Zágrábi breviárium okban. Kiadása most készül.
48 Lodomér oklevele: Knauz, M onum enta Ecclesiae Strigonensis. Strigonii, 1882. T. II. 184—185.
49 Fallenbüchl Ferenc, Az ágostonrendiek Magyarországon. Bp., 1943. 42—47.1.
— Az esztergomi ágostonosok iskolája: u. o. 44. 1. oklevél idézve: 45. 1.
50 Fallenbüchl, i. m. 29. 1.
M agyar Századok. Irodalmi műveltségünk történetéhez. Horváth János Emlék
könyv. Bp., 1948. 41—51.
A PR A Y -K Ö D E X K E LETK EZÉSE
A P ra y -k ó d e x leg rég ib b szöveg em lék ü n k et, a H alo tti B eszéd et őrző kéz
ira to s k ö n y v ü n k , ré g ó ta és le g á lta lá n o sa b b an h aszn álato s n e v ét felfed ező jérő l és első felh aszn áló járó l, PR A Y G y ö rg y rő l k a p ta .1 A kódex — m in t az eléggé is
m eretes — re n d e lte té se és törzsszövege sz e rin t ú g y n ev ezett s a c ra m e n ta riu m ,2 s ta rta lm a z z a a m ise változó im ád ság ait (oratio, secreta, co m p le n d a ^ p o s tc o m - m unio), a leg u tó b b i id ő k ig állan d ó fő im ád ság o t (kánon), v a la m in t a n ag y o b b á ld á so k a t (benedictiones m aiores) G y e rty a sz e n telő re (fe b ru á r 2.), V irá g v a sá r
n a p ra , a k e re sz tk ú tsz e n telé st (N agyszom baton), a kolostori helyiségek v a s á r
n ap i m eg áld ását, a te m e té st és sok m ás kiegészítő im ádságot, m isét és szer
ta r tá s t.3 A tem etési rítu s b a n foglal h e ly et a ,,serm o su p ra se p u lc h ru m ” , am it H alo tti B eszé d n e k sz o k tu n k m o n d an i,4 m íg az első fóliókon — úgy látszik m á
sodlagos elhelyezésben — az esztergom i tö rv én y k ező z sin at h a tá ro z a ta it ta lá lju k .5 A XI. század m ásodik felének, a p áp ai cen tralizáció c é ljait is szolgáló m űve, a M icrogolus6 o lv ash ató m ég a k ó dexben, csaknem teljes szöveggel,7 to v á b b á n a p tá r, n a p tá rsz á m ítá s i tá b lá k és szabályok (com putus), an n aliszti- kus feljegyzések, sok m ás já ru lé k o s szöveggel e g y ü tt ta lá lh a tó a k ó d ex b en .8 De „a p a rte p o tio ri fit d en o m in a tio ” a sokféle szöveg, bejegyzés, tö re d é k fö lö tt áll a teljes sa c ra m e n tariu m , s a k ó d ex n ek n ev et és jelleg et csak ez ad h at.
A P ra y -k ó d e x sa c ra m e n ta riu m -v o lta a n n y ira m agától érte tő d ő és á lta lá n osan ism e rt volt, hogy a g y ak o rib b , felfed ező jét idéző elnevezése m ellett, u ra lk o d ó m ű fa ji jelleg e sz erin t is em legették. BATTHYÁNY Ig n áctó í RADÓ P o lik á rp ig a hazai k u ta tá s ;9 JU N G M A N N 10 és B. L U Y K X 11 m űveiig a k ü lfö ld i k u ta tá s a k ó d ex et a m ű faj k ere té b e n vizsgálta és m é lta tta . E felfogástól leg
ú ja b b a n P. R A T K O § té r el, aki isk o lásk ö n y v et lá t k ó d e x ü n k b e n .12 BAT
THYÁNY m á r egy jelző t is ad e S a c ra m e n ta riu m n a k , m ely a szárm azást lenne h iv a to tt jelö ln i: B old v en se.13 RADÓ k itű n ő k ata ló g u sá b a n , a Codex P ra y - an u s m ellett a S a c ra m e n ta riu m B olduense elnevezést ta lá lju k .14 A kódex ke
letkezési helye e felfogás szerin t, a Borsod m egyei B oldva h a jd a n i bencés ko
lo sto ra lenne. E nézet azonban több ellen tm o n d ó v al ta lá lk o z o tt: R. PR1KKEL M arián P a n n o n h a lm á t,15 KARÁ CSO N Y I Já n o s S z é k e sfe h é rv á rt,19 ERNYEI J ó z s e f17 és ú ja b b a n P. R A T K O S 18 V eszprém et te k in ti a P ra y -k ó d e x keletkezé
si helyének.
A kód ex b en a m o n asztik u s és k anonoki litu rg ia sajáto sság ai e g y a rá n t fel
fedezhetők, de úgy, hogy a jelenlegi szöveg h a tá ro z o tta n in k áb b bencés je lle gű. E zért k u ta tó in k többsége a bencés ere d e t m ellett foglal állást, an élk ü l azonban, hogy — akik e p ro b lém áv al külön foglalk o ztak — a k anonoki s a já tosságok o k át érd em b en m eg tu d tá k volna adni (ZALÁN M e n y h é rt19 és KÜ- HÁR F ló ris20). V iszont a k á p ta la n i (S zék esfeh érv ár, V eszprém ) e red et hívei (K ARÁCSONYI, ERNYEI és RATKOS) a bencés jelleg eg yidejű és ta g a d h a ta tla n m eg létére sem a d n ak m a g y arázato t. N yilvánvaló pedig, hogy a k e le tk e zési hely, a szerzetesi vagy k anonoki h a szn álat k érdései egym ással összefügg
nek. és nem leh et az egyik v o n atk o zásb an m ég h a sz n á lh a tó n a k látszó végkö
v e tk e z te tésre ju tn i a m ásik v onatkozás figyelm en kívül h ag yásával. És m e rt k u ta tó in k a felm erü lő k érd é se k e t nem így — e g y ü tt nézve őket — vizsgálták, m a is m ég p ro b lé m á t je le n te n e k : 1. a keletkezési helye, 2. a h asználó egy
házi testü let.
15
A keletkezés helye te k in te té b e n m ég m in d ig B oldva áll az első h ely en .21 BATTHYÁNY Ignác h ív ta fel a fig y elm et az e te k in te tb e n d ö ntő é rv n e k szá
m ító b ejegyzésre: ,,m o n asteriu m io h an n is b(aptiste) c o m b u ritu r iu x ta b u ld u am s itu m ”22 B o ld v át a kódex keletkezési h ely éü l valló felfogás to v áb b i tá m a sz ra ta lá lt különböző szövegrészekben: ,,in te rc e d e n te b e a ta M aria sem p er u irg in e beato Io h an n e . . . hoc sa n ctu m ovile circu m d a . . „cum om ni co n g reg atio n e et fam ilia b. Io h an n is b a p tiste . . Z’23 (később záró jelb e k erü lt). íg y a z u tá n R a- dó m árcsak S a c ra m e n ta riu m OSB B olduense n év en ism e rte tte eddig legjobb le írásáb an . K eresztelő Szent Já n o s v olt te h á t a boldvai m o n o sto r p atro cin iu m a, s enn ek h a sz n á la tá ra k észült a P ra y -k ó d e x sa c ra m e n ta riu m a .24
A zonnal lá th a tju k , hogy to p o g rá fia és p atro cin iu m eg y ü tte se n a d h a tn a k v álaszt a kódex keletkezési hely én ek k érd ésére, de k ü lö n is vizsgálandók. A b o ld v am en ti K eresztelő Szent Já n o s leégésére v onatkozó m egjegyzés u g y a n is beleilleszkedik ab b a az a n n a lisztik u s m egjegyzés so rb a (ff. 15— 16), m ely b en az 1144. évhez ezt o lv a ssu k : „R egnante gloriosissim o rege G eyza d ed icatu m est m o n asteriu m in ciploc in h o n o re S an cte M arié a u e n e ra b ili episcop e m a r
tyrio*25 M ARTYRIUS, aki a Széplakon (K assa m ellett) levő m o n o sto reg y h ázat Szűz M ária tisz te le té re az e m líte tt évben felszen telte, a te rü le tile g illetékes egri p ü spök v o lt.26 A széplaki M ária k o lo sto rt az A bák egyik ága a la p íto tta és b encésekkel te le p íte tte be.27 H a tv a n évvel később ég ett le a b oldvai a p á t
ság, s e rrő l szin tén m egem lékezik a kódex. H a a k é t to p o g rá fia i v o n a tk o z á st (Széplakot és B oldvát) e g y ü tt m érleg eljü k , azt kell m o n d an u n k , hogy Széplak u g y an ú g y leh etn e k eletkezési hely, m in t Boldva. A zonban B oldva m ellett szól a K eresztelő Szt. Já n o s-p a tro c in iu m , s a K eresztelő n ev én ek ism ételt elő fo r
d u lása a sa c ra m e n tariu m b a n . Bizonyos, hogy a kódex egy, az e m líte tt p a tro cinium a la tt álló bencés k o lo sto rb an k eletk ezett, de ebből m ég nem k ö v etk e
zik, hogy az csak B oldva le h e te tt, m iu tá n az. o tta n i m o n o sto r leégésére v o n a t
kozó bejegyzés ö n m ag áb an u g y an o ly an é rté k ű , m in t a széplaki m o n o sto r fel
szenteléséről tudósító. A K eresztelő tisz te le té re szen telt bencés m o n o sto r az ország b an a 12. sz. végén h áro m v o lt,28 az em le g e te tt B oldva, a B ih ar m egyei S zen tján o s és a G öm ör m egyei Ján o si. RADÓ és K Ü H Á R joggal z á rja ki a S zépiáktól táv o l eső b ih a ri m o n o sto rt, de nem v o n ja be eg y ik ü k sem k o m b i
n ációiba Já n o sit. P edig ez u tó b b e m líte tt n ag y jáb ó l egyenlő tá v o lsá g ra lévén S zépiáktól és B oldvától, m in d k é t m o n o sto r dolgairól é rte sü lh e te tt. E m eggon
dolások a la p já n a K eresztelő S ze n t Já n o s-p a tro cin iu m ú bencés m o n o sto r, m e ly b e n a sa crá m en ta riu m o t m á so ltá k, a R im a szo m b a t m e lle tt lé te ze tt Jánosi bencés apátsága lesz.
B oldva m elle tt — m á r ritk á b b a n em legetve — S zé k e sfe h é rv ár és V eszp
rém k e rü lt szóba. M in d k e ttő azért, m e rt e h ely ek in d o k o lh a ttá k v o ln a a kó
dex szövegében ,,p o n tifex ”-re, p ü sp ö k re, k lé ru s ra és nem szerzetesek re u taló szövegrészeket, s z e rta rtá s i elő írá so k a t.29 H angsúlyoznom kell, hogy b á r a b en cés jelleg ellenfelei h elyesen em elik ki a szöveg nem bencés v o n atk o zásait, de
— m eggyőződésem sz e rin t — a k ezü n k b e n levő kódex tén y leg esen bencés je l
legét nem g y ö n g íth etik . K A RÁ CSO N Y I a fe h é rv á ri p ré p o stb a n lá tta a p o n ti- fex et,30 azaz a püsp ö k i je lv én y ek viselőjét, ERNYEI és R A T K O § a v eszprém i pü sp ö k b en .31 ZALÁN M e n y h é rt e lu ta s íto tta K A R Á C SO N Y I felfo g ását fő k é n t azért, m e rt a fe h é rv á ri p ré p o st nem viselt in fu lá t és m ás püspöki je lv é n y t.32 Ez nem áll. A k irá ly i p re lá tu so k m á r II. ENDRE k o rá b a n a p o n tificalék vi
selői v o lta k ,33 és k ö ztü k első v olt a k o ro n ázási és tem etk ezési b azilik a fő p ap ja, a p a n n o n h a lm i a p á tta l egyenlő jo g állású (a p á p á n a k k ö zv etlen ü l aláv e te tt) fe-
h é rv á ri p ré p o st.34 A sa c ra m e n ta riu m szövege m in th a m ag a is tá m o g a tn á K A RÁCSONYI nézetét. A különböző köny ö rg ések (orationes ad diversa) között u g y an is egym ás u tá n k ö v etk ezn ek : p ro p a p a et episcopis, p ro a n tis tite et suis su b d itis, p ro a b b atib u s. Az itt e m líte tt a n tistes, h a úgy értelm ezem , hogy nem püspök, le h e tn e a fe h é rv á ri p rép o st, m in t k ü lö n jo g h ató ság i te rü le tte l re n d e l
kező p re lá tu s. De lehet, hogy m égiscsak a m eg y ésp ü sp ö k re g o ndolt a p éld án y összeállítója. Az k étség telen , hogy p o n tifex , k léru s, arch id iaco n u s stb. szerep lése a bencés e re d e t összképébe nem illik bele, s a bencés k u ta tó k e p ro b lé
m á t m egoldani nem tu d tá k , leg feljeb b m eg k erü lték .
ERNYEI, m ajd R A TK O §, igen helyesen, a kódex k eletk ezését k á p ta la n i k ö rn y ezetb e helyezik. M in d k e tte n V eszprém et, a p ü sp ö k i eg y h ázat és a k á p ta la n t jelö lik m eg a kódex k eletkezési h ely én ek .35 A m en n y ire h e ly tálló RAT- KOS o k fejtése a h ú sv é ti k ö rm e n e t jelen tő ség e te k in te té b e n ,36 de m ég olyan je le n té k te le n n e k tű n ő részlet, m in t a „ f r a tr e s ” szónak a k á p ta la n b e lie k re é r
telm ezése d o lg áb an .is,37 a n n y ira nem fo g a d h a tó el a p a tro c in iu m o k ra v o n a t
kozó okoskodása. A veszp rém i K eresztelő Szt. Já n o s tem p lo m nem h o zh ató k ap cso latb a k ó d ex ü n k k ö rm e n e ti könyörgésével, m e rt ez u tó b b ib ó l h a tá ro z o t
ta n k itű n ik , hogy a processio v isszatérése u tá n, a k iin d u lá si tem p lo m b an , m e ly n ek K ér. Já n o s is p a tro c in iu m a volt, én e k e lté k .38 V eszprém i szövegben M ihály fő an g y al n ev én ek k ellene itt állnia. K ó d ex ü n k szövege csak olyan é r
telm ezést enged m eg, hogy a tem plom , m ely n ek fő o ltá ra elő tt a k ö n y ö rg ést elén ek elték , a K eresztelő tisz te le té re v olt szentelve. A S zent K e re sz t-o ltá r em lítéséből sem m iféle k ü lö n leg esen veszp rém i K e re sz t-k u ltu sz ra nem k ö v etk ez
te th e tü n k . Szent K ereszt o ltá r volt m in d en közép k o ri székes- és vélh ető leg n a gyobb m o n o sto reg y h ázb an is. Ez az o ltá r a tem plom te n g ely éb en állt, egy vo
n a lb a n a k a n o n o k i vagy szerzetesi k ó ru s h a jó felőli b e já ra tá v a l. Ez volt a h a lo tta k é rt re n d e lt reggeli m issa m a tu tin a lis végzésének és a p lé b á n ia i fu n k cióknak helye.39 M eglepő az lenne, h a V eszp rém b en vagy a P ra y -sa c ra m e n ta - riu m o t h asználó v alam ely m ás eg y h ázb an a K e re sz t-o ltá r nem le tt v olna meg.
R A TK O S n ag y je len tő ség et tu la jd o n ít to v á b b á a sa c ra m e n ta riu m b a n Szt.
M ihály ü n n ep e o ra tio -fe lira tá n a k : „D edicacio basilice s. m ich aelis” ,40 Szt. Mi
h á ly b a z ilik á já n a k a v eszprém i szék eseg y h ázat te k in tv é n . Ez azo n b an súlyos tévedés. A különböző s a c ra m e n ta riu m -típ u so k (G reg o rian u m ,41 G elasian u m ,42 L eo n ian u m 43) a fő an g y al ü n n e p é t így em legetik, m e rt a n a p tén y leg a ró m ai Szt. M ihály tem p lo m felszen telésén ek é v fo rd u ló ja .44 Az m eg, hogy M ihály ü n n ep én ek n y o lcad a v olt (okt. 6.), m in d en m ag y aro rszág i (S trigoniense) és csak nem m in d en fra n k -ró m a i rítu s ú m isekönyvből lá th a tó .45 A p a tro c in iu m o k a t és e g y á lta lá n a k a le n d á riu m o t é rin tő érv ei R A T K O S -nak nem b izo n y ítan ak . S zán d ék o san em el ki o lyan v o n atk o záso k at, m elyek elm élete m ellett bizonyí
ta n á n a k , h a azok kellő tájék o zó d áso n a la p u ln á n a k .46 Igen h elyesen h a n g sú lyozza a nem m o n asztik u s sajá to ssá g o k a t, de ez m ég nem jo g o sítja fel a rra , hogy a bencés v o n a tk o záso k at figyelm en k ív ü l h ag y ja. Ezek szép szám m al v a n n a k , s a bencés k u ta tó k te rje d e lm e sen m é lta ttá k is v a la m e n n y iü k e t. Hogy csak egyet em lítsek, Szt. B ened ek n ek k é t ü n n ep e v an (m árc. 21. és jú l. 11.),47 a n y á ri ü n n e p n e k n y o lcad a is v a n (júl. 18 ).48 Ez m eg k o rá n tse m olyan á lta lá nos, m in t M ihály o k táv ája.
A kódex k e le tk e z é s tö rté n e té t ép p en a k an o n ik ális és m o n asztik u s jelleg zetességeknek k everedése, s ez a té n y teszi igen b o n y o lu lttá. K ísé re ljü k m eg a m egoldást en n ek szem e lő tt ta rtá s á v a l m egtalálni.
H ogy a kódex 1200 k ö rü l bencés k o lo sto rb an vagy k o lo sto ro k b an volt h a szn á
latb an , a sanctorale'*9 bencés sa játo sság ain kívül a m o n asztik u s ritu a le (v asár
napi k ö rm e n e t az á ld á so k k a l),,() a tem etés s z e rta rtá s a (szerzetesi), ahol con- v e n tu sró l51 és nem k léru sró l van szó, eléggé b izonyítja. A v onatkozó é rv e k e t RADÖ P o lik á rp gondosan összegyűjtötte, s ezzel a kódex jelenlegi a la k já b a n bencés e re d e té t b izo n y íto tta is. Más kérdés, hogy a kódex-szöveg m it áru l el eredetéről.
A k ritik u s p o n to t az egyházi év legkiem elkedőbb n a p ja in a k és s z e rta rtá sa in a k 52 leírása szo lg áltatja. E fóliók, csakúgy, m in t á lta lá b a n a b en edictiones m aiores (G yertyaszentelő, H am vazószerda), k iáltó e lle n té te t m u ta tn a k e napok m o nasztikus s z e rta rtá sre n d jé v e l. M ár R A T K O á szükségesnek ta r to tta m egje
gyezni, hogy a ham vazószerdái k ö rm en et a cin terem b en ta r t stáció t.5*'* Ez — sze
rin te — szerzetestem plom m e llett nem lehet. T em ető leh etn e éppen, és volt is szerzetesek m onosto reg y h ázai m ellett. A feltű n ő in k á b b az, hogy k ó d ex ü n k nem a „ c la u stru m b a ” vagy régi deákos nevén am b itu sra , a kolostor árk ád o s k eresztfo ly o só jára vezeti a k ö rm en etet, m in t á lta lá b a n a m o n asztik u s és szer- zetesk an o n o k i szokások.05 Ebből az előírásból tén y leg egy szabadon (nem hoz
z á é p íte tt ép ü lettel) álló eg y h ázra kell gondolni.56 Ez a k ö rm e n e t k ü lö n b en is a tem plom k ö rü ljá rá sá b ó l á llt.57 A n a g y h é t egész sz e rta rtá s re n d jé n e k leírása e g y éb k én t is táv o l v an m in d en m o n asztik u s vonástól. V irá g v a sá rn a p a „galy- lyak és v irá g o k ” m eg áld ása (benedictio flo ru m et fro n d iu m ) a k ö rb en álló klé
ru s (circu m stan te clero)58 elő tt tö rté n ik . N agy csü tö rtö k ö n a m iséspapqk és d ia kónusok („ félp ap o k ”) is áld o zn ak 59 és nem „ fra tre s ” , „m onachi et c o n v ersi”
vagy egyszerűen „ c o n v en tu s” . N a g y p én tek en : „co n u en ian t om nes ecclesiastici”
kifejezés60 a le g h a tá ro z o ttab b a n k iz á rja egy szerzetes közösség szereplését. Az
„ecclesiastici” a la tt ugyanis á lta lá b a n világi p a p o k a t é rte tte k .61 Az e n apon szokásos k e re szt-tisztelet, ún. „ad o ratio cru cis” rítu s á n a k le írá sá n á l is: „duó p re sb ite ri sta n te s re tro a lta r e ” o lv ash ató 62 és nem ,,fra tre s ”vagy „m o n ach i” . Az „arch id iaco n u s cum duobus clericis” u g y a n itt ZALÁN m e ste rk é lt m a g y a rá z a táv al szem ben6* csak főesperes lehet, ez m eg csupán püspöki eg y h ázb an szerepel.
Igen súly o san esik a la tb a a m on asztik u s szárm azás ellen a k e resztk ú t, a fons b ap tism alis em lítése N agyszom bat sz e rta rtá s a in a k le írá sá b a n .6'* A ke
resztelés u gyanis a p léb án iai jogok legelőkelőbbje, s k izáró lag székes- s a be
lőle leszárm azó k eresztelő- (plébánia-) e g y h ázak b an (ecclesiae baptism ales) van m eg.65 Az Á rp á d -k o rb a n azonban a szerzetesek ki voltak zá rv a a p léb án iai te vékenységből, s m ég s a já t e g y h á z a ik at is világi p ap o k k al lá ttá k é l/16 A m o
n o sto reg y h ázak m ellett pedig re n d re külön k eresztelő egyházak is em elk ed tek .67 A kódex ru b rik á i sz erin t viszont a tem p lo m b an „fo n s” áll, m elynek vi
zét a p o n tife x h ú sv é t v ig íliáján m e g sz e n te li68 S ennek végeztével ism ét k ö r
m en et indul, m in t a vecsern y én is, „de fo n te ad c h o ru m ” . A k ódex szüksé
gesnek ta r tja m egjegyezni, hogy pünk ö sd v ig íliáján a k ere sz tk ú tsz e n telé s „hoc m ore can o n ic o ru m ” tö rté n ik így; „séd m ore m o n astico ” a bevezető négy ószövetségi o lvasm ány u tá n — a fons szentelésének elh ag y ásáv al — azonnal a litá n iá t k ezdték énekelni, m ajd k ezd etét v ette a m ise.69
M indezekből m áris egy m ó d szertan i kérdés rajzolódik ki. A bencés hasz
n áló in ak kezén jelen fo rm á já b a n rá n k m a ra d t kódex n y ilv án v aló szerk eszté
si e lle n tm o n d á sa it nem a m in ta p é ld á n y g o n d atlan m ásolása, a m ás használói kör igényeihez nem eléggé gondos a d a p tá lá sa okozza-e? A k ó d e x k u ta tá sb a n nem ritk a eset m egoldásának m e to d ik á ja 70 ta lá n jelen p ro b lém án k m egoldását is előreviszi.
A n n y it m ár m e g á lla p íth a tu n k , hogy a H alotti B eszéd et ta rta lm a z ó k ódexet egy K eresztelő Szt. Já n o s tiszte le té re szen telt bencés a p átság h aszn álta, m in ta- p é ld án y a azonban valam ely székesegyház s a c ra m e n ta riu m a volt. így m egm a- m a g y a rá z h ató a főpapi ru h á k felöltésénél m o n d an d ó im ádságok elő fo rd u lá
sa,' 1 a n a g y h eti sz e rta rtá so k éppen nem szerzetesi k ö rn y ezetre u taló előírásai.
Hol készü lt és v olt h a sz n á la tb a n ez a m in ta p é ld á n y ? H a a K eresztelő Szt. Já n o s m ellett — és elő tt — m ás p atro c in iu m o t veszünk figyelem be, elsősorban Szűz M ária e g y h ázra kell g o n d o ln u n k . íg y : „in te rc e d en te b e ata M aria sem p er v ir
gine et beato J o h a n n e . . am en n y ib en feltételezh ető , hogy a b. Jo h a n n e ké
sőbbi hozzáadás, a m áso lat igényei, te h á t az új tem plom és a n n a k p atro cin iu - m án ak m egfelelően. A tem etési sz e rta rtá s b a n : „ cad au er p o rte tu r ad a lta re san cte N . . .”72 h a a rra g o n d o lh atu n k , hogy az N. h e ly e tt M arié á llh a to tt, s a h o ltte ste t a tem plom fő o ltá ra elé v itté k , s ez M ária o ltá r volt. De m ég m indig m eg m arad a lehetőség, hogy sacte C ru cis-t értelm ezzü n k , s ez esetb en az előbb e m líte tt Szt. K e re sz t-o ltá rra l k e rü l a hely kap cso latb a. L ehet végül, hogy az N. betű egy női szent neve h e ly e tt áll.
E kétség esk ed ések n él h a tá ro z o tta b b elig azítást ad a m á r többek, legutóbb R A TK O S által is igen alaposan h aszn o síto tt h ú sv éti k ö rm e n e t.73 ,,O ra te rc ia ” , te h á t kilenc óra tá jb a n d é le lő tt,7/| az összes k lerik u so k (nem szerzetesek!) ü n nepi öltözékben g y ű ljen ek össze.75 A szen teltv íz h in tés u tá n a k á n to r elkezdi a „Cum rex g lo ria e ” a n tifo n á t.7<; Ezt én ek elv e (sic v e n ia n t canentes) m en jen ek a S zent M argithoz, azaz a tisz te le té re szen telt egyházhoz, m elyben az an tio - chiai v é rta n ú szűz a n tifo n á já t (O quam preciosa) én ek lik , m ajd egy h úsvéti orációt „ in te rc e n d en te b e a ta M a rg a ré ta ” betoldással. V isszatérőben én ek eljék a ,,Salve festa dies, to to v [en erab ilis ev ő ]” k ezdetű h ú sv éti éneket, s ennek v e rse it elvégezve a ,,S ed it a n g elu s” a n tifo n á t én ekeljék. így m en jen ek be az egyházba és á llja n a k fel a Szt. K ereszt o ltá ra elő tt és ének eltessék ez a vers:
„C ru c ifix u m ” . A vers végeztével m en jen ek be a k ó ru sb a, és m o n d ják „N olite m e tu e re ” , ezu tán k ö v etkezik egy könyörgés, m elyben a m á r e m líte tt fo rm á
ban M áriáró l és Já n o sró l tö rté n ik em lítés.77 M ivel a k ö n y ö rg ést a fő o ltár elő tt én ek elték , a p atro cin iu m o k ró l van itt szó, m égpedig k ét különböző egyház vé
d ő szen tjérő l: az egyik M áriát, a m ásik a K eresztelő t tisztelte an n ak . Figyel
n ü n k kell a rra is, hogy a Já n o s-p a tro c in iu m em lítése csak becsúszott egy olyan szövegkörnyezetbe, m ely teljes egészében a k an o n ik ális, sőt d ó m litu rg ia k ö rü lm én y ei sz e rin t m ásolódott k ó d ex rő l-k ó d ex re. A jánosi bencés másoló előtt teh á t egy olyan kézira t volt, m e ly b e n egy M ária-székesegyházból a h ú sv é t- vasárnapi processzió, egy n e m n a g y távolságra eső M a rg it-tem p lo m b a m en t. A táv o lság o t n ag y jáb ó l m eg is tu d ju k adni, h a a „Cum rex g lo riae” an tifo n a.
illetőleg — visszafelé m en et — a „Salve festa d ies” éneklési id ejét vesszük fi
gyelem be, s k ö v etk ezésk ép p en azt, hogy m ilyen tá v o lsá g ra leh et azonközben lassú m en etb en elm enni.
M ielőtt e feltevés segítségével p ró b á ln á n k ered m én y h ez ju tn i, nézzük meg, m ely m ag y aro rszág i székesegyházak voltak M árián ak szentelve, és hol állt — a közelben — egy an tio ch iai M argit-tem plom . Az első v o n atk o zásb an Esz
tergom (A d alb ert tá rsp a tro c in iu m m a l, m ely M á riá t később h á tté rb e szorítja), G yőr, V árad és Vác. A három első N agy boldogasszony (aug. 15.), Vác azonban K isasszony (szept. 8.) ü n n e p é n 78 ta r to tta „az egyház n evének n a p já t”. A négy lehetőség közül csak Vác a já n lja m ag át a p atro cin iu m n a p já t illetően azzal, hogy K isasszony (N ativ itas M ariae) ü n n e p é re külön p refáció t ad a m ise-im ád ságok között, ezzel az év legnagyobb ü n n ep ein ek sz in tjé re em elve a nap szö-
19
