Osiris kézikönyvek
Sorozatszerkesztő GYURGYÁK JÁNOS
KÖNYVTÁROSOK KÉZIKÖNYVE
2. kötet
FELTÁRÁS ÉS VISSZAKERESÉS
Szerkesztette
HORVÁTH TIBOR - PAPP ISTVÁN
Osiris Kiadó • Budapest, 2001
M i n d e n j o g f e n n t a r t v a . B á r m i l y e n m á s o l á s , s o k s z o r o s í t á s illetve a d a t f e l d o l g o z ó r e n d s z e r b e n v a l ó t á r o l á s
a k i a d ó e l ő z e t e s írásbeli h o z z á j á r u l á s á h o z v a n k ö t v e .
© S z e r z ő k , 2 0 0 1
© O s i r i s K i a d ó , 2 0 0 1
Tartalom
Előszó 11 1. fejezet
A FELDOLGOZÁS EGYSÉGEI ÉS A FELTÁRÁS CÉLJA
(Horváth Tibor) 15 1.1. Az információ azonosítása 17
1.2. A feltárás szintjei 20 1.3. A szurrogátum 23 1.4. A feltárás célja 27 1.5. A katalógusok 29
Irodalom 34
Előszó
Kézikönyvünknek ez a második kötete viselhetné az ismeretszervezés alcímet is.
Az első kötet a könyvtár- és i n f o r m á c i ó t u d o m á n y n a k arra az elterjedt álláspont
jára helyezkedett, hogy feladata az eredeti szövegek, d o k u m e n t u m o k r e p r e z e n tációinak létrehozása az eredetiben élő relációk átmentésével. Jelen kötet arra keresi a választ, hogyan kell az eredeti képviseletében megjelenő reprezentációt, helyet
tesítőt, szaknyelven s z u r r o g á t u m o t megalkotni oly m ó d o n , hogy az n e csak rá
m u t a t ó , vezérlő helyettesítő, h a n e m az eredeti információnak valódi képviselője, lényegének t ö m ö r megjelenítője legyen.
Közben két folyamatot kellett érzékletessé tenni. Az első az, m i k é p p e n vált a pedánsan rendszerező könyvtártudomány néhány lépésben információtudomány- nyá. A m á s i k folyamatot a tartalmi-tematikai feldolgozás állomásai mutatják.
E n n e k során az osztályozásban és indexelésben a századelő csak tematikai j e l z é sekkel élő, elnagyolóan csoportosító eljárásait olyan szintaktikai m ó d s z e r e k váltot
ták fel, amelyek az eredeti szöveg fogalomrendszerére épülő indextételt h o z n a k létre az eredeti szöveg relációival - így közelítve m e g az eredeti szöveg, d o k u m e n t u m , szellemi alkotás egyediségét. E k ö z b e n válnak m i n d szorosabbá s z a k m á n k kapcsolatai a szintén új alapelvekkel megújuló nyelvészettel. Szinte m i n d e n évti
z e d n e k megvolt e h h e z a paradigmája, s ezek változásai érzékelhető folyamattá állottak össze. A második kötet n e m arról szól tehát, hogy milyen eljárások létez
nek, h a n e m arról, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és h o g y m i n d e g y i k stációból valami továbbhagyományozódott a rákövetkezőre. A relációkat t ü k r ö z tető osztályozásból és indexelésből m á r k ö n n y ű átlépni például a hipertext rej
telmeibe, hiszen a szövegben itt az asszociációk útján b o l y o n g h a t u n k s k e r e s hetjük m e g a kívánt szöveghelyeket.
K ö z b e n megváltoztak a követelmények tételeink azonosítására is. N e m c s a k sokoldalúbb, h a n e m sokkal p o n t o s a b b és finomabb megkülönböztetéseket biz
tosító adatelemekből é p ü l n e k fel m a m á r a bibliográfiai tételek, amelyekkel s z e m b e n alapvető követelmény a nemzetközi illeszthetőség és csereszavatosság is.
Az e r e d m é n y adatbázisok, katalógusok, bibliográfiák sokféleségében testesül meg. Ezért kell e b b e n a kötetben szólni a bibliográfiákról is, m e r t ő k az adatbá
zisok elődei, vagy mai megjelenésükben az adatbázisok változatai. A visszakere-
sés és tájékoztatás műszerparkjának átváltása a papíralapról az elektronikusra új megvilágításba helyezi, bár n e m kérdőjelezi m e g a régi alapelveket, s lehetővé teszi, hogy a globális, virtuális könyvtárban n é h á n y lépéssel közelebb kerüljünk néhány régi álom megvalósulásához.
A kötet n e m vállalta, hogy konkrét eljárások alkalmazási szintű ismertetését vagy a k o m p l e t t bibliográfiai apparátus felsorolását nyújtsa. Fontosabbnak tartotta az időben kibomló gondolatok, az összefüggések felmutatását, az e l l e n t m o n d á s o k és a megoldásra váró feladatok megnevezését.
M á r az első kötet is küzdött azzal a nehézséggel, hogy a könyvtári és tájékoz
tatási i n t é z m é n y e k más-más fejlettségi szinten élnek. Ezért n e h é z a m o n d a n d ó t úgy megfogalmazni, hogy a m é g manuálisan dolgozókhoz is szóljon, de a másik oldalon a szövegtárolás vagy automatikus osztályozás és referálás nehézségeivel b i r k ó z ó k számára is hasznos legyen. Az egyenlőtlen fejlődés feszítő erejére azt az esetet idézzük, melynek során az ALA chicagói konferenciáján 1956-ban egy ki
váló kolléga azt javasolta, hogy a számbavétel tárgya ne csak a könyv legyen, h a n e m a közlés bármely műfaja, s akkor őt f u t u r o l ó g u s n a k minősítették. (A mi Szinnyei Józsefünk egyébként ezt hirdette m á r bő száz esztendővel ezelőtt.) A m e rikai kollégánk a szakma megcsontosodott rétegének kívánta felnyitni a szemét, a fáziskiesést okozó gátakat akarta lebontani. Ugyanis a világ nagy h a g y o m á n y ú referáló, információs intézményei n e m veszik figyelembe a könyvtári világ akár szabványokban megtestesülő előírásait és ajánlásait, ha azok akadályozzák őket abban, hogy a maguk útját járják, szorosan igazodva a szolgált szaktudomány struk
túrájához. M é g mindig érezhető egy intézményen, hogy könyvtári vagy d o k u m e n tációs gyökerei vannak-e, pedig a két szakma lényegi azonosságát m i n d k é t olda
lon deklarálták.
E z e k a fázisbeli különbségek egyfajta hullámzást okoznak a kézikönyvben, ami talán n e m hiba, h a n e m a helyzet következménye. A szerkesztők m i n d e n e s e t r e igyekeztek a szakmai „state-of-the-art" tükröztetésére inteni a szerzőket.
A kötet mondanivalója n e m korlátozódik könyvtárakra és tájékoztatási szerve
zetekre. H a szóval nincs is m i n d i g kimondva, alkalmazható bárhol, ahol az adat
bázisok, kereső rendszerek a szakirodalom feldolgozásához hasonló modellekkel j e l e n í t h e t ő k meg, azaz objektumok, létesítmények, személyek, adatok, j e l e n s é
gek stb., illetve ismérveik kapcsolatrendszerével: a feldolgozási egységek megvá
lasztása után ezeket azonosítani kell, majd meghatározott kapcsolatok segítségé
vel az ismérveket tárolandó és visszahívható tételekké kell integrálni.
A várható h a r m a d i k kötet a könyvtári rendszerrel és a könyvtártípusokkal fog
lalkozik majd. Itt történik m e g a könyvtári ü z e m n e k m i n t r e n d s z e r n e k a leírása, a könyvtári szolgáltatások változatos skálájának bemutatása. A negyedik, a z á r ó kötet az érintkező tudományokkal, szakterületekkel kialakult szimbiózist igyek
szik b e m u t a t n i (könyvtárjog, könyvtárszociológia, a könyvtár m i n t épület, tech
nika a könyvtárban stb.), ám n e m célja a h a t á r t u d o m á n y o k alapjainak tárgyalása.
M é g egy kötetről kell szólnunk, amely a kézikönyv függelékét fogja adni, és
saját szakmánk forrásértékű d o k u m e n t u m a i h o z , összefoglalásaihoz, alapvető fo
lyóirataihoz, adattáraihoz stb. fog szakirodalmi kalauzul szolgálni.
E n n y i b e n megváltozik a kézikönyv struktúrája az első kötet előszavában ígér
tekhez képest, amiért elnézést k é r ü n k az Olvasótól.
A szerkesztők
I. fejezet
A FELDOLGOZÁS EGYSÉGEI ÉS A FELTÁRÁS CÉLJA
Horváth Tibor
I. 1. Az információ azonosítása
Bármilyen eljárást, technológiát alkalmaznak a k ü l ö n b ö z ő feltárási folyamatok, első lépésként az információnak, az ismeretnek azt a mennyiségét, részét kell m e g határozni vagy kiválasztani, amely a folyamatok további szakaszaiban egy egység
ként kezelendő.
A könyvtárak hagyományosan, k ü l ö n ö s e b b elvi megfontolás nélkül, általában azt a gyakorlatot követik, hogy egy-egy fizikailag e l k ü l ö n ü l ő i s m e r e t h o r d o z ó t tekintenek egy feldolgozási egységnek. A könyvtárak katalógusaiban egy könyv, egy folyóirat (cím vagy kötet), egy térkép, egy kotta stb. vált egy tétellé. Analiti
kus feldolgozás esetében (például gyűjteményes kötetek, folyóiratszámok t a n u l - mányonkénti, a hanglemezek m ű v e n k é n t i számbavétele és leírása) lazultak e n n e k a gyakorlatnak keretei. Ismeretes az is, hogy a folyóiratok repertorizálása m i n d u n t a l a n beleütközött abba a kérdésbe, hogy rövid hírek, eseményekről n é hány m o n d a t o s tudósítások, reklámok és hasonló kis i s m e r e t k v a n t u m o k hogyan is kezelendők? H a s o n l ó k é p p e n az enciklopédiák, helységnévtárak, általában a faktográfiai eszközök az ismereteknek egészen más feldarabolását kívánták meg;
de az ún. lexikai egységeket ezeknél is nagyon gondosan, terjedelmükben a nagy szórást elkerülve kellett meghatározni. Esetükben m é g lehet arra hivatkozni, hogy n e m k i m o n d o t t a n gyűjteményi problémáról van szó. A m a m o d e r n könyvtárak
ban lehetetlen a gyűjteményt a publikálás hagyományos műfajaira korlátozni;
elegendő az elektronikus hordozókra utalni. M á s példák is felhozhatók: egy ká
belipari szakkönyvtár gyűjthet kábelmetszeteket is, irodalmi szakkönyvtár írói portrékat, zenei szakkönyvtár hangszereket. A közkönyvtárak helyismereti gyűj
teményei is tágítják, feszítik a „könyvtári gyűjtemény" hagyományos felfogását.
Iskolai könyvtárakban a taneszközök említhetők, faliképektől a szoftverekig. A példák folytathatók.
A p r o b l é m a azért fontos, m e r t a feltárási egységek megválasztása egyben az elérhető, visszakereshető egységeket is meghatározza. A könyvtár használója ezeket az egységeket fogja szolgáltatásként megkapni.
Az ismeretgazdálkodó könyvtár n e m indulhat ki abból, hogy a feltárandó is
m e r e t k v a n t u m o k a t a fizikai h o r d o z ó k keretei közé szorítja, m e r t a d o k u m e n t u m o k által porciózott ismeretek mennyisége vagy mennyiségi egységei n e m a t u dásgazdálkodás, a tudásipar szempontjai szerint alakulnak, h a n e m a szerzői, k i -
adói, kötészeti, előállítási és terjesztési s z e m p o n t o k szerint. N i n c s szó feltétlen szembenállásról, de egyezésükre sincs biztosíték. Van, amikor egy h o r d o z ó n több információ egységet kell azonosítani, máskor pedig több " d o k u m e n t u m együtte
sen hordozza áz azonosított információt: (Például ugyanarról a tárgyról több fény
kép" m á s - m á s szögből.)
K é z i k ö n y v ü n k McKay (1969) n y o m á n az információ új egységeit vezette be.
A m e t r ó n az információ terjedelmének, „darabjainak" legkisebb egysége. Segít
ségével el lehet j u t n i az egyediségig, a megjelentéssel bíró legkisebb m e n n y i s é gig. Egy gondolat, egy tétel, egy adat, egy dallam, egy portré, egy hír, egy m e g h a tározás tekinthető a tudás, az ismeret, áz alkotás, az ábrázolás legkisebb egységé
nek, metronjának. A szövegben egy m e t r o n t n e m egy m o n d a t alkot, bár állhat akár egyetlen m o n d a t b ó l is. A m e t r ó n ennélfogva a szöveget kvantálja, p o n t o s a b b a n a szöveg egységeként fogható fel. Kézenfekvő, hogy a „szöveg" a legtágabban ér
t e n d ő . (Lásd 1. kötet 1.4.)
A legközelebbi m e t r o n o k b ó l nagyobb egységek állnak össze, ahogyan a milli
méterekből centiméterek, m é t e r e k kvantálhatók.
A logon arra ad választ, hogy hány legkevesebb ismérvvel lehet a tudáskvantu
m o t meghatározni ahhoz, hogy azonosítható és m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t ő legyen. A logon tehát a választott egységre vonatkozó ismérvek minimális száma.
A megválasztott m e t r o n t a r t a l o m h o z meghatározott logontartalom (ismérvek sorozata) párosul és megfordítva. M i n d e n m e t r o n n a k m e g v a n n a k a maga logonjai és megfordítva: a logontartalom (a független ismérvek egy halmaza) kijelöli azt a t u d á s k v a n t u m o t , amelyre vonatkozik. U g y a n a n n a k a tanulmánynak, alkotásnak m á s k é p p e n alakul a képe, ha megváltozik az egységek léptéke. E z a követelmény tehát a m e t r ó n - és logontartalom egységét mondja ki. (Sokaknak eszébe j u t h a t a logikai állítások extenziójának és intenziójának egysége. Az analógia - talán a ha
sonlóságnál mélyebb összefüggés is - kétségtelenül fennáll.)
A követelmények azt is kizárják, hogy az ismeretek kvantálása m e c h a n i k u s le
gyen. Monográfia például n e m b o n t h a t ó fel tízoldalankénti részletekre. A kvan
tálásnak tartalmi-szemantikai s z e m p o n t szerint kell megvalósulnia, úgy, hogy a létrejött szövegkvantum összefüggő maradjon. Érvényesek rá a szövegtan feltét
elei: „koherens jelentésfolytonosság" legyen b e n n e , „ k ü l ö n b ö z ő strukturális v i s z o n y o k b a n álló m o n d a t s o r o z a t o k " alkossák (Szikszainé 1999). G o n d o l a t i l a g egységesnek és egésznek kell m u t a t k o z n i a akkor is, ha nagyobb szöveg, írásmű, alkotás része.
A fenti m ó d o n kapott feltárási egység a kognitívum. A kognitívum egy feltárá
si i s m e r e t m e n n y i s é g ismérveivel együtt. M á s szóval: k o g n i t í v u m az az egység, amelyet az ismérvek meghatározott sorozata ír le.
Készíthető egy táblázat (mátrix) a következő m ó d o n . A k o g n i t í v u m o k c-vel, az ismérvek t-vel (term, terminus) jelölendők. A c-k legyenek a táblázat sorai, a t - k pedig oszlopai. A gyűjtemény n számú kognitívumból áll és őket m s z á m ú ismérv jellemzi. H a a sor kognitívumát jellemzi az oszlop ismérve, akkor találkozásuk
h o z 1, ha n e m jellemzi, akkor 0 kerül.
I. táblázat.
Kognitívum-ismérv mátrix
t1 t2 t. tn
c, 0 1 0 0
c2 1 0 0 0
c
1
0 1 1 1
c 1 0 1 0
A táblázatban egy sor (sorvektor) egy k o g n i t í v u m o t képvisel, és az, hogy melyik pozíciójában áll l-es ( n e m z é r u s elem), azt mutatja, hogy melyik ismérvek (term) j e l l e m z ő k rá. Egy oszlop (oszlopvektor) pedig egy ismérvet reprezentál, és az, hogy
melyik pozíciójában áll l-es ( n e m z é r u s elem), mutatja, hogy e h h e z az i s m é r v hez mely k o g n i t í v u m o k tartoznak.
E b b e n a példában bináris mátrix szerepel, mivel a táblázat csak O-t és 1 -ct tar
talmaz. A m á t r i x a z o n b a n n e m teltétlenül bináris. Egy i s m é r v t ö b b é - k e v é s b é , erősebben vagy gyengébben vonatkozhat a kognitívumra; ezt kifejezve az 1 h e lyett írható 2, 3 stb., vagy írhatók törtszámok.
H a a feltárás éppen egy d o k u m e n t u m o t tekint egy kognitívumnak, akkor a c-k helyére d-k írhatók és a k o g n i t í v u m - i s m é r v mátrixot d o k u m e n t u m - i s m é r v m á t rix váltja fel.
A d o k u m e n t u m - i s m é r v , illetve k o g n i t í v u m - i s m é r v mátrix egyben egy k ö n y v tár modellje: lényegét, legfontosabb jegyeit tükrözi egyszerű, elvont formában.
A feldolgozásnak e h h e z a mátrixhoz kell tartania magát, k ü l ö n ö s e n az a u t o m a t i kus osztályozás, az automatikus tematikai csoportosítás során.
Praktikus o k o k a rendelkezésre álló technológia korlátai m i a t t a könyvtári gyakorlatban általában az i n f o r m á c i ó h o r d o z ó k fizikai e g y s é g e vette fel a k o g nitívum szerepét. Az újabb technológiák újabb lehetőséget kínálnak. N e m téveszt
h e t ő azonban sízem elől, hogy a k o g n i t í v u m o t n e m lehet a u t o m a t i k u s a n előállí
tani; e h h e z a feltárást végző személy elemző, ítélet- és szabályalkotó tevékenysé
gére van szükség.
1.2. A feltárás szintjei
A könyvtár, tájékoztató szervezet maga d ö n t arról, hogy mekkora k v a n t u m o k b a n kívánja az információt feltárni. Az ismeretek feldarabolása a legkisebb egységek
re is lehetséges, á m n e m célravezető. Ezért ez a legkisebb feltárási egység inkább elméleti határesetnek t e k i n t e n d ő . ( H i s z e n k ö n n y e n előfordulhatna, h o g y egy folyóiratcikket akár 10-15 egységre kellene bontani, ha következetesen a legki
sebb egységek mélységében valósulna m e g a feltárás.) Ekkora részletezésre nincs is szükség. Sőt, nemcsak technikailag, h a n e m a visszakeresés szempontjából is terhes, káros és zavaró indokolatlanul megsokszorozni az egységek számát.
A tájékoztatási szervezetek, a könyvtárak m a is rendszerint egy monográfiát, egy folyóiratcikket, egy szabadalmat, egy z e n e m ű v e t , egy regényt stb. választanak a feltárás egységének. A d o k u m e n t u m o k által meghatározott kvantálásnak a z o n ban t ö b b szintje, alakulhat ki; m á r a m ú l t században megjelent az analitikus fel
dolgozás. Egy gyűjteményes kötetet például fel kell dolgozni a kötet egészének átfogó egységében, majd a részlettanulmányok mélységében. Folyóiratok eseté
b e n szintén ez a gyakorlat. H a a több önálló m ű b ő l álló d o k u m e n t u m feltárása az
„egy szellemi t e r m é k - egy egység" elvét követi, akkor a d o k u m e n t u m leírása p u s z t á n a szellemi t e r m é k forrásmegjelölésére szolgál.
E r ő s ö d i k az a tendencia, amely m i n d i n k á b b megváltoztatja ezt az u r a l k o d ó gyakorlatot. A kérések, kérdések növekvő hányada releváns szöveghelyekre v o natkozik. E n n e k megfelelően kell az egységeket is meghatározni. Terminológia
ilag is é r d e m e s elszakadni a hagyományos eljárásoktól, bevezetve a feltárásnak azokat a terminusait, amelyek az átalakuló technikához igazodnak. Ezzel kitágul a feldolgozási egység fogalma és megváltozik a feldolgozás folyamata. Terjedel
m i l e g maradéktalanul befogadja a hagyományos egységeket és eljárásokat, de t e ret enged újabb, másként megválasztott egységeknek és eljárásoknak.
Akárhogyan is választják m e g az egységeket, két alapszabályt m e g kell tartani.
Soha n e m tűzhető ki célul, hogy a választott egységek m e t r ó n - és logontartalma ugyanakkora és ugyanolyan legyen. E n n e k elérése képtelenség. Azt is m e g kell akadályozni, hogy ebben a tekintetben ugyanabban az adatbázisban, katalógus
ban, bibliográfiában nagy legyen a szórás: az egyik tétel n e m tartalmazhat kötetre való tudásmennyiséget, ha a másikba csak recenziónyi ismeret szorult. Az első szabály tehát úgy szól, hogy biztosítani kell a k e r e s ő e s z k ö z ö k egyenletességét
azáltal, hogy a választott egységek logon- és m e t r o n t a r t a l m u k terén n e m m u t a t nak nagy szórást.
A másik alapelv arra vonatkozik, hogy egyetlen szinten n e m valósítható m e g a tartalmak kivetítése, leírása. Egy-egy szinten csak az m u t a t k o z i k meg, a m i n e k mérete és m é r e t e szerinti ismérvei abban a tartományban élnek vagy érvényesek.
Egy példa: Luzsicza Lajos érsekújvári születésű festőművész megjelentette e m lékiratait Ifjúságom, Érsekújvár! c í m m e l . A feltárás során nyilván ismérvként kive
títésre kerül a festészet, az emlékirat, az Érsekújvár helynév, a szerző neve. Á m ebből n e m derül m é g ki, hogy a m ű közli az érsekújvári régi családneveket, vagy leírja a nagy hagyományokkal rendelkező búcsújárást és népszokásokat. Egy m á sik példa: a kereső arra kíváncsi, hogy E u r ó p á b a n hány televíziókészülék j u t ezer főre az egyes országokban. A gyűjteményben t ö b b ilyen táblázat is rejtezik, de ezt az információt tartalmazó könyveket egy k v a n t u m n a k tekintették és egyetlen is
mérvvel, a társadalmi k o m m u n i k á c i ó témamegjelöléssel minősítették; egyébként helyesen. A kérdés mégis megválaszolatlan marad, m e r t ez esetben a k é r d é s n e k és a feltárásnak más és más a szintje, eltérő a léptéke. Pedig a k ö n y v e k gyakran k ö z ö l n e k olyan táblázatokat, amelyek sehol m á s h o l n i n c s e n e k m e g . A feltárás ezekre a részletekre n e m tér ki, m e r t átfogóbb szinten valósul m e g . Az értékes adatok így elvesznek, m e r t n e m tárták fel őket, n e m is k e r e s h e t ő k vissza.
A feldolgozásnak több szintjét kell m ó d s z e r e s e n bevezetni. A m é l y e b b szint egységeit a gyűjtemény funkciói szabják meg; az analizálást n e m lehet parttala
n u l végezni. (A Luzsicza-emlékiratok példáját folytatva kézenfekvő, hogy a b ú csújárásra vonatkozó szövegkvantumot néprajzi vagy vallástörténeti gyűjtemény önálló egységként is feldolgozza, megmutatva azokat az isméi-veket, amelyek n e m a könyv egészére, h a n e m a kiválasztott részletekre vonatkoznak.)
A művészi alkotások feldolgozása is felvet n é h á n y problémát. M i n t h o g y m i n d e n műalkotás ö n m a g á b a n zárt egész, kézenfekvő lenne, hogy a feltárás egysége
it ideális esetben az alkotások határozzák m e g . A p r o b l é m a fel s e m t ű n i k akkor, ha például egy könyv tartalma regény, hiszen a könyv feldolgozása egyben a r e gény feldolgozása is. D e ha egy könyv például több drámát vagy elbeszélést fog
lal magában, akkor a drámák, elbeszélések egyedi volta eltűnhet, m e r t a könyvtár a könyvet dolgozza fel. Viszont megvan az analizálás lehetősége. Sőt, bizonyos feltáró eszközök egyenesen megkövetelik, hogy a feldolgozás egységei a m ű a l k o tások legyenek. A könyv, kötet, folyóirat, lemez csak a forráshely, a h o r d o z ó m e g jelöléseként szerepel. F ő k é n t bibliográfiák m é l y ü l n e k el a részletekben. (Példa
ként bármely személyi bibliográfia említhető. Babits M i h á l y ismert verse, A líri
kus epilógja a Babits-bibliográfiában [Stauder Maria és Varga Katalin m u n k á j a ] tizenöt helyen j e l e n i k meg: a tankönyvek kivételével regisztrálja a vers összes megjelenését; egy tétel angol, cseh, finn, francia, lengyel, n é m e t , olasz, r o m á n fordításait sorolja fel. U g y a n e b b e n a bibliográfiában önálló tétel a „Vidéken tar
t ó z k o d v á n . . . " kezdetű helyreigazítást kérő, a rádióban elhangzott levél.) A szépirodalom mintájára t ö r t é n h e t a z e n e m ű v e k egységeinek feldolgozása is, hiszen egy fizikai h o r d o z ó n több zeneművet rögzíthetnek. Vigyázni kell tehát arra,
hogy az alkotások ne sikkadjanak el a d o k u m e n t u m feldolgozása során. A zenei feltárásban nagy segítség az opus-szám, amely a zeneszerzők alkotásait azonosít
j a az életművet számba vevő műjegyzéken belül. (Az o p u s - s z á m független a d o k u m e n t u m t ó l ! )
Képzőművészeti alkotások (vagy reprodukcióik) feldolgozása is alkotásonként m e h e t végbe. Ettől eltérhetnek többalakos szobrok, szoborcsoportok, festmények, e m l é k m ű v e k , ha a részleteknek is fontosság tulajdonítható. F i l m e k feldolgozásá
h o z a fentiekhez hasonló eljárás kínálkozik Természetfilmek, d o k u m e n t u m f i l m e k gyakran megkívánják hogy a feldolgozás egységei snittenként alakuljanak vagy fontosnak ítélt snittek önálló egységként is megjelenjenek.
A fentiektől eltérő feltárási s z e m p o n t o k is lehetségesek. Fontosak l e h e t n e k a m ű v é s z i témák, egyes m o t í v u m o k a szépirodalomban, a zenében, a k é p z ő m ű v é s z e t b e n . (Jó példa erre az ú n . B o m p i a n i „Dizionario letteraríö Bompiani delle opere...", amely páratlan igénnyel megírt világirodalmi lexikon. Lexikai egységeit m ű v é s z i t é m á k illetve alakok adják.) A m ű v é s z e t e k b e n nagyon sok a visszatérő, az írókat, festőket, zeneszerzőket századokon, évezredeken át m e g i h l e t ő téma.
Antigonénak, Odüsszeusznak, a Biblia alakjainak, Trisztán és Izolda históriájá
nak, Z s u z s a n n a és a v é n e k esetének számtalan feldolgozása van. D e ilyen t é m a a H a m l e t , a Faust, D o n Quijote is. A zenei m o t í v u m o k , t é m á k vándorlása, átira
tai, az egyes festményeken ábrázolt tárgyak a feltárás fontos szempontjai. (Lásd ikonográfiák stb.)
1.3. A szurrogátum
Az i n f o r m á c i ó t u d o m á n y s z ű k e b b feladata n e m m á s , m i n t h o g y létrehozza az eredeti szövegek reprezentációját. (Lásd 1. kötet 1.1.) A fentiek n y o m á n ez a fel
adat m á r pontosabban határozható meg: létrehozni a k o g n i t í v u m o k (vagy az e r e deti d o k u m e n t u m o k , illetve részeinek) reprezentációját. E n n e k a reprezentáció
nak szurrogátum a neve.
Az angol surrogate jelentése - helyettes, helyettesítő - visszavezethető a latin surrogó, subrogo (helyébe választ) szóra. Elkészülte után ugyanis a reprezentá
ció, azaz a s z u r r o g á t u m az eredeti szöveg helyett, annak képviseletében, a n n a k tömörítéseként jelenik meg. A szurrogátum kerül az adatbázisokba, katalógusokba;
visszakereséskor a s z u r r o g á t u m jelenik m e g találatként. T ő l e lehet eljutni az e r e deti szöveghez.
A tömörítés mértékétől függően a s z u r r o g á t u m sokféle lehet. Eredeti d o k u m e n t u m o t , szöveget egyértelműen képviselhet egy kód, k ó d s z á m is. D e kicsi az információtartalma, ha van egyáltalán. Másik végletként megvalósulhat a teljes szöveg tárolása. Sőt, a teljes szöveg kiegészülhet más adatokkal, például osztályo
zási jelzetekkel, azonosító kódokkal, minősítő jelekkel stb. A s z u r r o g á t u m o k t e hát egy olyan tömörségi tartományban foglalnak helyet, amely az egyszerű (azo
nosító) kódtól a kibővített szövegig terjed.
A feltárás uralkodó gyakorlatában a fenti szélső esetek ritkán j e l e n n e k m e g . A legelterjedtebb, tipikus szurrogátum részei a következők:
• Azonosító(k);
• bibliográfiai leírás;
• szabad szöveges ismertetés, szöveges tömörítés, kivonat, referátum, annotáció;
• generalizáló osztályozási jelzet, kód;
• individualizáló osztályozási jelzet, az indexelés kifejezései;
• felhasználói kódok;
• alkalmazási kódok.
A bibliográfiai leírás és a besorolási adatok (legalább egy besorolási adat) alkotják a bibliográfiai tételt.
A szurrogátum, ezen keresztül az eredeti kognitívum azonosítását az azonosí-
tó szolgálja. T ö b b azonosító is lehet, például az átvett s z u r r o g á t u m azonosítójá
h o z társul a helyi. (Az I S B N is azonosító: egy kiadást határoz meg.)
A bibliográfiai tétel gyakran önmagában is megjelenik s z u r r o g á t u m k é n t . (Lásd 2. kötet 3. fejezet.)
A természetes nyelvű szövegek m i n t s z u r r o g á t u m o k (harmadik adatcsoport) változatos típusokat m u t a t n a k fel, s terjedelmileg is sokfélék. Legelterjedtebb a referátum (abstract), amely azért jelentős, m e r t a könyvtárosi-dokumentátori szak
ma, a tartalomipar a világirodalmat a tartalmi teljesség igényével talán referátum mélységig képes feltárni. M i n d e n t u d o m á n y n a k létezik legalább egy olyan refe
ráló folyóirata, amely a tartalmilag-minőségileg szelektált publikációk szurrogá
tumaival lefedi a t u d o m á n y világirodalmát, a referált tételeket adatbázisba szer
vezi és biztosítja elérését. Természetesen ez a megállapítás t u d o m á n y o n k é n t fi
nomításra szorul. A nemzetközi szintű referálás kialakult rendje az angol nyelvű és más világnyelveken írt m ű v e k r e koncentrál; a kevésbé ismert, kicsiny nyelve
ken megjelent irodalom feltárása inkább n e m z e t i keretek között történik.
A generalizáló osztályozás jelzetei csoportosítást tesznek lehetővé; azt m u t a t ják, hogy a s z u r r o g á t u m (illetve annak eredeti szövege) m e l y i k j t f o g ó vagy átfo
góbb tartalmi osztályba, osztályokba tartozik.
Az individualizáló „osztályozás", indexelés p e d i g a s z u r r o g á t u m n a k , illetve eredetijének egyéni, jellegzetes és m e g k ü l ö n b ö z t e t ő tartalmi jegyeit, ismérveit nyújtja. A generalizáló, illetve individualizáló osztályozás között nincs éles határ, hiszen egy tétel átfogó vagy egyedi volta m i n d i g viszonylagos. Sokáig csak egy
fajta osztályozásban gondolkodtak. Például egy E T O főtáblázati szám első jegyei m u t a t t á k az átfogó csoportot, m í g a jelzet további részei az egyediséget. Az átfo
gó osztályok számára önálló sémákat is létrehoztak. Ilyen például a B S O (Broad System of Ordering), a Legmagasabb Szintű Rubrikátor, az ú n . csúcstezaurusz. (Lásd 2.1.2.3.)
Felhasználói kódokat ritkábban t ü n t e t n e k fel. N e h é z ugyanis eldönteni, hogy az adott kognitívumra milyen felhasználói k ö r n e k lesz szüksége. A felhasználók k ö r ü l m é n y e s e n kategorizálhatók. Pedig m é g a szabványosítást is megkísérelték abból a szempontból, hogy a felhasználónak milyen célra kell az információ (Stan
dard Audience Coding). A vezetők döntésekhez keresnek információt, számukra a szintetizált, erős tömörítésű (például szemle típusú) szolgáltatás felel meg. A kutató ellenkezőleg: az analizáló, részletező információt kéri; mivel témájáról - elvben - m i n d e n eddigi ismerettel rendelkezik, arra kíváncsi, van-e, keletkezett-e t é m á j á b a n újdonság. Fontos számára az ú n . heurisztikus információ, amely n e m a t é májára vonatkozik, h a n e m inkább a problémamegoldás logikai m e n e t é b e n segí
ti, lerövidíti a kutatás útját, gyakran váratlan e r e d m é n y e k r e vezet. Ismét más az oktatás igénye; a diáké és az oktatóé is eltér, hiszen az oktató egyben kutató is le
het. Jelentkezik m é g szakmai, de a túlzott szakszerűséget mellőzni hajlamos igény például az újságírás részéről. Elkülöníthető a népszerűsítés, az ismeretterjesztés szintje is és az i n n e n m u t a t k o z ó érdeklődés.
A csoportok felsorolását lehetne folytatni. Bárhogyan alakulnak is a z o n b a n a felhasználói kategóriák, arról soha n e m szabad megfeledkezni, hogy a felhaszná
lók m i n d egyedi igényekkel j e l e n t k e z n e k , egyéni célra k é r n e k tájékoztatást és műveket; valamennyien önálló személyiségek. Létezhetnek azonban olyan ese
tek, amikor a felhasználói célcsoport megjelölése ugyancsak ajánlatos. Ilyen le
het ifjúságnak szánt m ű v e k esetében az életkori kategória megadása. A könyvtár akkor j á r el leghelyesebben, ha használói k ö r é n e k ismeretében kiemel n é h á n y csoportot és kialakítja saját „házi" felhasználói kategóriáit. Helytörténeti gyűjte
m é n y e k például p o n t o s a n ismerik a köréjük csoportosuló viszonylag tartós fel
használói csoportot.
Az alkalmazási k ó d o k sem m i n d i g j e l e n n e k meg. E n n e k az is oka, hogy a téte
lekjelentős része n e m m i n ő s í t h e t ő ebből a s z e m p o n t b ó l . D e gyakran fontos le
het feltüntetni, hogy a szöveg gyógyászati, mezőgazdasági, ipari, környezetvédelmi nevelési stb. alkalmazhatóságára vannak-e utalások. Az oktatással kapcsolatban álló könyvtárakban é r d e m e s a pedagógiai célzatú alkalmazás lehetőségeit (erkölcsi nevelés, hazafias nevelés stb.) feltüntetni. H a s o n l ó a n a felhasználói k ó d o k h o z , a könyvtári környezet ismeretében legcélszerűbb az alkalmazási kódokat is.helyi
leg meghatározni.
A s z u r r o g á t u m szintén szöveg, és eléggé terjedelmes is lehet. M i n d e n részé
b e n v a n n a k olyan adatelemek, amelyeket különös figyelemmel kell m e g h a t á r o z ni és kezelni is. Ezek a visszakeresést biztosító adatelemek. T ö b b elnevezésük lehet: elérési ismérvek, besorolási elemek, rendszó, rendszó értékű adatok. E z e k m i n d ugyanannak a megkülönböztetett adatelemnek a megnevezései. Ez a m e g állapítás arra az esetre is vonatkozik, ha az ú n . szabad szöveges keresés alkalma
zásával bármelyik előforduló szó, pontosabban karaktersorozat visszakereshető a s z u r r o g á t u m határeseteként j e l e n t k e z ő teljes szövegben.
Elérést kell tehát biztosítani a következő adatelemekhez:
1. Az azonosítókhoz. A bibliográfiai tételben megjelenő személy- és i n t é z m é n y nevekhez. A c í m b e n előforduló szignifikáns kifejezésekhez, releváns szavakhoz és szószerkezetekhez. (Ezeket kulcsszónak, kulcsszavaknak nevezik.) Az is lehet
séges, hogy a bibliográfiai leírásban előforduló bármely adatelem alapján b i z t o sítható a visszakeresés - például az i m p r e s s z u m szerint is - , ha a keresőrendszer szervezésekor erre tekintettel vannak.
2. A generalizáló és individualizáló osztályozás szakjelzeteinek, az indextéte
lek valamennyi kifejezéséhez. A referátumban szabadszöveges kereséssel lehet
séges megtalálni az ún. szövegszavákat. Erinek azért van különös jelentősége, m e r t folytonosan keletkeznek új t e r m i n u s technicusok, szakkifejezések, elnevezések, de a feldolgozás segítő eszközei - tárgyszójegyzékek, szótárak, tezauruszok, m á s o k - nehézkesebben és megfontoltan követik a változásokat. A referátumok a z o n ban m i n d e n nehézség nélkül követhetik a szakmai terminológia hullámzásait. Ez azért is fontos, m e r t a felhasználók kérdéseiben megjelennek az új vagy divatki
fejezések, sőt az egyes szerzők sajátos szóhasználata is.
3. Elérést kell biztosítani - ha vannak - az alkalmazási és felhasználói k ó d o k h o z is.
Az elérési ismérvek legtöbbjéről t u d n i lehet, hogy milyen alakban fordul elő.
Szabályozott alakban j e l e n n e k m e g a s z e m é l y - és i n t é z m é n y n e v e k , testületek nevei, tárgyszavak, deszkriptorok, felhasználói kódok, alkalmazási jelzetek. Van
nak azonban olyan kifejezések, amelyekről előre n e m t u d h a t ó , hogy elő fognak- e fordulni a később feltárandó szövegekben; ilyenek a kulcsszavak, szövegszavak.
1.4. A feltárás célja
A könyvtár információs rendszer. Ebből következik, hogy a könyvtár egy nagyobb rendszer alrendszere. Ez a nagyobb rendszer a könyvtárat m i n d e n k o r körülvevő társadalommal azonosítható. A társadalmon belül tehát a könyvtár feladata a k o m munikáció, az információáramlás biztosítása, természetesen n e m egyedüliként, m e r t csak egyike a társadalom információs alrendszereinek. É p p e n ezért p o n t o sítani kell feladatát. M i n t információs rendszernek, a könyvtárnak elsődleges fel
adata a k o m m u n i k á c i ó , az információcsere, információáramlás biztosítása olyan partnerek között, akik ugyanazon téma iránt érdeklődnek, de n e m t u d n a k k ö z vetlen k o m m u n i k á c i ó s kapcsolatba lépni egymással (Burkart 1991). Ezzel m é g n e m határolódik el a könyvtár például a sajtótól, ezért a feladat meghatározását tovább kell pontosítani. A k o m m u n i k á c i ó biztosítása mellett a könyvtár feladata a társadalom információkincséríék, az egyszerűség kedvéért: tudásának megőrzése, és annak biztosítása, hogy ez a tudás belekerüljön a k o m m u n i k á c i ó csatornájába.
T u d á s o n olyan megalapozott és érvekkel alátámasztható m o d e l l e k tartalma értendő, amelyeket az egyén (vagy egy társadalmi csoport, szervezet, k u l t ú r k ö r vagy akár az egész társadalom) tudatában, emlékezetében m i n t kognitív s t r u k t ú rát megőrizve k o n k r é t és elvont tárgyakról, tárgyak csoportjáról alkotott. A tudás tehát m i n d a z o n egyéni és kollektív tapasztalatoknak, megfigyeléjekijgk, felisme
réseknekáz'"együttese", amelyek—mindaddig, amíg ellentétük bizonyítást n e m n y e r - megalapozottnak és általánosanelfogadottnak tekinthetők. Az i n f o r m á c i ó t u d o m á n y a: tudást n e m c s a k mint absztrakt ismereteket kezeli, de m i n t ábrázolható, tárgyiasított valóságot is. E b b e n a formában válhat ugyanis a tudás információvá, és m i n t ilyen, a k o m m u n i k á c i ó részévé (Kuhlen 1991; S ü t h e ő 1999). Az elvont tudást tehát reprezentálni kell, hogy tárgyiasulhasson. E n n e k a tárgyiasításnak sok formája létezhet, a könyvtár szempontjából azonban az a meghatározó, amikor a v é g e r e d m é n y egy d o k u m e n t u m . (Lásd 1. kötet 4. fejezet.) A d o k u m e n t u m , illet
ve az abban tárgyiasult tudás a könyvtár m i n t információs rendszer inputja. Ezt a tudást kell azután a könyvtárban zajló k o m m u n i k á c i ó s folyamat tartalmává, tár
gyává tenni.
Az e r e d m é n y e s k o m m u n i k á c i ó alapfeltétele, hogy közlő és befogadó „ugyan
a z t a nyelvet beszéljék". A d o k u m e n t u m o k és a m ö g ö t t ü k m e g h ú z ó d ó szerzők egyfelől, és a tudást m e g i s m e r n i vágyó olvasók másfelől - persze a legszélesebb
é r t e l e m b e n véve - k ü l ö n b ö z ő nyelveket beszélnek. A k o m m u n i k á c i ó s csatornát jelentő-könyvtár (vagy bármely más információs intézmény) feladata tehát a k ö
zös nyelv biztosítása. Azé a közös nyelvvé, amelynek segítségével az aktív befogadó megkaphatja a számára szükséges információt az ebben a folyamatban m á r passzi
vitásra korlátozott közlőtől, a d o k u m e n t u m szerzőjétől. A könyvtári gyakorlat
ban ez „mindössze" azt jelenti, hogy az olvasó megtalálja az őt érdeklő d o k u m e n t u m o t . Ez a megállapítás azonban nemcsak a könyvtárra érvényes, h a n e m m i n d e n olyan információs rendszerre, amelyik d o k u m e n t u m o k alapján szolgáltat infor
mációt, függetlenül attól, hogy könyvtárnak nevezi-e magát vagy sem, és függet
lenül attól is, hogy amit szolgáltat, az a teljes d o k u m e n t u m , vagy a n n a k részlete, helyettesítője, esetleg az abban foglalt információk feldolgozott formája.
A közös nyelv, a m i n a k o m m u n i k á c i ó rnegvalósulhat, a z i n f o r m á c i ó k e r e s ő nyejv (IKNY). E z e n a nyelven kell a felhasználónak megfogalmaznia a p r o b l é máját, hogy arra egy d o k u m e n t u m vagy más szolgáltatási egység formájában vá
laszt kapjon. E n n e k előfeltétele, hogy a d o k u m e n t u m o k r ó l készített reprezentá
ciók ugyanezen a nyelven íródjanak. A könyvtárban a tudás elsődleges r e p r e z e n tációjáról, a d o k u m e n t u m r ó l újabb reprezentáció készül. Jelkészletét az I K N Y adja, feladata pedig az, hogy a felhasználó számára a reprezentált tudást, ismere
tet közvetítse. E b b e n a felfogásban a d o k u m e n t u m r e p r e z e n t á c i ó tüdásreprezerí- tációt j e l e n t , amit a d o k u m e n t u m b a n tárolt tudás rekonstrukciójának kell m e g előznie. A tudásfeldolgozás folyamatát, a m i a fentiek szerint a d o k u m e n t u m b a n tárolt tudás rekonstrukciójából és áz ÍKNYjelkészletének segítségével történő r e p rezentációból áll, tartalmi feltárásnak nevezik.
A feltárás célja m i n d i g az, hogy a majdani k o m m u n i k á c i ó s folyamatban a fel
használó megtalálja a releváns információt problémája megoldásához. Ez a k o m munikációs folyamat az információkeresés, amelynek segédeszköze az információ
kereső rendszer. (Az információtudomány angol terminológiája az „information retrieval" kifejezést használja, ami szó szerinti fordításban információ-visszake
reséstjelent. A magyar terminológiában az információkeresés kifejezés h o n o s o dott m e g , ami pontosabban adja vissza a folyamat jelentését. Analógiaként: m a gyarul a vadászkutya - „retriever" - is n y o m o t keres, és n e m visszakeres.)
Rendszerelméletileg az információkereső rendszer az információs rendszernek az az alrendszere, amelyik a felhasználóval való k o m m u n i k á c i ó t hivatott biztosí
tani. A könyvtáron belül ezt a funkciót a tájékoztató apparátus látja el, beleértve a katalógustól a bibliográfiákon és adatbázisokon át a személyes tájékoztatásig m i n dent.
I.5. A katalógusok
C u t t e r m á r a 19. században megfogalmazta elvárásait a könyvtári katalógusokkal s z e m b e n :
1. Lehetővé tenni, hogy az olvasó megtaláljon egy könyvet, a m e l y n e k a) a szerzője ismert,
b) a címe ismert, c) a tárgya ismert.
2. M e g m u t a t n i a felhasználóknak, hogy a könyvtár mivel rendelkezik:
a) adott szerzőtől, b) adott témában,
c) adott fajta irodalomban.
3. Segíteni az olvasónak egy könyv kiválasztásában a n n a k a) bibliográfiai,
b) tartalmi jellemzői szerint ( C u t t e r 1876).
C u t t e r i m p o n á l ó , bár a m ú l t század végi rétegeket is m a g á n viselő gondolatai kapcsán érdemes a katalógusok kérdését megvizsgálni.
A könyvtárak hagyományos visszakereső eszközei a katalógusok és a bibliog
ráfiák. Az i r o d a l o m r ó l , az információforrásokról gyűjteménytől függetlenül a bibliográfiák adnak számot, a könyvtári állományt a katalógusok tükrözik. N y i l ván ez a katalógusok korlátja is,"riiszen egy könyvtári állomány kialakulását szá
mos esetleges tényező vagy kényszerű feltétel befolyásolja, egyebek között a könyv
táros felkészültségének ízlésének szintje és minősége. M a m á r alig van olyan gyen
ge könyvtár, amelynek feltáró és tájékoztató tevékenysége csak a saját állományára korlátozódnék, m e r t nincs akadálya annak, hogy más könyvtárak katalógusaival és távoli adatbázisokkal konzultáljon.
A bibliográfiákkal - a hagyományosan nyomtatottakkal is - a 4. fejezet foglal
kozik, de a hagyományos katalógusok fajtáit röviden át kell tekinteni, m e r t ezek nagyon sok helyen élnek még.
A.katalógusok a s z u r r o g á t u m o k rendszerezésére, ezen keresztül az állomány rendszerezett áttekintésére szolgálnak és a s z u r r o g á t u m o k elemei alapján készül-
nek. (Lásd 2. és 3. fejezet.) Elvileg tehát annyi katalógusfajta létezhet, ahány adat
elemből áll a szurrogátum és ahányféleképpen ezek az e l e m e k rendezhetők.
Leggyakrabban két főtípust szokás m e g k ü l ö n b ö z t e t n i , a
• leíró és a
• tárgyi katalógust. (Léteznek persze másfajta katalógusok is és van másfajta tipizálás is.)
M e g l e h e t ő s e n helytelenül és torzító egyszerűsítéssel a két főtípust úgy szokták m e g k ü l ö n b ö z t e t n i , hogy a leíró katalógus „formai" jegyek alapján, a tárgyi kata
lógus „tartalmi" ismérvek alapján készül. E z a m e g k ü l ö n b ö z t e t é s azért leegysze
rűsítő^ m e r t n e h é z annak eldöntése, hogy a s z u r r o g á t u m b a n m i t e k i n t h e t ő for
mai és m i tartalmi ismérvnek.
Létezik olyan keresési stratégia, amely egy téma felderítésére szerzőtől szerző
ig m e g y a hivatkozások útján, mivel a szerzők neve egyben fémjelzi a témát. A K W I C - t e c h n i k á b a n (lásd 2.1.2.1.) pedig a d o k u m e n t u m o k címe biztosít t e m a t i kai keresést. E m l í t h e t ő m ú l t századi példa is, az ú n . Porosz Instrukciók, mely szerint a szerző nélküli m ű v e k e t a cím első alanyesetű főneve alatt kell szerepei
temi (az Orvosi T á r tehát a „Tár" alatt található). E b b e n az a megfontolás h ú z ó dott m e g , hogy az első nominativus a témát fejezi ki. D e a szabály poroszos, p o n tosabban formális és merev felállítása tévutat eredményezett. (Lásd 3.2.3.1.) Az indexelésnek-osztályozásnak több funkcióját lehet m e g k ü l ö n b ö z t e t n i , s z e m b e n az elterjedt hiedelemmel, mely szerint egyetlen feladata van, nevezetesen a m ű v e k tartalmi feltárása vagy elírása. (Lásd 2.3.1.) A felsorolt példák mutatják, hogy n e m p o n t o s és n e m is találó m é g a hagyományos katalógusokat s e m a „formai"
és „tartalmi" kettősség m e n t é n széthasítani. Adatbázisokban ez a p r o b l é m a nem is él; ezekben gyakran t ű n n e k fel elkülönített indexek.
A leíró katalógusok szerkesztését a bibliográfiai tétel teszi lehetővé. (Lásd 3.4.2.) A bibliográfiai tétel m i n d e n adata lehet egy katalógus alapja; csupán az a kérdés, h o g y é r d e m e s - e mindegyik alapján építeni is egyet? N y i l v á n n e m é r d e m e s . A gyakorlat számára ezért születtek m e g a besorolási (egyben elérési) adatokat m e g határozó szabványok.
A leíró katalógus h á r o m funkciót lát el: kivetíti a d o k u m e n t u m o t , feltárja a m ű v e t és a szerzőt. Az entitás-kapcsolat m o d e l l (lásd 3.l.2.2.) t e r m i n u s techni
cusait használva a leíró katalógus feltárja az első és a második csoportba tartozó entitásokat, vagyis a művet, a kifejezési formát, a megjelenési formát és az egysé
get, valamint a szerzőt és a testületet. A harmadjk csoportba tartozó entitások (fo
galom, tárgy, e s e m é n y , hely) feltárása a tárgyi katalógusok dolga. (Itt a katalógu
sokat a funkcióik felől közelítjük meg, és az egyszerűség kedvéért m o s t eltekin
t ü n k attól, hogy az entitások attribútumait egyetlen r e k o r d b a n rögzítjük, és a gépi katalógusok, adatbázisok korában egyetlen, t ö b b d i m e n z i ó s keresést lehetővé tévő katalógust építünk.)
A kialakult könyvtári gyakorlatot áttekintve látható, hogy a hagyományos leíró katalógus profilja sem „tiszta", a leíró katalógus is vállalkozik - korlátozott m é r -
tékű - tartalmi feltárásra. Mivel a szerző és m ű v e között tartalmi kapcsolat van, az ezt feltáró leíró katalógust n e m lehet pusztán formai katalógusnak tekinteni.
A m ű feltárása voltaképpen tartalmi feltárás, amelyet formai eszközökkel o l d u n k meg. E z e n t ú l m e n ő e n a leíró katalógus további, konkrét tárgyi feltáró funkciót js magára vállalt: a d o k u m e n t u m tárgyát képező természetes és jogi személy, cím (pontosabban: m ű ) , illetve földrajzi hely feltárását.
1. Természetes és jogi személy, m i n t tárgy
H a a d o k u m e n t u m valamely természetes vagy j o g i személyről szól, a leíró katalógus a személy nevét visszakereshetővé teszi, s ezzel direkt keresést tesz le
hetővé a tárgyi katalógusok indirekt keresésével s z e m b e n , például a leíró kataló
gusban tárgyi melléktételként * Arany János (1817-1882), E T O r e n d s z e r ű szak
katalógusban pedig: 894.511 Arany J. (082).
2. C í m ( m ű ] , mint tárgy
H a egy m ű valamely másik m ű tárgya, a tárgyalást végző d o k u m e n t u m r ó l k é szített bibliográfiai r e k o r d n a k a tárgyalt m ű r e utaló visszakereső e l e m e is van, és a leíró katalógusba tárgyi melléktétel kerül a tárgyalt m ű adatainál, például * Bar
tók Béla (1881-1945). Cantata profana.
3. Földrajzi hely, m i n t tárgy
H a a d o k u m e n t u m egy k o n k r é t földrajzi helyről szól, a leíró katalógusban tár
gyi melléktétel szerepel a földrajzi névnél, például * Magyarország.
A leíró katalógust igen beszédes struktúra jellemzi. Átfogó szerkezetét a b e s o r o lási adatok betűrendje adja. Ezen belül azonban a szabvány szerint, mellette vagy ellenére változatos szerkezet létezhet aszerint, hogy a katalógusnak m i t kell fel
mutatnia. G o n d o l n i lehet olyan írókra, akiknek a gyűjteményben sok m ű v ü k ta
lálható. Az író neve alatt m ű v e i m e g j e l e n h e t n e k kronológiában (vagy fordított i d ő r e n d b e n ) , utána következik a véle foglalkozó k o m m e n t á r - i r o d a l o m . De m ű faji bontás is elképzelhető, ekkor a katalógus n e m az é l e t m ű alakulását tükrözi, h a n e m a tematikai gazdagságot, a személyiség színességét, az alkotói területek sokféleségét mutatja fel. (Katalógusok kevésbé, bibliográfiák gyakrabban élnek ezzel a lehetőséggel.) M e g s z o k o t t szerkezet a következő: gyűjteményes kiadások, összes m ű v e k , utána az egyedi művek, közreműködésével készült m ű v e k , k o m mentárok.
D e a szerkezeteken belül is felmerülnek kérdések. A p r o b l é m á k sokaságát ér
zékeltesse két példa. Egy m ű többszöri kiadása esetén mindegyik az első kiadás után szerepeljen (mutatja az egyes m ű v e k népszerűségét vagy fontosságát), vagy j e l e n j e n e k m e g a m a g u k helyén, például az i d ő r e n d b e n ? K é r d é s az is, h o g y a m ű v e k besorolásakor eredeti címüket vagy lefordított címüket vegyék-e figyelem
be? ( H a egy m u n k á t többször fordítanak le, n e m is biztos, hogy a címe ugyanaz marad.) Shakespeare-szintű írók sok nyelven vannak m e g egy gyűjteményben vagy bibliográfiában, és bizony ajánlatos, hogy egy-egy.mű k ü l ö n b ö z ő nyelvű kiadásai összekerüljenek Ezeket fogja össze az ú n . egységesített cím.
E p r o b l é m á k miatt a könyvtárak a szabványhoz csatlakozva készítenek belső szabályzatot leíró katalógusuk szerkesztéséhez.
A tárgyi katalógusok annak a tárgyszórendszernek, szótárnak vagy osztályozá
si szkémának alapján készülnek, amelyet az indexelésre/osztályozásra bevezettek.
Két t í p u s u k van, a tárgyszókatalógus és a szak- vagy szakrendi katalógus. M i n d egyiken belül a n n y i változat alakult ki, ahány tárgyszó- vagy osztályozási r e n d szer létezik. Maga a tárgyszókatalógus egyébként is gyűjtő megnevezése m i n d e n mellérendelő indexelés alapján készített katalógusnak.
A tárgyi katalógusok szerkezete követi azt a rendet, amely ajárgyszó-^vagy osztólyozórendszerben él. így a tárgyszókatalógus lehet m e c h a n i k u s a n felsoroló a tárgyszavak szigorú betűrendjében. Lehet mérsékelten strukturált, a m e n n y i b e n a tárgyszórendszerben egy-két fokozatban tárgyszó-altárgyszó-másodlagos al- tárgyszó hierarchia él. A katalógusban a tárgyszavakat feltüntető választólapok m u tatják a belső szerkezetet is, ezáltal segítik a keresést. Szükséges az utalások b e építése is.
A szakkatalógus többé-kevésbé hierarchikus, követi a szakterület felosztására bevezetett farstxuktúrát. E n n e k merevségét formai, nyelvi, időrendi, földrajzi stb.
s z e m p o n t o k beiktatása lazítja, illetve a legkisebb osztályokon belül akár m e c h a nikus rend is élhet. Az E T O - t követő katalógusok szerkesztésére k ü l ö n szabályok élnek, ezek m i n d e n .ETO-kiadásban megtalálhatók.
A szerkezet oldaláról közelítve a katalógusfajtákhoz, a fentiek alapján nyilván
való, hogy típusoktól függetlenül a szerkezet vagy mechanikus, vagy szisztemati
k u s . M e c h a n i k u s r e n d e z ő elv például a szoros i d ő r e n d , földrajzi v e t ü l e t b e n a helynevek mechanikus (szoros) betűrendje, a személy- és i n t é z m é n y n e v e k b e t ű rendje. Sziszternatikus a korszakolást követő időrend, a földrajzi tájegységeket vagy közigazgatási beosztást érvényesítő helyrend, a felosztáselvű szakrend stb.
A m e c h a n i k u s rendezés n e m köti meg, hogy a tételeket milyen adatok fűzzék fel egy felsorolásban. Ezért lehet például tárgyszavakat és szerzőket egyetlen b e t ű r e n d b e beosztani. Külön neve is van:_szótárkatalógusnak hívják, amely tehát a leíró és a tárgyszókatalógust egyesíti, E b b e n a katalógusban a feldolgozásnak m é g a manuális körszakában t ű n i k fel az ú n . „ t ö b b d i m e n z i ó s " keresés igénye; ezért b e n n e kell a m a i keresőeszközök ősét tisztelnünk.
A j ó katalógus n e m egyszerűen a tételek rendezett együttese, h a n e m egységet kell tükröznie, a könyvtári állományt egészében kell megmutatnia: a könyvtár n e m lehet összehangolatlan részek együttese. Könyvtárakban legalább egy (inkább több) olyan katalógusnak kell lennie, amelyben a teljes állomány megtalálható. A kata
lógusok n e m c s a k a keresők számára teszik lehetővé a gyűjtemény használatát, h a n e m integráló s z e r e p ü k van az egész könyvtári tevékenység alakulásában a deziderálástól a szolgáltatásokig. Gyakori hiba, h o g y egyik-másik g y ű j t e m é n y felaprózza katalógusait: d o k u m e n t u m t í p u s o n k é n t , korszakonként, használói réte
gek szerint és egyéb tagolásban létesít katalógusokat, de nincs egyetlen sem, a m e lyik a teljes állományt, a gyűjtemény egészét t ü k r ö z n é . H a nincs olyan katalógus (a könyvtári munkafolyamat tartóoszlopa), amelyhez a többi csatlakozik, akkor
az állományfeltáró eszközök rendszere mozaikokra hullik, a m i n e k k ö v e t k e z m é nye a könyvtár egész tevékenységének szétesése.
Egy könyvtár katalógusainak egymást ki kell egészíteniük, egymáshoz kell il
l e s z k e d n i ü k egy r e n d s z e r s z e m l é l e t b e n kialakított visszakeresési stratégia és a könyvtári folyamatszervezés ésszerű elvei alapján.
M i n d e z n e m c s a k a hagyományos katalógusokra igaz, h a n e m érvényes a gépi katalógusokra és adatbázisokra is.
A gépi katalógus eltünteti a határokat a bibliográfiai leírás és a tárgyi feltárás között: a.bibliográfiai rekordban, egyetlen struktúrában, a M A R C - f o r m á t u m b a n kapnak helyet a leíró és a tematikus adatok. A katalogizálók és a szakozók ugyan
azzal a bibliográfiai rekorddal dolgoznak. M e g s z ű n i k a k o n k r é t személyről, t e s tületről, m ű r ő l , földrajzi helyről szóló irodalom feltárására kitalált és a manuális leíró katalógusokba n e m illő tárgyi melléktételek problematikája; ezek a b e s o r o lási adatok a tárgyszavakkal egy csoportba k e r ü l n e k (6XX M A R C - m e z ő k ) . N e m kell korlátozni a tárgyi hozzáférési p o n t o k számát sem, és a tárgyszó bármely ele
m é r e lehet keresni. Ez felveti azt a kérdést is, hogy lehet-e szabványosítani és nemzetközi szinten egységesíteni a tárgyszavazást. N a g y tárgyszó- és osztályozá
si rendszerek vannak m á r m o s t is használatban (például a Library o f C o n g r e s s tárgyszórendszere vagy az E T O ) , sok helyen kísérletek folynak ilyenek l é t r e hozására, és az IFLA is elkezdte a tárgyi besorolási adatok egységesítési lehetősé
geinek kutatását.
C u t t e r k ö v e t e l m é n y e i n e k hitelességét megerősíti számos m o d e r n vizsgálat, amelyek az általa m o n d o t t a k a t leginkább abban egészítik ki, hogy az olvasók igé
nyeik lehető leggyorsabb kielégítését várják el a könyvtártól. Az információs és k o m m u n i k á c i ó s infrastruktúra fejlesztésén t ú l m e n ő e n ezt az újabb igényt a fel
tárás eszközéül használt információkereső nyelvek úgy tudják kielégíteni, hogy reprodukálhatóvá teszik az egyszer sikeresen végrehajtott információkeresést.
Fontos követelmény továbbá, hogy olyan jelrendszert használjanak, amely a l e hetőség szerint egyértelmű, és anélkül is értelmezhető, h o g y a természetes e m beri nyelvet kísérő egyéb metanyelvi kifejezőeszközöket kellene segítségül hív
ni, s n e kívánják m e g a felhasználótól hosszas e l ő t a n u l m á n y o k elvégzését ahhoz, hogy használni tudják őket. Ez utóbbi feltételnek akkor t u d n a k megfelelni, ha minél inkább hasonlítanak a természetes nyelvre. M i n d e z e k a követelmények csak elméleti jellegűek, nincs egyetlen információkereső nyelv sem, amelyik m i n d egyiknek m e g t u d n a felelni.
Irodalom
Burkart, M . : D o k u m e n t a t i o n s s p r a c h e n . In B u d e r , M . - R c h f e l d , W . - S e e g e r , T. (hrsg.): Gruná- lagen derpraktischen Information und Dokuinentation. M ü n c h e n , 1 9 9 0 , K. G. Saur.
C u t t e r , C h . : RuUsforprinteddictionarycatalogue.'Washmgton, D . C , 1 8 7 6 , G o u t . P r i n t i n g O f f i c e . F c r e n c z y E.: A k ö n y v t á r g y ű j t e m é n y e . In Könyvtárosok kézikönyve. Szerk. H o r v á t h T., Papp I.
B u d a p e s t , 1 9 9 9 , O s i r i s .
K u h l e n , R.: Hypertext. Ein Médium zwischen Buch und Wissensbank. B e r l i n - H e i d e l b e r g , 1 9 9 1 , Springer.
K u n s z t G y ö r g y : A tudományos kutatás logikai modellezése és tematikai irányítása. B u d a p e s t , 1 9 7 5 , A k a d é m i a i . / T u d o m á n y s z e r v e z é s i f ü z e t e k /
McKay, D . M . : A j e l c n t é s h e l y e az i n f o r m á c i ó e l m é l e t b e n . In H o r á n y i Ö z s é b (szerk.): A kom
munikáció. I. A kommunikatív jelenség. B u d a p e s t , 1 9 7 7 , Közgazdasági é s J o g i , 2 0 3 - 2 1 3 . o.
McKay, D . M . : Information, mechanismand meaning. C a m b r i d g e ( M a s s . ) - L o n d o n , 1 9 6 9 , T h e M I T Press.
Sallai István - S e b e s t y é n Géza: A könyvtáros kézikönyve. 2. kiad. B u d a p e s t , 1 9 6 5 , G o n d o l a t , S a l t o n , G. - M c G i l l , J.: Introduction to modem infortnation retiieval. N e w York, 1 9 8 3 , M c G r a w -
H i l l .
S ü t h e ő Péter: Hypertext. Természetes intelligencia az információtudományban. B u d a p e s t , 1 9 9 9 , O S Z K . S z i k s z a i n é N a g y Ilona: Leíró magyar szövegtan. B u d a p e s t , 1 9 9 9 , O s i r i s .
