Ankerl, G.: Az ember térfoglalása a gazdaságpolitika perspektíváiban

442

A_z irodalomból már ismert DHYR) és D*(Yp) szórásnégyzet formuláknak az [5/

alatti szórásnégyzettel való összehasonlí—

tásából az adódik, hogy

C l—g—x

13250!) ( D2(1_'R), ha ]oz _ opta] (

CX

és

Dun) (19253), ha Ia—optal (

C'

14—96;

x Szerző /3/ alatti becslését általánosítja arra az esetre, amikor nem egy, hanem több, mondjuk 13 számú Y-nal korrelá—

cióban levő X,, X,, .., Xp ismérvek átlaga ismert. Ekkor ezen segédinformá—

ciók ismerete az alábbi, a szokásosnál efficiensebb becslés meghatározását teszi lehetővé:

P ; a

__ .. l' !

ya : Zwiy (:)

izl Xi

C

aholaia gyi???— a priori becslését követeli

xi

meg, aholgxg az Y és Xi (i : 1, 2,...,p)_

közötti korrelációs együttható elméleti ére téke, W; súlyértékeket úgy kell megvá- lasztani, hogy D*!(Ya) minimális__és ZWP: 1 legyen. Szerző meghatározza ya elméleti szórásnégyzetének közelítő értékét és az ezt minimalizáló W; súlyértékeket is;

Végezetül egy konkrét számpéldán mu—

tatja be a különböző becslések Szétes—

négyzeteinek numerikus értékeit, ezek torzítását és É-hoz viszonyított efficien—

ciájukat.

(Ism.: Schnell Lászlóné)

GAZDASÁGSTATISZTlKA

ANKERL, G.:

AZ EMBER TÉRFOGLALÁSA A GAZDASÁG- POLITIKA PERSPEKTIVÁIBAN

(L'épanoulssement de l'homme dans les per—

spectives de la pontlgue économiuue.) Paris—

Köln—Opladen. 1965. Westdeutscher Verlag.

288 p.

Az elmúlt évtizedekben a közgazda—

ságtudományban a technikai problémák nagyfokú előtérbenyomulása figyelhető meg. Ez, a folyamat szükségszerű, és megfelel a tudománnyal szemben támasz—

tott igényeknek: a kutatási eredményeket egyre inkább közvetlenül kívánják fel—

használni a gyakorlatban, mert a gazda—

sági tervezés széles körű elterjedése a különböző — országos, regionális, válla- lati, illetve nemzetközi — szinteken meg—

követeli a megoldani kívánt pmblémák tudományos elemzését. Szoros összefüg—

gésben áll ezzel a folyamattal a matema—

tikai módszerek közgazdaságtani felhasz- nálásának elterjedése.

Bármennyire szükséges és helyes azon-—

ban ez a folyamat, mégsem szabad le- mondani arról, hogy a közgazdaságtudo—

mány a gazdasági élet kérdéseit széle—

sebb látókörrel, kevésbé specializáltan, viszont az általános következtetésekre tö—

rekedve is tárgyalja. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a vizsgált problémák szociológiai, demográfiai, pszichológiai ol-

dalait is figyelembe vegyék, sőt a velük

kapcsolatban felmerülő filozófiai kérdé—- seket is megvizsgálják.

Ilyen jellegű törekvésnek tekinthetjük azt —- az elmúlt néhány évben jelent- kező —- irányzatot, hogy nagyobb súlyt helyeznek az ember szerepére a gazda,—- sági folyamatokban, és ezzel kapcsolatban különösen kiemelik az úgynevezett em- beri beruházások (az ember munkaképes- ségének, szaktudásának növelésére for—

dított kiadások) fontosságát a gazdasági fejlődés számára. Az emberi tényezőnek az őt megillető helyre való állítása a közgazdaságtudományban lehetőséget nyújt sok — pusztán technikai alapon nehezen megmagyarázható — gazdasági jelenség megértésére (ilyen jelenség pél- dául, hogy számos gazdaságilag gyengén fejlett országban a nagy fizikai beruhá- zások ellenére sem sikerült a gazdasági fejlődést megindítani), viszont rengeteg új problémát vet fel, amelyet nem lehet teljesen egzakt eszközökkel tanulmá- nyozni és megoldani.

Az utóbbi irányzathoz tartozik Ankerlv Géza munkája. Nem konkrét vizsgálatok- ról számol be, hanem általánosságban

—— elvi, szinte filozófiai igénnyel -——- Vá—

zolja fel az ember helyét a közgazdaság—

tudományban. Bevezetésében az egész kérdést mint jövedelemfelosztási problé—

mát mutatja be: mennyit fordítson a népgazdaság a népesség egyéni szükség—

leteinek kielégítésére, képességeinek fej- lesztésére. Leszögezi azt az alapelvet, hogy minden, amivel az egyes ember rendelkezik (munkaereje, képességei stb.) a társadalomé, viszont az egyes embernek jóga van mindahhoz, *ami személyiségé-

STA'I'ISM IRODALMI FIGYELÖ

nek, képességeinek kifejlesztéséhez szük-

séges.

Az emberi képességek kifejlesztési le—

hetőségeit a munka termelékenysége alapján méri.

A könyv második részében az emberi beruházások kérdéskörével foglalkozik.

Tanulmányozza az emberi beruházások mérését és általánosságban a népesség értékét. A társadalombiztosítási kiadáso—

kat úgy kezeli, mint az emberi beruhá- zások különbségeinek kiegyenlitőjét. Kii—

lönös súlyt helyez az oktatásra, mint az emberi képességek kifejlődését elősegítő egyik fő eszközre.

A könyv érdekességet számunkra nö—

veli, hogy a szerző munkájában sok magyar szerzőre — például Csikós-Nagy

Bélára, Hegedűs Andrásra, Kornai Já—

nosra, Jánossy Ferencre, Jávorka Editre, Schmidt Ádámra, Román Zoltánra, Var—

ga Istvánra — hivatkozik.

(Ism.: Andorka Rudolf)

GAZDASÁGPOLITIKA KORUNKBAN

(Economic policy in our time.) Amsterdam.

1964. North-Holland Pubi. Co. 1—3. k. 476, 224, 482 p,.

A Ktrschen brüsszeli professzor veze—

tésével dolgozó szerzői együttes az Euró—

pai Gazdasági Közösség hat országa, va- lamint Norvégia, Anglia és az Egyesült Államok gazdaságpolitikáját ismerteti az 1949—1961. időszakban. Az első kötet ál—

talánosságban tárgyalja a gazdaságpoli—

tika kérdéseit, a második és harmadik kötet részletesen ismerteti az egyes or—

szágokban alkalmazott gazdaságpolitikát, többek közt feltünteti kronológiai sor—

rendben a gazdaságpolitikai intézkedése—

ket_ , , _. , .

, Négyfogalmat különböztet meg a gaz- 'daságpolitikában. Ezek: 1. a nagy célok (aims), ide tartoznak: a ,,népesség jóléte", az ,,orsZág java", a jogrend fenntartása, a_szabadság megőrzése, a társadalmi fe—

szültségek enyhítése, az életszínvonal emelése, az ország védelme, a népesség egészségének javítása és műveltségének emelése; 2. a konkrét célok (objectives);

3. a gazdaságpolitikai eszközök (instru—

ments); 4. a konkrét intézkedések (mea—

sures).

Konkrét gazdaságpolitikai kinti a következőket:

Rövid távú célok: _

1. A teljes foglalkoztatás biztosítása.

Ez a cél azt jelenti, hogy a kormányzat igyekszik csökkenteni a konjunktúra cik—

lusból eredő munkanélküliséget, a sur—

lódási munkanélküliséget (amely abból

7!

célnak te-

443

adódik, hogy a munkanélküliek nem töl- tik be azonnal az üres munkahelyeket) és a strukturális munkanélküliséget (amely egy-egy ágazat vagy régió gyen—

gébb fejlődésének, hanyatlásának követ- kezménye). A Vizsgált időszakban a kor- mányok eltérő súlyt helyeztek ennek a célnak az elérésére. Általában meg—

elégedtek azzal, ha a munkanélküliséget sikerült 1,5-—5 számlákra leszorítani.

2. Az árszinvonal stabilitása. Egyik or—

szágban sem sikerült hosszabb időszakon keresztül biztosítani az árszínvonal tel—

jea stabilitását, ezért az ,,árstabilitás"—t mgvalósítottnak tekintették, ha az ár—

emelkedés nem volt több évi 1—2 szá—

zaléknál.

3. A fizetési mérleg egyenlegének ja—

vítása. Megvalósításának kritériuma a megfelelő arany— és devizatartalék fenn—

tartása volt. Ehhez nagyjából kiegyen—

súlyozott külkereskedelmi mérleg szük—

séges.

Hosszú távú célok:

4. A termelés növelése. A vizsgált or—

szágok kormányainak egy része célként tűzött ki bizonyos növekedési ütemet.

így járt el az OECD is: az 1960—1970

időszakra 50 százalékos termelésnöveke—

dést tervezett. E növekedési ütem el- érése céljából fokozták a beruházást, elő-—

segítették a műszaki fejlődést stb.

5. A termelési tényezők szétosztásának és felhasználásának javítása. Ide tarto- zik a belföldi verseny és koordináció elő- mozdítása, a munka és a tőke országon belüli mobilitásának növelése, a nemzet- közi munkamegosztás fejlesztése;

6. A közösségi szükségletek kielégítése.

Ilyen közösségi szükséglet a közigazgatás, a honvédelem, az oktatás és művelődés, a közegészségügy stb.

7. A jövedelemeloszlás javítása.

8. Egyes régiók és ágazatok fejlödésé—

nek előmozdítása.

9. A magánfogyasztás javítása.

10. Egyes létszükségleti árucikkek és alapanyagok kínálatának biztosítása.

11. A népesség nagyságának és össze—

tételének javítása. Ide tartozik egyrészt az aktív népesedéspolitika, másrészt a kivándorlás és a bevándorlás megszen- vezése.

12. A munkaidő csökkentése.

Ezeknek a gazdasági céloknak eléré—

sére különböző gazdaságpolitikai eszkö—

zöket használtak fel. '

1. Az állami költségvetés. A kiadási tételekkel a teljes hatékony kereslet bed folyásolásán keresztül a teljes foglalkoz—

tatást segítették elő, ugyanakkor gondos-;

összetételének