Az önálló gazdálkodók megtakarításai Franciaországban

STA'fISZ'I'IKAI IRODALMI FIGYELÖ

változós regressziós egyenlet kiválasztásához vezet, amely az adott termékre legjobban kife—

jezi a kereslet változásainak törvényszerűsé- geit. A regressziós egyenlet adekvát formájá- nak értéke kifejezheti a kereslet szamitott (elméleti) értékének eltérési minimumát a ke—

reslet tényleges értékétől. Matematikai for- mában ezt a kritériumot a következő egyen- lettel lehet kifejezni:

Eat—w)! : min

ahol:

yt —— valamilyen termékre a kereslet szá- mitott (elméleti) értéke,

yf -— a tényleges értéke.

A többváltozós regressziós egyenlet más formáját is fel lehet használni a kereslet meg- határozásához, mint például a lineáris és exponenciális egyenletet.(Ezek elég jól meg- közelítik az adott termék keresletének elméleti és tapasztalati értéke közötti összefüggéseket.) A lakosság várható keresletének meghatáro- zására felhasználhatók a háztartásstatisztika adatai is. Ennek a módszernek a lényege a lakosság egy főre jutó jövedelem szerinti el- oszlása változásának számbavétele. Először az adott termékre a kiválasztott háztartások adatai alapján kiszámítják a keresleti függ- vényt (ilyen függvényt állítanak fel külön a munkás-alkalmazotti és külön a paraszt- családokra). Ezután kiszámítják a lakosság egy főre jutó jövedelem szerinti eloszlásának függvényét (ugyanúgy külön a munkás- alkalmazotti'és külön a paraszt családokra).

A termékre a kereslet növekedése egyenlő:

1 max

21 : J . y(W)9(w)dx,

a: min

ahol:

xmax és min —— az összlakosság jövede- lemnövekedésének maxi- mális és minimális értéke, y (x) ——4 a kereslet függvénye az

' adott termékre,

a (x) ' — alakosság társadalmi cso- portjainak egy főre jutó jövedelemnövekedési függvénye.

Az így kapott keresletértékeket — minden egyes társadalmi rétegre —- összegezik és meg- határozzák az adott termék keresletének lehet- séges növekedését a tervévben.

Az utóbbi időben elterjedt a kereskedelmi (elsősorban értékesítési) adatok felhasználása a lakosság várható keresletének tanulmányo- zására. Ez a módszer lényegében a kis- és nagykereskedelmi értékesítési adatok felhasz-

nálásával határozza meg atkereslet növekedé-

L 327

sének mértékét, de nem társadalmi rétegekre, hanem az összlakosságra vonatkozóan. A mód- szer előnye, hogy a termékek széles körére állnak rendelkezésre adatok; hátránya viszont, hogva véletlen tényezők (mint például arossz termés, elemi csapás stb.) vagy anépgazda- ságban jelentkező nehézségek (például egyes termékek termelésének elmaradása) hatása fo—

kozottabban érvényesül.

Ezek a módszerek nem problémamentesek, s az is nyilvánvaló, hogy a lakosság várható keresletének tanulmanyozasakor nem szabad egyetlen módszerhez ragaszkodni. A kereslet változása maga után vonja a vizsgálati mód- szerek tökéletesítésének szükségességét is. Az bizonyos, hogy a felmerülő problémák gya—

korlati megoldása megteremtheti a közgaz- dasági előrebecslések statisztikai alapját.

(Ism.: Farkas Gizella)

AZ ÖNÁLLÓ GAZDÁLKODÓK M EGTA KARl'TÁSAI FRANCIAORSZÁGBAN

(L'épargne des exploitants agricoles.) —— Gonsomma—

tian. 1967. 3. sz. 3—38. p.

A nemzetgazdasági számvitel (Comptabilité Nationale) tulságosan globális értéksorokat tartalmaz, aminek következtében a takarékos- kodás mechanizmusa és társadalmi—foglalko- zási csoportok szerinti alakulása abból meg nem ismerhető. Ezért a megtakarítások gazda- sági vizsgálatával megbízott központi szerv (Centre de Recherches Économígues sur lÉ- pargne; CREP) 1962. évi megalakítása óta.

ennek a —— nemzetgazdasági számlák alapján megoldhatatlan —— feladatnak elvégzését adat- felvételek segélyével igyekszik megközelíteni.

A mezőgazdaság területén is végzett ilyen munkát több ütemben, a tanulmány ennek a munkának módszerével, eredményével,

elemzésével foglalkozik.

A tanulmány előljáróban rámutat azokra a nehézségekre, amelyekbe az ilyen célú adat- felvétel a megkérdezettek bizalmatlansága és tárgyismeretének hiányossága (a vonatkozó gazdasági feljegyzések pontatlansága, vagy éppenséggel hiánya és utóbbi esetben az emlé- kezet bizonytalansága stb'.) miatt ütközik.

Az első fejezet az adatfelvételi eljárást és annak tanulságait tárgyalja: a Fiatal Gazdál- kodók Országos Szövetségének ajánlatára ki- jelölt 46 főnyi adatfelvevő személyzet az ország különböző tájairól összesen 455 gazdaság- vezetőtől gyűjtött össze adatokat az 1962— 63.

gazdasági évben. Az adatfelvevők nem voltak kötve az adatszolgáltató személyek kiválasz- tásában valamiféle határozott utasításhoz, hanem főként arra kellett törekedniük, hogy minél változatosabb legyen a megkérdezettrk sokaságának összetétele, a korcsoporthoz tar-

328

tozás, az iskolai végzettség, a háztartás tag- jainak száma, a gazdaság nagysága, kezelési módja és termelési szerkezete szempontjából nézve. A több ütemben összegyűjtött adat- anyag hatalmas tömegét érzékelteti, hogy a kérdőív 45—75 oldalt tett ki és ezenkívül az adatszolgáltatók háztartásstatisztikai jellegű adatgyűjtő könyveket is kitöltöttek egy heti élelmiszer-gazdálkodásuk forgalmáról.

Tekintve, hogy az adatfelvevők általában az arra vállalkozó gazdaságvezetőket keresték

fel, a megkérdezetteknek mindössze 10 száza-

léka tagadta meg az adatszolgáltatást. A vizs- gált gazdálkodóknak az emlitett ismérvek kü- lönbözö fokozatai szerinti megoszlásában az országos adatfelvételek és avizsgálatí minta között fennálló lényeges eltérések szembeszö—

kően mutatják, hogya mintavétel mennyire nem volt reprezentatívnak tekinthető. Meg—

állapítható, hogy ez az adatfelvétel lényegé- ben módszertani és probléma megismerési célokat szolgált, későbbi hiteles ténymegál- lapító-[kutató vizsgálatok megalapozásához.

A következő fejezetek ezeket a módszertani tapasztalatokat és problémákat részletesen ismertetik. igy a második fej ezet a gazdaságok vagyonának összetevőit, az üzemi és a ház—

tartási vagyon egymástól elválasztását, továb- bá az eladósodás alakulását és kapcsolatát a gazdaságnagysággal, termelési szerkezettel, ke—

zelési móddal, valamint a különféle hitelező

csoportok közötti megoszlását. A következő rész vizsgálja a gazdálkodók vállalkozói maga- tartását, a bruttó termelési és az ún. hozzá- adott érték alakulását gazdaságonként, az—

után a hasznosított mezőgazdasági területhez és a munkaerőegységhez viszonyítva, kombi—

nálva a gazdasági tájhoz tartozás és a domi' náló üzletág ismérvével, továbbá a termelési tényezők, illetve a bruttó termelési és a ,,hozzá- adott" érték kapcsolatát egymással. A negye- dik fejezet tárgya maga a megtakarítás, annak fogalmi értelmezése, összegszerű levezetésének eljárása, a gazdasági-háztartási jövedelem, illetve fogyasztás alakulását befolyásoló okok mibenléte, végül egyrészről a megtakarítás, másrészről a jövedelem és a beruházás, vala—

mint egyéb ható tényezők közötti összefüggés elemzése és az utóbbinak módja.

A tanulmány a munka főbb tanulságait a következőkben foglalja Össze.

]. A személyes kapcsolat az adatfelvevők és

az adatszolgáltatók között, , de legalábbis

gondjaik, törekvéseik hasonlósága jelentbsen elősegíti az adatfelvétel megbízható, jó 16- bonyolítását; ennek figyelembevételével el- határozták egy más, a reprezentativitás köve- telményeinek is megfelelő adatgyűjtés szerve- zését az Állami Statisztikai és Gazdaság- kutató Intézet (INSEE) közreműködésével.

2. A megtakarítás fogalmi tisztaságának megőrzése a mezőgazdaság terén fokozott

óvatosságot és nagy figyelmet, a vagyon, a teher, a jövedelem, a beruházás, a fogyasztás igen precíz elhatárolását követeli és minden- esetre tőbb egymást követő évi folyamatos megfigyelést kíván. Elegendő utalni arra, hogy egyetlen megfigyelési év látszólagos megtaka- rítása esetleg nem egyéb, mint a termésinga4 dozások kiegyenlítésére szolgáló biztonsági vagy a következő idényben szükségessé, ese- dékessé váló beszerzési tartalékképzés, de nem

valóságos megtakarítás.

3. Az adatgyűjtés hiteltérdemlő lebonyolítá- sának sarkalatos kérdése, hogy a kapott in- formáció—tömeg megbízható-e? E tekintet—

ben a tapasztalatok nem voltak megnyugtatók.

Az ellenőrzés során kiderült ugyanis, hogy a gazdálkodók emlékezetének kihagyása, a bizonylatok hiánya, a téves kalkulációk stb.

miatt a begyűjtött adatanyag 20 százaléka hibás volt; ezen bizonyos mértékig azzal lehet segíteni, ha az adatfelvételt több részletben és az év olyan (téli) szakaszában végzik, amikor a gazdának leginkább ideje van az azzal való foglalkozáshoz.

4. Mindenesetre már az eddigi munkából is megállapítást nyert, hogy az önálló gazdál- kodók magatartása a takarékoskodás terén alapvetően eltér a bérmunkásokétól, amennyi—

ben az előbbiek rendelkezésére álló eszközök felosztását fogyasztás és megtakarítás (fel—

halmozás) között a jövedelemforrások fenn—

tartásának szüksége és növelésére törekvésük határozza meg. Ennek következtében jöve- delememelkedésük nagyobb részét nem fo—

gyasztásuk növelésére, inkább termelési eszköz beruházásra fordítják; emellett azonban az esetek többségében ezt a magatartást nem valamilyen gondosan megalapozott gazdasá- gossági meggondolás vezérli, azért azután általában mégsem hasznosítják termelési esz—

közeiket a legjobb hatásfokkal.

(Ism. : Juhász László)

SOR, du.:

A BANKSTATISZTIKA NÉHÁNY KÉRDÉSE

(Nekotorüe voproszü bankovszkoj sztatisztiki.) — Den'ai i! Kredit. 1968. 7. sz. 34—36. p.

A cikkben a hitelviszonyok fejlődésének elemzéséhez szükséges széles körű információ—

rendszerből kiemelve, a statisztikai információ korszerűsítésének— egyes problémáival foglal—

kozik a szerző.

A bank gazdasági tevékenységében fontos szerepet játszik a statisztikai információ. Kor—

szerűsítése közvetlen hatással van a hitelterve- zésre, az ezzel kapcsolatos elemző és módszer-

tani munkákra. A korszerűsítés egyikfontos irányvonala a hitelbefektetések prognózisához