Gondolatok a magyar gazdaságszerkezet minősítéséről

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

GONDOLATOK

A MAGYAR GAZDASÁGSZERKEZET MlNOSlTÉSÉRÓL

DR. KÁDÁR BÉLA

Magyarország elmúlt másfél (évtizedben bekövetkezett nagyarányú térvesztése a nemzetközi kereskedelemben, a devizakitermelés és -fellhaosználás mérlegének, a fajlagos exportár-aknák és a ccserea-ráinyolknralk nemzetközi összehasonlításbain kedvezőtlen alliatkuilása több oldalról utal a magyar gazdaság nemzetközi verseny—

képességének tartós lhalnyazt'lálsávra. A magyar gazdaság romló versenyképessé—ge

ma alapvető egyensúlyi, illejlőcléwsii korlát. amely növekvő mértékben alakítja a tár-

ealdra—llmii úljratenmel'é's rfolyalmraltawit.

A Világgazdaságnak (GZ elmúlt másfél évtizedben tapasztalt alakulása számos

példával! szolgál—t arra. hogy -— különösen világgazdáságillag lérzélkenyvewbb orszá- gok esetében — a inemzetgazdasági—társadallm—i utejluődés mindinkább a szerkezeti

ko—rszerűsödwés és struktúraváltás függvénye. Az egyes országok világgazdasági po- zícióinak, cserealr-á'nyalinak s ezeken keresztül nemzetgazdasági dina'mxikájának

alakulását a belső növekedési adottságok, illetve a termelési—felhasználási—kül-

gazdasági struktúrák közötti összhang mértéke és a világgazdasági változásokhoz való igazodás eredményessége ralltavkíitja.

A nemzetközi szerkezeti áta'lalkul—ávs felgyorsulása. a szerkezeti (átalakulás vi—

szonylagos társ—axdxalmi—gazdasági jelentőségének növekedése iny'am-árn felhalmo-

zódó úsj tapasztalatok meglehetősen átértékelték a gazdasági szerkezet minősíté—

slére vona-tkozó ko-rágbbi (elméleti (nézeteket. Az 1970—1980-as évek világgazdasági r—eazlwitásai között már 'nem vezethető le a gazdasági szerkezet optimum—a bizonyos fejlettségizszírn'vonall-mutatőkbó'l, nem azonosítható a fejlett struktúra a gépipari vagy vegyiipa—ri ágazat arányának nagyságával. Nagyszámú péld—a szemlélteti, hogy a grélplivpar'i ágxazatoik :n—agyocbb aránya előfordulhat a gazdasági fejlődés alacso- nyabb vagy közepes színvonalán álló országokban is. Ugyanakkor ez az arány le- het lkisebb a gazdasági rfejlődés lm'aga—salbb fokán álló országokban, és egyáltalán nem a gazdaság sikeressé—génnek, lnemzetközi vensenyképességéxnek függvénye.

A [másik (változás abból fakad. "hogy nem tapasztalható valamiféle közös nem—

zetközi strukturális optimum léte. minden ipari országra azonos érvényű 'mi—nősí- tési mérce. (A gazdasági szerkezet lallvakullásáin—ak újabb irányzatai arra hívják fel a 'figyellmelt, (hogy a struktúraxoptimwm az egyes nemzetgazdaság—ork anyagi lkör—nye- zetének, iintézményrenldszerének, lmunk—almegoszrtáís'i, elosztást, tánsiavdiallo-mpszichiikai folyamatai—nak tüg—gvényeben alakul. Ebből adódóan a szerkezeti korszerűség fo- galma nem általános érvényű közös lnwonma'lk, lhanem kor— és ihelyspeoifikus ténye—

zők a'lalpjró'n minősíthető. (Megállapítható. hogy a termelési szerkezet mind kiala- lk'ultsáxgálban, miivnd mozgásában az állam hatáxnaiiin belüli érvényesül, a gazdasági

370 DR. KÁDÁR BÉLA

szerk-ezet fejlesztésére irányuló politika céljai, eszközei, intézményes keretei pedig ,

az egyes államok mindenlkori általános aélrendszerélhez, gazdasági. továbbá nem _ kis mértékben politikai lehetőségeihez lés karlóta—ihoz kapcsolódnak. Ennek köve—t—

keztében a magyar gazdasági szerkezet sem minősíthető vallamxhiéile egységes és

kizárólagos mérce alapján, hanem többiéle vizsgálati módszerrel való bemutatást igényel.

Aligha vitatható, hogy a magyar gazdaság teljesítményeinek hosszabb távon megfigyelhető romlásában nem csupán a szerkezeti elavulás és eltorzulás játszik

közre. Az ipar általános társadalmi—gazdasági környezete, a gazdaságirányítás

jellege, az elmúlt évtizedek iparpolitikájának téves döntései, számos vállalat gyen—

ge teljesítménye természetesen szintén tükröződik a magyar ipar nemzetközi ver—

senyképességének. pozícióinak romlásában. Az elmúlt két évtized legnagyobb kö-

zös kihívását azonban az jelentette az egyes országok ipara számára. hogy

—- a kibontakozó technológiaintenziv növekedési pa'lya eltéríti a keresletet általában a termékektől a szolgáltatások felé, a termékeken belül pedig a magasabb minőségi igény—

szintet, korszerűségi követelményeket kielégítő. új, magasabb fajlagos értékű. komplexebb termékek felé;

— a kereslet szerkezeti átalakulásától elválaszthatatlan új technológiák előretörése módosítja a termelésben felhasznált főbb növekedési erőforrások közötti ráfordítási, valo- rnint költségarányokat, differenciálja a termelékenységi szinvonalakat:

— a kereslet és felhasználás szerkezeti átalakulásából adódóan gyors ütemben válto- zik a termelés ol- és szakágazati szerkezete, az elektronika, számítástechnika, híradás- technika, iinomvegyipar viharos ütemű előretörését az alapanyaggyártó. könnyűipari és egyes járműipari tevékenységek visszaszorulása kíséri.

Korántsem érdektelen megvizsgálni tehát. hogy a nemzetközi szerkezeti alba—

lak—uilás miként tükröződik a magyar ipar szerkezeti jellemzői—ben. A magyar ár—

rendszer különféle torzula'tai, a költségvetési támogatások és elvonások szöve-

vényei. illetve a gazdasági környezet korlátozott áttekinthetősége következtében az eüélle vizsgálódások lhi'balhatárai meglehetősen tágak, és csak a főbb irányok, arányok ifeszültséglfoarrálsak jelzésére, illetve a továibibgondallkadxás ösztönzésére a'l'ka llma'sa k.

a) A fő malkrolökonámiai arányok nemzetközi összehasonlítása arra hívja fel

a ügyeimet, hogy Magyarország esetében az ipar aránya a bruttó belföld—i terme- llés előállításában 15—40 *SZÓZCI'llékikval haladja meg a világ fontosabb országaira

jellemző mutatókat. Az ipar (nemzetközi vösszehason'llitiásban kimagasló aránya

azoníban — amint azt a (gyenge teljesítményeik is jelzik -— nem ipari ltúlieijlettséggel.

hanem a korábbi évtizedekben ,.túlhajtott" iparosítás következményeivel. mindenek- előtt a szolgáltató szektor viszonylagos fejletlenségével iügg össze. Ennek aránya a közepesen fejlett országokra Ijellemző 55—65 százalékos értélkinelk alig felét teszi ki Magyarország esetében. A túliparroso—dottság, illetve a szolgáltató lsz—ektor vi—

szonyllaglos elmaradottsága következtében az iparra túl nagy lfelad—atok hárulnak egyrészt a nemzeti jövedelem megtermelésében. másrészt egy 'külgazda sá-gérzéke'ny

kis ország gazdasági életének működtetéséhez szükséges lexporta'ru-alapok előál-

lításában. A szolgáltató szektor [lemaradása ugyan—akkor gátolja az ipar ihat-ékeny- só'gfá'naik javítására irányuló erőteszítéseket. Megfelelő szolgáltató háttér hiányá- ban nagyszámú szolgáltató jellegű feladat megall—dása az ipari szférára (hárul. a magyar gazdaságon belüli munka—megosztás színvonala nAiszonylag riejlletlen, a váll—

lallatolk közötti együttműködés jóval kevésbé intenzív, mint a fő versenytárs orszá—

goldban.

A GAZDASÁGSZERKEZET MlNÓSlTESE 871

b) A magyar ipar struktúrája tnagy mértékben diverzifikált, az ipari termelés

spektruma rendkívül széthúzott. Az ipar nemzetközi számbavételi rendszerében iny'll—

válntartoitt termelési tevékenységeknek több mint 80 százaléka megtalálható Mia-

gyar—országon, ami messze vle'lülmú'lja az iparilag közepesen fejlett és fejlett kis

országokra jellemző (értékek-et. *A magyar ipar termelési spektrumának széthúzott-

sága természetesen egy 'harmiadszózovdos iparfejlesztési koncepció következmé- nyeit tükrözi. de adott formájában nem a "kis országokra jellemző szakosodást, iha- nem a széles belső muanikasmegtosztás lehetőségeivel rendelkező kontinensnyi ki- terjedésű országokra jellemző strukturális értékeket mutat. A termelési struktúra sz'éthúzottsága vszakosodási korlátot jelent. nehezíti a nemzetközi munkamegosz—

tás'ba eredményesen bekapcsolódni tudó "húzó—ágak" kialakulását. Nemzetközi tapasztalatok szerint :kis országokban ilyen struktúra önmagában (is az erőtorrások szétaprózásának, (: gazdasági hatékonyság jxelenitékeny csökkenésének veszélyét rejti magában. Bár az elmúlt évtized iSOT'ó'n a magyar ieldolgo—zói'parban is fel—

gyorsultak a -szerkezetótalakitá si törekvések, az eredmények imás tipo rosodotta bb kis g'ukban még szerkezeti értelemben sem versenyképessé—get jav-ító hatásúak.

c) A magyar ipar szerkezete századunk első hárotmrnegyedé'ben több szakasz- ban jelentősen átalakult. A szerkezeti változások mértéke nemzetközi összehason-

lítósban is átlagon felüli volt. Más kérdés a szerkezeti átalakulás ütemének minő-

sítése. A nemzetközi környezet változásaihoz való alkalmazkodás mértéke rfontos minősítési mérce. A nemzetközi ipari termelési arányokhoz viszonyitva kimagasló

a magyar kohászat és az átlagnál lényegesen magasabb az élelmiszeripar és a

nehézvegyipar jelentősége. Az iparszerkezet átalakulásának ihosaszú távú nemzet- közi irányzatait figyelembe véve kitűnik. hogy mind az első világháború előtti idő—

szakban, mind az 1945 és 1965 közötti időszakban a magyar !ipar term-elési lszer- 'kezete fő arányaiban ihiosonullt az iparilag leg—"Fejlettebb országokéhoz. Az átlag—

nál dinamikusabban fejlődő, a műszaki szerkezeti (fejlődésben élenjáró gvépiwpar aránya Magyarországon csaknem azo—nos, bizonyos időszakokban magasabb volt, mint a fejlett tőkés országok csoportjának átlagában, ami nemzetközi összehason—

lításban országunk közepes fejlettségi színvonalához viszonyítva tartósan relatív szerkezeti túxlrejlettséget tükrözött. E szempontból jel—ent fordulatot és a nemzet—

közi irányzatoktól való elfordulást a legutóbbi 'két évtizedben *ki'bontakozó magyar iparszerkezeti fejlődés tő vonulata: a gépipar arányának erőteljes csökkenése. Az elmúlt két évtized során a gépipar aránya a feldolgozóipari termelésen belül vi- lágátlagiban több mint egyharmaddal nőtt, ezen belül közel kétszeresre emelkedett a fejlődő országokban, és mintegy húsz százalékkal nőtt a fejlett tőkés országok—

ban. Ugyanakkor Magyarországon az egykor kiemelkedő jelentőségű gépipari ágazat (súlya csökkent. A vegyipar aránya Magyarországon több mint egyharmad- dal magasabb. mint a víl—ágátlagbon, és magasabb mint a fejlett itőkés országok átlagában. A kimagasló arányú vegyiparon belül! azonban a gyógyszeripar. a ház- tartási és kozmetikai vegyipar és a műa-nyag-ifeldvolgtozás az összágazati terme-

*lésne'k alig több mint egyötödét adja.

A szerkezet állapotát minősítő mutatók mellett nem érdektelenek a szerkezet- átalakulás ütemét mutató áramlási jellemzők sem. Az iparilag fejlett tőkés orszá- gokban a hagyományos könnyűipari ágak után az 1970—es évek közepétől a jármű-

gyártás, a kohászat és a lnehézvegyipar is a lemaradó ágak sor—ába került. Ugyan—

akkor a dekonjunkturá-lís években is gyors ütemű maradt a fejlődés a villamos-

gép ipar legtöbb ágában, a könnyű vegyiparban. valamint az élelmiszeriparban.

lgy például 1973 és 1985 között a teld'olgozóipar 23 százalékos növekedésén belül

872 DR. KÁDÁR sem

a termelés a kohászatban 11. a textiliparban 7. a textilruházati-, bőr—. szőrme- és

és cipőiipanban 6 százalékkal csökkent, a rla- es ibútoriepanba—n stagnált, az élel- mliszerifpa—nban viszont 31 és a Millamosguép iparban 72 százalékkal nőtt.1 Az elek-

tronikai ipar xvillúgtenmelése több mint egy évtized óta évi átlagban 10 százalékot felülmúló ütemben anövekszísk. A fkoihá'szat, ia lpetrokélmlia. a textilruiházaftiin a bőr-

és szőrmeipar termelése az elmúlt évtizedben csak a fejlődő országokban. vala- mint a KGST-országokban mutat ibővüllvést. azaz a lemaradó ágalk ter—én egyre ena-

gyoibb mértékű szakosodás tapasztalható az alacsonyabb köl—tségzszintű természet—i erőforrásbázissal rendelkező, illetve a műszaki fejlődés erdményeit kevésbé befo- gad-ni tudó országokba-n. A bruttó termelési érték alapján a magyar iparba-n 1980 és 1985 között az ipari termelés kereken 10 százalékos növekedésén ibelül mien-elösz-

sze a kőolaj-Afeldolgoz—ó ipar [és a vaskohászat rtermelése csöklkent inéháá ny számláik—

lkall, a gyapjúiwpar, va ikötszövőipar, ia selyemipar. a bőr- és iszőnm—eipa—r összevont termelése lényegében stagnált, szélesebb sálvon tehát Visszatejllesziiiés jelei nem tapasztalhatók. Igaz. ihogy az 1980—as évek első lelében a gyógyszeripar termelési értéke 50, a háztartási és kozmetikai wvegyiparé 54. a sműanyag-ileld'olgozó iparé

34. a híradástechnikai és oműszeripar—é közel 40 százalékkal nőtt. tE progresszív ága- zatok aránya azonban a magyar ipari termelésben alig több mint egytized száza- lék, azaz ezek a szerkezeti korszerűsítés felgyorsítálsában csak korlátozottabb sze-

repet játszanak. l

d) A termelési szerkezet 'mlinősírthető a jövedelemtermelő képesség alapján is.

A jövedelemtermelő képesség jelen—tősége különösen (megnövekszik az olyan gaz-

diatsógztönténeti időszakokban. amikor a relól'tőkeildölrtségek színvonala magas. Nyil-

váaniva'ló, hogy az 1970-es években. amikor a reáltőlkelkölrtségek negativ értékűek

voltak, a jövedelemtermelő képesség eltérései kevésbé befolyásolták az egyes te—

vékenységi területek növekedési lharixz'islokóinak megitélését. A magas tőkekölrts—é- gek időszakában, az 1980-es évtizedben termeszetesen :a jövedelemtermelő képes- ség kerül előtérbe a gazdaságpolitika különif-éle minősítési szempontjai között.

A rendelkezésünkre álló nemzetközi adatok azt mutatják, hogy természetesen adott (igazam-kan. alógazatolkon lés szvailcágazvatokan belül .is jelentős jövedelmezőségi

eltérések mutatkoznak az egyes vállalatok között. Nagyszláim'ban tapasztalhatók

olyan esettek, amikor lemaradó, vá—lság'sújtabta ágazatok vállalatai is átlag—hoz kö—

zeli jövedelmezőségi színvonalat érnek el. :lg-azióln jelentős jövedelmezőségi elté- rések lazanlban az egyes tevékenységi területek, illetve xágazatoik és szakág—ozatok

között tapasztalhatók. Az 1980—as évek első lh-armadá ra vonatkozó jövedelmezőségi adatok rendkívül szórtak .az egyes tevékenységi területek között, így például a ne—

h—ézvegyilpar és a kőolaj-flinam-ítás. valamint a textilipar jövedelmezőségi mutatói a nyugat-európai országok többségében 2—5 százalék között mozog—tak. ugyan-

akkor az elektronikai iparban tapasztalhatók 35—40 százalékos (adózás előtti) jö-

vedelmezőségi ráták is. A progresszív és a lemaradó ágazatok jövedelmezőségi

színvonala között tehát esetenként 15-20—sz—oros különbség is tapasztalható.

A magyar iparban az egy torint bruttó termelési értékre jutó tiszta jövedelem

alapján az elektronikai ipar. a gyógyszeripar, a szerszámgépgyártás jövedelmező-

ségri szinvonala több mint inoégyszier magasabb, mint példá ul! a bőr- és lszőnmieipamé,

a műtrágya és inövéinyvédősz—er-gyártásé vagy a kőolaj-*:fel—dolgozó iparé. Közepes jövedelmezőségi szinsvonal tapasztalható a gumiiiizpanban. a háztartási tés koz—me- tilkali vegyiparban, a llcözlekedé-si-eszköz—gyúrtóstlaan és a villamzofsgiép iparban. A vagyonarányos nyereség alapján az ipari átlag kétszeresét élni el több ágazat, így

1 Forrás: itt és a továbbiakban az UN Monthly Bulletin of Stafistics különféle számai. valamint a nemzeti statisztikai évkönyvek.

A GAZDASAGSZERKEZET MINÓSITESE 573

például a háztartási és kozmetikai vegyipar. a szerves és szervetlen vegyipar. a cipőipar, az elektronikai ipar. Az ipari átlagot 50 (százalékkal meghaladó jövedel—

mezőség tapasztalható a ikötszövőipa'rban, a gyógyszeriparban, a közlekedési—

eszköz—gyártásban, a gumiiparban. ugyanakkor alig tapasztalható vagyonarányos nyereség a vaskoh—ászatban, és az ipari átlagot nem éri el az alumíniumnkohászat, a gyapjúipar, a iselyemipar. a bőr- és szőnmeipar és a rvillavmosglép ipar jövedel- mezősége. A szektorális jövedelmezőség di'ftferenciáltságánalk mértékét jelzi. hogy a háztartási és kozmetikai vegyipar és a vaskohászat jövedelmezősége (a két szél- ső érték) között közel vhiúszszoros különbség tapasztalható. A dliiferenoiáltság mértéke jól jelzi a magyar ipar szerkezeti átalakításában rejlő jövedelemtermelő képesség növelési tartalékait.

Az ágazati, alágazati jövedelmezőségről formálható lkélpet sajátosan árnyalja az egyes értékesítési piacokon kialakult [jövedelmezőségi szinvonal. Bár a pénz- ügyi szabályozás lhullá-mzásai erősen eltérő lhelyzeteket alakíthatnak 'ki az egyes

években, tendenxoiajelleggel megfigyelhető, hogy mind az egész iparban, mind az

ágazatok többségében a lbeltöldli értékesítés jövedelmezősége általában jóval magasabb az ipari átlag-nál. szerényebb a rubel térté'kesítésű piacokon. .és még alacsonyabb a konvertibilis piacokon értékesített termékek jövedelmezőségi szintje.

Ha az egyes piacokra irányuló értékesítésen xbelüil vizsgáljuk a jövedelmezőséget, a belföldi értékesítés jövedelmezősége wiszonylag (kisebb, habár jelentős x-szóródá- sokat mutat. Az egyes ágazatok jövedelmezősége már lényeges eltéréseket mutat

a rubelpiacokon. itt például a rkőalaj-feldolgozás és a vaskohászat jövedelmező-

ségét a gyógyszeripari jövedelmezőség, valamint az elektronikai term-étkek jöve- delmezősége több mint tízszeresen múlja felül. Még nagyobb eltérések tapasztal—

hatók a konvertibilis piacokon, ahol a listavezető közlekedési eszközök. szerves és szervetlen vegyipari termékek és a kőolaj-feldolgozó ipari termékek jövedelmező—

ségével szemben jelentős veszteségek jellemezték a vaskohászati termékek. mű—

trágyálk. vegyi szálak, selyemipari és gu—miipar'i termékek értékesítését.

Hogyha illigyelembe vesszük még a támogatások és elvonások arányát, akkor a legkedvezőbb képet ugyancsak a háztartási és kozmetikai vegyipar, a gyógy—

szeripar és az elektronikai ipar mutatja, mig a legked'vező—hlene'bb arányok a vas- kohászatban, az alaminmmkohászatban, a kőolaj-feldolgozó iparban és a cipő- ipa'rban alakulnak ki. A támogatások és elvonások aránya arra hívja fel a figyel—

mert. hogy a kedvező jövedelmezőségű tevékenységek piac—i sikerei nem a tám-oga—

táisra vezethetők vissza. Ugyanakkor a kedvezőtlen jövedelmezőségű terüle—telket jelentős költségvetési segítség sem tudja rentábilissá tenni. Az i980—as években követett magyar s'tru'ktúrapolitika, illetve a szerkeze—tátalakí—tási folyamat gyengesé- glét mutatja, hogy a szerkezeti lkorsrzerűs—ödwés szempontjából nagyjelentőségű állíőeszköz-gyarapodrás mértéke a vas- és talwmíniumkohátszatban a kedvezőtlen jövedelmezőségi trend ellenére is lényegesen magasabb volt az ipar átlagánál.

Ugyanakkor a kimagasló jövedelmezőségű gyógyszeripar. könnyűvegyipar, elektro—

nikai ipar bővített újratermelését csupán az ipari átlagnál 5—15 százalékkal na- gyobb mértékű állóeszközállomány-bővülés segítette elő. Ilyen körülmények között csak kisebb mértékben bővültek (: magyar ipari termelés alig egyötödét elérő olyan tevékenységi területek. amelyek az átlagot lényegesen meghaladó jövedel—

mezőséget tudtak elérni.

e) Fejlesztés- lés külgazdaságipolitikai szempontból nagyje'lentőségű a strutk- túrák minősítésében, thogy az egyes iparágak milyen arányban hasznosítják a leg- jelentősebb növekedési tényezőket, a természeti erőforrásokat. a munkaerőt, a pénzügyi, technológiai forrásokat. A fontosabb költségtényezők ágazatonként, te-

874 DR. KÁDÁR BÉLA

vékenységi területenként kialakult arányeltérései fontos szerepet játszanak egy

olyan fejlődési szakaszban. amelyet a nemzetközi ipari munkamegosztás elm'é'lyüé lése jellemez, és (: tényezőellátottságanask országon—ként és tevékenységi terü—leten—

ként eltérő arányai nagymértékben ösztönzik az egyes országok szak—osoclását, a nemzetközi munkamegosztás kibontakozását.

Hosszabb történelmi Visszapillantás esetén könnyen felismerhető, hogy a ter—

melési szerkezet nemzetközi átalakulásának egyik legjellemzőbb vonása a nyers—

anyagok és általában a természetierőforrás—igényes termékek iránti kereslet ala- csony rugalmasság—ából fakad. Folyamatosan csökken a termvé'szetierőiforrás-tig-é—

nyes feldolgozóipari ágak (élelmiszer—, textil-, bőr—, laipar-, kohászat istb.) isúlya.

A fejlett tőlkés országok átlagában például 1960 és 1985 között a legfontosabb természetierőforrás-figényes ágazatok aránya 47 százalékról 31 százalékra csök-

kent. A magyar iparszerkezet egyik legsajátosabb vonása a természetierőforrás-

igényes ágak rendkívül magas és az utóbbi két évtizedben _i-s feltűnően növekvő

aránya.

1965 és 1985 között a száz forint bruttó termelésre jutó anyagköltségek az ipar átlagában folyó áron 57 Afoniinutról 63,4 forintra nőttek. Bár az anyogköltségek nxöyelkvő arányában tükröződik a nyersanyag- és energiaárak vlilllá—gpiaci mozgá-

*SGiank hatása is. aligha vitatható, hogy a magyar ipar nemz-etközi összehasonlítás—

ban is kimagasló anyagligénye'sségű tevékenységet folytat. A magyar gazd—aság egymilliárd dollár bruttó belföldi termék előállításához ihi—va'talos árfolyamon mint- egy háromszor annyi acélt használ fel, mint a fejlett tőrkés országok—at jellemző átlagos érték. Becsült vásárlóerő-paritáson is (ez az arány körülbelüli kétszeresen

magasabb a fejlett tőkés országokban (kiiarlwakultnál. Az egymilliárd dollár bruttó

belföldi termék előállításához szükséges energiamennyiség kőszén egyenértékben közel ötven százalékkal haladja meg a fejlett utőkés országok átlagát. A magyar tel-dolgozó iparban, a kőolaj-feldolgozó iparban a nettó anyagköltségek hányada

a bruttó termelési értékben 4985—ben meghaladta a 91, az aluwmíniwmikohászatban

a 88, a vaskahászatban a 78, a gyapjú— és selyemiiparban a 67, a bőr-, szőrme- és cipőiparba'n a 70 százalékot, sőt a gépiparban is legjelentősebb a j'áirműipar súlya. ahol az avnyaghányad a termelési érték kétharmadára rúg.

Ugyancsak magas nemzetközi összehasonlítósban az energia—igényes ágaza- tok aráinya. A kőolaj-feldolgozó ipar. a kohászat. a szerves és szervetlen vegyipar, (: műanyag— és vegyiszálgyártás átlagon felüli energiaigényes ágazatok. is ezek aránya a magyar feldalgozőiparban lényegesen magasabb. mint a fejlett orszá—

gok átlagában.

Az ipari termelés nagy a-nyag- és energiaigényessége többek között azzal is

jár, hogy igen szűk az ipari "termelési értéken belül az a bérhányad, amely nem- zetközi munkamegosztásban ikom'paratív bérelőnyök forrása lehet. A természeti—

erőforrás—igényes termékeik nemzetközi piacán kibontakozó tartós szerkezeti jel- legű túlkínálat következtében a nemzetközi amunlkiamiegxosztásban csak olyan ter—

mészetierőforrás-igényes tevékenységek tudnak szakosodási előnyöket realizálni.

amelyek átlagon felüli kedvező kitermelési költségszinivonalra vagy Nala-milyen ok-

ból rendkívül előnyös lim—pontbeszerzési költségszínyonalra tudnak támaszkodni.

Az 198OAas évek közepéig Magyarország termiészetierőforrás—igényes termelési te—

rületein növekvő szakosodási veszteségeket nagymértékben tompította a KGST- relváioióklbó'l világpiaci átlagnál alacsonyabb költségszinten beszerezhető import.

'Az 1980-es évek második felében ilyen veszteségmérséklő hatás nem várható, így a természetlerőforrálsdlgényes tevékenységeket növekvő mértékben érintik a tartós ágazati cserearányrom—lás, illetve jövedelemvesztiés következményei.

A GAZDASÁGSZERKEZET MINÓSITESE 875

A itermrészetierőforrás—igényes tevékenységek nemzetközi tapasztalatok szerint

egyben tőkeigényesek is. az átlagosnál jóval nagyobb mértékben kötik le a be—

ruházási erőforrásokat, és kedvezőtlenül befolyásolják közvetve a többi ágazat finiaszirozási mozgásterét a tőkeszegény országokban. Az 1970-es évek végén pél—

dáu'l nyugat—európai átlagban a kőolaj- és ikőszíénfeldolgoziás, a vegyipar. a kohó—

ipar átlagos tőkeigényessége több mint háromszor múlta felül az ipari átlagot.

Magyarország esetében a leginkább tőkeigényes kohászat, kőolaj—feldolgozó ipar, szerves és szervetlen vegyi—par. mű-trágya- és növényvédrőszer—gyáirtás, illetve mű—

anyag— és vegyiszálgyártás 1985—ben a szocialista ipar bruttó termelési értékének kereken egyötödét adta, ugyanakkor a foigil—ailikoztat'ottalk számában alig több mint 8 százalékos aránnyal szerepelt. Más oldalról a bruttó termelési érték kereken 22 százalékát szolgált-ató járműipa-r, a villamos-gépgyártás és az általános gép—

gyártás a munkaerőnek mintegy 28 százalékát foglalkoztatta.

Az átlagon felüil tőkeigényes iparszerkez—et fenntartásának költségei viszony- ll-ag alacsonyak olyan történelmi időszakokban, amelyekben a wreáiltőkeköxl'tségek szin—vonala világméretekben alacsony. Hasonlóképpen könnyebben fenntartható a tőkeigényes szerkezet az olyan országokban, amelyeket különféle gazdasági és nem gazdasági okok következtében a belső megtakarítások magas szinvonala vagy pedig az átlagosnál kedvezőbb feltételek mellett rendelkezésre bocsátott külső erőforrások bősége jellemez.

A reáiltőkekötl—tségek 1980—es években bekövetkezett nemzetközi megugrása, illetve az elmúlt években tapasztalt ilemo'rz'solódiás után is magas szinvonala kö- vetkeztében a tőkeigényes szerkezet fenntartása minden ország számára költsé- gesebbé vált, és az erőforrások áftcsoporto—sitására ösztönzött. Magyarországra nem jellemző sem a belső megtakarítások magas mértéke, sem az átlagosnál kedvezőbb feltételek mellett rendelkezésre álló külső erőforrások bősége, ami tomipíithatná az iparszerkezet [tőkeigényességéből fakadó társadalmi költs—égeket.

A magyar (iparpolitika egyiik hosszabb távon érvényesülő alapvető téves dön—

tését éppen az jelentette, hogy az ország növekedési adottságaival, természeti erőforrásaival, felxhalmozőképessé-gével összhangban nem álló anyag—, energia-, illetve tőkeigényes termelési szerkezet alakult ki. Köz-gazdasági racionalitások alapján nem lehet feltételezni. illetve elvárni több ezer kilométer távolságból szál- litott nyersanyagoknak szintén nagy távolságból importált energiaihorrda—zőkkal, el- avult termelési eszközökkel való feldolgozásán, jelentősebb mértékű külső finan-

szirozáson alapuló termelési szerkezet nemzetközi versenyképességét.

A termelési tényezők oldaláról a magyar ipar fő szarkosodásui előnyei hosszú időszakon át a munkaerő nemz—etközi összehasonlításban alacsony költségszin- vonaláaból uralkodtak. E ukö'ltségszinivonal még az alacsonyabb termelékenységi szin- vonal fmelilett is teremtett komparatív elönyöket. Ezeket az előnyöket az elmúlt 10—15 évben azo-nban alapvetően felmiorzsalta egyrészt az olcsóibérű és jelentős itermel'ékenységű fejlődő országok bekapcsolódása a nemzetközi ipari munkameg—

osztásba, másrészt a teohnológ'iaiinitenzív növekedés kibontakozása nyomán a köz- vetlen bérköltségek arányú—nak gyors ütemű csökkenése az önköltségen belül.

Nyilvánvaló, (hogy a termelési költségek 3—10 százalékára rugó közvetlen bérkölt—

is-égelk, illetve esetleges (további leszorításuk már nem teszik lehetővé a nem haté—

kony, pazarló gazdálkodásból ifakaudó jelentős többletköltségek, versenyhátrányok

ellensúlyozását. Ugyanakkor a gazdasági és gazdaságon kívüli szférákban lkiala—

vkullt helyzetek és folyamatok nem segítették elő a munkaerő minőségéhez kapcso—

flódó, nemzetközileg megnövekedett jelentőségű új növekedési és munkamegosz- tás—i forrásaik feltárását, kiaknázását.

876 DR. KÁDÁR BÉLA

Felsőfokú szakképzési szempontból Magyarország hosszabb idő óta lemarad

az európai középmezőny, sőt egyes leltörekvő fejlődő országok mögött. Jelenleg a 19—24 éves lkorcsoporrtnalk Magyarországon csak egyhetede részesül felsőfokú

képzésben. Ennél Európában csak a romániai, portugáliai és albániai arányok

kedvezőtlenebbek. A magas követelmuényszintű oktatási intézmények lhiwácnya minő- ségi rdlwd-a'lkről is gátolja a tudiásintenziv ipari tevékenységek kibomtakozársát. Az ér- telmiségi páilyák presztízse csökkent. a képzés szerkezete elavult, szinvonala :sem

felel meg a követelményeknek. A középiskolák nem adnak korszerű általános mű—

veltséget és használható nyelvtudást. A felsőoktatási óraszám egy részét a közép- iskolai ismeretek pótlására kell Afondítanni. A felsőoktatás színvonalát rontja a ton—a—

nyagok erős központi kontrollja is. a diákság képzettségi színvonalának csökke-

nését viszont központi intézkedések nem iélkezík. A felsőoktatási mun—ka jövedelmi szempontból nem vonzó, több egyetemen nincsenek igazi szakmai előrej—utálsi le—

hetőségxek sem, így az oktatói állomá—ny (minősége is romlik.

A még korábbi időszakokban kiképzett felsőfokú és középfokú szalkemfberál- lomány képességének megfelelő hasznosí—tását az elosztási—ösztönzési rendszer beépített rllélkjei gátolják. A magyar mun-kaerő—állomány vala—mennyi csalpontjárnáll és különösen a "kívülről kevéssé elllenőnizhrető. belső elkötelezettséget. pontosságot.

fegyelmet, felelőssége-t, alkotókészség-et igénylő lmunk—afolyalmartoknail jelent súly—os teljesitménykorlátot a társadalmi [értékrend kuszasága, gazdasági irralcrionali'tása.

Adott körülmények között a magyar ipar kellő pénzügyi-—tedhnológiaii forrása-k bir- tokában is beleütközik a munkaerő teljesítménykorlátaiba. amelyeknek feloldása nélkül a relativ versenyképesség további romlása csak fékez—hető, de nem gátolható

meg.

A 'mulnkaerő-ellá'tattság sajátos és kiemelkedő jelentőségű prolb'lémakönét je- lenti az elmúlt fél évszázad nemzetközi ipanfejlődxését több szakaszban látható

"management forradalom" lható sának lmwa—gyamországi gyengesége. A vezetéstudo- mány jelentőségén—ek megkésett felismerése 1s korlátozott körben való érvényesíté—

se. az egyes tevékenységi területek sajátos szakmai követelményeivel összehan—

golt vezetési stílusok, módszerek, vezetőkiválasztási, —lké/pzési gyakorlat fejletlen- sége vagy célszerűtlensége nyomán az ipari vezetés színvonala mind felxsőszixnten, mind a lválllvala'tgazdaeági uszférálbafn elmarad a [nemzetközi ipari munkamegosztás gyakorlatában kialakult követelmények mögött. Fejlődésiszakosz—váltások, gyors h—elyzetmódosuilá's'ok. felgyorsuló sebességű műszaki—szerkezeti átalakulás és :mind- ezekkel összefüggő általános kockázatnövekedés időszakában felértékelődik a dön- téslhoz-atal. illetve a döntéshozói szféra minőségének .növekedési—versenyképességi jelentősége. A mai ipari vezetés jelentős nészének személyiség—jegyei, felkészült—

!ségle, irányítást—eahnilkai ismeretei a központi tervutasításos :mode'll követelményeit

tükrözi, így e k—öwetelmények gyökeresen eltérnek a versenytársaclailomban megkö- vetelt döntési önállóság, kezdeményezőkészség, kreativitás, kockázatvállalás stb.

ismérveitől. A szenkezeti elavuláas elevárlalszmhartaltlaln a ..vezetői elhasznnálód-álsnsalk"

az alkalmatlan vezető ,,pozícióban tartásának", a rátermettségi követelmény el—

hanyagolásálnak lkölvetkezményeitőll. Az ipari rvez—etés színvonalának javítása elvá-

I—asz—thaltaatlan a (vezetőkivó—lasztáls, képzés és ösztönzés rendszerének madikális zkar-

lszerűvslítésétől.

A munkahelyen belülli szakma-i oktatás vagy továbbképzés sem az értelmiségi, sem a fizikai munkakörökben nem megoldott. lgy a válllalatok számár—a többnyire reménytelen feladat a képzési rendszer fogyatékosságaiból eredő szakmai hiányols- ságok vagy kedvezőtlen (munkaerőJst—ruktú'ra korrekciója. Nagyon lszűkek a lehető- ségek a termékszerkezet-váltásbál eredő átképzési igények teljesítésére is. A nem—

A GAZDASÁGSZERKEZET MINÓSITÉSE 877

zefbközi tapaiszaltalattok szerint a leggyorsabban wfejllődő szakmákban (mikroelektro- nika, híradástechnika, űrtechnilka stb.) ma már csak a ifolyaim—a'tos szakmai 'toválbb—

képzés teszi !leh—etővé a versenyben maradást. Erre a tőkés nagyvállalatok atöbb- sége (például az IBM. a Siemens. a Fujitsu, a Mitsubishi. a Daimler—Benz. a Volks- wagen-Audi AG, a Philips) saj—át oktatási köz—pontot is létesített. amelyben a mun- kaerő meghatározott része évente tanulással tölti munkaideje bizonyos hányadát.

A szerkezeti ikorszerűsöd—es lhuamáln tényezőitőrl egyenes út vezet a tágabb ér- telemben vett infrastruktúra jelentőségének felértékelődésélhez az ipari verseny-

képességben.

Az iparilag ffej'lett országokban a hatvanas években indult meg, majd a het-- venes években itel—gyorsult a hagyományos termelőszektorok térvesztésének lfolya- mata. A nyolcvanas évek végén a termelőszekt—orok aránya a lfejrlett tőkés orsz-á- gok GDP—jének előálli'cásábon és a lfogilalkoztatottság—ban 25—40 százalékra csök- kenlt, és az ezredfordulóra előreláthatólag t15—25 százalékra imorzsolódi—k 'le. Az

ipari társadalom közgazdasági elmélete és gazda-ságpo'llitikai kezelése hosszú időn át nem számolt a gazdasági infrastruktúra körébe tartozó különféle szolgál-

tatási tevékenységek túslsúlyának kialakulásával. illetve az ebből adódó újtípusú gazdasági növekedési és (nemzetközi gazdasági együttműködési problémákkal.

Az infrastruktúra növekedési funkciói a gazdasági mozgástér és működőké-

pesség feltételeinek meg-teremtéséhez, a gazdaság belső és nemzetközi integrá- lládásának gyorsításához. szerkezeti átalakításához kapcsolódnak. Fejlresz—té'séinek pozitív és el—hatnyagolásának negatív következményei csak (közvetett formában és számottevő időbeni lemaura'dással tükröződnek a növekedési folya—matban. Gyors és látványos változtatásokra törekvő gazdaságpolitikai vonalvezetés esetén vagy a rövid távú szemlélet xfelerősödés—én—ek időszakában széles körű nemzetközi ta- pasztalat tanú—sítja az irnlfrastruktúra fejlesztésének elhanyagolásáet. Hosszabb tá—

von, a gazdasági növekedés érette-bb szakasz—ainak kibontakozásával! rfolyaima'to- san növekszik az infrastruktúra jelentősége a nemzeti jövedelem xmegtermeléisé- ben, a növekedés hatásfokában, o foglalkoztatottságban, a nemzetközi munka- megosztásban.

Az linafras'truktú rá ban kialakuló fejlődési irányzatok közvetve minden országban erősödő hatást gyakorolnak a növekedési folyamatra. Az exportorientált strulk- túrapolitika, illetve az exportképesség szempontjából elsősorban annak van iköz- vetlen külgazdasági jelentősége, hogy a rnyolovavnals—lkilencvenes években kibonta- kozó tedhnoilógiainrtenzív növekedés, illetve a tőke- és tedhunlo—lógiotulajdonosok alku—erejének megnövekedése és a világgazdasági értékrend ezzel összefüggő váll- tozásai nyomán az elkövetkező (két évtizedben a komparatív előnyök változásai- nak alapvető forrásait a szellemi és fizikai tőkefelhalmozás és tőlkehxaszno—sítás mértéke jelenti. (Ebből a szempontból! tolódnak el a ikomparatív előnyök az olyan országok felé, amelyek történelmileg és különösen a legutóbbi (két évtizedben je-

lentős áldozatokat ihoztak:

—- a társadalom fizikai tőkeállományának gyarapítására, a beruházási tevékenység ma- gas szinten tartására, a beruházások hatásfokának javítására;

— a nemzeti társadalom oktatási, szakképzési és nevelési struktúrájának fejlesz-tésére.

a humán erőforrásokkal folytatott tudományos gazdálkodás kialakítására;

- a társadalmi értékrend növekedési szempontból kulcsfontosságú hagyományos érté—

keinek megőrzésére (lásd távol—keleti országok), illetve a társadalmi éxrté'krend olyan jel- legű befolyásolására, amely serkentette a társadalmi megtakarítási tevékenységet, az ön- képzést és a szellemi munkaráiordíitások megtérülését.

A nemzetközi ipari munkamegosztás elmélyülése következtében a lkompara-_

tív előnyök változásának felgyorsulása alapvető átrendeződést jelent a világgaz-

ir

878 DR. KADAÉ BELA

dasági növekedés vr-anglistájlán, az egyes országok relativ pozícióiban, iparfejlő—

désük távlati mozgásterének és iparpolitikai célrendszerüknek alakulásában.

Az előbbi két tény—ezőcsoportta-l szoros kapcsolatban sajátos összefüggés raj- zolódik ki az ipari fejlődés "pályája és az egyes 'nemzeti tá rsadalmalk tágabb érte—

lemben vett társadalmi környezet által is meghatározott technikafelszívási és —hasz- nosítási képességei között. A technológiaintenziv gazdasági növekedés rövid múltja miatt a Visszapillantás és az eredményeken alapuló szélesebb körű szemléltetés korlátai még erőteljesek, de az elmúlt évtized tapasztalatai is adnak némi tá—m-

pontot a hosszú távú hatás—ok vizsgálatához.

A korszerű technikák kllejlesztésének, alkalmazásának és értékesítésének meg—

növekedett költs—égei következtében a nyolcvanas és kilencvenes évek növekedési

feltételei mellett a ,,műszaki egyedüljárás". a technológiai bázisok nemzeti kere-

tek közötti kialakítása és fejlesztése imind korlátozottabb és költségesebb lejlődésli utat jelent. Az egyéni feltalálók, kisvállalatok és kislaboratóriumok jelentős szerepe

a kutatás területén. az új műszaki találmányok létre-hívásában mit sem vált-aztat

azon az alapvető helyzeten, hogy a műszaki fejlődés új eredményeinek továbbfej-

lesztésére, hasznosítására és értékesítésére, illetve a műszaki fejlődés kockázatai- nak vállalására általában a kitenjedt erőforrásokkal rendelkező nagy országok és nagyvállalatok vállalkoznak. A nyolcvanas évtized első felében már láthatóvá vált;

hogy a műszaki fejlődést és a szerkezeti átalakulást hordozó csúcstechnológiók világpiacon forgalmazott termékeinek kereken négyötöde az Egyesült Államokból.

Japán-ból és a Német Szövetségi Köztársaságból. illetve az egyes szakterületeken működő 10 legnagyobb vállalattól származott. A kisebb és közepes országok és vállalatok 'teah—nikai lejlődvése így elsősorban a .korszerű technikák vásárlásához.

illetve a vásárolt [technikák hasznosításához kötődik. A korszerű technikák tényle—

ges telszivárs—a és hasznosítása azonban a vásárló ország és váll—alat álltalános tej—

l—ettségi szlnvonaláltól, különösen infrastruktúrájanak, mu.nk—aerő-állományúnak, irányítási [és szervezeti rendszerének fejlettségi színvonal—ától függ. A legújabb tech—

nikák egyszerűen át sem űzi/vethetők az elmaradottabb vagy súlyos funkcionális za-

varokkal küzdő országok gazdaságába. Mindixnikább látható. hogy a legújabb tőke-

és teohnológiaáramilások el is kerülik az országok egy bizonyos csoportját, első-

sorban az afnikai. egyes ázsiai és (kelet-eu rópai országokat.

A korszerű növekedést hordozó nemzet-közi teah'nolágliaár—am'lá'sok földrajzi lináinyainak alakulása szempontjából szekuláris szakaszvóltást jelent a társadalmi—

gazd—aslági környezet jellegéből adódó teahn'ikafelszívási képesség növekedési je- lentőségén-ek felértékelődése. Az új technikák vh—a-rdwane—aráinyónialk folyamatos és gyors ütemű csökkenése. illetve a isoftware-lh—ázny—ad növekedése, a technológiai fe-

gyelemmel, folyamati preciz-ítással, .munkakull'túr—árval, működési sebességgel kap-

csolatos lkövetelmények megnövekedése az új csúcstechno-lógiai bázisú iparág—ak—

ban gyors ütemben alakítja át a ráfordítási és költségarányokat.

Az új lgiépipani csúcstechnikákat előállító vállalatokban a közvetlen bérköltsé- gek latvanya csak 5—15 százalék, is ez is a több igener-áioió alatt kialakult munkale- gyelem'hez szo—katt. ezredfmillliméterny'i pontossá—gú munkalolyam'atolkban. robotok előállításában való közreműködésre képes munkaerő. Az úij technológiák elterje—

dése eleve csökkenti a közvetlen bérköltségek arányát. Az egy fő munkaerőt the-lyet- tesítő robotok óránkénti átlagos működtetési költségének jelenleg 5 dollár körüli 5 távlati-lag továxbb csökkenő szinvonala mind több munkahely—et számol fel, és ált—a- lólban a komparatív előnyök forrásai között megnöveli az általános inlfnastruk-túra—

-fejlettséggel összefüggő tényezőket. így a kevésbé szakképzett munkaerő felhasz—

Hnáslásából adódó bérelőnyökre támaszkodó orszá—gok, vállalatok előnyei csökken-

A GAZDASÁGSZERKEZET MlNÖSlTESE

:79

nek és az iparkitel—epülésnek az 1960-es, 1970-es évekre jellemző folyamata meg—

fordulhat a kilencvenes években. Az iparosodás távlati isúlypo'ntjrainak, az ipari te- lephelyek mozgási irányainak kialakulásában így a közvetlen lbérelőnyök jelentő- sége csökken az infrastruktúra, az oktatási rendszer. a kereskedelmi száxllí'tóháí'lózat ífejle'ttségéből adódó előnyökkel szemben.

A csúcstechnológiai expanzió, a robotok elterjedése tehát sajátos módon be- folyásolja az ipartelepülés jövőbeni földrajzi irányait. Egészen a közelmúltig a bérigényes, betanított munkaerővel elvégezhető munkafolyamatok gyors ütemben települtek ki a korábban kevésbé iparosodott, alacsonyabb bérköltségsz—intű terü- letek fel'é. így például a fejlődő országokba vagy Európán belül lrországba, Olasz- országba, Dél—Spanyolorszóguba. A gazdasági környezetből fakadó előnyök felér- tékelődése nyomán az új iparágak koncentrálódnak olyan területekre. ahol együt- rtesen találhatók erősen szakosodott. szakképzett munkaerővel rendelkező vállala- tok, oktatási intézmények és kutatólaboratóriumok és a fejlesztési kockázatok finanszírozására kész vállalkozó szellemű helyi pénzintézetek. valamint ,,gazdasóg- barát" helyi politikai, gazdasógpolitikoi környezet. A legújabb iparkitelepül-ési irányok a fejlettebb országokban arra utalnak, (hogy még az utóbbi két évtized- ben kialakult lemaradó övezetek, kahászati—hajóipari ,,rozs'daítemetők" is dinami—

zállható'k, amennyiben még rendelkeznek a régi in'frastruktúrával és .a megfelelő környezettel.

f) A [magyar ipar műszaki fejlettségi színvonaláról kedvezőtlen képet nyújt a gyórtőeszközők élettartamának alakulása. Az 1982. évi felmérés adatai szerint az 1979 előtt gyártott gépek és berendezések aránya a dinamika és jövedelmezőség szempontjából vélenjálró háiztartá's-i és kozmetikai vegyiparban 45, a műanyag-fel- dolgozó iparban 58, a gyógyszeriparban 67, a glépip—arban 75. a textiíl'ruhózati.

gyapjú-, selyem-, kötszövőip-a—rbon 72—90. a bútor—iparban és a bőr-. szőrme— és aipőiparban 80 százalék volt. A termelési berend—ezések túlnyomó része ma már elöregedett, nagyrészt nullára írt, és korábbi időszak műszaki színvonalát kép—

viseli. A teljesen automatizált berendezések aránya csak az allumíniumko'hószalt—

ban (22 %). a híradás— és vákuumteahnikai iparban (22 %) és a műanyag-feldol-

gozó iparban (27 %) múlja felül a 20 százalékot, a villamosgép iparban (15%),

a bútoriparban (12 %) és a kötszövői—parban (12 %) a 10 százalékot.

A magyar ipari termelési szerkezet problémáit súlyosbítja :! technológiai bázis e'larvulása mind a nemzetközileg élenjáró. mind a lemaradó ágazatokban. Küllö—

nösen szembetűnő a műszaki elavul—ás mértéke a gépiparban, amelynek csúos- technológia-i ágazat—ait ma már 3-6 éves műszaki ciklusok jellemzik. Az elaggott- ságra utaló élettartam nem csupán azt jelenti, hogy az elavult technológiákkal gyártott termékek iránti nemzetközi kereslet folyamatosan szűkül. s ebből adódóan is kedvezőtlen az 'árdfinnraamri'ka. Az új 'csúcstechtna'lógiai fejlődés egyik sajátos jel- lemzője, .hogy az új technológiák beszerzési és működtetési költsuégzszinvonala — a teljesítménytől függően — alacsonyabb, mint a hetvenes években kifejlesztetteké.

lgy az elavult technológiákkal termelő vállal—atok költséglhátrónya'i is növekednek a lemaradó ágazatokat korszerűsítő termelőkkel szemben.

Az iparszerkezet minősíthető a növekedésstratégiai cé'lszerűs—égek szempont—

jából is. (A racionális iparpolitika egyik alapvető követelménye a gazdaság és a társadalom belső integrációjának, a társadalom gazd-asági biztonságának erősí—

tése. Növekedésstratégiai követelmény — küilönösen kül—gazdaságilag érzékeny kis országokban — az iparon belül az egymást kölcsönösen támoga-tó, egymassal :inpu-t— és output—oldalról megalapozott együttműködésben álló tevékenységekre épülő ágazatok súlyának növelése. A magyar iparfejlődaéslben az elmúlt (négy év-

880 DR. KÁDÁR BELA

tized soran itúilzott figyelmet kapott a méretgazdasáogossá-gi szempont-ork (kiaknázása.

ugyanakkor lényegesen kisebb szerepet játszott a szakosodási előnyök vagy az egyes vállalatok gazdálkodási körén kívüllálló ún. külső megtakarítások kiaknázá- sa. :Sútlyosbitoztta e körülményt a gazd—asá—glirá—nyitási rendszer több olyan vonása, amelyek gátolták az egyes gazdasági ágak, különösen az iparvállalatok együtt-

működését. E negativum—ok következtében az iparpolllitikáunak a .,szinergiku—s ener-

giák", a támogató kölcsönhatások kiaknázására törekvő elemei csak igen szűk sávon tükröződnek a magyar iparszerkezetben, illetve a második világháború utáni magyar iparfejlődésben. Jól ismert, hogy a magyar mezőgazdaság a közel- m/úl'tig yásárló'ként kevéssé támaszkodhatott a mezőgazdasági gépgyártásra, érté-

kesítőként az élelmiszeriparra. A gépipar fejlődését tartása-n hátráltatta a kohá- szat műszaki—minőségi szin—vonala, a vegyipar nem támaszkodhatott érdemben a

magyar vegyipari gépgyártásra, a könnyűipari ágazatok pedig megfelelő belföldi alapanyug-ellátásra. A viszonylag kedvezőbb szakember—ellátottság ellenére ösz—

tönzőrendszeri korlátok gátolták a műszaki haladásból, újításból táplálkozó ipari tevékenységek expanzióját.

Az anyag- és energiaigényes magyar sipavrszerkezet gazdaságibiztonisági iszem- pointbóil is kedvezőtlen. A magyar ipar a második világháború utáni, és különösen a legutóbbi 'negyedszáizadlban kibontakozó lfejlőcl—éséiben növekvő mértékű volt (és

nemzetközi összehasonlitás'ban igen magas) a belső adottságokra. ráfordításokra

kevéssé támaszkodó, importált :nyersanyagokkal, energiaio—rráusokkal és gé'pparkkal működtetett ágazatok aránya. A természetierőiorrás—Zigényes magyar feldolgozó-

ipari ágazatok közül csak az élelmiszeripar támaszkodik nagyobb arányban ibel—

földi ínyersanyaglbázisra. A könnyűipari ágazatok termelésében (nagyarányú az importált inyersanyag. A vegyipar és a kohászat (az alumínium kivételével) túll- enyomórészt (vas-, koksz—. rés szénhidrogén-) importra épül. Magyarországon ,,gyö- kért—elen" iparágakra iut az 1980—as évek derekán az ipari rtermelésnek több mint a fele, ami eleve meghatározza azt a területet. ahol a magyar ipar nemzetközi versenyelőnyök kiaknázására törekedhet. Az ilyen anyagig—ényes ágazatok fejil'esz- tése azonnal im'portvo'nzaitoka't, egyensúlyi feszültségeket, külső sebezlh—etőség-et teremt. s egyszersmind erősen megterheli az ország szállítási infrastruktúráját is.

9) A növekedés—i stratégia szempontjából nem közömbös a struktúrák piaci orientációjónak jellege sem. Magyarországon négy szakágazatban (gyógyszeripar,

jázrműipa-r, elektronikai ipar. mezőgazdasági gépgyártás) tapasztalható kimagasló

értékű exportorientáció, ahol az export aránya meghaladja az értékesítésben a 60 százalékot. Nemzetközi tapaszt—allatok szerint kedvező rjelenség. hogya műszaki fejilődrés fő áramába tartozó gépipari és iii-nomvegyipari tevékenységek exportorien—

ítációja az átlagosnál llényegesen magasabb. Kedvező jelenség az is. hogy az exportorientált ágazatokban az 1980—as évek világgazdasági nehézségei ellenére is növekedett az export aránya az értékesítésen belül. Kedvezőtlen jelenség vi—

szant. hogy a műszaki riejlődés és 'a növekedési stratégia szempontjából legkritiku—

sabb ijelenrtőségű ágazatok lkül—piaci értékesítésén ibelül meghatározó az alacso- nyabb igényszintet támasztó rabelpiaco'k aránya. így például a nem wruzbelel-száimo- lásű kivitel aránya a gyógyszeripar exportján belül 1985—ben 40, a szerszámgép- gyártásban 28. az elektronikai iparban 23. a villamosgép iparban 49, a járműipar- ban 15 százalékot tett ki. Az exportpiaci kötődések egyrészt fejlettségi szintet jelle- meznek. másrészt viszont rámutatnak arra, hogy a korszerű ágazatoknak a nemzet—

, közi ipari tmunkaimegasztásba .való bekapcsolódása kevésbé intenziv jellegű.

h) Növekedés—, társadalomstratégiai szempontból nagy jelentőségű az ipari

szerkezetnek a társadalmi környezetet formáló hatása. A teohnoilógiaigényes ága-

A GAZDASAG'SZERKEZET MlNÖSlTESE

881

zatok egyik sajátossága, hogy a termelőmunka. a szakképzettség, a szellemi tőke—

;képzés a technológiával egyenértékű termelési tényező. Nemzetközi tapasztalatok

szerint a technikaigényes tevékenységek kikényszerítik a komplex munkahelyek wki-

alakítását magasan képzett dolgozók számára, illetve átfogó, az alapképzettség mellett több szakma elsajátítását lehetővé tevő társadalmi képzési és nevelési rendszer megterem—tését. E helyzetben az elmúlt 10—15 év során a teahnikaígényes

ágazatokban új kapcsolatok körvonalai alakulnak ki a vállalatvezetés és a 1ter- melőmusnkások között. Még több jel utal arra, hogy az innovációs készséggel és

tapasztalatokkal rendelkező. "sokféle rendeltetésű" munkaerő érdekei mlnd széle- sebb isávon esnek egybe a vezetésével, és a teohni—kaigényes ágazatokban jóval!

kisebbek, esetenként elő sem fordulnak a társadalmi. illetve munkahelyi konfliktu—

sok. Ugyanakkor a nemzetközi iparfej—lődési és gazdaság—növekedési (irányzatok

nyomán a hagyományos ágazatokban mind [több munkahely kerül felszámolásra.

ami egyszersmind a hagyományos iparágakat jelentős társadalmi konfliktus-

forrássó teszi. Ebben az értelemben a magyar ipar jelenlegi szerkezete az 1980—as években és az 1990—es években jelentős társadalmi konfliktusok forrásának tekint—

hető.

i) A termelési szerkezetet közvetve minősíti az exportkínálat termékösszetétele.

A nemzetközi túlkínálat és kiélezett értékesítési verseny sávjába eső magyar ter—

mékek aránya a kivitelben nemzetközi összehasonllításban igen magas, és fonto-

sabb iversenytársainiktól eltérően a nyolcvanas évek első lelében sem csökkent.

Ugyanakkor viszont lemorzsolódik a inemzetközi műszaki—szerkezeti fejlődés fő

vonulatához közelebb álló termékek aránya. így például 1980 és 1984 között

Magyarországnak az OECD-iországokba irányuló kivitelében a nehézvegyipavri és kohászati termékek aránya változatlanul 15 százalék volt, a gépipari és finom- vegyipari cikkeké viszont az igen alacsony 14,2 százalékról 13.5 százalékra csök-

"kenlt.

A magasabb technikát képviselő termékek (termelési rendeltetésű gépek.

szerszámgépek, műszerek, híradás—, vákuumteahnikaii és elektronikai ipari termé- kek) aránya 1979 és 1984 között 182 százalékról! 17.3 százalékra csökkent a szoci- alista, 2.2 százalékról 0.9 százalékra a fejlett tőkés és 16 százalékról 13 százalékra a fejlődő fő piacokra irányuló magyar ikivi—telben. Ezek az arányok .nem csupán a fej—lett tőkés, hanem a távolkeleti fejlődő országokban kialakult és folyamatosan

növekvő arányokhoz viszonyítva is 50—90 százalékos lemaradást mutatnak. Külön-

féle részmutatók nagy száma is jelzi, hogy a nemzetközi műszaki fejlődés élvonala és a magyar műszaki színvonal közötti rés számottevően tágul-t a nyolcvanas évek első felében. A magyar behozatalban 1979 és 1984 között 23 százalékról 17 szó—

zalékra csökkent a gépek, az eleve magas 47 százalékról 48 százalékra nőtt a gazdaság működtetését szolgáló, fenntartási jellegű anyagok, féltermékek, alkat- részek aránya. A kép még élesebb a dollá—rímportban, ahol a gépek aránya 16 százalékról 12 százalékra csökkent, az anyagoké viszont 58 százalékról 63 száza-

ilékna :nőtt.

Általában megállapítható, hogy mind a második világháború előtti időszak- hoz, mind a vszáz—adelőxhöz viszonyitva Magyarország rovására tágult ki a nemzet- közi összehasonlításban mért SZG'kOSOdÓlSl olló; az adott időpontban műsza- ki—strukturális haladást hordozó termékek aránya a fejlett országok átlagához vi-

szonyitva hosszabb távon csökken. E folyamat következményei nemcsak nagyobb

termékcsoportok szerint, hanem a fontosabb termékek értékesítésében is tükröződ—

nek. A főbb ifelvevőpiacokon elért fajlagos lexportárak színvonala jelentékeny. és növekvő elmaradást mutat a fő felvevőpiac—alink átlagos importárszínvonala mögött.

2 Statisztikai Szemle

882 DR. KÁDÁR: A GAzaAsmszmkszs'T MiNOSlTESE

Az átlagosnál 'kedivezőmlaenebb relativ iárdinam—ikájú termékekre Malá szakosodás és a ilajslagos exportálnak (kedvezőtlen alakulása magyarazza expont oldalról a ,hosz-

SDUlbib távon riollyavmatos cserearáinyromilást. Az OECD- és a fejlődő országokba irányuló magyar kivitel itúlnyomó része olyan 'termékeldbő'l áll,

— amelyek iránt a ufelvevőpi'acok kereslemének növekedése az átlagosnál kisebb, igy a kivitei mennyiségileg csak .más versenytársak kiszorítása. azaz nehezen eiloépzelhető' leirnam gasló magyar versenyképesség, költségelőnyök vagy minőségi tö'bblerbek nyújtása esetén

bővíthető;

- amelyek a világgazdasági túlkínálat, (a kiélezett érüélsesibési verseny árlamorzsaló hatásába ütköznek és az átlagosnál alacsonyabb relatív árdinamíkáiuk következtében tar;

tás oserearányromilási tényezőt jelente—nek;

- amelyeik a inexmzeiközi szerkezeti átalakulás. illetve a fejlett országokban megfigyel—

hető szektorális lemaradás következmué—nyeként szélesebb sávon üüközne—k a felvevőptiacok

szektorális protekcionizmusába; .

— amelyeknek nemzetközi piacstruktúráia nagymértékben oligapolinállit (gyógyszer, jármű, aluminium),y így a piacrajutás esélyei a nemzetközi vállaliartgrazdfaság—i integrációba való bekapcsolódás (szervezeiti—Atuloidonjogi összefonódás) nélkül kedvezőtlenek.

A gazdasárgszer-kezert külömböző .m'énoék iszeninti minősítése több oldalról jelzi,

hogy a szerkezeti el-awzlás korantsem ,,ré—mlátomwás" vagy úzjrllaijfta szabálya-zási tech—

znikálkkaail könnyen kezelhető ielenségkör. Az egyes mércék jelentősége természe—

ftese—n vállmaziak. _A jellemileg—i történelmi helyzetben a külgazdasági minősítési ;mxéíroe

jelentőség—e értékelődiömt fel. 4Ez a mérce mutatnia leg—egyértelműbben, hogy az Új

tipusú lvilággazdasági növekedési pályához ikev-éssié llemianaedva igazodó (jelenlegi gazdasági szerkezetben nincs sem dinamika. sem jövedelemtermelő képesség, sem exportképesség. sem egyensúly. ebből adódóan 'társadalmi—gazdasági biztonság sem. E lheilyzeit onvoslása követeli meg az ország (növekedési asdotisságaibólnmoz—

gástenéibőil és a nemzetközi Zip—ari munkamegosztás kapcsoil'onmendszenéibe valló"

iilnlte—gunállódás fo'lyommaiiból kiinduló akttiv szenkezetáta'lafkimá si strarcégiia kialakítását

és végrehajiásátt. "

TARGYSZO: Gazdasági szerkezet. Gazdasági helyzet.

PE3l-OME

Aarop Ha ocuosaunn pnna ouenouumx xpurepnea u—ccnenyer ro, nemm oöpasoM MH- poaue reuAeHuuu npeoőpasoaanua CTpYKTypr npomuwneunocrn a'rpamaiorca saeurepckoü npomumnei—mocm.

OH nonpoóuo ananuaupyer CTpYKTYpY aenrepcxoi npomumneunacm, pacnpmun uam- — Heüume npw-IHHH omnonemm or memnynaponnoro nanpasnenua paaamun. _

Aarop BthKöSblBaeTCH aa ycnopei-me paspaőonm " ocyuiecnnenun pemurenbnoű crpa'rerm npeoöpasoaaumi crpykrypm, ucxonameü ns soaMomuocrei nen—repcxoü 3KOH0- mum " 'rpeőoaaimü memnynapanuoro pasnenenm rpyga a npommmnennocm.

SU MMARY

The study examines using various measures of evaluation. how structural changes an international level are reflected in Hungarian industry.

The aiuuhor discusses in detail the structure of Hungarian industry. painting to the most important causes of devi—altion from the international development trend.

The authar urges the elaboration and effectuation of a dynamic strotegy of the stiruc- tural change which starts from the conditions of Hungarian economy and from the necessity of the international division af labour in industry.