TÖRTÉNETI DOLGOZATOK
EGYLETI KÖNYVTÁRAK A DUALIZMUS IDEJÉN
DR. REISZ LÁSZLÓ
Magyarország XIX. századi társadalmának vizsgálatában az egyletek mint sajátos társadalmi szerveződések alapvető fontosságú információkat nyújtanak a korszak jellemzői- ről. A hivatalos statisztika kezdettől fogva érdeklődést tanúsított irántuk. Egy 1862—es össze- írásukat követően (3) a Vargha Gyula nevével fémjelzett 1878-as felvétel páratlan gazdagságú és részletezettségű adatbázist hagyott az utókorra (5). E forrás részletes elemzésére csak utalva felhívom a figyelmet arra, hogy taglétszámuk és előfordulásuk alapján melyek tekinthetők a leggyakoribb egylettípusoknak. Jóllehet pontos definiálásuk és besorolásuk nem kis gond, az adatok elemzése során arra a következtetésre jutottam, hogy az egyletek ,,törzsállománya", azaz leggyakoribb típusai az önkéntes tűzoltóegylet, az olvasókör, népkör és a dalárda (4).
Némileg más a helyzet jelen esetben, mikor vizsgálatunk tárgya egy részterület, az egye—
sületi könyvtárak anyagának elemzése, célja pedig az, hogy ebből az egyletek életéről, tagjaik ízlésének számszerűsíthető jellemzőiről adjunk képet.
A száz évvel ezelőtti egyleti élet belső jellemzőinek kutatása csak indirekt úton valósít- ható meg, ennek egyik lehetséges formája az egyleti könyvtárak állományának vizsgálata.
Mivel az egyletek többnyire tényleges társadalmi igényekből létrejött spontán alakulatok, és egy könyvtár létrehozása, fenntartása nem kis anyagi áldozat, joggal tételezhetjük fel, hogy az egyleti könyvtárak állományából egy-egy népességcsoport korra jellemző, valós ízlés- és műveltségbeli helyzetére következtethetünk. E kérdés kapcsán nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyleti vagyon szerepét. Nyilvánvaló, hogy ez a tagok anyagi helyzetén és egyletalakító szándékaik komolyságán kívül az egylet jellegétől is függ, hiszen egy dalárda vagy egy társaskör fenntartása más tárgyi — technikai feltételeket igényel, mint egy olvasóegy- leté. Mindezek figyelembevételével azt feltételezzük, hogy az egyleti könyvtárak állományá- ból következtetve viszonylag objektív képet alkothatunk a különböző egylettípusok tagságá- nak gondolkodásáról, olvasási szokásairól, ízléséről.
AZ ADATGYÚJTÉS
Keleti Károly már 1874—ben, a Hivatalos Statisztikai Közlemények első évfolyamában felhívta a figyelmet egy középtávú adatgyűjtés elkészítésének fontosságára, mely munka, tervei szerint, a Statisztikai Hivatal közoktatási osztályának feladataként szerepelt. Elkép- zelése csak jó tíz év múlva, 1885—ben valósult meg. A Magyarország könyvtárainak állapotát feltáró, bízvást úttörő jelentőségűnek neVezhető munka könyvtáraink helyzetének átfogó, teljes körű feltárását tekintette céljául (5).
A felvétel eredményeit közzétevő György Aladár maga is tudatában volt az összeírás fontosságának, hiszen — mint írja — ,,. . . alig szükséges bizonyítani, hogy egy nemzetnek társadalmi viszonyait tekintve, már magában a könyvtárak s könyvek száma, hasonlóan
DR. aratsz: EGYLETI KÖNYVTÁRAK 621 a gyárak és gépek számához az ipar terén, bizonyos tekintetben fokmérő gyanánt szolgál—
hat". Munkájának célját így fogalmazta meg: ,,. . .alkalmat nyújtani a művelődéstörténelem s irodalom kutatóinak hogy az adatokat a nemzet szellemi fejlődésének kutatásánál s a jelen állapot megítélésénél . . . felhasználhassák". ((S) 1. old.)
A célul tűzött feladat nagyságánál csak annak nehézsége volt nagyobb. Ennek ellenére az összeírás lehetőség szerinti teljességre törekedett, vállalva az adatok értékelhetőségének némely vonatkozásban szükségképpen megjelenő egyenetlenségét. Az egyöntetűség érdeké- ben valamennyi könyvtártipus összeírását azonos elvek alapján, egységes kérdőív alkalma- zásával végezték.
A felvételbe kerülés krítériumaként az 1000 kötetes állománynagyságot jelölték meg (,,nagykönyvtárnak" egy gyűjtemény 10 000 kötetet meghaladó állománnyal számított).
Ezt a határt azonban — különösen a magánkönyvtárak esetében — nem kezelték mereven, mivel ,,. . . számos könyvtártulajdonos küldött be kisebb könyvgyűjteményről szóló adato- kat, ezeket sem véltük félredobandóknak, nemcsak azért, mert kis könyvgyűjtemények kö- zött is akadnak olyanok, melyek speciális jellegük vagy nehány ritka mű folytán értékesek, hanem főképp abból az okból, hogy a későbbi felvétel alkalmával mennél több adat legyen a statisztikában elsőrangú fontossággal bíró összehasonlításra". ((2) 3. old.)
A megközelítő teljeskörűség érdekében hatféle gyűjtőkörhöz fordultak adatokért:
] . a Hivatal ,,rendes" adatgyűjtői, azaz a megfelelő törvényhatósági tisztviselők;
2. a Hivatal sajtó útján való, nyilvános felkérése adatszolgáltatásra (értelemszerűen elsősor- ban a magánszemélyek tulajdonában levő gyűjteményekről);
3. az egyházi és iskolai hatóságok;
4. a különféle szak- és tudományos egyesületek, múzeumok;
5. prOminens közéleti személyiségek (akadémikusok, neves orvosok, ügyvédek stb.);
6. alispánok, polgármesterek (hogy mint a helyi viszonyok legautentikusabb ismerői továb—
bítsák a könyvtárral rendelkező egyesületekhez, intézményekhez).
Az adatgyűjtés méreteire jellemző, hogy közel 7000 kérdőívet küldtek szét. Az adat- felvétel rendkívül alapos volt: a könyvek és az olvasók számán túl részletes információkat gyűjtöttek az olvasóforgalomról, a könyvtár anyagi helyzetéről s magának a gyűjteménynek részletes jellemzőiről, összetételéről. A magunk részéről vizsgálódásunkat a gyűjtemények anyagának tartalmi megoszlására korlátoztuk, mely törekvésünket az a tény is indokolta, hogy ez a kérdéskör volt —— a viszonylag kis állományok esetében is — a legegységesebb, leg- adatgazdagabb.
Forrásunk a település nevének feltüntetésével a könyvtárak állományát ,,tudománysza- kek" szerint az alábbi tíz szakágat elkülönítve rendezte:
I. nyelvészet, 6. enciklopédia,
2. bölcsészet, 7. hírlapok,
3. történelem, 8. szépirodalom,
4. államtudomány, 9. tankönyv,
5. természettudomány, 10. vegyes.
,_ A szakrend kialakításakor figyelembe kellett venni, hogy a gyűjtemények állományának besorolását - ezt a gyakorta szakemberek számára sem mindig egyértelmü feladatot — több- nyire laikusok végezték, noha munkájukat megkönnyítette, hogy a kérdőív részletes magya-
!lúzattal szolgált az egyes tudományterületek besorolását illetően. így a nyelvészet körébe olták az irodalomtörténetet, az antik klasszikusokat; a teológia és az esztétika mellett lcsészet csoportjába került például az elméleti pedagógia is. A történelem együtt szere- á földrajzzal és annak segédtudományaival, míg a jog —- mai értelmezésben a tágabban egett társadalomtudományokkal — az államtudománnyal, nemzetgazdasággal, statisz-
* lés a politikával került azonos besorolásba. A természettudományok csoportja a mate- kát; valamint az orvosi, illetőleg a mérnöki tudományokat foglalta magában. Az encik-
622 DR. aratsz LÁSZLÓ lopedikus művek közé kerültek az ismeretterjesztő munkák, bibliográiiák és szótárak, mig a szakrendben ,,vegyes"-ként feltüntetett dokumentumok elnevezése naptárakat, egyleti év- könyveket, árjegyzékeket, iskolai értesítőket stb. jelölt.
A felvételben megkülönböztették az egyes művek ún. fizikai és szellemi egységeit az egyes szakcsoportoknál felsorolt művek, illetőleg darabszámuk elkülönítésével. (Az adatok össze- sítésénél többnyire közölték a gyűjteményben található füzetek számát is.) Az adatközlőket felkérték a lehetőségekhez képest legnagyobb gondosságra, amennyiben a besorolás nem megoldható, úgy legalább az állomány összesített értékét közöljék. Ha pedig ez sem lehetsé- ges, úgy legalább száz darabokban becslés szerint közöljék a gyűjtemény feltételezett adatait.
AZ EGYLETI KÖNYVTÁRAK
Forrásunk, mely teljes körű feltárásra törekedett, a könyvtárak 13 típusát különböztette meg: nyilvános, hatósági, felsőbb tanintézeti, szak— és középiskolai könyvtárakat, népokta- tási intézmények gyűjteményeit, valamint — felekezeti bontásban — a különféle egyházak kezelésében levő könyvtárakat. Felvételre kerültek a kölcsön-, illetőleg magánkönyvtárak, valamint a különféle egyletek, társulatok gyűjteményei is.
1. tábla A könyvtárak megoszlása típus és állománynagyság szerint
A könyvtárak A könyvállomány
A könyvtár tipusa
száma aránya száma aránya
(darab) (százalék) (darab) (százalék)
Magán- ... 913 40,1 2 167 469 29,6 Egyleti és társasági ... 330 14,5 393 354 5.4 Középiskolai ... 259 1 1,4 981 489 13,4 Népoktatási tanintézetek ... 204 9,0 225 757 3,1 Római katolikus szerzetesi ... 149 6,6 720 826 9.8 Római katolikus egyházmegyei ... 110 4,9 537 301 7,3
Kölcsön- ... 74 3,3 407 877 5.6
Hatósági ... 66 29 181 405 2,5
Felsőbb tanintézeti ... 43 l,9 402 194 5,5 Protestáns egyházi ... 37 1,6 84 057 1,1 Nyilvános ... 36 1,6 1 086 458 14,8
Szakiskolai ... 31 1,4 80 056 l,!
Görök katolikus egyházmegyei ... 18 0,8 59 955 0,8
Összesen 2270 100,0 7 328 198 100,0
Az egyleti és társasági könyvtárak anyaga az adatbázisnak csak egy részét képezi. Vizs- gálatunkat az egyleti könyvtárak anyagára korlátoztuk. Ezek elemzésével olyan információk- hoz juthatunk a társadalomról, amelyek egy sajátos szemszögből világítják meg a kisközös- ségek mentalitását.
Az egyleti könyvtárak jelentőségét támasztja alá az a tény is, hogy (a magánkönyvtárakra vonatkozó adatoktól eltekintve) az ilyen jellegű gyűjtemények száma a legtekintélyesebb.
György Aladár maga is hangsúlyozza e könyvtártlpus fontosságát. ,,Bármely nagy számban legyenek is . . . a hivatalos s egyházi könyvtárak, a nép műveltségi állapotára mindig meré- szebb és igaztalanabb a következtetés ebből a feladatukhoz képest . . . szakjellegű könyvtá- rakból, mint az egyesületek s társulatok könyvgyűjteményeinek minőségéből, mind a melyek elméleti s törvényes szabályoktól menten a közszükséglet s a műveltség fokának megfelelően
EGYLET! KÖNYVTÁRAK 623
alakulnak". ((2) 328. old.) Az állománynagyság szerint azonban az egyleti könyvtárak
az összes könyvtár között már csak átlagos helyezést érnek el, bár elég nagy a szóródásuk, hiszen ezt a körülményt elsősorban az egylet funkció szerinti jellege is befolyásolja.
Az adatfelvétel lehetőséget nyújtott az egyletek belső életének, izlésének vizsgálatára.
A csoportosítások révén módunk adódott a különböző típusú egyletek tagjai olvasási igé- nyének, szokásainak felmérésére, foglalkozás, illetőleg társadalmi réteg szerinti ízléstipusaik elkülönítésére is. Célunk kettős volt:
]. az egyletek típusától függetlenül az egyes szakágak között megmutatkozó kapcsolatok elemzése;
2. az egyletek típusai alapján elkülöníthető felhasználói igények, valamint ezek szakágak közötti kapcsolatának vizsgálata.
A feldolgozás alapjául minden esetben a forrás terminológiája szolgált, ennek alapján végeztük el a besorolást, s az alkalmazott tipológia megegyezik az 1878-as egyletstatisztika feldolgozása során alkalmazottal (4).
Az adatbázisban az egyes könyvtárak köteteinek darabszámát vettük tekintetbe. Ez volt az az adattípus, amelyet az esetek többségében pontosan megadtak, mely lehetővé tette az objektív összehasonlítást. Néhány esetben azonban gátolta a részletes feldolgozást, ha a forrás valamely egylet esetében nem közölt tudományterületenként darabszám szerint részletezett adatokat (vagy csak a gyűjtemény nagyságának összesítését adta meg), annak anyagát nem szerepeltettük. E kényszerű szelekció eredményeképpen adatbázisunkban 264 egyleti könyvtár anyagát regisztráltuk.
Feldolgozásuk két szinten történt:
I . az összes egyleti könyvtár adatának felhasználásával vizsgáltuk a gyűjtemények szakágan—
kénti megoszlását;
! 2. elemeztük előfordulásuk száma alapján a hat leggyakoribb egylet anyagának összefüggé- Seit típusonként.
Az egyleti könyvtárak szakágankénti összetétele
A teljes egyleti könyvtárállomány szakágankénti megoszlását több szempont szerint Vizsgáltuk. Az így előállított interkorrelációs mátrix anyagából nem csupán az egyes szak—
ágak összefüggéseire következtethettünk, hanem ezek összegzése alapján mód nyílott egy- mással való kapcsolataik összehasonlítására is.
Az egyleti gyűjtemények anyagának vizsgálatából látható, hogy összességükben az egy- tek 20 tipusa különböztethető meg, melyek könyvtáraiban összesen 294 980 kötet található.
k az egyletek mind előfordulásuk számát, mind jellegüket tekintve sokfélék. Nem egy ózülük pusztán egy alkalommal szerepel adatbázisunkban; s a gyűjtemények nagyságának
ródása is igen jelentős.
Az eredeti feldolgozás is elemzi a könyvtárak egylettípus szerinti jellemzőit. Az olvasó- ' ök, népkönyvtárak példának okáért — György Aladár megítélése szerint - ,,. . . nem oly 'hévmérői a művelődés fokának. A nép nem keresi a könyveket, a könyvtárak alapításában bb műveltségű egyének hatnak ízlésére, s a könyvek összegyűjtésében gátat vet elé tív hajlama, melynek megfelelően egy és ugyanazon megszeretett művet untalan ' gat, s kegyenczeit, nem törődve a változó divattal, évtizedeken át tartja meg." ((S)
ld.)
A ,,példaadás" egyértelműen a ,,magasabb műveltségű" körök, az ,,intelligencia" fel- lenne. Eltekintve attól, hogy a két (abszolút értelemben is legjelentősebb) egyleti típus, , esen az olvasó-, illetőleg kaszínóegylet szembeállítása értelmetlen, maga a szerző is : an van annak, hogy az utóbbiak éppenséggel nem tartják feladatuknak az általa
; funkciók ellátását, mivel azok ,,. .. tagjai többet gondolnak a mulatságra, mint
624 DR. metsz LÁSZLÓ az önműveló'désre". ((S) 330. old.) Nem csoda, ha ,,. . . a nemzet szellemi aristokratiája s az úgynevezett művelt osztály zöme között ma már tátongóvá kezd lenni az űr". ((S) 331. old.)
2. tábla.
Az egyleti könyvtárak típusai és azok jellemzői
Az egyleti könyvtárak
Az egylet típusa állománya
száma """_ '—
darab százalék
Olvasó ... 82 74 119 25,1 Kaszinó ... 75 116 162 39,3 Társalgó, önképző ... 29 28 456 9,7
' Tanító ... 19 15 226 5,2
Népkör ... 16 6 600 2,2
Polgári kör ... 12 9 157 3,1 Műkedvelő ... 10 23 246 7,9
Egyéb ... I 21 22 014 ' 7,5
Összesen 264 294 980 1 100,0
György Aladár kritikájának, mely mindenekelőtt a kaszinói könyvtárakat marasztalta el, egyik fő kifogása az volt, hogy e gyűjtemények kevés hangsúlyt fektetnek az ismeretek bőví- tésére. Ugyanakkor felrótta azt is, hogy kevéssé pártolják a magyar irodalmat. Láthatjuk, hogy ez nem köthető valamely típushoz — tehát a kaszinóegyletek könyvtáraihoz sem —, hanem az egyleti könyvtárak általános jellemzője.
Az összes egyleti könyvtár állományára jellemző a szépirodalom meghatározó fölénye:
a teljes állománynak közel 60 százalékát e szakág anyaga alkotja.
3. tábla.
Az egyleti könyvtárak állományának szakágankénti megoszlása
A könyvtárakban található könyvek
Szakág ——-—————————
száma aránya
(darab) (százalék)
Nyelvészet ... 11 464 3,9 Bölcsészet ... 6 434 2,2 Történelem ... 27 500 9,3 Allamtudomány ... 12 903 4,4 Természettudomány ... 10 352 3,5 Enciklopédia ... 8 179 2,8 Hírlap ... 9 050 3,1 Szépirodalom ... 169 516 57,4 Tankönyv ... 6 892 2,3 Vegyes ... 32 690 11,1
Összesen 294 980 100,0
Nyilvánvaló, hogy az egyletek könyvtári állományának összetételét elsődlegesen a gyűj- temény jellege, funkciója befolyásolja. Nem indokolt egy hangsúlyozottan ,,önálló" (s ön—
ellátó) gyűjternénytől ,,szakkönyvtári" funkciók ellátását számonkérni, Ami pedig a kultúr- politika szempontjainak érvényesülését —— például a magyar irodalom pártolása — illeti, ezek
EGYLETI KÖNYVTÁRAK 625
sem feltétlenül e szféra feladatai közé tartoznak, s így aligha indokolt azokat itt megköve- telni.
Feltűnő, hogy második helyen a ,,vegyes" anyagok szerepelnek. Ezek a gyűjtemények állományának mintegy 11 százalékát alkotják. Ez részben az adatok pontatlanságának is tulajdonítható. Az adatközlők némely esetben ugyanis nyilvánvalóan a kényelmesebb meg- oldást választva nem részletezték gyűjteményeik szakágankénti megoszlását, hanem egy- szerűen a ,,Vegyes" csoportba sorolták azt.
Nem meglepő ugyanakkor, hogy -— valamivel több mint 10 százalékos részesedéssel — a harmadik helyen a történelem áll, mely csaknem minden gyűjteményben a legnépszerűbb szakág. Ezt követően az államtudomány, a nyelvészet és a természettudomány meglehetősen alacsony értékei feltűnők, de még ezekben az értékekben is a kifejezetten szakmai jellegű egyletek könyvtári állományának hatása tükröződik.
Igen csekély az ,,általános műveltséggel" összefüggő, illetőleg egyértelműen a tanulást, képzést szolgáló állományrészek aránya: az enciklopédiák és a tankönyvek csekélyebb elő- fordulását minden bizonnyal az egyleti könyvtárak nem kifejezetten tudományos jellegével magyarázhatjuk.
A legalacsonyabb a bölcsészeti szakágat reprezentáló könyvek aránya. Ha az egyleti könyvtárak kapcsán sokat emlegetett (s nem pusztán financiális) önállóság a beszerzésben a reális igények, így mindenekelőtt a hasznosság elvének érvényesülésében nyilvánult meg, akkor azt mondhatjuk, bizonnyal keveseket érdekelt azegyletek tagjai közül a teológia avagy az elméleti pedagógia.
Tanulságos az egyes szakágak eloszlásának vizsgálata . Bár abszolút értelemben is kiemelkedő szerepével összefügghet, mégsem hagyhatjuk figy lmen kívül, hogy a szépiroda- lom anyagának eloszlása a legegyenletesebb. Ezt jóval kedvezőtlenebb értékkel követik a vegyes, illetőleg a nyelvészeti szakág adatai.
Hasonló szélsőségek vannak a másik irányban: a legnagyobb ingadozás a hírlapok el—
oszlásában mutatkozik, melyet — noha már jóval szerényebb értékkel — a természettudomány és az államtudomány adatai követnek. A hírlapokat illetően feltehetően a gyűjtemények jellege, a helyi szokások, igények stb. nagymértékben befolyásolhatták beszerzésüket. Az sem lehetett egyértelmű, mely esetekben képezték ezek a gyűjtemény szerves részét, és mikor nem, mindenesetre regisztrálásuk kevésbé megbízható, mint a könyveké. Más alkalmakkor viszont az egyletek céljának, jellegének befolyásoló hatása érvényesülhetett, mint például a természet- tudományok esetében.
Igen tanulságos az egyes szakágak állománya egymáshoz való viszonyának vizsgá- lata. A legerősebb összefüggés a történelem, az államtudományés a bölcsészet körébe tartozó állomány esetében volt kimutatható; mig a viszonylag ,,legfüggetlenebbeknek" a tankönyv, a szépirodalom és az enciklopédia bizonyultak.
Az egyleti könyvtárak az egylet típusa szerint
Az egyleti könyvtárak alapos vizsgálata, részletes elemzése csak megfelelő szempontok alapján történő elkülönítésükkel lehetséges. Az egyletek különböző típusai közül kiemeltük , a'hat leggyakoribbat, azaz az olvasó-, a kaszinó-, a társalgó- (önképző-), a tanítóegyletet és a népkört, valamint a különféle műkedvelő, műpártoló szerveződéseket. Mivel gyűjtemény-
* nagyságuk jelentős eltéréseket mutat, elkülönítésük mindenképpen indokoltnak tűnt.
* Mint az már az egyletek nevéből is kitűnik, céljaik sok tekintetben hasonlók: elsősorban társas időtöltés (némely esetben az önképzés hangsúlyozásával). Az egyetlen több—kevesebb gggal ,,szakmai" alakulatnak talán a tanítóegyletek tekinthetők.
, Az olvaso'egyletek közé tartozó csoportosulások képviseltetik magukat a legnagyobb hazámban (82) adatbázisunkban. Allományuk nagyságát tekintve jelentősen elmaradnak a ka—
626 DR. REISZ LÁSZLÓ szinói könyvtárak mögött. Gyűjteményük szakágankénti megoszlását mindenekelőtt a sza- bad idő eltöltése befolyásolta. Első helyen -— csakúgy, mint az összesített adatok esetében - a szépirodalom áll, melynek aránya közel 77 százalékos. Ugyanakkor nem hagyhatók figyel- men kívül az egylettipus kétségkívül meglevő ,,közművelődési" vonásai: az összesített ada- tokhoz képest a tankönyvek jelentősebb arányban fordulnak elő. (Bizonyos mértékig erre utalhat az enciklopédia típusú könyvek arányának csekély növekedése is.)
A szépirodalmi jellegű könyveket az államtudomány és a történelem követik. Tanulsá—
gos azonban, hogy a bölcsészet, a tankönyv, illetőleg az enciklopédia adatainak eloszlása ennél az egylettípusnál a legkevésbé egyenletes. Mivel a bölcsészet egyébként abszolút mérték- ben is a legkevésbé reprezentált tudományterület, e tényből az ebbe a típusba tartozó egyletek céljaiban megnyilvánuló jelentős polarizáltságára következtethetünk. Számosan közülük elsősorban a "szórakozást", a ,,társas időtöltést" kívánják szolgálni; egy részük azonban a tagok műveltségének szélesebb körű (bölcsészet, tankönyvek) elmélyítésére törekszik, amit az emlitett szakágak viszonylag kisszámú gyűjteményben való koncentrálódása is jelez.
Feltűnő ugyanakkor az egyes szakágak egymástól való függetlensége, amiből az állomány—
gyarapítás esetlegességére következtethetünk.
4. tábla A hat leggyakoribb egylettípus könyvtári állományának jellemzői
Az olvasó- ! Akaszinó— ! Atársalgő- [ Atanitó— A népkör makavelő
Szak ág _,4. MM egylet egylet
könyvtári állományának száma (darab)
Nyelvészet ... 2 204 4 819 900 477 391 1 953
Bölcsészet ... 621 2 064 346 1 234 504 1 134
Történelem ... 3 868 12 826 1 490 1 269 497 5 706
Allamtudomány ... 956 4 913 1 032 354 103 1 969
Természettudomány ... 661 2 224 240 647 165 4 472
Enciklopédia ... 1 162 2 670 800 526 203 396
Hírlap ... 682 7 176 792 120 168 49
Szépirodalom ... 56 967 69 425 19 005 3 291 3475 4 582
Tankönyv ... 1 502 454 352 3 137 561 63
Vegyes ... 5 496 9 591 3 499 4 171 533 2 922 Összesen 74 119 116 162 28 456 15 226 6600 23 246
Megoszlás (százalék)
Nyelvészet ... 3,0 4,2 3,2 3,1 5,9 8,4
Bölcsészet ... 0,8 1, 8 l,2 8,1 7 ,6 4,9
Történelem ... 5,2 ll,O 5,2 8,3 7,5 24,5
Allamtudomány ... l,3 * 4,2 3,6 2,3 l,6 8,5
Természettudomány ... 0,9 19 0,8 4,2 2,5 l9,2
Enciklopédia ... 1,6 2,3 2,8 3,5 3,1 l,7
Hirlap ... 0,9 6,2 2,8 0,8 2,5 0,2
Szépirodalom ... 76,9 59,7 66,9 21,6 52,7 19,7
Tankönyv ... 2,0 0,4 l,2 20,6 8,5 ' 0,3
Vegyes ... 7,4 8,3 12,3 27,5 8,1 12,6
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
100,0 100,0 A kaszinóegyletek történelmi gyökerei, hagyományai és könyvtáraik állománynagysága bizonnyal összefügg. Az alakulások számából következtethetően 1861 és 1870 között volt a legnépszerűbb ez az egylettípus. ((2) 331. old.) Előfordulásukat tekintve számuk valamivel
EGYLETI KÖNYVTÁRAK 627 kisebb, mint az előzőé, azonban könyvtári állományuk ennek közel másfélszeresét tömöríti.
Jelentőségét az is kiemeli, hogy történelmi hagyományai miatt ez az egylettlpus bizonyos mér- tékig mintajellegű.
Természetes, hogy állományukban legnagyobb arányban a szépirodalom képviselteti magát: csaknem 60 százalékos aránnyal. Jelentős még a történelmi tárgyú könyvek előfor—
dulása is, s a hírlapok valamelyest magasabb aránya is említést érdemel. Alacsony viszont a természettudomány, a bölcsészet s mindenekelőtt a tankönyvek előfordulása. Ez feltehető- leg az egylettípus jellegével magyarázható, melynek nem tartozott alapvető funkciói közé sem a kifejezetten tudományos (bölcsészet) sem a közművelődési (tankönyv) funkciók ellátása. *
A szakágak anyagának eloszlását tekintve ezúttal is a szépirodalom előfordulása a leg- homogénebb; amit mind annak jellege, mind pedig abszolút mértékben kiemelkedő előfor—
dulása magyaráz. Ezt követik az enciklopédia, illetőleg a nyelvészet adatai, amiből valami- féle ,,általános műveltségre" való törekvés szándékára következtethetünk.
Határozott különbség tapasztalható viszont a szakágak kapcsolatai terén. Figyelmet érdemel, hogy a ,,humán", illetőleg a ,,reál" műveltséganyag megkülönböztetésével nem talál- kozunk. Mivel a kapcsolatok intenzitása is rendkívül magas, ez minden valószínűség szerint tudatos, tervszerű állományépitési törekvések hatását tükrözi. Ez a funkció a szakág jelle- gétől függetlenül a ,,tudományos" művek beszerzése egészének területén érvényesül, meg- kérdőjelezve az igények spontaneitását.
A'társalgó- (önképző-) egyleteknek az előző típussal való rokonsága csak látszólagos:
gyakorlatilag már az 1878-as egyletstatisztika adatainak feldolgozásakor határozottan elkü- lönülő társulásként szerepeltek (4) Ellentmondásra következtethetünk az egylet nevében is megmutatkozó nem egyértelmű funkciójából. Bár a megkülönböztetés nem könnyű, a ma- gunk részéről az önképzés szerepét tartjuk hangsúlyosabbnak. Természetesen bizonyos mér- tékig nem zárható ki presztízsszempontok érvényesülése sem, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nem minden társalgóegylet rendelkezett könyvtárral; ahol tehát ilyen van, joggal feltételezhetjük, hogy tényleges igények kielégítésére hozták létre s tartották fenn, s az ilyen szerveződésekben az önképző jelleg jut érvényre.
Állományának megoszlását tekintve részben hasonló képet kapunk mint a kaszinóegylet esetében, ami a két alakulat szerveződésének közös vonásaira enged következtetni. Feltűnő ugyanakkor a populáris elem jelentősebb súlya. Ez mindenekelőtt a tankönyvek nagyobb arányában, valamint a legkevésbé ,,közérthető" tudományterületek, a bölcsészet s a termé- szettudományok szakágainak háttérbe szorulásában mutatkozik meg.
Eltérő gyűjteményeik szakágak szerinti egyenletessége is. Első helyen ez alkalommal is aszépirodalom áll, melyet a történelem és az államtudomány szakágai követnek; míg a leg- kevésbé egyenletesnek a hírlapok, az enciklopédiák, valamint a bölcsészet állományai bi- zonyulnak.
Összefüggéseik két vonása emelhető ki : egyrészt, hogy azok igen hasonlítanak a kaszinó- egyletnél tapasztaltakra, másrészt intenzitásuk jóval csekélyebb. A ,,reál", illetőleg a ,,hu—
mán" szakterületek kapcsolata és a szépirodalom, valamint a tankönyvek függetlensége kaszinóegyletéhez hasonló. Az adatok alapján általában megkockáztatnánk azt a feltevést, img _gyűjteményszerveződésük tekintetében a két egylettípus számos rokon vonást mutat, nlyannyira, hogy a társalgóegylet mintegy a kaszinó ,,populárisab " változatának tekinthető, : A tanítóegyletek típusa az előfordulásuk száma alapján elkülönített szerveződések közül rivel az egyetlen, amely valamely konkrét szakmához, foglalkozáshoz köthető. Noha ' az ebbe a típusba tartozó egyletek száma, sem pedig gyűjteményük nagysága nem mér- az előzőkéhez, még így is számottevő állományt tömörítenek. A kulturális jelleg könyvtárak kapcsán készitett elemzések esetében természetszerűen megnyilvánuló -—
itt is egyértelmű, ami azonban feltétlen különbséget jelent, hogy itt a ,,kultúraközve—
628 DR. musz LÁSZLÓ títők" csoportosulásáról beszélhetünk. Ezt szakágainak rangsora is igazolni látszik. E téren két feltűnő különbséget fedezhetünk fel. Egyrészt a szépirodalom korábban egyértelmü vezető szerepe itt megszűnik, helyét a vegyes anyag vette át; másrészt az egyes szakterületek anyagának megoszlása a korábbinál jóval egyenletesebb. A vegyes szakágba tartozó doku- mentumok jellegét tekintve egyértelmű, hogy vezető szerepük az egylet tipusából fakad.
Igen jelentős a tankönyvek szerepe: a szakági lista harmadik helyén állnak. Feltűnő a ,,humán" terület (különösen a bölcsészet) szokásosnál nagyobb súlya; mely ugyanakkor az államtudomány és a hírlapok erős háttérbe szorulásával jár, ami minden valószínűség szerint az egylettipus szakjellegének tulajdonítható.
Ez a körülmény határozza meg az egyes szakágakba tartozó anyag eloszlásának egyen—
letességét is. Első helyen a nyelvészet, majd pedig a történelem és a bölcsészet állanak; míg a vegyes, a hírlap és a szépirodalom szakágai a legkevésbé homogének. Nyilvánvaló, hogy ebben az egylettípus szakmai jellegének meghatározó szerepe érvényesül.
Az egyes tudományterületek kapcsolatait tekintve a ,,humán" és a ,,reál" kultúra vala- melyest elkülönülése tapasztalható; valamint feltűnik a szépirodalom és a hírlapok arányá- nak csökkenése.
Az (ön)képzésre törekvés a népkó'rben is határozottan megfogalmazódik, érvényesülése azonban — feltehetően a szakmai jelleg hiánya miatt — kevésbé határozott. Ha a tanítóegylet esetében a kultúraközvetítők ,,felülről" történő szerveződéséről beszéltünk, úgy itt ennek mintha ,,alulról" képződését tapasztalnánk.
Legnagyobb arányban a szépirodalom képviselteti magát : a gyűjtemények állományának több mint felét teszi ki. Közvetlenül ezt követik a tankönyvek és a vegyes szakág anyagai, ami az egylettípus kulturális, önképző jellegét hangsúlyozza. Érdekes, hogy az egyebütt több- nyire háttérbe szoruló bölcsészet itt viszonylag jelentős szerepet játszik. A legkisebb mérték- ben a természettudomány és az államtudomány képviselteti magát. A szakágak anyagának eloszlása bizonyos mértékig szokványos: a leghomogénebbnek a szépirodalom anyaga tekint- hető, melyet az államtudomány és a hírlapok adatai követnek. A legkevésbé egységesnek a bölcsészet, a nyelvészet, illetőleg a természettudomány tekinthető. Ez — különösen a bölcsé- szet viszonylag magas arányát figyelembe véve — a népkörök céljait tekintve erős differen—
ciálódására enged következtetni. Feltehetőleg arról van szó, hogy bizonyos alakulataik pusztán olvasó—, társalgókörként működtek; mig másoknál a (köz)művelődési funkció erő—
sebben érvényesült.
A szakágak összefüggéseiből kimutatható, hogy a gyűjteményépitésben —- legalábbis ami annak szakmai vonatkozásait illeti — bizonyos mértékig a kaszinó esetében megfigyelt tudatos állományépitési gyakorlat érvényesül. Erre következtethetünk a szaktudományok ,,humán"
és ,,reál" jellegüktől—függetlenül jelentkező igen erős összefüggéseiből is. A hírlapok közmű- velődési szerepére ez esetben az enciklopédia és a tankönyvek szakágaival mutatott össze—
függéseiből következtethetünk; a szépirodalom (magas előfordulási aránya ellenére) a meg- szokott módon elkülönül. A vegyes szakágnak a bölcsészettel, természettudománnyal s a történelemmel mutatott erős összefüggéseit a vele kapcsolatosan korábban már említett gyűjteményépítési sajátosságok magyarázzák.
A műkedvelőegylet jellegét, célját tekintve számos átfedéssel találkozhatunk. A tágabb értelemben véve kulturális tevékenységek pártolása, űnanszírozása a társas szórakozás igé—
nyével keveredik.
' Adatainak megoszlásából arra következtethetünk, hogy fő célja mindenekelőtt tagjai művelődésének, képzésének elősegítése. Ennek egyik jele azis, hogy a szépirodalom anyaga a történelem mögött a második helyre szorul. Ez azért is ügyeimet érdemel, mivel utóbbi elő- fordulása ennél az egylettípusnál nem feltétlenül és nem kizárólag a szórakozást szolgálja.
A tagok képzésének határozott igényét jelzik a különféle tudományterületeket reprezen- táló állományrészek számottevő értékei. Nincs szó azonban a ,,humán" és ,,reál" kultúra
EGYLETI KÖNYV'I'ÁRAK 629 megkülönböztetéséről. Ezt többek között az is mutatja, hogy a természettudomány aránya igen magas: a szépirodalommal azonos szinten szerepel. Ha arányukat tekintve nem is, de előfordulásukat tekintve az egyéb diszciplinák is figyelmet érdemelnek.
Igen alacsony a hírlapok és a tankönyvek aránya. Előbbi esetében az egylet kulturális jellegének érvényesüléséről beszélhetünk. Ugyanis ahol a kulturális igény megelőzi a társas időtöltés, szórakozás elvárásait — mint például az olvasó- vagy a tanítóegyletek esetében —, ott a hírlapok aránya meglehetősen csekély. A tankönyvek tekintetében is erről lehet szó:
mivel ezek az elemi képzést segítik elő (mint azt például a földmivesegyletek anyagának meg- oszlása mutatja), így az egyleti gyűjteményekben való előfordulásuk nyilvánvalóan kiegészítő jellegű. Célja olyan ismeretek nyújtása, olyan igények kielégítése, melyekre többnyire nem az egyleti élet kínál lehetőséget. Ezt bizonyítja az is, hogy e szakág anyagának előfordulása még az ifjúsági egyletek esetében sem számottevő.
A gyűjtemények által tükrözött rétegjelleg
Az egyes egylettípusok elemzésén túl tanulságos ezen alakulatok társadalmi hovatarto- zásának tisztázása is. Többnyire már ebből lehet arra következtetni, hogy az egylet mennyiben képvisel valamely foglalkozáshoz tartozókat, illetőleg társadalmi csoportot. Rétegjelleg sze- rint hat egylettípust különböztethetünk meg: ifjúsági, nő—, polgári, munkás-, földműVes- és réteghez nem köthető egyletet. E megkülönböztetések kettős célt szolgálnak: részben a konk- rét, foglalkozási—hivatási alapon szerveződött társulások vizsgálatát, részben pedig olyan, réteghez nem köthető ismérvek (ifjúsági, illetőleg nőegyletek) csoportosító hatásának elem- zését, amelyek önálló típusként is jelentkeztek. A réteghez nem köthető egyletek kategóriá- jának kialakitása azért bizonyult szükségesnek, mert e függetlenség ténye maga is csoport- képző, minősítő tényező lehet. Ez utóbbi csoport vizsgálata során feltűnő, hogy az adatok eloszlása rendkivül egyenetlen. Önmagában véve ebből még nem következtethetünk az egyes tipusok jelentőségére. Nyilvánvaló, hogy számos olyan, itt nem tárgyalt fontos egyletszer—
vező funkció lehetséges, amelyek alapján jelentős társulati aktivitás bontakozhat ki, ám e funkciók nem feltétlenül igénylik egyleti könyvtár létrehozását, fenntartását. Elég ezzel kap—
csolatosan a nőegyletek tipikus társulási formájára, nevezetesen a jótékonysági egyletekre utalnunk. A réteghez nem köthető egyletek jelentős arányából következik, hogy állományaik sokban hasonlítanak a teljes egyleti könyvtárállomány összesített anyagának jellemzőihez.
Mint az 5. táblából látható a réteghez nem köthető egyletek könyvtári állományában a szépirodalom előfordulása a legjelentékenyebb. Ezt az ún. vegyes és a történelem szakágak adatai követik, a hírlapok és a bölcsészet körébe tartozó gyűjteménth eltekintve nincs szá- mottevő különbség: a réteghez nem köthető egyletek esetében is a történelem számít a ,,leg—
népszerűbb" tudománynak, s előfordulását tekintve a bölcsészet a legkevésbé kedveltnek.
Az egyes szakágak gyűjteményrészeinek homogenitása azonban eltérő: bár a szépiro- dalom aránya jelen esetben is a legegyenletesebb, a réteghez nem köthető egyleteknél ezt a nyelvészet helyett az enciklopédia adatai követik.
Más a helyzet a polgári orientációjú egyletek állománya esetében. Meg kell jegyeznünk, hogy a ,,polgár" fogalmának definiálására nem vállalkozhattunk, hanem minden esetben vizsgálath forrásának terminológiáját követtük. Noha mind abszolút előfordulását, mind pedig arányát tekintve itt is kiemelkedő a szépirodalom szerepe, más szakágakban azonban már számottevő különbség mutatkozik. A tankönyvek s a bölcsészet szakágainak -— leginkább a tanítóegyletek, illetőleg népkörök jellemzőihez hasonlóan —— jelentős előfordulásából egy- fajta ,,közművelődési jelleg"-re következtethetünk. Az ismeretszerzés hatékonyságára való törekvés (tankönyvek) nem párosul szűk látókörű pragmatizmussal, legalábbis erre követ- keztethetünk a bölcsészet kevéssé ,,praktikus" diszciplínájának viszonylag jelentős előfor-
dulásából. .
630 DR, REISZ LÁSZLÓ Még szembetűnőbb mindez az egyes szakágak gyűjteményeinek eloszlását vizsgálva.
Első helyen ezúttal is a szépirodalom áll, de ezt — akár mint az egyetlen ,,szakmai" csoporto—
sulásként értékelhető tanitóegyletek esetében — a történelem és a bölcsészet adatai követik.
(A szépirodalom anyagától eltekintve a párhuzam a továbbiakban is kimutatható.) Az egyes szakágak vonatkozásában már jelentős, nem csupán intenzitásbeli, hanem tartalmi eltéré—
sekre bukkanunk. Bár a polgári jellegű egyletek esetében az egyes szakágak összefüggései gyengébbek, kimutatható a ,,humán", illetve ,,társadalomtudományok" kapcsolata; míg a reáliák esetében erről nem lehet szó. Szokatlan továbbá a hírlapok és az államtudomány szakágainak erős összefüggése. Mivel a hírlapok az elemzett típusnál a legalacsonyabb arány- nyal képviseltetik magukat, feltételezhetjük, hogy azok döntően szakmai jellegűek. Ezt való- színűsítheti, hogy elsősorban néhány nagyobb gyűjteményre korlátozódva fordul elő.
5. tábla
Az egyleti könyvtárak állománya szakág és az egylet rétegjellege szerint
A réteghez ..
nem A polgári A munkás- ággá-. Az ifjúsági A nő-
Szakág (%i???) ' (N: 59) (Nza) (N: 5) (N: 4) (N: 2)
egyletek könyvtári állományának száma (darab)
Nyelvészet ... 9 695 , 1 427 278 10 50 4
Bölcsészet ... 4 499 1 876 24 4 25 6
Történelem ... 23 524 3 300 123 34 519 —
Államtudomány ... 8 562 1 296 2481 547 17 —
Természettudomány ... 8 059 1 721 387 180 5 —
Enciklopédia ... 4 811 1 693 1510 85 80 ——
Hírlap ... 8 142 794 20 26 42 26
Szépirodalom ... 131 956 29 145 3001 845 978 591
Tankönyv ... 2 472 3 420 122 730 59 89
Vegyes ... 23 929 6 218 692 1072 29 750
Összesen 225 649 [ 50 890 8638 3533 1804 ; 1466
Megoszlás (százalék)
Nyelvészet ... 4,3 ! 2,8 3,2 0,3 l,8 ! O,2
Bölcsészet ... z,o ! 3,7 o,3 , o,1 0,9 ! 0.2
Történelem ... 10,4 ] 6,5 1,4 [ 1.0 18,5 —
Államtudomány ... 3,8 2,6 [ 28,7 ' 155 0.6 —
Természettudomány ... 3,6 i 3,4 4,5 5,1 (),2 —
Enciklopédia ... 2,1 ! 3,3 175 2,4 2,9 ; —
Hírlap ... 3,6 Le az o,7 1.5 ; 0.8
Szépirodalom ... 58,5 57,2 34,8 239 705 74,6
Tankönyv ... 1,1 6,7 1,4 20,7 2,1 2.6
Vegyes ... 10,6 12,2 ao 30,3 LO 21,6
Összesen 100,o 100 0 100,0 100 0 100,0 ! mao
!
A munkásegyletek állománya határozott olvasási, ízlésbeli eltérést mutat. A szépiroda—
lom itt is vezető szerepet játszik, ennek ellenére aránya az eddigiekben megszokottnak csak töredéke. Ugyanakkor az államtudomány és az enciklopédia körébe tartozó munkák jelen- tősége igen nagy. A gyűjtemények szakági megoszlása határozott képzési, közművelődési célokat sejtet, mégpedig a populárisabb ismeretterjesztésnél magasabb szinten, amire egyéb- ként a tankönyvek alacsony részesedéséből is következtetni lehet.
Határozottan feltűnő az itt megfogalmazódó elvárások gyakorlati jellege. Erre nem csu- pán a bölcsészet körébe tartozó munkák csekély száma utal (ez a szakág más egylettípusok
EGYLETI KÖNYVTÁRAK
63 ] esetében sem az élvonalban helyezkedik el), hanem példának okáért a történelem markáns háttérbeszorulása. Ez utóbbi a réteghez nem köthető, illetőleg a polgári egyletekhez képest kimutatható egyik leghatározottabb eltérés. A hasznosság elvének érvényesülésében meg—
mutatkozó különbség oka feltehetőleg az egyletek eltérő céljaiban jelentkezik. A történelem
—- egyébként abszolút értelemben véve is a legnépszerűbb tudomány — bizonyos mértékig a szépirodalom kedveléséhez hasonlítható, tényleges hasznosságuk aligha különböző. Ez az ennél az egylettipusnál határozottan érvényesülő pragmatizmus a magyarázata annak, hogy a nyelvészet körébe tartozó munkák száma is jóval meghaladja a történelemre vonat- kozó értékeket.
A másik feltűnő különbség a munkásegyletek esetében a hírlapok igen csekély előfor—
dulása. Ennek okát illetően feltételezésekre vagyunk utalva, mindazonáltal aligha tévedünk, amikor e jelenségben is célszerűségi szempontok érvényesülését véljük felismerni. A hírlapok ,,műfajából" következően elsősorban a szabad idő eltöltésében játszott szerepüket emelhetjük ki, s ennél az egylettlpusnál nem ez a funkció dominál. Az egyletek ,,munkás" jellegéből fa- kadó foglalkozási hatás is érvényesülhet: a hírlapok általános jellege, amely más egylettípu—
sok esetében éppenséggel a réteghatárokon felülemelkedhetett, itt bizonyos mértékig gátló tényezőként szerepelt.
A földműves jellegű egyesületek gyűjteményeiben az előbbi típushoz hasonló megoszlá- sokat tapasztalhatunk. A közvetlen hasznosságra való törekvés, ha lehet még erősebb, tény- leges érvényesülése azonban némileg ellentmondásosabb. A szabad idő kellemes eltöltése, a szórakozás igénye háttérbe szorul (a szépirodalom aránya ennél az egylettipusnál a leg- alacsonyabb).
Tagjai önképzési igénye a munkásegyletekhez viszonyítva — legalábbis a könyvtárállo- mány szerint —— egyértelmüen alacsonyabb és egysíkúbb. Előbbit a tankönyvek számottevő előfordulása, míg az utóbbit a szaktudományok (államtudományt leszámitva) csekély adatai példázzák. Nem egyértelmű viszont a vegyes szakág körébe tartozó állományrészek kiemel—
kedő arányának értelmezése. Ennek egyedülállóan magas aránya részben besorolási, értel—
mezési problémákra vezethető vissza, részben az állománygyarapítás esetlegességeit tükrözi.
Az adatbázisunkban szereplő ífiúsági egyesületek könyvtárai szokványosak. Noha az életkor mint csoportképző, rendező tényező elvileg eltér a foglalkozási——hivatásiszem- pontokon alapuló megkülönböztetéstől, ennek gyakorlati hatása alig érvényesül. Elsősorban a szórakozás, a szabad idő eltöltésének igénye a meghatározó. A gyűjtemények mintegy kétharmadát a szépirodalmi anyag teszi ki. A tudományokat a történelem képviseli, s az elő- fordulásában tükröződő igény aligha különbözik minőségileg a szórakozásnak aszépiroda- lom kapcsán határozottan megfogalmazódó elvárásától. Ezt igazolja egyébként a tanköny- vek csekély előfordulása is.
A nőegyletek képviselik a legcsekélyebb részt adatbázisunkban. Mint arra már utaltunk, ez nem annyira értékítélet, mint inkább a nőegyletek sajátosságainak következménye. Mi- ként az ifjúsági egyletek, a nőegyletek sem foglalkozási—hivatási alapokon szerveződnek.
Gyűjteményeik szerkezetét tekintve feltűnik azoknak az előző típushoz igen hasonló szer- kezete. A szórakozás iránti igény hasonlóan meghatározó fontosságú. Ez nem csupán a szép- irodalom minden korábbi típushoz képest is kiemelkedő arányában, hanem a szaktudomá- nyok csaknem teljes hiányában is megmutatkozik. Az előző típussal való rokonságára követ- keztethetünk a vegyes szakág anyagának viszonylag figyelmet érdemlő szerepléséből, feltehe—
tőleg ennek okai is a korábban ismertetettekkel azonosak.
*-
Vizsgálódásainkat összefoglalva reméljük, hogy sikerült valamelyest megvilágítanunk a dualizmuskori egyesületek belső életének néhány kevéssé ismert jellemzőjét. Az egyletek könyvtárai koruk ízlésvilágának, elvárásainak objektív mutatóiként lehetőséget nyújtanak
632 DR. REISZ: EGYLETI KÖNYVTÁRAK a társadalom mikroközösségeinek megismerésére, (egymásra) hatásuk számszerűsített formá- ban történő elemzésére.
Nem vállalkozhattunk a teljességre: nem volt szándékunkban egy kérdés egyszer s mindenkorra történő lezárása, hanem mindenekelőtt az ötletadás, a további kutatás ösztön—
zése. Ha ennyit sikerült elérnünk, úgy munkánk már nem volt haszontalan.
IRODALOM
(l) Dobrovits Sándor: Budapest egyesületei. Statisztikai Közlemények. 74. köt. 3. 52. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala. Budapest. 1936. 166 old.
(2) Magyarország különböző egyletei. Szerk.: Hunfalvy János. Statisztikai Közlemények. IV. köt. !. füzet. Pest.
1862. 246—269. old.
(3) Magyarország egyletei és társulatai 1878—ban. Szerk.: Vargha Gyula. Hivatalos Statisztikai Közlemények.
Budapest. 1880. XLII. 571 old.
(4) Reisz László: Egyletek a dualizmuskori Magyarországon. Statisztikai Szemle. 1988. évi 10. sz. 930—946. old.
(5) Magyarország köz- és magánkönyvtárai 1885—ben. Szerk.: György Aladár. Hivatalos Statisztikai Közlemények.
Budapest. 1886. 615 old.
TÁRGYSZÓ: Történeti statisztika. Kulturális intézmény.
PE3IOME
ABrop Buocnr cnoü siman a nccnenonarme camonenrenbnbrx, JIOÖpOBOIIbeIX oőruecns a Ben- rpmr !; xonne MHHYBIIICI'O Beka n cnocoőcnzyer Gonee uonpoőnorvry osnaicomnennio c nx paőoroü.
I/Ia nannbrx cnnonmoíir nepenucn Beurepcrcnx önönnorex, noxaabnaatoiueü nonomenne B 1885 rony, MOKHO narancs], semen, nro őnőmorem noőpoeonbnbrx oöruecra xax no cBoemy meny, rak a Kamomy (bonny HrpaJm BerMa namuyro pont, B icynbrypnom panama crpanbt.
Oőmme nannme ncro'mmca nosaonsrer npousaoimn, neneuue Knmxnoro (honna no cneunanb- nocmM, oőecneunaax TaKnM oőpa30M BO3MO)KHOCTL mm uncnoeoro Bupamenun 'iHTaTchCKPIX Ha- BLIKOB B omermnbrx runax noőpoeonbnbrx oőmecTB n, coornercraenno, nna ananma no oőiuecrnen- HMM CJIOHM.
SUM MARY
The study is a contribution to the analysis and thorough knowledge of thc activities of spon—
taneous collectives of the Hungarian society at the end of the 19th century.
The data of the full—scope survey on the conditions of Hungarian libraries in 1885 indicate that the libraries of associations played very important role in the field of culture and education, as regards both their number and book stock.
The ample data source makes possible to asses the collections by specific branches, thus enables the guantitication of reading patterns characteristic to certain types of associations, as well as the analysis by social strata.
