STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
KULFULDI STATISZTIKAI IRODALOM"
GAZ DASÁGSTATISZTI KA
BOURGEOlS-PICHAT. .l. -— CHAFRON, J. E.:
A NEMZETI JUVEDELEM MEGOSZLÁSA A TÖKETÉNYEZÖ ÉS A MUNKA KÖZÖTT (Répartition du revenu national entre capital et travail: application du financement des systémes de retraite.) — Pcpulatíon. 1979. 1. sz. 43—64. p.
A témában folytatott korábbi vizsgálódá—
saik során a szerzők arra a megállapításra jutottak, hogy a nyugdíjalap finanszírozására olyan rendszer életbe léptetésére volna szük- ség, amely a tőketényező jövedelméből min- den évben mintegy a munkabérek 40 száza- lékának megfelelő összeget vonna el. Ez az
* összeg olyan magasnak tűnik, hogy a rend- szer funkcíonálását, alkalmazhatóságát már eleve kérdésessé teszi. Ahhoz azonban. hogy a felvetett kérdésre megnyugtató választ le- hessen adni, elsősorban azt kell megvizsgál- ni, hogy a nemzeti jövedelemben a termelési tényezők milyen arányban vesznek részt, il- letve annak megtermelésében mekkora a tő- ketényezőnek és a munkának a szerepe. Eh- hez mind az ENSZ, mind az OECD adatgyűj—
teményei kellő információval szolgálnak.
Az első probléma a tőkejövedelmek keze- lésében. illetve szétválasztásában van. A ház- tartások jövedelmein belül a bérjellegű jöve- delmek mellett a szerzők megkülönböztetik a gazdasági vállalkozásból eredő jövedelme- ket (revenu d'entreprise) és a tőketulajdono- soknak a tulajdon, illetve birtoklás puszta té—
nyéből származó jövedelmeit (revenu de la propriété). Ez utóbbiak egyértelműen a tőke- tényező számlájára írhatók (ilyen például a részvények osztaléka vagy a mezőgazdasági terület bérbeadásából származó jövedelem).
A vállalkozásból folyó jövedelmekhez tartoz- nak azok a jövedelmek, amelyek a háztar—
tásokhoz saját termelőtevékenységük ellenér—
tékeként folynak be (kisiparosok, földműve- lők, kereskedők. szabad foglalkozásúak tevé-
kenységéből származó jövedelmek). Ez utób- biakban a végzett munka és a befektetett tőke ellenértéke gyakran együttesen jelentke' zik. Márpedig, haanyugdíjak fedezetéről a rendszer a tőkejövedelmek részbeni elvoná- sával kíván gondoskodni, ez utóbbiak össze- gét pontosabban meg kell határozni. A szer—
zők erre közelítő módszert ajánlanak.
Módszerük lényege a következő gondolat- meneten alapul: ha egy ország gazdaságilag fejlődik, a kisebb vállalatok (kisiparosok, csa- ládi vállalkozások, kisüzemek) száma rendsze- rint csökken, mert üzemeltetésük nem gaz- daságos: megszűnnek vagy összeolvadnak.
Ennek folytán a fejlődő gazdaságokban csök—
ken a háztartások jövedelmének az a hánya- da is, amely a termelés eredményéből a tő- ketényezőre esik. Ez grafikusan is szemléltet- hető úgy, hogy az abszcissza tengelyen áb- rázoljuk a háztartások vállalkozásból folyó jö—
vedelmének arányát, az ordinátán pedig a háztartások bérjellegű jövedelmeinek ará- nyát. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a jövedel- mek egyre inkább az ordináta irányában to- lódnak el, vagyis a vállalkozásokból, illetve a tőketulajdonosi minőségből származó jöve- delmek aránya az összes háztartási jövedel- meken belül mindinkább csökken. Ez az irány- zat volt jellemző több fejlett tőkés országra az 1965—1976 közötti időszakban. Azt, hogy ez az irányzat milyen mértékben folytatódik a jövőben, pontosan megmondani nem le- het; az azonban bizonyosnak látszik, hogy bármilyen mértékben növekedjék is a bérjel—
legű jövedelmek aránya, s igy a százalék- arányt kifejező jövedelmek bármennyire kö- zeledjenek is az ordináta tengelyhez, ezt el- érni mégsem fogják, mert a gazdaságilag fejlett országokban is szükségképpen fenn- marad a háztartási jövedelmek bizonyos nem
bérjellegű hányada.
'A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a "Statisztikai Irodalmi Figyelő"-ben ::
külföldi statisztikai könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.
A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv— és folyóiratcikk—
lsmertetésekre tagolódik. (Ezeket ' választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők, illetve ahol szerző nincs, (: cimek betűrendjében következnek egymás után.
1 272
A szerzők a háztartások bérjellegű és nem bérjellegű jövedelmei közötti kapcsolat szo- rosságát regressziós összefüggés segítségével vizsgálták. A háztartások összes jövedelmét száz százaléknak tekintették, s az 1965—1976 közötti időszakra fel is írták a regressziós egyenes egyenietét több fejlett tőkés ország- ra vonatkozólag; így az Egyesült Államokra, a Német Szövetségi Köztársaságra. Kanadá- ra. Ausztráliára és Svédországra, valamint az 1959—1977 közötti szakaszra Franciaországra is. A bér- és a tőkejövedelmek közötti kap- csolat minden esetben szoros, de a regresz- sziós egyenes meghatározásának ebben az esetben az ad jelentőséget, hogy az egyenes egyenletének konstans tagja (az ordináta tengely metszéspontja) fejezi ki azt az érté- ket, amelyet a háztartások összes jövedel- mén belül a tőketényezőnek tulajdonítható jövedelmek képviselnek.
Ennek alapján úgy találták, hogy Francia- országban 1959—1977 között a háztartások nem bérjellegű jövedelmei 11,9 százalékra, tehát kereken 12 százalékra voltak becsülhe- tők. Számitásuk eredményét az INSEE és a CERC (Centre d'Etude des Revenus et des Coűts -— Jövedelem és Árkutató Központ) ez irányú számításai segítségével ellenőrizték.
A nemzetgazdasági elszámolásokban kimuta- tott tőkejövedelmek tehát valamivel maga- sabbak, minthogy a háztartások jövedelmé- nek fenti hányada is oda számítandó, amit a nyugdíjrendszer megállapításakor, illetve reformjakor figyelembe kell venni.
(ism.: Nyáry Zsigmond)
GREENFiELD, C. C. — FELL, H. A.:
AZ ÁRHATÁSOK BECSLESE
A TÁRSADALMl ELSZÁMOLÁSI MATRIXBAN
(The estimation of price effects in a social ac—
counting matrix.) -— The Review of Income and Wealth. 1979. 1. sz. 65—81. p.
Szerzők célja annak a kérdésnek megoldá- sa, hogy milyen módon célszerű figyelembe venni a forgalmi adókat és egyéb közvetett adókat az ENSZ nemzetgazdasági számla- rendszerének (SNA) 2.1-es táblájában, amely az egész rendszert egy társadalmi elszámo- iósi matrix (social accounting matrix — a to- vábbiakban SAM) formájában ábrázolja.
Vizsgálatukat egyelőre a forgalmi adók keze—
lésének problémájára korlátozzák. mivel en- nek megoldása után közvetlenül adódik az eredmények általánosításának lehetősége a termelőtevékenységben bekövetkező árválto- zások valamennyi formájára vonatkozóan.
Az egyszerűség kedvéért feltételezik, hogy valamennyi iparág csak egyetlen terméket gyárt, így a termék—iparág, a termék—termék és az iparág—iparág matrix megegyezik egy-
STATISZTIKAi lRODALMl FIGYELÖ
mással. A matrix Uij eleme azt mutatja, hogy a j—edik iparág milyen mennyiséget használ fel az i-edik iparág termékéből. Az árakat egyelőre egynek veszik, az adatok tehát egy- szerre jelölnek mennyiséget és értéket is. To- vábbi egyszerűsítő feltételezés az, hogy az export nullával egyenlő, így a végső felhasz- nálás a háztartások fogyasztása, a közületi fogyasztás és a tőkefelhalmozás között osz—
lik meg.
A modellben forgalmi adó nem szerepel. a fogyasztási adót és a vámköitségeket az ipar- ágak viselik. Az SNA ajánlásainak megfe—
lelően az iparágakra kivetett közvetett adók az emelkedő árakon keresztül belekerülnek a végső felhasználásba. (Ez az eljárás azt a végletes feltételezést foglalja magában, hogy 331 adóztatott termékek árrugalmassóga
nulla.
A matrix invertálhatóságának biztosítása érdekében az SNA közelítő bázisárak alkal- mazását javasolja. Ezek felhasználása a köz- vetett adók inflációs hatásának méréséhez és, az értékelés egységesítéséhez is szükséges.
A közelítő bázisárak becslése a termelői árak, a fogyasztási adók és a vámköltségek adatainak felhasználásával végezhető. A becslési módszer annak kimutatását is lehe—
tővé teszi. hogy milyen hányadát magyaráz- zák meg a közvetett adók az egyes termé—
kek áremelkedésének.
A szerzők számszerű példa segítségével bi- zonyítják, hogy a közelítő bázisárak becslé- sére felhasznált módszer a bázisárak tényle—
ges nagyságónál magasabb értékeket ad, az áremelkedéseket alábecsüli. mégpedig a különböző termékeknél különböző mértékben, ami azzal jár, hogy torzítja a közöttük levő arányokat is. Ugyanakkor az egységes ér- tékelés sem biztosított. Könnyen előfordulhat.
hogy az alacsonyabb adóval sújtott termék áremelkedése a közvetett adók együttes ha- tására nagyobb lesz, mint a magasabb adó- kulcsú órué, de az ilyen esetek felderítésére a közelítő bázisárak felhasználása nem al-
kaimas.
A fent ismertetett körülmények igen súlyos gyakorlati következményekkel járnak. A SAM—ok egyik legfontosabb felhasználási te-
rülete éppen a jövedelemeloszlás és a kü- lönböző kormányintézkedések jövedelemel- osziásra gyakorolt hatásának vizsgálata. El- képzelhető olyan eset. hogy a kormány az alacsony jövedelmű rétegek támogatása ér—
dekében viszonyiag kisebb adót vet ki az ál- taiuk fogyasztott termékekre, s végül mégis ezek relatív áremelkedése lesz nagyobb, a magasabb jövedelmű rétegek által fogyasz- tott áruké pedig viszonylag mérsékeltebb. En- nek bekövetkezése eléggé valószínűtlen ugyan, annál könnyebben lehetséges viszont.
hogy az alacsony jövedelmű rétegeknek nyújtott előnyök lényegesen kisebbek, mint
