STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
KULFÓLDI STATISZTIKAI IRO DALOM'
A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA
DRUZSAIINIIIN. N.:
A STATISZTIKA MIINT TUDOMÁNY
(Csto zse ltuikoe sztaltisztiiko ltak nuauka?) —- Veszt- nik Sztatisztíki. 'ii9l7ió. l'li. sz. 34—43. p.
A statisztikai tudomvólny történetének mózr leglkezldetivbb kxorszalkvóib—aon is egyrmwc'ms-t'ótl el—
térő nézetek alakultak ki e tudomónyóg tartalmon—alk lmeglhwatc'n'ozóisót illetően. A sta—
tisztika ugyanis a dolgok szeles körével áll kapcsolatban, amelyek egyben legkülönbö- zőbb tuidomóin—yiógralk vizsgálódásaiiinlalk tór- gyuli.
Bármely tudomány—éig tamtxailmi fogeaclomlk'ö- vének vizsgálatánál! legcélszerűbb a filozó—
fiai nallualptélteleklből kiiirnadurllnxi (: marxirsta is- mieretellmwélietből fiaik—oldó elvek tigye'lemlbevé- telévele. Igy a statisztikai tudomwóvny tartalma- n-alk meghatározásánál is a tudományos is—
meretek tenmeszetéről 'allkotott ismereteimme- leti elképzeléseket, azaz a tudományok osz- tályozási alapjait képező elveket kell figye—
lembe venni.
A statisztika mvirnt tudomany tartalmat ille- tően lklüloölnnböző meghatalmazások léteznek.
Druzsíhín ai'klkué—bern azt a dietiiníciiót vlizssglóslljal, amely a napjainkban forgalomban levő sta- tisztiklali tainlkiö-nyvellcben szerep—el mint ia ista—
tisztikai * elméleti Irodalomban elfogadott megható nozőls. *
* TE meglhiatómozős szerint a statisztika olyan önálló vtc'ltrsladiailuomítwdomxógnyU amely a (p—dlliti- kazi gazdaságtantól eltérően a tóarsaldiolllmii je—
lenségeknek meghatározott 'IIÓHSO'CltGlllmlI—glcil—
d'aisóg—i tormúciók feltételei között érvényesü—
lő allitottam—os tömérnysmerűségeivel liiO—gIIoOlIIkIO—Z'llk, s e jelenségeknek ! ronlknét helytől es ri—dőtőll függő vtelltételek mellett megtigyelthető meny- nyiizséagfi' ikrióejllőwdését 'VlilZlSiglólllle.
'— IE meglh—otórnozősniaik a szerző vszenin—t bizo- nyos hagyományokon nyugvó, lklltOlIIleUlllólsiót
tekintve a statisztikai tudomány múltjába visszanyúló eredete van. A statisztikai gon—
d-olikad-óls kihal-alkuIwóxsialk—or es a XIX. század folyamán (megmigyellh'ető továbbfejlődése so—
,rc'm *iöivetelimenykéznt merült tel'. hogy (: sta- tisztllkló't olyam tudomanynak rtelkliintséik, amely- nek tóingyót a tarsadalom életének jelensé- gei képezik. A Tleiró Istatisztilka leghaladóbb képviselői már a múlt század elején hiOinlgISIÚ- Iyoztólk a tóxnsaldialllmi jelenségek taxnwu'llmóunyo- zása—nek fontosságát.
A statisztilkwóvnalk tófrsaidloIomtuldomió—nylcéant történő kezelest-ível szinte azonos időlldig ve—
zethető wissza ez a felltogxóis, aimely szabni a statisztika mint önálló tudomany éppen empirikus jellegét tekintve különbözik a po—
lllbllklall g—azduasórgtanntóll.
A tudomány (fejlődésével, no mamista tilto- zófiila megismerése 'tolytóvn újra tudjuk érté- kellnli elődeinknek ca lSTlGitIlSZt'IlleiI .tuldomk'mny muivo'ltőval lklarpwasollatos nézeteit. Felmerül! a kerdes. hogy vajon a statisztikai tuidwomózny- nalk e lmlólf-lmórl' droglmralloént 'hsasznióll't :meglhla—
tómzvósea valőblain helyes-e, és minden két- ség—et kizáróan ujról :hatóxnolja-e körül a Ista- tisztikómrolk mint tudománynak a tárgyát?
A szerző [néhány olyan szempontot emiliínt, amelyek alapján a vizlsgvólt [koncepció lhelyes- ségét ellenőrizni lehet.
Először is alma a ikémdrésne keres választ.
helytálló-e önólló tudomanynak tekinteni a statisztikát? Eltogaadlhlató-Te az önállóság :kmi—
téniíuma olyan 'tudomrólny esetében, amely a megtizgyelt jelenségeket az előtandtul'óls Ikon- krét helyének és idejének kömü'lume'inye'i ljö- zött vizsgalja, lazul empirillcus OI(GIpiO!I('Oln nyugszilk? A statisztikai tudomány által fel- tósrt töményszerűrsé—g—elk emrpni—niikius jvel—Iegaét MG- lóbain nem lehet vitatni. Ugyralnlalkikor azion- baln maguk a statisztilklali adatok, azok el-
4 ' A Statisztikai Szemle 11962. júliusi számú—tói [kezdődően a "Statisztikai Irodalmi Figyelő"-ben a küllföidi statisztikai könyvek és ifoyóinatailltkek ismertetését lthIlVOI'WG közli.
A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag altalaban könyv— és folyóiratcikk—
ismertetésekre tagolódik.
7 Statisztikai Szemle
(Ezeket ' választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők, illlet—ve alhoi szerző nincs. a címek betűrenldijéiban következnek egymás után.
1 026
STÁTISZTIKAI moaALMi nevem
oszlása és az adatok közötti összefüggést ki- fejező viszanyszómalk nem miósiolk, mint a belllső összefüggések ikülső megjelenési far- mói. Szemléletesen bizonyítja ezt például az a tény, hogy a hőimxé—nsé'klieft mutatója a szervezet belső állapotainak (kiizf—eijoezővjte, szimip'tőmóija. A statisztikai mutatóik Silelmlpth- mua'bilkuis jellege a *k—uhaixósolk bórnmelyiilcénéil megtalálható. Kérdéses azonban, hogy meg- engedhető-e a statisztikának önálló tudo—
mány iratngjóma való emelése a jelzett empi—
rikus tulajdonsagok mellett? '
Szerző szerint a tudományoknak az alba—
luik alkalmazott aibszimaíkici—ó mértékétől .fü. — gő osztályozása nem volna helyes megvol—
dósa afelvetett problémáknak, ez ellenkezne (: filozófiai allaipe'l—veildkel. Tenmiésze'bszerű.
hogy az egyes tudamióinyak az absz'bnalkic-ió mértékét telleirnbye nagymértékben eliénnelk egymwólstől, tartalmuk egyamóvnit (kiirheirjedihet az elméleti uó-lmallóinasíüó—sak széles körére vagy pedig a jelenségek, a üé-nyelk egyszerű leirá- sóina, anélkül, hogy részleteiben vizsgőlinainrki e ténnyelk lényegét. Ezenkívül minden tudo—
mxóiny belliső szerkezetében mendiszeriint jól el- kül—öni'dhető az elméleti mész — amelyben a fő tételelk összpontosul—nak, megadva az illető tudomany—ág alaipve'tő irán-yát — és az al- kalmazott rész. A közigiazdasó—gtudoimróinyoik rendszerében az elmeleti mész a politikai gazdasági-an. amely az embereik közötti tőr- sadalmi—tenmeléisi viszonyok fejrlőiduélstönvé- nyeift vizsgálja, és alkalmazott tudomány jel- leggel azok a diszciplinók említhetők, ame- lyeik az egyes népgazdasági agaik gazdaság- tainaval riogilaillkaznaik. Ez azt jelenti, hogy a politikai gazdaságtan tétele-it rsavjióit kerületük—
ne vana'c'kazt—a'tjőlk, s a ip'o'll'tlillell igaza—asóigmazn- től az emaimikruis jiellileg nagyobb érvényesülé- sében ák'üiiiömibözsnek. Mindez azt bizonyítja.
hogy a tudamónyaklat nem lehet ,,elimié'leii"
és ,,emípiímilkus" tudomanyok—ra felosztani. Az empirikus jelleg és az elmélet diiallelkibillous egységét a tudományos akutarhólsdk eseteben a szerző Marxiól vett idézettel bizonyítja.
Az elméleti statisztikusok szerint (: statisz- tika — funkcióinak betöltése sorain -— mint elméleti a—l-apir-a mómasizikodiilk a 'pali'dikaii igaz- dasa'gbasnxna és a idiialeikiilkus materializmus—
na. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Siba—tisz—
iika feladatait mindig valamilyen gazda- ságtani kérdés határozza meg, ezért a sta—
tisztikai módszerek helyes alkalmazásában a gazdaságtani kérdések és a vsüa'tisztiilea eszközeivel elérhető miegidlldo'is egysége öt- vöződilk.
A továbbiakban a statisztika t—ósnsaodal—olm- tudományi jel—legét vizsgálja a szerző. Ez a kérdés azért merül fel egyne sürgetőbben.
mert a tenmiészettudomióiny—as imába—társak sorain mind gyalknaibbaan hOiSZn'óllljlólk a sban—szabika eszközbó—róiból vett módszereket. A marxista ismeretelmélet azon tételét ihiíivja a (szerző
segítségül ekérdés megváloszolósakor, mely szerint a tudományok csapontousítóxsőlnúli osz—
tórlyozo'sóndl nem a tudomány által alkal—
mazott módiszent kell! alapul venni, hanem az anyagnak az említett módszereik segítségé—
vel vizsgált miozgúisfoinm'óii't. strukturális vól- tozóasaiilt.
Természetesen az sem volna eredményre vezető módszer, ha a statisztikát valamilyen univerzalis tudománynak tekintenénk, olyan- nalk. amely a .,bóarsadlallmi tömeg" vagy a kollektiv hórrsadna'limii elemeik vizsgálatával foglalkozik;. Úgyszinrbéon helytelen !lenne, ha a statisztika tudományának területét kétfelé osztanánk, elkülönítve kezelnénk a statiszti- kai módszert mint tudományágat. A buda—
mrónyolknalk altalaban kettős a területük, mi- vel leíró részt is tartalmaznak, amely a té—
nyeket adatszerűen rögzíti, de ez még nem jelenti azt, (hogy peldaul! a ibatiainiikóibain a növények számainak, mennyiségének adatai kiülllöln tudamiónyófgiart képezniémrelk.
Századunkban egyre nyilvánvalóbb, hogy a fizikai diiszaiipliinaik (fejlődésével párhuzamo—
san a megismerés hoilyalmaiia mindinkább a va'lószinűiségii *tiörvényeílnk—el. a silatiszbiikazi ösz- szeifügfgéxsek rialkbóinóisóvaul kapcsolatos. A kor- szerű tudomany ólil-óimanmja szerint bonyo- lullt világunk jelenségei közötti kapcsolatok, az oks—ági összefüggések nem fejezhetők % a Laplace-nálla xmieahaniisztikluls determiniz—
musaal, hanem véletlenszerűségelk és a mö- gött—ünk meghúzódó :szülkségsszerűiségek dialek—
tikus kapcsolata fsonmióijióibanu Ez a dialek- tikus koncepció SZ'Olig'óll alapul alk—ár a tár- saiclalxonm, alkar (: tenmészet jelenségeit ba- nulmőnyazó tud'amóinyokiróli, vagy e tudomá—
nyok által alkalmazott istamiszti'kaii módszereik- ről van szó. így a matemaizilkólhaz hasonló módon e'lőhésnbe lcenülineik a statisztikai mód- szer univerzális von—ascii.
Mindezt szem előtt tartva meg kell! ólil'a—
pitainii. hogy a sbaüiszhilkiaui módszer kio/állasz—
tóisa mindig a tanulmanyozni "kívánt tás—rgy tenmiéiszebétői függ. s így az emberi együtt- élés fkumaitósórniól, mely az anyag egyilk leg- banyoilullfnaxbb imazgiósiormója, a kakaó gyak- nan a nagy számok tömény-élnek megnyilvá- nu lólsóval tolla llkiOZillk.
(ism.: Kovács Tamásné)
lFONlTNNIEL. J.:
llNlFORlMATliKA ÉS GAZDASÁGT'UDOMNNY (information ea science économiaue.) -— Econo- mi'es et Sociétés. l1i97'5. úpriilis—smó'j'uus. SZP—48613. p.
A natneuiiim-óiny az informatika és a íkwözga'z- dvaaúgtudotm-óiny összefüggéseit és perspek-
tíváit iielkilin'til út.
Az illnlúonmóvclió lényegében az :i—smeneftek érzékelhető és közlésre alkalmas formába
