Elektronikus számológépre történő programozás

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

ELEKTRONIKUS SZÁMOLÓGÉPRE TÖRTÉNÖ PROGRAMOZÁS

PINTÉR LÁSZLÓ

Az elektronikus számológépek alkalmazási területei ma már mindenki előtt

ismertek. Legelőször és elsősorban tudományos és műszaki feladatok megoldá- sára használták fel e gépeket Ez nem véletlen, hiszen a számológépek kifejlesz—

tésére az ilyen feladatok megoldására irányuló törekvések hatottak a legna- gyobb mértékben. Ezenkívül a felhasználás területeit illetően szerepet játszott az is, hogy a tudományos és műszaki feladatok megfogalmazása és megoldása algoritmizált, vagyis szabatos egyértelműséggel, szimbolumokkal és jelekkel ábrázolt. A megoldandó feladatok megfogalmazása, a megoldás szabálya és el—

járása tehát mindenkor egyértelmű és az adott formulával definiált. Az ilyen jellegű feladatoknak elektronikus számológépen történő megoldása — * bármi—

lyen bonyolult eljárást is alkalmazunk —— egyszerűbb és kidolgozottabb, mint az olyan feladatoké, melyeknek egyértelmű megfogalmazása, algoritmizálása még

nem készült el.

Az ügyviteli jellegű feladatok -—— ezek közé soroljuk a statisztikai jellegű feldolgozásokat is — nem tartoznak az így kidolgozott problémák körébe.

Az ügyviteli jellegű feladatok elektronikus számológépen történő megoldásánál az eddig megszabottól eltérően lényeges új munkafázisok jelennek meg. Ilyen többek között az egyértelmű matematikai modell elkészítése és ennek megfele—

lően az adatszolgáltatás megtervezése. Ezen kívül a statisztikai jellegű feldolgo- zásoknál a feldolgozandó adathalmaz ellenőrzési módszereinek a kidolgozása is igen nagy munkát jelent, és ezzel az érdemi (logikai—valószínűségi) és számszerű ellenőrzés algoritmizálásának a problémája is felmerül. _

Jelen tanulmányban konkrét géptől függetlenül a statisztikai jellegű mun—- kák elektronikus számológép segítségével történő feldolgozásának előkészítésével foglalkozunk. A világos áttekintés érdekében több olyan — főleg a számológép—

pel összefüggő -— kérdésre is kitérünk, melyek magyarázatát adják azoknak a követelményeknek, amelyekkel a sikeres feldolgozás érdekében számolnunk kell.

Az elektronikus számológép üzemeltetését —-— természetesen a műszaki fel—

tételeken kívül —— a program biztosítja. A program tulajdonképpen a feldolgo—

zás minden lehetőségét számba vevő utasítások összessége.

A mindennapi statisztikai munka — például az ellenőrzések, a csoportosítá—

sok, az átlagszámitások, valamint a viszonyszámok meghatározása stb. — tula]—

'donképpen programként fogható fel. A programozás témakörébe tartozik az is, , hogy valamilyen tulajdonságnak vagy jellemző mutatószámnak a meghatáro-

1000 _ , emma LÁSZLÓ

zása milyen módszerrel oldható meg. Az igény felmérése, tehát a vizsgálat célja

már kívül esik e körön, a módszer azonban, amellyel a kérdésre választ tudunk adni, már programozás. A módszer kiválasztásán kívül eső ún. "szűkebb" prog- ram összeállítását az alábbi példán mutatjuk be.

Egy megoszlási viszonyszám kiszámításának programja elemeire bontva a következő utasításokat tartalmazza:

1. Annak az értéknek a meghatározása, amelyiknek az egészből való részese—

dését meg kívánjuk határozni (jele: Ak);

2. Az egész érték meghatározása (jele: E A,).

, _

Ha a számolást végző személy ismeri a megoszlási viszonyszám tartalmát és kiszámítási módját, akkor a ,,Számítsd ki Ak megoszlási viszonyszámot" uta-

sítás elegendő arra, hogy a kívánt eredményt rendelkezésünkre tudja bocsátani

Ha azonban olyan személy végzi a számítást, aki nem rendelkezik ezzel az isme—

rettel, ellenben ismeri az asztali számológép kezelését, akkor a további utasítá—

sokat kell részére megadni:

3. Oszd el A k—t ; Ai-vel, az eredményt szorozd meg 100-zal;

!.

4. A szorzás eredményét például 2 tizedes pontossággal vedd.

Ha a számítást végző nem ismeri az asztali számológép kezelését, akkor előbbi utasításunk a következőképpen hangzik (például Rheinmetall asztali

számológép esetében):

3. A klaviatúra baloldalán üsd be az Ak szám értékét úgy, hogy a szám baloldali első értékes jegye a klaviatúra balról legelső oszlopába kerüljön;

4. Utána nyomd meg a % jelű gombot a gép jobb oldalán;

5. A klaviatúra baloldalán az Ak szám értékéhez hasonlóan most a Z A,- érté—

!,

két üsd be;

6. Nyomd meg a : jelű gombot;

7. A gép legfelső skáláján levő számsorról olvasd le az eredményt;

8. A IDO—zal való szorzást végezd el úgy, hogy a tizedesvesszőt helyezd 2 jeggyel jobbra;

9. Az eredményt írd le a megfelelő helyre;

10. Ellenőrizd a számítás helyességét úgy, hogy a kapott megoszlási viszonyszá—

mokat add össze (összegüknek IDO-zal kell egyenlőnek lennie);

11. Ha az összeadás eredménye nem egyenlő 100-zal újra végezd el a számítást a 3 ponttól kezdve;

12. Ha a számítás ellenőrzése azt mutatja, hogy a kapott eredmény jó, a kimuta—

tást add át nekem

A bemutatott utasítás—sorozat alapján bárki elvégezheti a megoszlási viszonyszám kiszámítását, ha ismeri a tizedesvessző meghatározásának szabá- lyait.

A számológép részére készítendő ún. ,,direkt" program is Végeredményben a fenti. utasításokat tartalmazza. Természetesen ezekhez kapcsolódnak még az ún. "technikai" utasítások: az indítás, a megállítás, a nyomtatás stb. utasí- tásai. A példa szerintiíeldolgozás esetében a megoszlási viszonyszám meghatá—

rozását végző személynek az A,, és a Z' A,. értéket vagy egy papírlapra külön

!

leírva adtuk át, vagy pedig a táblázatot adtuk oda, melyből a számítást el' kellett végeznie.

_ Elektronikus számológépen történő feldolgozás esetében is pontosan meg kell határozni, hogy mely számokkal kívánjuk a számítást elvégeztetni. Ezt

PROGRAMOZÁS ELEKT'RONIKUS SZAMOLÓGÉPRE _ 1001

direkt programozás esetében az ún. ,,címzéssel" határozzuk meg. A címzés tulajdonképpen a számológép tárolórekeszeinek a megnevezése, címe. Ezt leg—

többször számmal fejezzük ki. Ha egy számológép esetében azt mondjuk, hogy tárolójának kapacitása 2048 szó, akkor ezt úgy kell elképzelnünk, hogy 2048 ,,doboz" helyezkedik el egymás mellett. Mindegyik doboznak van valami tar—

talma. Ez lehet utasítás vagy adat. Ha a dobozokat l-től 2048-ig sorszámmal lát—

juk el, akkor egy sorszám egy meghatározott dobozt jelent. Ha tehát valami—

lyen műveletet kell például két számmal elvégezni, akkor félreérthetetlenül és tévedésmentesen tudnunk kell, hogy melyik dobozban —— vagy most már ponto- sabban melyik címen —— találhatjuk meg a szükséges információt. Ha a fent közölt példát ún. lebegőpontos számítással, direkt programozás segítségével a gép számára ,,érthető formában" akarjuk közölni, akkor —— Ural—2 elektro- nikus számológépnél —— a következő programot kell készítenünk.

Az A1 érték a 0100 4 rekeszben (címen), a )? A,- érték a 0102 4 címen, a szá—

?:

moláshoz szükséges konstans -—— a százalékszámitáshoz a 100—as szorzó —— a 0104 4 rekeszben helyezkedik el. Az utasítást a 0040 címtől kezdve helyezzük el:

Az utasítás

Megjegyzés 802338- kódia címe

0040 42 0100 4 A számológép műveletvégző részébe, az ún. szummátorha hozd be a 0100 4rekesz tartalmát, vagyis az Al-et.

0041 47 0102 4 A szummátor tartalmát oszd el a 0102 4 rekesz tartalmával, vagyis 2 Ai-vel. A hányados a, szummátorban marad.

t'

0042 46 0104 4 A szmnmátor tartalmát szorozd meg lOO-zal. Az eredmény a, szumnrátorban marad.

0043 32 0001 0 A szummátor tartalmát ird ki tízes számrendszerben.

Az utolsó két utasítás fenti sorrendje nem pontos. A számolás ugyanis ket—

tes számrendszerben történik, tehát kinyomtatás előtt először az eredményt

tizes számrendszerűvé kell átalakítani, és csak azután lehet az eredményt kinyomtatni. Ez az átfordító programrész sok utasítást foglal magában, ezért

nem közöljük.

A megoszlási viszonyszám kiszámításának gépi programja —— ha már min—

den szükséges adat a gép meghatározott helyén van —— négy utasítást igényel.

Ha azonban nem egy, hanem például 100 adatból álló számsor megoszlási viszonyszámát kell meghatározni, nem szükséges százszor ugyanezt az utasítás- csoportot más és más címekkel leírni, hanem a feldolgozandó anyag más elhelye—

zésével és az ún. ciklusvezérlés segitségével sokkal rövidebben, az alább leírt

módon is programozhatjuk a megoldást. ;

_ A 100 adatból álló számsor A, értékei helyezkedjenek el a 0100 4 rekesztől kezdve a 0298 4 rekeszig bezárólag. (Egy-egy A, érték két ún. félrekeszt, tehát az A1 a 0100 és 0101 félrekeszt, gépi jelölésben a 0100 4 rekeszt, az Ag a 0102 és ,0103 félrekeszt, vagyis a 0102 4 rekeszt és így tovább foglalja el. Ezért a száza- dik Ai érték a 0298 4 rekeszben helyezkedik el.) A könnyebb áttekinthetőség

1002 ; emma utazna

érdekében tízes számrendszerben írjuk a címeket. A valóságban ez nyolcas,

számrendszerbeli számokkal történik. A )? Al.-t a 0300 4 rekeszben tároljuk.

!

A 100—as konstans a 0302 4 rekeszben helyezkedik el. Ciklus képzése esetén uta—

sításunk a következő lesz:

Az utasítás

. . e z

SOÉÉÉ'SM kódja címe

Megj gy és

0040 25 0198 4 Ún. ciklusszámláló. Biztosítja, hogya ciklus 100-szorfusson le'.

A 0198 a. oiklusszámláló tartalma. ,

0041 —42* 0298 4 A szalonnát—orba bekerül a, megfelelő Ak érték, Vagyis első esetben az Al, a. másodikban Az, . . ., végül az Am. ' 0042 47 0300 4 A szummátor tartalmát oszd el a L' A, értékével.

0043 46 0302 4 A hányadost szorozd meg lOO-zal. 1

0044 22 7650 4 Ugorj az átfordító szubrutinra, és az eredményt fordítsd át tizes rendszerűvé. Az átforditás eredménye a szummátorban marad. Az átforditó program a 7650 címen kezdődik.

0045 32 0001 0 írd ki a szummátor tartalmát.

0040 24 0041 4 A clklusszámláló módosítása. A ciklusszámlálót elemzi, meg—

állapitja, hogy nulla vagy sem. Ha nulla, akkor a. következő utasitáson (tehát a, 0047 programvonalon) folytatja a prog- ram végrehajtását. Ha nem nulla, akkor a, euklisszámláló tartalmából 2—1: levon, és visszaugrik a 0041 utasításra.

0047 37 0000 0 A gép megáll.

' A negatív előjelű utasítás hatására az utasítás címrészéből levonódik a ciklusszámláló címe, és291—1982100talmaa clklusszámlálóaz ígyIsa—22196módosítottcíműtartalmalesz,utasításcímrészűtehát0, vagyiskerül.autasítás298—1962102Másodikaz utolsókerülesetbenvégrehajtásra.Acímértéketkerüla 24hívjabehívásra.utasításElsőbe esetben(298—02298).hatásáraAz utolsótehát.a ciklusszámlálóaciklusszurmnatorbaalkalmávaltar-a

A bemutatott igen leegyszerűsített példából látható, hogy a 100 adatból álló számsorozat megoszlási viszonyszámának programozásához hét utasításra volt szükségünk. Nyilvánvaló, hogy csak abban az esetben kapunk helyes ered- ményt, ha a számításban részt vevő értékek (AA. értékek) pontosan meghatá—

rozott helyen találhatók.

Ha valamely feladat megoldásának módszere tisztázott és algoritmizált, akkor a programozás két igen lényeges réSzre bontható:

1. a direkt gépi program elkészítésére, 2. a tárolók beosztására.

A direkt program konkrét címekkel—Átermésmtmenesak akkarkeszíthető el, ha a gépi tárolók pontos tartalmi beosztását elvégeztük. A tár olók beosztásá—

nál semmiféle pontatlanság sem engedhető meg; Nem pontos, félreérthető elha- tárolás esetén ugyanis a különböző tartalmú elemek összekeverednek, és ez 'a számítás tartalmi értelmetlenségéhez vezet.

Ezen a ponton kapcsolódik az elektronikus gépen történő statisztikai feldol- gozáshoz a feldolgozás menetének, a feldolgozásra kerülő adatok terjedelmének és rendszerének igen pontos és jó előre történő megszervezése. Közismert, hogy

PROG-RAMOZ'AS ELEKTRONIKUS SZAMOLOGÉPRE 1003

egy—egy nagyobb statisztikai jellegű feladat gépi programozása több hónapig is eltart. A programozáshoz pedig csak akkor lehet hozzákezdeni, ha már ismert az együvé tartozó adatok elhelyezkedési formája és rendszere, valamint termé—

szetesen az is, hogy mire, milyen mélységig terjedjen ki a feldolgozás. Ha az előbbi példában bemutatott program egy nagyarányú feldolgozás kis része, és a feldolgozáS'pillanatában derül ki, hogy nem 100, hanem például 101 adat meg—

oszlási viszonyszámát kell meghatározni, akkor nemcsak a meglevő programot kell alapjaiban megváltoztatni, hanem a tárolók beosztását is. Ha pedig a ren—

delkezésre álló összes tárolási lehetőséget kimerítettük már, az egész feldolgozás struktúráját is meg kell változtatnunk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy újból el kell kezdeni a programozás igen terjedelmes munkáját.

Ez az eset csak szélsőséges körülmények között következhet be. A számoló—

gépek ún. belső programozása ugyanis igen nagy rugalmasságot biztosít. Ahhoz hogy ez a belső programozási rugalmasság teljes mértékben kihasználható legyen, pontos és minden lehetőségre kiterjedő előzetes elhatározás és definiálás szükséges. A bemutatott példában tehát, ha azt határoztuk el, hogy a megosz—

lási viszonyszámot maximálisan 150 adatra kell kiszámítani, de az adatok pon—

tos számát nem ismerjük, akkor a program úgy készíthető el, hogy ez a köve—

telmény kielégüljön. Ilyen feltételek kiszabása esetén 150 adaton belül akár—

hány A,,. érték szerepel, mutatószámukat a gép a feldolgozás során már önmű—

ködően határozhatja meg, és a pillanatnyi feldolgozáshoz szükséges gépi prog—

ramot a gép Önmaga módosíthatja a szükségnek megfelelően. Ezt a gépen tör—

ténő módosítási folyamatot is természetesen a feltételeknek megfelelően prog—- ramozni kell, így a feldolgozásoknál nagyfoku rugalmasságot tudunk biztosí—

tani.

Az előbb említett maximálisan 150 értéket tartalmazó adathalmaz meg—

oszlási víszonyszámának kiszámítása tehát egy gépi direkt programmal (prog—

ramcsoporttal) megoldható. Ez természetesen azt is jelenti, hogy ezen belül tetszés szerinti elemet tartalmazó adathalmazzal ugyanez a számítás elvégez—

hető. Mint említettük, ezt az teszi lehetővé, hogy gépi programunkat ennek megfelelően állítottuk össze. Ezt a feladat gépi pogramjának általánosításával értük el'. Ennél az eljárásnál a program egy részét a számológép határozza meg, és a géppel közölt konstans —— például az elemek száma —— segítségével automa—

tikusan módosítja utasításait úgy, hogy a kívánt eredményeket kapjuk. Ha az így elkészített megoszlási viszonyszám kiszámítása egy nagy, széleskörű feldol—

gozás programjának része, akkor a konstans (az elemszám) megfelelő beépítésé—

vel nem kell tovább törődnünk a megoszlási viszonyszám programozásával, mert

mint láttuk, ez automatikusan adódik.

Továbbfejlesztve ezt a gondolatot, nincs akadálya annak, hogy a feldolgo—

záshoz szükséges utasításokat hasonló elven felépülő bizonyos korlátok között (például elemszám) általánosított ,,mozaikokból" készítsük el. Ebben az esetben csupán az adatok elhelyezését kell meghatároznunk, és az egyes mozaikok közötti átmenetet biztosítva, ezeket az elemeket jelképező szimbólumokat felírunk 'A megoldást már a gép automatikusan végzi el. Felesleges külön hangsúlyozni,

hogy a felhasználóknak milyen nagy könnyítést jelent ez. így ugyanis a gép

direkt programozásának alapOS ismerete nélkül is meg tudják oldani a feladatot Ha az előbb említett adatelhelyezést is a gépre bízzuk, amit a gép egy speci—

ális program segítségével végez el, akkor eljutunk az autokód fogalmához, amely a programozó és a felhasználó részére az előbbinél sokkal gazdaságosabb programozási eljárás. A direkt programozás ugyanis igen időigényes, és a leg—

1004 ; emma LÁSZLÓ

körültekintőbb munka mellett is igen sok hiba fordulhat elő. Mivel a közepes teljesítményű számológépek műveleti sebessége több ezer gépi művelet másod—' percenként, ez lehetővé teszi, hogy az alkalmazott autokód—szimbólumok alap—

ján a gép készítse el a megoldás gépi programját, és azt hajtsa végre. Igy _a programozás viszonylagos kényemessége mellett a programozási hibák számát is minimálisra csökkenthetjük. E rendszer ugyanis igen sok ellenőrzési részt tartalmaz.

A legkidolgozottabb autokód—rendszerek nem véletlenül készültek a mű- szaki és tudományos jellegű feladatok megoldását eredményező matematikai módszerek szabályainak megfelelően. A gép sajátosságait és a gépi eljárások követelményeit figyelembe vevő speciális jelek, szimbólumok mellett általában a matematikai jelöléseket használják. Tehát például egy matrix-invertálás

autokód—rendszerű felírásához elegendő az invertálás matematikai jelölése,

továbbá a matrix rendszámának és a számítás kívánt pontosságának, a közlése.

Leegyszerűsítve ez három utasítás, amit a gép az autokód—rendszer alapján átfordít gépi kódra, és azután megoldja a feladatot. Ennek a feladatnak a prog-—

ramozó által történő direkt programozása több száz gépi utasítást igényel, és a program elkészítése több napig tart. Ezenkívül viszonylag sok időt vesz igénybe a programban óhatatlanul előforduló hibák korrigálása is. Természetesen direkt programozás esetén más rendszámú matrix invertálásánál az egész munkát újból el kell végezni.

A gépi műszavakon és nemzetközi matematikai jelöléseken alapuló autokód—

rendszerek ma már igen elterjedtek. Ezen a területen kialakult egy nemzetközi algoritmus nyelv, az ALGOL. Az ALGOL 124 alapszimbólumot tartalmazó nem—

zetközi jelölési rendszer, melynek segítségével minden műszaki és tudományos probléma megoldása egyértelműen leírható. Végső soron egy olyan nemzetközi nyelv alakult ki, mely igen nagymértékben megkönnyíti az egyes feladatok megol- dását. Ha ugyanis valamely gépre az ALGOL—ból az illető gépre átforditó programot készítünk, akkor a világ bármely részén ALGOL-ban leirt megoldás az adott gépen is minden további nélkül végrehajtható. Az egyes feladatok meg—- oldásánál tehát a ALGOL biztosítja a programozásban a legteljesebb nemzetközi munkamegosztást. Ennek jelentősége szinte felmérhetetlen. A programozással foglalkozó publikációk száma nemzetközi viszonylatban sok százra tehető. Ezek rendszeresen közlik a feladatok leírását és a megoldást ALGOL—szimbólumok

segítségével. Természetesen az ALGOL használatának technikai előfeltételei is

vannak. Ezek közül legjelentősebbek a megfelelő tárolókapacitás és az elegen—

dően nagy műveleti sebesség. Ezeket a követeményeket a most üzembe állított Ural—2 számológép kielégíti. (Megjegyezzük, hogy az Ural—2 jelenleg nem ren—

delkezik autokód—rendszerrel. Ennek programozását —— mely sok hónapot

vesz igénybe —— azonban igen széles összefogása alapján már elkezdtük.)

Az egységes formulanyelv -——- mint azt korábban már hangsúlyoztuk —— első—

sorban a tudományos és műszaki jellegű feladatok megoldására alakult ki.

Viszonylag gyors kialakulását nagymértékben elősegítette a matematikai szim—

bólumok nemzetközi egysége, valamint az, hogy az elektronikus számológepeket jó ideig kizárólagosan ilyen jellegű feladatok megoldására alkalmazták. Az ún ,,kereskedelmi" és a statisztikai feldolgozásoknál merőben más helyzetet talá—

lunk. A kereskedelmi, a mi terminológiánk szerint főleg ügyviteli feladatok

szimbólikus programozására a COBOL formulanyelv bevezetésére és alkalma-

zasára már kisérletek folynak,a kizárólag statisztikai feldolgozásokra szolgáló

formulanyelv elkészítésével kapcsolatban azonban még törekvésekről sem tudunk

PROGRAMOZÁS ELEKTRONIKUS SZAMOLÓGÉPRE 1005

Igaz, hogy az ALGOL— vagy a COBOL—szimbólumokkal a statisztikai feldolgo—

zás témakörébe vágó SZámOS megoldás leírható, de a feladat természeténél fogva ez nem biztosítja és nem is biztosíthatja azt a viszonylagos ,,könnyedséget", amit az ilyen formulanyelvtől megkövetelünk.

Ha a statisztikai feldolgozások logikai menetét vizsgáljuk, akkor a követ-

kező főbb folyamatokat találhatjuk:

1. az adatok ellenőrzése, 2. feldolgozás,

3. eredményközlés.

A logikai felépítés természtesen elektronikus számológépen történő feldol—

gozás esetében is ugyanez, ezért érdemes ezeket a főbb folyamatokat kissé rész- letesebben —- bár teljességre nem törekedve —— megvizsgálni.

Számológép alkalmazása esetén az egyes folyamatokról igen részletes elem- zést kell készíteni, hogy fel tudjuk mérni mindazokat a követelményeket, ame—- , lyeket tipikusan statisztikai autokód—rendszer kialakításánál feltétlenül figye—

"lembe kell venni. A folyamatok elemzése olyan tényezőkre hívja fel a figyel- met, melyeket a jelenleg folyó és a most előkészítés alatt álló elektronikus szá- mológépen történő statisztikai feldolgozásoknál feltétlenül érvényesíteni kell.

1. A feldolgozásra bevitt adatok ellenőrzését a gép végzi el, ami az elektro- nikus számológép segítségével történő statisztikai adatfeldolgozás egyik nagy és helyes szervezés esetén egyik legdöntőbb előnye. Kétfajta ellenőrzést különböz—

tethetünk meg: logikai és szám szerinti ellenőrzést. Gondos előkészítéssel az összes lehetséges ellenőrzési összefüggést feltárhatjuk, és így természetesen programozhatjuk is azokat. A kézi feldolgozásoknál alkalmazott ellenőrzés köre a gép gyors működése következtében lényegesen ki is bővíthető. Elegendő talán a mutatószámos, átlagszámítás alapján történő ellenőrzésre kitérni. Az ily módon végzett ellenőrzés másik nagy előnye, hogy valamennyi kérdőívnél min—

den megadott szempontra kitér, tehát nem fordulhat elő az emberi figyelmet- lenségből, kifáradásból adódó kihagyás. Az ellenőrzéshez kapcsolódik a kódolás munkája, amit a gép a megadott szempontok szerint automatikusan elvégez.

Ezáltal a feldolgozásnak egy újabb igen nagy hibalehetősége szűnik meg.

Az ellenőrzés folyamata annál teljesebb, minél inkább automatizált a kérdőívek információ—hordozóra való átvitele, vagyis az adatok lyukasztása.

A gépi ellenőrzés azonban csak akkor hatásos, ha a hibák kiküszöbölésének

—— tehát a javításnak — a munkáját is, ahol csak lehetséges, a számológépre bízzuk. Ennél az eljárásnál astatisztikai módszereknek olyan kiterjesztése szük—

séges, mely merőben különbözik az eddigi eljárásoktól. Az egyes államok sta—

tisztikai hivatalai, amelyek bizonyos statisztikai feldolgozásokat elektronikus számológép segítségével oldanak meg, _mind nagyobb mértékben kénytelenek ezzel a kérdéssel foglalkozni. A tőkés államoknál a korrigálás és ellenőrzés kéri—

dése más módon vetődik fel, mint a szocialista országokban, ami a beszámolási rendszernél és az adatközlési kötelezettség jellegében fennálló eltérések követ—

kezménye. A teljeskörű felvételek mellett azonban nálunk is egyre nagyobb szerephez jut a reprezentáció, így az ezzel kapcsolatos problémák, azradatek megbízhatóságának kérdése ugyanúgyi merül fel, mint a nem szocialista álla—

'mokban. - , ,,

Új eljárások (például valószínűségi Vizsgálatok) kidolgozására van szükség;

Ezeken túlmenően azonban ki kell dolgozni a különböző szakstatisztikai— adat-_

5 Statisztikai Szemle

1006 PINTÉR LÁSZLÓ

felvételek ellenőrzési, javítási és algoritmizálási módszereit. Számológéppel csak egyértelműen megfogalmazott, algoritmizált feladatok oldhatók meg. A különm böző feldolgozások ellenőrzési és javítási módszerei és algoritmusai megterem——

tik az alapot a statisztikai autokód—rendszer kiépítéséhez. A statisztikai autokód- rendszer megvalósításához azonban —— mint már említettük —— eddig általunk nem használt eljárások bevezetésére van szükség.

2. A feldolgozás géprevitele nem jelent olyan teljesen új feladatot, mint az ellenőrzés és a hibák kijavítása. Itt inkább a feldolgozási lehetőségeknek lénye—

ges kiszélesítéséről van szó. A feldolgozás ugyanis akkor gazdaságos, ha egy—egy adat igen sok variációban és sokfajta számításban szerepel. így például a ház—

tartásstatisztikai anyagok feldolgozása tipikus számológépes megoldásra ad lehetőséget. Ezzel az adatgyűjtéssel szemben különösen nagy jelentősége van annak a követelménynek, hogy az adatok reprezentatívak legyenek, és ebben az esetben a feldolgozás és a belőletlevonható következtetés annál megbízhatóbb, minél több mutatónak ismerjük a hibáját. A nagyszámú mutató kiszámítása és

hibájának meghatározása olyan rövid időn belül, ami az adatok idősz'rerűségét

nem befolyásolja, kézi vagy lyukkártyás feldolgozás esetén gyakorlatilag keresz-

tülvihetetlen. Ez a helyzet valamennyi hasonló jellegű feldolgozásnál. Kis túl-'—

zással azt mondhatjuk, hogy az elektronikus számológép részére gazdaságos fel——

dolgOZási program mindazokat az igényeket tartalmazza, amelyek a statisztiku—

sok elképzeléseiben szerepelnek, kibővítve még néhány számítással.

Természetesen a feldolgozás géprevitelénél is számtalan probléma merül fel: az adatok, a különböző számrendszerbeli számok és indexek, a visszatekintő adatok elhelyezése és formája stb. A feldolgozás rendszerét igen alaposan és körültekintően kell megtervezni. A rendszeresen ismétlődő feldolgozásoknál ——- elsőSorban ezek alkalmasak elektronikus gépen történő feldolgozásra —— egyik évről a másikra nem következhet be törés. Csak olyan módosítás hajtható végre

viszonylag kevesebb munkaráfordítással, melyre mint esetleges lehetőségre az

eredeti program elkészítésénél már számítottunk.

Az autokód—rendszer kiépítésénél minden esetben vizsgálni kell, hogy a fel—

dolgozás mely fázisai, módszerei, eljárásai vagy elemei azonosak, és csak ezek ismerete után lehet a rendszer kidolgozásához hozzákezdeni.

3. Az eredményközlés problémája hasonló a 2. pontban közöltekkel, az eredményközlés programozásánál azonban nagyobb rugalmassággal lehet eljárni, A feldolgozás szempontjából nyilvánvalóan előnyös, ha előre ismert az a forma, melyben az eredményeket meg kívánjuk kapni. A feldolgozás után mindenkor

csak azokra az eredményekre számíthatunk, melyek a feldolgozási folyamatban

szerepeltek, de nem minden feldolgozási részfolyamat eredményét kell kiíratni.

Az adatközlésnek az autokód—rendszerrel ugyanaz a kapcsolata, mint amit

a feldolgozás folyamatánál már láttunk.

*

E dolgozat keretében röviden rámutattunk a statisztikai feladatok elektro—

nikus számológépen történő megoldásának két leglényegesebb munkafázisárar a programozásra és a feldolgozási rendszer kiépítésére. *E két fázis, mint láttuk, szervesen összefügg egymással, és egymástól elválaszthatatlan. Ebből kifolyólag az elektronikus számológép működését vizsgálva megállapítható, hogy a gép által nyújtott, ma még nem eléggé ismert és feltárt lehetőségek teljes kihaszná—

PROGRAMOZAS ELEKTRONIKUS SZÁMOLÓGÉPRE 1007

lása a Központi Statisztikai Hivatalban akkor valósulhat meg, ha az egyes szak- osztályok maguk programozzák megoldandó feladataikat. A szakosztályok isme—

rik ugyanis legrészletesebben problémáikat, legteljesebben feldolgozandó anya- guk természetét, így a szakosztályok tudják a céljaiknak legmegfelelőbb prog-v ramot elkészíteni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nagyvolumenű fel—

adatok megoldását ne az elektronikus számológép részleg végezze el továbbra is.

A programozási munka ilyen decentralizálása azonban feltétlenül elősegíti a hatékonyabb statisztikai adatfeldolgozást. Ennek megvalósításához elsősorban egy igen könnyen kezelhető autokód-rendszer kiépítésére van szükség. Évekig tartó munka ez, de feltétlenül el kell végezni. Az egységes, a statisztikai feldol—

gozások sajátosságait figyelembe vevő formulanyelv kialakítása során nemzet- közi információ—cserére is van lehetőség, ami új pontosabb eljárások rövid idő alatt történő kipróbálását és alkalmazását is lehetővé teszi. E feladat megvalósí—

tása érdekében mindenekelőtt igen intenzív kutató és elemző munkára van

szükség, melynek első fázisaként a statisztikai feldolgozások, számítások, mód—

szerek és eljárások elemzését, algoritmizálását kell elvégezni. E célt csakis a szakstatisztikusok és az elektronikus számológépeket programozó matematikusok és műszaki szakemberek legteljesebb együttműködésével lehet elérni, és ehhez;

meg kell teremtenünk a megfelelő szervezeti, együttműködési formát.