946
tozását jobban magyarázza az említett ten- denciák ütemének változása.
A szerzők az 1985 utáni időszak vizsgálatát (az alapmodellből kiindulva) az l985—ig terjedő időszakra készített modellek egyenleteivel 1986—1989—re végezték el. Az alapváltozatból becsült érték a tényleges értéknél magasabb Franciaországban, a Német Szövetségi Köz—
társaságban és az Egyesült Államokban, ami azonban a tendencia csökkenését jelentené az előző időszakhoz képest, ilyen lassulási ten- dencia Franciaországban nem jelenik meg.
A ciklusok elfedik a francia és a brit termelé—
kenység fejlődésének lépcsőit.
A munka relativ költségének fejlődése alap- vetően nem tér el a kereskedelmi ágazatban a gyáriparétól.
A cikk módszertani elemzést is tartalmaz a munkatermelékenység mérésére, példákkal szemléltetve ennek nehézségeit. Külön részben tárgyalják a szerzők a termelékenység össze- hasonlításának nehézségeit, példákat mutatnak be a termelékenység ökonometriai megközelí—
téséről (R. Gordon, valamint J. Darby és S. Wren-Lewis modelljét).
A gyáripar termelékenységének változását nem találták rapszodikusnak, ezen belül az amerikai és a brit termelékenység 1979 utáni fejlődését a struktúraváltás magyarázza. A ki—
sebb termelékenységű üzemek eltűnése növeli a munka termelékenységét. Az a tény, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaor—
szág esetében a termelékenység növekedésének tendenciája fokozatosan lassul, míg a japán, fejlődik, baljós jel a jövőre nézve.
(Ism.: Karlovitsné Berényi Éva)
YANG, B. :
VAN-E ÉRTELME
A MAKRO-MAKROÖKONÓMIAI MODELLNEK?
(Does a macro-macroeconomic model make sense?) — Statistx'ca. 1990. 5. sz. 399—410. p.
Mindenekelőtt a címben szereplő ,,makro—
makroökonómiai" kifejezés szorul magyará- zatra. (Szemben a makroökonómiai modellel, amely egyszerűen a nemzetgazdasági szintű összefüggések modellben való összefoglalását jelenti.) A kifejezés a világgazdaságon belüli nagyobb régiók megjelölésére szolgál. A világ- gazdaság egészének a vizsgálatára hasonló tí- pusú összefüggések segítségével már jóval ko—
rábban is történtek kisérletek; elég, ha a köz- ismert LINK-modellre utalunk. Ez utóbbi azonban az egyes országokra külön-külön meg- fogalmazott összefüggéseket fogta össze világ- gazdasági szintű modellé, és elsősorban a világ- kereskedelmi áramlásokat vizsgálta. Ezzel szemben B. Yang modellje ,,régiók" közötti összefüggéseket vizsgál, és a vizsgálat célja annak a kiderítése: megfogalmazhatók és ér-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
telmezhetők-e az általa makro-makrogazdasá- ginak nevezett összefüggések. Megjegyzendő, hogy a regionális modell ebben az esetben is (akár a LINK-modell esetében) ökonometriai, tehát sztochasztikus összefüggéseken alapuló egyenletrendszert jelöl.
A Világgazdaságot ez a makro—makroökonó- miai modell három régióra osztja fel, ám ennél a felosztásnál kiderül, hogy a szerző a ,,régió"
kifejezést nem a szokásos értelemben használja, amennyiben nem földrajzi vagy gazdaságföld—
rajzi fogalmat ért ezen, hanem három gazdasági rendszer megkülönböztetésére alkalmazza: a fejlett piacgazdaságok, a kevésbé fejlett piac- gazdaságok (ismertebb néven: fejlődő orszá- gok) és a központi tervirányítású országok (az ún. szocialista országok) ,,régióinak" a megje—
lölésére (a régió itt országcsoportot jelent).
Az 1950 és 1974 közötti időszakra vonatkozó vizsgálat a világ 124 államának a mintáján ala—
pul. Összeállítása a nagy nemzetközi szerve- zetek (ENSZ, Világbank, Nemzetközi Munka- ügyi Szervezet stb.) által publikált anyagokból történt. Egy-egy régiónak a modellje 36 egyen- letet (a modell tehát összesen 108 egyenletet) ölel fel. Ezek közül fontosabbak a következők:
a GDP, a tőkeállomány—képződés, a megtaka—
rítások, az értékcsökkenés, a foglalkoztatott- ság, a bérek, az árak és a lakossági fogyasztás összefüggései. Különös súllyal esnek latba az egyes régiókból a másik régióba irányuló kül- kereskedelem egyenletei. A specifikáció a ha- gyományos neoklasszikus gazdaságelméleti fel- fogásokon alapul. A magyarázó változók kö—
zött gyakran szerepel egy-egy endogén változó előző időszaki adata is.
A fejlett piacgazdaságok összefüggés-rend—
szerében az átlagos megtakarítási arány első- sorban autoregresszív folyamat eredménye; a reálbér általában a munkatermelékenységhez igazodik, a foglalkoztatottságot (munkaválla- lási készséget) elsősorban a reálbér alakulása határozza meg. A termelés tőkeintenzitása pe- dig főként a termelési tényezők árarányának és a tényezők helyettesíthetőse'gének a függvénye, míg az importot a reáljövedelem és a csereará- nyok határozzák meg. A fejlődő országokban a megtakarítások lehetőségét elsősorban a gaz- dasági régió nettó exportja határozza meg, at- tól függ ugyanis a fejlett országokból ide irá- nyuló, korszerű technológiát megtestesítő gé- pek és ismeretek behozatala. A reálbér első- sorban az egy főre jutó fogyasztástól és az áraktól, a nglalkoztatottság főleg a trendtől függ. Néhány összefüggésben azonban jelentős szerepet játszik a külföldről kapott segélyek összege is.
A központi tervirányítású országok kereske—
delme nagyrészt egymás között zajlik, és ebből a szempontból a kétoldalú megállapodások és a külkereskedelmi mérleg alakulása volt a döntő.
A megtakarításokat, a beruházás/fegyaSZtási arányt jórészt a gazdaságvezetés központi szer—
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
vei határozzák meg. A reálbér ebben az esetben is az egy főre jutó fogyasztás és az árak függ—
vénye.
A külkereskedelemben fontos szerep jut a fejlett országok által nyújtott hiteleknek ; ugyanakkor azonban a központi tervirányítású országok nem utolsó sorban politikai okokból pénzügyi és technikai segítséget nyújtanak a fejlődő országoknak.
A legkisebb négyzetek módszerével végzett becslések a statisztikai próbák tükrében meg- bízhatók. Ezeket a szerző táblákban és ország- csoportonként foglalja össze. A számszerű eredmények az esetek többségében igazolták az egyenletrendszer felállításakor alapul vett és a fentiekben bemutatott összefüggéseket.
947
Néhány pótlólagos megjegyzés: a termelési tényezők elaszticitása a fejlett országokban ki- sebb l-nél, de így is sokkal magasabb, mint a fejlődő országokban, ahol gyakorlatilag zérus.
A központi tervirányítású országokban nem si- került ezt megbízhatóan becsülni. Ebben az országcsoportban a külkereskedelemben az áraknak sincs lényeges szerepe, míg a fejlett országokban az importnak mind a jövedelem—, mind az árelaszticitása nagy.
A szerző,a modellel szimulációs kísérleteket is végzett. Úgy találta, hogy a régiók gazdasági viszonyainak megváltozásában a cserearányok- nak van a legnagyobb szerepe.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
DEMOGRÁFIA — TÁRSADALOMSTATISZTIKA
SIAMPOS, G. S.:
A MAGASABB Női ÉLETTARTAM TRENDJEI
(Trends and future prospects of the female overlife by regions in Europe.) — Statistical Journal of the United Nations ECE. 1990. 1. sz. 13—25. p.
A XX. század elején az európai országokban még alig volt különbség a férfiak és a nők Vár- ható átlagos élettartamai között, később azon- ban egyre nagyobb eltérések mutatkoztak an- nak következtében, hogy a nők élettartama gyorsabban növekedett, mint a férfiaké.
A férfiak és a nők várható átlagos élettar- tama között az 1900—1950-es években tapasz- talt fokozatos eltávolodás annak a következ—
ménye volt, hogy sikerült visszaszorítani a fer—
tőző- és élősdiek okozta betegségeket, javult a táplálkozás, előnyösebbek lettek a lakáskö- rülmények, növekedett az iskolázottság mér-
téke, emelkedtek a jövedelmek. így a halandó- ság fő okai a krónikus nem fertőző betegségek (rák, a keringési rendszer betegségei) lettek, melyekkel szemben a nők — úgy tűnik — ellen—
állóbbak, mint a férfiak. Másrészt a férfiak na- gyobb mértékben vannak kitéve baleseteknek, ami hozzájárult ahhoz, hogy 1980—ra a szüle- téskor várható átlagos élettartamban mutat—
kozó nemek szerinti eltérés átlagosan mintegy 7 évre növekedett az elemzésben szereplő or- szágokban.
Ez a folyamat a szerző által vizsgált három európai régióban (északi, nyugati, déli) nem azonos időben kezdődött, s a változás mértéke is eltérő volt. Abban azonban megegyeznek a régiók, hogy a férfiak és a nők születéskor vár- ható átlagos élettartama között közel lineáris kapcsolat van. Másrészt az 1900 és 1980 kö- zötti periódus halandósági adatait összegezve, pusztán a férfiak születéskor várható átlagos élettartama és az ennek megfelelő nőiélettar—
tam-többlet között az összefüggést egy S alakú görbe irja le.
A görbe négy fázisra bontható:
] . a férfiak születéskor várható átlagos életkora körül- belül 58 évre növekszik, ezzel egyidejűleg azonban nem változik a két nem különbsége;
2. a férfiak esetében tapasztalható további mintegy 8 éves növekedéssel együtt a nőké ennél kissé jobban növekszik;
3. lelassul a férfiak várható átlagos élettartamának növe—
kedése mindössze 3 évre, a nőké viszont felgyorsul;
4. a férfiak várható átlagos élettartama tovább nő mint- egy 2 évet, a nőké azonban lelassul.
Az északi és a nyugati régiókra érvényes gör- bék igen hasonlók, a különbség csupán annyi, hogy a nyugati országokban magasabb a női—
élettartam—többlet, mint a másik régióban. A déli országok halandóságára illesztett görbe a nyugatihoz van közelebb, de lefutása eltér a má- sik kettőtől, mivel itt hiányzik a negyedik fázis, viszont megjelenik egy nulladik. Ez utóbbi azt jelenti, hogy míg a másik két régió görbéje a férfiak 45 éves születéskor várható átlagos élet—
tartama után indul igen lassú emelkedéssel, addig a déli országok görbéje 39 éves élettar—
tammal kezdődik, s 46 éves születéskor várható átlagos élettartamig erőteljes növekedés tapasz- talható a nők esetében. A szerző ezt a fázist a ,,kiegyenlítés" fázisának nevezi. Az első fázis csak ezután indul, s a negyedik fázis l980—ig nem mutatkozott.
A három régióban mutatkozó szabályszerű- ségek lehetőséget adnak arra, hogy ismerve a férfiak születéskor várható átlagos élettarta—
mát vagy néhány arra vonatkozó adat alapján becsülhető legyen a nemek közötti különbség e téren. Igy az idősorok birtokában a szerző elő—
rejelzést készített a születéskor várható átlagos élettartamok alakulására régiónként 2020—ig.
Véleménye szerint az ember élettartama ma már megközelíti a biológiai lehetőség határát,
vagyis az elkövetkezőkben nem várható jelen- tős növekedés. Ami mégis bekövetkezhet, az elsősorban akkor lesz lehetséges:
ha a csecsemőhalandóság csökken azokban az országok- ban, ahol ma magas;
