TÖRTÉNETI DOLGOZATOK
ADALÉKOK A SZTRÁJKSTATISZTIKÁK TÖRTÉNETÉHEZ
DR. HALKOVICS LÁSZLÓ
Köztudott, hogy Magyarország a nyugati országokhoz képest csak későn, a XIX. század második felében lépetta tőkés fejlődés útjára. A munkásság létszáma a kiegyezés utáni években mindössze 300 000 főt tett ki. Ezek 75 százaléka azonban kisipari munkás volt.
A szervezett munkásmozgalom lehetőségei is csak ezután teremtődtek meg. A hazai munkás- ság körében legerőteljesebben a bányászat, a nyomdaipar és a gépipar területén indult meg a mozgalmi munka. Az 1880—as és 1890-es években kibontakozó heves politikai és gazdasági küzdelmekben szerveződött meg a modern magyar szakszervezeti mozgalom, a szociálde- mokrata tömegpárt, és váltak ezek az intézmények az ország politikai és gazdasági életének fontos részeivé, a sztrájkmozgalmak szervezőivé.1
A sztrájkmozgalmak a XX. században változatlanul, sőt nem egy esetben még nagyobb társadalmi-gazdasági viharokat okozva folytatódtak. A sztrájkok szervezése, a sztrájkokat kiváltó konfliktusok kezelése azonban sok tekintetben eltér az előző században kialakult gyakorlattól. Ugyancsak igen lényegesen módosult a sztrájknak mint társadalmi-gazdasági jelenségnek megítélése is. Mindennek következményeként jött létre a sztrájkok folyamatos statisztikai megügyelésének rendszere, és kialakult a fejlett európai országokéval egyenrangú sztrájkstatisztika hazánkban is.
A következőkben az adatgyűjtésekről, a felvételi kérdőíveken található mutatók tar—
talmi meghatározásairól, a jelentések összegyűjtési módjáról és az adatok közzétételéről adunk történeti áttekintést, külön a századforduló után kiépített magyar sztrájkstatisztikáról és külön fejezetben a nyugati országok sztrájkstatisztikai gyakorlatáról, a magyar rendszerrel történő összehasonlításról és értékelésről.
A SZTRÁJKSTATISZTIKA MEGSZERVEZÉSE
Az első ipartörvény, az 1872. évi VIII. törvénycikk V. fejezetének 93. és 94. §-a foglal- kozott a sztrájkkal vagy másképpen az úgynevezett ,,összebeszéléssel". A 93. § a sztrájk lényegét és jogérvényét a következőképpen határozta meg: ,,Összebeszélések, melyek által az iparosok azt célozzák, hogy üzletük félbeszakítása által ezeknek terhesen munkafeltételeket szabjanak, különösen azoknak bérét leszállitsák, vagy melyek által a munkások, illetőleg segédek oda törekszenek, hogy közös munkabeszüntetés által a munkaadókat magasabb bér megadására kényszerítsék, általában tőlük jobb munkafeltételeket csikarjanak ki, úgyszin- tén mindazon egyezmények, mely által azok támogatása céloztatik, akik az érintett össze—
1 A múlt század második felében hazánkban lezajlott sztrájkok közül meg kell említenünk az 1870-es nyomdász- sztrájkot, amely részleges béremeléssel járt, az 1871. évi kőbányai sörfőzdei sztrájkot, az 1882. és 1893. évi nagyméretűPécs- vidékí bányászsztrájkot.
beszélések mellett megmaradnak, vagy azoknak károsítása, akik azokkal szakítanak, jogér- vénnyel nem bírnak."
A sztrájkot tehát az első magyar ipartörvény nem ismerte el, sőt a 94. § szerint, akik összebeszélésekben részt vesznek, két hónapig terjedő elzárással vagy pénzbírsággal sújthatók.
A második ipartörvény, az 1884. évi XVII. törvény megerősíti az első ipartörvény állás—
foglalását a sztrájkról, és csupán annyiban jelent haladást, hogy a sztrájkügyek megszünte- tésére békéltető bizottság alakítását rendeli el. A békéltető bizottság az illető iparág Önálló iparosai és segédei által választott hat iparosból és hat segédből állt, elnöke az I. fokú ipar-
hatóság elnöke, azaz legtöbbször a szolgabíró volt. %
A múlt századi törvényes rendelkezések közül meg kell még említeni az 1893. évi XXVIII., az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyeletről szóló törvényt. E törvény, illetve annak végrehajtására kibocsátott rendelkezések egyfelől az I. fokú iparhatóságnak kötelességévé tették, hogy az 1884. évi XVII. törvénycikk 162. §-ában körülírt ,,összebeszélésekról" az iparfelügyelőt azonnal értesítsék, másfelől az iparfelügyelők- nek előírták, hogy a kerületükben előfordult munkaviszályokról tájékozódjanak, és azokról részletes jelentésben számoljanak be a kereskedelemügyi miniszternek. A sztrájkokról és a munkából való kizárásokról gyűjtött információkat az iparfelügyelők az iparfelügyelői éves
jelentésekben nyilvánosságra hozták. ;
A rendszeres, átfogó sztrájkstatisztikai megügyelést 1905. január l—jén indította a keres—
kedelemügyi miniszter, 87906/Vll/1904.számú rendeletével. Az adatgyűjtés szükségességét és körét a rendelet határozta meg. ,,A sztrájkok és munkakizárások az utóbbi években oly nagy méreteket öltöttek az országban, hogy azok rendszeres megfigyelését immár elkerülhetetlen—
nek tartom. E végből az 1905. évi január l-jétől kezdődőleg ezekre nézve rendszeres statisz- tikai adatgyűjtés végrehajtását rendelem el, mely adatgyűjtés ki fog terjedni az ipar körében előforduló mindazon munkabeszüntetési esetekre, midőn akár a munkások, akár a munka—
adók abból a célból szüntetik be a munkát, hogy a másik féllel szemben tett követeléseiknek él vényt szerezzenek."z
Az adatgyűjtés végrehajtásával az I. fokú iparhatóságokat és az iparfelügyelőket bízták meg. Az I. fokú iparhatóság sztrájk esetén azonnal értesíteni tartozott a kerületi iparfelügye- lőt, aki ilyen esetben megküldte a sztrájkstatisztikai kérdőívet az iparhatóságnak. A kitöltött kérdőívek adatainak helyességét az iparfelügyelők — más statisztikai adatokkal egybevetve — ellenőrizték, majd a beszámolójelentést felterjesztették a kereskedelemügyi miniszterhez.
A vasúti és a hajózási vállalatok körében előfordult munkaviszályok adatait a vasúti és a hajózási felügyelőségek jelentették. Hasonló eljárást követtek a kerületi bányahatóságok, akkori nevükön bányakapitányságok.
A sztrájkok adatainak begyűjtésére l908-ig eltérő kérdőíveket használtak az ipari, a bá- nyászati és a közlekedési üzemek. Például nem mind tartalmazta a munkaviszályból szár- mazó bérveszteségeket. A munkaviszály—statisztika átvétele után az M. kir. Központi Sta- tisztikai Hivatal új egységes kérdőívet dolgozott ki. A leglényegesebb változtatások a kö- vetkezők voltak:
— új kérdőpontként szerepelt, hogy a munkaviszály okozott—e üzembeszüntetést vagy sem;
— az új kérdőíven feltüntették nemcsak a munkáslétszámot, de az alkalmaztatás módját, a munkás szakmáját, a munkás képzettségét, mégpedig előmunkás, szakmunkás és egyéb rész—
letezésben;
—la kérdőív részletes adatokat tartalmazott az elvesztett munkanapokról és a bérvesztesé- gekrő ;
— a kizárt és önkéntesen távozó munkások számát is kérdezték;
- azt is jelenteni kellett, hogy az egyezkedés a munkaadók vagy a munkások részéről in- dult-e meg?
2 Dr. Kenéz Béla: Sztrájkstatísztika I. Magyarország ipari sztrájkjainak statisztikája. Grill Károly Könyvkiadó Vál—
lalata. Budapest. 1907. 3. old.
23 8 DR. HALKOVICS LÁSZLÓ
A Hivatal a beérkezett jelentések alapján a munkabeszüntetésekről és kizárásokról ha—
vonta tett jelentést a kereskedelmi miniszternek.
Az első statisztikai kérdőív 22 kérdőpontból állt. A legfontosabbak a következők voltak:
— a sztrájkban részt vett ipartelepek száma;
— a munkabeszüntetés első napja;
— az alkalmazottak létszáma a sztrájkoló üzemekben;
— a sztrájkolók száma;
— a kényszerűségből nem dolgozó munkások száma;
— a munkások bérvesztesége;
— a sztrájk oka;
— a sztrájk eredménye;
— a sztrájkot milyen egyesület szervezte;
— a sztrájkolók pénzbeli támogatása;
—— történt—e rendzavarás?
— vettek-e igénybe karhatalmat?
— a rendőrség által előállított sztrájkolók száma.
Az adatgyűjtést először csak az ipar körébe tartozó vállalatokra terjesztették ki. A bá—
nyászatot és a kohászatot, valamint a vasúti és hajózási üzemeket csak két évvel később, 1907. január l-jével vonták be az adatgyűjtésbe.
Az adatgyűjtésben 1908-ban jelentős változtatást hajtottak végre, amikor is irányítását és az adatok feldolgozását a kereskedelmi miniszter 4589 l/Vl. c. 1908. számú rendeletével az M. kir. Központi Statisztikai Hivatalnak adta át. Az M. kir. Központi Statisztikai Hivatal a Hivatalról szóló 1897. évi XXXV. tc. értelmében 1909. évi munkatervébe felvette ezt az adatgyűjtést, és Horvát-Szlavóniára is kiterjesztette.
A sztrájkstatisztika két legfontosabb kérdése a sztrájkra és a kizárásra irányult. Sztrájkon
— abban az időben és a tőkés országokban ma is — a munkának több munkás részéről köz—
akarattal és oly célból való abbahagyását értették, hogy a munkaadót az üzem egészben vagy részben való szünetelése által okozott károk elkerülése céljából a munkások bizonyos köve- teléseinek teljesítésére kényszerítsék. A munkát abbahagyhatja egy-két munkás is, a sztráj- kok ereje, feszítő kényszere azonban éppen a munkások egyetértő eljárásában és abban a fel tevésében áll, hogy a munkaadó nem képes másokkal pótolni a munkásokat, és így a sztráj—
kolók követelésének megtagadása estén nem kerülheti el az üzem részben vagy egészben való szüneteltetésével járó veszteségeket.
A sztrájknak nem szükségképpen előfeltétele, hogy a munkások saját munkaadóikkal szemben támasszanak követeléseket. Nagyon gyakran előfordult, hogy a sztrájkolók maguk számára nem kívántak semmit, de más munkásokat erkölcsi támogatásban részesítettek.
Az ilyen sztrájkok a munkásszolidaritásból jöttek létre.
A sztrájk fontos ismérve, hogy a munkás és a munkaadó egymással munkaviszonyban álljon. Előfordult ugyanis például a kőműves- és ácsszakmánál olyan, a munkaviszony meg- kötése előtti, így sztrájknak nem tekinthető mozgalom, amelynek célja a jobb munkafeltéte—
lek elérése volt.
A sztrájk fogalmához az is hozzátartozik, hogy a sztrájkkövetelések elérése esetén a munkások régi munkahelyükön munkába álljanak.
A két vagy több ipartelepre kiterjedő sztrájk a csoportos sztrájk. Ennek az a lényege, hogy különböző ipartelepek munkásai azonos követelések kiharcolására előre megállapod- nak az együttműködésben. Ilyen esetben a sztrájkot teljes egészében akkor tekintették ered- ményesnek, ha az minden üzemben sikeresen fejeződött be. Ha egy ipartelepen minden mun-
kás sztrájkol, teljes sztrájkról van szó.
A sztrájk lehet támadó és védekező jellegű. A támadó sztrájk célja a meglevő állapot jobbra fordítása, a védekező sztrájk célja a várható rosszabbal szemben a jelenlegi állapot
fenntartása.
A sztrájk ellentéte a kizárás volt. Ezen több munkásnak a munkaadó által a munkából oly célból való kirekesztését értették, hogy a munkást, illetve munkásokat a munkaadó köve- telésének teljesítésére kényszerítsék. Ilyen követelés lehetett például a munkabércsökkentés, a munkanap-hosszabbítás, a munkaintenzitás—növelés, a munkateljesítményt növelő új szer- vezési módszerek alkalmazása.
A sztrájkstatisztika kérdőpontjai között szerepel az is, hogy mely szervezetek vagy kik vettek részt a sztrájk szervezésében. A sztrájk szervezését legtöbbször a munkások érdekvé- védelmi szerve, a szakszervezet szervezte. Meg kell jegyezni, hogy a korabeli angol, német és francia sztrájkstatisztikák erre nem tértek ki.
A sztrájk csak ott jár sikerrel, ahol egyrészt nagy tömegeket lehet mozgatni, másrészt, amikor az érintett terület, üzem mennyiségi és minőségi termelésénél fogva fontos iparágakat béníthat meg. A sztrájkstratégia nehéz feladatai közé tartozik a sztrájk előkészítése, a mun- kástömegek egységes fellépésének megszervezése a sokszor hetekig tartó, nagy kitartást, le- mondást követelő harci cselekményre.
A sztrájkolók — a sztrájkmozgalmak szervezettségének fokozása nyomán — pénzsegély- ben részesültek a sztrájkalapból. A sztrájkalapot legtöbb esetben a szakszervezet kezelte, és a szakszervezeti tagok rendszeres hozzájárulásából képződött ez a nagyon fontos pénzügyi forrás. Szerepe különösen megnőtt a hosszúra nyúlt sztrájk idején, hiszen a munkásnak a kereset elmaradása esetén is el kellett tartania családját.3
Az ipari, bányászati és kohászati, valamint közlekedési és raktározási üzemek a sztrájk- statisztikai adatokat eltérő módon kezelték. Az ipari sztrájkok adatait iparcsoportonként és törvényhatóságonként, az egyéb sztrájkok adatait üzemáganként és törvényhatóságon- ként részletezve dolgozták fel és hozták nyilvánosságra.
Az eredményeket a kereskedelmi miniszter l905-től külön kiadványban tette közzé.
A kiadvány első részében az év folyamán megfigyelt munkaviszályok adatainak részletes, szöveges ismertetése, a második részben az adatokat összefoglaló statisztikai táblázatok találhatók. Az 1905. és az 1906. évi kiadványok még csak az ipari sztrájkokkal és kizárások- kal foglalkoztak. Az 1907. évi kibővített kiadvány a közlekedési, raktárvállalati, valamint bányászati és kohászati munkaviszályok adatgyűjtéseinek eredményeit is tartalmazta.
Az összefoglaló éves jelentések mellett 1908—tól az M. kir. Központi Statisztikai Hivatal félévenként az elmúlt időszakban előforduló sztrájkok és kizárások előzetes eredményeit tar—
talmazó táblázatos anyagot részletes elemzéssel küldte meg a kereskedelmi miniszternek, aki az adatokat a Közgazdasági Értesítő című szaklapban tette közzé.
Az első világháború előtt a Hivatal sztrájkkiadványai igen magas szinvonalat értek el mind a tartalom — elsősorban a feldolgozott adatok csoportosítása — tekintetében, mind pedig a kiadvány kivitelét illetően. Példaként az 1915-ben kiadott ,,Munkabeszüntetések és munkakizárások a Magyar Szent Korona országaiban az 1910—12. években"4 című kiad- ványt tekintsük át.
Az Összeállitásban 92 oldalon szöveges elemzés található a szöveg között elhelyezett táblákkal, míg a táblagyűjtemény 246 oldalt tesz ki. A szövegrész külön foglalkozik a sztiáj- kokkal és külön a kizárásokkal. A sztrájkokat tárgyaló fejezetben igen részletes, a sztrájk—
statisztika kialakításától, l9OS-től induló idősorok képezték a szöveges elemzés alapját, és a sztrájkstatisztika minden kérdésére kitértek. Az ipari sztrájkok elemzésénél az iparon kívüli területek sztrájkstatisztikai adatai jóval szűkebb terjedelműek, mivel ezeket a területeket csak később vonták be a megfigyelés körébe.
A kiadvány táblázatai három év, az l9lO., az 1911. és az 1912. év adatait tartalmazták külön az iparra, külön az egyéb területekre. Az ipari fejezetben összesen 29 táblázatot talá-
" Lásd erről részletesebben: dr. Csopey Dénes: Sztrájkproble'ma figyelemmel a sztrájkstatísztikák újabb eredményeire.
Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest. 1931. 112 old.
' Kiadja a Kereskedelemügyi M. kir. miniszter. Budapest. 1915. 92, 246 old.
240 DR. HALKOVICS LÁSZLÓ
lunk, amelyek igen részletes adatcsoportosításokkal a sztrájkok alakulásának, tartalmának alapos áttekintését segítették elő.
Végül meg kell még említeni, hogy a kiadvány számos szines diagramot is tartalmaz.
Ilyenek mutatják be például a sztrájkok eredményességük és területi elhelyezkedésük szerinti megosztását.
A SZTRÁJKSTATISZTIKA ÚJJÁSZERVEZÉSE 1920 UTÁN
A háború előtt rendszeresített sztrájkstatisztikai adatgyűjtést 1913-ig végezték. A háború kezdeti időszakában megszűnt minden sztrájk, mivel a háború esetére szóló kivételes tör- vény-, az 1912. évi LXVIII. te. 20. §-a súlyos büntetéssel fenyegetett mindenkit, aki a munka közös beszüntetésében részt vesz. Ennek eredményeként l9l4—1915-ben nem is lehet munkás- mozgalomról beszélni. Sérelmeinek orvoslására a munkásság 1916-ban a katonai és polgári közigazgatásnál kivívta a panaszbizottsági intézmény felállítását, majd a kül- és belpolitikai események alakulásának hatására az ezen intézményhez való fordulás mellett a sztrájk ismét éppen olyan eszköze lett a munkaviszályok elintézésének, mint az első világháború előtti években volt.
A háborús években hivatalos sztrájkfelmétéseket nem készítettek. Csupán a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete munkaügyi szervezetének jelentéseiből lehet a sztrájkok céljairól, hevességéről képet nyerni. Ennek az egyesületnek a jelentéséből kitűnik, hogy a fegyvergyári kovácsoknak 1917. április 20-án megindított sztrájkja volt az első, amely nem vont maga után súlyos következményeket, ellenben megindított egy hatalmas sztrájk- hullámot. Az 1917-es sztrájkok eredménye, hogy az ifjúmunkások 100 százalékos béremelést kaptak.5
Az első világháború befejezése után az egyre jobban kibontakozó inHáció körülményei között a munkásság életszínvonala mind mélyebbre zuhant. A kétségbeejtő helyzetben a mun- kások, az alkalmazottak és tisztviselők előbb béremelési követeléssel, majd sztrájkkal keres—
ték a kiutat.6
A sztrájkmozgalom fellendülése arra ösztönözte elsősorban a kereskedelemügyi minisz—
tériumot, de az M. kir. Központi Statisztikai Hivatalt is, hogy minél előbb megszervezzék a sztrájkmozgalmak statisztikai áttekintését. Abban az időben — az ország háborús helyzet—
ből való kiemelkedésének évében — csak a bányakapitányságok végeztek rendszeres felvételeket a szénbányászok sztrájkjairól.
A Hivatal a háború előtti sztrájkstatisztikai adatgyűjtési rendszerből kiindulva a húszas évek közepén dolgozta ki az új felvételi rendszert, amelyet országgyűlési jóváhagyás után
1926-ban vezetett be.
Az 1905 és 1913 közötti sztrájkstatisztikákat az I. fokú iparhatóság állította össze az iparfelügyelőség közreműködésével, és a megfigyelési egység a sztrájk volt. Ezzel szemben az 1926-tól életbe léptetett statisztikát a munkaadó volt köteles elkészíteni, és az adatfelvéte- lek ellenőrzésére — hogy egyetlen sztrájk se maradjon ki — a rendőrséget kérték fel. A felvételt az 1913-as adatgyűjtés alábbi módositásával szervezték meg:
— a megfigyelési egység most az ipartelep és nem a sztrájk lett, de volt az adatgyűjtés kér- dőivének olyan pontja, amely lehetővé tette az adatoknak a munkaviszályok szerinti csoporto—
sítását is;
— nemcsak a munkaviszályban részt vevő munkások, de az emiatt kénytelenségből nem dol- gozók adatait is megkérdezték, a háború előttinél jóval részletesebben;
-— a kérdőív a munkaadók veszteségeiről is tartalmazott adatokat;
33 ;9Lásíl erről: Szterényi József báró—Ladányi Jenő: A magyar ipar a világháborúban. Franklin Társulat. Budapest.
19 . 6 0 d.
' Friss Istvánné: Adalékok a két világháború között lezajlott sztrájkokhoz. Párttórténeti Közlemények. 1971. évi 4. sz.
Budapest. 1971. 104—138. old.
— a munkaviszály által érintett ipartelepen a munkaviszály kitörése előtt érvényben volt munkabérekről és munkaidőről is gyűjtöttek adatokat, a heti átlagbér helyett a béreket kategó- riánként kérdezték.
A három területre — az iparra, a bányászatra és kohászatra, valamint a közlekedésre — kidolgozott kérdőívek tartalmukban csaknem egységesek voltak. Eltérő szövegezést csak a _bánya- és kohóvállalatok kérdőívei tartalmaztak, annak megfelelően, hogy ezek éves ipar—
statisztikái is erősen megőrizték a korábban kialakított szakmai-technológiai sajátosságokat.
A sztrájkstatisztikai adatgyűjtések l940-ig az országnak a második világháborúba való erőteljesebb bekapcsolódásáig folytatódtak. Ekkor a hadigazdálkodásra való teljes áttérés miatt megtiltották a sztrájkokat.
A hivatalos sztrájkstatisztikák eredményeit 1920 után éppen úgy, mint például az igen részletes iparstatisztíkai felvételek összefoglaló adatait — az első világháború előtti helyzettel ellentétben— nem külön kiadványban,hanem az M. kir. Központi Statisztikai Hivatal 1923-ban alapított folyóiratában, a Magyar Statisztikai Szemlében hozták nyilvánosságra. l923-tól 1941-ig összesen 17 munkaviszállyal foglalkozó közlemény jelent meg, és ezenkívül a munka- bérekkel és a szociális helyzettel foglalkozó két tanulmány tért ki a sztrájkkérdésre.
E tanulmányok közül egyet Kovács Norbert, egyet Saile (Szél) Tivadar készített. A köz- lemények szerzője Mozolovszky Sándor volt.7 Ami a közlemények terjedelmét illeti, a statisz- tika újjászervezése után igen nagy oldalszámban, például 1927—ben 1926-ról 11, 1929-ben l928-ról 9 oldalon jelent meg sztrájkról szóló tájékoztatás. A gazdasági válság éveiben a közlemények terjedelme 2—3 oldalra esett vissza. A közlések 1926-ig csak a szénbányászatot,
1927-től már az egész ipart átfogták.
A sztrájkstatisztikai kiadványok tartalmi felépítése követte a háború előtt kialakított szerkezetet, illetve ráépült a statisztikai kérdőívre. Az l926-os sztrájkokról szóló első átfogó tanulmány táblái és szöveges része a következő témaköröket fogták át:
1. Az 1926. évi sztrájkok megoszlása negyedévenként;
II. Sztrájkok és sztrájkolók száma; munkanap—, munkabér- és termelésiérték—veszteség;
III. A sztrájkolók száma és a sztrájkok tartama;
IV. A sztrájkok eredménye;
V. Kizárások és sztrájkok összesen;
VI. A bányászati sztrájkokban részt vett munkások száma munkanemek szerint;
VII. A sztrájkok eredménye a sztrájkok tartama szerint;
VIII. A sztrájkolók által elért munkabéremele's és munkaidő—leszállítás.
E közleményeket tartalmilag szakszerűnek, tárgyszerűnek kell minősíteni, de az első világháború előttiek színvonalát — főként elemzési vonatkozásban —— nem közelítette meg.
Talán nem utolsósorban a kis közlési terjedelem is oka volt annak, hogy nagyon leegyszerű- sítve tájékoztatott arról a sok megpróbáltatással, lemondással terhes munkáséletről, amely—
nek szükségszerű velejárója volt a sztrájk mint az életkörülmények javításának egyik harci eszköze.
SZTRÁJKSTAIISZTIKA ,
AZ IPARILAG FEJLETT TOKES ORSZAGOKBAN
Az első tőkés ország, amely a sztrájkstatisztika rendszerét kiépítette, az Egyesült Államok volt. Carrol D. Wright munkaügyi megbízott (Commissioner of Labour) rendkívüli szorga- lommal gyűjtötte össze az 1741 és 1881 évek közötti sztrájkok adatait. A rendszeres sztrájk—
statisztikát azonban csak az 1881. évi sztrájkfelvétel adatainak összefoglalása vezette be.
Később ezt a munkát a Munkaügyi Hivatal vette át, és a szakértők véleménye szerint jól látta
7 Mozolovszky Sándor dr.: Az 1926. évi munkaviszályok Magyarországon. Magyar Statisztikai Szemle. Budapest.
1927. évi 7. sz. 634—644 old. Reprint utánközlés: Statisztikai Szemle. 1990. évi 4—5. sz. 401—411. old.
242 DR. HALKOVICS LÁSZLÓ
el feladatát. A Hivatal első sztrájkstatisztikai közleménye ,,Third annual report of the com- missioner of labour" cimen 1887—ben jelent meg az 1881 és 1886 közötti évek adataival. A kö—
vetkező kiadvány 1896-ban látott napvilágot ,,Tenth annual report of strikes and lockouts"_
címen. Végül a századforduló után megjelentették az utolsó három évtized, azaz az 1881- től 1900-ig terjedő időszak sztrájkstatisztikai idősorait a ,,Bulletin of the labour department
1904" című kiadványban.
Angliában 1889-től áll rendelkezésre a sztrájkokról statisztika. A Labour Department első ilyen közlése a Trade of Boardban jelent meg 1889—ről, ,,Reports of strikes and lockouts"
címen.
A korabeli szakértők igen jónak minősítették az osztrák munkaügyi statisztikai hivatal- nak (a K. K. Arbeitsstatistisches Amt im Handelsministerium) ,,Arbeitseinstellungen und Aussperrungen in Österreich Wáhrend des Jahres . . ." cimű kiadványait.
Hivatalos sztrá j kstatisztikával a századfordulón még a következő európai országok ren—
delkeztek:
Franciaország 1890 óta (Direction du Travail, Ministere du Commerce, de l'Industrie, des Postes et Télégraphes közleménye: Statistigues des Greves et des Recours a la Conciliation et a l'Arbitrage Survenus pendant l'Année. . .);
Olaszország 1892 óta (Direzione Generale della Statistica), illetve 1904 óta (Uüizió di Lavoro közleménye: Statistica degli Scioperi avvenutanell'lndustria et nell'Agricultura durante l'anno. . .);
Belgium 1896 óta (OHice du Travail közleménye: Statistigues des Greves en Belgigue 1896—- 1900. Bruxelles. l903.);
Németország területén 1899 óta jelennek meg közlemények (Kaiserliches statistisches Amt közleménye: Streik und Aussperrungen im Jahre. . .);
Hollandia 1901 óta (Bi jvoegsel van het Tijdschrift van het Central Bureau voor de Statistieck közleménye: Werkstakingen en Uitsluitingen in Nederland gedurende. . .).
Mit árulnak el a nyugati országok sztrájkstatisztikái? A sztrájkok a munkásmozgalom kezdeti időszakában helyi jellegűek voltak, a századfordulón azonban már egész iparágakra kiterjedtek, gyakran egész körzetek, vidékek ipari, üzleti és gazdasági életét megbénították.
A sztrájkok gyakoriságát és számát, a munkabeszüntető munkások egyre nagyobb tömegét, a sztrájkolók — az erőszakszervezetek fegyveres beavatkozásai miatti — haláleseteinek növe- kedő számát mutatták a múlt század végi és jelen század eleji statisztikák, amelyekből egy- értelműen következtethető, hogy a sztrájkkérdés magánérdekű jelenségből nagy jelentőségű nemzeti üggyé, közérdekű állami problémává lépett elő.8
Az első világháború alatt a sztrájkok állami beavatkozásra csaknem minden országban szüneteltek. (Ugyanez volt a helyzet a második világháború éveiben is.) A sztrájkmozgalom 1918-tól kiszélesedett és sokszínűvé vált, a sztrájkok céljai között mind jelentősebb helyet foglaltak el a gazdasági követeléseken túl a politikai jellegű törekvések. A fegyverszünetet követően a kifáradt tömegek fellázadtak az erőszak és annak intézménye, az állam ellen.
Kinyilvánitották akaratukat, hogy a társadalmat új, szociális alapokon kell új jászervezni.
E sztrájkmozgalmak — amelyeknek egy része orosz forradalmi hatást tükrözött — végigsöpör- tek a fejlett európai országok szinte mindegyikén.
A sztrájkokról az érintett országok illetékes szervei az addig kialakult gyakorlatnak meg— felelően gyűjtötték és dolgozták fel a statisztikai adatokat. Az l920—as években a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (Bureau international du Travail) részben a munka továbbfejlesztésére, részben azokban az országokban, ahol a sztrájkstatisztika szervezésével még nem foglalkoz- tak, e munka segítésére tett erőfeszítéseket. Ebből a célból áttekintette a sztrájkstatisztikai adatgyűjtéseket tartalom és gyakoriság tekintetében, és egy 1926—ban kiadott kiadványában ajánlásszcrű javaslatot tett az egyes nemzeti sztrájkstatisztikák fejlesztésére.9
' Részletesen tárgyalta ezt a kérdést Ferenczi Imre: Sztrájk és szociálpolitika. Athenaeum Irodalmi és Nyomdait Rt.
Budapest. 1907. 529 old.
" Les méthodes de la statistigue des conflits du travail. Bureau International du Travail. Geneve. 1926. 56 old.
!
A kiadvány a következő kérdéseket tárgyalja részletesen:
I. A sztrájkstatisztika általános kérdései.
II. A sztrájkok osztályozása fajtái szerint.
111. A sztrájkok osztályozása fontosságuk alapján.
IV. A sztrájkok elemzése gyakoriságuk és súlyosságuk szerint.
A genfi Munkaügyi Hivatal a tanulmány kiadásával egyaránt szolgálni akarta a munka—
adók és munkások érdekeit, de fontosnak tartotta az egységes kép kialakítását, mert az egyes országokban lefolytatott sztrájkok nemcsak a belső, hanem sokszor a külpiacokon is érez—
tették kedvezőtlen hatásukat.
A sztrájkok az l920-as évektől a tőkés rendszerű demokratikus országokban —— a máso- dik világháború alatti szünetet nem számítva — a mai napig változó erővel folytatódnak. Ha a mozgalmak statisztikai megfigyelésének körét áttekintjük, megállapítható, hogy a fontosabb mutatószámok köre szinte állandónak tekinthető. Valamennyi megfigyelésben szerepel :
— az előfordult sztrájkok száma,
— a sztrájkban részt vevők száma,
— a sztrájk következtében elveszett munkanapok száma,
— a sztrájk időtartama,
—— a sztrájk eredményessége (a munkások győzelme, kompromisszum, a munkaadó sikere).
A sztrájkstatisztikával foglalkozó nyugati irodalomból viszont az is kiderül, hogy a meg- figyelt mutatók körét az elmúlt évtizedekben rendszeresen pontosították, tartalmuk megha—
tározását megbízhatóbbá, egyértelműbbé igyekeztek tenni. Ugyanezt a minősítést lehet adni annak a fejlesztő munkának is, amely a sztrájkstatisztikai rendszert általában kivánta maga—
sabb színvonalra emelni.
A következőkben példaszerűen álljon itt a sztrájkstatisztikával összefüggő néhány olyan kérdés, amelyekkel az 1950 utáni nyugati publikációk gyakran foglalkoznak.
Az adatok forrása. A legtöbb nyugati országban a sztrájkra vonatkozó adatokat a mun- kaügyi minisztériumok publikálják. Ezek az adatok bizonyos késéssel állnak a felhasználók rendelkezésére, de nem idéznek elő olyan vitákat, mint amilyeneket például a kiskereskedelmi árindexekkel kapcsolatban lehet megfigyelni. Gyakori, hogy a sztrájkról háromféle adatot lehet látni: a szakszervezetek által közöltet, a kormány iészéről elfogadottat, végül az újság- írók által közöltet. Ennek megfelelően az adatok elég különbözők lehetnek, megbízhatósá- gukért viszont a kibocsátónak kell felelnie.
Az elsődleges adatok jelentése is különféle szervek feladata lehet. Jelenthet a vállalat, jelenthet a szakszervezet, gyűjtheti az adatokat a hivatalos statisztikai szolgálat. így például a Német Szövetségi Köztársaságban a vonatkozó törvény értelmében a sztrájkot a foglalkoz- tatók jelentik a helyi munkaügyi szerveknek. E szervek az összesítőket a körzeti statisztikai hivatalhoz juttatják el, ahonnan azokat a Szövetségi Statisztikai Hivatalba továbbítják.
A sztrájk tartalma. A munkaügyi statisztikusok harmadik, 1926-ban Genfben tartott találkozójukon a sztrájknak a következő meghatározást adták: a munka olyan időleges be- szüntetése, amelyet munkáscsoportok szerveztek valamilyen követelés kierőszakolásáia. A sztrájk tartalmával kapcsolatban felvetődik a kérdés:
— mikor van munkabeszüntetésről szó?
— hány munkás esetén lehet arról szó, hogy sztrájknak lehet tekinteni a munkabeszüntetést?
— mikor kezdődött és mikor fejeződött be a sztrájk?
Nagy-Britanniában és Olaszországban a politikai jellegű vagy az úgynevezett ,,tiltakozó"
sztrájkokat nem számítják a sztrájkok közé. Nagy-Britanniában a tíznél kevesebb főt érintő munkabeszüntetést sem tekintik sztrájknak, kivéve ha a sztrájkban elveszett munkanapok száma eléri a százat.
244 DR. HALKOVICS LÁSZLÓ
A sztrájk következtében elveszett munkanapok száma. Megállapítása a helyi körülmé—
nyeknek megfelelően történik. Például Franciaországban, ahol az információkat elveszett órákban jelentik, a munkanapok kiszámításához a jelentett órák számát nyolccal, Ausztrá- liában, ahol az ötnapos munkahét 45 órának felel meg, kilenccel osztják.
A sztrájkok megkülönböztetése. Technikai lebonyolításuk szerint igen különböző jellegű sztrájkok fordulnak elő. A leggyakoribbak:
— gombnyomásos sztrájkról akkor van szó, ha a munkát több munkahelyen egy adott idő- pontban egyszerre szüntetik be;
— változó sztrájkról akkor lehet beszélni, amikor a vállalaton belül az egyik szolgálat abba—
hagyja a munkát, a másik újra kezdi (ez a módszer hatásosan akadályozza a termelést a legkisebb bérveszteséget okozva);
— meglepetés sztrájk esete akkor forog fenn, ha a munkát rövid időre és ismételten szüntetik be, például 24 órára beszüntetik, majd 24 óráig folytatják a termelést;
—— amerikázási sztrájk a munkalassítás, teljes beszüntetés nélkül.
A munkából való kizárás. A munkaadóknak ez az eszköze a gyakorlatban a múlt század közepén Nagy—Britanniában tűnt fel. A sztrájktól való megkülönböztetésére a háború ,,ag—
resszív" és ,,defenzív" fogalmait használják. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kizárások igen kis arányt képviselnek a munkaügyi vitákban, 1911—től 194S-ig az ilyen munkaidő-kiesé- sek az összes munkaidő-kiesések 2,2 százalékát idézték elő, és a részt vevő munkások 5,9 százalékát érintették.
A sztrájkban részt vevők száma. A sztrájk által érintett munkavállalók két csoportba sorolhatók. A nagyobb, a ,,közvetve" minősítésű csoport a más munkáltatók üzemeinek azon munkásait is magában foglalja, akik a sztrájk miatt munka nélkül vannak, és nem fog- lalkoztatják őket. A sztrájkban ,,közvetlenül" részt vevők is különféleképpen kapcsolódhat- nak a sztrájkhoz. így vannak, akik a sztrájkot kezdték, és elsőnek hagyták abba a munkát, vannak a szimpatizálok és ezért szintén sztrájkolók, és lehetnek olyanok, akiket az általános
kizárás érintett.
nk
A gazdasági-társadalmi rendszerváltás következtében a munkabeszüntetések megitélése Magyarországon is módosul, és tartalmában közeledik a nyugati országok több mint száz—
éves gyakorlatában kialakítotthoz. Ajogi szabályozás tekintetében az első lépés már 1989-ben megtörtént, amikor az országgyűlés meghozta a sztrájkról szóló VlI. törvényt, amely ki- mondja, hogy a dolgozókat gazdasági és szociális érdekeik biztosítására megilleti a sztrájk joga.
Ha a nyugati országok sztrájkstatisztika-történeti adatsorainak abból a tanulságából indulunk ki, hogy romló gazdasági körülmények között a sztrájkmozgalmak is hanyatló irányzatot mutatnak, akkor egyhamar súlyosabb, az egész gazdaságot bénítóan érintő hazai sztrájkhullámtól nem kell a közeli jövőben tartanunk.
Ennek ellenére mégis célszerű az esetleges munkabeszüntetések körülményeinek, hatá—
sainak statisztikai számbavételére felkészülni. Mivel a régi magyar sztrájkstatisztikai felvéte- lek tartalmilag jól kidolgozottak, és a nemzetközi statisztikai gyakorlattal is összhangban voltak, javasoljuk a hazai sztrájkstatisztika mostani újjászervezésénél kiindulási alapnak azt tekinteni. Az adatfelvételi és -feldolgozási munka tartalmi meghatározásánál természetesen figyelembe kell venni a hazai gazdasági-társadalmi statisztikáknál jelenleg alkalmazott mód—
szereket, a feldolgozás megfelelő szintjeit, a feldolgozási technikát, valamint azt a személyi állományt, amely a kiépített statisztikai rendszert nagy felkészültséggel működteti Magyar- országon.
Ismerve a statisztikai munka területén dolgozók szakmai felkészültségét és bízva abban, hogy az esetenként felmerülő, munkabeszüntetéssel kapcsolatos statisztikai feladatok meg-
SZTRÁJKSTATISZTIKÁK
245
oldása. mind a munkavállalók, mind a munkaadók részéről megfelelő támogatásban részesül, Magyarország a sztrájkstatisztika terén is felzárkózhat a rendszeresen és régóta, megszakítá- sok nélkül művelt szakstatisztikák szintjére.
TÁRGYSZÓ: Munkaügyi vita. Statisztika története.
PERIOME
B ncropnu Benrepcxoü cramc-rnuecxoü cnyxcöm aaőacrono'max cra'ruc'ruxa umeer crapme Tpanamm. Onnaxo B peaynb'rare HOHHTH'ICCKOI'O nepenopowa 1949rolla " ara orpacm, e'rarncrmcn Gama ynpaanuena.
B cnoeü paöore aBTop oöoapeBaeT nepet/team B oőcnenonannnx saöamonomoü cramcrmm
!! oöoőmaer Ol'IbIT npoumoro a Kauecrse noyvremm mm Boapoxcnaiomeücn B Harim mm crarncrmm aaőac'ronox.
SUMMARY
Strike statistics has a long tradition in the history of the Hungarian statistical service. How- ever, it was abolished following the political turn in 1949.
The author reviews in his study the changes over time in data collections of strike statistics, and offers an overall picture of the experiences of the past, for the sake of giving a lesson for strike statistics reviving in our days.
