Varagin, V. és szerzőtársai: A Szovjetunió összevont energiamérlege

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

ben részletesen értékeli, hogy a sajátos szerepet játszó vagyontárgyak, például a természeti kin- csek, a katonai felszerelések, a kép— és szobor- gyűjtemények stb. miért nem szerepelnek a szerző által összeállított és egységesített vagyon- mérlegekben. Ennek ellenére ezekről a vagyon- tárgyakról is nagyon értékes számszerű ismere- teket ad a szerző olyan országok esetében, ahol erre adatok vannak.

A könyv harmadik fejezete a nemzetivagyon- mérlegekben felölelt eszközállomány szerkeze- tét és annak időbeli változását mutatja be, egyenként értékelve a reáleszközök, majd a pénzeszközök legfontosabb típusait. A negye—

dik fejezet a nemzetivagyon-mérlegeket szekto—

rok szerinti bontásban tárgyalja, és összehason- lítja azok súlyát a vizsgálatba bevont országok között. Különösen gazdag információkat nyújt 7 ország háztartásainak vagyoni helyzetéről, teljes vagyonállományuk összetételéről, az ezzel szembenálló tartozásokról s különbségként a tehermentes tiszta vagyonról.

Végül idézzük a könyv mellékletébe foglalt azon következtetést az 1970—es évek végére vo- natkozó adatok alapján. hogy Magyarország vagyonszerkezete közbülső helyet foglal el a Szovjetunió és a fejlett piacgazdaságok között, de még közelebb áll az előbbihez, mint az utób- bihoz. Ez a melléklet ezen kívül részletesen be—

mutatja az ország teljes vagyonállományának szerkezetét is az 1959., 1970. és 1977. évekre, feltüntetve a becslés alapjául szolgáló forráso- kat.

(Ism.: Árvay János)

VARAGIN,V. És SZERZÖTÁRSAI:

A SZOVIETUNIÓ ,

ÖSSZEVONT ENERGIAMERLEGE

(Metodologíja szosztavlenija kratkogo raszcsetnogo top- livno-energeticseszkogo balansza SZSZSZR i ego analiti- cseszkie vozmozsnosztí) — Vesztnik Sztatisztiki. 1989. 3, sz.

37—42. p.

A Szovjetunióban 1960 óta ötévenként készí- tenek teljes körű f űtöanyagenergia—mérleget.

A területi bontású mérleg kiterjed az összes fűtőanyagra és energiaféleségre, egységes egész- be foglalja az energiahordozók és fűtőanyagok szerint készített egyedi mérlegeket.

A teljes körű mérleg összeállítása rendkívül munkaigényes feladat: több mint négyszázezer beszámolójelentés feldolgozását igényli. Ezért évenkénti kimunkálásától eltekintenek, s az öt- éves periódusok közbülső éveire szűkített prog-

rammal, úgynevezett számított mérleget állíta- nak össze. Bár a program a mérleg méreteit te—

kintve is kisebb, mégis tartalmazza az összes fontos mutatószámot, s lehetővé teszi, hogy évente nyomon kövessék az energiahordozók fajtánkénti termelését és felhasználását, ezek szerkezetének főbb mutatószámait.

] 043

A számított energiamérleg hat főcsoportja a következő:

— a ,,természetes fűtőanyagok" csoportjába tartoznak a szerves fűtőanyagok, vagyis a szén, az égőpala, a fűtési célú tőzeg és tűzifa, a gázkondenzátumot is magában foglaló kő- olaj, a földgáz, a föld alatti gázkészíte's termékei és az egyéb hasonló energiahordozók;

— a .,természetes energetikai források" csoportját a vízi energia, a geotermikus energia, az atomenergia és a további energetikai források (szél-, árapály-energia, a biomasszából nyert energia stb.) alkotják, amelyeket a felhasználásuk ré- vén keletkező villamos és hőenergia mennyisége alapján vesznek számba;

— a ,,fűtőanyagok feldolgozási termékei" elnevezésű cso- portba huszonhét fűtőanyagfajta tartozik, három alcsoport- ba sorolva: az első 16 tételt tartalmaz a kazánüzemi rendel- tetésű fűtőanyagok köréből, a második alcsoport a motor- hajtásra használt üzemanyagokra terjed ki, míg a harmadik- ban az egyéb kőolaj-feldolgozási termékek szerepelnek;

— az ,,éghető energetikai melléktermékek" csoportja a különbözőtechnológiai folyamatokban komplex módon fel- dolgozottenergiahordozókattartalmazza;

— az ötödik és a hatodik csoportban a villamos és a hő- energia szerepel.

Az évente számított energiame'rleg lényegesen különbözik az összevont fűtőanyagenergia—

mérlegtől, tömörebb és így áttekinthetőbb is annál.

Az összevont energiamérlegben több muta- tószám kevésbé részletesen szerepel, más tétele—

ket pedig kevesebb mutatóval jellemeznek. Igy például kimarad a villamos energia termelésé- nek a felhasznált energiahordozók fajtája sze- rinti bontása, a saját termelésű hő— és villamos energia önköltségi mutatója stb.

Az évente számított mérlegben a hangsúly a naturális mutatószámokon, ezen belül is a ter- melési, valamint a fontosabb felhasználási célok és irányok mutatóin van. Ugyanakkor új mu- tatókat is tartalmaz, mint például a felhasználói készletek nagyságát. az új csővezetékek és tar- tályok feltöltéséhez szükséges mennyiségeket stb.

A számított cnergiamérleg részletesen foglal- kozik az energiaveszteségek nagyságával. Kü- lön melléklet tartalmazza a veszteségek terme—

lési és felhasználási fázisonkénti adatait, a vil-

lamos energia erőművi önfogyasztásának nagy-

ságára, valamint a szállítók és a felhasználók raktáraiban felhalmozódó energiahordozók készletének változására vonatkozó információ—

kat.

A szűkített programmal készülő energiamér- leg természetes mértékegységű, valamint egyez- ményes fűtőértékre — hétezer kalóriás szénre átszámított —- adatokat tartalmaz. Az átszámí—

tást energiahordozónként azon átlagos egyen- értékszám segítségével végzik el. amelyeket a legutóbbi teljes körű mérlegkészítéskor nyertek (így jelenleg az 1985. évi egyenértékszámok szolgálnak alapul a számításokhoz). A villamos és hőenergia esetében az erőmű típusától füg- gően végzik el az átszámítást, figyelembe véve a termékegységre jutó — azaz az egy kilowattőra villamos energia, illetve az egy gigakalória ter- meléséhez szükséges — tényleges f űtőanyag- felhasználást.

1044

Az energiamérleg forrás- és felhasználás- oldalain a következő fő tételek találhatók:

Források :

—— a fűtőanyagenergia-források képződése, ezen belül a kitermelés összesen a veszteségek leszámításaval;

- a készletek alakulása a szállitóknál és a felhasználók- nál;

— az import;

—egyéb források és átsorolások a különböző energia- hordozó-csoportok között;

— rendelkezésre álló mennyiség;

Felhasználás:

—- a fűtőanyagok és energiahordozók felhasználásának fő területei (ezen belül kiemelve: az export, a felhasználói kész- letek képződése, a felhasználói veszteségek); egyéb közvet—

len energiat'elhasználási tételek (más energiahordozóvá tör- ténő átalakítás és feldolgozás, vegyipari továbbfeldolgozás, petrolkémiai felhasználás és más, nem energetikai rendelte- tésű felhasználás), valaminta fűtésre , illetve energiaként tör- ténő közvetlen felhasználás.

Az energiamérleg termelési, felhasználási, készlet-, veszteség- és külforgalmi adatainak in—

formációs bázisául az éves statisztikai beszá—

molójelentések szolgálnak. A szükséges infor—

mációk egy részét az össz-szövetségi miniszté- riumok adják meg. Egyes energiahordozókról _, főként az ..egyc'b természetes fűtőanyagok"

stb. kategóriákba tartozók esetében — az éves statisztikai beszámolójelentések nem szolgálnak adatokkal. s az így keletkező hiányt a legutolsó teljes körű energiamérlegből leszármaztatott adatokkal pótolják.

Elemzési célokra az évente számitott energia—

mérleg éppúgy alkalmas, mint az ötévente ke'- szitett teljes körű energiamérleg.

A cikk bemutatja a Szovjetunió energiamér—

legének 1970 és 1987 közötti alakulását. Az ada- tok az 1970., 1980., 1986. és l987. évekre vonat—

koznak, és egyezményes fűtőanyagban szere- pelnek. Az adatok szerint a rendelkezésre álló energiaforrások mennyisége az 1970. évi 1402 millió tonnáról 1987-ben 2629 millió ton- nára nőtt. ezen belül a tűtőanyagok mennyisége 1222 millióról 2230 millióra. a vízi erőművi vil- lamos energia mennyisége 46 millióról 71 mil—

lióra. Ugyanezen időszak alatt a hazai felhasz- nálás 1118 millió tonnáról 1969 millió tonnára, ezen belül a közvetlen felhasználás 631 millió- ról 989 millióra. az export pedig 170 millióról 418 millióra emelkedett.

A cikk felhívja a ügyeimet azon szerkezeti változásokra, amelyek a részletesebb mérlegből tekinthetők át. így jelentősnek tartja a takaró- kosság szempontjából a kazánüzemi célra for- dított kőolaj-feldolgozási fehértermékek fel- használásának visszaszorítását, a dízelüzem- anyag arányának növelését a motorhajtásos fel- használásban.

A takarékosabb energiagazdálkodás szem- pontjából kiemelkedő fontosságú a nem hagyo- mányos energiafajták — a nap-, szél—_ geotermi- kus energia stb. — kiterjedtebb hasznosítása.

Csupán a termálvizek felhasználásával mintegy 40 millió tonnányi fűtőanyagot lehetne helyet- tesíteni.

Az energiagazdálkodás valamennyi fázisában jelentős veszteségforrások találhatók, s a veszte- ségek csökkentésével mind abszolűt mennyiség—

ben, mind a veszteségek összetételét tekintve jelentős potenciális tartalékok vannak.

Az energiamérleg adatainak segitségével ele—

mezhető a népgazdasági szintű termelés energia—

i gényessége is.

A rövidített energiamérleg számítógépes ki- dolgozása szükségessé teszi az ötévenkénti tel- jes körű energiamérleg adatainak adatbázisban való rögzítését és megfelelő algoritmusok ki- alakítását.

(Ism.: Kovács Tamásné)

WESSEL, H.:

A KOR szeaű GYÁRTÁSTECHNOLÓGIÁK MUNKAERó-MEGTAKARITÓ HATÁSA

(Einsatz von CNC-Werkzeugmaschinen und Industrie- roboter Bescháftigungssparende Effekte überwiegen.) — DIW —— Wachenberichw. 1989. 8. sz. 89—94. p.

A korszerű gyártástechnológiákhoz kapcso- lódó berendezések gyártóinál új munkalehető—

ségek nyilnak, ugyanakkor az egész gazdaságot tekintve minél erőteljesebben növelik a munka termelékenységet, annál több munkahely szű—

nik meg. E két ellentétes hatás eredőjét elemez- ték a Német Szövetségi Köztársaságban, 4 je- lentős technikát (számjegyveze'rlésü eszterga—, valamint marógépeket és hegesztő, valamint szerelő ipari robotokat) választva példaként.

A foglalkoztatásra gyakorolt nettó hatás alap—

kérdéseként vizsgálták, hogy

_az új technika mekkora beruházásokkal terjedhet el;

_ ehhez viszonyítva mekkora a hagyomanyos technika beruházási igénye;

— milyen mértékben nő, illetve fogy az új technikát alkal- mazó üzemekben a foglalkoztatottak száma;

— milyen mértékűek a berendezésgyártó üzemek közvet—

len munkaerőigénye'ben bekövetkező változások;

— milyenek a beruházási javak gyártóinak igényei a mun- kaerő összetételének változásával kapcsolatban ;

— milyen a számitástechnikára épülő új technika költség—

szerkezete;

—- ehhez viszonyitva milyen költségszerkezet jellemzi a he—

lyettesített (,,régi") technika előállítását.

A kézi hegesztéshez viszonyítva — tapasztalati adatok szerint — kétműszakos üzemben egy ponthegesztő ipari robot 3 főt takarít meg, a vonalhegesztő ipari robot 35 főt, a számjegy- vezérlésű (CNC—) esztergák 2 főt, a CNC—maró- gépek pedig 15 főt, Az elemzésben abból indul—

tak ki, hogy a Német Szövetségi Köztársaság—

ban 1986 végén 12 400, 1987 végén 14 900 da—

rab ipari robot volt üzemben, az 1986. évi állo—

mány tízszerese az 1980. évinek. Az ipari robo—

tok elterjedésére vonatkozóan olyan előrejelző modellt alkalmaztak. amely az általános mű- szaki fejlődés feltételezett üteme mellett az ún.

telitettségi állapotot számszerűsítette. Eszerint a 2000 után elérhető maximális elterjedtség az országban mintegy 60 000 ipari robottra becsül—