Széchenyi István Egyetem
Állam-és Jogtudományi Doktori Iskola
Hordósi Ágnes
TÉZISEK
Megoldási alternatívák a hazai büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltságára
című doktori értekezéshez
Témavezető: Dr. Németh Imre Phd., egyetemi docens
Győr, 2020.
TARTALOMJEGYZÉK
Bevezető gondolatok 1
I. A kutatás tárgya és célja 1
II. Az értekezés alapját képező kutatás
módszere 3
III. A disszertáció szerkezete és hipotézisei 3
IV. A kutatási eredmények összefoglalása 4
V. Irodalomjegyzék 10
VI. A szerző témában született publikációi 23
1 Bevezető gondolatok
A Helsinki Bizottság munkája során nagy figyelmet fordít a hazai büntetés-végrehajtási intézetek telítettségének állapotára. Egy 2015 decemberében megjelent hír szerint 231 millió forintos kártérítést ítélt meg az Emberi Jogok Európai Bírósága 43 rabnak a rossz börtönkörülmények miatt. Közlése szerint az adott évben bár enyhült a zsúfoltság, továbbra sincs hazai jogorvoslat a zsúfoltság okozta helyzetre. Több ezer eljárás van folyamatban az – álláspontjuk szerint - Európa legzsúfoltabb börtönrendszerével bíró Magyarországgal szemben a rossz körülmények és a hazai jogorvoslat hiánya miatt. Fél évvel a hír megjelenése előtt lett jogerős a strasbourgi bíróság azon, 2015. március 10-én kihirdetett döntése1, amely fél évet adott a magyar államnak arra, hogy teremtsen hatékony jogorvoslatot és dolgozzon ki tervet a helyzet kezelésére. Hazai jogorvoslatot az cikk megírásakor hatályos állapot szerint az állam nem hozott létre, annak hiányában pedig továbbra is csak a nemzetközi bírósághoz tudnak fordulni a károsultak. Ugyanakkor az elmúlt években 1600 új férőhely jött létre, csak idén kb. 1000, így az átlagos zsúfoltság 144%-ról 128%-ra csökkent, ami érdemi javulás. A tervek szerint 2019-ig öt új börtön is épül, így a helyzet remélhetőleg normalizálódik. A Helsinki Bizottság többször figyelmeztetett arra, hogy önmagában a lassú és költséges börtönépítés nem garantálja a zsúfoltság jelentős enyhülését, ahhoz a büntetőpolitikán is változtatni kell. A kormány ez irányú tervei nem ismeretesek, a civil jogvédő szervezetnek nincsen tudomása arról, hogy a kormány benyújtotta volna intézkedési tervét, amelyet a strasbourgi bíróság előírt számára.
Ez egyébként a már megtörtént tömeges jogsértéseket nem tudná semmissé tenni. A strasbourgi bíróság előtti ügyekben az egy fogvatartottra eső szabad mozgástér átlaga 2,5 négyzetméter volt, a legalacsonyabb érték pedig 1,6 négyzetméter. Összehasonlításul: a magyar szabályok szerint tilos a nagytestű, kedvtelésből tartott ebet tartósan 20 négyzetméternél kisebb területen tartani.2
Az elmúlt években ilyen és ehhez hasonló írások tömkelege jelent meg a médiában3, jelezve, hogy a probléma a társadalom jelentős részét foglalkoztatja és valódi, megoldandó nehézséget jelent Magyarország számára.
A Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájában folytatott PhD.
képzés megkezdésekor kutatási témámként a büntetés-végrehajtás rendszerét határoztuk meg.
A téma kiválasztásánál akkor nagy befolyással bírt az új büntetés-végrehajtási törvény hatálybalépése, amelynek nóvumai, az addigi rendszert megváltoztatni szándékozó újításai felkeltették érdeklődésemet.
A kutatási munka kezdetén az egész rendszert kívántuk megismerni, illetve a benne rejlő problematikus területeket feltárni. E komplex vizsgálódás eredményeként fogalmazódott meg bennünk végül az, hogy hazánkban a büntetés-végrehajtás területén fennálló valamennyi probléma egy tőre vezethető vissza.
I. A kutatás tárgya és célja
A túlzsúfoltság körülményének fennállása okán az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) is több alkalommal elmarasztalta hazánkat. Ez ügyben az első keresetlevelet a 2006. évben Szél László nyújtotta be az EJEB-hez a Budapesti Fegyház és Börtönt érintően, ahol a telítettség a
1CASE OF VARGA AND OTHERS v. HUNGARY (Application nos. 14097/12, 45135/12, 73712/12, 34001/13, 44055/13, and 64586/13)
2 https://www.helsinki.hu/strasbourgi-figyelmeztetes-negyedmilliard-43-magyar-rabnak/
3 Lásd: https://www.helsinki.hu/cimke/tulzsufoltsag-bortonben/, https://demokrata.hu/vilag/tovabbra-is-
tulzsufoltak-az-europai-bortonok-94598/, https://nepszava.hu/tag/bortonok/
2 vonatkozó időszakban nem titkoltan elérte a 150 %-ot. Az EJEB így elmarasztaló ítéletet hozott, és 12.000 euró megfizetésére kötelezte a magyar államot kártérítés jogcímén a kérelmező ötéves fogvatartási idejére is figyelemmel. A legutóbb e tárgyban az EJEB égisze alatt született ítélet a „Varga és társai kontra Magyarország” néven elhíresült döntés, amely arra figyelemmel, hogy hazánkban rendszerszintű problémát jelent a túlzsúfoltság körülménye, „pilot” ítélet4 jelleget öltött, mely révén az EJEB kötelezte a magyar államot a megoldás megtalálására. E megoldáskeresés keretében született meg a kártalanítási eljárás jogintézménye, amelyet az EJEB a Domján kontra Magyarország ügyben folytatott vizsgálata során alkalmasnak talált az alapvető jogokat sértő intézeti körülményekből származó egyezménysértések orvoslására.
A dolgozat megírása során célként határoztuk meg a túlzsúfoltság problémájának felvázolását, s a szabadságvesztés alapjának, céljának, illetve rendszertani elhelyezésének bemutatását is indokoltnak láttuk a megfelelő jogelméleti háttér megismerése érdekében.
A nemzetközi jogi háttér által elvártak bemutatása is a dolgozat részét képezi, nem hagyva figyelmen kívül a különböző nemzetközi szerződésekben, ajánlásokban, az EJEB ítéleteiben meghatározottakat. E követelményekre is figyelemmel vizsgáltuk az időközben megszületett magyar, a rendszer jobbítását célzó jogintézményeket.
A fentiek áttekintése után foglalkoztunk a túlzsúfoltság lehetséges okaival és hatásaival.
Foglalkozni kívántunk hatályos jogunkban rendelkezésre álló azon jogintézményekkel, amelyek a lehető legtágabban értelmezve a túlzsúfoltság problémájának tekintetében megoldási lehetőségként szolgálhatnak. Így számba vettük a büntető anyagi és eljárási jogban meglévő jogintézményeket, illetve a tisztán büntetés-végrehajtási gyökerűeket is.
Mindezek körében folytatott kutatást követően kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy az esetleges megoldási lehetőségeket mind teljesebb körben feltárjuk, és adott esetben a problémára megoldására javaslatokat tegyünk.
A dolgozatban foglaltakból láthatóvá válik, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltságának problémája nem új keletű, az szinte e büntetés megjelenésétől kezdve különböző okoknál fogva jelen van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell foglalkoznunk e napjainkban is élő, a büntetés-végrehajtási rendszer és jog valamennyi szegmensére bélyegét rányomó ténnyel. Éppen ezen körülmények miatt szükséges megoldási lehetőségek keresése a pozitív elmozdulás eléréséig. E vonatkozásban feltehetjük a kérdést, hogy a megoldás a büntetés-végrehajtási, büntető anyagi jogi, illetve eljárásjogi gyökerű-e, vagy a büntetőpolitika által felölelt valamennyi területet érint, és talán nem is elegendő egyetlen területet érintő változás?
A dolgozatban ezért minden olyan jogintézményt górcső alá vettünk, amely bármely oldalról megoldást nyújthat. A komplex vizsgálat keretében a szabadságvesztés célja körében foglalkoztunk a sikeres reintegrációra való törekvés követelményével, különös figyelemmel arra, hogy valamennyi, e célt elősegítő jogintézmény másodlagosan az intézetek tehermentesítését is szolgálja.
Megjegyzendő, hogy a probléma természeténél fogva a határozott idejű szabadságvesztésen túl foglalkoztunk a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés szabályaival, de az (előzetes) letartóztatás jogintézményével is, az elzárás valamennyi élő formájával, de ezen túl is számos olyan jogintézményt áttekintettünk, amelyek gyakori alkalmazásuk révén vagy a szigorú büntetőpolitika által hozzájárulnak a túlzsúfoltság jelenéhez.
A kutatás során tehát valamennyi olyan jogintézményt górcső alá vettünk, amely relevanciával bírhat a túlzsúfoltság kialakulásában, ugyanakkor a vizsgálódást kizárólag a
4Lásd: a dolgozat 148. oldala
3 felnőtt korú fogvatartottakra szűkítettük, mint tipikus, a fogvatartotti létszám nagy részét adó körre. Így nem volt célunk ezen kívül esőként a fiatalkorúakat, a kényszergyógykezelés alatt állókat érintő problémák, de a javítóintézeti nevelés helyzetének széleskörű kutatása, vizsgálata sem.
II. Az értekezés alapját képező kutatás módszere
A témaválasztás alapvetően meghatározta a kutatás módszereit, annak leíró, elemző, történeti, illetve összehasonlító voltát.
Arra figyelemmel, hogy a probléma komplex, a büntetőjog valamennyi részterületére kiterjedő vizsgálatot igényel, célunk volt az analitikus kutatás keretében valamennyi releváns jogszabály, alkotmánybírósági határozat, bírósági határozat, nemzetközi jogforrás feltárása, áttekintése, ahogy másodlagos forrásként a témával kapcsolatos büntető jogirodalom széleskörű feldolgozása egyaránt.
A történeti és jogtörténeti módszer a téma szempontjából a legindokoltabb mértékben került alkalmazásra, míg a jogösszehasonlítás módszerét a nemzetközi környezet bemutatására alkalmaztuk, melynek keretében nyelvismereti okokból angol és német nyelvű források képezték a kutatás alapját, amelyek ugyanakkor az angolszász és német megoldásokon túl további államok lehetőségeinek feltárásában is forrásul szolgáltak.
A dolgozatban a dogmatikai módszer az egyes olyan jogintézmények meghatározásában szolgált segítségül, melyek megértése a problémakör feltáráshoz és megoldások kereséséhez elengedhetetlen.
A mind teljesebb kép kialakítása érdekében ugyanakkor az anyaggyűjtés keretében látogatást tettünk a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönben a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága által engedélyezetten. Itt a túlzsúfoltság körébe vonatható valamennyi problémáról tájékoztatást kértünk és kaptunk, Kónya István reintegrációs tiszttel, illetve Nyima Tamás Parancsnok Úrral folytatott beszélgetés keretében, s a látogatás alkalmával helyszínbejárásra is lehetőségünk nyílt. Az itt tapasztaltak nagy segítségünkre voltak a probléma valódi megértésében.
Az új jogintézmények körében is lehetőségünk nyílt az elmélet gyakorlati megvalósulásának megvizsgálására a Győri Törvényszék engedélyével, amely a kártalanítás és a reintegrációs őrizet jogintézményeire terjedhetett ki.
III. A disszertáció szerkezete és hipotézisei
A dolgozat szerkezetét érintően rögzítendő, hogy a túlzsúfoltság problémájának megértése érdekében szükségesnek láttuk annak ismertetését a hazai körülmények középpontba helyezésével, illetve az európai színtéren, a környező országokban e körben uralkodó helyzet bemutatásával.
Foglalkozni kívántunk a problémának alapot adó, uralkodó büntetőpolitikai nézőpont keretében megszületett és élő jogintézményekkel. E körben sorra kívántuk venni a vonatkozó releváns anyagi jogi, eljárásjogi jogintézményeket, de a büntetés-végrehajtás területét is áttekintettük.
Vizsgáltuk a kriminálpolitika, büntetőpolitika és kriminológia hármasát, ezek, témánk szempontjából releváns kérdéseit. Az elméleti alapok keretében említést tettünk a szabadságvesztés alapjával és céljával foglalkozó elméletekről, majd elhelyeztük a szabadságvesztést a büntetési rendszerben, s a büntetőpolitika hazai alakulása nyomán megállapíthatóvá tettük a szigorító tendencia jelenlétét.
A szabadságvesztés anyagi jogi oldalát vizsgálva áttekintést adtunk az új büntető törvénykönyv vonatkozó szabályaira, a határozott ideig tartó és az életfogytig tartó
4 szabadságvesztést is érintve, foglalkozva a ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésének problémájával egyaránt.
Össze kívántuk foglalni a visszaesők valamennyi típusára vonatkozó szabályösszességet, de a szabálysértési elzárás és a büntető törvénykönyvben helyet kapott elzárás szabályait is bemutattuk a túlzsúfoltság problémájának érintettsége okán. Az eljárásjog területét érintve említést tettünk az előzetes letartóztatás és a letartóztatás szabályairól, tekintettel annak rendkívül gyakori alkalmazására.
Fontosnak tartottuk a vonatkozó nemzetközi jogi keret bemutatását, majd a hazai büntetés- végrehajtási intézeteket érintő túlzsúfoltság okait és hatásait tekintettük át.
Ezt követően felhívtuk azon jogintézményeket, amelyek ismertek és élők a hazai jogrendszerben, és a túlzsúfoltság megoldásának egy-egy pillérét jelenthetik. Ehelyütt foglalkoztunk a kártalanítási eljárással, a reintegrációs őrizettel, a kötelező kegyelmi eljárással, továbbá a magyar jogban rövid ideig élő részben felfüggesztett szabadságvesztés jogintézményével, a feltételes ügyészi felfüggesztéssel, valamint a férőhelybővítés lehetőségével. Olyan megoldási lehetőségeket kívántunk bemutatni, amelyek továbbgondolásra lehetnek alkalmasak a túlzsúfoltság megoldásának részeiként.
IV. A kutatási eredmények összefoglalása
Munkánk során feltártuk a túlzsúfoltság problémáját, foglalkoztunk az annak alapot adó, uralkodó büntetőpolitikai nézőpont keretében megszületett és élő jogintézményekkel. E körben sorra vettük a vonatkozó releváns anyagi jogi, eljárásjogi jogintézményeket, de a büntetés-végrehajtás területét is áttekintettük.
Foglalkoztunk a kriminálpolitika, büntetőpolitika és kriminológia hármasával, ezek témánk szempontjából releváns kérdéseivel. Az elméleti alapok keretében vizsgáltuk a szabadságvesztés alapjával és céljával foglalkozó elméleteket, majd elhelyeztük a szabadságvesztés büntetési nemét a büntetési rendszerben, s a büntetőpolitika hazai alakulása nyomán megállapíthatóvá tettük a szigorító tendencia jelenlétét.
A szabadságvesztés anyagi jogi oldalát vizsgálva áttekintettük az új büntető törvénykönyv vonatkozó szabályait, a határozott ideig tartó és az életfogytig tartó szabadságvesztést is érintve, foglalkozva a ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésének problémájával egyaránt. Összefoglaltuk a visszaesők valamennyi típusára vonatkozó szabályokat, de a szabálysértési elzárás és a büntető törvénykönyvben helyet kapott elzárás szabályait is áttekintettük a túlzsúfoltság problémájának érintettsége okán. Az eljárásjog területét érintve szót ejtettünk az előzetes letartóztatás és a letartóztatás szabályairól, tekintettel annak rendkívül gyakori alkalmazására.
Fontosnak tartottuk a vonatkozó nemzetközi keret bemutatását, majd a hazai büntetés- végrehajtási intézetekben fennálló túlzsúfoltság okait és hatásait tekintettük át.
Ezt követően sorra vettük azon jogintézményeket, amelyek ismertek a hazai jogrendszerben, és a túlzsúfoltság megoldásának egy-egy pillérét jelenthetik. Ehelyütt vizsgáltuk a kártalanítási eljárást, a kötelező kegyelmi eljárást, a magyar jogban rövid ideig élő részben felfüggesztett szabadságvesztés jogintézményét, továbbá a férőhelybővítés lehetőségét, a feltételes ügyészi felfüggesztést, valamint a reintegrációs őrizetet és a közérdekű munkát az alternatív szankciók keretében.
A kutatási munka eredményeként arra az álláspontra helyezkedhetünk, hogy tekintettel az értekezésben foglaltakra nem lehet alkalmas valamennyi vizsgálat lehetőség a probléma megoldására az alábbiak szerint.
5 A kártalanítási eljárás, ahogy dolgozatunkban részletesen kifejtettük, az EJEB Varga és mások kontra Magyarország ügyben5 hozott vezető ítéletben foglaltakra tekintettel vált a jogrendszer részévé. Az EJEB 2017. november 23. napján meghozott határozatában elfogadta hazánk által a büntetés-végrehajtási intézetekben uralkodó túlzsúfoltsággal kapcsolatos kompenzáció érdekében tett intézkedéseket. A Domján kontra Magyarország ügyben az EJEB tehát e jogorvoslati mechanizmusok hatékonyságát vizsgálta. Megállapította, hogy a kompenzációs jogorvoslat alkalmasnak tekintendő az alapvető jogokat sértő intézeti körülményekből származó egyezménysértések orvoslására.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a túlzsúfoltság megoldási lehetőségeként vizsgálhatjuk e jogintézményt. Az eljárás során megállapított kártalanítás reakció a túlzsúfoltságra az emiatt és egyéb tényezők okán nem megfelelő körülmények között lévő fogvatartottak vonatkozásában. Nem kíván tehát elébe menni annak, hogy az adott fogvatartott bekerüljön a büntetés-végrehajtási intézetbe, vagy onnan hamarabb visszatérhessen a társadalomba.
Pusztán a pénzbeli orvoslás lehetőségét kínálja fel annak, aki intézeti mindennapjait túlzsúfolt körülmények között kényszerül élni, vagy így töltötte azokat. A túlzsúfoltság rendszer szintű problémáját e minőségénél fogva nem tudja, nem is kívánja megoldani.
A kegyelem, valamint a kötelező kegyelmi eljárás alkalmazásuk esetén tényszerűen eredményezhetik a fogvatartotti létszám csökkenését, céljuk ugyanakkor nem ide köthető.
A Fehér Könyv ugyan említést tesz a Grúziát érintő jelentés nyomán egy esetről, amikor kifejezetten e probléma orvoslására alkalmazták a kegyelem lehetőségét, de nem tartja olyan megoldásnak, amely tartós eredményt hozhat. Mindezzel messzemenőkig egyetértünk.
A kötelező kegyelmi eljárás keretében gyakorolt kegyelem az EJEB 2014. május 20. napján megszületett döntésének hatására került a büntetés-végrehajtási törvény rendszerébe.
Szorosan a feltételes szabadság lehetőségének kizárásával kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéshez kapcsolódik. Tekintve ugyanakkor, hogy az ilyen büntetésüket töltő fogvatartottak száma az elmúlt évek statisztikái alapján egyre növekszik, alkalmazása esetén a kötelező kegyelmi eljárás keretében adott kegyelem is némi előnyt jelenthet a túlzsúfoltságra nézve. Ez azonban nem értékelendő másként, mint a kegyelem esetén, e jogintézmény sem adhat tehát tartós megoldást. A fentieken túl azért sem, mert az érintett fogvatartottak száma is nagyságrendileg kevesebb, mint az amnesztia alkalmazásakor esetlegesen felmerülő fogvatartotti szám.
A részben felfüggesztett szabadságvesztés korábban ugyan képezte a magyar jogrendszer részét, azonban az új büntető törvénykönyv nem vette át rendszerébe. Az indokolás szerinti legfőbb kritika, hogy míg a felfüggesztett szabadságvesztés a végrehajtandó szabadságvesztésnél enyhébb szankció, a részben felfüggesztett szabadságvesztésre ez már nem egyértelműen igaz. Ennek ellenére a törvény egységesen kezelte a két jogintézményt, holott a részben felfüggesztett szabadságvesztés jegyei sok tekintetben a végrehajtandó büntetéssel mutatnak azonosságot, ha arra gondolunk, hogy alkalmazható mellette közügyektől eltiltás, illetve hogy a visszaesési minőség megállapításánál figyelemmel kell rá lenni. Kifejti továbbá az indokolás, hogy a próbaidő hosszára figyelemmel még szigorúbb joghátránynak is tekinthető. Ez a tisztázatlan jogi minőség bizonytalanná tette alkalmazását, ezért a jogalkotó a jogintézmény elhagyása mellett döntött, az nem képezi így részét az új törvénynek. Minderre tekintettel meglátásunk szerint nem indokolt visszavezetése a jogrendszerbe pusztán azért, mert alkalmazása esetén már az ítéletben rögzített feltételek mellett adott esetben kevesebb időt tölthet az elítélt a büntetés-végrehajtási intézetben. Ez a feltételek fennállása esetén a feltételes szabadság hatályos szabályaival is elérhető azzal, hogy a döntés e körben később, már a végrehajtás során születik meg.
5 Varga and Others v. Hungary (application nos. 14097/12, 45135/12, 73712/12, 34001/13, 44055/13, and 64586/13)
6 A férőhelybővítésre törekvés kapcsán nem győzzük hangsúlyozni, hogy a nemzetközi és az európai jog nem tekinti valós, hosszantartó megoldásnak, hiszen a megkönnyebbülés átmeneti, a férőhelyeket azonos büntetőpolitika mellett, rövid időn belül feltölti a rendszer. A fentiekben már említettek szerint ismertek olyan hazai vélemények, amelyek azon az állásponton vannak, hogy a jogtechnikai és az alternatív büntetési módszerek bővítése, valamint a bv. törvény által létrehozott és bevezetett új jogintézmények mellett azonban egyértelmű, hogy valódi megoldást az új férőhelyek létrehozása és az új börtönök építése hozhat. Nagy Ferenc véleményét akként foglalja össze, hogy „a jelenlegi helyzetben hazánkban is mindenképpen szükséges az új börtönök építése, a meglévő férőhelyek bővítése, de hosszabb távon nem a legjobb, s egyúttal a legdrágább formája a túlzsúfoltság oldásának.”6 Mindezzel együtt elfogadva a nemzetközi szinten uralkodó álláspontot, arra a meggyőződésre helyezkedünk, hogy változatlan büntetőpolitika és jogalkalmazói gyakorlat mellett további férőhelyek létesítése nem hozhat valódi megoldást.
A feltételes ügyész felfüggesztés új lehetősége körében kiemelendő, hogy kifejezett jogalkotói cél volt kisebb tárgyi súlyú bűncselekmények esetén terhelti közreműködéssel az eljárás megszüntetésének elérése. E szabályokkal a törvényhozó hatalom azt kívánta kifejezni, hogy a gyanúsított magatartásának helyes irányú változása olyan kiemelkedő érdek, amely megelőzi a terhelt megbüntetéséhez fűződő érdeket. Nem kifejezett célja tehát a túlzsúfoltság körében való segítségnyújtás, álláspontunk szerint azonban széleskörű alkalmazása e tekintetben is könnyíthet a rendszeren. Az új Be.-ben a vádemelés elhalasztását váltja fel a feltételes ügyészi felfüggesztés. Az egyik legjelentősebb nóvum, hogy ez az elterelő intézmény már nem a vádemelés alternatívája, hanem az eljárás egy korábbi szakaszában adott lehetőség, amely az eljárás megszüntetéséhez is vezethet, de folytatásának is helye van.
Újítás továbbá, hogy az általános szabályok mellett az új törvény jelentősen kibővíti a büntethetőséget megszüntető más törvényi okkal összefüggő elterelés eseteit. Mindkét esetben egy olyan várakozás adja a jogintézmény alkalmazásának alapját, amely valószínűvé teszi, hogy a terhelt magatartására tekintettel valamely büntethetőséget megszüntető alkalmazásának lesz helye. Az általános ügyész felfüggesztés esetén ezt az okot maga az eljárási törvény teremti meg7, míg a különös esetekre nézve a Btk. különös része határozza meg ezen okokat. A Be. az adott időszak elteltét követően azt a megdönthetetlen vélelmet állítja fel, hogy a függő időszak, ha eredményesen telt el, a terhelt magatartásában kedvező változást hozott, akár úgy, hogy az eredmény az újabb bűncselekmény elkövetésétől való tartózkodás. Az általános eset feltételeit tekintve egyrészt a bűncselekmény kisebb tárgyi súlya van jelen, elvárt továbbá a gyanúsított magatartásának kedvező változása és az eredményesség valószínűsíthetősége. A jogintézmény alkalmazásának háromévi, de különös méltánylást érdemlő körülmények megállapíthatósága esetén ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb bűncselekmények esetén van helye.8 A jogintézmény ilyen jellegű módosulásában a büntetőpolitika egyfajta változását érhetjük tetten. Ezen alternatív szankciónak tekintett megoldással célja a klasszikus büntetés kiszabásának elkerülése. A jogalkalmazói gyakorlatban való meghonosodása esetén álláspontunk szerint a túlzsúfoltság problémájára nézve is segítséget jelenthet.
A dolgozatban foglaltak szerint a 2010. évtől a szabadságvesztés minősül a leggyakrabban kiszabott büntetésnek, ezáltal a túlzsúfoltság hazánkban rendkívül magas arányt mutat. Az így a büntetés-végrehajtási rendszerre nehezedő teher jól mutatja az igazságszolgáltatás egyes
6 NAGY FERENC: Az európai börtönnépességről. Börtönügyi Szemle, 2016. 3. szám, 20. o.
7 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról 420. §
8 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról 690. § (1) bekezdés
7 elemeinek egymásra hatását, vagyis azt, hogy a szigorú büntetőpolitikának megfelelő ítélkezési gyakorlat miként hagy lenyomatot a büntetés-végrehajtási rendszeren. Az annak keretében végzendő feladatok sérülése által kialakuló magas visszaesői arány szintén tovább gerjeszti a folyamatot. A másik oldalon ugyanakkor a dolgozatban szintén vizsgált azon körülmény áll, amely az alternatív lehetőségek bővülésében ölt testet.
Az alternatív büntetések közül a közérdekű munka hosszú ideje képezi büntető jogrendszerünk részét, alkalmazása terén ugyanakkor máig vannak visszásságok. A sok szakember együttműködését megkövetelő szankció, az éppen ezért élő problémák okán nem kerül annyiszor alkalmazásra, ahányszor az a túlzsúfoltság problémáján való segítség szempontjából elvárt lenne.
A szabályozás az európai államokban és hazánkban is számos nemzetközi dokumentumra van tekintettel, az tehát kielégítőnek minősül valamennyi elvárás szempontjából. A korábban leírtak alapján is megállapítható, hogy a jogintézmény gyakorlati sikere és hatékonysága nem a jogalkotó szabályösszességtől függ. A sikert sokkal inkább befolyásolja az átgondolt stratégián alapuló, jól szervezett végrehajtás. Hazánkban a finn példának megfelelő minőségű együttműködés a végrehajtás körében még várat magára. Ehhez a hazai társadalom azon attitűdjének is köze van, amely okán valódi büntetésként ma is a szabadságvesztés az elfogadott. A közérdekű munka büntetésének előnyeit nem látja, a reintegrációs értékek rejtve maradnak, ahogy a büntetés gazdaságos, a büntetés-végrehajtási rendszert tehermentesítő volta is.9 Meglátásunk szerint kellő szemléletváltás esetén a közérdekű munka hazánkban is valódi közösségi szankcióvá válhat, hiszen az alapul szolgáló szabályrendszer adott, az valamennyi nemzetközi elvárásnak megfelel.
Az alternatív szankciók között nem nagy múltra tekint vissza hazánkban a reintegrációs őrizet jogintézménye. A kutatási munka eredményeként, figyelemmel az alkalmazó államok gyakorlatára és a nemzetközi elvárásokra is, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a megoldási pillérek között kiemelt szerepet kaphat a rentegrációs őrizet, illetve e jogintézmény kibővített változata. Láthattuk, hogy az elektronikus felügyelettel több ország kísérletezett, néhány helyen meg is honosodott e lehetőség. Álláspontunk szerint nincs akadálya annak, hogy hazánkban e megoldás ne csupán a reintegrációs őrizet szűkös keretei között legyen biztosított.
Meglátásunk szerint a jogrendszerben ma reintegrációs őrizetként szereplő jogintézmény egy változatának olyan módon lenne létjogosultsága, amely azt szolgálná, hogy az elítélt az intézetbe egyáltalán be se kerüljön. Erre általánosságban olyan elkövetők esetén látunk lehetőséget, akik vonatkozásában a bűncselekménynek a társadalomra veszélyessége marad azon szint alatt, amely már a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását indokolná.
E körben a tevékeny megbánás10 jogintézményének segítségül hívását látjuk megfelelőnek.
Álláspontunk szerint azon bűncselekmények esetében, amelyeknél a tevékeny megbánás körében szabályozottak szerint a jogalkotó módot lát az elkövető megbüntetésétől való eltekintésre, e feltételek fenn nem állása esetén, vizsgálva az elkövető személyi körülményeit is, a szabadságvesztés elektronikus őrizettel való végrehajtási módjának is helye lehet. Ennek bevezetésére tehát a büntetési rendszert meg nem bontva akként látunk lehetőséget, hogy e jogintézmény a szabadságvesztés végrehajtási módozataként kerüljön a jogrendszerbe. Azért is tartjuk ezt a megoldást helyesnek, mert esetleges szabályszegés miatti megszüntetés esetén így nyomban mód nyílna a szabadságvesztés klasszikus, intézeti keretek közötti végrehajtásának folytatására.
9 Vö.: SIPOS FERENC: A közérdekű munka szerepe a börtönnépesség csökkentésében: a finn tapasztalatok. Pro Futuro, 2017. 2. szám
10 Lásd: 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 29. §
8 Javaslatunk tehát a következő. A Btk. rendszerébe a végrehajtási fokozatokról való rendelkezéseket megelőzően az alábbiak bevezetését látjuk lehetségesnek:
Ha a szabadságvesztés céljának megvalósulása – a terhelt személyi körülményeire figyelemmel - ily módon is biztosítható, az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni, illetve a szellemi tulajdonjog elleni vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetőjével szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtása elektronikus felügyelet keretében is történhet.
Az elektronikus felügyelet alatt elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának e módja nem rendelhető el.
Megjegyezzük, hogy a hároméves határt továbbgondolásra látjuk alkalmasnak, annak lehetőségét is nyitva hagyva, hogy bizonyos körülmények esetén akár ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetőjével szemben is adott lehet a lehetőség az alkalmazásra.
A Bv.tv. rendszerébe pedig az alábbiak bevezetését látjuk lehetségesnek:
Az elektronikus felügyelet végrehajtására a reintegrációs őrizet szabályai értelemszerűen irányadók.
Ezen túl a reintegrációs őrizet olyan irányú bővítését is lehetségesnek látjuk, amely a már intézetbe bekerült fogvatartotti körrel szembeni alkalmazási lehetőséget helyezi szélesebb keretek közé. Járható útnak tartjuk azon szabály eltörlését, amely a jogintézmény alkalmazásának kérelmezését egy alkalommal teszi lehetővé. Egyéb szempontból a reintegrációs őrizet szabályait nem változtatnánk, hiszen ha azt feltételezzük, hogy a fogvatartottal szemben indokolt volt a klasszikus, intézetben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása, a reintegrációs őrizet hatályos jog szerint meghatározott kereteit megfelelőnek látjuk.
Ekként meglátásunk szerint az alábbi módosítás lehetséges:
A reintegrációs őrizet elrendelését a szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt vagy védője is kezdeményezheti.
A kérelem elutasítása esetén újabb kérelem benyújtásának az elbírálásnál releváns körülményekben beállott változás bekövetkeztével van helye.
Mindehhez megjegyezni kívánjuk, hogy a jogintézményt különböző módozatokban alkalmazó államok tapasztalatai nyomán felmerülő bizonyos problémák nem képeznek olyan akadályt, amelyekre figyelemmel elvetendő a jogintézmény kibővített alkalmazásának lehetősége. Az esetleges költségvetési kérdéseket érintve – amennyiben nem állami finanszírozású lenne a végrehajtás e módja – megoldást adhatna a fogvatartott általi finanszírozás. Ez, valamint, tekintve, hogy olyan fogvatartottak esetén lehet biztosított az alkalmazás, akik otthona megfelelő a szükséges technika beépítésére, már az elrendelés is felvethet bizonyos diszkriminatív problémákat. Álláspontunk ugyanakkor e kérdésben az, hogy nem képezheti a jogintézmény megszületésének akadályát a fogvatartottak közötti esetleges társadalmi eltérések. A terhelt személyi körülményei a büntetőjogban számos helyen értékelést nyernek, ha csak az enyhítő és súlyosító körülményekre gondolunk11, így e jogintézmény kapcsán sem lehet kizárt a szabadságvesztés e módozata elrendelésének lehetősége pusztán azért, mert nagy valószínűséggel nem válik alkalmazhatóvá valamennyi fogvatartott vonatkozásában.
11 56/2007. BK vélemény
9 Mindezek alapos átgondolása nyomán továbbá arra a megállapításra jutottunk, hogy hasonlóan a finn tapasztalatokhoz, hazánkban sem új jogintézmények megalkotása hozhatja a várt eredményt, hanem az addig hiányzó szemléletváltás lehet a kulcs, tekintve, hogy a túlzsúfoltság csökkentéséhez vezető valamennyi jogintézmény rendelkezésre áll jogrendszerünkben.
A dolgozatban kifejtettekre figyelemmel a kutatási munka eredményeként a túlzsúfoltság problémájának megoldására két irányból látunk tehát lehetőséget.
Egyrészt annak előmozdítása révén, hogy a büntetés-végrehajtási intézetbe bekerült fogvatartottak azt mind nagyobb számban hagyják el mihamarabb, a teljes büntetés kitöltését megelőzően (kimeneti oldal), illetve annak elérése által, hogy egyre kevesebb elkövetővel szemben kerüljön végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásra, így kevesebben kerüljenek be az intézet falai közé (bemeneti oldal).
Az intézet mielőbbi elhagyása szempontjából számba vettük az ezt lehetővé tévő anyagi és büntetés-végrehajtási jogi lehetőségeket, azaz a feltételes szabadságra bocsátás és a reintegrációs őrizet jogintézményét. Felvázoltuk továbbá, hogy melyek azok a kisegítő jellegű jogintézmények, amelyek már a büntetés végrehajtása alatt a reintegráció sikerét hivatottak biztosítani az intézet valódi tehermenetesítése érdekében. Azok céljainak hatékony érvényesítése, a fogvatartott végrehajtás alatti reintegrációs programjának megfelelő, kellően egyéniesített volta biztosítja azt, hogy az intézetet elhagyó fogvatartott oda lehetőleg soha többé, de legalább hosszú évekig ne térjen vissza. A reintegrációs programok ugyanis akkor értékelhetőek valóban sikeresnek, ha általa a fogvatartottat oly módon kerül vissza a társadalomba, hogy annak hasznos tagjává válik, illetve ha ebből kifolyólag nem követ el bűncselekményeket, de legalábbis olyan súlyúakat, amelyek ismételten végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásával fenyegetettek.
Látható számunkra a dolgozatban foglaltak alapján, hogy a büntetés-végrehajtási rendszer átérzi e kötelezettségek súlyát, arra törekszik, hogy e programok mind sikeresebb eredménnyel záruljanak annak érdekében, hogy túlzsúfoltság mértéke pozitív irányba elmozduljon. Ugyanilyen szempontok miatt az anyagi jogi gyökerű feltételes szabadság jogintézményét is magáénak érzi, s arra törekszik, hogy e kedvezményben minél többen részesülhessenek.
E célok sikerében a munkáltatás bír a legnagyobb jelentőséggel a rendszerben, de az oktatásnak is nagy szerepe van. Egyrészt arra figyelemmel helyezkedünk erre az álláspontra, mert a társadalomba való sikeres visszailleszkedés körében nagyságrendekkel nagyobb eséllyel indul az a fogvatartott, aki úgy hagyja el az intézetet, hogy már munkával rendelkezik, vagy egy hasznosítható, piacképes szakmát tudott elsajátítani a büntetés- végrehajtási intézetben. A feltételes szabadság szempontjából pedig azért fontos az ilyen tevékenységekben való részvétel, mert a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatban pozitív értékelés alá esik, ha a fogvatartott munkavégzés vagy oktatási tevékenységben való részvétellel jutalmakat szerzett, de önmagában az is, ha ezekben a foglalkozásokban részt vesz. Ehhez képest mindig kérdést vet fel a feltételes szabadság engedélyezése iránti meghallgatás során, hogy a munkaképes fogvatartott miért nem dolgozik, vagy miért nem folytat tanulmányokat, ha erre a lehetőség adott a büntetés-végrehajtási intézetben. Ez a körülmény pedig természetesen a fogvatartott hátrányára értékelendő.
A bemeneti oldal tekintetében a legtisztább megoldást a büntetőpolitikai gondolkodás megváltozása hordozná, de a dolgozatban felvázoltak alapján látjuk, hogy a tendencia nem ezen irányba mutat, a szigorítás az alapvető cél lényegében a rendszerváltás óta. A hazai büntetési rendszer szabadságvesztés centrikus mivolta történeti előzményekre tekint vissza, amelyeket dolgozatunk büntetőpolitikát követő részében érintettünk.
10 A jogrendszerünkben létező alternatív büntetések gyakoribb alkalmazásának tehát kiemelt szerepet tulajdonítunk hangsúlyozva, hogy jogunkban ennek valamennyi feltétele rendelkezésre áll, kizárólag az ehhez szükséges szemlélet, a szabadságvesztés kiszabásának elsődlegességét elhagyó, egyéb szankciók alkalmazásának teret adó attitűd várat magára.
E valamennyi jogintézmény maradéktalanul célratörő, megfelelő gyakorlati alkalmazásához tehát a szemléletváltás az elvárt, amely révén a jogrendszerünkben rendelkezésre álló alternatív megoldások alkalmazására kellő gyakorisággal kerülne sor. Ha azonban elfogadjuk, hogy ennek bekövetkezése még várat magára, meglátásunk szerint akkor is mód van bizonyos, a lehetőségek vizsgálata során már bemutatott megoldások alkalmazására, amelyek javulást eredményezhetnek a túlzsúfoltság problémájára nézve. Álláspontunk szerint tehát a kutatás során feltártakra figyelemmel a fenti lehetséges megoldások összessége olyan mértékű változást jelentene, amely pozitív elmozdulást idézne elő a túlzsúfoltság problémájában.
V. Irodalomjegyzék
1. ALEXIS CAUSE: Reviving the carefully limited exception: From jail to GPS bail.
Faulkner Law Review. 2013. Vol. 5:59.
2. ANDREW ASHWORTH AND JEREMY HORDER: Criminal Justice and the Criminal Law.
In.: Principles of Criminal Law. Oxford University Press, 2013.
3. ANITA GIBBS, DENISE KING: The Electronic Ball and Chain? The Operation and Impact of Home Detention with Electronic Monitoring in New Zealand. The Australian and New Zealand Journal of Criminology. Vol. 36.
4. BALÁZSY PÉTER: Börtönfalak az örökkévalóságnak – a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés hazai szabályozása és nemzetközi keretei, Jogelméleti Szemle, 2018.
2. szám
5. BARABÁS A. TÜNDE: Börtön helyett egyezség? Mediáció és más alternatív szankciók Európában, KJK Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó, Budapest 2004.
6. BELOVICS ERVIN - VÓKÓ GYÖRGY: A büntetés-végrehajtási törvény magyarázata.
HVG-ORAC Kiadó, 2014.
7. BELOVICS ERVIN, BÉKÉS IMRE, BUSCH BÉLA, DOMOKOS ANDREA, GELLÉR BALÁZS, MARGITÁN ÉVA, MOLNÁR GÁBOR, SINKU PÁL: Büntetőjog. Általános rész, 5.
hatályosított kiadás. HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2014.
8. BELOVICS ERVIN,NAGY FERENC,TÓTH MIHÁLY: Büntetőjog I. Általános Rész. HVG- ORAQ Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2015.
9. BÍRÓ EEMESE: A fogvatartottak családi kapcsolatainak szerepe a bűnelkövetésben, a börtönélményben és a reintegrációben. Szociológiai Tanulmányok, 2015. 2. szám 10. BLASKÓ BÉLA: Magyar Büntetőjog Általános rész, Rejtjel Kiadó Budapest –
Debrecen, 2013.
11 11. BLUTMAN LÁSZLÓ: Büntető jogegységi határozat a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről. A nemzetközi jog a büntetőeljárásban, Jogesetek Magyarázata, 2017/2. szám
12. BORBÍRÓ ANDREA –KEREZSI KLÁRA: A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve, 2009.
13. BOROS JÁNOS-CSETNEKY LÁSZLÓ: Börtönpszichológia, Rejtjel, 2002.
14. BÚZA GÁBOR ATTILA: Büntetés és kriminálpolitika. Jogtudományi Közlöny, 2014. 7.
és 8. szám
15. CHARLES ROSE: Electronic Monitoring of Offenders: A New Dimension in Community Sentencing or a Needless Diversion? International review of law computers & technology. 1997. Vol. 11.
16. CLAUS ROXIN: Strafrecht. Allgemeiner Teil. Band I. Verlag C. H. Beck, München, 2006.
17. CZÉDLI-DEÁK ANDREA: A közérdekű munka büntetés kiszabásának és végrehajtásának gyakorlati kérdései. Jogelméleti Szemle, 2016. 1. szám
18. CZIGLER DEZSŐ TAMÁS -HORVÁTHY BALÁZS: A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség jogforrásainak feltárása. Jog, Állam, Politika, 2011. 2.
szám
19. CZINE ÁGNES: Életfogytiglan, élethossziglan a büntetésvégrehajtási intézetben, avagy 40 évig tartó remény? Miskolci Jogi Szemle, 2019. 2. különszám 1. kötet
20. CSORDÁS SÁNDOR- VÓKÓ GYÖRGY: A fogvatartokkal való bánásmód elvei és gyakorlata. Börtönügyi Szemle, 2004. 4. szám
21. DAN MARKEL: Wrong Turns on the Road to Alternative Sanctions: Reflections on the Future of Shaming Punishments and Restorative Justice. Texas Law Review, 2007.
Vol. 85.
22. DANIEL E.HALL,J.D.,ED.D.: Criminal Law and Procedure. Cengage Learning, USA, 2015.
23. DELTENRE, SAMUEL; MAES, ERIC: Pre-trial Detention and the Overcrowding of Prisons in Belgium. European Journal of Crime, Criminal Law and Criminal Justice.
2004. Vol. 12/4.
24. DOMOKOS ANDREA: A büntetőpolitika változásai Magyarországon. Jog és Állam, 11.
füzet, 2008.
25. DOMOKOS ANDREA: Kriminológia és büntetőpolitika Magyarországon a globális kihívások korában. Jog-Állam-Politika, 2012. 2. szám
12 26. DR. SZEMESI SÁNDOR: Sok (jó) ember kis helyen? A magyar fegyintézetek zsúfoltságával kapcsolatos kérdések az EJEB gyakorlatában. (https://ujbtk.hu/dr- szemesi-sandor-sok-jo-ember-kis-helyen-a-magyar-fegyintezetek-zsufoltsagaval- kapcsolatos-kerdesek-az-emberi-jogok-europai-birosaga-gyakorlataban-1/
27. DR.TÓTH MIHÁLY: A hazai börtönnépesség újabb kori alakulásának lehetséges okai és valószínű távlatai (https://ujbtk.hu/dr-toth-mihaly-a-hazai-bortonnepesseg-ujabb-kori- alakulasanak-lehetseges-okai-es-valoszinu-tavlatai%C2%B9/, letöltés ideje: 2018.
január 10.)
28. DREW KIRAGES: Reentry Reform in Indiana: HEA 1006 and Its (Much Too Narrow) Focus on Prison Overcrowding. Indiana Law Review. 2015. Vol. 49.
29. ELLA PANEIAKH: No Room. What Has Changed in Russia’s System of Repression During the Past Year. Russian Politics and Law, 2016. Vol. 54.
30. EMILY LABUTTA: The prisoner as one of us: Norwegian wisdom for American penal practice. Emory International Law Review, 2017. Vol. 31.
31. EMMANUEL DECAUX: The definition of traditional sanctions: their scope and characteristics. International Review of the Red Cross, Volume 90, Number 870, June 2008.
32. FARKAS HENRIETTA REGINA: Az előzetes letartóztatás legvitatottabb kérdései a gyakorlatban, Jura, 2014. 2. szám
33. FAZEKAS TAMÁS – KÁDÁR ANDRÁS KRISTÓF –NOVOSZÁDEK NÓRA: Az előzetes letartóztatás gyakorlata: Az alternatív kényszerintézkedések és a bírói döntéshozatal vizsgálata (Budapest: Magyar Helsinki Bizottság 2015.
34. FOLTA DÓRA: Jobb lehet az új? Az előzetes letartóztatás elrendelése az új Be.
tükrében. Eljárásjogi Szemle, 2017. 1. szám
35. FÖLDVÁRI JÓZSEF: A kriminálpolitika fogalmáról. Jogtudományi Közlöny, 1986. 6.
szám
36. GÁL LEVENTE: A munkaerő-piacon innen, börtönön túl. Szociológiai Tanulmányok, 2015. 2. szám
37. GARCÍA-GUERRERO J.,MARCO A.: Overcrowding in prisons and its impact on health, American Society of Criminology 2018.
38. Gellér Balázs:A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés – Büntetőjog-elméleti meggondolások tükrében. (letöltés ideje: 2019. április 4. napja, https://jog.tk.mta.hu/uploads/files/09_GellerB.pdf)
39. GEORGE P. FLETCHER: Basic Concepts of Criminal Law. Oxford University Press.
New York, Oxford, 1998.
13 40. GÖNCZÖL KATALIN: A helyreállító igazságszolgáltatás filozófiája. Büntetőjogi
Kodifikáció, 2007. 2. szám
41. GÖNCZÖL KATALIN: Kriminálpolitika és bűnözéskontroll Magyarországon. Reformok 2002-2009. Kriminológiai Tanulmányok, 47., Budapest, 2010.
42. GÖRGÉNYI ILONA: A közérdekű munka, In: Görgényi Ilona – Gula József – Horváth Tibor – Jacsó Judit – Lévay Miklós – Sántha Ferenc – Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános Rész. Complex Kiadó Kft., Budapest, 2012.
43. GÖRGÉNYI ILONA: A resztoratív büntetőjog új irányai. In: POLT PÉTER, BELOVICS
ERVIN, GELLÉR BALÁZS, AMBRUS ISTVÁN: Ünnepi Kötet Györgyi Kálmán 75.
Születésnapja Alkalmából. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016.
44. GYÖRGYI KÁLMÁN: Büntetések és intézkedések. Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1984.
45. HANS WELZEL: Das Deutsche Strafrecht. Walter De Gruyter & Co. Berlin, Berlin, 1954.
46. HARASZTI M. KATALIN: A „nemzeti megelőző mechanizmus” mint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód megelőzésének eszköze. Acta Humana, 2009. 3. szám
47. HARASZTI MARGIT KATALIN: A kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések tilalma az ENSZ és az Európa Tanács legfontosabb dokumentumaiban, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tevékenységében, Acta Humana, 2008. 3. szám
48. HARMATHYNÉ HORVÁTH ANNA: Társadalmi tulajdon és büntetőpolitika. Akadémia Kiadó, Budapest 1988.
49. INKERI ANTTILA: AD IUS CRIMINALE HUMANIUS. Gummerus Printing, Finland, 2011.
50. JAMES M.A.PITTS,O. HAYDEN GRIFFIN,W.WESLEY JOHNSON: Contemporary prison overcrowding: short-term fixes to a perpetual problem. Contemporary Justice Review, 2014 Vol. 17, No. 1.
51. JAN ANDERSSON: The Swedish National Council for Crime Prevention: a Short Presentation. Journal of Scandinavian Studies in Criminology and Crime Prevention, Vol. 6.
52. JONATHAN SIMON: Amnesty Now! Ending Prison Overcrowding through a Categorical Use of the Pardon Power. UNIVERSITY OF MIAMI LAW REVIEw, [Vol.
70:444,2016]
53. JUHÁSZ ANDREA ERIKA: A fogvatartottakkal szemben megvalósuló kínzás, valamint az embertelen vagy megalázó bánásmód, illetve büntetés fogalmainak elhatárolása. Acta Humana, 2015. 5. szám
14 54. JUHÁSZ ANDREA ERIKA: A kínzás, az embertelen, a megalázó bánásmód tilalma a fogvatartottakkal szemben, PhD. értekezés, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola, 2016.
55. JUHÁSZ ANDREA ERIKA: A túlzsúfoltság kérdése az EJEB esetjogában. Acta Universitatis Szegediensis : Acta juridica et politica, 2018., (81. Tomus)
56. JUHÁSZ ANDREA ERIKA: Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a túlzsúfoltsággal kapcsolatos esetjoga. Börtönügyi Szemle, 2016. 1. szám
57. JUHÁSZ ZOLTÁN: Jog a reményhez, Fundamentum, 2005. 2. szám
58. JUHÁSZ ZSUZSANNA: Az elöregedő börtönnépesség problémái, Börtönügyi Szemle, 2012. 2. szám.
59. JUHÁSZ ZSUZSANNA: Így enyhítené a kormány a börtönök túlzsúfoltságát. Jogászvilág, 2016. március 2., https://jogaszvilag.hu/szakma/igy-enyhitene-a-kormany-a-bortonok- zsufoltsagat/
60. JUHÁSZ ZSUZSANNA: Megújult az Európai Börtönszabályok, Börtönügyi Szemle, 2006.
3. szám
61. KABÓDI CSABA –MEZEY BArna: Büntetési elméletek. Módszertani Füzetek, 1985. 1.
szám
62. KAZAI VIKTOR ZOLTÁN – IVÁNYI BORBÁLA: Van még új a nap alatt. További javaslatok a börtönök túlzsúfoltságának tartós enyhítésére. Fundamentum, 2016. 2-4.
szám
63. Kelemen Péter: A hazai börtönügy problematikája. Arsboni, 2019. március 5., https://arsboni.hu/a-hazai-bortonugy-problematikaja/#_ftn5
64. KEREZSI KLÁRA: Kontroll vagy támogatás: az alternatív szankciók dilemmája.
Comőlex, Wolters Kluwer Csoport, Budapest, 2006.
65. KEREZSI KLÁRA: A közösségben végrehajtott büntetések; helyreállító igazságszolgáltatás In. Kriminológia, szakkriminológia (szerk. Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Korinek László – Lévay Miklós). CompLex Kiadó, Budapest 2006.
66. KEREZSI KLÁRA: Az alternatív szankciók helye és szerepe a büntetőjog szankciórendszerében. Büntetőjogi Kodifikáció, 2001. 2. szám
67. KEREZSI KLÁRA: Az alternatív szankciók helye és szerepe a büntetőjog szankciórendszerében, Kriminológiai Tanulmányok 39., Budapest 2002.
68. KEREZSI KLÁRA: Kriminálpolitika akkor és ma. Jogtörténeti Szemle, 2016. 1. szám 69. KERTÉSZ IMRE: Miért túlzsúfoltak a börtönök? JURA, 2001. 2. szám
70. KIRÁLY ZOÉ ADRIENN: Az Egyesült Államok kriminálpolitikája és az amerikai szupermax börtönök. Börtönügyi Szemle, 2011. 2. szám
15 71. KISS ANNA: Új Be. - Feltételes ügyész felfüggesztés a vádemelés elhalasztása helyett.
Jogászvilág.hu, 2018. június 26. https://jogaszvilag.hu/szakma/uj-be-felteteles- ugyeszi-felfuggesztes-a-vademeles-elhalasztasa-helyett/
72. KOÓSNÉ MOHÁCSI BARBARA, LŐRINCZ JÓZSEF, LUKÁCS KRISZTINA, PALLO JÓZSef:
Büntetés-végrehajtási jog, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2017.
73. KOÓSNÉ MOHÁCSI BARBARA: A túlzsúfoltság problémájának kezelése Finnországban, Börtönügyi Szemle, 2017. 3. szám
74. KORINEK LÁSZLÓ: Kriminológia. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2010.
75. KORINEK LÁSZLÓ-LÉVAY MIKLÓS: A kriminológia fogalma, feladata, kutatási területei; helye és szerepe a bűnügyi tudományokban és a társadalomban. In:
Kriminológia-Szakkriminológia. Complex-Wolters Kluwer Csoport. Budapest 2006.
76. KRISTEL BEYENS,MARIJKE ROOSEN: Electronic monitoring in Belgium : a penological analysis of current and future orientations, European Journal of Probation University of Bucharest, Vol. 5, No.3
77. KRISTEL BEYENS,MARIJKE ROOSEN: Electronic monitoring in Belgium, Department of Criminology, Research Group Crime & Society Vrije Universiteit Brussel, Belgium, May 2016.
78. LAJTÁR JÓZSEF: A zsúfoltság csökkentésének gyakorlati megoldásai. Belügyi Szemle, 2015. 11. szám
79. LAUREN C. PORTER, LAURA M. DEMARCO: Beyond the dichotomy: Incarceration dosage and mental health, American Society of Criminology, 2018.
80. LÉVAY MIKLÓS: Társadalmi-gazdasági változások és bűnözés. Jogtudományi Közlöny, 2000. 9. szám
81. LÉVAY MIKLÓS: Az európai börtönnépességről és a szabadságelvonással nem járó szankciók hatálya alatt álló elítéltekről az Európa Tanács SPACE projektje alapján.
Miskolci Jogi Szemle, 2019. 2. különszám 2. kötet
82. LEWIS LYONS: A büntetés története, 2005, Magyar Könyvklub, Budapest
83. LIGETI KATALIN: Kriminálpolitika és pönológia. In: Kriminológia-Szakkriminológia.
Complex-Wolters Kluwer Csoport. Budapest 2006.
84. LŐRINCZ JÓZSEF: Büntetőpolitika és büntetés-végrehajtás 1970 és 2002 között.
Jogelméleti Szemle, 2003. 4. szám
85. MEZEY BARNa: A hosszú tartamú szabadság-büntetés a joghistóriában. Börtönügyi Szemle, 2005. 2. szám
16 86. MIKE NELLIS: Quakers, penal reform and the challenge of electronically monitoring
offenders. International Review of Law, Computers & Technology. 2011. Vol. 25.
87. MIRANDA BOONE, MATTHIJS VAN DER KOOIJ AND STEPHANIE RAP: Current Uses of Electronic Monitoring in the Netherlands, Utrecht University, 2016 January, 10.
88. MIRKO BAGARIC, DAN HUNTER,GABRIELLE WOLF: Technological incarceration and the end of the prison crisis, The Journal of criminal law riminology, Vol. 108, No. 1
89. MIRKO BAGARIC, DAN HUNTER,GABRIELLE WOLF: Technological incarceration and the end of the prison crisis, The Journal of criminal law riminology, Vol. 108, No. 1
90. MOHÁCSI BARBARA: A szabadságvesztés-büntetés lehetséges alternatívái. Jogi Tanulmányok, 2010. 1. szám
91. NAGY ANITA: „Közösségi szankciók” a különleges eljárásokban. Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica, Tomus XXXI. (2013)
92. NAGY ANITA: A kártalanítási eljárás. Miskolci Jogi Szemle, 2019. 2. különszám 2.
kötet
93. NAGY ANITA: A kegyelmi és a kötelező kegyelmi eljárás összehasonlítása, Börtönügyi Szemle, 2017. 2. szám
94. NAGY ANITA: A túlzsúfoltság a büntetés-végrehajtási intézetekben, figyelemmel a nemzetközi szabályozásra, Jogelméleti Szemle, 2016. 1. szám
95. NAGY FERENC – JUHÁSZ ZSUZSANNA: A fogvatartotti rátáról nemzetközi összehasonlításban. Börtönügyi Szemle, 2010. 3. szám
96. NAGY FERENC: A büntetés végrehajtásának – részbeni – felfüggesztéséről. Büntetőjogi Kodifikáció, 2003. 3. szám
97. NAGY FERENC: A szabadságelvonással járó szankciókról az új Btk.-ban. Börtönügyi Szemle, 2014. 4. szám
98. Nagy Ferenc: Az egyes büntetésekről és büntetőjogi intézkedésekről de lege lata és de lege ferenda.
99. http://digit.bibl.u-szeged.hu/00000/00051/00336/juridpol_063_fasc_014.pdf
100. NAGY FERENC: Az egyesítő büntetési elméletekről a német büntetőjog- tudományban. In.: POLT PÉTER,BELOVICS ERVIN,GELLÉR BALÁZS,AMBRUS ISTVÁN: Ünnepi kötet Györgyi Kálmán 75. születésnapja alkalmából. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016.
101. NAGY FERENC: Az európai börtönnépességről. Börtönügyi Szemle, 2016. 3.
szám
17 102. NAGY FERENC: Európai kihívások, magyar válaszok a büntetőjog és a büntetés-
végrehajtás területén. Börtönügyi Szemle, 2003. 1. szám
103. NAGY FERENC: Gondolatok a hosszú tartamú szabadságvesztésről és az európai börtönnépességről. Börtönügyi Szemle, 2013. 1. szám
104. NILS CHRIStie: A fájdalom korlátai. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991.
105. NILS CHRISTIE: Bűnözés-kontroll Európában és Észak-Amerikában. In:
Kriminológiai Közlemények 55. Budapest, Magyar Kriminológiai Társaság, 1998.
106. NILS CHRISTIE: Drogkontroll-út a totalitárius viszonyok felé. Esély, 1998.6.
szám
107. PALLAGI ANIKÓ: A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetőpolitikai szemszögből. Belügyi Szemle, 2014. 12. szám
108. PALLAGI ANIKÓ: Büntetőpolitika az új évszázad első éveiben Doktori értekezés, Debrecen, 2014.
109. PALLO JÓZSEF: Évforduló. Visszatekintés a Bv. törvény kodifikációjára és a jogalkalmazás néhány első tapasztalatára. Börtönügyi Szemle, 2016. 1. szám
110. PALLO JÓZSEF-TÖRŐCSIK BALÁZS: A magyar büntetés-végrehajtás szabályozási környezete az európai elvárások tükrében (1. rész). Börtönügyi Szemle, 2011. 2. szám 111. PÁLVÖLGYI ÁKOS: A szabadságvesztés-büntetés felfüggesztésének
ingamozgása a magyar büntetőjogban a Csemegi Kódextől napjainkig, Doktori Értekezés, Pécs, 2018
112. PAPP GÁBOR: A prizonizációs jelenség elméleti háttere – kritikai megközelítésben Börtönügyi Szemle, 2009. 2. szám
113. PENNY SNOW: Electronic Monitoring of Offenders. International Review of Law, Computers & Technolog. Vol. 13.
114. PHILIP BULMAN: Electronic Monitoring Reduces Recidivism. Corrections Today, 2010.
115. POKRÓCOS GYÖRGY: A szabálysértési elzárás alkalmazásának kérdései, Jogelméleti Szemle, 2015. 4. szám
116. POLGÁR ANDRÁS: Mi lesz veled, TÉSZ? A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés emberi jogi megítélése, érvek, ellenérvek. Büntetőjogi Tanulmányok, 2015. XVI. kötet
117. POLGÁR ANDRÁS: Volt egyszer egy büntetés. A kötelező kegyelmi eljárás szabályai a strasbourgi döntés alapján. Börtönügyi Szemle, 2015. 2. szám
118. RÓTH ERIKA: Az egyezménykonform előzetes letartóztatáshoz vezető út. In.:
Állam- és Jogtudomány, LVIII. évfolyam, 2017. 4. szám
18 119. SAM TORRES: Reviews Professional Periodicals, The Prison Journal,
FEDERAL PROBATION Volume 69. Nr. 1
120. SCHMEHL JÁNOS – KOVÁCS TAMÁS: A fogvatartottak foglalkoztatásának biztonsági kérdései Pálhalmán. Börtönügyi Szemle, 2008. 2. szám
121. SIPOS FERENC: A közérdekű munka szerepe a börtönnépesség csökkentésében:
a finn tapasztalatok. Pro Futuro, 2017. 2. szám
122. SIPOS FERENC: Közérdekű munka skandináv módra I. (A norvég és a svéd példa). Jura, 2017. 2. szám
123. SIPOS FERENC: Közérdekű munka skandináv módra II. A dán és a finn példa.
Jura, 2018. 1. szám
124. SÍPOS FERENC: Új szabályok, régi gondok a közérdekű munka szabályozásában. Miskolci Jogi Szemle, 11. évfolyam (2016.) 1. szám
125. SOMOGYVÁRI MIHÁLY: Az új közmenedzsment büntetőpolitikára gyakorolt hatásának kritikai megközelítése. Börtönügyi Szemle, 2013. 3. szám.
126. SOMOGYVÁRI MIHÁLY: Büntetőpolitika és legitimáció. Börtönügyi Szemle, 2012. 3. szám
127. STUPIDO ROY: Exit Status of Probationers and Prison-Bound Offenders in an Electronic Monitoring Home Detention Program: A Comparative Study, Indiana State University, Federal Probation, Volume 77. Nr. 3
128. Synøve N. Andersen Kjetil Telle: Electronic monitoring and recidivism.Quasi- experimental evidence from Norway. Discussion Papers Statistics Norway Research department, No. 844.,2016. August
129. SZABÓ DÓRA: A fogvatartottak foglalkoztatásának szerepe. Studia iuvenum iurisperitorum, 2008. 4. szám
130. SZABÓ ZOLTÁN: A büntetés-végrehajtás központi ellátási tevékenysége, Börtönügyi Szemle, 2013. 3. szám
131. SZEMESI SÁNDOR: Az emberi jogok európai őrének új fegyvere: a pilot judgment eljárás a strasbourgi bíróság gyakorlatában, Jog-Állam-Politika, 2013. 4.
szám
132. TALLÓDI ZOLTÁN: A börtönzsúfoltság kérdése az Emberi Jogok Európai Bírósága döntéseinek tükrében. Börtönügyi Szemle, 2016. 1. szám
133. Tapio Lappi-Seppälä: Causes of prison overcrowding.
https://www.unafei.or.jp/publications/pdf/12th_Congress/12Tapio_Lappi-Seppala.pdf (letöltés ideje: 2019. február 13.)
19 134. TARCZI LAJOS: Elmélkedés a polgári büntetésről. Tudománytár, 1837. 1. kötet
135. TIM STELLOH: California’s Great Prison Experiment. The state faces a deadline to release tens of thousands of people from prison. Is it succeeding? The Nation. 2013. June 24/July 1.
136. VÁCZI PÉTER: Kegyelem! A közkegyelem intézményéről és a semmisségi törvényekről Tanulmányok a 70 éves Bihari Mihály tiszteletére. Universitas-Győr Nonprofit Kft., Győr, 2013.
137. VARGA VALÉRIA: Önfenntartó börtönök – realitás vagy utópia? Börtönügyi Szemle, 2013.1. szám
138. VÁRI ESZTER: Gondolatok a pártfogó felügyeleti munkáról, in Háló – A Szociális Szakmai Szövetség hírlevele, 2004/10. szám.
139. VÉGH MARIANNA: A büntetés-végrehajtás és az európai elvárások. Themis, 2016. június
140. VESZELI DÁNIEL: A reintegrációs őrizet bevezetése a büntetés-végrehajtás tevékenységrendszerébe. Börtönügyi Szemle, 2015. 3. szám
141. VLADIMIR-ADRIAN COSTEA: The application of electronic monitoring systems in Romania: How an in what ways does electronic surveillance facilitate a convicted person’s reintegration into society?, Constitutional Law Review, 2018.
142. VÓKÓ GYÖRGY: A büntetés és annak elviselése a világon. In.: Györgyi Kálmán – ünnepi kötet. Bibliotheca Iuridica. Budapest, 2004.
143. VÓKÓ GYÖRGY: A büntetés teóriák racionalitásai. Büntetőjogi Szemle, 2012. 1.
szám
144. VÓKÓ GYÖRGY: A büntetés-végrehajtás időszerű kérdései. JURA, 2001. 1.
szám
145. VÓKÓ GYÖRGY: A büntetés-végrehajtási jog szerepe a jogállamban. Börtönügyi Szemle, 2014. 1. szám
146. VÓKÓ GYÖRGY: Szabadságvesztéssel nem járó büntetések végrehajtásáról, Magyar Jog, 1998. 11. szám
147. WILLIAM BÜLOW: Electronic Monitoring of Offenders: An Ethical Review.
Science and Engineering Ethics. 2014. Vol. 20.
Jogszabályok, jogi dokumentumok jegyzéke
148. Magyarország Alaptörvénye
