Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 8–9. szám
Szakirodalom
Folyóiratszemle
Khor, N. – Pang, L. – Liu, C. – Chang, F.:
A humántôke súlyos válsága Kínában (China’s Looming Human Capital Crisis: Upper Secondary Educational Attainment Rates and the Middle-income Trap.) – The China Quarterly. 2016.
Vol. 228. December. pp. 905–926.
A humántőke-felhalmozás a gazdasági nö- vekedés egyik alapfeltétele. A szakértők egyet- értenek abban, hogy e folyamat fontos feltétele annak, hogy az alacsonybérű, munkaintenzív feldolgozóiparral rendelkező nemzetgazdasá- gok magas keresetű, nagy hozzáadott értéket előállító országokká alakuljanak át. Az átmene- ti időszakban és a jövő munkaerőpiacán foko- zott kereslet alakul ki a tanult és szakképzett munkaerő iránt. Ha ez az átalakulás elmarad, az ilyen gazdaságok könnyen a közepes jövedel- mű országok csapdájába esnek. E nemzetgaz- daságok nem képesek a globális versenyben helytállni a fejlett országok sok tudást, szakis- meretet és tőkét magában foglaló termékeivel és szolgáltatásaival. Mindezek miatt a humán- tőke-felhalmozás mérése szükségszerű, amit a munkaerő-állomány oktatásban eltöltött idejé- nek átlagos szintjével közelítenek meg.
Közismert a japán gazdasági csoda 1945 és 1985 közötti története, amit elsősorban az oktatás beruházásai alapoztak meg. A nyolc- vanas évek közepén ez a folyamat azért akadt meg, mert elmaradtak a felsőoktatásban szük- ségessé váló fejlesztések, amit a kirobbant kor- rupciós botrányok tovább lassítottak.
A tanulmány szerzői (köztük a Stanford University kutatói) a kínai felső középiskolai
oktatásra fordítják figyelmüket, különös tekin- tettel a városiak és a falusiak ilyen jellegű vég- zettségére. Összehasonlítják Kína középiskolai oktatási szintjét az OECD- (Organisation for Economic Co-operation and Development – Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet), a G20- és a BRICS-országokéval (Brazil, Russia, India, China and South Africa – Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél- afrikai Köztársaság), illetve magyarázatot ad- nak a statisztikai hivatal és az oktatási minisz- térium adatai közötti jelentős eltérésekre. (Kí- nában a középfokú oktatás jelenleg hat évfo- lyamos [hároméves alsó és hároméves felső középiskolai oktatással.])
Az adatok forrása a 2010. évi kínai nép- számlálás, mely szerint az ország lakosságának száma 1,34 milliárd fő. Kínában még ma is működik az 1950-es években bevezetett hukou, azaz a háztartási igazolvány rendszer, amely jelentős különbséget tesz a városi és a falusi embereknek nyújtott szolgáltatásokban.
E népszámlálásban azokat tekintették város- iaknak, akik városokban laktak, illetve a falu- siak közül azon személyeket, akik legalább hat hónapja városokban éltek, de csak falusi hukou-juk volt. Eszerint a népesség 50,3 szá- zaléka városi minősítést kapott (670 millió fő) és 49,7 százaléka (663 millió fő) falusinak számított. A 6 éven felülieket a legmagasabb iskolai végzettségük szerint csoportosították:
nem részesült oktatásban, általános iskolába, alsó középiskolába, illetve felső középiskolába járt, főiskolai-egyetemi hallgató volt.
Példaként megemlíthető, hogy a 2010-es adatok szerint a 42 évesek 2 százaléka nem ré-
926 Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 8–9. szám szesült oktatásban, 24 százaléka csak általános
iskolába járt, 54 százaléka az alsó középiskola padjait koptatta, 13 százaléka felső középisko- lai tapasztalatokat is szerzett, 7 százaléka főis- kolai-egyetemi hallgató volt.
A munkaerő-állomány 25–64 éves korú ré- szének 24 százaléka járt felső középiskolába (187 millió fő), míg 76 százaléka (578 millió fő) soha nem volt ennek az iskolatípusnak ta- nulója.
E mutatót kiszámították még néhány más kezdő és végső évvel jellemezhető korcsoport- ra: a 25–60 évesek 25, a 22–64 évesek szintén 25, míg a 22–60 évesek 26 százaléka járt felső középiskolába. A fiatalabbak (a 25–34 évesek) korcsoportja képzettebb, 36 százalékuk járt ilyen típusú középiskolába, a 35–44 évesek között ugyanez 23, az 55–64 évesek körében csak 12 százalék. A városi-falusi lakosság is- kolázottsága között jelentős eltérések mutatha- tók ki. A városlakók 37, míg a falvakban élők- nek csak 8 százaléka járt felső középiskolába.
A kínai munkaerő-állomány 48 százaléka fal- vakban élt és dolgozott, ezért különösen fontos a falusi munkaerő képzettségének gyors ütemű emelése, ami a kínai gazdasági fejlődés nagy tartaléka.
A városi 25–34 évesek 52 százaléka járt felső középiskolába, míg a falusiaknál ez az arány csak 14 százalék. A 38 százalékpontos különbségnél az idősebbek körében kisebb az eltérés. A 35–44 évesek között 30 százalék- pont (városiak: 37, falusiak: 7 százalék), a 45–54 éveseknél 28 százalékpont (városiak:
38, falusiak: 10 százalék), az 55–64 évesek- nél 17 százalékpont (városiak: 21, falusiak: 4 százalék). A felső középiskolai oktatásban való részvétel ugyan növekvő tendenciájú Kínában, de ennek nagyobb része a városiak iskolába járásával kapcsolatos. Mindebből az következik, hogy a városiak és a falusiak kö- zött a műveltségi rés nem zárul, hanem egyre bővülő.
A nemzetközi összehasonlításokból látszik igazán Kína elmaradottsága. A közepes jöve- delmű kategóriába tartozó Mexikó, Brazília és Argentína gyors gazdasági fejlődést ért el, mi- előtt bekerült volna abba a jövedelmi csoport- ba, amelyben az egy főre jutó GDP eléri az évi 4000 USD-t. Brazília például 6 százalék körüli GDP-növekedést ért el évente 1970 és 1980 között. Az OECD-országok átlagában a mun- kaerő-állomány 74 százaléka járt felső közép- iskolával összehasonlítható intézménybe. Az EU átlaga is hasonló (75%). Az OECD- országok közül a legalacsonyabb értéket el- érőké is (Mexikó: 36, Törökország: 31 száza- lék) jóval magasabb szintű mint Kínáé (24%).
A G20-ak átlagos szintje – a felső közép- iskolába jártak aránya – 56 százalék, a köze- pes jövedelmű országok csoportjához tartozó Argentínáé 42 százalék. Ezekből az adatok- ból látszik igazán, hogy Kína milyen súlyos humántőke-válsággal küzd. A BRICS- országok is felülmúlják Kínát (Indiáról nem állnak rendelkezésre ilyen adatok), még Bra- zíliában is a 25–64 éves 41 százaléka járt az összehasonlítás alapját adó középiskolába.
Oroszország 88 százalékos értéke kiemelke- dő, míg a Dél-Afrikai Köztársaságé (28%) Kínáéhoz hasonló. A fiatalabb korosztályok felső középiskolába járó tanulóinak számából sem vonható le az a következtetés, hogy Kína e téren a felzárkózás útjára lépett volna. A G20-ak közül egyedül a sokkal fejlettlenebb és szegényebb Indonéziával van azonos szin- ten (24–24 százalék).
A Kínai Oktatási Minisztérium 2010-re vonatkozó adatai szerint az akkor 15–17 éve- sek 82,5 százaléka járt felső középiskolába.
Ugyanez az arány a Kínai Statisztikai Hivatal közlése alapján csak 53 százalék volt. A min- tavételes eljárásokból származó adatok szerint ebben az időben az e korcsoportba tartozó fia- taloknak csak 40 százaléka volt felső középis- kolás. Mivel a 15–17 évesek 70 százaléka fal-
Szakirodalom 927
Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 8–9. szám vakban élt, a minisztériumi adatközlés min-
denképpen túlbecsült.
A Kínai Tudományos Akadémia két adat- gyűjtése a Kínai egészségi és táplálkozási fel- vétel (China health and nutrition survey) és a Kínai közjavak és közszolgáltatások felvétel (China pulic goods and public services survey) is hasonló eltéréseket rögzít a városi és falusi fiatalok középiskolai státusáról. E kutatások arra mutatnak rá, hogy nagy és növekvő az el- térés e mutatót tekintve Kína fejlett és elmara- dott tartományai között. Peking mutatója a kí- nai átlagnak majdnem háromszorosa (71%), míg Sanghajé 58 százalék. E két tartományban a 25–34 évesek körében 90 százalék körüli ér- tékek mérhetők. Peking ilyen korú városlakói- nál 97, Sanghajnál 94, míg e két tartomány fa- lusi körzetében 70, illetve 72 százalékot ért el a felső középiskolába jártak aránya.
A legfejlettlenebb tartományokban a felső középiskolát valaha látogatók aránya mélyen a kínai átlag alatt van: Kujcsouban mindössze 15, míg Kuanhsziben 19 százalék. A 25–34 éveseknek az előbbi tartományban 21, az utóbbiban 26 százaléka járt ilyen intézménybe.
Kína kelet-nyugati megosztottsága erősen tart- ja magát, kiegyenlítődésnek nyoma sincs.
A minisztériumi felülbecsült adatközlés oka a szakmunkásképző intézmények helyte- len besorolásában keresendő. A szerzők a népszámlálási adatok továbbvezetésével be- mutatják, hogy a 2001-ben 15–17 évesek 39,4 százaléka járt felső középiskolába. A 24–26 évesek 2010-beli adataiból indultak ki, hiszen ők voltak 15–17 évesek 2001-ben. A minisztérium és a statisztikai hivatal adatai közötti eltérés 2001 és 2004 között csak 2 százalékpontot tett ki, ami 2005 után gyors növekedésnek indult. 2009-ben az eltérés már 27,1 százalékpontot ért el (minisztérium:
79,2, statisztikai hivatal: 52,1 százalék), 2010-re pedig 29,6 százalékponttal volt ma- gasabb a minisztériumi adat (82,5 %) a sta-
tisztikai hivatalétól (52,9%). Ez azt jelenti, hogy a minisztérium 56 százalékkal felülbe- csülte a tényleges állapotot.
A statisztikai hivatal adatai sokkal meg- bízhatóbbak, amit felvételek eredményei is alátámasztanak. A szakmunkásképzésben részt vett 15–17 évesek aránya 2005 és 2010 között 19 százalékponttal nőtt (20,2-ről 38,9 száza- lékra), míg a felső középiskolába jártaké csak 11 százalékponttal (35,2-ről 43,6 százalékra).
Ennek hátterében az áll, hogy a párt és állami vezetők nagy nyomást gyakoroltak az oktatási intézményekre, hogy növeljék a szakmunkás- képző intézményekbe járók számát. A legfon- tosabb fejlemény minden bizonnyal az volt, hogy a központi kormány fejpénzt fizetett a helyi oktatási intézményeknek, ha középisko- lába járni nem kívánó tanulókat szakmunkás- képzőbe iskoláznak be. Különös módon a leg- nagyobb arányú túlbecslés (a statisztikai hiva- tal adataihoz képest) 2007 után következett be, amikor életbe léptették a pénzügyi támogatá- sok kifizetését.
A tanulmány legnagyobb eredménye, hogy rámutat Kína súlyos humántőke hiányára, ami akadálya lehet a következő évtizedekben az ország gazdasági növekedésének. A lemara- dást elsősorban a falvakban élők rendkívül alacsony iskolázottsága okozza, ezért a megol- dása kulcsa a mind több beruházás lehet az ok- tatási intézményekbe. Ha az iskoláztatásban a 2000 és 2015 közötti növekedési ütemet tartani tudják 2015 és 2030 között is, akkor 2030-ban 44 százalékra emelkedhet a felső középiskolá- ba járók aránya. Ha a napjainkban 16–18 éve- sek (és később az őket követő évjáratok) 80 százaléka járna ilyen iskolatípusba, akkor is csak 2054-re érné el Kína az OECD-országok jelenlegi szintjét.
Hajnal Béla
kandidátus, a Debreceni Egyetem habilitált főiskolai tanára E-mail: hajnal.bela@foh.unideb.hu
