230"
A keresetleszállítás és a perbeli elállás. A Jogtudományi Köz- löny 1916. folyamában dr. Borsos Endre (128. o.) és dr. Sebestyén.
Samu (u. .o, 202. o.) írtak értékes cikkeket ezen perjogi kérdésekkel kapcsolatban, egységes gyakorlat azóta sem alakult ki ezen szinte mindennapos perhelyzetek összefüggése tekintetében. A praxisban, mindennapos, hogy a rosszul indított perben a felperes költségkímélés céljából vagy egyébként, ha a per során a per kimenetelét illetően rosszat sejt, egyszerűen „leszállítja" a keresetét, vagy a pert, kis perértékre, vagy éppen a perköltségekre.
Perszerkezeti szempontból a következő kérdések döntendők el:
a) a kereseti követelés leszállítása szerkezeti szempontból mily nyilatkozatnak tekinthető,
b) van-e különbség aközött, hogy ezen nyilatkozat a p e r b e - bocsájtkozás előtt vagy azután történik,
c) a különböző perhelyzetekben ezen nyilatkozatnak mily b e - folyása van a bíróság illetékességére és hatáskörére,
d) mennyiben játszik szerepet a keresetleszállítás indoka.
A felvetett kérdések a gyakorlatban előforduló perhelyzetek- nél legtöbbször kumulatíve -fordulnak elő.
Mint a kérdés szempontjából lényeges törvényhelyekként, a.
következők veendők figyelembe:
A Pp. 7. §-a úgy rendelkezik, ha valamely követelést csak rész- ben perelnek, a perérték megállapításánál a fennálló egész követelés irányadó. Ezen intézkedés kizárólag a bírói hatáskör szempontjából irányadó, egyéb vonatkozásban általában a perérték kizárólag a fel- peres által megjelölt kereseti követelés. A Pp, 8. §-a szerint a köve-
telés leszállítása a bíróság hatáskörét nem érinti. Ezen szakasz kezdőmondata szerint a hatáskör megállapításánál a keresetlevél be- adása napján fennállott értéket kell alapul venni és így ezen sza- kasz utolsó mondata, nyilván az összes perhelyzetekre — a perbe- bocsájtkozás előtt, vagy azután, történt leszállításra is — vonatkozik- A Pp. 186. §-a a perbebocsájtkozás előtti, a 187. §. a perbebocsájt'ko- zás utáni elállás perhelyzetét szabályozza. A Pp. 188. §-a azon nyilat- kozatok között, melyek nem tekinthetők keresetváltoztatásnak, ki- emeli azt, ha felperes a keresetét a főtárgy vagy a járulék tekinteté- ben felemeli vagy leszállítja. Kétségtelen, hogy a 188. §. ezen rendel- kezése kizárólag a keresetváltoztatás szemszögéből fogja fel a kér- dést, de semmi körülmény között nem érinti a kereset-leszállítás más- szempontból számbajövö jelentőségét.
A Pp. fenthivatkozott §§.-ban a keresettől vagy pertől teljes mértékben történő elállást tárgyalja. A részleges elállásról intézke- dés nem történt, bár pl. a részleges elismerésről vagy lemondásról intézkedik. A részleges elállás és a keresetleszállítás külső megjele- nésében erős hasonlatosságot mutat, és a Pp. jogszerkezeti felfogá- sának helyes továbbfejlesztésével arra a felfogásra kell jutnunk, hogy a 186. és 187. §. szerinti elállással, mutatis mutandis azonos a köve- teléstől való részleges elállás.
A Pp. az elállási nyilatkozat folytán keletkezett perhelyzetre vonatkozó intézkedéseinél az elállás indokolásának vizsgálatát mel- lőzi. Az elállási nyilatkozat minden hozzávetés nélkül objektíve idézi elő a 186. és 187. §§.-ban említett perállapotot.
A kereset, vagy perleszállításának indoka azonban az ezen nyilatkozat folytán keletkezett perhelyzetre különös jelentőséggel bir.
A Pp. 8. §-a a keresetlevél beadásának napján fennállott értéket veszi' alapul. A „fennálló" érték hangsúlyozása mindenképen azt jelenti, hogy ennek megállapítása a bizonyítás általános szabályainak figye- lembevételével történik, és kiemelése annak, hogy a hatáskör meg-:-
231"
állapítására szükséges perértéknek a keresetlevél benyújtása idején, valóban fenn kell állnia.
Ezek szerint, ha felpres ott, ahol a Pp. különös illetékességi, eseteinél meghatározott perértéket a keresetlevél benyújtásánál a bíróság illetékességének vagy hatáskörének igénybevehetősége cél- jából szándékosan magasabbra teszi, nézetem szerint a bíróság a per- gátló kifogás keretében állapítja meg a való perértéket. Ugyancsak a pergátló kifogás keretében fogja a bíróság a valódi perértéket megálla- pítani akkor, ha felperes szándékosan magasabbra teszi a követelését és az alperes által tagadott részre nem terjeszt elő bizonyítékot. Ha.
felperes a követelését a szóbeli tárgyaláson oly perértékre szállítja.
le, melynek figyelembevételével a bíróság hatáskörét vagy illetékes- ségét a keresetlevél benyújtásakor nem vehette volna igénybe, a le- szállítás indokára nyilatkozni köteles. Ha nem nyilatkozik, a mulasz- tás következményeit viseli. Ha nyilatkozik, alperesnek jogában áll a nyilatkozat valóságát vitatni. • Ha felperes oly követelést apasztó körülményre hivatkozik, mely a valóságnak nem felel meg (pl. meg- nem történt fizetésre, elévülésre, stb.) erre alperes a pergáltó ki- fogás keretében sikerrel hivatkozhatik.
Ha felperes a perbebocsájtkozás előtt, vagy azután veszi észre, hogy a követelését hatáskörrel vagy illetékességgel nem bíró bíró- ságnál érvényesíti, és költségkímélés céljából követelését minimális:
perértékre vagy a költségekre leszállítja, lényegileg azonos perhely- zet keletkezik, mint a perbebocsájtkozás előtti vagy azutáni elállás- nál. Álláspontom szerint ez esetiben a keresettől, illetve a pertől való elállás szabályai nyernek alkalmazást. Az előbb tárgyalt esetektör.
főként abban különbözik, hogy az alperes semmiesetre sem indít majd negatív viszontkeresetet, mert ez esetben ö fog majd pergátló kifogást kapni.
Ha felperes a per során, miután a per kimenetele ránézve előnytelennek tatszik, a követelését „leszállítja", alperes a leszállí- tásba beleegyezni nem köteles.
Ez utóbbi eset, amely a részleges perbeli elállásnak tipikus- esete, teljesen megfoszthatná az alperest a Pp. 186. és 187. §§-aiban.
létesített jogaitól. A szemfüles felperes ugyanis teljes elállás helyett fillérékre szállítaná le a követelését, megfosztaná alperest az előbb hivatkozott §§.-ban foglalt jogaitól és mindenekfölött megfosztja ől- azon — gyakran pótolhatatlan — lehetőségtől, hogy felperes jog- igénye épp a folyamatban levő perben nyerjen végleges elintézést.
A keresetleszállítás ugyan nem tekinthető keresetváltoztatásnak, de nem lehet biztosítószelep, hogy igénybevételével felperes esetleg é g y újabb pert indítson és annak keretében bíráltassa el alperessel szem- ben fennálló jogigényét. Gondoljunk csak arra. hogy pl. egy 1000 P-s- követelésnél a bíró felperes követelését csak 900 P erejéig látja meg- ítélendőnek. A Te. folytán a fellebbezési érték 100 P lévén, fel- peres nem fellebbezhetne, ha azonban 100 P-vel „leszállítja" a kere- setét, módjában áll ezen jogigényét más bírói fórum kogniciójának tárgyává tenni, ami bizony alperesre nézve kedvezőtlen eredmény—
nyel is járhat.
Az egyetlen megnyugtató megoldás tehát az, hogy ily perhely- zetnél a keresetleszállitásra nézve a perbeli elállás szabályai nyerje- nek teljes mértékben alkalmazást és ily leszállítással szemben a. Pp.
186. és 187. §§-aiban létesített jogokat teljes mértékben igénybe- veheti. ' Dr. E h r n t h a l A l a d á r .
