A honfoglalók szállásterülete

(1)

Magyar őstörténet 4.

A honfoglalók szállásterülete

A honfoglalók megtelepedéséről az utánuk maradt 9–11. századi temetők vallanak a legvilágosabban. Ezek értelmezése korántsem egyszerű, ám nem tanulságok nélkül való feladat. A 9. század végén új hazájukba költöző magyarok ugyanis nem néptelen területre ér- keztek. A Kárpát-medence középső részein avar közösségeket talál- tak, a peremterületeket szláv népek lakták, a Dunántúl (a hajdani római Pannónia provincia) frank fennhatóság alá tartozott, a Maros középső szakaszát (Gyulafehérvár környékét) pedig bolgár csoportok tartották uralmuk alatt. A térség etnikai sokszínűségét tovább növelte az a tény, hogy maguk az érkezők is több gyökerű kultúrá- val rendelkeztek. Az írott forrásokból tudjuk, hogy három törzsbe szervezték a 9. század folyamán hozzájuk csatlakozott, eredetüket és kultúrájukat tekintve eleve vegyes összetételű kabarokat. A kutatók álláspontja nem egységes annak megítélésében, hogy a székelyek elő- dei Kelet-Európában vagy itt helyben csatlakoztak-e a magyarokhoz.

Végezetül Taksony fejedelem (955 k.–972 k.) uralma idején besenyő csoportok is költöztek a Kárpát-medencébe, maga a fejedelem is e nép egyik előkelő családjából választott feleséget.

A hajdani Magyarország területén talált 9–11. századi temetők értékelését megnehezítette, hogy a kutatók korábban (s gyakran nap- jainkban is) kétféle értelmezési módból kiindulva kutatták azokat.

Leggyakrabban, már a 19. század második felétől etnikai alapon pró- bálták szétválasztani a régészeti hagyatékot, de ez a törekvés – amely gyakran nem nélkülözte az aktuálpolitikai szándékot sem – számos hibalehetőséget rejtett magában. Egészen az 1950-es évekig a magyar kutatás is csupán a lóval, fegyverrel, ékszerekkel és méltóságjelvé- nyekkel jellemezhető lelőhelyeket tartotta magyarnak, kizárva ezzel a magyar emlékek köréből a szerény ékszerekkel vagy éppen mel- léklet nélkül eltemetettek sokaságát, a hajdani társadalom közrendű vagy félszabad, szolgai állapotú tömegeit. Ez utóbbiakat ugyanakkor a környező államok nemzeti identitást kereső kutatói örömmel fo- gadták el a maguk őseinek, ily módon nagy szláv tömegekkel bené- pesítve a Kárpát-medencét. A helyzet tarthatatlansága Fehér Géza

SudarPetkes_HonfoglalasEsMegtelepedes.indd 124

SudarPetkes_HonfoglalasEsMegtelepedes.indd 124 2016.11.10. 10:06:052016.11.10. 10:06:05

(2)

A honfoglalók

és Szőke Béla kutatásai nyomán vált nyilvánvalóvá. Utóbbi, szakítva a zsákutcába vezető módszerrel, inkább társadalmi kategóriák (tör- zsi-nemzetségi arisztokrácia–középréteg–köznép) szerint próbálta besorolni a korszak temetőit. E jogi kategóriák azonban a régészet eszközeivel nagyon nehezen elkülöníthetők. Az is bizonyos, hogy egy-egy temető önmagában nem köthető valamely társadalmi réteg- hez, hiszen az ott eltemetettek különböző rangú és származású sze- mélyek lehettek. E módszerrel tehát ismét nem sikerült előrelépni.

Újabb lehetséges vizsgálati módszer a mikrorégiók leletanyagá- nak prekoncepciók nélküli feltérképezése és értelmezése. Az egy-egy térségben talált 10–11. századi temetők összetétele, leletanyaguk és a megﬁ gyelt temetkezési szokások sajátosságai, a temetők megnyi- tásának és felhagyásának időpontja számos olyan kérdésre választ adnak (belső népmozgások, egyes közösségek áttelepítése, a helyben

(3)

talált és az újonnan érkezett népesség összeolvadása, a társadalom és a hitvilág változásai stb.), melyek korábban rejtve maradtak előlünk.

Általánosságban elmondható, hogy a honfoglaló magyarság még a Kárpát-medence letelepedésre alkalmas területeit sem tudta létszá- mánál fogva teljesen kitölteni. A 10. századi temetők viszonylag kis sírszámúak voltak, az eltemetettek száma egy-egy lelőhelyen a százat

FIATAL NŐ LOVAS SÍRJA KAROSRÓL

GAZDAG CSALÁD TEMETŐJE SZAKONYBÓL

(4)

A honfoglalók NÉHÁNY CSALÁDBÓL ÁLLÓ

KIS KÖZÖSSÉG TEMETŐJE KÁLRÓL

ritkán haladta meg. (Egészen extrém méretűnek – és egyedülálló- nak – számít a Sárrétudvari–Hízóföldön [Hajdú-Bihar megye] talált 262 síros lelőhely.) E kis, többnyire néhány családból álló közösségek temetőiket gyakran csak néhány évig vagy évtizedig használták, majd tovább költözve új szállásokat és temetőket nyitottak. A ko- rábbi feltételezésekkel szemben csak egyes kisebb térségekre volt jellemző az, hogy ugyanazon falu népessége a 10. század elejétől a 11. század végéig egy helyben maradt. A temetőket többnyire a folyók állandóan vagy időlegesen vízjárta térségeiből kiemelkedő dombokon vagy a vízfolyásokat követő magaspartokon létesítették.

A vizektől távolabb eső szárazulatokat azonban vagy betelepítetlenül hagyták, vagy csak nagyon gyéren szállták meg. Ennek következté- ben az olyan, egyébként jó termőtalajjal rendelkező területek nagy részén is csak gyéren találunk temetőket, mint például a Bácska, a Bánság vagy a Maros–Körös-közének belső területei. Az erdős, hegyes vidékekre legfeljebb a nagyobb folyók völgyei mentén hatoltak be, de inkább csak az ezredforduló időszakától. Rendkívül vázlatosan áttekintve a temetők elhelyezkedése a következő képet tárja elénk:

(5)

A 10–11. SZÁZADBAN FOLYAMATOSAN HASZNÁLT MAGYARHOMROGI TEMETŐ

(6)

A honfoglalók

Észak-Erdély területén a 10. század első kétharmadában csak Kolozsvár térségében bizonyítható a magyarok megtelepedése. Az ottani temetőkön kívül csupán nehezen értelmezhető szórvány leletekről van tudomásunk. Dél-Erdélyben a Maros-völgy középső szakaszán, Gyulafehérvár környékén a 10. század középső harmadá- ban tűnnek fel a magyar temetők, de nem olyan számban, hogy ott jelentős hatalmi centrum (a gyulák feltételezett központja) kialaku- lásával számolhassunk. A korábbi avar, bolgár és szláv népesség itt tovább élt. E két területen a század utolsó harmadában mutatható ki jelentős betelepülő magyar népesség. A Székelyföld a 10. században csak szórványosan lakott, a székelyek folyamatos jelenléte e terüle- ten nem bizonyítható. Betelepedésükkel csak a 12. század elejétől számolhatunk.

Délen a Bánság területének a déli részét a 10. században csak gyéren lakták. A Györff y György által ide lokalizált kabar és fekete magyar lakosságnak nincs nyoma, de a feltételezett szláv és bolgár őslakosság régészeti leletei sem mutathatók ki. A magyarság a Bán- ság északi részén és a Maros mentén három nagyobb tömbben te- lepedett le. Kis sírszámú temetőik mozgékony életmódról és rövid ideig fennálló szállásokról tanúskodnak. Állandóan megtelepedett falvakkal e területen csak a 10. század végétől számolhatunk. A magyar szállásterületet övező gyepű a Temes és a Béga folyók középső folyásvidékén és attól délre húzódott. A gyepűt őrző katonai tele- peknek azonban nincs nyoma.

A Maros–Körös–Tisza vidékén szinte általánosak voltak a kis sír- számú temetők, ezek felhagyása azonban mikrorégiónként eltérő képet mutat. A történeti koncepciókkal (Ajtony, Vata, Gyula ide lo- kalizált központja) a régészeti leletek kevéssé hozhatók összhangba.

Békés megye északkeleti területén feltűnő a keleti, sztyeppei jellegű leletek (lószerszámos, fegyveres sírok) előfordulása még a 11. század közepén is. Egyes mikrorégiókban (Szentes–Mindszent környéke, Mezőberény–Békéscsaba körzete) a 10. századi népesség egy részé- nek töretlen 11. századi továbbélésével számolhatunk. Ettől délre, a hajdani Zaránd megye területén az ezredfordulón törés következett be a népesség folyamatosságában. Elsősorban a Berettyó völgyében és a Sárrét vidékén, valamint Hajdúdorog környékén számolhatunk

(7)

más térségektől eltérő, nagyobb lélekszámú 10. századi temetőkkel, melyek használata törés nélkül folytatódik a 11. század végéig.

A Felső-Tisza-vidék hatalmi központ szerepét a 10. század első felében továbbra is megerősítve látom. Az ottani sajátos összetételű, jelentős férﬁ többletet tartalmazó temetők a fegyverekkel, méltó- ságjelvényekkel gazdagon felszerelt sírjaikkal a hajdani fejedelmek katonai kíséretét rejthették. Árnyaltabban kell kezelni azonban (saját korábbi megállapításaimmal szemben is) a katonai kísérethez sorolt temetők kérdését. Úgy tűnik, a Felső-Tisza-vidék e szempontból nem egységes, hanem kisebb régiókra bontható. Az említett, egymástól gyakran csak 100–150 méterre létesített kis temetők vagy temető- csoportok sávja Tiszaeszlár és Rakamaz határától a Bodrogközön át a Tiszahátig (Tuzsér, Eperjeske, Tiszabezdéd) húzódik. Egészen elté- rő jellegűek azonban a nyíri Mezőség nyugati és középső, valamint

A TISZA–MAROS–KÖRÖS-KÖZ 10–11. SZÁZADI TEMETŐINEK MIKROREGIONÁLIS CSOPORTJAI

(8)

A honfoglalók

a Rétköz területének nyugati és középső részén feltárt lelőhelyek.

Egy sajátos, 10. század eleji, néhány síros kis temetőkből álló csoport kezd kirajzolódni Bereg és Szatmár térségében (Szolyva, Beregszász, Tarpa), s valószínűleg e körhöz tartozott a kolozsvári temetők egy része is. E gazdagon felszerelt kis közösségeket a Bodrogköztől a szatmár-beregi síkon, Szilágyságon át a Szamos mentén Kolozsvárig húzódó terület szláv csoportjai közé rendelte a fejedelmi akarat.

Az abaúji, borsodi, hevesi és nógrádi vidék azonos képet mutat.

Leletanyaga viszonylag szegényes, a 10. század második felében az egész térségben komoly népmozgások következtek be. Itt adatolható a 11. században a nyugati telepesek megjelenése is. A feltételezett, illetve az írott források által bizonyítottan ide köthető idegen ele- mek (kabarok, besenyők) régészeti hagyatéka azonban jelenleg nem választható el az általános Kárpát-medencei 10–11. századi leleta- nyagtól.

A Duna-Tisza közén a 10. század első felére csak viszonylag ke- vés lelőhely keltezhető, ezek kicsiny temetők voltak. A század kö- zepén komolyabb létszámú népesség beáramlásával számolhatunk a pesti síkságtól a Szeged–Szatymaz–Kiskundorozsma környékéig húzódó területsávban. Ezek temetői azonban ismét csak rövid éle- tűek, két-három évtizedig használták azokat. Úgy tűnik, itt régészeti

BODROGZUGI TÁJ.

FOTÓ: GABLER CSABAJUNIOR

(9)

eszközökkel is nyomon követhető a fejedelmi nemzetségen belül Taksony uralomra kerülésével feltételezett hatalomváltás. Ennek nyomai lehetnek az újabban feltárt lelőhelyek közül például Bugyi–

Kisványpuszta (az ott talált tarsolylemez még a Felső-Tisza-vidéken készülhetett), vagy az M0-ás autópálya nyomvonalán, Soroksár határában talált temető. Hasonló az időrendje a Maros-torkolattal szemközti Duna-Tisza közi lelőhelyeknek is (10. sz. utolsó negyede), amelyek a korszerű feltárásoknak köszönhetően a temetkezések új rendjét jelzik: egymás közvetlen közelében fekvő magányos sí- rok vagy néhány temetkezésből álló sírcsoportok alkotják azokat.

E temetőkezdemények feltehetőleg azért nem fejlődtek nagyobb temetőkké (olyanokká, mint például a bodrogköziek), mert az azokat létesítő közösségek viszonylag gyorsan, a század végén tovább költöztek innen. E lelőhelyek vonulata a Duna-Tisza közi homok- hátságon (a hajdani Ős-Duna-meder körzetében) egészen Kalocsa környékéig elnyúlik. E régió sűrű településhálózata nagyjából a mai szerb-magyar határ körzetében húzódik, a bácskai löszhátság és a ho- mokvidék találkozási sávjában. A Bácska déli része gyéren lakott volt, csak a Duna és a Tisza mentén települtek meg sűrűbben a honfog- laló magyarok. A Dráva–Száva közének 10–11. századi, folyamatosan használt temetői a terület keleti részén mutathatók ki. Népességük a leletanyag alapján kevert lehetett, a helyben találtak és a honfoglaló magyarok hagyatéka egyaránt felfedezhető.

A Dunántúl keleti és középső területein már a 10. századtól jelen voltak a 12. század elejéig folyamatosan használt, s így nagy sírszámúra duzzadt falusi temetők. E sávban számolnunk kell egy, a magyar honfoglalást megért késő avar népességgel. A Dél- és Nyu- gat-Dunántúlon nagyjából a Vörs–Kaposvár vonal jelezte a magyar- ság településterületét egészen a 11. század végéig. A Zala folyó vo- nalát csak a 10. század második felében lépte át a magyar szállások láncolata. Az Őrségben, Őrvidéken a 11. század végéig nem tudunk kimutatni markáns magyar leletanyagot. A feltételezett székely ha- tárőr közösségeknek (melyeket a nyelvészek és történészek szerint innen telepítettek volna Erdélybe) nincsen nyoma. A Nyugat-Du- nántúlon viszonylag sűrű magyar településhálózat Győr és Sopron tágabb körzetében mutatható ki a 10. század elejétől, mely aztán

(10)

A honfoglalók

kiterjedt a Lajtáig. Az Árpád-kori forrásokból ismert Fertő-Moson-vi- déki gyepűt őrző fegyveres közösségek 10. századi régészeti nyomai azonban hiányoznak.

A Kisalföld Dunától északra elterülő részét elsősorban a folyók (Vág, Nyitra, Zsitva) mentén telepítették be a magyarok. Temetőik azonban nem egyenletesen oszlanak el, például a Csallóköznek csak a délkeleti részét szállták meg, a középső részek üresen maradtak.

A hegyek közé a 11. század végéig itt is csak a folyóvölgyekben hatoltak be. A temetők egy részében kétséget kizáróan kimutathatók a 9. századi népesség utódai.

A 10. századi magyar hagyaték zöme a kis sírszámú, többnyire rö- vid ideig használt temetőkben keresendő, melyek sírszáma csak igen ritkán haladja meg a 100-130 temetkezést. Egyedül és önmagában ez a népesség bizonyosan nem tudta volna sok száz síros temetőkkel benépesíteni a 11. századi, 12. század eleji Kárpát-medencét. Ráadá- sul eddigi vizsgálataim szerint nyilvánvaló, hogy még a 10. századi síroknak is csak alig egyharmada tartalmazott klasszikus keleti tí- pusú leletanyagot: fegyvert, méltóságjelvényt, ruhadíszt, ötvösmívű ékszert. A fennmaradó kétharmad vagy melléklet nélküli, vagy egy- szerű eszközöket (kés, csiholó, edény), karikaékszereket tartalmaz (nyitott hajkarikák, huzalkarperecek, huzal- vagy sodrott nyakpere- cek, huzal- vagy pántgyűrűk). Ez utóbbiak alig, vagy semmiben sem különböznek a késő avar temetők szélső sávjának leletanyagától. E kérdés azonban már az ide érkezők – a honfoglalók – és a helyben találtak kapcsolatainak elemzéséhez vezet tovább.

(11)

A Dunántúl-jelenség

A „Dunántúl-jelenség” lényege a következőképpen foglalható össze: a Dunántúlon alig ta- lálható klasszikus honfoglaló leletanyagot tartalmazó temetkezés, ezzel szemben jó néhány nagy sírszámú, mellékletekben szegény 10–11. századi temetőt ismerünk innen. A problémát egyfelől jól érzékeltetik a tarsolylemezek: az eddig ismert 27 példány közül csak egyetlen került elő a Dunántúlról (Bana). Másrészt a Kárpát-medence három legnagyobb sírszámú, mellékletekben szegény kora Árpád-kori temetője itt található: Majs (1137 sír), Halimba (932 sír), Rácalmás (795 sír).

Pedig jól indult a honfoglalás korának dunántúli kutatása: innen – Verebről – került elő a második, egyértelműen azonosított és publikált, gazdag honfoglalás kori temetkezés 1853- ban. Ezt követően azonban a rohamosan gyarapodó leletanyag tükrében egyre nyilvánva- lóbbá vált, hogy a terület jelentősen eltér a 10. századi Kárpát-medence más tájegységeitől.

Ennek ellenére a „Dunántúl-jelenség” megfogalmazására csak egészen későn, 1996-ban ke- rült sor. Addigra azonban már kutatók generációi próbáltak magyarázatott találni a tárgyi anyagban és jelenségekben megﬁ gyelhető különbségekre.

A jelenséget sokáig etnikai alapon próbálták értelmezni: a nagy sírszámú szegény teme- tőket szlávnak, a csekély mennyiségű, klasszikus

honfoglaló anyagot tartalmazó sírt pedig magyarnak tekintették, a késő avar csoportok

esetleges továbbélése ekkor még nem me- rült fel. Az elképzelés tarthatatlansága az

1950-es évek végére, az 1960-as évek elejé- re vált nyilvánvalóvá, ekkortól a magyar

kutatás látóköréből eltűntek a korábbi

„szláv tömegek”.

Később újabb szempontok kerül- tek előtérbe, például az, hogy a késő

római örökség és a hozzá kapcsolódó keresztény kultúra még évszázado- kon keresztül jelen volt a Dunántú- lon, amely ugyan az avar időszakban visszafejlődhetett, akár el is tűnhe- tett, de a Karoling hódítás hatására ismételten teret nyert. 900-ban, a Du- nántúl megszállása során a honfoglaló ma- gyarság jelentős keresztény csoportokat és részben

honfoglaló gyarnak

esetleg rült f

1950 re v ku

„sz

v te ism nántúl gyarság jelentő TARSOLYLEMEZ BANÁRÓL

(12)

A honfoglalók kiépült egyházi szervezetet talált a területen. Nem tudjuk, hogy a Dunántúl lakosságának

mekkora része lehetett keresztény, de az bizonyos, hogy a kereszténység kulturális hatása sokkal erőteljesebben jelentkezett, mint a Dunától keletre eső régiókban. E szempontból a Dunántúl a Kárpát-medence legfejeltebb régiója volt, s ennek hatása tükröződhet a temetke- zési szokásokban és a tárgyi kultúrában is.

Tovább bonyolítja a kérdést, hogy a forrásadatok alapján a 10. században a Dunántúl je- lentős részét a fejedelmi család birtokolta, így még nehezebben magyarázható a gazdag sírok hiánya. A nagyszámú, szegényes mellékletű temető meglétét azonban esetleg indokolhatja az erős fejedelmi hatalom, amely megóvta a földművelő közösségeket az államalapításhoz vezető harcoktól vagy a tudatos széttelepítéstől.

A különféle történeti magyarázatokon túl a régészeti kutatás módszerei is jelentősen tor- zíthatják az eredményeket, okként felmerülhet akár a terület régészeti kutatottságának az elégtelensége, de szóba jöhetnek a regionális-mikroregionális különbségek is. Ha a Dunántúlt a Kárpát-medence honfoglalás kori leletanyagában leggazdagabb területével, a Felső-Tisza-vi- dékkel vetjük össze, akkor a különbség kiáltó. De nem szabad elfelejtenünk, hogy ez utóbbi térség messze átalagon felülinek tekinthető. Ráadásul a Dunántúl maga sem egységes régió, az elmúlt évtizedek kutatásai például a Balaton déli partja mentén gazdag honfoglaló sírok és kistemetők láncolatát hozták napvilágra, illetve Vörs körzetében több nagyméretű temető is előkerült. Ennek ellenére a Dunántúl eltérése a többi területtől a 10. századi leletanyag tekintetében továbbra is megﬁ gyelhető: az okokat tovább kell keresnünk. P. Zs.