TÖRTÉNETI KÖNYVTÁR.
I .
m w m m m m á
MAGYARORSZÁG
E L S Ő KIRÁLYA.
1 1 8 7 3 0
MINDKÉT NEMBELI KATHOLIKUS IFJÚSÁG S Z Á M Á R A
IRTA
REMELLAY GUSZTÁV.
S Z J E G r E D .
KIADTA ÉS NYOMTATTA BURGER ZSIGMOND.
18GO.
A
I I I ! I B Y V á l t
MAGYARORSZÁG ELSŐ KIRÁLYA.
MINDKÉT NEMBELI
KATHOLIKUS IFJÚSÁG SZÁMÁRA
IRTA
REMELLAY GUSZTÁV.
S Z E G r E D .
KIADTA ÉS NYOMTATTA BURGER ZSIGMOND.
I860.
FŐMAGASSÁGU ÉS FŐTISZTELENDŐ
NAGYKÉRI
SCÍTOVSZKYKSR. JÁNOS
T J J F L
A RÓMAI SZENTEGYHÁZ BIBORNOKA , MAGYARORSZÁG HERCEGPRÍMÁSA, ESZTERGAMI ÉRSEK
Ö E M 1 N E N T 1 Á J A
ÁLDOIÁRSÁGA ÖTVEN EVES UNNEPENEK
EMLÉKÉRE.
Ö E M I N E N T I Á J A
KEGYES ENGEDELMÉVEL.
T a r t a l o m .
E1 ü s z ó.
István mint gyermek s fejedelmi levente.
Lap
I. Az első égi sugár 3 II. A nagyszerű építmény első alapja . . . 1 2
III. István herceg születése 21 IV. A herceg első neveltetése 2-4
V. Az igért mennyei küldött megérkezése . . 29 VI. A herceg kereszténynyé lesz . . . . 3 4
VII. István neje 38
István mint fejedelem.
I. Kupa lázadása
II. A zárdák alapítása 39 III. Adalbert püspök vértanúi halála és a püspök-
ségek alapítása 64
István mint király.
Lap I. Szilveszter pápa ő szentsége koronát küld Ist-
vánnak, és királyi cimrnel ruházza föl . . 71 II. István ünnepélyesen fölajánlja hazánkat a bol-
dogságos szűznek, és a püspökök fölszentel-
tetése után megkoronáztatja magát . . . 7 5
III. Gyula lázadása 81 IV. A székesfehérvári egyház alapítása . . . 8 7
V. István Velencében 90 VI. Az ország alkotmánya s belszervezete . . 93
VII. Imre herceg neveltetése 102
VIII. Gellért apát 110 IX. Achtum lázadása 113
X. A bezsnyök elleni harc. A budai sz. Péter s sz. Pál egyház alapitása, s Konrád császárrali
villongások 116 XI. Imre herceg halála 124 XIT. A trónörökösödés miatt támadt viszályok . 132
XIII. A király utósó útja 141 XIV. Az Ur magához hivja hü szolgáját . . . 146
N
E l ő s z ó .
F ö l ö s l e g e s n e k tartom fejtegetni, mennyire hasznos, söt elkerülhetleniil szükséges, hogy hazánk minden fia és leánya ne csak fólü- letesen, hanem részletesen is ismerje nem- zetünk dicső történetét.
r
E s h a ez áll, pedig kétségtelenül áll, elvitázliatlan igazságként tűnik föl az is, h o g y a m a g y a r i f j ú s á g növelése csak u g y lehet tökéletes, h a a serdülő nemzedék korához és fölfogásához mért előadások és könyvek által oktattatik hazánk törté- netére, és az annak minden lapján tün-
II
döklö dicső példák által tanulja meg*, liogy szent kötelessége lelkének egész hevével, szive egész mélyéből szeretni a hazát.
K é t s é g t e l e n , hogy a honszeretet leg- eredménydúsabb kútforrása a hontörténe- lem ismeretében rejlik, és minél kívána- tosabb , hogy minden magyar hőn szeresse h a z á j á t , annál szükségesebb az i s , hogy már a zsenge ifjúság* részletcsen tanulja multunk történetét, s az abban rejlő dicső pékiák által eleve figyelmeztettessék hon- polgári kötelességének legszentebbikére.
A benyomás, melyet a gyermekkor- ban nyer a sziv, nem enyészik el soha, és kétségtelen, hogy hazáját hőn szerető férfiú lesz oly g y e r m e k , ki előtt korán feltüntettek a múlt kor dicső példái.
Ezen nézetből indulván k i , azt hiszem hogy hazám iránti kötelességem egy részét rovom le, h a „ T ö r t é n e t i k ö n y v t á r t "
indítván meg mindkét nembeli ifjúság- s z á m á r a , koronkint megjelenő elbeszélések
III által ismertetem meg a jövő reményeivel multunk történetét.
Arranézve, liogy ezen szándékom he- lyes és k ö z h a s z n ú , elvitázliatlan bizony- ságul szolgál az, hogy hazánk köztiszte- letben álló s szeretett bibornok hercegprí- mása ezen munkám előleges megvizsgálása után, kegyelmesen megengedni méltóztatott, hogy ezen vállalatomat áhlozársága ötven éves ünnepe emlékére indíthassam meg, s ezen elsö kötetet O E m i n e n t i á j á n a k ajánlhassam.
Midőn ezen munkámat irtam, a két legnemesebb érzemény, a vallásosság és honszeretet heve által ohajtottam életet le-
helni minden sorába, s oly irányban s irálylyal vágytam előadni az eseményeket, hogy zsengekoru olvasóim ne csak pusz- tán a történelmi adatokkal ismerkedjenek m e g , hanem dolgozatom által egyszersmint a vallásosság s honszeretet magasztos ér- zeményei is kifejlesztessenek sziveikben,
IV
nehogy ilykép munkám csak egyedül a történelmi ismereteket terjessze a jövö re- ményei k ö z t , hanem egyszersmint oly ala- p o k a t fejleszszen ki sziveikben, melyek az erényesség és hazafiasság legbiztosabb kezességeiként szolgálnak.
Arranézve, h a vájjon sikerült-e szán- d é k o m , ismét azon magas k e g y r e hivat- k o z o m , melyben jelen munkám részesült, s mely minden hazafira nézve örvendetes u j tanújele a n n a k , hogy a magyar egyház f ő p a p j a mily részvéttel viseltetik hazánk történelmi irodalma, s főleg annak azon á g a iránt, mely vallásos szellemben ter- jeszti jövőnk reményei közt a honszeretet
biztos alapjaul szolgáló történeti ismere- teket. —
Tt
0 Eminentiájának ezen irántam s közvetve hazai irodalmunk iránt tanúsított k e g y e é r t , az érdemeit hálásan méltányló, s Ot szeretve tisztelő nemzet előtt forró hálámat nyilvánítván, jelen munkámat mind-
V azok pártolásába ajánlom, k i k mint szülök, g y á m o k , tanitók vagy nevelök azon sze- rencsés helyzetben v a n n a k , hogy a növe- lés malasztja által hathatnak a zsenge szi- vek kiképzésére és nemesítésére.
H a vállalatom pártolásban részesül, koronkint megjelenendő ily modoru elbe- szélések által fogom megismertetni a zsenge iijusággal hazánk történetét, — egész az u j a b b időkig. —
S h a munkám által elérhetem a célt, mely szemeim előtt lebegett, midőn e vál- lalatomat megindítottam, boldognak érzendi magát hazámat hőn szerető szivem.
A szerző.
I.
Az első égi sngár.
Bármily sikerrel folytatták is egyelőre őseink a véres és pusztitó szerte kalandozásokat, és noha diadalmasan száguldtak is el Lotharingiáig, a Pó pártjáig *) sőt Konstantinápoly falai alá is, mégis későbben épen az elején nyeremény esnek látszott pusztítások, és a szomszéd s messziországok foly- tonos dúlásai igen nagy veszedelmet hoztak né- pünkre, sőt majdnem tökéletesen aláásták a csak nemrég alapitott magyar állam alapját.
') Lotharingia a Rajna túlsó partján fekszik, hajdan saját fejedelme volt, de XIV. Lajos francia király által Franciaországhoz csatoltatott. Az ősi birtokát elvesztett lotharingiai fejedelmi család egy ivadéka Ferenc nőül vette Mária Teréziát, III. Károly egyetlen örökösnőjét, s igy tőle számazik most uralkodó fejedelmünk.
A Pó folyó fölső Olaszországban van. Konstantinápoly a hajdani görög császár fővárosa volt, ma pedig török birodalom fővárosa.
1*
4
A szomszédfejedelmek ugyanis átlátván hogy csak a magyarok tökéletes megtörése által bizto- sithatják alattvalóik személy- és vagyonbátorságát, az őseinkre nézve fölötte szerencsétlenül végző- dött Lech melletti csata után2) nagyobbszerű bosz- szutervre szövetkeztek össze.
Egyszerre több oldalról akartak betörni ha- zánkba, s ugyanakkor föllázitani a honunkban lakó meghóditott népeket is, melyek (mint minden ily viszonyban rendesen lenni szokott) gyűlölettel viseltettek meggyőzőik ellen.
Állítsuk bárhogy, bajnok őseink képesek lettek volna ellentállani a nagyszerű megrohanás- nak, mondjuk bárhogy, sikerűi nekik visszaverni a külső ellent s legyőzni a lázongó beltömegeket, annyi mégis kétségtelen, hogy sok nemes vérbe került volna a nehéz diadal, sőt igen valószínű
l) 955-ben, midőn Takson volt a fejedelem, őseink becsapván Németországba, egészen az úgynevezett fekete erdőig (Schwarzwald) nyomultak. Ott várta őket az Ottó által fölállított birodalmi sereg, mely előbb néhány nap böjtölvén s imádkozván, miután a császár s a főbbek magukhoz vették az Ur testét, sz. Lőrinc napján meg- támadták a magyarokat, kiket Bulcsú, Léhel (Josu fia) Urs másként Eőrs, a Battyányiak őse, vezéreltek. E csatát elvesztvén őseink, ezrenkint hulltak el, és a neve- zett vezérek Ottó hatalmába kerülvén, fölakasztattak.
5 az is, hogy habár párduci elszántsággal küzdött volna is minden magyar, mégis csak hősies el- vérzés által menthette volna meg bajnoki becsü- letét a szktitha faj, ha el nem hagyja uj hazáját.
S igy mindenesetre nagy jótétemény volt fajunkra nézve, hogy a mennyei gondviselés ke- gyelme következtében később oly körülmények fejlődtek ki, melyek szerencsésen elhárították az okvetlenül bekövetkezendő veszélyt, mely ily szo- morú eredményeket szülhetett volna.
S ezen kedvező körülmények nem alapultak másban, minthogy őseink felhagytak a véres ka- landozásokkal, melyek élet s halál fölötti harcra kényszeritették volna a szomszéd népeket.
S miben feküdt elődeink ezen saját ja- vukat eredményező átalakulásának alapja? nem másban, mint hogy a szilaj szkiitha faj az európai népek életrendszeréhez simulván, megszűnt a szomszédországok nyugalmát háborgatni.
És ezen odasimulást az európai életrend- szerhez mi szülte? s mi alakítá át a saját létét folyvást kockáztató kalandos és vérengző népet oly nemzetté, melyre fenmaradhatás és jövő várt új hazájában?
Nem más, mint hogy az erkölcsszeliditő ke- resztény vallás tanainak elfogadása által, a romai
6
szentegyház aklába vonult be a keleti fajú szilaj nyáj.
Igen a keresztény vallás fölvétele, nem csak a sirontúli létet tekintve volt a legnagyobb jóté- temény hazánkra nézve, hanem egyszersmint oly nélkülözhetetlen föltétel is, melyet okvetlenül meg- kivánt az új magyar állam java és érdeke.
Tekintsük hazánk akkori körülményeit. — A hon határain belül mindenfelé elégületlen, s igájukat nehezen tűrő népek vették körül a meg- gyöngült magyar .nemzetet, mig künn több ország népessége készült egyesülni a fellázadásra min- den órában kész szláv és egyéb fajokkal.
A sorsdöntő perc közel volt már, és okvet- lenül be is következik, ha a Mindenható, ki nagyszerű célokra, nevezetesen arra, hogy évszá- zadokig a kereszténység védbástyája s több izben megmentője legyen, — jelölte ki a magyar nem- zetet, nem szemel ki magas célja végrehajtására egy nőt, ki már maga is megrakván a magyar nemzet megtérítésének első alapjait, egyszersmint oly fiat szüljön, kinek apostoli buzgalma az üdvö- zitő egyház karjai közé vezesse az ázsiai pogány fajt.
A nő, kit ily dicső, ily nagyszerű szerepre jelölt ki a Mindenható: S a r o l t a , G y u l a erdélyi vezér leánya volt.
G y u l a az Erdélyben letelepedett T u h u t u m utódja, folyvást villongásban élvén szomszédival, s az ezeket pártoló keleti császárral, egy szeren- csétlen hadi kaland alkalmával fogolylyá lön, s Konstántinápolyba vitetett, hol azért, hogy vissza- nyerhesse szabadságát, kereszténynyé lön.
De mivel áttérése nem keble meggyőződésé- nek eredménye volt, azonnal amint látta hogy a görög császár másfelé van elfoglalva, ismét visz- szatért ősi pogány hitére.
A sugár, mely nem volt képes fölvilágosí- tani zord keblét, egészen áthatotta magasztos fényével neje szivét; a szende nő érzelmeivel in- kább öszhangzott a szelid keresztény vallás, mely- hez rendületlenül hű maradt férje elpártolása után is.
A szelid hit tanait becsepegtette leánya S a r o l t a keblébe is.
Ezen bájdús hölgy 3) miután G é j z a feje- delem nejévé lőn, azon szilárd eltökéléssel jött honunkba, hogy mindent el fog követni arra, bogy J é z u s szent vallása elfogadására birhassa
*) Midőn Árpád hazánkba nyomult, Erdély elfog- lalásával Tuhutum vezért bizta meg, ki meghódítván
e szép országot, osztályrészül nyerte.
8
férjét, s általa megalapíthassa hazánkban az üd- vözítő h i t h a t a l m á t .
Nagy és súlyos volt a föladat, melyet a lel- kes nő magának kitűzött, súlyosak valának az akadályok is, melyekkel küzdenie kellett mig el- érhette célját, mert G e j z a bár egyébként szelid jellemű volt, mégis boszút forralt keblében a né- metek ellen, és hasonlón érzett az egész nemzet is; mi nem is lehetett máskép, mert a szküthafaj büszkeségét győzelmei tették, s a fölebb emiitett véres veszteség óta sötét mocsokfoltként szeny- nyesítette be a magyar ősi dicsőséget.
Sem a fejedelem, sem a nemzet nem látták át saját érdeköket, és ahelyett, hogy a nagy veszteség után újra erősödnie s elleneiket kien- gesztelni iparkodtak volna, uj pusztításokra és szomszédaik uj ingerlésére készültek.
A fejedelem már szerte akarta hordoztatni a véres kardot, 4) a nemzet túlbecsülve erejét, harcra készült, s mármár kitörendő volt a ferge- teg, mely a legnagyobb veszélybe sodorhatta volna a magyar népet, midőn mint emiitettem már a
4) Ha a régi magyar fejedelmek s királyok harcba akarták hivni a nemzetet, véres kardot hordattak szerte az országban, s aki erre nem jelent meg a harcmezőn, szolgaságra Ítéltetett.
9 mindenható Úristen, ki a lefolyt kilenc század alatt annyi jelét adta fajunk fölötti kegyes őrkö- désének , hazánkba küldte Saroltát, hogy a józan- ság ösvényére vezesse a vesztébe készülő nem- zetet és fejedelmet.
Ha van ember, ki tagadni meri a nőnem hatalmát; ha van ki el nem ismeri, hogy azon lények, kiket sokan gyöngéknek gúnyolnak, nagy- szerű erélyességet képesek kifejteni, ám vegye elő történetkönyvünket, s kénytelen lesz megvallani, miként valóban csudaszerű volt a befolyás, melyet a Mindenható malasztja által ihletett vallásos buz- galmu, és a téritői vágytól lelkesitett S a r o l t a rövid idő alatt képes volt kivívni férje fölött.
Igen, kénytelen lesz bámulni, látván mily változásokat hozott létre, mily eredményeket idé- zett elő nyolc év alatt (972—980.) a Mindenható által apostoli lelkesedéssel felruházott erdélyi hölgy.
A népe meggondolatlan harcvágyát s hely- telen hevességét osztó vezér, neje felvilágosítása következtében átlátván, hogy mind saját, mind nemzete érdeke ellen cselekednék, ha ismét meg- támadná és ingerelné a szomszéd népeket, néhány
év múlva a béke megszilárdítására, s az előbb óhajtott véres kalandozások megszüntetésére kez>
10
működni, s ki 972-ben még hiven és szilárdul ra- gaszkodott ősi hitéhez, rövid idő múlva mint J é z u s szent s üdvözítő hite buzgó pártolója kezdett a pogány hit kiirtásához látni.
Valamint ezen nagyszerű, ezen bámulatos eredményt a Mindenható által ihletett S a r o l t a befolyása szülte, ugy ő jelölte ki az utat is, me- lyen haladnia kellett G e j z á n a k hogy elérhető legyen a dicső cél.
Az ihletett hölgy jól tudta, hogy nem csak súlyos, hanem veszedelmes is a szerep, mely G ej z á r a vár, ha a téritői ösvényre lép, és mi- vel meg volt győződve, hogy az ősi vallásához ra- gaszkodó pogány faj irányában csupa szelid, s rábeszélő apostoli buzgókodás által nem érhet célt, arra kellett iparkodnia, hogy a nagyszerű föladathoz szükséges erélyességre birhassa férjét.
S nem tünik-e föl annál csudálatosabban a lelkes nő befolyása, ha meggondoljuk, hogy arra is képes volt rávenni férjét, mikép ha meg kell lenni, kemény eszközökhöz is fog nyúlni J é z u s szent hite érdekében.
Azonban, mivel előre látható volt, hogy ha ezt teszi, komoly ellentállásra fog találni a papjaik által felizgatandó nép és nagyok között, gondoskodnia kellett oly segédeszközökről is,
11 melyek nélkül képtelenség lett volna G e j z á t ó l követelni, hogy felvállalja a neki szánt súlyos föl- adatot.
S a r o l t a ezen segélyre nézve sem esett kétségbe és azt két úton vélte megszerezhetőnek, t. i. a pogány vallás külszertartásai elfogadására kényszeritett, de azért belsőkép J é z u s szent hi- téhez hü benszülötteknek annak idejébeni célszerű fölhasználása, és mivel ezen segély magában még nem leendett volna elegendő, külföldi segedelem által.
Ezen utóbbi tekintetben Németország felé fordította szemeit, mivel azt reményiette, hogy a német császár és fejedelmek, kiknek tudniok kel- lett, hogy a legjobb esetben is tömérdek vérbe fog kerülni a magyarok tervezett megtörése, már ezen szempontból, de vallásos buzgalomból is, hajlandók lesznek segédkezet nyújtani arra nézve, hogy máskép mint véres úton sikerüljön fajunk megtérítése és megszelídítése, és hogy honunkban oly állapot hozassék létre, mely kezességül szol- gálhasson a szomszéd népek vagyon és személy- bátorságára nézve, vagy más szavakkal mondva, hogy olyanná alakittassék át a szilaj szküthafaj, aminőnek lennie kellett az európai néprendszerben.
12
Ezért azonnal, amint annyi befolyást vivott ki férje fölött, hogy ez késznek nyilatkozott arra, hogy ha külföldi gyámolitást nyer, megteszi a té- rítés első lépéseit; bizonyos M ó r nevű külföldi szerzetes által (ki egy idő óta mint hadi fogoly volt hazánkban) érintkezésbe tette magát O t t ó császárral, és tudatván ezzel saját szándékát és férje igéretét is, fölszólitotta, hogy felhagyván a véres szándékkal, az általa kijelölt úton és vele egyesülve törekedjék arra, hogy eléressék a mind- két fél érdekét biztosító cél.
II.
A nagyszerű építmény első alapja.
O t t ó császár, ki fölötte megörült, midőn S a r o l t a szándéka s férje fölött kivívott előnye felől értesült, mind vallásos buzgalmánál fogva, mind azért is, mert mint jó fejedelem örvendett, hogy megkímélheti népe vérét, azonnal késznek nyilatkozott a szövetségre, és megígérte, hogy egész erejéből elő fogja mozdítani az ihletett nő dicső célját,
14
hogy nem csak szabad működést enged s védel- met nyújt J é z u s üdvözítő vallása terjesztőinek, hanem azonnal, mihelyt ezt a szent cél kockáz- tatása nélkül teheti, maga is a keresztény egyház hivévé lesz.
E fogadásának tudatása végett, és hogy té- ritőket nyerhessen a császártól, követeket küldött Q u e d l i n b u r g b a . A követség eredménye az lett, hogy P i l g r i n paszszaui püspök, több bajor pap- pal és szerzetessel hazánkba küldetett O t t ó által.
P i l g r i n s buzgó társai vetették meg ha- zánk megtérítése első alapjait. Amint honunkba értek, Gejza azonnal kihirdettette, hogy senki se merje őket papi kötelességeik teljesítésében há- borgatni vagy a fogoly és meghóditott kereszté- nyeket vallásuk gyakorlatában gátolni.
Már maga ezen fejedelmi parancs is igen megdöbbentette a pogányokat, kik még inkább kezdtek zúgolódni, midőn G e j z a , ki időközben szilárd békét kötött a császárral, szabadságot adott a paszszaui püspöknek és társainak, hogy or- szágszerte hirdethessék az Ur igéjét, és J é z u s üdvözítő hite fölvételére buzdíthassák a népet.
Ezen fejedelmi engedelem következtében mindenfelé zúgolódni kezdett az áldorai által felizgatott pogány nép, s valóban csak a mindenható
15 Ú r i s t e n különös pártolásának és oltalmának le- hetett köszönni, hogy mindemellett is sikerült Sarolta terve, és nem ragadt (mint később tette) fegyvert a pogány nép akkor, midőn még könnyen megsemmisíthette volna az első lépések zsenge eredményeit.
Elmondhatjuk, hogy alig van Európában or- szág, melyben oly gyorsan és oly nagy sikerrel, mint nálunk, vettetett volna meg a térítés első alapja, s oly fényes győzelem vívatott volna ki rövid idő alatt az egyház szolgái által; mert alig mult el két év azóta, hogy a paszszaui püspök hazánkba érkezett, és már több mint ötezer ne- mes tért át J é z u s üdvözítő vallására.
Azonban, bármily szép siker koronázta is az első lépéseket, S a r o l t a és Gejza mégis aggódva néztek a jövendő elé; mert tudva volt előttök, hogy minél inkább fog terjedni a térítés, annál- inkább föl lesz ingerülve a pogányság, és hogy titokban oly fergeteg volt készülőben, mely ha kitör, könnyen veszélyeztetheti mindazt, ami az
első meglepetés s első megdöbbenés következté- ben történt.
A fejedelem, ki mióta P i 1 g r i n oktatásában részesült, lelke legmélyebb meggyőződéséből ra- gaszkodott J é z u s szent hitéhez, most már nem csak
16
S a r o l t á n a k és O t t ó n a k tett ígérete követ- keztében, hanem saját szive ösztönző sugallata után is buzgókodván a megkezdett nagyszerű mű kivitelén, nem elégelte azt, hogy a saját bir- tokaiban s a már megtért főurak jószágain lévő keresztény hadifoglyokból, a fölszabadított meghó- dított keresztényekből, a megkeresztelkedett ma- gyarokból védcsapatokat szervezett a téritők ótalmára, hanem egyszersmint Németországból is nagyszámú segítőket biztosított magának azáltal, hogy ótalmat és védelmet igért a bevándorlandó iparosoknak és földmiveseknek, és kijelentette azt is, hogy mindazon külföldi lovagok és vitézek, kik az uj magyar egyház védelmére hazánkba jönnek, dús jutalomra számíthatnak.
Azon korban, melynek főjellemét a vallá- sosság képezte, és midőn nem csak a papok és szerzetesek voltak készek életüket kockáztatni a veszedelmes téritői pályán, hanem a főurak és lovagok is a legnagyobb dicsőségnek tartották magukat bármily nagy veszélynek kitenni a térí- tők és már megtértek védelmeért, mondom, ezen kitünőleg vallásos jellemű korban nem volt szük- ség a földi csábra, mert azonnal, amint O t t ó fölszólította a német nemeseket, hogy segítsék az apostoli szándékú magyar fejedelmet, több előkelő
17 főúr, lovag és nemes jelentette ki, hogy kész a szent cél segedelmére honunkba sietni.
G e j z a kalauzokat küldött a határszélre, mire — hogy többeket ne említsek — H é d e r és V o 1 f g e r hamburgi grófok, T e ó b a 1 d tannen- bergi gróf, H u n t s P á z n á n lovagok s számos más nemesek és vitézek, tekintélyes dandárok kí- séretében vonultak be honunkba a téritők és már megtértek ótalmára. 5)
Ez utóbbiak száma napról napra jobban szaporodott, s pedig annyival inkább, mert már országszerte működtek azon tényezők, melyeket az előrelátó és szent, célja kivitelére minden megen-
5) Héder a Csallóközben nyervén birtokot, ott várat építtetett, mely utána Hédervárának neveztetett. Töle szár- mazott le a hires Héderváry család, mely később több ágakra oszlott, nevezetesen a liédervári Héderváryakra, a héder- vári Kontokra s az Ujlakyakra; mert egy Héderváry, bir- toka Újlak után, mely Szerém megyében vau, fölvette az Ujlaky nevet. A Pálffy jeles család, mely hercegi s grófi ágakban virágzik maiglan is, Héderváry Hont Pál- tól származik. Az Ujlaky s Héderváry családok kihaltak s Hédervárt ma a gróf Viczayak bírják, kiknek őse el- vette az utósó Héderváry leányt.
Hunt s Páznán lovagoktól több maiglan is virágzó családok származnak, nevezetesen a gróf Forgáchok , a Draskóczy és jordánfóldi Ivánkák, Kubinyiak stb.
2
18
gedett eszközt ildomosán fölhasználó fejedelemnő hozott létre nagyszerű terve érdekében.
Ő ugyanis, azonnal amint G e j z a nejévé lön, a Lech melletti és egyéb csaták következtében árvákká lett gyermekeket összeszedte udvarában, és ennek közelében a keresztény vallásban nevel- tette fel őket, s nem elégedvén meg ezzel, még a tekintélyesebb főurak és nemesek leányait is ösz- szegyűjtötte udvaránál, és miután megnyerte sze- retetöket, szivökbe csöpögtette J é z u s szent val- lása elveit.
Ezáltal nagyszámú apostolnőket biztosított az uj vallás számára, mert a hölgyek hazakerül- vén családaik körében és később is mint nők, buzgón működtek J é z u s üdvözitő hite érdekében, s rokonaikat és férjeiket áttérítették a keresztény hitre. —
A fejedelemnő ezen ildomos eljárása egy- szersmint azt is eredményezte, hogy a tekintélye- sebb törzsfők és nemesek, kiknek gyermekei az udvarnál voltak, ezek miatti aggodalmuk követ- keztében nem szövetkeztek azokkal, kik a fejedelem, a téritők és keresztények megtámadására, szóval a pogányság érdekébeni véres kitörésre bujtogattak.
Ezen izgatók dühe még nagyobb lőn később, midőn a fejedelem eljöttnek vélvén az időt, melyben
19 beválthatónak tartotta az ígéretet, melyet O t t ó - n a k és P i l g r i m n e k tett, áttért a keresztény hitre, s megkereszteltette magát a paszszaui püs- pök által.
Az ilykép kereszténynyé lett fejedelem a külföldi segítőkből, a már megtért magyarokból, s a fölszabadított keresztény benszülöttekből te- kintélyes fegyveres erőt szerezvén, fölszólította az egész nemzetet, hogy elhagyván a pogány vallást, térjen át J é z u s szent hitére, sőt mi több, azon buzgalom következtében, mely mióta keresztény- nyé lett keblét hevítette, később nem elégedvén a fölszólítást, parancsot is bocsátott ki arranézve, hogy mindenki elhagyja a pogány vallást.
Ezen parancs nyilt hadüzenet lévén az ősi hit ellen, számos törzsfő, ki nyugodtan maradt mindaddig, mig kötelező parancs nélkül folyt a térítés, most hangosan zajongott. Mindezek kije- lentvén , hogy elszántan fogják védelmezni ősi hi- töket, országszerte oly izgatottságot fejtettek ki, mely a legnagyobb aggodalomba helyheztette a fejedelmi p á r t ; és méltán, mert habár több vidé- ken nagyszerű eredményeket szült is mái- a téri- tők buzgalma, mégis az ország legnagyobb részé- ben még tömegesen pogány volt a nép, s igy U e j z a és S a r o l t a méltán féltek, hogy ha
2 *
20
valamelyik törzsfő kitűzi a nyilt ellentállás zász- lóját, az összesereglendő pogányság romba fogja dönteni a kivívott eredményeket.
A fejedelem, ki napról napra inkább kifej- lett téritői buzgalma következtében, kész lett volna éltét is feláldozni, ha halála által biztosíthatja az egész nemzet áttérését, a legnagyobb aggodalom- mal nézett a jövendő elé, de azért még sem esett kétségbe, mert azzal biztatta magát, hogy a m e n n y e i Ur, ki akkor, midőn még fölötte vesze- delmes lett volna a pogányság föllázadása, eltávo- litá azt, most is megótalmazandja a zsönge magyar
egyházat, és védelmére méltatandja apostoli tö- rekvését, vagy ha kitörnék is a förgeteg, diadalt biztosít a szent keresztnek a bálványok fölött.
A fejedelem aggodalma sokkal csekélyebb lett volna, ha tudja, hogy utóda osztani fogja né- zeteit, s szintoly buzgalommal fog működni Jé- z u s szent hite érdekében, s mivel neje mindad- dig nem szült figyermeket, buzgósággal kérte ké- sőbb a M i n d e n h a t ó t , hogy ajándékozza meg fiúval, ki idővel nem csak fejedelmi széke, hanem apostoli buzgalma örököse is legyen, s befejezve az általa megkezdett apostoli müvet, országszerte diadalt szerezzen J é z u s szent hitének.
21
HL
István herceg születése.
Minél nagyobb lett az áldorok által izgatott nép foiTongása, annál inkább aggódott G e j z a , s annál buzgóbban kérte a Terem töt.
Egész napokat töltött áhítatos ima közt, sőt gyakran az éjfél is imádkozva találta, és im midőn egy éjszaka hosszas ima után álomba szenderült, egy fönséges arcú, deli termetű ifjú jelent meg előtte, s igy'szólt hozzá:
„Béke legyen veled K r i s z t u s választottja, hagyj fel az aggodalommal, mert kérésed telje- sítve lesz, mivel nőd nemsokára fiút fog szülni.
Néked csak a megkezdés nehéz föladata, és sok fáradságba kerülő érdeme jutott, de a be- fejezés dicsősége fiadnak van föltartva a m e n y - n y e i U r á l t a l .
ő fogja befejezni Magyarország megtéríté- sét, s ezért nem csak mennyei, hanem földi koro- nát is nyerend.
Ö lesz hazája apostola s első királya, ő fogja megalapítani a magyar keresztény egyházat és államot, ő veti meg nemzete jövendőjének valódi
22
alapját, s az általa alapítandó egyház és or- szág mindig kitünőleg fog részesülni a M i n d e n - h a t ó védelmében, s habár közbeközbe sok veszély fogja is érni, ismét újra föl fog virágozni a Te- r e m t ő ótalma által.
Rövid idő múlva egy az U r malasztja által nagymértékben áthatott férfiú fog hozzád érkezni, fogadd őt mint a m e n n y e i A t y a küldöttét, s vésd szivedbe minden szavát."
Ezen álom után határtalan volt G e j z a öröme, és szíve még boldogabb lett, midőn másnap reggel tudatta véle neje, hogy szinte mennyei biztatásban részesült álmában.
Egy mennyei fény által környezett férfiú jelent meg álmomban, — igy szólt férjéhez S a- r o 11 a, s ezen férfiú e szavakat intézte hozzám:
„Légy nyugodt, mert fiat fogsz szülni, ki teljesítendi a nagy müvet, melyet férjeddel egye- sülve megkezdtél.
Ő lesz nemzete első királya, s azért ne- vemre kereszteltesd őt, ha megérkezik azon szent férfiú, ki mint már megígértem férjednek az ég küldöttjeként fog házadba jönni."
Erre megkérdém mi a neve ? folytatá S a- r o l t a , s ő igy felelt: „Én I s t v á n vagyok J é z u s szent hite első vértanuja."
23 Ezen második álom után a fejedelmi pár azonnal egy olasz művész által nagy alakban fes- tette le az első vértanú képét, s ezen kép előtt mondtak naponta buzgó bála- és kérőimákat a Mindenhatónak.
Hol volna oly toll, mely leírhatná, mily nagy volt G e j z a és S a r o l t a öröme, s a mennyei Atya iránti hálája, midőn S a r o l t a E s z t e r - gámban csakugyan fiat szült. 6)
Igen, az első magyar király, a magyar ke- resztény egyház, trón, és nemzetünk ősi alkotmá- nyának megalapítója Esztergámban született, s ezen város lön később a magyar egyház fejének szék- helye, s az maiglan is; miért a magyar nemzet mindig kegyelettel említi e város nevét, s tisz- telettel gondol az annyi századon át fönállott várra, hol első apostoli királya született, s mely- nek aljában székel maiglan is az esztergami ér- sek, hazánk egyházának feje, ki mint ilyen egyszer- smint az egész keresztény egyház legjelentéke- nyebb főpapjai és oszlopai egyike.
6) A hagyomány 3zerént sz. István ott született, hol ma az esztergami Bazilika sz. István vértanú tiszte- letére szentelt oldalkápolnája van.
24
IV.
A herceg eísö neveltetése.
Mind G e j z a , mind S a r o l t a , valamint a már megtért magyarok is a térités nagy müve leendő befejezőjeként tekintették az Esztergám- ban született herceget, ki azonban nem keresz- teltetett meg azonnal, mert Gejza és S a r o l t a előbbi álmuk következtében, akkorra midőn meg- érkezendik az igért égi küldött, halasztották a keresztelést, s addig V a j k n a k (mi bajnokot tesz,) nevezték el az uj magyar keresztény egyház meny- nyeileg kijelölt bajnokát.
Noha nem volt is megkeresztelve a herceg, mégis becsepegtették zsenge szivébe az egyedül üdvözítő vallás elveit.
J é z u s és Mária voltak az első szavak,mely- lyekre anyja tanitotta. — Az ihletett nő, a boldog anya, a szó legszorosabb értelmében megfelelt szép és nagyszerű hivatásának s elkövetett min- dent, hogy már a zsenge és fogékony gyermeki szívben kifejleszsze mindazon erényeket és nemes hajlamokat, melyekkel birnia kellett, hogy meg- felelhessen a nagy és dicső feladatnak, melyre az ég és föld mindenható Ura által kijelöltetett,
25 S a r o l t a minden jóra fogékonnyá képezte fia szivét, megvetette abban minden keresztény erény
alapját.
Megtanította buzgón imádkozni a mennyei Atyához, és s z e n t Szűzhöz; kifejlesztette keb- lében az emberi szeretet nemes irányát, és min- dig arra oktatta, hogy a keresztény vallás egyik főalapját tevő felebaráti szeretetet mindig szemei előtt tartván, mások boldogitásában lelje főörömét.
Továbbá megtanította arra is, mily nagy boldogság válódi kereszténynek lenni; megmagya- rázta neki, mily magasztos eszme a keresztény- ség, s mily nagy jutalom várhat a siron túl arra, ki itt lenn valódi keresztény.
Elmondotta neki, mily nagy hálával tarto- zik a T e r e m t ő n e k azért, hogy neki jutott a dicső föladat, a kereszténység boldogságában ré- szesíthetni nemzetét, s igy nem csak a földi, ha- nem a mennyei üdvöt is biztosithatni népe számára.
Vajk herceg fölfogta anyja oktatását s hálát mondva a mennyei Atyának a nagy kegyért, melyre általa méltatva lőn, alig birta bevárni a percet, melyben a kereszténység szent vize által megsza- badulván az eredeti bűntől, az egyedül üdvö- zítő keresztény vallás hivei közé fog beavattatni.
Lelkében a legbuzgóbb keresztény lévén, só-
• I
várogva ohajtott egyházilag is azzá lehetni, s hogy minden tekintetben méltó lehessen az U r kegyére, páratlan szorgalommal tanulta mindazt, amire a szüléje által melléje adott papok és szerzetesek oktatták.
Ezektől nyerte első képzését a tudományok- ban, de azon nagy miveltséget és bölcseséget, mely által később kora minden fejedelmét fölül- multa , s nemzete számára oly államszerveze- tet volt képes létrehozni, mely annyi század vi- harával dacolt, főleg szanszeverinoi Deodát gróf- nak köszönhette.
A mindenható Atya ugyanis oly nagyszerű föladatra jelölte ki, gondoskodott oly férfiúról is, ki képes legyen őt azon növelésben részesíteni, mely szükséges volt, hogy megfelelhessen a rá- váró dicső de egyszersmint súlyos szerepnek.
D e o d á t grófnak méltatlan üldözés miatt kellett elhagynia hazáját, Olaszországot, s a meny- nyei Ur hazánk felé intézte lépteit.
Gejza legnagyobb örömmel fogadta, s bol- dognak érezte magát, midőn a vallásos jellemű, nagy miveltségü s az állami ügyekben fölötte jár- tas menekült megígérte, hogy fia nevelője leend.
„Képezd őt a szent vallás hivévé, mondá Deodátnak Gejza", fejleszd ki még inkább, és
szilárdítsd meg szivében az apostoli vágyat; ta- nítsd meg, miként lehet keresztény a szó legma- gasztosabb értelmében.
„Oktasd arra, mikép lehessen nemzete bol- dogítója, tanítsd meg mikép kelljen idővel kor- mányoznia népét, s megszilárdítnia az uj egyházat és államot.
„Tedd őt képessé arra, hogy jó és bölcs fejedelem és törvényhozó lehessen; hogy a szent hit által megszelídítendő szilaj fajból békés, iparos és a T e r e m t ő áldásait maga javára fordítani tudó nemzetet képezhessen, és oly államépületet tudjon létrehozni, mely alatt biztosan dacolhas- son az idők viharaival a magyar nemzet.
Tanítsd meg mindarra, amit keresztény fejedelemtől kiván a m e n n y e i A t y a , s ha erre megtanítod, boldoggá teszed mind őt, mind nemzetét."
D e o d á t szentül fogadta, hogy mindezeket híven teljesítendi, s mivel nagy föladata megol- dását a M i n d e n h a t ó kegyelméhez folyamodva, kezdte meg, s annak segedelmében bizva foly- tatta, oly apostoli buzgalmu s egyszersmint ritka erényü és képzettségű leventévé nevelte V a j k herceget, hogy tudományos tekintetben is kevés párját lelte Európa fejedelmi ifjai közt.
28
Mindezt a legnagyobb örömmel látta G e j z a, S a r o l t a azonban nem osztozhatott később férje örömében, mert magához vette az Ur, és azon meggyőződéssel szált kora sírjába, hogy fia minden tekintetben meg fog felelni a nehéz de dicső föl- adatnak, melyre a T e r e m t ő által kijelöltetett.
Igen, S a r o l t á t korán magához hivta a M i n d e n h a t ó , d e A d e l h a i d b a n M j e s k ó len- gyel fejedelem nővérében szerető, s növelése fö- lött buzgó gondal őrködő második anyát nyert V a j k , ki mire 15 éves lett, nem csak atyja, mostohája, növelője s a keresztény magyaroknak szeretete, hanem a G ej z a udvarába érkezett ide- genek bámulásának tárgya volt, keresztényi eré- nyei és ritka miveltsége miatt.
Midőn a herceg 16 éves lett, G e j z a ösz- szehivta a nemzet nagyjait, s fölszólította őket, hogy az uráli és pusztaszeri ősi szerződések ér- telmében, *) már életében mint a magyar fejedelmi
9 Őseink midőn Ázsiából megindultak, esküt tet- tek, (s ezen eskü megerősítésére, a hét kapitány föl- metszvén erét, vért bocsátott karjából egy medencébe,) hogy Álmosnak és utódinak jobbágyi hűséggel fognak hódolni, s hogy mig ki nem hal Álmos családja, nem vá- lasztanak más nemzetségi fejedelmet. Ezen eskü ismét megerősíttetett Pusztaszeren (Csongrád megye), hol a fe- jedelem s a nemzet kölcsönös jogai és kötelességei is
meghatároztalak.
29 szék törvényes örökösének hódoljanak az ifjúnak, ki már eddig is eléggé bebizonyitotta, mily je- les fejedelem válandik belőle.
A már megtért főurak s nemesek, ezek közt M i h á l y és L á s z l ó , G e j z a testvérei a leg- nagyobb készséggel hódoltak G e j z a méltó örö- kösének, s a pogányok is, noha tudták mit vár- hatnak ősi vallásukra nézve V a j k hercegtől, még sem merték tőle megtagadni a követelt hódolást, hanem elfojtva dühöket esküdtek meg arra, hogy engedelmességgel és jobbágyi hűséggel fognak vi- seltetni a herceg iránt.
Később ugyan véresen tanusitották. hogy ezen eskü nem jött szivükből, de most nem mer- tek moccanni, hanem a jövőre nézve gonosz ter- veket forralva, tették le a hamis esküt.
V.
Az igért mennyei küldött megérkezése.
Nemsokára a hódolási eskü után P a p p a s senyiai8) és Anaztáz cseh szerzetesek Gejza ud-
8) Senyia (2 eng.) Dalmáciában fekszik, később a hatalmas Frangepan grófok birtoka volt, s ma is püspöki székhely.
30
varába jővén, tudatták véle, hogy egy szent életű főpap Romából hazájába utazván, látni kí- vánja a fejedelmet, ki oly nagy buzgalmat és erélyt fejtett ki J é z u s szent hite érdekében.
Ezen főpap V o j t e k A d a l b e r t , S l a v n i k cseh fejedelem fia és a csehek apostola volt.
Hazájából a gonoszok által elűzetvén, egy ideig a kaszinóhegyi, később a romai szent B o n i f á c és szent E l e k zárdájában élt, és most midőn nem- zete jobbjai kivánatára visszatért hazájába, figyel- mére méltatta az uj magyar egyházat.
„Ezen szent férfiú, a mennyei küldött, kiről az álmomban megjelent ifjú zólt! — kiáltott föl az örvendő fejedelem. — ő az, ki meg fogja keresztelni kedves fiamat, és megerősitendi őt a szent hitben és erényességben!"
A fejedelem azonnal közölte fiával az ör- vendetes hirt, és a herceg térdre borulva adott hálát a m i n d e n h a t ó A t y á n a k , hogy végre teljesül rég táplált vágya.
G e j z a fényes kíséretet adott a S e n y i á b a visszatérő szerzetesek mellé, és meghagyta kül- dötteinek, hogy nevében minél előbbi megjele- nésre kérjék az általa, neje, fia és minden ke- resztény magyar által sóvárogva várt mennyei küldöttet.
31 Tudván mennyire tiszteli O t t ó császár A d a l b e r t főpapot, követeket küldött hozzá Re- gensburgba, s mind őt, mind unokaöcscsét Hen- rik bajor herceget megkérette, hogy jelenjenek meg a nagyszerű ünnepélyre, melyet a szent fér- fiú tiszteletére, s egyszersmint az uj magyar egy- ház érdekében fog rendezni.
Hogy ugyanis A d a l b e r t meggyőződhessék, mily tekintélyes már a magyar keresztények száma, s egyszersmint J é z u s hivei nagy sokasága, a po- gányokra rettentően, a téritőkre s már megtértekre pedig buzditólag hasson, Gejza kihirdettette, hogy minden akár keresztény, akár pogány nemes ok- vetlenül megjelenjék az általa kitűzött napon Esztergámban.
Gejza arra is számított, hogy a császár és a bajor fejedelem megjelenése, a szent férfiú és kísérete, valamint az összegyülekezendő nagy- számú keresztények látása félelmet fog gerjesz- teni a pogányok szivében, és hogy mig A d a l - b e r t és társai sokakat megnyernek J é z u s szent hitének, a többiek megrettenve látandják, mily nagyszámú híveket bir már a magyar keresztény egyház, és mily hatalmas külföldi segedelemre számithatna, ha megtámadtatnék általuk.
A császár és a bajor herceg átlátván
32
G e j z a számítása helyességét és üdvös voltát, ez okból, és azért is, mivel találkozni vágytak az általuk igen tisztelt főpappal, nagyszámú és fé- nyes kísérettel jelentek meg Esztergámban; hol rangúkhoz illő ünnepélyességgel fogadtattak Gejza által, — kinek öröme még nagyobb lőn, midőn kijelentette a császár, hogy ő leend a szent ke- resztségi tanuk egyike.
Minden keresztény sóvárogva várta A d a l - b e r t főpapot, ele senki oly türelmetlenül mint V a j k herceg. —
Napok multak, s a sóvárgás percről percre nagyobb lett. Végre megérkezett a futár, ki hí- rét hozta, hogy közéig már az ég küldöttje. Erre G e j z a , V a j k , O t t ó és H e n r i k , számos pap, magyar és külföldi főúr, s nagy néptömeg kísé- retében elébe mentek.
Az erdő, hol találkoztak, mintegy áthatva, a mindenfelől nyilatkozó áhítat, viszhangoztatta a főpapot kisérő és egyéb egyházi férfiak szent énekét. A fejedelmek és kísérőik térdre borultak, midőn meglátták a mennyei küldöttet.
A menetet egy ősz szerzetes nyitotta meg, ki nagy feszületet vitt. — Azután a szent erek- lyéket, könyveket, a szentségek kiszolgáltatásá- hoz, és az i s t e n i tisztelethez szükséges edé-
33 nyeket, ruhákat, s több vivő öszvérek követ- keztek.
A d a l b e r t az egyházi férfiak tiszteletet gerjesztő csapata által volt környezve. — Régi keresztényi szokás szerént a béke csókjával (os- culo pacis) üdvözölte a fejedelmeket és V a j k o t , azután, az ég felé emelve kezeit imádkozott, hogy a M i n d e n h a t ó atya örök ideig részesítse leg- magasabb ótalmában a magyar egyházat, feje- delmet és nemzetet, és segedelmére méltassa Ár- p á d apostoli buzgalmu utódit, kik J é z u s szent hitére szándékoztak téríteni népüket.
Esztergámban, hol a fejedelem parancsa kö- vetkeztében igen nagy számmal gyűltek össze a keresztények, a számos pogány főúr és nemes is megjelent, már megvolt minden készület A d a l - b e r t főpap legünnepélyesebb fogadására. —
Amint elérkeztek oda, hol a nagyszámú nép táborozott, megzendültek a tárogatók, trom- biták és kürtök, és maga V a j k herceg kezdte
^eg a szent éneket, melylyel több mint hatvan
ezer uj megtért dicsőitette az urat.
A d a l b e r t , Gejza által a tábor közepén emelkedő diszes sátorhoz vezettetett, és amint oda ért, a földbe szúratta az előtt a szent keresz- tet, és oly elragadó egyházi szónoklatot tartott,
3
34
hogy azonnal sok pogány áttért J é z u s szent hitére.
Később bevonulván a fejedelmi lakba, ott ismét megáldotta kisérőit és a magyar nemzetet, s azután több napig folytatván apostolkodását, kísérői és a magyarországi téritők által is buz- gón segittetvén, igen dús sikert aratott; mit ör- vendve láttak a fejedelmek és már megtért ma- gyarok, mig a konokok, kiknek szive még most sem nyilt meg az evangyéliom szent malasztja előtt, boszút tervezve szegezték szemeiket a földre, és gonosz terveket koholtak.
Azt, hogy mit tettek később a megátolko- dottak, alább fogjuk látni, most lássuk miként ment véghez V a j k herceg megkereszteltetése.
VI.
A herceg kereszténynyé lesz.
A nagy napon, mely a szent keresztségi szertartásra volt kitűzve, keresztatyjai O t t ó csá- szár és D e o d a t gróf közt, mezítláb, — mi ke- resztényi alázatosságát tanusitá — ment a herceg oda, hol fölveendő volt a szent keresztséget.
35 Hangosan hirdette, hogy a keresztség szent vize által akarja lemosatni eredeti bűnét, s azután fogadást tett, hogy mindig mint valódi keresztény fog élni.
Erre megtörtént a szent keresztelés, és ezen nagy naptól fogva I s t v á n n a k neveztetett a fe- jedelmi iíju, kit hazánk megtéritőjeül jelölt ki a
m e n n y e i Ű r .
A lelkesedés, melylyel a hitvallást elmondta, villanyozólag hatott a jelenlévő új megtértekre, kik oly nagyszámmal tolakodtak a keresztelő pa- pok és szerzetesek felé, hogy ezek alig voltak képesek megfelelni szent hivatásuknak.
Másnap a roppant számú tömeg előtt ünne- pélyes fogadást tett a herceg, miként mindent, ami csak kitelik erejéből, el fog követni, hogy J é z u s szent hitére térjen az egész magyar nemzet, és hogy a kereszténységet minden belső és külső veszély ellen egész erélyével és ha úgy kivánná a szükség, élte föláldozásával is megfogja védelmezni.
Erre a császár egy lándzsát ajándékozott neki, melynek hegye a M e g v á l t ó szent kezein keresztül szúrt szegekből volt készítve.
Ezen ünnepélyes jelenet tanúi közt is sok Pogány volt jelen, de a nagyszerű magasztosság
3 *
36
melylyel a herceg elmondta fogadását, a diszelgés, melylyel a szent ereklyéből készült lándzsa átadása történt, valamint az ihlesűlt arcú főpap egész valója is, oly nagy hatást gyakoroltak reájuk, hogy egy hang által sem merték tolmácsolni a kebleik- ben forrongó ádáz érzelmeket.
Azután mindenfelé szent misék mondattak és szónoklatok tartattak a városban, és kün a táborban is, minek következtében ismét igen sokan áttértek az üdvözitő szent vallásra.
A főpap nem időzhetvén soká hazánkban, hogy mégis teljesítse, amit esengve kért tőle Gejza, P a n n o n h a l m a felé intézte lépteit.
A fejedelem ugyanis arra kérte meg őt, hogy győződjék meg saját szemeivel, mennyire haladt már az egyház és zárda építése, melyet két évvel előbb kezdett meg a halmon, hol a ha- gyomány szerént hajdan sz. Márton cellája (szer- zetesi szobája) volt.
A d a l b e r t örömmel szemlélte meg az épít- ményt és megáldván falait megjósolta, hogy a magyar egyház egyik legszilárdabb támasza leend a rend, melynek főpapja ott fog székelni.
A d a l b e r t engedve I s t v á n esengő kéré- sének , Pannonhalmán hagyta a fiatal herceg által igen megszeretett szent buzgalmú P a p p a s szer-
37 zetest, és miután néhány napig részesítette szent oktatásában G e j z á t s fiát, és látta hogy a leg- nagyobb buzgalommal és áhítattal hallgatják a magyar egyház és állam javait célzó szavait, ismét áldást kért a M i n d e n h a t ó t ó l a fejedelemre, a nemzetre s mindkettő utódira, s azután a leg- nagyobb megelégedéssel és legszebb reményekkel hagyta el P a n n o n h a l m á t , hol még egyideig a szentéletű bölcs P a p p a s társaságában mulatott I s t v á n herceg. ^
Mindketten legnagyobb erélyességgel intéz- kedtek az épités folytatására nézve, mert mind- ketten bizton hitték, hogy teljesülni fog A d a l - b e r t jóslata a zárdára nézve.
S úgy is lett, mert valamint az esztergami főpapi szék, melyet sz. István később alapított, maiglan is, mint a nemzet kegyeletének egyik főtár- gya áll főn, ugy P a n n o n h a l m á n maiglan is székel a Bence rend főpapja; a buzgó rendé, mely kilenc század óta a legnagyobb lelkesedéssel tel- jesítette a magyar egyház, királyi szék és haza iránti minden kötelességét, és az ifjúságot a val- lás szent elveire, a tudományokra, jobbágyi hű- ségre és erényességre oktatta, a legnagyobb mér- tékben kiérdemelte a nemzet háláját.
38
v n .
István neje.
S a r o l t a már akkor, midőn érintkezésbe tette magát a császárral és megnyugtató bizta- tást nyert tőle, el volt tökélve, hogy ha fiat szü- lend, elkövet mindent arranézve, hogy azt vala- mely német fejedelmi ház leányával jegyezhesse el.
Jól tudván, hogy G e j z a utódja érdeke azt fogja kivánni, hogy mindig biztos segedelemre számithasson Németországból, ezen eszméje kivi- telét terve főeszközei közé számította, s nézetét osztván férje is, azonnal amint udvarába érkezett D e o d á t , közölte vele fia eljegyzésére vonatkozó szándokát, s miután a gróf helyeslette a fejedelmi pár nézetét, fölszólítatott, adna tanácsot, hogy Né- metország fejedelmi hölgyei közöl melyiket keljen idővel a herceg számára megkérni.
D e o d á t G i z e l á t a bajor fejedelem leá- nyát a császár unokahugát ajánlotta, kit mint kis- gyermeket látott atyja udvaránál. A fejedelmi pár minden tekintetből helyeselte választását, s Gejza azonnal követet küldött a császárhoz, hogy meg- tudhassa, vájjon kész-e abba megegyezni, hogy idővel a herceg nejévé legyen huga.
39 O t t ó azt válaszolta, hogy azon esetben, ha G e j z a beváltja adott szavát, s fia is tanujeleit adja annak, hogy akarja s képes is befejezni a térítés nagy művét, örömest lépend föl mint kérő a bajor hercegnél.
S a r o l t a , ki mint mondottam már azon meggyőződéssel szált a sirba, hogy nem csalat- kozott fiában helyezett reményében, kevéssel ha- lála előtt is Íratott ezen ügyben O t t ó n a k , s a császár, ki G e j z a udvarába megfordult, német papok és urak által értesült afelől, hogy a ma- gyar herceg valódi apostoli buzgóságu és jeles miveltségű ifjú, mind az uj magyar egyház és állam, mind Németország és huga érdekében ohajtotta, hogy I s t v á n nejévé legyen Gizela.
A bajor herceg is igen hajlandónak mutat- kozott e tekintetben, és igy mind a három ud- varnál már régóta meg volt az egyezkedés arra- nézve, hogy ha (mert ezt föltételül kötötte ki a leányát hőn szerető Henrik) G i z e l a hercegnő is hajlandó lesz megegyezni a tervezett frigyben, az rövidre I s t v á n megkereszteltetése után létre- hozassák.
G e j z a , ki joggal volt büszke minden te- kintetben jeles fiára, nem kételkedett, hogy Gi- z e l a hercegnő ha találkozik vele, kész lesz
40
férjéül elfogadni, és miután a császár és a bajor herceg megismerkedtek I s t v á n n a l , szintén bizton hitték, hogy igen kedvező benyomást fog tenni G i z e l á r a a deli külsejű és finom miveltségű ifjú, ki kevéssel a keresztelési ünnepély után fé- nyes kísérettel indult meg G a n d e r s h e i m felé.
Gizela az ottani zárdában nevelkedett anyja halála óta. A zárda apátnéja az áhítatos s szel- lemdús G e r b e r t a I. H e n r i k császár leánya volt, ki előbb a L o t h a r i n g i a i hercegnél, ké- sőbb a francia királynál lévén férjnél, ezen utóbbi halála után fátyolt vőn, s gondja alá fogadván a korán elárvult hercegnőt, annak nevelését Hrosz- v i t a nevű szentéletü és ritka tudományosságu, nevezetesen latinul is jól tudó apácára bizta.
Az e két jeles nő által növelt hercegnő mire fölserdűlt, oly nagy műveltségre tett szert, aminővel akkor egy európai fejedelmi hölgy sem dicsekedhetett, s ezen miveltsége annál becsesebb volt, mert alapját a keresztény hit által paran- csolt minden erény gyakorlásában nyilvánuló vallásosság és áhítatosság képezték, szóval Gi- z e l a minden szempontból tekintve oly kitűnő hölgy volt, kinél méltóbb és jelesebb arát nem találhatott volna a magyar herceg.
41 Mint mondtam már, rangjához illő fényes kísérettel indult meg I s t v á n Gandersheim felé, hol • a legnagyobb szívességgel fogadtatott G e r- b e r t a által, ki alig várta, hogy megláthassa a min- denki által dicsőitett magyar herceget.
Tudván, hogy ennek vallásos buzgalmu szivére semmi sem tehet nagyobb benyomást, mint- ha már az első szempillantásban, melyben meglá- tandja G i z e l á t , meggyőződhetik afelől, hogy arája szivében is él azon szent tűz, mely saját keblét heviti, a sekrestyébe vezette I s t v á n t s fölszólította nézzen át az ablakon az egyházba.
István teljesítette, mit G e r b e r t a mondott, s szive a legmagasztosabb örömben úszott, midőn a szent feszület előtt térdepelve látta G i z e l á t , kinek arcán az áhítat legégiebb kifejezése öm- lött el.
A herceg azt vélte, hogy egy mennyei sze- ráfot lát, és hálát adott a M i n d e n h a t ó n a k , hogy oly nőt, ki ily buzgón, áhitatosan s mintegy egészen átszellemülve tud imádkozni, jelöltek ki arájaul szülői.
Meg volt győződve, hogy e szép s ajtatos nő méltó utóda leend anyjának, s hogy ahoz hason- lón, egész erejéből fog buzgókodni a térítés nagy müvére nézve.
42
G i z e l a nem gyanítá, hogy látja őt a ma- gyar herceg, kiről már oly sok dicséretest hallott, és kivel egy idő óta sokat foglalkozott fölhevült képzelete.
Csak később találkoztak a kertben; amint G e r b e r t a az elpiruló s szemeit félénken lesütő hölgy hevülő arcára tekintett, meg volt győződve, hogy kellemes hatást tett szivére a magyar herceg.
Miután I s t v á n , mint már fönebb említet- tem , Európa legmiveltebb fejedelmi ifjai közé tar- tozott, O t t ó és H e n r i k csakhamar örvendve tapasztalták, hogy Gizela szive helyesli válasz- tásukat, és igy, mivel a herceg is a szeretet leg- gyöngédebb érzetével csüggött a szép s jeles szű- zön, csakhamar egyházilag is megszenteltetett az ifjú pár szívfrigye.
A császár számos német főpapot, főurat, lovagot, nemest hivott meg a nagy fénynyel tar- tott nászünnepélyre, s minden jelen voltak vetél- kedve dicsőiték az ifjú magyar herceget, s mivel meg voltak győződve, hogy erélylyel fogja folytatni az atyja által megkezdett nagy művet, benne helyzett ezen bizalmuk következtében, többen kö- vették, midőn megindult hona felé.
43 Hogy többeket ne említsek, D o m o n k o s , I s t v á n , F ü l ö p , B o n i f á c szerzetesek, később az uj magyar egyház jeles főpapjai és támaszai, a világi rendből pedig V e n c e l in bajorországi gróf, (kiről alább bővebben lesz szó,) szászországi Á r m i n gróf, ki Szebent alapította, s több jeles lovag kiséré hazánkba az uj házaspárt.
Mint képzelhetni, G e j z a a legfényesebben fogadta szép és lelkes menyét, kiben I s t e n b e n boldogúlt neje hű mását látta, a magyar keresz- tények is a legnagyobb örömmel üdvözölték Gi- z e l á t , ki néhány napot buzgó ima közt töltvén el P a n n o n h a l m á n , onnan E s z t e r g a m b a ment, hol csak kevés ideig mulatván Fehérvárra sietett, hogy férje dicsőült anyja sirja fölött szent fogadást tehessen arranézve, miként egész ere- jéből fog iparkodni azon, hogy a jeles halott méltó utódja lehessen.
Gejza örömkönyes szemekkel nézte a je- lenetet, S a r o l t a pedig az égből mosolygott le szép s vallásos buzgalmú menyére. A nép osztá fejedelme magasztos forrású örömét s igy e nap a szeretet, hit és remény ünnepe lön az egész ma- gyar kereszténységre nézve.
Azonban a nemzet öröme nem sokára mély búra változott, mert kevéssel azután, hogy ho-
44
nunkba érkezett a mindenki szeretetét és tiszte- letét megnyert hercegi hölgy, G e j z a átszende- rült jobblétre.
Nyugodtan halt meg, mert tudta, hogy nem- csak fia fog mindent elkövetni arranézve, hogy minélelőbb tökéletesen sikerűijön a térítés nagy műve, hanem a hölgy is ki megosztandja I s t v á n trónját, hasonlóan mint I s t e n b e n boldogult neje, méltán fog megfelelni a hivatásnak, mely mint fejedelmi apostol nejére várt a M i n d e n h a t ó magas végzése következtében.
I s t v á n , ki atyja halála után azonnal a fejedelmi székbe lépett, erőteljesen ragadta meg a kormány gyeplőit, mert azon meggyőződésből indult ki, hogy ártana a szent hitnek, sőt terve kivitelét is kockáztatná, ha félakaratot s habozást tanúsí- tana. A mennyei Ú r hatalmas ótahnába bizva szilárdul eltökélette, hogy a rendezése alatt álló egész erőt fölhasználva, azonnal erélyesen föl fog lépni a szent hit érdekében.
Minden szomszéd fejedelemmel békében él- vén, és tudván azt is, hogy a bevándorlott s ben- szülött keresztények, s a megtért magyarok, min- den percben készek vérüket és életüket föláldozni, az üdvözítő szent vallásért, az egész országban kihirdettette, hogy J é z u s K r i s z t u s az I s t e n egyetlen fia — minden fejedelmek fejedelme, s hogy az általa hirdetett szent evangyéliom oly
48
törvény, melynek minden földi népek, tehát a ma- gyarok is kötelesek engedelmeskedni.
Tudatta mindenkivel, hogy téritőket küldend szerte az országban, kiknek föladata lesz J é z u s szent hitét hirdetni, s a szétrombolandó bálvá- nyok helyébe feltűzni a megváltás kinjelét.
Kihirdettette továbbá azt is, hogy az, aki a téritők szent buzgalmát gátolni merészkednék, legyen bármily hatalmas törzsfő, a legszigoruabban fog lakolni.
A pogány főurak s áldorok, kik azon re- ménynyel kecsegtették magukat, hogy mig I s t v á n atyja példáját követve, csak tanácslólag s rábe- szélőleg fog működni az uj vallás érdekében va- lamely oldalról hadba keveredik, s igy nem lesz képes ellentállani tervezett általános rohamuknak, nemcsak megdöbbentek, de egyszersmint a leg- nagyobb mértékben elkeseredtek, midőn ily hatá- rozottan s parancsolólag lépett föl I s t v á n , s egyszerre irtóhadat izen az ősi vallásnak.
A pogányok egyelőre arra is számitottak, hogy Ab a S a m u , Újvár hatalmas főura, fogja fölttizni a pogányság érdekében kezdendő lázadás zászlóit, és hogy véle szövetkezik K u p a , a so- mogyi gróf is, ki a keresztény hit legdühösebb ellene volt.
49 A Mindenható.azonban ismét egy nőt jelölt ki arra, hogy legfőbb támaszai egyikétől, mond- hatni főtámaszától fosztassák meg a pogányság, mert amint fölserdült, szűzzé fejlődött ki S a r o l t a , I s t v á n huga, A b b a szerelemre lobbant iránta, s megnyeretvén általa a keresztény vallásnak, — férjévé s az uj egyház buzgó hivévé lőn.
A pogányok kétségbeesve látták ezt. s mi- vel elterjedt azon hir, hogy I s t v á n nevezetes csapatokat vár Németországból, Kupa. eltökélte magát, hogy előbb mintsem elérkeznék a külföldi segély, kitlizi a lázadás zászlóját.
Somogyból, hol székelt, előrobogván, meg- rohanta és lemészároltatta a Bakony vidékén nagy sikerrel működő téritőket, s egyenesen P a n n o n h a l m a felé tartott, az ott már fölépült egyházat és zárdát lerombolandó. De nem ért célt, mert rögtön fegyvert ragadt a Mór és Fü- l ö p szerzetesek által föllelkesített szomszéd vi- dékbeli kereszténység, mely K u p a útját állván, nem csak föltartóztatta, de vissza is verte vé- rengző csapatját.
A somogyi törzsfő erre visszavonult, és mindenfelé futárokat küldvén, fegyverbe szólította az egész pogányságot.
Fölötte nagy veszedelem fenyegette ekkor^v*-w r !^
I Z SZBQBfc > i
é
50
zsönge magyar keresztény egyházat, mert arány- talanul nagyobb volt a pogányság száma, és még nem érkezett meg a külföldről várt segély.
A veszély annál agasztóbb lett, mivel bor- sodi B i n g e r (a B a l a s s á k őse) is Kupához csatlakozván, föltartóztatta A b b á t , ki erre Nó- grádon keresztül, s igy nagyot kerülve volt kény- telen törni Esztergám felé, hol a'fejedelmi tá- .bor állt.
Azonban bármily nagy volt is a veszély, még sem esett kétségbe I s t v á n , sőt szilárdul bizott a mennyei A t y a , a Megváltó, a Szent- lélek és a B o l d o g s á g o s S z ű z kegyes párto- lásában.
Azonnal, amint a lázadás hirét vette, Jé- zus szent anyjának ajánlotta föl magát és orszá- gát, s amint nejével az égi szűz képe előtt tér- depelt, egy mennyei hang azzal biztatta, hogy meghallgattatott buzgó kérése.
„Elfogadom ajánlatodat — ezt hallá — s különös ótalmamba fogom mindig részesíteni or- szágodat és népedet."
„Közbenjáród leszek i s t e n i f i a m n á l , s a mennyei a t y a hatalmas trónja elé fogom terjeszteni."
„Ne aggódjál, mert beteljesül az, amit az Ur
atyádnak igért, te be fogod fejezni s nagy müvét."
„Országod s néped pártfogásom alá veszem, dicsőén föl fog virágzani a magyar egyház, s hosszú századokig (mig erre méltó lesz) fog élni az általad újra átalakítandó magyar nemzet, melynek egyik föladata az lesz, hogy a legvesze- delmesebb időben, mint erős védfal, álljon ellent a szent hitet fenyegető viharnak."
„Nemzeted nagy célokra van kijelölve, ne félj, ne aggódjál jövője fölött; ragadj bátran fegy- vert, küzdj az Ur nevében, lég}7 meggyőződve, hogy általa segítve, le fogod győzni a pogány lázadókat, s megalapítván a szent kereszt ural- mát, már itt e földön koronát nyersz érdemeid jutalmaul."
Az ilykép megnyugtatott fejedelmi pár szi- lárd reménynyel kelt föl térdeiről, s mig G i z e 1 a az egyházba sietett, I s t v á n kiment a Garam partjára, hol már harcszomjasan várta az indulási parancsot, a K u p a csordáinál ugyan jóval cse- kélyebb számú, de a legnemesebb hév, a vallá- sosság szent tüze által lelkesített, s igy utósó emberig vértanúi halálra kész keresztény sereg, melynek az I s t e n b e n helyhezett bizodalmát, még inkább fölhangolták a táborban nagy számmal
4*
52
lévő papok és szerzetesek, kik szerte hordván a megváltás szent kinjelét, győzehnet hirdettek a teljes S z e n t h á r o m s á g s a mennyei S z ű z nevében.
A fejedelmi sátor előtt az O t t ó által aján- dékozott ereklye-lándzsa volt a földbe tűzve, mellette az uj keresztény állam zászlója lobogott, a mennyei A n y a s a kis J é z u s képével.
Aki e szent képre tekintett föl, lelkesülve csörgette kardját, mert bizton hitte, hogy vagy mint győző fog visszatérni Esztergamba, vagy mint J é z u s szent hitének vértanuja nyerend örök jutalmat a magas égben.
Hol van, hol lehetne oly ellen, ki dacolni tudna ily szent hév által lelkesített s egy- től egyig vértanúi halálra kész, sőt azt óhajtó keresztény bajnokcsapattal.
A fejedelem meg lévén győződve, hogy az- által, ha a rajongó képzetü keleti fajra in- gerlőleg s lelkesitőleg hatni képes látványt idéz elő, méginkább föl fogja hangolni harcosai bajnoki szomját, mielőtt megindult Esztergám alól ünne- pélyesen lovaggá üttette magát.
Régi szokás volt a frankoknál és nénie- teknél, hogy az első csatába menő fejedelmi, főúri, nemes leventék, valamely hires vitéz által a teljes
