Vincent, L. A.: A hosszútávú gazdasági előrejelzés módszere

432

fejlesztési lehetőségei között szerző fel—

hívja a figyelmet az egyes szövetségi tar-

tományokban alkalmazott mintavételi

terVek egységesítésére, a mintavételi egy—

ségek tervszerű cserélésére a folyamatos reprezentatív felvételeknél (rotáció), vala- mint az elektronikus számítóberendezé- sek fokozottabb alkalmazására.

(Ism.: Kármán Tamásné)

Vincent, L. A.:

A hosszútávú gazdasági előrejelzés módszere

(La prévision économigue a long terme; essai sur la méthode). -—- Etudes et Co'njoncture. 1960.

9. az. 757—807. p.

Szerző tanulmányában a hosszútávú gazdasági előrejelzés szükségességével, a tervezéssel való kapcsolatával, előfeltéte—

leivel, illetve a megfigyelendő tényezők mibenlétével, az egyes tényezők figyelem—

bevételénél alkalmazható eljárásokkal és akövetkeztetések realitásával foglalkozik.

Véleménye szerint a technikai fejlő—

désnek a legfontosabb társadalmi jelen—

ségekre gyakorolt hatását előre tisztázni kell. Ezt a hosszútávú gazdasági előre—

jelzés segitségével lehet a legjobban meg- oldani. A legmegbízhatóbbnak látszó előrejelzést is felboríthatja azonban va—

lamely váratlan esemény közbejötte, vagy egy nem remélt új felfedezés. Ebből a meggondolásból az előrejelzéseket több- féle változatban kell elkészíteni.

Gazdasági és szociális téren egyaránt, a hosszútávú előrejelzések nemcsak irányt mutatnak, de bizonyos mértékig utat is törnek és a tervezés alapjául szol—

gálnak. A tervek távolabbi kihatásának várható következményeit előrejelzések útján lehet és kell felmérni, még ha be—

következésük kétséges is. Mindez annak fontosságát hangsúlyozza, milyen gond és körültekintés szükséges a hosszútávú előrejelzésekhez.

Elvben a szerző szigorúan elválasztjaa a tervezést az előrejelzéstől, mert az utóbbi kikémlelni igyekszik a jövőbeni fejlődést, míg a tervezés annak megsza—

bását tűzi ki célul. A valóságban azonban nem ilyen éles a különbség, egyrészről, mert minden előrejelzés azzal az elgon—

dolással készül, hogy fel is használják, így befolyásolhatja a gazdasági élet veze—

tőit és tervezőit. Másrészről a hosszútávú előrejelzést végzőnek természetesen fi—

gyelembe kell vennie a távlati gazdasági terveket. Ilyenformán szoros kapcsolat van a gyakorlatban a tervezés és az elő- rejelzés között.

Szerző hangsúlyozza, hogy bár az ál—

tala javasolt módszert a haladott szocia- lista országokban is némi módosítással használhatónak véli, azt elsősorban mégis a fejlett tőkés országokban — különös- képpen Franciaországbran — való alkal—

mazásra szánta.

Szerző szerint a hosszútávú előrejelzés—

hez szükségesnek tartott vizsgálatok, il—

letve megvizsgálandó tényezők:

1. Népesség; mert a népesség remélt fejlődése a várható gazdasági tevékeny—

séggel, a jövedelmek és a fogyasztás vár—

, mmm

ható fejlődésével a legszorosabb kapcso—, latban van.

2. A társadalmi bruttó termék ésa ter—

melékenység alakulása, a társadalmi ter- mék felhasználása.

3. A fogyasztás és néhány beruhazas szerkezete.

4. A termelés szerkezete.

5. Az árak, bérek és jövedelmek ala—

kulása.

E tényezőknek részletes vizsgálatát ja—

vasolja a szerző. Például az 1. pont alatt nemcsak a népeség kor—, nem és foglalko—

zás szerinti megoszlásának alakulását kí—

vánja vizsgálni, hanem a keresők hánya—

dát meghatározó minden egyes tényezőt is, így a tanulmányi idő tartamát, a nyug—

díjkorhatár változását, a nők munkavál- lalásának várható alakulását, a katonai szolgálat hosszát, a munkanélküliség és a teljes foglalkoztatottság esélyeit, valamint a népesség vándorlását. A társadalmi ter—

mék felhasználásának vizsgálatát a kö—

vetkező részekre bontva tartja szükséges—

nek: a lakosság fogyasztása, közületek és vállalatok (illetve üzemek és gazdaságok) fogyasztása, közületek és vállalatok (il—

letve vállalkozók) beruházásai, lakásépít—

kezés, készletváltozás, kivitel. E két példa jelzi, hogy az öt pontban röviden említett tényezők felsorolása a szükségesnek tar—

tott vizsgálatok milyen szerteágazó soka- ságát jelenti.

Szerző az elvégzendő vizsgálatok módo—

zatára, a rendelkezésre álló számanyag természete és a kitűzött cél szerint a leg—

egyszerűbb eljárásoktól a matematikai statisztika legfejlettebb módszerei alkal—

mazásáig a lehetőségek széles skálájából ajánl választást. Hangsúlyozza, hogy nemcsak a számszerűen megfogható té nyezőket kell vizsgálni, hanem a szám- szerűségekben ki nem fejezhető okozati összefüggéseket is. Kiemeli a hosszútávú előrejelzések időnkénti felülvizsgálatának és a mindenkori szociális helyzet alapos figyelembevételének fontosságát. Rámu—

tat a szerző arra, hogy még a legnagyobb körültekintés és a legszélesebb körű vizsgálódás, a lehető legtöbb tényező fi—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

gyelembevétele mellett sem kerülhető el bizonyos feltételezések alapulvétele.

Minthogy ezek jogosságáról eltérők lehet- nek a vélemények, azért szükséges az egy—

ugyanazon jövőbeni időszakra vonatkozó előrejelzésnek több változatban történő elkészítése.

Bármennyire távoli jövőre vonatkozzék is a gazdasági előrejelzés, mindenképen a múlt vizsgálatából kell kiindulnia. A jövő eseményei múltbeli történések kö—

vetkezményei és a múlt tanulmányozása nélkül nem lehet a jövőre vonatkozólag alkalmas vizsgálati sémát vagy modellt

433

kalmazásának tulzásba vitelétől és az ál—

taluk kiszámítható eredmények jelentő—

ségének túlbecsülésétől. A gazdasági élet nem azonosítható semmiféle elméleti köz—

gazdasági sémával; a tényleges összefüg—

gések annyira bonyolultak, a kölcsön—

hatások annyira sokrétűek, hogy azok kapcsolatainak a leggondosabban elkészi—

tett mérleg is csak számszerű csontvázát alkotja, melyből hiányzik a gazdasági és szociális valóság számos fontos vonása.

Mindent összefoglalva, szerző szerint a hosszútávú gazdasági előrejelzésnek nem feladata a jövő megjóslása, hanem a jö- felálh'tani. Óva int azonban a szerző a vőben felmerülő fontos kérdések meg—

modellek és a matematikai apparátus al— világítása. (Ism.: Juhász László)

DEMOGRÁFIA

Fabri, ill.—Mayer, J.:

Kongó jövőbeni népessége

(La population future du Congo. Perspectlves démographigues.) Bruxelles, Centre d'Étude des Problemes Sociaux et Professionnelles de la

Technigue, 1959. 56 p.

A Kongói Köztársaság (illetőleg, a szá—

mítások elvégzésekor még Belga—Kongó) népességének előrebecslése meglehetősen nehéz feladatot rótt a Centre d, Étude des

Problémes Sociaux et Professionnelles de la Technigue szakértőire. Az itt ismerte- tett tanulmány Kongó társadalmi és gaz—

dasági életének egészét felölelő tervezett tanulmánysorozat egy része. A népességi előrebecslések elvégzését nagymértékben megnehezítette, hogy az akkor még gyar- mati sorban levő ország közigazgatási ap- parátusa nem volt kellően kiépítve. A ki- dolgozott —- egyébként ismert módszere- ken alapuló —— előrebecslési metódus pon- tosságát jelentős mértékben befolyásolta, hogy a bázisadatok is sok esetben csak bizonytalannak tekinthető becsléseken alapulnak. Segítséget jelentett a munka során az ENSZ halandósági táblatípusal—

nak felhasználása, amelyek magukban foglalják a halandóság változásainak szinte minden lehetséges főbb esetét és elsősorban az elmaradott társadalmi—gaz—

dasági helyzetben levő, népesedésstatisz—

tikával nem rendelkező országok szükség—

leteit vannak hivatva kielégiteni.

A számítások alapjául szolgáló és a né—

pességszámra vonatkozó adatokat a benn- szülött népesség kötelező összeírását el- rendelő törvény alapján 1933-ban meg—

szervezett népességi regiszterekből állí—

tották össze. Emellett —— úgyszintén 1933-

ban ———- elrendelték a népmozgalmi esemé—

nyek (pontosabban csak a születés és a halálozás) anyakönyvezését is. Az így gyűjtött népmozgalmi adatok azonban, különösen a halálozások tekintetében, az ellenőrző számítások szerint eltérnek a tény—legestől, kisebbek azoknál. E két alapforrást az 1955—1957 folyamán vég—

rehajtott ankétok eredményei alapján korrigálták.

Az előrebecslés részeredményei is ér—

dekesek. Az 1953-ra vonatkozó halandó- sági táblák szerint az e,? érték (a szüle—

téskor várható átlagos élettartam) 37,6 év a férfiaknál és 40,0 év a nőknél, amely 25 ezrelék feletti stacionér halálozási arány—

számnak felel meg, és a bennszülött né—

pesség igen mostoha életkörülményeire utal.

A halandósági táblákat az ENSZ emlí- tett táblatípusainak segítségével korrigál——

ták.

A népességi előrebecslések készítésekor

—- mint ismeretes — a korspecifikus ter—

mékenység megállapítására és jövőbeni alakulásának becslésére is szükség van.

E tekintetben még a halandóságnál is hiányos-abb adatokkal rendelkeztek a je—

lentés készítői, s ezért a korspecifikus születési intenzitás tényszámai túlnyomó—

részt becsültek, illetőleg becsléssel kiegé- szitettek. A termékenység jövőbeni ala—

kulását illetően két feltételezéssel éltek:

a ,,közepes" becslés szerint a termékeny——

ség a számításba vett időszak folyamán konstans marad, a ,,maximális" becslés szerint pedig degresszív arányban növek- szik. A ,,közenes" becslés mindenesetre reálisabbnak látszik, a megfigyelt népes- ségben az utóbbi időben'a termékenység