Miért hallgatnak a beszélő számok

MÓD ALADÁRNÉ:

MIÉRT HALLGATNAK A BESZÉLÖ SZÁMOK

Gazdasági és társadalmi életünkben az utóbbi évek során súlyos hibák voltak. Amikor valóban sok minden alapvető megújhodásra várt, ugyan—

akkor a kommunistáknak és más igaz hazafiaknak tragikus módon nem volt erejük a súlyos helyzetből kivezető pozitív program kidolgozására, a tudattal és értelemmel szemben elsőbbséget kaptak az érzelmek és benyomások, a lényeg helyett a jelenség, és könnyen általánossá vált az a hangulat, hogy itt minden rossz volt. Ez a hangulat távolról sem a múlté —, veszélye ma sem lekicsinylendő. Végső soron tények döntik el a kérdést. Beszéljenek a sta—

tisztikai adatok —— vajjon valóban minden rossz volt, vagy van sok olyan jelentős vívmánya is az elmúlt időknek, ami kizárólag a szocialista rendszer—

nek köszönhető.

Az alapvető pozitívumok közül nem kell kitérni a földreformra és a gyárak, bányák államosítására. Ezek nem szorulnak arra, hogy emlékeztes—

sünk rájuk, mert mint nagy vívmányok élnek a dolgozók széles rétegeinek tudatában. Annak ellenére, hogy a földreform hatását nagymértékben le- rontotta a helytelen parasztpolitika, annak ellenére, hogy az államosítás által nyújtott óriási lehetőségeket nagymértékben korlátozták a gazdaság—

politika hibái, a földreform és az államosítás a legfőbb forrása annak, hogy a dolgozók a súlyos megrázkódtatások dacára ragaszkodnak a szocialista rendszerhez. A szociális, kulturális viszonyok területén ezzel szemben ——

ahol ugyancsak igen jelentős előrehaladást tettünk —— ez általában nem él az emberek tudatában. ezért nem árt erre emlékeztetni.

Igen jelentős előrehaladást tettünk az anya— és csecsemővédelem terén.

Több mint felével csökkent a csecsemőhalandóság: 1956—ban ezer élveszü—

löttre 59 egy éven aluli meghalt jutott, míg 1938—ban 131A. Itt ugyan meg kell jegyezni, hogy a csecsemőhalandóság nemcsak nálunk csökken, hanem a civilizáció terjedésével világszerte megmutatkozik ez a tendencia. Az azon—

ban már rendszerünk vívmánya, hogy a terhes gondozás lényegében teljes—

körű, aminek eredményeképpen csökkennek az anyák terhességi megbete—

gedései, és egészségesebben születnek a gyerekek. Emellett jelentős mérték—

ben csökkent a szakszerűtlen körülmények között végbement otthoni szülé—

sek száma: míg 1941—ben az összes szüléseknek még közel háromnegyedét tette ki, addig aránya 1955—ben már csak kerek 35 százalék volt. A csecse—

mővédelem kiterjesztése következtében 1955—ben a csecsemők 85 százalékát

MÚUXÉ: MHÉH'! lMLUuYlXAK A BESZÉM) SZÁMOK

283

tanácsadáson orvosnak bemutatták, hasonló gondozásban a felszabadulás előtt a csecsemőknek csak kb. 50—60 százaléka részesült. A bölcsődei háló—

zat 1949—hez képest mostanáig ötszörösre emelkedett, jóllehet a férőhelyek száma már 1949—ben is ötszöröse volt a felszabadulás előttinek.

Jelentős a fejlődés a népesség egészségügyi ellátottsága területén is. A fertőző betegségben elhaltak száma 1955—ben körülbelül negyedrésze volt csak az 1938. évinek. Meg kell itt jegyezni, hogy ha a múlthoz képest mind—

ezeken a területeken jelentős javulást értünk is el, az eredményekkel nem lehetünk megelégedve, mert a múlt rendszertől örökölt rendkivüli elmara—

dottság

következtében fenti teruleteken még mindig jóval a fejlett nyugati államok mögött vagyunk. Nemzetközi viszonylatban is kiemelkedik viszont a tbc halandóság csökkenése: százezer lakosra az 1938. évi 140—nel szemben 1955—ben 34 gümőkórban meghalt jutott. Ugyancsak nemzetközi Viszonylat- ban is jó az orvosellátottságunk, akár számukat, akár szakmai felkészültsé—

güket nezzuk; amíg 1938—ban tízezer lakosra 11,6 orvos jutott, addig 1955—

ben ez az arany 14,4 volt. Az egészségügyi területen talán legnagyobb a fej—

lődés a társadalombiztositásba bevontak száma tekintetében; míg a betegségi biztositottak (igényjogosultak) száma 1938—ban 2,8 millió volt, addig 1900—

ben 5,9 millió főt tett ki. A növekedés egyrészt a munkások és alkalmazottak számának növekedéséből, másrészt abből szarmazik, hogy mig azelőtt a mező—

gazdasági dolgozok közül csak az uradalmi cselédek, valamint a házi cselé—

deknek egy töredéke volt bejelentve, addig 1949 után a biztosítást kiterjesz- tették a oermunkásokon kivül a termelőszövetkezeti tagokra is. Jelentősen emelkedett a szakorvosi rendelőórák száma is: míg 1938—ban száz igény—

jogosultra évi 332 óra jutott, addig 1955—ben 79,4 Óra.

Ugyanigy nagyszabású volt a fejlődés a lakosság kulturális ellátottsaga területen is. Oktatásügyünket a legalsótól a legfelső szintig nagymértékben fejlesztettük. Az óvodában gondozott gyermekek száma az 1938. évinek más—

félszeresére emelkedett. Az általános iskolai tanulólétszám az 1956/57. tanév elején közel 15 százalékkal volt több, mint a felszabadulás előtt e korosztály—

nak megfelelő iskolák tanulólétszáma, s a tanköteles tanulók iskolázási ará- nya az 1937/38. tanévi 78,8 százalékról, 97,6 százalékra emelkedett. A felső—

tagozatos tanulók 80,3 százaléka részesül szakrendszerú oktatásban, s a VIII.

évfolyamos tanulók száma háromszor akkora, mint 1937/38. évben az elemi, valamint polgári és középiskolák megfelelő osztályainak tanulőié. Az álta—

lános iskola utolsó osztályát végzetteknek közel fele továbbtanul; a közép—

iskolák nappali, esti és levelező—tagozatán 1955/56—ban majdnem háromszor—

annyian tanultak, mint 1938—ban. Ennél is nagyobb a fejlődés a felsőfokú oktatás területén, ahol ugyanebben az időben a hallgatók száma több mint három és félszerese a felszabadulás előttinek. A munkás és dolgozóparaszt származású tanulók aránya a nappali tagozatokon a középiskolákban 4 száza—

lékról 60 százalékra, az egyetemeken és főiskolákon pedig 3,5 százalékról 55,3 százalékra emelkedett. Az 1955/56. tanévben a hallgatóknak több mint 90 százaléka részesült ösztöndíjban, és több mint a fele diákotthonban lakott.

A kultúra rendkivüli méretű kiszélesedését bizonyítják a könyvkiadás, a könyvtári forgalom impozáns számai is. Az olvasás nemcsak a város ki—

váltsága többé; a területi könyvtárak könyvállománya 1950 és 1955 között közel három és félszeresére emelkedett. A rádióelőfizetők száma 1955—ig ugyancsak rendkívüli mértékben, 1938—hoz képest közel három és félszere—

284

MÓD ALADAarz—E

sére nőtt, és jelentősen emelkedett a színházak, mozik látogatottsága is.

A színházak látogatottsága 1950 óta megkétszereződött, a mozilátogatók száma pedig az 1935. évinek több mint hatszorosa. Az utóbbi emel—

kedésben nagy szerepet játszik az, hogy mig a múltban a falusi népes—

ség gyakorlatilag el volt zárva a filmtől, addig most a keskenyfilm segítsé—

gével szinte mindenkihez eljut a művelődésnek és szórakozásnak ez az egyik legnépszerűbb formája.

E rengeteg adat mind arra mutat, hogy ugrásszerű, lényegbevágó javu—

lás történt az életnek egy sor fontos területén. De éppen azért, mert az ada—

tok kétségtelen, nagyszabású fejlődésről beszélnek, minden gondolkodó em—

berben fel kell hogy merüljön a kérdés: miért nem él mindezeknek a tudata kellő elevenséggel a dolgozókban? *Mi az oka annak, hogy újra és újra meg kell győzni a dolgozókat arról, hogy milyen nagy javulás állt be sorsukban?

Amíg nem fejtjük meg e látszólag érthetetlen közöny titkát, addig min—

dig ki leszünk téve annak, hogy az állami és társadalmi szervek vezetői és a szocializmusban bízó párthű emberek csak az eredményekről beszélnek, a dolgozók nagy tömegei pedig csak a fogyatékosságokat érzékelik, s egyik sem hallja, mit mond a másik. Azt pedig, hogy ennek milyen súlyos követ—

kezményei lehetnek, elég világosan megmutatták az október 23 után lezaj—

lott események.

A dolog megértéséhez az visz közelebb, ha az eredményeket nem önma—

gukban, hanem teljességükben, összefüggésükben értékeljük. így mindjárt felmerül, hogy a szociális és kulturális téren elért kétségtelen eredményeket általában azért értékelik a kelleténél kevésbé, mert az egészséges emberek—, nek mindenekelőtt enni, inni, ruházkodni és lakni kell, Azt pedig sajnos meg kell állapítani, hogy a reálbér — amely a munkások és alkalmazottak leg—

nagyobb része számára lényegében megszabja az elemi szükségletek kielé—

gítésének lehetőségeit —— nem alakult kielégítően. A munkások és alkalma——

zottak egy keresőre eső reálbére 1955—ben átlagosan mindössze 6 százalékkal volt magasabb, mint 1949-ben, sőt egy sor fontos fogyasztási cikk minőségi romlását is tekintetbe véve, egyáltalán nem emelkedett, hanem valahol az 1949-es szinvonal körül mozgott. A keresők Száma ugyan időközben jelentő—

sen emelkedett, igy a munkás és alkalmazott össznépesség egy főjére számí—

tott reáljövedelem ugyanezen idő alatt jóval nagyobb mértékben, 26,5 szá—

zalékkal nőtt. Azokban a családokban, ahol több lett a kereső, a családi jö—

vedelem lényegesen kedvezőbben alakult, mint a reálbér, ez azonban a csa- ládoknak csak kisebb részét érintette. A lakásviszonyok ugyancsak kedvezőtlenül alakultak: 1949. január 1. és 1955. december 31. között az ország lakosainak száma 7,1 százalékkal nőtt, ugyanakkor a lakások száma

—— tekintetbe véve az időközben megszűnt lakásokat is —— mindössze 3,9 szá—

zalékkal emelkedett. (1956. évi adatok még nem ismeretesek. —-— Az biztos,

hogy az 1956. évi helyzet bizonyos mértékig kedvezőbb mint az 1955. évi, a javulás azonban feltehetőleg csak néhány százalék.) Természetesen mind a reálbérek, mind a lakásviszonyok adatai csak az átlagot mutatják, az ala—

csony átlag mellett a dolgozók egy részének életkörülményei — nehéz testi- munkások, segédmunkások, faluról feljött munkások, bányászok, egyes mezőgazdasági dolgozók, vagy azok a családok, amelyekben nőtt a keresők szama, vagy akik előtérben álló ipari vagy bányatelepüléseken' laktak stb.

—— jelentős mértékben javultak, másoké Viszont —— köztük magasan kvalifi—

MIÉRT HALLGATNAK A BESZÉUÓ SZÁMOK

285

kált szakmunkások, egy sor értelmiségi foglalkozású stb. —— jóval elmaradt az amúgyis alacsony átlag mögött is. Azok a rétegek, amelyeknek élelmezési, ruházati és lakásviszonyai átlagosak vagy annálfis rosszabbak voltak, ért—

hető módon viszonylag kis elismerést tanúsítottak a szociális, kulturális terü—

leteken elért eredmények iránt, amelyek egyébként is kevésbé általánosan érintik a dolgozókat.

Könnyen érthető, hogy azok a munkásfiatalok, akiknek szülei, hozzá—

tartozói a legalacsonyabb fizetési kategóriákba tartoztak, nem tudták külö—

nösebben értékelni magas ösztöndíjukat és azok a faluról feljött diákok, akik a szülői házban vagy szülőfalujukban tapasztalták a parasztpolitika súlyos hibáit, az oktatás terén kapott nagyszabású lehetőségek ellenére is elégedet—

lenek voltak. Annál is inkább így volt ez, mert éppen a szocialista rendszer következtében politikai öntudatuk és igényük növekedett, s nemcsak leg—

szűkebb egyéni szempontból alakították ki véleményüket. Vagy igen nagy eredmény az üzemi bölcsőde is, de azok a dolgozó nők, akiknek kora reggel és késő délután a legnagyobb csúcsforgalmi időben kisgyermekükkel a karjukon a túlzsúfolt közlekedésen szinte keresztül kell verekedniök ma- gukat, inkább a fáradalmakat és nehézségeket érzik, mint a bölcsődék által nyújtott könnyebbséget.

Az elért eredmények nemcsak az élet más területeivel összefüggésben, hanem az adott terület teljessége tekintetében is sok kívánnivalót hagynak hátra.

Egy példa. Vitathatatlanul nagy eredmény a tbc halálesetek számának zuhanása. De a kép teljességéhez hozzátartozik az is, hogy az új tbc—s meg—

betegedések száma elsősorban a nem kielégítő lakásviszonyok és a nem cél—

szerü táplálkozás következtében az utóbbi években lényegében stagnál. Bár a tbc kórházi ágyak száma 1938-hoz képest több mint kétszeresére emelker dett, a betegek egy részét ágyhiány miatt nem lehet gyógyintézetben elhe—

lyezni, ami a fertőzés lehetőségét növeli.

Egy másik, általánosabb kérdés. A társadalombiztositás nagyszabású ki—

terjesztésével nem tartott lépést a betegellátás fejlesztése: így az összlakos—

ság egészségügyi ellátása jobb, de a biztosítottak egészségügyi ellátása több területen nem alakult megfelelően. A kórházi ellátás a nagyméretű fejlesztés ellenére egyes területeken a növekvő követelményekhez képest nem kielé—

gítő, atúlzsúfoltság miatt nem egy helyüttakelleténél rövidebb az ápolási időtartam. Általában zsúfoltak és túlterheltek a szakrendelők és körzeti or—

vosok is, amit csak reszben ellensúlyoz a körzeti ellátás javulása (jól fel—

szerelt körzeti rendelők stb.). Ha a túlterhelés mellett tekintetbe vesszük azt is, hogy az orvosok fizetése viszonylag igen alacsony: kezdőké 1100—1200 forint, a szakorvosoké pedig 2000 forint körül mozog, akkor könnyen elkép—

zelhető, hogy a biztosítás számszerű kiterjesztése olyan körülmények közt történt, amelyek korlátozták, hogy a beteg és orvos közt megfelelő kapcsolat, kellő bizalom jöjjön létre, ami pedig még a meglevő adottságok kihasználá- sát is akadályozza. Mindez annál súlyosabb, mert az igények, a követelmé—

nyek időközben nőttek. Nőttek egyrészt a körülmények változása következ—

tében: ma a családanya munkábaállása, a lakásviszonyok rosszabbodása foly—

tán egy sor olyan esetben is létkérdés például a kórházi ápolás, ahol ez azelőtt fel sem merült. De a technika és kultúra általános fejlődése követ- keztében a körülmények változásától függetlenül is emelkednek az igények

286

MÓD ALADÁRNÉ

és az emberek ezekhez az emelkedő igényekhez képest formálják ki érték- itéletüket. Még indokoltabban fennáll a dolgozók igényének növekedése a proletárdiktatúraval szemben, amelytől joggal várják fokozott mértékben életkörülményeik javítását.

Hasonló a helyzet az oktatás területén is. A tanulás feltételeinek bizto—

sitása nem tartott lépést az oktatás kiszélesítésével. A tantermek száma ke—

vés, az osztálytermeknek több mint 40 százalékát naponta kétszer használ-

ják. A tantermek sok helyütt túlzsúfoltak, nem kielégítők. A középiskolai oktatás kiszélesítése jelentős lépés az általános műveltségi szinvonal feleme—

lése terén. Ennek hatását azonban csökkenti, hogy a középiskolai képzett—

séggel rendelkező fiatalok továbbtanulása, illetve képesítésüknek megfelelő foglalkoztatása" az utóbbi években nehézségekbe ütközött. A felsőoktatás területén rendkivüli eredmény a dolgozók gyermekeinek térhódítása, azon—

ban a jó Számarány biztosítása érdekében nemegyszer engedmenyt tettek a követelmények terén. Az osztályszempontok e; merev érvényesítése komoly kárt okozott, hiszen nyilvánvaló, hogy megfelelő képességek és kellő politi- kai öntudat nélkül a származás egymagában nem biztosíték a szocializmus építésének legnagyobb erősítésére. A diplomások elhelyezése, ! a biztos munkaalkalom sem könyvelhető elfegyértelmű sikernek; a múlt állástalan diplomásainak a híre távoli mesévé halványult már, ugyanakkor az állami elhelyezés, a sokszor valóban lélektelen ,,elosztás" nem egy esetben, joggal vagy anélkül, elégedetlenséget, keserűséget okozott.

, Hasonló jelenségek vannak a kultúra egyéb területein is. A könyvkia—

dás, rádió, színház és mozi nagyszabású fejlesztése mellett nem voltunk kel—

lően tekintettel dolgozó népünk izlésére, hajlamaira, fejlettségére. Ahelyett hogy jó pedagógus módjára fokozatosan megkedveltettük volna a magasabb—

rendű szocialista kultúrát, amely felöleli a korábbi kultúrák minden haladó örökségét, primitíven leszűkítve sokszor olyant is erőltettünk, amit ugyan—

csak kár volt. így nem csodálkozhatunk rajta, hogy a hatalmas példány—

számú könyvek nem elhanyagolható része nem kelt el, a mozik látogatott—

sága elmaradt a lehetőségek mögött stb.

Ez a kis, csak hevenyészve összeszedett csokor ízelítőt ad abból, hogy amilyen helytelen lenne engedni annak a nézetnek, hogy tizenkét év alatt minden rossz volt, legalább olyan veszélyes lenne a régi módon megelégedni a jó eredmények felsorolásával. Az elmúlt időszak eseményei arra intenek:

figyeljünk arra, hogyan ítélik meg a dolgozók közvetlen gyakorlati tapasz—

talatuk alapján a körülményeket. Ha a dolgozók széles rétegei elégedetle—

nek, akkor annak egész biztosan megvannak a megszívlelendő objektív vagy szubjektív okai.

Mi következik mindebből? Nincs szükség arra, hogy a tömegek meg—

nyeréséért folyó harcban eredményeinkre is hivatkozzunk? Erre feltétlenül szükség van. Ugyanekkor azonban őszintén fel kell tárni azt is, hogy az ered—

mények mellett milyen nehézségekkel, milyen fogyatékosságOkkal kell még megküzdenünk. Nem szabad megelégednünk egyes kiragadott adatokkal, hanem aval'óságos életkörülmények lehető teljességén keresztül kell meg—

ítélni a helyzetet. '

A helyzetünk nem könnyű e— súlyos örökség terhével kell az eddiginél lényegesen jobb körülményeket biztosítanunk a dolgozók számára. Bár;- milyen nehéz is azonban ma a helyzet, minden okunk megvan rá, hogy biz—

MIÉRT HALLUATXAK A BESZÉIJÖ SZÁMOK

287

zunk a jövőben. Bizalmunk objektív alapja az, hogy a mi körülményeink közt egyedül a szocialista gazdasági rend biztosíthat a dolgozók legszélesebb rétegei számára megalapozott, jelentős anyagi és szellemi felemelkedést.

Szocializmust kell építenünk, de úgy, hogy valóban ki is tudjuk használni mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a szocialista gazdasági és társadalmi rend az anyagi és szellemi javak bősége, a tudomány és kultúra virágzása, az emberi méltóság tiszteletbentartása terén nyújtani képes.

Ennek útját saját helyzetünk, saját adottságaink mélyreható és sok—

oldalú tanulmányozás alapján—még- ezután kell kialakítanunk. Jó segítséget

nyújthatnak ehhez a 'statisztlkai'ladatok is,]de csak akkor, ha nem egyedül

rájuk támaszkodunk, hanem-a legkülönbözőbb oldalakról, a legkülönbözőbb eszközökkel mérjük fel mind anyagi helyzetünket, mind nemzeti, történelmi és társadalmi fejlődésünk eredményeképp kialakult szellemi és érzelmi adott—

ságainkat. Ha mindezt figyelembe véve az eddiginél eredményesebben fogunk dolgozni, úgy nem lesz szükség arra, hogy mi bizonygassuk eredményeinket:

a növekvő jólét és elégedettség lesz legjobb agitátorunk. Összefoglalva annyit jelent ez: vitathatatlan nagy eredményeink vannak, de ezekkel nem lehetünk megelégedve, mert elmaradnak a lehetőségek és követelmények mögött. Az eddiginél alapvetően jobban kell építenünk a szocializmust ——

,,ez a mi munkánk, s nemis kevés"!