S Z E P E S I A T T I L A
Árnyak kelnek
kuvik ül a körtefán kéménykürtőn behuhog tél van tél
árnyak kelnek föl-le járnak létrát visznek kinn a kertben tél van tél
hóemberek elindulnak seprűnyélen lovagolnak tél van tél
ablak előtt rikkantanak reszelősen trombitálnák tél van tél
szíjostorral csördítenek rossz vasakkal csörömpölnek tél van tél
hasas hordót gurigatnak máglyatűzön átugrálnák tél van tél
álca rajtuk veresorrú kócszakállú bandzsiszemű tél van tél
kuvik ül a körtefán kéménykürtőn behuhog tél van tél
Jelenidő
itt élek hány éve már
közel az aquincumi villasorhoz a bárányos kövekhez
olykor alkonyi lármát hallok messziről de a szállongó sötétben
nem tudom .
birkákat terelnek a hadiúton katonákat
kereskedők utaznak nyikorgó szekereiken mutatványosok vagy turisták
északról dél felé folyvást
északról dél felé napról napra éjről éjre
a Mediterráneumhoz
15
Csontváry
hány magyarázat az iglói jelenetre tudós-halandzsa és
bajuszpödrő vigyor a piacon
ökrösszekér haladt a szűk utcákon át felvázoltad rajzónnal vény-papírra a pillanatba forrt jelenetet
később beduin-pusztán sakálok vonítása alkony sugarában a libanoni cédrus hatezeréves ágak suhogtak fönn a szélben marad feltöretlen a szavak héja
„a sas szárnyát napnak feszíti"
„elfogadtam a szellem meghívását"
Bolondok kertje
G. L. emlékére
üszkös facsonkok angyalarcnak gördül felettük feketén a nap egy gyárkémény hirtelen beleszúr az ösvényekre alkony korma hull és trombiták duhogó szárnyák és ráf ok törése küllő-recsegés az ablakok szeme kék és üres a földmély zúgása rémületes kósza rigó fut a pázsiton át őrzi a világtalan éjszakát
16
