SIMÁI MIHÁLY
Történelem
Golyóütötte csákóm és törött
kardom vérző kezemmel fölveszem.
Föltérdelek két elvérzés között
— fogadni szemből a könyörtelent.
Zászlót égetnek. Árván füstölög...
Hát ez is kell még, ez a gyötrelem !
„Jaj a legyőzötteknek!" — Lódögök fölött három elhamvadt szín kereng.
Két elvérzés között most hát ezért kell oly pirosan köhögni a vért, hogy belészakadjon a meglőtt tüdő;
hogy fehér legyen a test, halottfehér, s őrülten zöldellni kezdjen az Idő térképasztalán ez a csatatér...
(Két elvérzés után föltámadunk Uram
a ránkváró harmadikért.)
Szemek
A mikroszkóp a bogárszembe néz
Bogárszem néz a mikroszkópba Vár Életnél hosszabb ez a szenvedés
míg gyönyörködik benne a halál Elkészítve a metszethez a kés az éles fény a halálos sugár
Egy makroszkóp a műholdról lenéz Emberszem néz a makroszkópba
Vár
12
Érzi most képekre bontja szemét s gyönyörködik benne valami gép mint szörnypáncélos óriásbogár Ordítana de minden hang kevés A végzetes csápok kinyújtva már Közeledik mint metszethez a kés szemünkhöz a határtalan halál
MARSALL LÁSZLÓ
Parafrázisok Ámos
i.
Ki láttatál vélem kosár érett gyümölcsöt elszottyanót, népem aláhullta hogy eljött, húnyt szemem tükörében mutattatnod jelképben neked hamar úgy tetszett.
Mivel nincs bocsánat, hajgatás fohász mit ér?
jajjá változónak, dal szó csorog mint a vér, vőlegényük halálnak kettőt csak fordulónak viharban aba-posztó.
Kik szegényre törtök, vesztére — meghalljátok, mert gabonát őrtök, vékát hamisítjátok, élet árát fölvertek, csalásokkal hergeltek, silányíttok jószágot,
próféta könyvére
Bogáti Fazakas Miklós emlékére
s szegényt akik pénzen vásáltok, szűkölködőt, lelkéért félrészben adtok sarut egy öltőt, vétketek megtetézve nem lészen feledése színem előtt soha már.
Ne rengjen miatta, repedjen a szelíd föld talpának alatta,
kivel szegény csak pörölt ? magát torkig dagadja buzduló indulatja, gátja túlnanján buzgár.
És azon a napon Nap födözé fényeit, s szólok: csarnakolom, hogy besötétíttetik, kormos vitorlám vonom, bajos árnya homlokon csomor redőket majd von.
13
