SIMÁI MIHÁLY
Adod a földnek.
Elveszti rőt húsát a mag Le-lecsapnak a madarak Csípik-tépík a madarak a vérző testet
— mi marad?
Csák a lét-centrum csak a Mag így leszel egyre csupaszább védtelenebb — s még-konokabb elvadultabb — és szelídebb Terem mag-sorsod mag-hitet A feszülésnek repedésnek a megnyíló reménykedésnek immár legelszántabbja vagy
— csodákra-képes barna mag Miközben elszáll a madárhad már látod gyökered és szárad jövendő zöldláng-koronádat
— adod a földnek magadat
Csak a tárgyak
Csak a tárgyak nem hazátlanok csak a betonba-lőtt szögek
csak a helyükre-zökkentett traverzek csak az ajtók amiket bezártatok
a kasszák kulcsok nem hazátlanok
— de hol játsszanak a kőtömbök között?
fütyöl a szél
csavarognak a versek Balladás anyjuk Kőmíves Kelemenné lift-koporsóban zuhan föl-álá
Kiszállni nem tud kiáltani nem bír s nincs egy kéz amely megállítaná
5