STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 190
Statisztikai Hivatalát, ahol már a hetvenes években hétféle munkanélküliségi rátát számítottak a munka- nélküliség többoldalú bemutatására.
(Ism.: Nádas Magdolna)
SCHÜTZ, F.:
AZ OSZTRÁK IPAR EURÓPAI UNIÓ ELŐÍRÁSAINAK MEGFELELŐ KONJUNKTÚRAMUTATÓI (Neue Indizes im Sachgüterbereich – Konzepte und methodische Grundlagen.) – Staistische Nachrichten. 1997.
évi 10. sz. 866–878. old.
Az Európai Unió Bizottsága rendelettervezetet terjesztett be (KOM/97/313 sz.) a tagországok gazda- sági szervezeteire vonatkozó rövid távú statisztikai mutatók (a továbbiakban: konjunktúramutatók) har- monizálására. Az előkészületben levő rendelet értel- mében a tagországokat kötelezni fogják arra, hogy számítsák ki az ipar alábbi tartalmú, havi gyakoriságú konjunktúramutatóit és azokat bocsássák az EU Sta- tisztikai Hivatala (EUROSTAT) rendelkezésére.
A cikk részletes, képletekkel is értelmezett meg- határozást ad az egyes konjunktúramutatókra. Esze- rint az összes értékesítés havi indexét, továbbá ezen belül a belföldi és az exportértékesítés indexét, a gazdasági szervezetek harmadik fél számára értéke- sített és leszámlázott termékei, szolgáltatásai alapján számítják. Az árbevétel tartalmazza a fogyasztási adókat, de nem tartalmazza az általános forgalmi adót, és nem számít a vállalkozás saját bevételeibe az eladott áruk értéke. A 3 értékesítési index alapján figyelemmel kísérhető az értékesítés összes bevétel- ének alakulása, továbbá a belföldi és az exportérté- kesítés aktuális fejlődése. Az ipar (C, D és E nem- zetgazdasági ágak) értékesítésének indexeit az ága- zati osztályozás kétszámjegyű kódja szerint, azaz ágazatonként tagolják, és ezen túlmenően az 5 nagy rendeltetési kategória szerint csoportosítva is számí- tanak indexet, ezek:
– továbbfelhasználásra előállított javak (alapanyagok, előtermékek, alkatrészek stb.) termelése energiatermelés nélkül,
– energiatermelés, – beruházási javak termelése,
– nem tartós fogyasztási cikkek termelése, – tartós fogyasztási cikkek termelése.
Az összes beérkezett új megrendelés havi inde- xét, továbbá ezen belül a belföldi és az exportpiaco- kon elért megrendelések indexeit a gazdasági szer- vezetek tárgyhónapban elfogadott, visszaigazolt megrendeléseinek értéke alapján (az általános for- galmi adó értéke nélkül) számítják. Az új megrende- lések indexei előrejelzésre alkalmazhatók az összes,
illetve ezen belül a belföldi és az exportpiacokon mutatkozó kereslet alakulását illetően. Az EUROSTAT ilyen konjunktúramutatókat igényel a textilipar (17.), a ruházati ipar (18.), a papíripar (21.), a vegyipar (24.), továbbá a teljes kohászat és gépipar (27–35. ágazatok) új rendeléseinek havi ala- kulásáról.
Három munkaügyi mutató szerepel a rendelet- tervezetben, az ipar (C, D és E nemzetgazdasági ágak) kétszámjegyű kóddal jelölt ágazatai szerint, és ezen túlmenően az említett rendeltetési kategóriák szerint csoportosítva:
– a nem önálló foglalkoztatottak számának havi inde- xe, amely alapján figyelemmel kísérhető a foglalkoztatási helyzet és a termelékenység alakulása,
– a havi bruttó keresetek indexe, amelyet a bérek és egyéb munkajövedelmek bruttó értéke alapján számítanak (a bedolgozók béreit is beleértve).
A szerző utal arra, hogy a részletes módszertani előírások (Manual on Methodology of Short Term Indicators. EUROSTAT, 1996. június) szerint a fog- lalkoztatottak tárgyidőszaki száma tartalmazza a megfigyelt gazdasági szervezetek munkásainak, al- kalmazottainak, bedolgozóinak, szakmunkástanulói- nak, részmunkaidős foglalkoztatottjainak számát, to- vábbá azokat a személyeket is, akiket a tárgyhónap- ban a megfigyelt üzemben foglalkoztattak, más gaz- dasági szervezettől kölcsönözve. Ebből az is követ- kezik, hogy nem számítható be a foglalkoztatottak számába a gazdasági szervezet olyan munkavállaló- ja, akit a tárgyidőszakban kölcsönadtak, és más gaz- dasági szervezet üzemeiben foglalkoztattak.
A teljesített munkaórák számítása tartalmazza a munkások, alkalmazottak és szakmunkástanulók tárgyidőszakban elszámolt óráit, de a bedolgozók munkamennyiségét nem. Nem számítható be továb- bá a gazdasági szervezet olyan munkavállalójának teljesített munkaórája, akit a tárgyidőszakban köl- csönadtak, és akit más gazdasági szervezet üzemei- ben foglalkoztattak.
Az Európai Unió tagországai ipari konjunktú- ramutatóit egységesen 1995=100 bázison számítják és havonta átadják az EUROSTATNAK, mely ha- vonta kiadja a szezonálisan kiigazított rövid távú mutatókat, amelyek több tagország esetén eltérnek a nemzeti statisztikai kiadványokban közölt (ilyen ki- igazítást nem tartalmazó) konjunktúramutatóktól. Az osztrák statisztikai közlemények például csak 1999 elejétől fogják tartalmazni a szezonálisan kiigazított ipari konjunktúramutatókat.
A cikk felhívja a figyelmet arra, hogy az Euró- pai Unió PRODCOM-rendelete (3924/91 sz., 1991.
december 19.) értelmében a tagországok ipari adat- gyűjtését úgy kell kialakítani, hogy az ipar minden ágazatának termelése 90 százalékos mértékig képvi-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 191 selve legyen, illetve minden olyan gazdasági szerve-
zetre kiterjedjen az adatgyűjtés, amely (a nem önálló keresők száma szerint) legalább 20 főt foglalkoztat.
Az osztrák ipar egyes szakágazataiban a 20 fős lét- számkorlátnál kisebb leválasztási határra is szükség van, hogy az előírt reprezentációs szintet elérjék. Az osztrák havi iparstatisztika minden olyan gazdasági szervezetre kiterjed, amely a tárgyévet megelőző év meghatározott napján legalább 20 főt (meghatározott szakágazatokban ennél kisebb leválasztási határ sze- rinti létszámot) foglalkoztatott.
Csak országos konjunktúramutatókat számíta- nak, ezek a havi indexek nem állnak rendelkezésre az osztrák tartományok szerint. Az ipari konjunktú- ramutatókat az ágazati rendszer összevontabb (be- tűkkel jelölt) szintjeire, továbbá az említett rendelte- tés szerinti csoportokra is meghatározzák. Fontos el- térés a termelési indexek és az itt bemutatott kon- junktúramutatók között, hogy az előbbit az üzem ál- tal előállított termékek és szolgáltatások szerint, az utóbbit (vagyis az árbevétel, az elfogadott új rende- lések, valamint a munkaügyi mutatók havi indexeit) szervezeti elhatárolásban számítják. A „beruházási javak termelése” például a termelési index értelme- zése során az ebbe a fogalomkörbe sorolt termékekre vonatkozik, a konjunktúramutatók esetében viszont olyan gazdasági szervezetek indexeire, amelyek alaptevékenysége (túlnyomó jelleggel) a megneve- zett rendeltetési kategóriához kapcsolódik, de nem zárható ki, hogy többféle más rendeltetésű, de kisebb arányú egyéb tevékenység is előfordult a tárgyidő- szak kibocsátásában.
Az 1995=100 bázis adatait az 1995-re vonatko- zó árbevételi értékadok havi átlaga alapján határoz- ták meg, a munkaügyi adatok bázisaként pedig az egyes ipari ágazatok 1995. december 31-i megfigye- lési időpontra vonatkozó létszám, munkaóra és kere- seti, árbevételi adatait vették figyelembe. Az évközi adatok szükséges becsléseit alágazati tagolásban, az- az az osztrák tevékenységi osztályozás (ÖNACE) háromszámjegyű szintjén végezték, felhasználva az utolsó alkalommal 1995. tárgyévre elvégzett hagyo- mányos szerkezetű évközi iparstatisztikák eredmé- nyeit. A cikk rámutat arra a módszertani döntésre, hogy a tevékenységi osztályozás összevontabb szint- jeinek indexeit nem az ipar 1995. évi éves struktúra- felmérésére alapozták, mert ennek végleges eredmé- nyei csak késői időpontban álltak rendelkezésre, to- vábbá mert a havi konjunktúramutatók reprezentáci- ós viszonyait nem megfelelően érvényesítenék a más körre vonatkozó adatok.
A cikk táblázatosan bemutatja az előbbiek sze- rint meghatározott 1996. I-XII. havi konjunktúramu- tatók előzetes adatait négyféle aggregálási szint sze- rint tagoltan.
Az agregálási szintek:
– az osztrák ipar alágazataira (a tevékenységi osztá- lyozás kétszámjegyű szintjén)
– az osztrák ipar ágazataira (a tevékenységi osztályo- zás két betűvel jelölt szintjén)
– a három kiemelt nemzetgazdasági ágra: a bányászat- ra (C), a feldolgozóiparra (D), valamint az energia- és vízel- látásra (E),
– a termelés rendeltetés szerint csoportosított 5 kategó- riájára.
Az osztrák iparban 1996. januárban foglalkozta- tottak számának indexe az 1995. évi bázishónaphoz viszonyítva 95,8, az 1996. decemberi index csak 94,7, ugyanakkor az osztrák ipar összes értékesíté- sének indexe 91,1-ről 108,6-re, ezen belül az export- értékesítésé mérsékeltebben (93,3-ről 102,5-re), a belföldi értékesítésé dinamikusabban (89,6-ről 112,8-re) növekedett.
Az osztrák iparban foglalkoztatottak bruttó ke- resetének 1996. januári indexe (90,3) novemberig (135,9) dinamikusan nőtt, majd az 1996. decemberi keresetek csak 4,3 százalékkal haladták meg az 1995. évi bázisadatot.
Jól követhetők az osztrák iparban 1996-ban tel- jesített munkaórák indexei alapján a szezonhatások, ezen belül a szabadságolás:
– a januári munkamennyiséghez képest (100,9) a kö- vetkező 3 hónapban mérsékelt növekedés (102,4, 104,6 és 103,8) következett,
– május és augusztus között a 99,4-ről 89,0-re esett a teljesített munkaórák indexe,
– szeptemberben határozott élénkülés (103,0), majd októberben fellendülés (111,3) következett,
– a novemberi (104,2) és a decemberi (90,7) munka- mennyiség ismét az osztrák ipar csökkenő kapacitáskihasz- nálásra utal.
Még személeletesebben mutatkoznak meg az évközi konjunktúraingadozást okozó véletlen és sze- zonhatások a feldolgozóiparban termelt javak ren- deltetése szerint csoportosított indexek, illetve az egyes ipari alágazatok indexeinek alakulásában.
Az új megrendelésekre is az indexek erőteljes szóródása jellemző:
– az osztrák feldolgozóipar belföldi megrendelései 1996 hónapjaiban az 1995. év átlagos havi értékének 88,5–
139,5 százaléka között alakult (augusztusban, illetve szep- temberben),
– az exportmegrendelések havi indexeinek szóródási tartománya 81,5–120,2 (augusztus, illetve január),
– az összes új megrendelés havi indexe (az 1996 janu- ári maximumtól és az augusztusi minimumtól eltekintve) szűk sávban ingadozott, az osztrák feldolgozóipar megfi- gyelt egészére: februártól júliusig 99,2, 105,3, 98,1, 95,9, 97,5, 97,2, majd szeptembertől az év végéig 116,2, 106,9, 103,4 és 109,5 volt.
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
