Texler, J.: Az oktatás szerepe a gazdaságban

(1)

214 STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÖ

rarchikus klaszter-eljárással képzett négy cso—

port teljesitménymutatói már összhangban áll- nak a koncentráció növekvő mértékével. A legnagyobb vállalatok csoportjában azonban mind az élő munka termelékenységét, mind az állóeszköz-kihasználást kifejező mutatók alacsonyabb szintet jeleznek. mint a kevésbé koncentrált vállalatok csoportjaiban. Ez ar—

ra hivja fel a figyelmet. hogy az ide tartozó vállalatok nagysága feltehetően meghaladja ak műszakilag optimálisnak tekinthető mérete-

et.

Az ismertetett eljárást a szerző az ágazati.

a területi, illetve az egész iparra vonatkozó vizsgálatoknál egyaránt alkalmazhatónak tart—

ja. Előnyeként említi, hogy információszükség- lete nem haladja meg a hagyományos vizs- gálati eljárásokét, maga a számítás pedig—

elektronikus számítógép segitségével - köny- nyen végrehajtható.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

TEXLER, I.:

AZ OKTATÁS SZEREPE A GAZDASÁGBAN

(Vzdeláni a jeho ulova v ekonomice.) — Politic—

ka Ekonomía. 1979. 5. sz. 433—445. p.

A műveltségi szinvonal gyors emelkedése olyan jelensége századunk második felének, amely nem csupán a világ kulturális színvo- nalának emelkedésében jut kifejezésre, hanem a gazdasági fejlődést is döntő mérték- ben befolyásolja.

A műveltségi szinvonal emelkedése az ok- tatás fejlődésének az eredménye, ami a beiratkozott tanulók, az oktatók, az iskolaépr letek és a berendezések számbeli növekedé- sét vonja maga után. Ez viszont világszerte az oktatási költségek nagyarányú emelkedé-

sét eredményezi.

A fejlődő országokban, ahol még mintegy 800 millió az analfabéták száma. elsősorban az alapfokú iskolarendszer gyors fejlesztése a cél. Ezek az országok azonban, elsősorban

a demográfiai tendenciák miatt, még az

alapfokú iskoláztatás kérdéseit sem képesek megoldani. A fejlett ipari országokban ugyan—

akkor a középfokú, a szakmai és a felsőfokú oktatás fejlesztése van napirenden, mivel ezeknek az országoknak a gazdasága állan- dóan növekvő számú szakembert igényel.

Ezekben az országokban az oktatási színvo- nal általános emelkedését a kötelező okta—

tási idő állandó hosszabbodása mutatja. ami a század végére sok országban eléri a 12 esz—

tendőt. Az oktatás további fejlődése ezekben az országokban a dolgozók iskolájának ke- retében fog történni. A gyors tudományos-—

műszaki haladás sok helyen a foglalkoztatás egész időtartama alatt szükségessé teszi az

oktatás folytatását.

A fejlődésről számszerűleg az UNESCO 1976. évi adatai tanúskodnak. Ebben az év—

ben a világ összes iskoiáiban 543 millió ta—

nuló volt beiratkozva, ebből 237 millió a fej—

lett országok, 306 millió pedig a fejlődő or- szágok iskoláiban.

Az oktatás fejlődése a század harmadik ne- gyedében Csehszlovákiában is igen gyors üte- mű volt. A közép— és felsőfokú iskolák tanu—

lóinak száma az 1955. évi 369000-ről 1975- ben 568 OOO-re emelkedett. Ugyanezen idő alatt a főiskolai végzettségű személyek szá—

ma megnégyszereződött. A következő évek- ben még további gyors ütemű fejlődés vár-r ható. s a század végén a főiskolai végzett- ségűek aránya a fiatalabb korosztályokban elérheti a 20 százalékot.

Az utóbbi években (: tudományos—műszaki forradalom mellett az oktatás forradalmóról is szoktak beszélni, és mind nagyobb érdek- lődés nyilvánul meg az oktatás kérdései iránt. Már az ötvenes évek végén több olyan:

tanulmány jelent meg, amelyek a műveltség és a gazdaság közötti kapcsolatokat igyekeztek tisztázni. Ezek a vizsgálatok gyakran ma- tematikai modelleket is felhasználtak a kér—

dések elemzésére. A vizsgálatok végső soron- azt igyekeztek bizonyítani, hogy a műveltség és a gazdasági növekedés között ok és oka—

zati összefüggés van.

A vizsgálatok azt mutatták, hogy egyes té—

nyezők a számítások keretében könnyen szám- szerűsíthetők — a termelési eszközök és a munkaerő —, de mint ,,rezíduum" mindia megmaradt a tényezők egy csoportja, amelyben a műveltség is szerepelt. Ezekkel az ún.

,,intenziv" tényezőkkel a szakirodalom sokat foglalkozott, de szerepük tisztázása még sok kérdés alapos vizsgálatát teszi szükségessé.

A polgári közgazdák a képzettségnek a termelés eredményeihez való hozzájárulása vizsgálatánál a bérrendszerből indultak ki. Azt a feltevést fogadták el. hogy -— szabad bér—

alakuiás esetén — a munkabérarányok össz- hangban vannak a munkaerő teljesítményé—

vel. Ez az összefüggés azonban — a tapasz- talatok szerint -— a gyakorlatban nem mindig érvényesül. Akkor vált ez különösen nyilván- valóvá, amikor a munkanélküliség jelentős méreteket öltött. és ez is befolyásolta a man- kabérek alakulását.

A képzettség és a gazdasági növekedés kö- zötti szoros összefüggéseket többek között G.

Myrdal bírálta. Véleménye szerint a munka- erőbe történő beruházások csak akkor érvé- nyesülhetnek. ha az intézmények megfelelő reformjára kerül sor, ami elsősorban politikai döntéseket tesz szükségessé. Az emberinbe—

ruházások kérdéseit legelőször T; W. Schulz vizsgálta. és ahhoz a megállapításhoz jutott hogy a gazdasági növekedés a munkabér- szerkezet kiegyenlítődése felé vezet. Érdekes még !. K. Galbraith véleménye, aki szerint a

(2)

STATISZTIKA! IRODALMI FlGYELÖ

215

gazdasági fejlődés folyamán a vezetés ha- talma a szakemberek legképzettebb rétegé—

nek a kezébe csúszik át, akik átveszik a föld- tulajdonosok és a tőkések szerepét. Ezt az el—

méletet is megcáfolta azonban a gyakorlat, amikor a fejlett ipari országokban a legkép—

zettebb szakemberek nagy száma vált mun-

kanélkülivé.

A képzettségre vonatkozó vélemények a történeti fejlődés során lényegesen módosul- tak. Az iskoláztatás fejlődése általában az ,,elitizmus" erősödését eredményezte. A szo- cialista országokban azonban ez a felfogás háttérbe szorult. mivel az iskoláztatás fel- építését demokratikus szellem jellemzi. Meg kell azonban állapítani, hogy a képzettség—

nek a gazdasági növekedésre gyakorolt ha- tását ma általában már nem ítélik meg olyan pozitívan. mint egy-két évtizeddel ezelőtt.

A legutolsó években mint új gazdasági kér—

dés az oktatás gazdaságtana az érdeklődés előterébe került. Ennek keretében a kérdések két csoportját szokták vizsgálni. Mint intern probléma az oktatás rendelkezésére álló esz—

közök kihasználásának a kérdése merült fel.

Extern kérdést képeznek viszont azok a kap- csolatok, amelyek az oktatás és a gazdasági tevékenységek egyes ágai között fennállnak.

Az extern kérdések vizsgálatánál rendszerint a társadalmi gazdálkodásnak az oktatással szembeni gyakorlati követelményei kerülnek előtérbe, az elvi kérdések a háttérben ma-

radnak.

Az oktatási tevékenység eredményeit a gya—

korlati vizsgálatoknál számos részmutatóval szokták kifejezni. llyen mutatók a beiratkozott tanulók száma, a végzett tanulók száma, a tanulási idő hossza. a beruházások költségei.

Ezek a mutatók azonban nem adnak átfogó képet az oktatási tevékenységről, nem mutat- ják például azt, hogy milyen nagy az oktató apparátus potenciálja. Erre azonban ma még csak közvetett mutatók alapján lehet kö—

vetkeztetni, például a népesség képzettségi szinvonala alapján. Az olyan fejlett ipari or- szág. amelyben a népesség 15 százaléka kö- zépiskolai. 5 százaléka pedig felsőfokú vég—

zettséggel rendelkezik, nyilván nagyobb okta- tási potenciállal rendelkezik, mint az olyan fejlődő ország, ahol ezek az arányszámok 1—

2 százalékot tesznek ki.

A népességnek a gazdasági növekedésben betöltött szerepe lánossy Ferenc elméletében rajzolódik ki a legerősebben. Felfogása szerint egy ország gazdasági potenciálját hosz- szú távon elsősorban a rendelkezésre álló munkaerő volumene határozza meg. A meg- felelő szakképzettséggel rendelkező munka- erő—állomány utánpótlása sokkal több időt igénylő feladat, mint az anyagi termelési esz-

közök állományának növelése.

A képzettségi potenciál vizsgálatánál komp—

iex mutató alkalmazására is szükség van,

mert csak ez nyújthat képet egy ország álta- lános helyzetéről, és ez teszi lehetővé az or- szágok közötti összehasonlítást. Egy íiyen át—

fogó mutató megszerkesztésénél azt kell vizs- gálni, hogy mi tekinthető az iskoláztatás ter—

mékének. A közvetlen cél gyakran -— sajnos

— csupán bizonyos osztályok elvégzése, illetve az ezeknek elvégzését igazoló bizonyit- vány vagy diploma megszerzése. Azt a kér- dést, hogy a diploma milyen gyakorlati munka végzésére képesít, sokszor nem is vizsgál- ják.

Ennek a felfogásnak a nyilvánvaló helyte- lensége oda vezetett, hogy az iskoláztatás ilyen módon kifejezett eredményével igyekez—

tek mególlapitani, hogy a végzett növendék később milyen munka végzésére képes. Az ilyen módszer alkalmazása már csak azért sem helyes. mert a munkavégzés képessége ma már nehezen kapcsolható az iskolai kép- zéshez, mivel attól időben is távol esik. Az ilyen gyakorlati vizsgálatok ugyanekkor nehezen is hajthatók végre, mert ilyenkor kü- lön célvizsgálatokra van szükség, igy az eredmények csak képviseleti értékűnek tekint-

hetők.

A továbbfejlődés szempontjából az iskolai képzés olyan továbbfejlesztése szükséges, a—

melynél szoros az iskola és a munkahely kö- zötti kapcsolat. Ez azért is szükségszerű, mert az állandóan gyorsuló műszaki haladással teremtett helyzetben a képzés időszakát nem lehet az élet egy bizonyos, rövid szakaszára korlátozni, hanem az úgyszólván az egész munkaképes korra kiterjed, a képzés időszaka és a munkavégzés ideje szinte egybeesik.

Új fejlődési eredmény az is, hogy az egyes dolgozók képzettsége között szoros kapcsolat alakul ki. Az egyén szakképzettsége csak ok- kor érvényesülhet, ha megfelelően képzett emberek kollektívájába kerül, és azokkal együtt munkamegosztás keretében vesz részt a munkában. Ez azt is jelenti, hogy az egyén csak akkor tudja felhasználni a képzettségét, ha alkalmazkodik a környezete által támasz—

tott munkakereslethez,

Az új helyzetben tehát az iskola által adott képzettség, a munka közbeni továbbképzés és a munkatapasztalatok egybeolvadnak, ezért a szaktudás kumulálódásáról van szó. llyen vonatkozásban nagy a veszélye a munka- nélküliségnek, amikor a dolgozó kiesik a munkafolyamatból, így nem vesz részt az ott folyó továbbképzésben, és elmarad az idő- szerű képzettségi színvonal megszerzésében.

Felmerül az a kérdés is, hogy miként lehet kifejezni egy ország, egy gazdaság együttes képzettségi potenciálját. Itt azt kell szem előtt tartani. hogy ez a potenciál olyan készlet.

amely új munkaerők bekapcsolásával és a régi munkaerők képzettségi színvonalának az emelkedésével állandóan növekszik. Ugyan- akkor az elhalálozások és a munkaképes kor-

(3)

216 STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÓ

ból való kikerülés csökkenti a gazdaság kép- zettségi potenciálját.

A gyors tudományos—műszaki haladás kor—

szakában számolni kell az ismeretek elavulá—

sával is, ami végeredményben a képzettségi potenciál csökkenését jelenti. Az ismeretek—

nek ezt az .,erkölcsí kopását" az'iskola utáni továbbképzés bizonyos mértékben természe-

tesen csökkenti.

Az egyes országok képzettségi színvonala között jelentős eltérések vannak. Ennek sok oka lehet, de nem kétséges, hogy az okok kö—

zött fontos szerepet játszik az ország nagysá—

ga, lakosainak száma is. A nagy országban nagyobb anyagi erőforrások állnak rendelke- zésre a lakosság képzettségének korszerű szín- vonalra való emelésére és annak állandó to-

vábbfejlesztésére.

Mint érdekes probléma merül fel a szak- képzettség mennyiségi egységekkel való mé- rése. Ilyenkor elsősorban az iskolarendszerből kell kiindulni. amelynek keretében a képzési idővel mérik a szakképzettség volumenének növekedését. A képzettség színvonalát az el- végzett iskolai osztályok, vagyis a befejezett iskolaévek mutatják. A különböző színvonalú képzettségi szinteket az ország egész képzett- ségi potenciáljának kiszámításánál megfelelő koefficiensek segítségével lehet közös neve- zőre hozni. az összegezés lehetővé tétele cél- jából.

Egy ország képzettségi színvonala az ország társadalmi fejlettségének is kétségkívül fontos

mutatója. Ebben az esetben azt állapítják meg. hogy az országban mennyi időt fordítot—

tak a képzettségi színvonal kialakítására. Mi—

vel pedig az idő végső soron a'ráforditott költségek meghatározója is, már csak egy lé- pésre van szükség, hogy a képzettségi poten—

ciál nagysága pénzértékben kifejezhető le—

gyen.

Egy ország előrelátó művelődési politikája—*

a képzettségi potenciál állandó növekedését eredményezi. A művelődési politika hibái azonban a potenciál csökkenését okozhatják.

Sor kerülhet a képzettségi potenciállal való pazarlásra is, amikor a munkaerőket nem a képzettségüknek megfelelő munkakörben fog- lalkoztatják. Pazarlást jelent a tőkés orszá-v gokban a munkanélküliség is, mivel ilyenkor képzett munkaerők maradnak kihasználatla—

nul. Mint sajátos probléma merül fel a maga- san kvalifikólt személyek modern migrációja.,.

a ,.művelt emberfők idegenbe való csábítása".

A képzettségi színvonal helyesen megálla- pított komplex mutatója tehát igen hasznos segédeszköz lehetne egy ország képzettségi potenciáljának mint a termelés egyik fontos tényezőjének a mérésénél. Ugyanekkor segít—

séget nyújthatna az egyes országok szellemi tőkéjének az összehasonlításánál is. Nem két- séges tehát, hogyaz e téren még megoldásra váró kérdésekkel való foglalkozás hasznos tu—

dományos feladat.

(ism.: Hajpól Gyula)

DEMOGRÁFlA

AMIKOR FRANCIAORSZÁG ELUREGSZlK

(Guand la France viellit. . .) — Futuribles. 1979.

21. sz. 3—14. p.

1977-ben megalakult Franciaországban az Association des ages nevű társaság, amely céljául tűzte ki a nemzedékek társadalmon belül betöltött helyének és általában a nem- zedéki, korosztályi problémáknak a tanulmá—

nyozását. A Társaság érdeklődését felkeltette egy jelentés, amelyet E. Sullerot készített 1977- ben a francia Gazdasági *és Társadalmi Ta—

nács megbízásából ,,Franciaország demográ- fiai helyzete és ennek gazdasági és társadal- mi vonatkozásai: mérleg és perspektívák"

cimmel. Nemcsak Franciaország felelős veze- tőit, hanem az egész közvéleményt is élénken "

foglalkoztatja a népesedés, a termékenység kedvezőtlen alakulása az utóbbi években és a francia népesség várható rohamos elörege- désének gondja. Ezért is tette közzé a Társa- ság Sullerot elemzését a francia jövőkutatás egyik fórumának. a Futuribles-nek hasábjain.

Sullerot jelentése — a Francia Demográfiai Intézet (lNED) adatait idézve —— figyelmeztet a

veszélyre, hogy a nemzet léte, jövője forog kockán, ha a bruttó reprodukciós együttható továbbra is gyors ütemben csökken. (1964—

ben 1.42, 1968—ban 1.24, 1975—ben 093. 1976- ban 0.89 volt.)

A jelentés bemutatja Franciaország általá- nos demográfiai helyzetét, összehasonlítva néhány más európai ország adataival, a je- lenlegi és a jövendő népesség struktúráját meghatározó két fő változó. a halandóság és a termékenység alakulásával illusztrálva. A haladóság elleni küzdelmet három fronton kell egyszerre folytatni:

—csökkentenl kell a társadalmi egyenlőtlenséget a genetikai és biológiai eredetű halálozások és

—az egyének életkörülményeiben mutatkozó egyen—

lőtlenségek okozta halálozások esetében.

-—ki kell küszöbölni. vagy lehetőleg minimálisra tell csökkenteni a modern élet okozta károsodása--

at.

A csecsemőhalandóság alakulását kedve—

zőnek tartja a jelentés: az utóbbi tíz évben állandóan jó ütemben csökkent, úgyhogy Franciaország e tekintetben a világzleghala-r dóbb országai közé került. Az ezer élveszüa