STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ 327
Az ágazatoknak a külkereskedelemhez való hozzájárulása, illetve a technológiai színvo- nalak ezen keresztül való értékelése képezi a tanulmány második részének tárgyát. A szerzők mindenekelőtt utalnak azokra a prob- lémákra, amelyek az ilyen elemzéseket a sta- tisztikai adatbázis oldaláról nehezítik (a ter—
melési és exportadatok hiányzó konzisztenci- ája, az iparstatisztikában és az ágazati kap- csolati mérlegben alkalmazott aggregáció el- térései stb.). Ezt követően az ágazatokat az export. az import és a termelés 1971. évi ará- nyai szerint értékelik és csoportosítják. A fon—
tosabb százalékos adatokat ágazati bontás- ban import/termelés, export/termelés és ex- port—import/termelés szerint mutatják be.
Az ágazatok csoportosítása a harmadik mutatószám szerint történt. A rangsor élén a ruházati iparok és cipőipar állnak, amelyek tiszta exportja eléri termelésük egyharmadát.
A rangsor végén négy olyan ágazat (fa- és bútoripar, papíripar, élelmiszeripar és kohá- szat) szerepel, amelyeknek export—import egyenlege negatív.
Végső soron a szerzők véleménye szerint az ipar legfontosabb ágainak kétségtelenül a gépipar és a vegyipar tekinthetők. A két ága- zat együttesen az ipari termelés több mint 40 és a külkereskedelmi forgalom több mint 30 százalékát teszi ki, Mind a vegyipar, mind a gépipar külkereskedelmi egyenlege alacsony
pozitiv értéket mutat.
Szerzők felhívják a figyelmet arra. hogy jé- lentős exportkapacitás mellett a hazai piacon számottevő mennyiségű külföldi terméknek kell helyet biztosítani. Ezzel szemben vannak olyan ágazatok, amelyeknek részesedése cse- kély ugyan az ipari termelésben, exportjuk egyenlege azonban igen pozitív. Ezek az ága- zatok pedig lényegében a hagyományos tech- nológiai szintet képviselik. lde sorolhatók el- sősorban a textilipari és ruházati ipari ter—
mékek, amelyek együttesen az export 11,6 százalékát szolgáltatják. Hasonló jellegzetes példája ezen ágazatoknak a közlekedési esz- közök gyártása. amely az ipari termelés 7.7 százaléka mellett az exportban 12,8 százalék- kal részesedik.
Ezeket az eredményeket azonban hiba len- ne egy iparpolitikai koncepció kidolgozása esetében túlzott hangsúllyal kezelni. Nyilván—
való, hogy a fentiek ellenére sem képezheti például a textilipar a jövőbeni fejlesztés egyik súlypontját. Az ágazat ugyanis a nem- zetközi kereskedelemben egyre csökkenő súlyt képvisel. Más területek viszont csak most kez- dik növelni részvételüket a nemzetközi mun- kamegosztásban, E haladó technológiát kép- viselő ágazatok (mint például a gyógyszer- ipar, a távközlési eszközök gyártása stb.) az előbbieknél nagyobb figyelmet érdemelnek.
(Ism.: Botos Balázs)
KARLJUK. i.:
Az AGRÁR—lPARI KOMPLEXUMOK LÉTREHOZÁSA ÉS TERVEZESE A SZOVJETUNIÓBAN
(Formirovanie ! planirovanle agrarno-promüslenno- go kompleksza.) —- Voproszü Ekonomíkr'. 1978. 4. sz.
40—49. p.
A mezőgazdasági termelés iparosodásával mind elmélyültebbé válnak a mezőgazdaság és más népgazdasági ágak (épitő—, vegyi, ta- karmánygyártó és mikrobiológiai ipar) terme- lési—gazdasági kapcsolatai. A ráfordítások- ban az ipari anyagok növekvő szerepe a munkatermelékenység emelkedését. a termék- egységre jutó munkabér csökkenését ered- ményezte. 1961—1965 között a kolhozokban egy mázsa kalászos gabona termelésére 5.3 munkaórát. 1971-1975 között már csak 1.8 munkaórát forditottak átlagosan. A két ötéves időszak között más, nagy területen termelt növényeknél (burgonya, zöldség, napraforgó, cukorrépa) is több mint 50 százalékkal csök-
kent a munkaráforditás.
A mezőgazdasági termékek ipari feldolgo- zása, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolata is egyre bővül. A korszerűbbé váló táplálkozás és a háztartási munkák elvégzé—
sére jutó idő csökkenése követelte meg, hogy a fogyasztók asztalára szánt élelmiszerek mind nagyobb hányada feldolgozva, konyha- készen vagy más háztartási munkát könnyítő és meggyorsító módon kerüljön forgalomba.
Az élelmiszertermékek újratermelési folya- mata igen bonyolult, és a népgazdaság szá- mos ágazatát öleli fel, így a mezőgazdaság és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparágak számára termelési eszközöket gyártó ágazatokat, a mezőgazdasági termelés ága- zatait, o felvásárlással, szállítással, raktáro- zással. feldolgozással, kereskedelemmel fog- lalkozó ágazatokat, a tudományos kutató— és tervezőintézeteket, valamint a szakemberkép- zés hálózatát. Alakultak azonban már olyan agrár—ipari egyesülések, amelyek a felsorolt ágazatok tevékenységét egy—egy termékre vagy termékcsoportra vonatkozóan egy szer—
vezeti egységen belül oldják meg. tehát a mezőgazdasági termék megtermelésén kivül .az ipari feldolgozást, gépgyártást és —javítást.
raktározást, szállítást és a fogyasztóhoz jut—
tatást is elvégzik.
A szerző azt javasolja, hogy az agrár—ipari komplexumokat ne specializált övezetek sze- rint, hanem a közigazgatási határokat figye—
lembe véve hozzák létre. Ezt indokolja a köz—
igazgatási egységek bizonyos elkülönültsége, a területi tervezés és a gazdaságirányitás te- rületi elve. Megemlíti. hogy a közgazdászok körében megoszlanak a vélemények a területi és az ágazati elv tekintetében.
Jelenleg a legfontosabb népgazdasági cé- lok a mezőgazdasági termelés fejlődésének meggyorsítása. a koncentráció, a specializá- ció. a mezőgazdaság és az élelmiszeripar in-
328 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
tegrációja. Ezek megvalósításához azonban a kolhozok és a szovhozok nem rendelkeznek elég géppel, műtrágyával. keveréktakarmány—
nyal, és nem megfelelően alakult a szállítás.
az úthálózat. a tárolók kapacitásának fejlesz- tése, valamint néhány, mezőgazdasági nyers- anyagot feldolgozó élelmiszeripari ágazat, ezenkívül az egyes ágazatokban nem érvé—
nyesült eléggé az anyagi érdekeltség. A me- zőgazdasági gépgyártás. különösen az állat- tenyésztési és takarmánygyártó gépek fejlő- dése sem tartott lépést a követelményekkel.
s (: betakarítási munkák gépesítése és auto- matizálása is vontatottan haladt. A kolhozok és szovhozok összes ráfordításából 1976—
1977-ben a gépi munkák költsége 18—20 szá- zalékot tett ki, az iparban ez az arány 60 százalék volt. 1966 és 1970 között a mezőgaz- daságban dolgozók száma 1.8 millió fővel csökkent, 1971—től 1975-ig már csak 0.67 mil-
lió fővel, 1976—1977-ben pedig az előző évek szintjén maradt.
A gabona—, burgonya—, zöldség- és gyü—
mölcsraktárak építése és felszerelése a mező- gazdaságban és élelmiszeriparban nem elég- gé összehangoltan folyik. ami csökkenti a be-
ruházások hatékonyságát.
A szerző ezután a népgazdasági ágak egymásrautaltságát a következőképpen vilá- gítja meg. A mezőgazdaságot kiszolgáló ipar—
ágak fejlesztése szabja meg a mezőgazda- ság anyagi—műszaki bázisának fejlesztését, a mezőgazdasági termékek mennyisége és mi- nősége határozza meg az élelmiszeripar fej—
lesztését, a lakosság ellátását, a szükséges importot és a lehetséges exportot. A komp- lex fejlesztési tervek készítésében az illetékes minisztériumoknak és hatóságoknak együtt kell működniök és a beruházásokat abban a népgazdasági ágban kell végrehajtani, ame- lyikben megtérülésük a leggyorsabb. Például számításokat kell végezni, hogy a szállítási—
tárolási tevékenység a mezőgazdasági vagy az élelmiszeripari vállalatoknál hatékonyabb-e.
A terveknek számolniok kell a mezőgazda- sági termelés további koncentrációjával és specializációjával, az ipari létesítményeknek pedig alkalmazkodniuk kell a nyersanyagter- melés földrajzi elhelyezkedéséhez.
A népgazdasági agrár—ipari komplexum tervezésének és az általa végzett tevékenység megítélésének legfontosabb mutatói a követ- kezők: a termelés mennyisége és minősége termékfajtánként. a beruházások értéke, a felvásárló-hálózatba átadott termékek meny- nyisége és minősége, a hatékonyság és az infrastruktúra fejlesztése. Az egész agrár—ipa- ri komplexumot és dolgozóit is érdekeltté és felelőssé kell tenni a munka eredményét. s a végtermék termelését illetően. Ehhez az árok—
nak a szükségletnek megfelelő mezőgazda- sági termékösszetételre, jobb minőségű ter- mékek átadására kell irányulniok. A jelenlegi
felvásárlási árakat —— a minőségtől függően indokolt lenne nagyobb mértékben differen- ciálni.
A termelési kötelezettségeket nem teljesítő, a szerződéseket megszegő agrár—ipari válla—
lat dolgozóit és vezetőit anyagilag felelős- ségre kell vonni.
Az eddiginél nagyobb termelési és értéke- sítési fegyelem azonban elsősorban a terme- lést irányító hatóságok szervezettebb. össze- hangoltabb munkáján, továbbá egységes gazdasági, tudományos—műszaki politika ki- dolgozásán alapszik. Olyan'politikán. amely biztosítja az agrár—ipari komplexumok fej- lesztésének anyagi—műszaki hátterét, és egy- idejűleg termelési szerkezetük és hatékony- ságuk javítását is előmozdítja.
(Ism.: Szabóné Medgyesi Éva)
MOORE. J. H.:
SZERKEZETVÁLTOZASOK MER ÉSE A KIBOCSÁTÁSBAN
(A measure of structure! change in output.) - The Review of Income and Wealth. 1978. 1. sz. 105—
118. p.
A termelés és a kibocsátás változásának mérése a Laspeyres- és Paasche-indexek al- kalmazásával történik, amelyek a beszámo- lási időszak kibocsátásának termékösszetéte—
lét azonosnak tételezik fel a bázisidőszak ki—
bocsátásának termékösszetételével. Figye- lembe kell azonban venni, hogy az egyes ter- mékek kibocsátása egy adott időszak kibo- csátásában nem azonos arányban változik.
hanem a bázisidőszak hasonló adatának ösz—
szetételétől eltérő mértékben. Ezért a kibo—
csátás alakulásának ismerete mellett szüksé- ges a kibocsátási szerkezet változásának is- merete is egy olyan mérőszám segitségével, amelynek kialakítása azonos elméleti alapú a növekedés kifejezésére alkalmazott mérő—
szómokéval.
A struktúra változásának mérésére már ko—
rábban is többféle módot javasoltak; így töb- bek között a kibocsátás elemei súlyozott (il- letve más javaslat szerint súlyozatlan) növe- kedési ütemének viszonyításót az egész ki- bocsátás növekedési üteméhez. A szerkezet- változást egyesek a kibocsátási vektor koor- dinátái változásának elméleti alapján az egyes iparcsoportok vagy gazdasági ágaza- tok oggregált kibocsátási értékeinek része- sedésével fejezték ki. Ezeken kívül az eddig említetteknél egyszerűbb közelítési módot is javasoltak, nevezetesen egy rangsor felállítá—
sát a kibocsátási elemek értékének nagysága szerint, és a struktúraváltozás mérését rang—
sor—korrelációs koefficiens inverzével.
A szerkezetváltozás mérésére a cikk szer—
zője az eddigiekben vázoltaktól eltérő módot
