Balassa, B. – Bauwens, L.: Az ágazatok közötti és az ágazatokon belüli specializáció a feldolgozóiparban

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

KULFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM*

GAZDASÁGSTATISZTIKA

BALASSA. B. — BAUWENS. L.:

AZ ÁGAZATOK KÖZÖTT . ÉS AZ ÁGAZATOKON BELULI SPECIALIZACIÓ

A FELDOLGOZÓIPARBAN (Inter-industry and

in manufactured goods.) -- Archív. 1988. 1. sz. 1—13. p.

intro-industry specialization Weltwirtschaitlíches

Az ismert szerzőpáros az elmúlt években széles körű modellszámítások keretében ta- nulmányozta azokat a tényezőket, amelyek a nemzetközi munkamegosztást és kereskedel—

met alakítják. A vizsgálat során megkülön- böztették azt az együttműködést, amelyben az egymással kereskedő két ország különbö—

ző ágazatokból származó termékeket cserélt el (ún. ágazatok közti specializáció), illetve amelyben a két ország exporttermékei azo—

nos ágazatok gyártmányai (ágazaton belüli specializáció). Jelen cikk a kétirányú kuta—

tást foglalja össze, azaz az országok közti kereskedelem magyarázó tényezőit elemzi.

A vizsgálatokat ,.keresztmetszeti" regresz-

szió-számítások alapozták meg. E kalkulá- ciók a nemzetközi munkamegosztás szinvo—

nolát az országok exportjának szinvonalá- val mérték; az ágazaton belüli specializá- ciót az ágazatok kölcsönös szállításainak nagyságával, az ágazatok közti specializá—

ciót a nettó (az import levonásával kapott) exporttal számszerűsítették. A modellek meg- különböztették az iparilag fejlett és a fej- lődő országok országcsoporton belüli for- galmát, illetve a fejlett és a fejlődő orszá- gok közötti kereskedelmet. A vizsgált fejlett országok: Svájc. Egyesült Államok, Svéd—

ország. Dánia, Német Szövetségi Köztársa- ság, Ausztrália, Kanada, Norvégia, Francia- ország, Belgium, Hollandia, Japán, Finnor- szág, Ausztria, Anglia, Izrael, Olaszország, Irország. A fejlődök: Spanyolország, Szinga—

púr, Görögország, Argentina, Hong Kong,

Portugália, Jugoszlávia, Mexikó, Brazilia,

Tajvan, Malaysia, Tunézia, Dél—Korea, Ma- rokkó, Törökország, Egyiptom, Thaiföld, Fü- löp—szigetek. India, Pakisztán. A felhasznált adatok a SIC 152 feldolgozóipari ágazatára (.,terme'kcsoportjára") vonatkoznak.

Az alkalmazott modellek arra a feltéte- lezésre épültek, hogy a nemzetközi keres—

kedelmet magyarázó tényezők a következő három csoportba sorolhatók.

1. Az ágazatközi kereskedelem iparági és országos sajátosságokkal magyarázható. Az iparágak a termelésitémező-igényességgel (az egy munkásra jutó élő- és holttőke—iel—

használás nagyságával) jellemezhetők. Az országok sajátosságai a tényezőellátottság—

gal (az egy főre jutó élő és holt tőke meny- nyiségével) írhatók le. A számításba vett összefüggés — a Heckscher—Ohlin tételnek megfelelően — az, hogy a nemzetközi mun—

kamegosztásban a tőkével jobban ellátott országok tőkeigényes termékeket adnak cserébe az elsősorban munkaerejüket érté—

kesítő országok munkaigényes termékeiért.

Az összefüggés kimutatására a szerzők két- lépcsős regressziós becslést alkalmaztak.

A paraméterek becslésénél a nemzetközi kereskedelem nagyságára, a tőkeállomány- ra, a foglalkoztatott munkaerő nagyságára.

a hozzáadott értékre, a munkabérekre és a munkaerő szakképzettségére vonatkozó 1959. 1970. és 1971. évi adatokat használ—

tak. A holt tőke értékét az 1954 és 1970 köz—

ti 17 év beruházási adatainak és évi 4 száza- lékos értékcsökkenésnek a figyelembevétele—

vel becsülték. Az élő tőke nagyságának a számszerűsítését a munkaerő szakképzettségi szintjét is értékelő Harbison—Myers-index segitségével végezték.

2, Az ágazatokon belüli specializációt részben az országok néhány további sajá-

,. . ' A_ Statisztikai Szen'vle 1962. júliusi számától kezdődően a "Statisztikai Irodalmi Figyelő"-ben (: kül—

foldi statisztikai könyvek es folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.

A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában ismertetésekre tagolódik.

könyv- és foiyóirotcikké ' (Ezeket ' választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők, illetve ahol szerző nincs. a cimek betűrendjében következnek egymás után.

(2)

1182 STATISZTIKAl IRODALMI FIGYELÖ

tossága alakítja. Két ország ágazaton belüli kereskedelmének a nagysága pozitív korrelá—

cióban van az országok méretével és fejlett- ségi szintjével (a GNP és az egy főre jutó GNP szintjével), negatív korrelációban áll viszont a két ország nagyságának és fejlett—

ségi szintjének a különbségével. Ezen túl- menően az ágazaton belüli specializáció fokozódik az ágazatok termékválasztékának bővülésével és a külföldi létesítményekre vo- natkozó szabályozás (a külföldi létesítmé- nyek importjával kapcsolatos importilletékek) növekvő fontosságával, szűkül viszont a szab—

ványosítás erősödésével. Az utóbbi három tényezőt a szerzők az ágazatokhoz tartozó al- ágazatok árainak a szórásával, illetve a ter- vezési, marketing- és terméktámogatási költ- ségeknek az összes költségekhez viszonyított arányával, az elengedett importilletékek súlyával. továbbá a kis- és nagyüzemek költ—

ségszinvonala közötti eltérések segítségével számszerűsítették.

3. Az emlitettek mellett a nemzetközi kereskedelem nagyságát erőteljesen befolyó—

50le néhány további. az ágazatok közti és az ágazaton belüli specializáció mértékére egyaránt ható ún. gravitációs változó. így két ország áruforgalmának a nagysága negatív korrelációban van a két ország földrajzi távolságával. A munkamegosztás erőtelje- sebb, ha a két országnak van közös határa.

mint ha nincs. A külkereskedelem törvényes akadályai szükségszerűen fékezik a kereske—

delmi kapcsolatok bővülését. Segíti viszont a nemzetközi együttműködés kiépülését, ha az országok ugyanannak az integrációs szerve—

zetnek a tagjai, illetve ha nyelvük és(vagy) kulturális hagyományaik azonosak. Az utóbbi hatótényezők 0—1 értékű integer változók révén épültek be a modellekbe. A vizsgált integrációs szervezetek az Európai Közös Piac. valamint az Európai, illetve a Latin- Amerikai Szabadkereskedelmi Társulás. A nyelvi és a kulturális kapcsolatokat az angol, a francia. a spanyol, a német, a portugál és a skandináv nyelvű államok csoportjaiban vizsgálták felül.

A számítási eredmények azt igazolták.

hogy valamennyi felsorolt tényező szignifi- káns hatást gyakorol az országok közti mun—

kamegosztásra, s a hatás jellege (iránya) is a feltételezettnek megfelelő.

Érdekes, hogy a fejlett és a fejlődő ország- csoportokra külön-külön elvégzett számítások eredményei nem mindenben egyeztek meg a teljes mintára megállapított korrelációs ösz—

szefüggésekkel. A fejlett országok egymás közti kapcsolatában nem volt kimutatható az emberi tőkeellátottság szerepe (mivel ebben az országcsoportban ezen ellátottság szín- vonalkülönbségei csekélyek). A fejlődő orszá- gok forgalmában viszont több gravitációs változó nem juthatott szerephez, hiszen ezen

csoportból csak kevés ország tagja a vizsgált integrációs szervezeteknek, illetve nyelvi és kulturális közösségeknek.

(Ism.: Papanek Gábor)

BRADA. J. C. — MENDEZ. J. A.:

A GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓ DlNAMlKUS HATASAINAK BECSLESE

(An estimate of the dynamic effects of economic integration.) -— The Review of Economics und Sta- tistics. 1988. 1. sz. 163—168. p.

Az Európai Gazdasági Közösség és az Eu- rópai Szabadkereskedelmi Társulás 1960—as években bekövetkezett gyors növekedése azt a hitet ébresztette. hogy a gazdasági integ—

ráció rendkívül előnyös hatást gyakorol a gazdasági tevékenység megélénkülésére és szintjére, mindenekelőtt azért, mert ..lebont—

ja" az egyes országok közötti határokat. Ez a .,statikus" előny önmagában még nem je—

lentős, ezért a dinamikus hatásokat kellett közelebbről megfigyelni: az integrációnak (:

beruházások növekedésére és a műszaki tej- lődés meggyorsulására gyakorolt hatásait.

A jelen tanulmány ezeket a hatásokat hat regionális integrációs séma keretein belül vizsgálja. Ezek közül három (az Európai Sza- badkereskedelmi Társulás (EFTA), az Európai Gazdasági Közösség, valamint a KGST) fejlett országokat tömörít. Három integrációs szervezet (a Közép—Amerikai Közös Piac (CACM), a Latin-Amerikai Szabadkereske—

delmi Társulás (LAFTA) és a Kelet—Afrikai Közös Piac (EACM)) pedig fejlődő országo- kat foglal össze.

Az integrációs hatások két kategóriába sorolhatók. Az integráció mindenekelőtt a termelésitényező-ráfordítások hatékonyságát növeli. ami az output gyorsabb növekedését mozdítja elő; másodsorban szerepelnek a műszaki fejlődés semleges tényezői. amelyek akkor is az output növekedését okozzák, ha a tényezőráfordítások nem növekednek.

A feltételezések szerint az integráció az—

által is növeli a hatékonyságot. hogy csök—

kenti a kockázatokat és előmozdítja a tőke—

befektetések megtérülését, elsősorban a nagy kiterjedésű nemzetközi piac további bővülése folytán, válialatnagyságbói folyó megtakarításokai tesz lehetővé a vállalatok számára; kufönbözó preferenciákkal jellem- zett íogyasztókat sorakoztat fel; összehan—

golja a tagországok külkereskedelmi politi- káját. Ezenkivül rövid távú átmeneti hatások is érvényesülnek. olykor éppen az általános irányvonal ellenében. A technológiai fejlő—

dés nem jelenti szükségképpen a korszerű technológiának állóeszköz—berendezésekben való megtestesülését; sok esetben olyan semleges technikai fejlődéssel van dolgunk,