NÉHÁNY HOZADÉKJELLEGÚ ÁGAZATl MUTATÓSZÁM TER- ÉS lDÓBELl ALAKULÁSA'
DR.. CSEHNSZKY ANDOR
A vizsgálódó—sak három. egyszerű hoza—délcjelalegű mutatószám viselkedését ve-
szik szemügyre. A három mutatószám, melyek az ágazatok értékképzésé—ben jutnakszerephez. a következők:
1. a hozzáadott érték/termelési érték arány.
2. az ágazati nettó jövedelem/élőmunkaköltse'g arány.
3. az ágazati nettó jövede!em/értékcsölckenési leírás arány.
A mutatószámok alakulásának tárgya—lása nem a szokásos felfogásban. iiletve módon történik. A fejtegetések a témát kizárólag a mutatószámok tér- és időbeli stabilitásának vonatkozásában tárgyalják. A feladat annatk tisztázása: léteznek—e olya—n hxazadiéaktípuasú mutatószámok. amelyek egy jól meghatározott társadalmi-—
gazdasági ionmációbain jellemzőik? Ha igen. akkor azok képesek-e katrakrt—erüiket térben és időben megőrizni? A mondottavkből következik, hogy a vizsgálódás nem önmagában hordozza értelmét. Az csupán eszköz kíván lenni annak kid'e—r'l'té'séhez:
vajon a számítások eredményeként kapott ihozadékjellegű mutatóik hasznosítha—
tók—e egy hazai ármodell kidolgozásához vagy sem?
Az érdemi tárgyalások megkezdése előtt célszerűnek látszik választ adni egy
lényeges kérdésre. Nevezetesen: van- e a temávnaik aktualitása, tarthat-e egyálta- lán érdeklődésre számot egy ilyen természetű vizsgálódás? A válasz egyáltalán nem magától értetődő. további megvilágításra, magyarázatra szorul. Ennek meg—
könnyítése érdekében hasznos lesz időben mintegy három évtizedet visszafelé ha- ladni, történelmi távlatot biztosítva az igenlő válasz (számára. Első ízben az ötvenes
évek második felében merült fel a közgazdászok körében a gondolat. hogy a nép—
grazd'aságiban érvényesülő árrendszer körül valami nincsen rendben: nem képes ki—
fejezni a gazdaságban ténylegesen létező értékviszonyakart. A szakadatlan radiká—
lis központi beavatkozások (melyeket az esetek többségében nem gazdasági meg-
iontolások motiváltak) hatására az árrendszer sajátos jelleget öltött. lgy rendkívül
n'eihrézzé vált a gazdasági folyamatok reális megítélése és ezen keresztül a gazda—ság—politika ésszerű. tudatos formálása.
A gondok különösen a mezzo- és a m—akroszférábaen voltak nagyok. l'tst ugyanis valamennyi gazdasági mutatószám értékben adott. igy az árrendszer sajátos fel- építése meghatározó szerephez jut. Mind a szerkezeti, mind a dinamikai mutató—
számok torzitottaxkiká váltak az árrendszer sajátos tulajdonságai miatt.
' A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztályának Budapesten, 1987. október 2-ón tartott tudományos tanácskozásán elhangzott előadás.
DR. CSEPINSZKY: HOZADÉKJELLEGO MUTATÓSZÁMOK 603
Az első jelentősebb kísérlethez. az árrendszer sajátos felépítésének szemlélte—
tésére a lehetőséget az ún. Leontiet—mod—ell kifejlesztése teremtette meg. Az első
hazai input-output táblák a hatvanas évek elején jelentek meg. Az ezekre ala- pozott modellezés már 1962-ben, illetve 1965—ben szállította az információkat az ár- rendszer sajátos felépítésének jellemző vonása—iról. A megítél—és alapját az elsőd- leges ráfordítások (élő- és hol-tmun-ka). valamint a tényleges érték'kéipz'és szembe- állítása adta. A számított árrendszert a ,,társadalmi ráfordításokkal" arányosnak minősítve, a tényleges árrendszer a mezőgazdaságot és a szállítást mintegy 20 szó- zalékkal alá-. az ipart és az építőipart ezzel szemben 10—15 százalékkal túlértékel-te.
A "társadalmi ráfordításokkal" előzőkben körvonalazott módon működtetett irn- put-output ármodellnek azonban van egy el nem hanyagolható gyengesége. Neve—
zetesen: egyenlőségjelet tesz a társadalmilag szükséges és a tényleges ráfordítás fogalmak közé. Ez természetesen erősen vitatható, és a múltban számos nehezen
elhárítható támadásra adott lehetőséget a modellezés ellenzőinek. A modellezés
hívei azonloan -— érthető módon — erőfeszítéseket tettek. hogy a szükséges és a tényleges lközé tett egyenlő'ségjelíből adódó anehézsé-geket valahogyan áthidaljáfk.lgy merült fel a gondolat: a hazai árrendszer sajátossága-inak megismerését tOVóbb lehetne gazdagítani a ,,központi tervezésű" és a .,piac"-gazdaságok értékképzé-
sét szembeálllí'tó ármodell segítségével. Ennek a törekvésnek volt egyik eredménye
az az osztrák—magyar összehasonlító vizsgálat, amelynek eredményeit 1976-ban ad—ták közre. Az eredmények sok szempontból hasonlítottak azokhoz. amelyeket a mo-
dellezők a társadalmi ráfordításokkal működtetett korábbi vizsgálatokkal kaptak.
Az eltérésekben iránymódosulás nem mutatkozott, csupán mértékük csökkent.
Az osztrák nemzetgazdaság kiválasztása azonban nem volt szerencsés. Az erős szociáldemokrata vez—etés túlságosan radikálisan beleavatkozott a gazdaság szerve- zetélbe ahhoz. hogy valóban egy központi tervezésű és egy "tiszta" piacgazdaság szemibeállíttásáről lehessen szó. Az összevetés sokkal inkább egy kvázi piacgazda—
sági értélkképzés alternatíván szemllé'ltette a hazai árrendszer sajátosságait.
Mind—ezek kellőképpen indokolják azt a célkitűzést. amely az alternativ érték- képzsés tigyelembevételével működtetett ármodellek információs alapjait kívánja ki- szélesíteni. Haxsznosnak látszik mindenekelőtt az ,.egy ország" megoldásról a ,,több ország" változatra áttérni; az értékképzési arányokat több piacgazdaság átlagá- nak kiszámítávsával meg—határozni, illetve átvenni a modellezés számára. Ez az el- járás azonban csak akkor fog megnyugtató eredménnyel járni. ha — mint már meg- fogalmazódott — valóban léteznek jellemző arányok, és azok tér- és időbeli vi- szonylagos stabilitása valóban fennáll. A továbbiakban ismertetendő vizsgálódá- sok értelmét és aktualitását lényegében ez adja meg.
Rátérve az érdemi tárgyalásra, a rendelkezésre álló információs alapokkal és a választott módszertan-i megoldásokkal kapcsolatos tájékoztatás röviden a követ- kezőkben foglalható össze:
- a vizsgálódásokhoz szükséges adatokat az ENSZ Statisztikai Bizottsága és az Európai Gazdasági Bizottság közös szerkesztésében közreadott ,,Sta'ndardxized lnput-Output Tables of ECE Countries for years around 1970 and 1975" kiadványban (1982). valamint a Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung ,.Beitröge zur Strukturforschung" (Hett 54. 1979.) kiadvá- nyában felölelt input-output táblák szármanyaga szolgáltatta;
—— a számítások 1970-ben nyolc országra vonatkozó adatokat dolgoznak fel (ezek: Ang—
lia, Dánia. Hollandia, Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Portugália és Svédország): 1975—ben a számításba bevont országok száma 9 volt (Anglia, Dánia, Hollan—
dia, Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Svédország).
604 DR. cssrmszxv ANDOR
Sajnos néhány ország iigyelembevéte'létől el kellett tekinteni. jóllehet bevoná-
suk az átlag képzésébe fontos lett volna. Ennek oka az. hogy az input—output táb-
lák az értékképzé—sre vonatkozóan semmiféle adatot nem tartalmaztak (példáulFranciaország—é). Hasznos megjegyezni. hogy a központi tervezésű országokkal
szemben. amelyeknek szigorú-an kötött könyvelési és adatszo-lgáltatási rendszerük van. a piacgazdaságok tábláiban éppen az értékképzés az egyik kritikus terület.Ennek elméletileg olyan elszámolásakon kellene alapulnia. melyek a gazdasági egységek szoros értelemben vett belső magánéletére vonatkoznak, és megítélé—
sü'k a működőképesség szempontjából meghatározó. Érthető módon ilyen term—é—
sze'tű információt szerezni tapasztalati úton rendkívül nehéz. A szóban forgó te—
rület kitöltése rendszerint szakértői becsléseken alapul:
— a tanulmányozott ágazatok köre a következő: mezőgazdaság (halászat, vadászat).
élelmiszeripar, energiatermelés (energiahordozók bányászata), gépipar és fémfeldolgozás.
vegyipar, könnyűipar (textil-, fa- és papíripar), építőipar, szállítás és hírközlés. kereskedelem és vendéglátós, nem anyagi ágazatok;
— a hozadékjeilegű mutatószámok, tartalmukat tekintve az alábbiak: ágazati hozzá- adott érték/ágazati termelési érték, ágazati nettó jövedelem/munkabér, ágazati nettó jöve—
delem/értékcsökkentési leírás (az ágazati nettó jövedelem egyenlő a munkabér és az érték- csökkenési leírás összegével csökkentett ágazati hozzáadott értékkel).
Kétségtelen. hogy a számításba bevont mutatászá makkal szemben tartalmi szempontból több kifogás is tehető.
Könnyű lenne a választottaknárl gazdasági tartalom szempontjából értelmesebb mutatószámok—at megfogalmazni. Számtszerűisítésük azonban a mondottak—nál fogva nehézségekbe ütközött volna. Ugyanakkor a vizsgálódások szempontjából egyelőre nem a mutatószámok tartalmi elfogxadh—atóságán van a hangsúly. A kutatások csak annak kiderítését célozzák, hogy hozadvéikjel'legű mutatószámok eseteiben egyál—
talán lehet-e a kettős értelemben vett stabiilitásról beszélni vagy sem. Amennyiben igen, akkor a modell-számítás keretében kell és lehet a tartalmi szempontból elfo-
gadható mutatószámot kijelölni, illetve alkalmazni. Ez azonban már egy további feladat.
A stabilitás jellemzésére választott mutatószámok köre matematikai szempont—
ból a következő:
-— számtani, mértani és harmonikus átlagok, amelyeknek szembeállítása már eleve utal bizonyos mértékig a mutatószámok közötti eltérések nagyságára:
- standard eltérés (abszolút és relatív);
—- aszimmetria a harmadik momentum alapján számítva; ' ' - lapultság, a negyedik és a második momentum segítségével számítva;
A vizsgálódások tartalmi szempontból az alábbi eltérések tanulmányozására,
illetve táblába foglalására terjednek ki:
— a mutatószámok szóródása országok szerint:
— a mutatószámok közötti eltérések időben;
- a mutatószámok közötti eltérések ágazatok szerint.
A számítások eredményeit három tábla tartalmazza.
A jelzések magyarázata itt és a továbbiakban:
XA —— számtani átlag, a/XÁ — relatív standard eltérés,
Xg — mértani átlag. A —- aszimmetria.
XH — harmonikus átlag, L — az elosztás iapultsága O' -- standard eltérés.
HOZADEKJELLEGO MUTATÓSZÁMOK 605
1. tábla
Az ágazati hozzáadott érték/ágazati termelési érték arány, 1975
1 i : ' N
"- l l- E . " . ( 1 K _ em
Jelölés 52552. mÉisier— gigferr- Gép- Yng' Knoyrg EPll'ő" l Szálli- ; kibe:- "f"/59.l ság ipar melés 'Pu' 'Pu' ipar ipar ! tos § lem 090'
j [ ! zatok
_ 1970-ben
fil . . . . . . 54.7 28.4 62.6 40.8 40,8 42.1 499 62,6 68.8 68,6
ig . . . . . . 53.9 27.15 62,1 40,6 402 42,0 49,7 62,5 68,3 68,1
XH . . . . . . 532 26,8 61.7 40,4 39,5 ! 41,9 49.5 62,4 67,8 67,8
a' _L . . . . . . 8,8 7.2 7.1 4,0 7.1 ! 3,3 4.4 3,4 8.3 7.9
(i'/XA . . . . . . 0.16 0.25 0,11 0,10 0,18 0.08 0.09 0.05 0.12 0,12
A . . . . . . . 1.92 2.31 2,55 3,62 2271 2,66 1,70 2,44 3.06 4.35
L . . . . . . . DDD 0.65 —O,21 1,11 0,21 j -—0,08 0.34 —O,54 0.86 1.38 1975-ben
54 . . . . . . 53.7 29,4 54.9 42.3 36,1 41 .6 499 58.9 64,7 68,5
.).(5 . . . . . . 52.6 28.3 539 419 35,6 41,6 49.6 58,7 63,3 67,9
XH . . . . . . 51,5 27.4 52,8 41.6 35,1 41 ,5 49.3 58.5 61,4 67.3
U . . . . . . 10.5 8,6 10,7 5,3 5,8 2.7 5.5 49 122 9.2
U/XA . . . . . . 0.20 0.29 0.20 0,13 *O,16 0.06 0.11 0.08 0.19 O,,14
A . . . . . . . 2.12 3.14 1.54 1.76 2,19 3,52 1,73 2.66 5,x10 2,66
L . . . . . . . l --0,14 1,16 0,13 0.47 —O,33i 1,11 0,11 40.37 —l.09 0.85
I !
A fő megállapítások a következőkben foglalhatók össze valamennyi ágazatra együttesen :
— a hozzáadott érték átlagos aránya 52 százalék;
—— az arány nagyfokú stabilitást mutat országok szerint: a számtani, a mértani és a harmonikus átlag értéke gyakorlatilag egybeesik, a relatív szórás értéke igen alacsony:
0,05—0,'Oó;
— az arány időben lényegében változatlan: értéke 1970—ben és 1975-ben ugyanaz;
— a mutatószámok eloszlása aszimmetrikus és jóval laposabb, mint a megfelelő normá—
lis eloszlás, ez azonban javarészt a kevés számú adot rovására írható.
Az egyes ágazatokra vonatkozó megállapítások:
— a mutatószámok az egyes ágazatoknál jelentősen eltérnek egymástól és ennek meg- felelően az ágazati átlagtól is: a szélső értékek 1970-ben 28.4—68,8 és 1975-ben 29.4—68,5:
-— időben (: mutatószámok nagyfokú stabilitást mutatnak az energiaágazat kivételével;
ez utóbbi azonban kielégítően indokolható a nemzetközi energiapiac instabil állapotával;
-— a mutatószámok országok szerinti szóródása változatos képet mutat. a határok, ame- lyeket a relatív standard eltérés számszerűsit 1970—ben 0,05—O,25 és 1975—ben 0,06—O,29; itt is megfigyelhető azonban jelentős időbeli állandóság;
— az előzőkben már jelzett okok miatt az egyes ágazatokra is jellemző az eloszlás oszimmetriája és az, hogy az eloszlás laposabb, mint a megfelelő normális eloszlás.
A táblákat tanulmányozva és az előzőkben meg—fogalmazott megállapításokat szem előtt tartva elmondható. hogy az ágazati hozzáadott érték/ágazati termelési érték mutatószám esetében kedvező a kép. Mindenekelőtt előnyös a nagyfokú idő- beli staibilitás. Ez egyértelműen utal arra, hogy az arány nem átmeneti jellegű.
Valójában mind az egész nemzetgazdaságra, mind az egyes ágazatokra léteznek
jellemző arány—ok. Elfogadható a stabilitás az országok szerinti szóródás vonatko-
zásában is. Az a tény. hogy a relatív standard eltérés nagyjából 10—20 százalék körül mozog. megnyugtató abból a szempontból, hogy az arányokban nem az606 DR. CSEPINSZKY ANDOR
egyes n'emzetgiazdaiságofk sajátos vonásai dominál-nak, hanem létezik valamiféle
ágazatokra jellemző arány nemzetközi jelleggel, és annak mértékét az ágazat ka—
raktere határozza meg. Mindent egybevetve, ezek az arányok jól hasznosíthatók-
niak látszanak a hazai ármodellszámításak céljaira.2. tábla
Az ágazati nettó jövedelem/munkabér arány
(a népgazdaság átlaga : 1.00)
M 6- El l- E — K _ _ Nem
Jelölés gaizla- misier— 95239 Gép- Vegy— "így Epitő- Szólli— légbe:- ""Na?
ság ipar melós """ ipar ipar ipar tás lem 690"
zatok
_ 1970—ben
_)íA 5,42 2.52 1.96 0.60 1.96 0,81 0,91 O,53 1.99 0.66
§; 4,34 2.12 1,60 0,53 1,76 0,79 0,90 ()./14 1,71 0,61
XH 3,17 1.82 1.26 0.47 1.55 o,77 0.89 o,35 1.44 0,56
U _- 3.05 1,66 1,16 0.31 0.87 0.17 0.12 0.33 1.14 0.28
U/XA 0.56 0.66 0.59 0.51 0.44 O,21 0.14 0,62 0,57 0.42
A . . 1,48 4,87 2,40 2.91 1.94 1.92 1.83 3.02 4.22 2,64
L . . 0.03 1,70 0.61 0,99 0.36 0.08 -0.41 0,91 1,35 0,75
__ 1975-ben
ZÉA 6,14 2,89 2.44 0.55 2.65 O,82 1.01 0.10 1.80 0.62
fc; 4.87 2.26 0,00 O,49 2.19 0.77 0.94 0.00 1.57 0,60
XH 3.97 1.89 2.52 0.43 1,78 0.72 0.87 0.48 1,25 0,58
U _; 4.27 2,40 2,60 O,27 1,51 0,31 0,35 0,11 O,84 0,18
U/XA 0,70 0,83 1.07 O,49 0.57 0.37 0.35 1 .13 0,47 0,29
A . 2,71 5,05 4.27 3.17 1.82 2,53 1,78 1,21 4,13 2.63
L . 0.93
1.81 1,48 0,89 0.36 0,63 -0,09 0,31 0.80 0.74
Valamennyi ágazatra együttesen:
— az egységnyi munkabér-ráfordításra jutó ágazati nettó jövedelem nagysága 1970- ben 0.5 és 1975-ben 0.6 egység:
-— az arány viszonylagos stabilitást mutat országok szerint: a számtani, mértani és a harmonikus átlag eltérése nem haladja meg a 6 százalékot, a relatív standard eltérés ará—
nya azonban lényegesen nagyobb, mint az előző mutatószómnál, jóllehet időben csökkenő az irányzata;
- az arány időben tekintve 20 százalékkal csökken;
— az aszimmetria és az eloszlás lapos karaktere vonatkozásában az előző mutatószámra tett megállapítások itt is érvényesek.
Az egyes ágazatok esetében:
— a mutatószámok között ágazatok szerint igen jelentős különbségek vannak még ak- kor is. ha egyes kiugró értékeket az összevetés nem vesz figyelembe: 1970—ben a mutató- számok az ágazati átlag százalékában mérve 60 és 542 százalék között helyezkedtek el.
1975-ben ugyanezek a szélső értékek 10 és 614 százalék;
—- a mutatószámok ugyanakkor időbeli változásukat tekintve sokkal kedvezőbb képet mutatnak: az eltérés az egyetlen szállítási ágazattól eltekintve 10 százalék körül mozog.
ami elfogadható mértékű időbeli állandóságot jelent:
— a mutatószámok szóródása országok szerint jelentős, sokkal nagyobb, mint az előző mutatószáxmnál volt: a határok 1970—ben 16—65 és 1975—ben 29—107 százalék; az arányok többsége 30 százalék felett van, ami jelzi a középértékek bizonytalanságát. viszonylag rossz hatásfokú reprezentáló képességét;
— (: szimm'etrióra és az eloszlás jellegére vonatkozó eddigi megállapítások erre a mu—
tatószámtipusra is állnak.
HOZADEKJELLEGÚ MUTATÓSZAMOK 607
A mutatószámok hasznosításának lehetőségeit vizsgálva egy hazai ármodell
számára végső soron az a következtetés adódik. hogy ezeknek a mutatószámoknak az adaptálása terén már célszerű jával óvatosabban eljánni, mint az előző mutató-számoknál.
Kétségtelen itt is van az ágazati mutatószálmolonark határozott karaktere. mely időben kielégítő stabilitást mutat. Az országok szerint mutatkozó különbségek azonban túlságosan nagyok ahhoz. hogy a felhasználásuknál el lehetne tekinteni tőllük. Mindenesetre a helyzet javítására van lehetőség. Ez mindkét idősza—kban kért—
loét kiugró érték elhagyásáhon áill. Ezen az úton elérhető, hogy a relatív standard eltérés mintegy harmadára csökkenjen. A módosult középértékek egy hazai ár- modell intormwációszükségletének kielégítésére ily módon kellő stabilitással! már alkalmassá válhatnak. Figyelembe véve e téren a tapasztalati jellegű statisztikai anyag teljes hiányát, joggal tételezhető fel. hogy a kiugró érték—ek voltaképpen
a hibás szakértői megítélés szükségszerű velejárói, így van némi elvi alap elha—
gyás'ulkr-a.
3. tábla
Az ágazati nettó iövedelem/e'rtékcsökkenési leírás arány
(a népgazdaság átlaga :: 1.00)
Mező- Elel- Ener- Kön - , Keras- Nem
Jelölés gazda— miszer— giater- 959- Vegy- nyű): GPRS" Szólh- kede- anyagi ság ipar melés 'Pa' """ ipar 'Pc' tás lem ága-
zatok
_ 1970-ben _
XA . . . . . . 1.25 2.36 0.42 0.89 1.23 1,29 2.86 0.24 2.76 O,81
XG . . . 1.24 1,99 0,37 0,82 1.115 1,24 2,65 0.22 2.63 0.78 XH . . . 1,23 1.70 0.31 0.73 0,99 1,19 2.47 0.19 2.46 0.75 0 . . . O,17 1,52 0.18 0.30 0,49 0.39 1.08 0.11 0.72 0.19 U/XA . . . . '. . 0.14 0.97 0.42 0.34 0.40 O,3O 0.38 0,45 0.26 023 A . . . 224 4.29 2.07 2.13 1,68 2,86 1,53 2.38 322 l 2,69 L . . . 1.24 1.48 l -—D,32 l —0.59 —0,03 0.81 0.31 0,50 -—1,04 —0,48
__ 4975-ben
KA . . . 1,55 2.63 0,43 0.91 1,55 1.18 2.62 0.05 2.85 0.81 Xc . . . 1,37 2,07 0.00 0,78 1,32 1.09 2.43 0.00 2.48 0.80 XH . . . 1,21 1,77 0.54 0.66 1.07 1.00 2.26 0.26 2.04 0.79 O' _._ . . . 0.73 2.21 0.37 0.48 0.78 0.48 0.97 0.06 1.38 0.13 U/XA . . . 0.47 0.84 0.86 0.53 0.50 0.40 0.37 1.12 0.48 0.15 A . . . 1.62 5,16 3.53 1.76 2,04 35 2.53 1,1O 238 , 1.97 L . . . 0.38 1,88 1,03 O,44 O,.22 0.87 0.52 0.25 0.63 ? -—0,49
l
Vallamen nyi ágazatna együttesen:
—- az egységnyi értékcsökkenési leírásra jutó ágazati nettó jövedelem nagysága 1970-
ben 3.66 egység, 1975-ben 3.11 egység: '
-— az arány országok szerint vizsgálva instabilnak bizonyul; lényeges eltérés tapasz—
talható a számtani, a mértani és a harmonikus átlag között. ami már önmagában is utal arva. amit a relatív standard eltérés számszerűsit: nevezetesen azt, hogy annak értéke eléri az 50 százalékot;
— az arány időben változik ugyan, de az eltérés nagysága nem haladja meg a 20 szó- zaléikot:
—- a szimmetria és az eloszlás alakja tekintetében az előzőkben mondottak továbbra is érvényesek azzal a különbséggel, hogy ennél ;: mutatószámnál ezen a területen időbeli stabilitás tapasztalható, az eltérés nem lépi túl a 4 százalékot.
608 DR. CSEPlNSZKY ANDOR
Az egyes ágazatok esetében:
— a mutatószámok változását ágazatok szerint figyelemmel kísérve jelentős eltérések tapasztalhatók: 1970-ben az ágazatok átlagának százalékában kifejezve a határok 42 szó- zaléktól 276 százalékig terjedtek; 1975-ben a megfelelő szélső értékek 5 és 263 szám;
lék voltak;
— az arányok időbeli mozgását szemlélve sokkal kedvezőbb a helyzet: az eltérések túl- nyomó többsége, tehát néhány kiugró értéket figyelmen kívül hagyva, 20 százalék alatt van:
ez ismét jelzi, hogy létezik egy kifejezett ágazati karakter e mutatószámtípus vonatkozásá- ban is, mely időben szemlélve határozottan érvényre jut;
— országok szerint tekintve ennek a karakternek a létezését aligha lehet felfedezni:
a középértékek nagyon eltérnek egymástól, és ezt követően egyáltalán nem meglepő. hogy a relatív standard eltérés értéke általában igen magas, a határok 1970-ben 14, illetve 97.
és 1975—ben 15, illetve 112 százalék (e helyütt talán célszerű megismételni azt a korábbi megállapítást, hogy :: mutatószámoknak ágazati karaktere van, országok szerinti jellegze- tessége viszont nincs);
— a szimmetria és az eloszlás alakja tekintetében megkockáztatott kijelentéseket talán itt már felesleges megismételni, elegendő egy pillantást vetni a táblákra ahhoz, hogy ké- pet alkossunk magunknak az e téren fennálló helyzetről.
Az eddigiekben felsorakoztatott tulajdonság—ok jelzik, hogy a hasznosítás terén
körülbelül ugyanazok a feltételek. illetve kilátások, mint az ágazati nettó jövedelem/munkabér mutatószám eset—ében voltak. ltt is hasznosnak bizonyulhat a kiugró ér- tékek elhagyás-a ugyanolyan meggondolások alapján, mint az előző mutatószám- nál. A megmaradó, már meglehetősen homogén információs báziis alkalmas lehet arra, hogy a hazai ármodell számára kielégítő minőségű információkat szolgáltas-
son az értékképzés területén. '
A mutatószámok stabilitásának megállapítására irányuló vizsgálódások végső
soron arra az eredményre vezettek, hogy a rendelkezésre álló információs anyag felhasználható ármodellszwám'ítás céljaira vagy közvetlenül. vagy közvetve néhánykiugró énték elhagyását követően. Ez természetesen nem zárja ki, hogy hasznosítva az input—output táblákban és más nemzetközi kiadványokban található szám—anya- got. tartalmilag teljesebb értékű mutatószámok is leszármaztathatók legyenek mo- dellezési célokra. Ebben a vonatkozásban a jelen vizsgálódás úgy ítélhető meg mint jelzés: van esély ilyen természetű mutatták stabilitására és ezen keresztül hasz- nosítására.
TÁRGYSZÓ: Statisztikai mutatók. Nemzetközi statisztika.
PESI'OME
Hacronman crarsn numera HeCKOHbKO nepepaőoranubm aapuamom onnana, npea—
C'rasneHHoro aaropoM Ha coctonameücs a 2 oxmópn 1987 roAa : ByAaneLure Hayunoü Kondaepenuuu C'rarucmuecnoro oraeneumi Beurepcnoro axouommeCKoro oőutecrna.
B csoeű paőore aarop uccnegye-r noaeAeHue Tpex nonaaatenev'i, umeooumx xapaxrep onna-m. 31-14 cneAyioume rpm nonasarrenn, Koropue nrpaior pam: B orpacneaom coanauuu crouMoc-ru, cneAyioume:
1. Aoőaaneuuan cronmocrb/Aonn nponaaoncraa,
2. l-lucrmü .aoxon orpach/Aona sa'rpar musora 'rpyAa, 3. Linc-mü onop. orpacnn/Aonn amopmsawuu.
Aarop paccmarpnsaer nsumenue awx noxaaareneü HeCKOJ'IbKO una-ie, nem sto Aene- ercn oőbmno: ncxmoumenbno : acnenre craöunbnocrn nonasereneü : npoc'rpaucne u apemeuu. Craawr ce6e : nauecrae nema abinuenue Toro, cymecreyior ma nokon-fenn TMHB ama—m, KOTOpble xapaurepubt nna onpeAeneHi-toű oőutecraeHHo—anouommecnoi (popma- u.m. Ecnn ga, TO Cl'loCOőHbl nu OHH coxpanmb caoü xapax'rep a npocrpchrae u BpeMeHu.
HOZADEKJELLEGO MUTATÓSZÁMOK 609
l'lyreM ranoü nec-rename" sonpoca aa'rop crpeMnrcs pacprnh, npnrogum nu nony—
l-IeHHble : Kauecrae pesynb-rara pacueroa noxazarenu xapaxrepa omauu nna paspaőomu aeHrepcxoü mogenu uen, mm Her.
SUMMARY
A slightly modified version of the lecture given at the scientific session of the Statis—
tical Section of the Hungarian Economic Society. held in Budapest, 2 October 1987.
The author analyses in his study the behaviour of three simple indicators of return character. These indicators, playing a part in the creation of value of branches. are as follows:
1. value added/production ratio;
?. branch net income/live labour costs ratio;
3. branch net income/depreciation ratio.
The author discusses the changes of the indicators in a slightly different way from the usual: solely in relation to spatial and temporal stability of the indicators. He aimes at clarifying whether there are indicators of return character to be considered as typical in a given socio-economic formation. If they do exist. the auestion arises whether they are able to maintain their characteristics in space and over time.
ln posíng the auestion the author wants to find out whether the índicators of return character obtained from the computations can be used or not for elaboroting a price model in Hungary.
4 Statisztikai Szemle
