MÓDSZERTAlSll TANULMÁNYOK
REPREZENTATÉV MEGFIGYELÉSEK A GAZDASÁGSTATISZTIKÁBAN*
DR. MARTON ÁDÁM
A társadalmi és gazdasági körülmények változása lényegesen módosítja a statisztika, különösen a gazdaságstatisztika feltételrendszerét. A korábbiaktól eltérő igényeket kell ki- elégiteni, miközben a gazdasági tevékenységet folytatók száma rohamosan nő. Tízezrével alakulnak kisebb-nagyobb vállalkozások, amelyek közül sok hamarosan megszűnik, átala- kul. Jelentős mozgás van a nagy vállalatok között. (Lásd a táblát.) Ahhoz, hogy meg tudjunk felelni a megváltozott követelményeknek, a statisztikai módszerek felülvizsgálatára, számos területen új vagy Magyarországon alig használt megoldásokra van szükség.
A jelen összeállításban figyelmünket a gazdaságstatisztikai adatgyűjtések problémáira irányítjuk, azon belül is elsősorban a módszertani kérdésekre.
A GAZDASÁGSTATISZTIKAI FELVÉTELEK RENDSZERE
Napjainkig a gazdaságstatisztikai beszámolási rendszer túlnyomórészt az állami és szö- vetkezeti tulajdonban levő vállalatok rendszeres teljes körű adatszolgáltatásaira épült. Ama- gánszektor tevékenysége a mezőgazdaság kivételével nem volt számottevő, teljesítményének mérése hozzávetőleges becsléseken alapult. A reprezentativ felvételek a mezőgazdaság kivéte- lével nem játszottak jelentős szerepet, csupán néhány területre korlátozódtak. (Lásd a Mel—
lékletét.)
A gazdasági tevékenységet folytatók nagy száma miatt a gazdaság fontos jelenségeiről
— reális költségekkel — csak reprezentatív minták alapján nyerhetünk információkat.
A lakossági felvételek terén a reprezentatív minták és becslések használatát illetően már sok tapasztalattal rendelkezünk. A matematikai megoldások elméleti alapjai, bármilyen té- májú felvételről legyen is szó, lényegében azonosak, de a folyamatok és a megfigyelési egy—
ségek jellegének különbözősége miatt a gazdaságstatisztikában az egyes megfontolások más hangsúlyt kapnak.
Az új feltételek között tehát csak arról lehet szó, hogy a teljesítményt, a készleteket, a beruházást, a létszámot stb. a legnagyobb termelő, kereskedő, szolgáltató stb. egységek teljes körű számbavétele mellett reprezentativ módszerrel, a célsokaság egy viszonylag kis részére kiterjedő valószínűségi mintán figyeljük meg.1 Teljes körű számbavételre, cenzusra S-lO évenként (esetleg még ritkábban) kerülhet csak sor, hasonlóan a nálunk fejlettebb országok gyakorlatához.
* A Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának 1991. május 30—i ülésén megvitatott tanulmány kissé kibővített változata.
* Valamely kérdés vizsgálata elképzelhető nem véletlen mintán is. A szakirodalom tárgyalja a különböző mintavételi eljárások előnyeit és hátrányait. A hivatalos statisztikai gyakorlatban túlnyomórészt valószínűségi mintákat használnak.
Gazdálkodószervezet Vállalatirendszerintműkö- dők Ebből: vállalatéströszt... Jogiszemélyiséggelnemren- delkezőtársaságok... Egyénivállalkozók...
Gazdálkodószervezetekszámánakalakulása1985és1990között AgazdálkodószervezetekszámaazAz1990.évaz 1985.)1986.[1987.!1988.!1989.]1990. évben 791685789597108111523529470 191019401955198620012004 5059103451448518317 178492026222674340824406265400 126175149544201348290877320619393450
1985.1989. évszázalékában 372,3l93,4 104,9100,1 370-szeres408,4 366,5148,4 311,8122,7
DR. MARTON REPREZENTATfV MEGFIGYELÉSEK
1001
1002 DR. MARTON ÁDÁM A lényeges tehát az, hogy a cenzusok közötti évek (hónapok, negyedévek) változásait reprezentativ felvételekből származó becslések alapján határozzuk meg. Az így kapott eredmények megbízhatóságát természetszerűleg az is befolyásolja, hogy a vizsgált folya- matok mennyire kialakultak, megállapodottak. Magyarország esetében ilyen jellegű ,,sta—
bilitásról" csak évek múlva beszélhetünk.
Az elmúlt évtizedek gazdaságstatisztikai megfigyelései során a kapott egyedi adatok megbízhatóságát nem vagy csak elvétve vizsgáltuk. Az egész rendszer olyan volt, hogy az ún. szocialista szektorban az eredmények eltagadása nem volt érdeke az egyes gazdálkodók- nak, inkább fordítva, a terv teljesítése (túlteljesítése) érdekében az adatokat esetleg felfelé kerekítették. Bizonyos információk, vélekedések szerint ezek a torzítások hosszabb távon, több éves idősort tekintve már nem teljesen elhanyagolhatók.
A magánvállalkozások szerepének igen nagy mértékű növekedésével az adózási rend- szer miatti érdekeltség következtében a jövőben várható a teljesítmények lefelé torzítása.
Mindent el kell követni, hogy különböző ellenőrző számításokkal, utóvizsgálatokkal ennek mértékét legalább hozzávetőlegesen feltárjuk.
Ahhoz, hogy valamely termelői (ipari, építőipari stb.) vagy szolgáltató tevékenységet, illetve annak változását (vagy egyéb jellemzőit) becsülni tudjuk, szükség van a szóban forgó tevékenységet végzők teljes sokaságának ismeretére, a célsokaságra, illetve egy olyan minta- vételi keretre (mintasokaságra), amely azt jól lefedi. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkaprogramja szerint ez év végére el kell készülnie a vállalkozók regiszterének, amelynek tartalmaznia kell mind a jogi, mind a nem jogi személyiségű gazdálkodó szervezetek adatait, az azokban bekövetkező változásokat. Ez a regiszter részben a jogi személyiségű gazdálkodó szervezetek számjelnyilvántartására, részben az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) adónyilvántartására épül, amit a tervek szerint a Társadalombiztosítási Főigazgatóság mun- kavállalói nyilvántartása egészít majd ki. Az APEH—től átvett adatok természetszerűleg tar- talmazzák az egyéni vállalkozások felsorolását is.2 A regiszternek ugyancsak tartalmaznia kell az egyes egységek legfontosabb jellemzőit, azonosítóit, hogy mód legyen rétegzésre, a legnagyobb szervezeteknek a teljes körű megfigyelés céljára történőelkülönítésére stb.
A jelenleg fejlesztési stádiumban levő gazdasági szervezetek statisztikai nyilvántartása (regiszter) tartalmazni fogja az ország valamennyi potenciális adatszolgáltatójának legfonto- sabb adatait.
A nyilvántartásban szereplők köre:
— jogi személyiségű gazdasági szervezetek (számuk jelenleg körülbelül 37 000),
— jogi személyiség nélküli, gazdasági társaságok (körülbelül 70 000), - egyéni vállalkozások (körülbelül 300 000),
— költségvetési szervek (körülbelül 15 000).
A regiszter forrása alapvetően az APEH adóalany-nyilvántartása. A jogi személyiségű gazdasági szervezetek statisztikai számjelét az APEH által rendszeresített adóbejelentkezési lap alapján a KSH adja, a többi szervezet adatait a Pénzügyi és Számitástechnikai Intézettől mágneses adathordozón veszi át a Hivatal.
A regiszter minden szervezetről tartalmazni fogja:
— az azonosításhoz szükséges adatokat (törzsszám, név, cím stb.),
— az adatgyűjtési körök meghatározásához szükséges információkat (szakágazat, gazdálko- dási forma, a szervezet székhelye szerinti megyekód, létszám-kategória stb.).
A jelenlegi fejlesztési lehetőségeket figyelembe véve a regiszter ez év végére csak
— a jogi személyiségű gazdasági szervezetek,
' lényegében egy jó "gazdasági demográfia" létrehozásáról van szó.
REPREZENTATfV MEGFIGYELÉSEK 1003
——a kettős vagy egyszerűsített kettős könyvvitelt vezető nem jogi személyiségű gazdasági társaságok és egyéni vállalkozások,
— a központi költségvetési szervek nyilvántartására terjed ki.
A regiszter adatai alapján elkészíthető a szervezetek ,,demográfiája". Figyelemmel kísér- hető az alakulások, megszűnések száma és a változások típusa. Nyomon követhető, hogy mi- lyen gazdasági ágban alakulnak új vállalkozások, a gazdasági szabályozók változásai és egyéb tényezők hogyan befolyásolják az egyes vállalattípusok számát. Milyen a vállalkozási kedv az ország különböző megyéiben, illetve egyes tepeülésein stb.
A csoportosításokhoz felhasználható nómenklatúrák:
-— a tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere,
— a gazdasági szervezetek gazdálkodási forma szerinti csoportosítása,
— a 1990. évi területi számjelrendszer.
A regiszter karbantartása havonta történik.
Az APEH-től kapott engedély alapján csak a jogi személyiségű gazdasági szervezetek állománya adható át külső felhasználóknak, a regiszterben nyilvántartott többi szervezet adatai csak összesített formában adhatók tovább, illetve jelentethetők meg a statisztikai kiadványokban. A kormányzati információs rendszerben történő felhasználásnál minden- képpen ügyelni kell arra, hogy a regiszter adatai ne legyenek összekapcsolhatók más elemi szintű adatokat tartalmazó adatbázisokkal.
A jelen összeállításnak nem lehet célja az egész gazdaságstatisztika tematikus áttekin- tése. Már megkezdődött annak felülvizsgálata, hogy mely adatgyűjtések tarthatók fenn je- lenlegi formájukban (esetleg csak részlegesen, a legnagyobb gazdálkodó egységek körében), melyek helyett lesz szükség a jövőben reprezentatív felvételre (esetleg azért, mert a vállalatok belső nyilvántartási rendszere megváltozik), és melyek szüntethetők meg.
A GAZDASÁGSTATISZTIKAI És LAKOSSÁGI FELVÉTELEK ELTÉRÖ SAJÁTOSSÁGAI
A mintavételi egység az Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer (ELAR) keretében végrehajtott felvételek esetében a lakáscím, míg ebben az esetben a vállalkozás vagy esetleg a telephely (például a bolt).3
A népszámlálási körzetek címtára Magyarország lakásait, folyamatos korszerűsítés mellett, elfogadható pontossággal tartalmazza. A címek természetükből adódóan jól meg- közelíthetők, ellenőrizhetők, csak akkor változnak, ha egyes lakások megszűnnek vagy újak épülnek.
A gazdálkodó szervezetek nyilvántartása sok nehézséggel jár együtt. Az adatszolgáltatói fegyelem lazasága miatt a megszűnéseket, átalakulásokat igen nehéz nyomon követni. Ellen—
őrzésük nehézkes, a szükséges apparátus még nem alakult ki. A regiszterek tökéletesítése folyamatban van, de hangsúlyozni kell, hogy a célsokaságot jól lefedő mintavételi keretet mind az egyes időpontokhoz tartozó állapot, mind az időbeni változások tekintetében egye- lőre még csak bizonyos hiányosságokkal lehet kialakítani.
A lakossági adatfelvételek leginkább egy adott időponthoz, időintervallumhoz tartozó helyzet, állapot felmérését célozzák, nem zárva ki természetesen az időbeli összehasonlítás igényét sem (például háztartási költségvetési vagy jövedelemfelvételek). A gazdaságstatisz- tikai felvételek célja sokkal inkább valamely folyamat (például ipari vagy mezőgazdasági ter- melés, kiskereskedelmi forgalom stb.) rendszeres követése, tehát mind az abszolút számok,
* Ez a megközelítés jelentős leegyszerűsítést jelent. Gondoljunk csak a vállalkozások nagyságára vagy a működésüket meghatározó jogi keretekre.
4.
1004 DR. MARTON ÁDÁM
mind a változást jelző indexek rövid időközönkénti (hónap, negyedév) becslése. Sok esetben
— például mezőgazdaság — erre megyei részletezésben is szükség van. Viszonylag megállapo- dott, kevésbé változó célsokáság mellett a hányadosbecslések, esetleg regressziós becslések javíthatják a becslések pontosságát.
A lakossági felvételeket szinte kizárólag — személyes megkérdezés útján — összeírók hajtják végre, ők töltik ki a kérdőívet a megkérdezett közlései alapján. Az ELAR keretében tehát létrejön a mintába került családok és a KSH igazgatóságai között valamiféle személyes kapcsolat, ami az esetek túlnyomó részében kedvezően befolyásolja a válaszolási készséget.
A gazdaságstatisztikai adatgyűjtések — az eddigi gyakorlat szerint — postai úton történnek:
a kérdőívet, a kitöltési utasítást, a felkérő levelet stb. postán juttatjuk el a kiválasztott gaz- dálkodó egységhez, s a választ is postán kérjük megküldeni. Ez a rendszer a viszonylag kevés és ,,nagy" adatszolgáltató mellett a múltban meglehetősen jól működött a KSH munkatár- sainak esetleges személyes közbenjárása, telefonérdeklődése stb. segítségével. A jövőben e rendszer — a nagy vállalkozások kivételével —— nem lesz fenntartható. Az adatszolgáltatók vá- laszolási készsége tapasztalataink szerint messze nem kielégítő.
A lakossági adatfelvételek — a népszámlálás, mikrocenzus kivételével —— önkéntességen alapulnak. A gazdaságstatisztikai adatgyűjtések, megfelelő jogszabályi keretek mellett, túl—
nyomórészt kötelezők. Ez azonban nem sokat segít a válaszolási készség növelését illetően.
Ugyanakkor feltétlenül szükség van arra, hogy a kötelező adatszolgáltatás teljesítését, helyes- ségét minden jogi és technikai lehetőséget felhasználva gondosan ellenőrizzük.
Az ELAR-felvételeknél a meghiúsulás mértéke a háztartási költségvetési felvétel kivé- telével nem jelentős, bár megfigyelhető bizonyos tendencia, hogy a közreműködést nagyobb—
részt a városban lakó jobb módú családok tagadják meg. Mégis azt lehet mondani, hogy ha a hiányzó adatokat a felszorzásnál íigyelembe vesszük, nem követünk el nagy hibát.
A gazdaságstatisztikai felvételekben nagyobb mértékű meghiúsulással kell számolni.
Még nincs kellő tapasztalatunk arról, hogyan kezeljük a meghiúsulásokat, de annyit hangsú—
lyozni kell, hogy nagyobb mértékű, például 20—30 százalékos vagy ezt meghaladó meghiúsulás esetén jelentős torzításhoz vezethet az, ha a problémákat egyszerűen csak a minta nagyságá- nak csökkenéseként kezeljük. A torzítatlan becsléseket csak megfelelően kijelölt mintánál lehet kialakítani, Ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a meghiúsulások mér- téke ne legyen nagymértékű, illetve a ,,pótcímzés" (mint kényszermegoldás) hasonló gazdál—
kodó egységeknek szóljon.
Az ELAR—felvételekre a területi (településtípusonkénti) rétegekenbelül az egyszerű vé—
letlen kiválasztás jellemző, rétegenként eltérő kiválasztási arányok mellett. A gazdasági vál—
lalkozások körében, tekintettel azok nagyságának jelentős eltéréseire, a nagysággal arányos kiválasztás lenne indokolt. Mint később látni fogjuk, a külföldi szakirodalom is foglalkozik ezzel a problémával, de inkább közvetett megoldást választ: nagyság szerint kialakított ré—
tegekből véletlenül választanak a legnagyobb vállalatok teljes körű számbavétele mellett.
MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK
Minden statisztikai felvétel tervezésénél előre meg kell határozni, mit, milyen körben és módszerrel kívánunk vizsgálni. Alapvető fontosságú az eredményül kapott adatok minősége.4 A felvétel tematikus kereteit a kérdőív adja meg. A feltett kérdéseknek egyértelműek- nek és könnyen megválaszolhatóknak kell lenniök. Bizonyos adatok a gazdasági tevékeny—
séget végzők nyilvántartásaiból rendelkezésre állnak, míg mások előállításához az adatszol- gáltatóknak külön összesítéseket, becsléseket kell végezniök. A gazdaságstatisztikai kérdőívek általában sokkal egyszerűbbek, mint a lakossági felvételeké. Ennek ellenére azonban nem
' Valamely statisztikai adat minőségén annak pontosságát, megbízhatóságát, fontosságát és időszerűségét értik (accuracy, reliabílity, relevance, timeliness). A jelen dolgozat keretei között csak a pontosság kérdéseivel foglalkozunk.
REPREZENTATIV MEGFIGYELÉSEK
1005 szabad lebecsülni azok fontosságát,5 s ezért kidolgozásukra kellő időt, figyelmet kell fordí- tani. Nem nélkülözhetők a próbafelvételek sem, amelyek a kérdőívek kitölthetőségének ellen- őrzése mellett számos egyéb segítséget is adnak.
A kapott információk értékelésénél tekintettel kell lenni arra, hogy
— a reprezentatív felvételek esetében a részből következtetünk az egészre;
— a mintavételi keret nem mindig fedi le a vizsgálni kívánt sokaságot;
— a kiválasztott minta egyedei nem mindig hajlandók a közreműködésre;
— az egyes válaszok nem hibátlanok, nem teljesek stb.
A mintavételi stratégia mindig két részből tevődik össze. Az első a kiválasztási eljárás, tehát az a mód, ahogy a minta elemeit kiválasztjuk a sokaságból. A mintavételi stratégia másik része a kiválasztási eljárásra, a mintából származó és külső információkra épülő becslési eljárás, amely előírja, hogyan vonjunk le következtetéseket a mintából mint részből a sokaságra mint egészre. Ezek a következtetések leíró és elemző jellegűek lehetnek. A leíró következtetések —— nevükkel összhangban —— csak a megfigyelt sokaság leírására törekednek, általában átlagokra, értékösszegekre, arányokra és hányadosokra vonatkoznak. A megfelelő lépéseknek — az átlagolásnak, a felszorzásnak, a viszonyszámok kiszámításának — jól ismert formulái vannak, amelyeket azonban kellő körültekintéssel, az adott probléma, feladat sa- játosságainak megfelelően kell alkalmazni. A leíró következtetésekkel szemben az elemzők magyarázni is igyekeznek a sokaságot. (Taglalásuk meghaladná a jelen összeállítás kereteit.) A modern megoldások igyekeznek minél több, a reprezentatív megfigyelés elsődleges adatait kiegészítő külső információt alkalmazni (rétegzés, modelleken alapuló becslések) Igen nagy lehetőségek rejlenek e módszerek (szintetikus kisterületi becslések, regressziós becslések stb.) tanulmányozásában, feltárásában.
A statisztikai adatok, következtetések pontosságát elemi és aggregált szinten egyaránt mint az ,,igazi" érték és a megügyelt érték különbségét szokták értelmezni. Cselekedetekre, tényekre, lezajlott folyamatokra vonatkozó kérdések esetében elvben létezik az igazi ,,vá- lasz". A gazdaságstatisztikát túlnyomórészt ilyen kérdések jellemzik. (A véleményekre, ter- vekre vonatkozó kérdések esetében már nem ilyen ,,egyszerű" a helyzet.)
A statisztikai adatok, következtetések pontossága a ,,total survey error", a mintavételi és a nem mintavételi hiba együttes nagyságától függ. (Nem mintavételi hibával cenzusok ese—
tében is számolni kell.)
A mintavételi hiba kiszámítása, becslése a matematikai statisztika elég jól kidolgozott fejezete. A nem mintavételi hibáról azonban mindez nem mondható el. Egyrészt ez utóbbi elvileg sem kezelhető a mintavételi hibához hasonló póntossággal, másrészt csaka közel- múltban kapott hangsúlyt a statisztikusok körében az, hogy a nem mintavételi hiba sok esetben a mintavételi hibánál nagyobb (esetleg sokkal nagyobb) bizonytalanság forrása lehet.
A nem mintavételi hibát több technikai jellegű probléma is befolyásolhatja. Forrásuk szerint beszélhetünk a terepmunka, az ellenőrzés, a kódolás, a feldolgozás során adódó hi—
bákról stb.
Az eredményeket, következtetéseket befolyásoló hibák lehetnek továbbá véletlenek, illetve valamilyen szisztematikus torzítás következményei. Ennek felismerése fontos mind a hiba nagyságának becslése, mind a hiba mértékének csökkentése szempontjából.
A véletlen hiba (bármilyen forrásból származó véletlen hibáról legyen is szó) csökkent- hető a megfigyelések számának, a minta nagyságának növelésével. A torzítás viszont, egy—két nagyon speciális esettől eltekintve, csak valamilyen külső információ segítségével mérsékel—
hető. A minta nagyságának növelése ugyanis nem csökkenti az adatok torzítottságát, mivel az általában velejárója a kérdésre adott válasznak, illetve a legtöbb becslési módszernek.
'5 Az elmúlt egy év során végrehajtott néhány gazdaságstatísztíkaí felvétel tapasztalatai azt jelzik, hogy a kérdőív bo- nyolultsaga elriasztja az adatszolgáltatót, s katasztrofális következménye van a nemválaszolások mértékére.
1006 DR. MARTON ÁDÁM
A PONTOSSÁG TÉNYEZÖI
Ahhoz, hogy a reprezentatív gazdaságstatisztikai felvételek kellő részletezettségű és pon—
tosságú információkat adjanak, a különböző problémák helyes felismerésére és megfelelő kezelésére van szükség. A továbbiakban a már felvázolt kérdések megoldásának lehetőségei- vel foglalkozunk.
A mintavételi keret
Mint arról már szó volt, a reprezentatív felvételeken alapuló következtetések pontossá—
gát befolyásolják a mintavételi keret hiányosságai. Ezek részben a mintavételi, részben a nem mintavételi hiba nagyságát növelik. A hibák jellegének feltárása, elhatárolása nagyon fontos a hiba becslése, illetve a felvétel célszerű megszervezése szempontjából.
Bármely felvételről legyen is szó, mindenekelőtt világosan meg kell határozni, hogy mely kérdéseket milyen körben kívánunk vizsgálni, más szóval azt, hogy milyen következtetéseket milyen sokaságról kell levonnunk. E probléma lényegétlegjobban egy példával világíthatjuk meg. Vizsgáljuk meg azt, hogy miként alakul a balatoni üdülőkörzet kiskereskedelmi for- galma, a boltok árukészlete stb. Ezt a feladatot többféleképpen lehet megközelíteni. A leg—
egyszerűbb az lenne, ha rendelkeznénk a balatonkörnyéki boltok jegyzékével a rétegzéshez szükséges ismérvekkel együtt. Ebben az esetben a célsokaság megegyezne a mintavételi ke- tettel.
Amennyiben nem rendelkezünk a célsokaság nyilvántartásával, más megoldást kell ke—
resni. A feladatot megoldhatjuk úgy is, hogy mintavételi egységnek tekintünk minden olyan vállalkozást (jogi formájától tekintsünk el), amelynek van balatonkörnyéki üzlete. A kereske—
delmi tevékenységet folytató szervezetekről — tételezzük fel — van teljes körű nyilvántartás.
(Elvileg az országban működő bármely vállalkozásnak lehet üzlete a Balaton mellett.) A min—
tavételi keret ebben az esetben sokkal tágabb lenne a célsokaságnál, s nem kis technikai ne- hézségeket kellene leküzdeni, hogy eljussunk a célsokasághoz. Olyan megoldás sem kizárt, hogy a kialakított mintavételi keret nem tartalmazza a célsokaság összes megfigyelésre ki- jelölhető elemét, de azért jól reprezentálja azt.
Példánk szélsőséges, de érzékelteti a probléma lényegét: általában a vállalkozásokról jobb nyilvántartások vannak, mint a telephelyekről, s ezért célszerű két vagy több szakasz—
ban megközelíteni a vizsgálni kívánt sokaságot. Lényeges azonban látni azokat az eltérése- ket, ,,hiányosságokat", amelyekkel a különböző jegyzékek használata esetén szembekerülünk.
A szakirodalom a mintavételi keret kétféle megközelítését ismeri. Az egyik az, amely a központi regiszteren, cimjegyzéken alapul. Ez viszonylag olcsón hozzáférhető és kezelhető, de meglehetősen nagy a tényleges állapottól való eltérése (lefedési hiba).
Már volt szó arról, hogy a regiszter kialakitása folyamatban van. De van néhány prob- léma, amely még megoldásra vár, vagy amelynek megoldása jellegéből adódóan, legalábbis egyelőre, megoldhatatlannak tűnik:
— a változások jelentős részét jogszabályi előírások ellenére nem, vagy csak nagy késéssel jelentik az érdekeltek;
— az egyes vállalkozások — sok esetben — a megadott címen nem találhatók meg, tényleges működési helyük (esetleges megszűnésük) csak nagy nehézségek árán nyomozható ki;
—— sok esetben nincsenek meg a nagyságkategória és az ágazat szerinti besoroláshoz szükséges információk (mindez a közeljövőben szükségessé váló ágazati átsorolásoknál is nehézségeket fog okozni).
A tapasztalatok szerint a regiszter pontosítása, kiegészítése postai úton csak korlátozott mértékben lehetséges a megkérdezettek fegyelmezetlensége, válaszadási készségének hiánya miatt.
REPREZENTATíV MEGFIGYELÉSEK 1007
A másik lehetőség az ún. területi mintavételi keret, amely már a jól körülhatárolt cél—
sokaságot közelíti meg, esetleg már első lépésben csak a ki jelölt településekre szorítkozva.
Ez a módszer nagyon pontos, de nagyon költséges is, mert a kijelölt terep előzetes bejárását, a megfigyelési egységek alapos feltérképezését és a keret folyamatos karbantartását igényli.
A minta nagysága
Minden reprezentatív felvételnek kulcskérdése, mekkora legyen a minta, és hogyan allokáljuk annak elemeit a különböző területi és egyéb rétegekben.
Általános hiedelem, hogy minél nagyobb egy minta, annál jobb. Ez kétségtelenül igaz, de mint arra már utaltunk, bizonyos szisztematikus hibát, torzítást a minta nagyságának növelésével nem lehet kiküszöbölni. A minta nagyságát az anyagi lehetőségek mellett a vá—
laszadási hajlandóság is korlátozza.
Csupán módszertani szempontból a minta nagyságát — eléggé nagy sokaság és adott mintavételi terv mellett — három alapvető tényező határozza meg:
— a vizsgált változó szórása,
— milyen pontosságra törekszünk,
— mekkora megbízhatóságot akarunk elérni (a kívánt pontosságot milyen nagy valószínű- séggel biztosítjuk).
Az első tényező nem igényel bővebb magyarázatot: minél nagyobb az alapsokaság szórása, annál nagyobb mintára van szükség ahhoz, hogy adott becslési formula mellett a kívánt pontosságot elérjük.
A második kérdés az, hogy —— várhatóan — milyen közel legyen a becslés a valóságos ér—
tékhez. Más szóval: mekkora legyen a konfidencia-intervallum.
A harmadik szempont az, hogy milyen valószínűséggel (biztonsággal) közelítse a becslés a keresett értéket. Más szóval ne legyen nagyobb a tévedés valószínűsége öt (esetleg egy vagy tíz, elvileg akárhány) százaléknál.
A minta nagyságának meghatározásánál tehát ismernünk kell (legalábbis megközelí- tően) az alapsokaság szórását. A másik két tényező elhatározásunktól, anyagi lehetőségeink—
től függ. Amennyiben minden szükséges adatot ismerünk, a szakirodalomból ismert képlet alapján kiszámítható a minta kívánatos nagysága. Természetesen minél bonyolultabb a mintavételi terv, annál bonyolultabb ez a számítás is, lehetőség van azonban jó közelítésekre.
A nem mintavételi hibával a minta nagyságának hagyományos megközelítése nem szá- mol. Bonyolult, még a szakirodalomban nem kellően vizsgált probléma, hogy valamely konkrét mintavételi terv miként befolyásolja a nem mintavételi hiba nagyságát. E helyen csak annyit tudunk megjegyezni, hogy a különböző véletlen hibákat a megfigyelések számá- nak növelésével — mint arról már volt szó — lehet csökkenteni, de a szisztematikus hibákat nem, illetve csak nagyon speciális esetben. Valójában tehát a különböző egyéb hibaforráso- kat (lefedési, válaszadási hiba stb.) minden esetben a konkrét sajátosságok alapján kell ke—
zelni, az egész mintavételi tervet célszerűen alakítani, amire általános szabályok, matema- tikai formulák nem adhatók meg.
Több változó esetén elvileg minden egyes vizsgálni kívánt változóra külön-külön kellene a minta nagyságát meghatározni. Amennyiben hasonlóan viselkedő változókról van szó, a minta nagyságát a ,,legrosszabbu " viselkedő változóhoz kell mérni. Ha lényegesen külön—
bözően viselkedő változókat vizsgálunk (például termelés, beruházás), akkor szükség lehet a két minta szétválasztására, eltérő kezelésére. Ebből a megjegyzésből két dolog következik:
— nincs általában jó minta, hanem csak bizonyos célokat kielégítő minta van;
— van ugyan ún. általános célú minta, azt azonban nem lehet szó szerint értelmezni; csupán arról van szó, hogy egy mintán több, hasonló jellegű felvétel végrehajtására kerülhet sor, s az
1008 DR. MARTON ÁDÁM utólagos hibaszámítások tárják fel a becslések valóságos (várhatóan egymástól nem nagyon eltérő) hibahatárait.
A mintavételi terv
A mintavétel módját, a minta felépítését az alapsokaságnak a mintavételi keretben meg- jelenő struktúrája erősen befolyásolja. Minél több külső információval rendelkezünk, annál inkább növelhető a mintavételi terv hatékonysága, pontosabban az adott mintanagyság mellett kiszámítható becslések pontossága.
A leggyakrabban alkalmazott minták lehetnek:
— rétegzettek (például nagyság, illetve szakmai sajátosságok szerint), amennyiben rendelke—
zünk megfelelő rétegképző ismérvekkel;
— többlépcsősek, amennyiben a végső mintavételi egységhez több, hierarchikusan felépített lépés után jutunk el (például vállalat, település, üzlet);
— csoportokat tartalmazók (például kisebb települések összes üzlete, kisiparosa stb.).
A rétegzés célja elsősorban az, hogy az alapsokaságot bizonyos ismérvek szerint homo—
génebb csoportokra osztva a becslések hatékonyságát növeljük, adott nagyságú minta mel—
lett a mintavételi hibát csökkentsük. A rétegzésnek korlátot szab az, hogy nem mindig van—
nak meg a feltételei a szakmailag indokolt rétegek kialakitásának, mivel már a mintavételi keretnek tartalmaznia kell a szükséges információkat.
Egy nagyon általánosan használt rétegzési szempontról azonban külön is szólni kell, s ez a megfigyelési egységeknek nagyság szerinti rétegzése.
A gazdasági tevékenységet folytató vállalkozások mérete az óriási multinacionális vál- lalatoktól az egyszemélyes szolgáltató kisiparosokig terjed. Ezeket a sokaságokat tehát a nagy szórás és a rendkívüli ferdeség jellemzi: néhány igen nagy egység mellett számos közepes és még több kisvállalkozás található.
Az általános gyakorlat szerint a legnagyobb egységeket teljeskörűen, folyamatosan és részleteiben megfigyelik. A mintavétel szempontjából tehát az alapsokaságot eleve már a legnagyobbak nélkül kell értelmezni. Hogy hol húzzuk meg azt a határt, ami fölött már teljes körű a megfigyelés, azt általában nagyon gyakorlati szempontok (például a számvitelre vo—
natkozó előírások) határozzák meg. Persze elméletileg lehet vizsgálni azt a kérdést, hogy adott követelmények és anyagi lehetőségek mellett mi lenne az az optimális határ, amely fö- lött teljes körű, s amely alatt valamely n elemű mintán alapuló, megfelelően strukturált, repre- zentativ megfigyelést kell végezni.
Ha már figyelmen kivül hagytuk a teljeskörűen megfigyelésre kerülő egységeket, a vizsgált sokaság nagyság szerinti szórása általában még mindig elég nagy marad. így felme—
rül, hogy ne egyszerű véletlen kiválasztást végezzünk, hanem nagysággal arányosat. Ez any—
nyit jelent, hogy az alapsokaság minden elemének kiválasztási valószínűségét a termelési vagy a létszám stb. szerinti nagyság határozza meg, amit természetesen a mintavétel megkez- dése előtt ismerni kell. Ez az eljárás is jól ismert a szakirodalomból. Számítógéppel viszony—
lag egyszerűen készíthetők olyan mintavételi tervek, amelyek megfelelnek ezeknek a köve- telményeknek. Ugyanakkor számos ellenzője is akad ennek az eljárásnak. Pontosabban so—
kan egyszerűbb és jobb eljárásnak tartják azt, ha az alapsokaságot nagyság szerint rétegez- zük (ehhez általában megvannak a szükséges információk), és a rétegen belül már egyszerű véletlen mintavételt hajtunk végre. Számos érv szól mindkét megoldás mellett és ellen. Az kétségtelen, hogy a rétegzéses megoldás általában robusztusabb, kevésbé érzékeny a nagyság változására, és egyszerűbben Végrehajtható. Egyszerűbb a becslési és hibaszámítási formulák kezelése is. A nemzetközi gyakorlat ebbe az irányba mutat.
A gazdasági folyamatok elemzése sokszor (például az ágazatokat illetően) nagyon rész- letes információkat igényel. így gyakran adódnak az alapsokaságon belül olyan csoportok,
REPREZENTATíV MEGFIGYELÉSEK 1009 amelyek csak néhány elemet tartalmaznak. Az ilyen csoportok esetében ahhoz, hogy hasz- nálható információkat nyerjünk, a sokaság minden elemét meg kell íigyelni.
A felvétel technikai lebonyolítását segíti, ha a végső mintavételi egységekhez több lép- csőben és/vagy csoportos mintavétel útján jutunk el.
Amennyiben postai úton történik a megkérdezés, akkor az adatszolgáltatók földrajzi szétszórtsága nem okoz problémát. Összeírók alkalmazása esetén azonban csoportok kiala- kítása a költségeket csökkenti, bár a mintavételi hiba a csoportokon belüli korreláció miatt, annak mértékétől függően növekszik. Valószínűleg a gazdaságstatisztikai felvételeknél is szükség lesz az ELAR-hoz hasonló csoportos mintavételre, mivel az adatszolgáltatási készség növelése érdekében nem lesz nélkülözhető az adatszolgáltatók személyes megkeresése. Ez megoldhatónak látszik egy megfelelően kialakított településmintával, amelyben természetesen a nagyvárosok mind szerepelnek.
A mintavételi eljárás utolsó lépése a megfigyelési egységek kiválasztása. A konkrét minta kijelölésére sokféle technika ismeretes. Ezek tárgyalása messze meghaladná e dolgozat kereteit. Emlékeztetőül csupán annyit kell megjegyezni, hogy a vizsgálataink tárgyát képező valószínűségi minták esetében az alapsokaság minden egyes elemének előre megadott, is—
mert valószínűséggel kell a mintába kerülnie. Ez egyben az előfeltétele annak is, hogy a min- tából a becslés szórása (konHdencia—intervalluma) becsülhető legyen.
A felvétel végrehajtása
A gazdaságstatisztikai kérdőívek szétküldése és begyűjtése az eddigiekben postai úton történt. Ez részben a korábbi gyakorlat magától értetődő folytatásaként, tekintettel az adat—
szolgáltatás kötelező voltára, részben a gazdaságstatisztikai ,,összeíró-hálózat" hiánya miatt történt így. Már a múlt esztendő első tapasztalatai azt jelezték, hogy igen nagy a meghiúsu—
lási arány, ami részben a regiszterből származó címanyag hiányosságaiból adódott. Ez a je- lenség bizonyos mértékig az átmenet kényszerű velejárója, ami a jövőben feltétlenül változni, javulni fog.
Jelentős mértékű — különösen Budapesten — a nemválaszolási arány. Az elmúlt egy év tapasztalatai szerint a felvétel tárgyától függően 40—50 százalékos is lehet.
A KSH—igazgatóságok munkatársai lehetőségeik határai között jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy feltárják a nem válaszolás okát, illetve rávegyék a kiválasztott gazdálkodókat a kérdőív kitöltésére. Sok hasznos információ adódott Mindebből az általánosítható, hogy szükség van a rendszeres kapcsolattartásra, a meghiúsulások okainak feltárására. Ezen az úton mind a regiszter, mind a válaszolási arány javítható.
A kijelölt minta akkor biztosítja a kívánt pontosságú becslést, ha a keresett adatok megszerezhetők. Amennyiben jelentős mértékű a meghiúsulás, akkor két eset lehetséges:
— ha a meghiúsulások véletlennek tekinthetők, akkor a minta elemszámának megfelelő mértékű növelésével biztosítható a kívánt pontosság;
-— amennyiben a meghiúsulások eloszlása nem tekinthető véletlennek, s a gyakorlatban leg- inkább ezzel az esettel kell számolni, akkor a minta arányos növelése torzításhoz vezet.
Meg kell tehát minden lehetőséget ragadni annak érdekében, hogy a meghiúsulások aránya a néhány százalékot ne haladja meg.
Amennyiben a meghiúsulások mértéke elfogadható méretek között marad, de mégsem teljesen elhanyagolható, sor kerülhet a hiányzó adatok pótlására. A külföldi szakirodalom részletesen tárgyalja a különböző módszereket. Ezek lényege abban foglalható össze, hogy a nem válaszoló egységekről meg kell kísérelni legalább néhány jellemző tulajdonságot fel—
deríteni, s azok alapján hasonló megügyelt egységek adatait behelyettesíteni. Amennyiben ugyanazon felvétel keretei között maradva végezzük el a behelyettesítést, akkor ún. ,,hot-
10 10 DR. MARTON ÁDÁM
deck" módszert alkalmazunk, amennyiben valamilyen korábbi ismereteket használunk fel, akkor ún. ,,cold-deck" eljárásról van szó. Vannak bonyolultabb módszerek is. Lényeges azonban, hogy az ilyen helyettesítéseket egyedi adatként sohasem szabad használni, kizáró- lag az aggregált szintű becslések pontosságának növelését szolgálhatják.
Mivel — mint mondottuk — a kisvállalkozások körében az adózás miatt a teljesítmények, eredmények lefelé történő torzításával kell számolni, megoldásra váró feladat, hogy megta- láljuk azokat az utóvizsgálati módszereket, külső információs forrásokat, amelyek segítsé- gével becsléseink torzítása — remélhetőleg -— behatárolható lesz.
Az egész gazdaságstatisztikai beszámolási rendszer — beleértve az adatgyűjtést és az utó—
vizsgálatokat — csak úgy lesz hatékonyan működtethető, ha létrejön a gazdaságstatisztikai adatgyűjtésekkel foglalkozó hálózati apparátus. Ennek az adatszolgáltatókkal folyamatos kapcsolatban kell lennie. A kapcsolatnak a cimbejárással kell kezdődnie, majd biztosítania kell a folyamatos korrekciót, ami egyben a regiszter hatékony kontrollját is jelenti.
Becslések
Mielőtt a becslések megtörténnének, ellenőrizni kell a mintából beérkezett adatok ,,reprezentativitását". Egy kellő nagyságú véletlen minta nagy valószínűséggel tükrözi a célsokaság területi, ágazati, nagyság szerinti stb. tényleges arányait. A felvétel végrehajtása után ellenőrizni kell, hogy valamilyen előre nem látott, esetleges tényező vagy a meghiúsulá—
sok torlódása nem torzította—e el a minta belső struktúráját. Amennyiben ez bekövetkezett, biztosítani kell a számítások során a szükséges korrekciók elvégzését.
A becslések (,,felszorzás") során az ellenőrzött, editált kérdőívekből indulunk ki. A min- tavételnél alkalmazott kiválasztási valószínűségek, valamint a megfelelő külső információk ismeretében viszonylag egyszerűen elvégezhetők a szükséges számítások.
A gazdaságstatisztikai felvételek nagy része valamilyen tevékenység folyamatos meg- ügyelésére irányul. Mint arról már volt szó, a többévenkénti cenzusok között kell a folyama—
tokat nyomon követni. A becslési eljárások közül célszerü külön kiemelnia hányadosbecs- lést, amely valamely korábbi adat ismeretében előnyösen befolyásolhatja a beszámolási idő—
szakra vonatkozó becslések megbízhatóságát. A hányadosbecslések széleskörűen alkalma- zott módszerek, amelyeknek adaptálása függ a konkrét feltételektől.
Javítja a becsléseket a már begyűjtött adatok utólagos rétegzése vagy más külső infor- mációkkal történő kiegészítése. Az utólagos rétegzés, amihez szükség van a rétegnagyságok ismeretére, egyik leggyakoribb alkalmazási területe a meghiúsulások vagy egyéb tényezők miatt torzult minta megoszlásának, ,,reprezentativitásának" a tényleges súlyoknak megfelelő helyreállítása. Az utólagos rétegzés jól használható akkor is, ha különböző ,,modellek" se- gítségével kíséreljük meg a becslések javítását.
Végül a mintavételi hiba kiszámításának kell sorra kerülnie. A rendelkezésre álló prog—
ramcsomagok segítségével még bonyolult mintavételi tervek esetén is viszonylag egyszerű feladat a becslés szórásának kiszámítása akár átlagról, akár megoszlásról, akár értékösszeg- ről legyen is szó. A mintavételi hiba és a mintavételi terv összefüggéseinek vizsgálata főként csoportos minták esetében sok hasznos információval szolgálhat, amiket a mintavételi terv korrekciójánál fel lehet használni. A lakossági felvételeknél ilyen vizsgálatra már sor került.
A gazdaságstatisztikában azonban egyelőre még ilyen tapasztalatokkal nem rendelkezünk.
A nem mintavételi hiba vizsgálata akár a lefedési, akár a válaszolási hibáról vagy bármi másról legyen szó, meglehetősen bonyolult, egyedi megfontolásokon alapuló módszerek kidolgozását igényli. A külföldi szakirodalomban erre számos példa található, magyar ta—
pasztalatok azonban még csak a lakossági, illetve a mezőgazdasági felvételek körében van- nak. Ezeknek közös vonása, hogy utóvizsgálaton, a felvételnek egy véletlen részmintán tör- ténő újbóli végrehajtásán alapulnak. Az eredeti és az utóvizsgálatok során kapott eredmé-
REPREZENTATíV MEGFIGYELÉSEK l 01 l
nyek összehasonlító elemzése számos hasznos információ forrása lehet. A nem mintavételi hiba számszerűsítésére csak nagyon kivételes esetben nyilik lehetőség. Vizsgálatára elsősor- ban azért van szükség, hogy a felvételek tervezése és végrehajtása során a felismert hiányos- ságokat lehetőleg kiküszöböljük, s ezáltal következtetéseink megbízhatóságát növeljük.
ÖSSZEFOGLALÓ ÁTTEKINTÉS, FELADATOK
I. A regiszterek problémái, a gazdálkodás körülményeinek, szervezeti kereteinek gyors változása még jó ideig az átlagosnál nagyobb mértékben növelni fogja a gazdasági folyamatok mérésének bizonytalanságát. Az erre a célra kialakított panelmintán utóvizsgálatokkal tanul- mányozni kellene a regiszterben levő sokaságok ,,lefedési" hiányosságainak, változásainak hatását a reprezentatív felvételek megbízhatóságára. Ennek során azt is vizsgálni kellene, hogy a nyilvántartott adatok mennyire felelnek meg a valóságnak.
2. A gazdaságstatisztikai adatgyűjtéseknél nehezíti a terepmunkát az, hogy a nagy számú kisvállalkozás, kisiparos adatszolgáltatói készsége nagyon rossz. Széles körű reprezentativ statisztikai adatgyűjtések csak úgy képzelhetők el, ha a KSH igazgatóságain kialakul egy jól képzett, kellő szak- és helyismerettel rendelkező személyi állomány, amely hatással tud lenni arra, hogy a mintába került gazdálkodók, egyéni vállalkozók elfogadható válaszokat adjanak. Kérdés az is, hogy célszerű—e, és ha igen, akkor milyen módon és anyagi feltételek mellett az ELAR— és árösszeíróknak e területen való foglalkoztatása.
3. A terepmunka hatékonyságát növelheti, hogy a minta nem teljesen véletlenül oszlik meg az egész országban, hanem bizonyos településekre koncentrálódik. Meg kell vizsgálni, hogy miként lehetne egy olyan kétlépcsős mintavételi tervet kialakitani, amelynek első lép- csője a nagyvárosok mellett néhány száz kisebb várost és községet tartalmazna. Ezeken a településeken kellene aztán a különböző termelői, kereskedelmi, munkaügyi stb. felvételeket végrehajtani. így az ELAR-hoz hasonlóan az ,,összeírói" munkát már célratörően, e telepü- lésekre koncentráltan lehetne megszervezni.
4. Meg kell vizsgálni, miként használhatók a hiányzó adatok pótlására kidolgozott módszerek. Erre a célra alkalmasnak tűnnek a szimulációs kisérletek.
5. A gazdaságstatisztikában sok érv szól a nagysággal arányos kiválasztás mellett. En- nek megvalósitására sokféle megoldás kínálkozik a hozzájuk tartozó becslési formulákkal együtt. Célszerű lenne állást foglalni abban, hogy a magyar statisztikai rendszer ezt a gyakor—
latot kövesse-e, vagy hasonlóan más országokéhoz (például Kanada) ezt a problémát nagy—
ság szerinti rétegzéssel oldja—e meg. Ehhez kapcsolódik az a kérdés, hol és mi alapján húz- zuk meg az egyes felvételek esetében azt a határt, aminél nagyobb egységek már mind meg—
figyelésre kerülnek.
6. A rendelkezésre álló tényleges mintanagyság általában nem teszi lehetővé a nagyon részletes bontásokra vonatkozó, kellő megbízhatóságú következtetések levonását. Ha szük- séges, különböző modellek (például szintetikus módszer) segítségével kell törekedni a becs—
lések javítására.
7. Ki kell alakítani a reprezentatív statisztikák közlésének gyakorlatát, mivel csak kellő pontosságú becsléseket célszerű nyilvánosságra hozni, különösképpen ,,hivatalos" adatként
publikálni. .
8. Új felvételek módszertani tervezése kellő időt és figyelmet igényel. Egységes egészet kell alkotni a kérdőivtervezéstől, a próbafelvételek végrehajtásától a terepmunka előkészíté- sén keresztül a mintavételi és nem mintavételi hiba, az esetleges torzítás becsléséig. Ismétlődő felvételek esetében a munka szerves részének kell lennie a minta folyamatos karbantartásá- nak is. Más országok módszereinek tanulmányozása és azokkal összehasonlítva a hazai megoldások kritikai elemzése is szükséges.
1012 DR. MARTON ÁDÁM
9. Rendszeresen ismétlődő felvételeknél tanulmányozni kell a minta paneljellegéből adódó esetleges előnyöket, valamint a rotációval kapcsolatos problémákat mind az adatgyűj- téseket, mind a becsléseket illetően. Az időbeni változások vizsgálatánál külön figyelmet kell fordítani az elkövetkező években a minta által lefedett célsokaságban végbemenő válto—
zásokra.
MELLÉKLET
A közelmúltban végrehajtott és az 1990-es évek első felében tervezett reprezentatív gazdaságstatisztt'kai felvételek áttekintése
Az ország gazdaságát évtizedeken át a viszonylag kis számú vállalat tevékenysége határozta meg, amelyek rendszeresen szolgáltatták a beszámolási rendszer keretében előírt adatokat. Kivé- telt csak azok az ágazatok, illetve tevékenységek képeztek, amelyekre vonatkozóan a teljes körű adatszolgáltatást nem lehetett vagy nem volt célszerű előírni. Ezért az 1990-es évek elejéig repre- zentatív adatfelvételekre csak korlátozottan volt szükség.
A mezőgazdasági statisztikában a kistermelés évenként kevésbé változó szántóföldi növény- termelése, gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermelése, valamint a mezőgazdaság épület- és gépellátottsá- gának megligyelése 1972 óta 5 évenként történik, mintegy 5 százalékos reprezentatív mintán.
Az évenként jelentősen, ezen belül negyedévenként ciklikusan is változó állatállományt az 1950-es évek óta évtizedeken át negyedévenként, az utóbbi években félévenként (március 31-i és szeptem—
ber 30-i eszmei időponttal) mintegy 4,5 százalékos mintán figyelik meg. Mind a növénytermelési felvételek, mind az állatösszeírások mintájának alapsokaságát — a FAO világprogramjához csat—
lakozó —- 10 évenkénti mezőgazdasági cenzus biztosítja.
Az idegenforgalom területén több reprezentatív felvételt hajtottak végre. A nemzetközi turiz- mus néhány fontosabb jellemzőjének vizsgálatát 1972 óta havonként végzik. 1984—ben és 1988- ban mintegy 8000 ,,interjú"—n alapuló felvétel készült a hazánkba látogató külföldiek költekezési szokásairól. Mintegy 12 000 háztartás (ELAR-minta) költségvetési felvételéhez kapcsoltan figyel- ték meg 1985-ben a lakosság utazási szokásait és kiadásait. 1987-ben pedig a Hzetővendég-hálózat technikai felszereltségéről, vendégforgalmáról és összetételéről hajtottak végre reprezentatív
elvételt.
A lakosság személygépkocsi—használatának jellemzőit l97l—tő] 5 évenként mintegy 1 száza—
lékos mintán vizsgálják postai úton történő megkérdezés alapján.
Az ipari adatszolgáltatások körében 1984—ben, illetve 1990-ben reprezentativ munkaügyi felvételt végeztek.
A következő évekre a gazdaság átalakulása — az állami és szövetkezeti vállalatok súlyának jelentős csökkenésével és az új jogi és nem jogi személyiségű társaságok számának egyidejű növe- kedésével — egyre inkább igényli reprezentatív megfigyelések szervezését.
A reprezentatív módon megfigyelt gazdasági egységek szervezési szempontból három cso—
portra oszthatók:
— vállalatok,
— jogi személyiségű társaságok,
— jogi személyiség nélküli társaságok és egyéni adatszolgáltatók (kisiparosok, kiskereskedők, mezőgazdasági kís- ermelők stb.).
A tervezett összeírások általában ,,tevékenység'l-re terjednek ki, így azok több csoportot is érinthetnek.
A jelenlegi ismeretek szerint az 1990-es évtized első felében a gazdaságstatisztikában az alábbi, folyamatos vagy eseti (esetleg több évenként ismétlődő) reprezentatív felvételek megszervezésére
és végrehajtására kerül sor. ,
Az ötévenként összeállított ágazati kapcsolatok mérlege (AKM) 1991-ben már nem épülhet csak a vállalatoktól nyerhető adatokra. A nem jogi személyiségű adatszolgáltatók köréből repre—
zentativ felvételekkel kell biztosítani az anyagfelhasználásra és a termelőfelhasználásra vonatkozó adatokat. A mérlegbeszámolóra nem kötelezettek (a jogi személyiség nélküli társaságok mintegy harmada és az egyéni adatszolgáltatók) bruttó termelését és a mezőgazdasági termékfelvásárlók, valamint a termelőeszköz-kereskedelem árrésadatait is reprezentatív megfigyelés keretében kell begyűjteni az AKM-hez.
Az 1991. március 31-i teljes körű általános mezőgazdasági összeírásra épülve ez év októbe- rében új minta alapján kerül sor a mezőgazdasági kistermelők állatállományának, növényterme- lésének, épület- és gépfelszereltségének reprezentatív összeírására. A már szokásos reprezentativ mezőgazdasági összeírásokon kívül az elkövetkező években a nem jogi személyiségű társaságok
REPREZENTATíV MEGFIGYELÉSEK 10 l 3
és az egyéni vállalkozók körében reprezentatív összeírást kell szervezni. Meg kell oldani a ko- rábban megyénként és termékcsoportonként egy vállalat által végzett, de egyre inkább a vállal—
kozói szférába kerülő mezőgazdaságitermék-felvásárlás reprezentatív megfigyelését.
A közlekedésen kívüli ágazatokhoz tartozó termelő egységek közlekedési szolgáltatásai egyre jelentősebbek, mint ahogy fokozatosan nő a személy- és teherszálhtó egyéni vállalkozások száma és teljesnménye is. 1992—1993—tól a Hivatal mind a két témában reprezentatív felvételeket tervez.
A lakosság személygépkocsi-használatának jellemzőiről 1991-re tervezett reprezentatív összeírásra csak 1993-ban kerülhet sor.
A kiskereskedelmiforgalom üzletekre alapozott reprezentatív megfigyelése az 1991. évi tapasz—
talatok alapján átdolgozva folytatódik l992—től.
Az idegenforgalmi statisztikában már bevezetett reprezentatív felvételek (nemzetközi turiz—
mus, külföldiek költekezése, a magyar lakosság utazási szokásai) a tervek szerint a korábbi gya- korlatnak megfelelően továbbfolytatódnak.
Ez évtől kezdődően negyedévenként reprezentatív felvétel keretében folyamatosan összeírják az 50 fő vagy kevesebb létszámmal dolgozó ipari és építőipari jogi személyiségű társaságok munka- ügyi és termelési adatait. 1992-től a nem jogi személyiségű társaságok körében is hasonló felvételt terveznek.
A gazdaságstatisztika szempontjából fontos ELAR-adatgyűjtések közül meg kell említeni a Vmunkaerő- és háztartási költségvetési felvételt, mely utóbbihoz kapcsolódik bizonyos években a
háztáji termelés számbavétele.
IRODALOM
Austin, H. W.: Sample Size: How Much Is Enough? Guality and Ouantíty. 1983. évi 2. sz. 239-245. old.
Burnett, V.—Lewi.r, T.: Outliers in Statistíeal Data. John Wiley and Sons, New York. 1980. XI, 365 old.
Bastelaer, A.—Kerssemakars, F.—SikkeI, D.: Data Collection with Handheld Computers: Contributions to Guestion—
naire Design. Journal of Official Statistt'cs. 1988. évi 2. sz. 141—154. old.
Betlehem, J. G.: Approaches to Inference in Survey Sampling. Netherlands Central Bureau of Statisties. Voorburg.
1988. 32 old.
Brewer, K. R. W.—Hanif, M.: Sampling with Unegual Probabilities. Springer—Verlag. New York. 1983. 164 old.
Cheng, C. S.-—Li, K. C.: Optimality Criteria in Survey Sampling. Biometrika. 1987. évi 2. sz. 337—345. old.
Cholette, P. A.: Linking and Benchmarking the Redesigned Retail and Wholesale Trade Series. Working Paper TSRA—90—004E. Statistics Canada. Ottawa. 1990. 26 old.
Cochran, W. G.: Sampling Technigues. Srd Edition. John Wiley and Sons. New York. 1977. XVI, 428 old.
Dalenius, T.: Elements of Survey Sampling. Swedish Agency for Research Cooperation with Developing Countries.
Stockholm. 1985. 284 old.
Dalenius, T.: Relevant Official Statisties. Journal of Official Statistics. 1985. évi 1. sz. 21-32. old.
Egtető (ágán—Marton Ádám: Reprezentatív módszerek a gazdaságstatisztikában. Gazdaság és Statisztika. 1990. évi 5. sz. 3 —59. o .
Éltető Ödön—Mesze'na Gyórgy—Ziermann Margit: Sztochasztikus módszerek és modellek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1982. 420 old.
Fellegi, I.: Response Variance and Its Estimation. Journal of American Statistieal Association. 1964. évi 308. sz.
1016-1041. old.
Hansen, M. H.—-Hurwitz, W. N.—Bershad, M.: Measurement Errors in Censuses and Surveys. Bulletin of the Inter- national Statistical Institute. 1961. évi 2. sz. 259—374. old.
Hansen, M. [i.—Madam, W. G.—Tepping, B. J.: An Evaluation of Model-Dependent and Probability-Samplíng Inferences in Sample Surveys. Journal of American Statistical Association. 1984. évi 384. sz. 776—807. old.
Hidiroglou, M. A.: The Construction of a Self-Representing Stratum of Large Units in Survey Design. The American Statistician. 1986. évi 1. sz. 27—31. old.
9 Hidiroglou, M. A.: Methodology for Monthly Wholesale and Retail Trade Surveys. Statistics Canada. Ottawa. 1989.
old.
Iachan, R.—Jones, E.: Classifieation and Properties of Rotation Samplíng Designs. Journal of Official Statistics. 1987.
évi 2. sz. [69—191. old.
Jessen, R. J.: Statistical Survey Technigues. John Wiley and Sons. New York. 1978. 520 old.
Kalton, G.: Compensating for Missing Survey Data. The University of Michigan. Michigan. 1983. 157 old.
Kalton, G.: Models in the Practice of Survey Sampling. International Statistical Review. 1983. évi 2. sz. 175—188. old.
Kalton, G.: Handling Wave Nonresponse in Panel Surveys. Journal of Official Statistics. 1986. évi 3. sz. 303—314. old.
Kish, L.: Survey Sampling. John Wiley and Sons. New York. 1965. 643 old.
Kish, L.: Multipurpose Sampling Designs. Survey Methodology. 1988. évi 1. sz. 19—32. old.
Kish, L.: Kutatások statisztikai tervezése. Statisztikai Kiadó Vállalat. Budapest. 1989. 251 old.
Kish, L.: Rolling Samples and Censuses. Survey Methodology. 1990. évi 1. sz. 63—79. old.
Current Topies in Survey Sampling. Szerk.: Krewski, D.-—Platek, R.——Rao, J. N. K. Academic Press. New York. XV, 509 old.
Handbook of Statistics. Volume 6. Sampling. Szerk.: Krishnaiah, P. R.—Rao, C. R. North-Holland. Amsterdam.
1988. XIII, 594 old.
Kung-Jong Lui—Cumberland, W. G.: A Model—Based Approach Composite Estimators for Small Area Estímation.
Journal of Official Statistics. 1991. évi 1. sz. 69—76. old.
Lindström, H.: Non-Response Errors in Sample Surveys. Statistics Sweden. Stockholm. 1983. 94 old.
XVI Aslőamlzgkian, E. E.: Modern Concepts and Theorems of Mathematical Statístícs. Springer-Verlag. New York. 1986.
, 1 o .
261 zátgartltán Ádám: Kisterületek, alcsoportok paramétereinek becslési módszerei. Statisztikai Szemle. 1983. évi 3. sz.
— . o .
5 33 Magam Ádám: Reprezentativ felvételek adatainak elemi szintű összekapcsolása. Statisztikai Szemle. 1985. évi 1. sz.
1 — . o .
Marton Ádám: A válaszadási hiba vizsgálata. Statisztikai Szemle. 1990. évi 8—9. sz. 674—689. old.
10 1 4 DR. MARTON: REPREZENTA'I'íV MEGFIGYELÉSEK
Asla'tan Ádám—Mihálxű'y László: A mintavételi hiba kiszámításának néhány kérdése. Statisztikai Szemle. 1988. évi 4. sz. 3 0—366. old.
Nigam, A. IC—Kumar, P.-—Gupta, V. K.: Some Methods of Inclusion Probability Propertional to Size Sampling.
Journal afthe Royal Statistica! Society. Series B. 1984. évi 4. sz. 564—57 1.old.
Payne, S.: The Art of Asking Ouestions. Princeton University Press. 1951. XIV. 249 old.
Sürndal, C. E.: How Survey Methodologists Communicate. Journal of Official Statisrics. 1985. évi I. sz. 49-63. old.
Sudman, S.—Bradburn, N. M.: Response Effects in Surveys. Aldine Publishing Co. Chicago. 1974. XVII, 257 old.
Telegdi László: Az ipari és építőipari kisszervezetek 1990. évi eseti reprezentativ megfigyelese. Gazdaság és Statisztika.
1991. évi 3. sz. 38—65. old.
Thorslung, M.-—Wámeryd, B.: Testing/Assassin Ouestion Ouality -— Some Swedish Experiences. Journal of (),/fela!
Statistlcs. 1985. évi 2. sz. 159478. old.
TÁRGYSZÓ: Gazdaságstatisztika. Statisztikai mintavétel.
PE310ME
Aarop c'rmeuae'r, nam—re nepeMeHH Tpeőym'rcn n name-nme BBEJIY namenemmoőmecmenno- exonommiecxnx ycnonunü.
ABTOp paccmarpmaae'r npOÖJIeMLI cöopa nammx B oőnacm axonomnuecxoii cramcmm, :; nepnyto o'iepem, (: Tomi spenmi METOJIOHOFIHCCKKX nonpocon, ynennn BHHMZHKG pacnpoc'rpa- nennocm nmőopo'mmx oőcnenonannit n Boamoncnocrm pemennn me'rononornnecxnx npoöneM, BOBl-IHKaIOHIYIX B xone nx nponenelmn.
SUMMARY
The study directs attention to alterations reguired by changing socio—economic conditions in the field of statistics.
The author reviews, primarily from methodological point of view, the problems of data collection in economic statistics, paying attention to the possibilities of extending the scope of sample surveys and solving the related methodological problems.
