STATISZTIKAl lRODALMl FlGYELÖ 551
43,3 százaléka növelte a jövedelméhez viszo—
nyított megtakarítást, és 17.11 százaléka jöve- delmének ugyanolyan százalékát takarította meg, mint korábban, A megtakarítások ha—
tározott csökkenése egyértelműen a rendel- kezésre álló minta 14,5 százalékánál volt csak megállapítható.
(ism.: Marton Ádám)
VElL, E.:
A FIZETÉSI MÉRLEG TÖBBLETE ÉS HIÁNYA (Surpluses and deficits in the balance of pay—
ments, Definitions and significance of alternative concepts.) —— OECD Economic Outlook. 1975. július.
23-33. p.
A Nemzetközi Valutaalap egyik szakértő- jének megállapítása szerint ,,a többlet és a hiány értelmezése a fizetési mérleg mód- szertanának legvitatottabb kérdése", Az OECD (Organization for Economic Co—opera- tion and Development) országok esetében ennek oka részben abban rejlik, hogy a de- finíció országonként eltérő, sőt előfordul, hogy egy ország több meghatározást is al- kalmaz. Másrészt. az évek során módosul a mérleghiány, illetve a mérlegtöbblet fogalma.
A meghatározások eltéréseiből adódó kér- dések tárayalását megelőzően a szerző le- szögezi azt, hogy fizetési mérleg aktívumon és passzívumon mindenkor egy bizonyos mér- leafeiezet eredményét érti és nem a fizetési mérleg egészének egyenlegét. A mérlegkészí- tés módszeréből adódóan ugyanis a kiadások és a bevételek végső soron kiegyenlítik egy- mást, de közgazdasági szempontból ennek nincs jelentősége, mert nem fejez ki valódi gazdasági egyensúlyt.
Az OECD által ismertetett fizetésimérleg- séma négy mérlegieiezetből áll. Az első ie—
iezet az áruk, szolgáitatások és juttatások mérlege, a második a hosszú lejáratú tőke- mozgások mérlege. A harmadik feiezet ma- gában foglalja a nem pénzügyi jellegű rövid leiáratú tőkemozgásokat, a negyedik oedig a pénzintézetek rövid leiáratú aktíváit és pasz- szíváit. Vonal alatt szerepelnek a mérlegben az egyenlegező tételek: az arany- és deviza—
készletek, a devizakövetelések, valamint a különböző ügyletekkel kapcsolatos tartozások és követelések állományának változásai.
A továbbiakban a szerző az ismertetett négy mérleaieiezet jelentőségével foglalko—
zik. A kiindulási szempont az a tény, hogy az egyes országok pénzügyi hatóságai hatást kívánnak gyakorolni valutáik árfolyamára, A lebegő árfolyamok időszakában ezek az ár- folyamszabályozó intézkedések korlátozottabb formában, de továbbra is érvényesülnek. Az árfolyam alakulására gyakorolt hatás szem- pontjából az ún. vonal alatti tételek a lénye-
gesek. A többi tételnek nem annyira a fize- tési mérleg vonatkozásában, mint inkább ke- reskedelmi vagy politikai szempontból van jelentősége.
A rögzített devizaárfolyamok rendszerében a fizetési mérleg egyenlege tükrözi az adott ország devizapiaci helyzetét. Ebben az eset- ben az aktív fizetési mérleg kedvező, mig a passzív fizetési mérleg hátrányos pozicióról tanúskodik. A jelenlegi lebegő árfolyamok időszakában azonban a mérleg alakulása ke- vésbé jelentős mutató, mivel a devizapiaci változások kifejezésre jutnak az árfolyamvál—
tozásokban. Egy valuta helyzetének a meg- , ítélésénél tehát árfolyamának változását is
figyelembe kell venni.
Az elmondottak ellenére jelenleg sem mel- lőzhető szempont a gazdaságpolitikában a fizetési mérleg helyzete; a mérleghiány nem tartható fenn a végtelenségig. a hitelfelvé—
teli lehetőségek sem korlátlanok. Ugyanak- kor a tartósan aktív egyenleg is okozhat ne—
hézségeket egy ország számára, még inflá- ciós veszély formájában is.
A cikk következő részében a szerző nagy vonalakban ismerteti egyes országok (Egye—
sült Államok, Egyesült Királyság, Német Szö- vetségi Köztársaság) és az OECD mérleg- sémája közötti főbb eltéréseket. Az Egyesült Államok esetében az eltérés abból adódik,
hogy a hivatalos készletek között nem sze—
repelnek többek között a Nemzetközi Valuta—
alaopal szembeni elszámolások eredményei.
az Egyesült Királyság viszont — az OECD ter—
vezetével ellentétesen — nem tünteti fel va- lutaforgalmában az ország pénzügyi ható- ságaival szembeni tartozásokat.
A nem pénzügyi jellegű rövid lejáratú tő- kemozgásokat tartalmazó mérlegfejezet ala—
kulása a külföldi ügyleteknek (: belföldi lik- viditásra gyakorolt hatását jelzi. Ebből kö—
vetkezően a mérlegtöbblet vagy -hiány a bel- földi likvid magántőke-állomány csökke- néséhez, illetve növekedéséhez vezet. Válsá- gos pénzügyi helyzetben egyes pénzügyi ha—
tóságok mozgásba hozzák a kereskedelmi bankok devizavagyonát annak érdekében, hogy az egyensúlyhiánynak a hivatalos pénz- ügyi készletekre gyakorolt hatását csökkent—
sék. Tartósan aktiv egyenleg esetében a köz- ponti bankok arra késztetik a kereskedelmi bankokat, hogy vonják el a beáramló de- vizák egy részét. például ún. ,,swap" ügyile- tek keretében. A kereskedelmi bankok ügy—
leteit tehát nagymértékben befolyásolja az általános fizetésimérleg-helyzet és ezzel összefüggésben a belföldi tartalékok növeke- dése, illetve csökkenése. Amennyiben a ke- reskedelmi bankok működése szigorúan el- lenőrzött —- például Japán, Franciaország és Olaszország esetében —, úgy a nem pénz—
ügyi tranzakciók egyenlege fejezi ki az ál—
talános egyensúlyi helyzetet.
552 STATlSZTIKAl IRODALMI FIGYELÖ
Az eddig felsorolt két mérlegfejezet ese- tében az egyenleg egyaránt kifejezi az át- meneti és az alapvető tendenciákat. A való- ságos pénzügyi helyzet gazdaságpolitikai szempontból történő hiteles megítéléséhez azonban különbséget kell tenni az e kétféle ügyletfajtából eredő mérlegeredmény között.
A tartós egyensúlyhiány ugyanis alapvető központi beavatkozást igényel, például árfo—
lyammódosítást, míg az átmeneti zavarok megoldhatók rövid lejáratú hitelfelvétellel is.
A hosszú lejáratú tőkemozgások mérlege ar—
ra a célra szolgál, hogy a tartós gazdasági és politikai célokat szolgáló pénzügyi műve—
letek eredményeit rögzítse.
A folyó tételek mérlege az általános gya- korlat szerint magában foglalja a külkeres—
kedelmi áruforgalom (export és import), a szolgáltatások és a több oldalú átutalások mérlegét. Ebből a fejezetből kitűnik, hogy egy ország mennyiben képes saját anyagi forrásaira támaszkodni, milyen mértékben nőtt. illetve csökkent a külfölddel szembeni tartozás, illetve követelés állománya.
Ennek a mérlegfejezetnek két jellemző vonása van. az egyik az, hogy tételeik kizá- rólag az adott időszakot érintik, nincsenek jövőbeni következményeik, mint például a tőkemozgásoknak, a második pedig, hogy rövid távon rendszerint sokkal egyenletesebb eredménnyel zárul, mint a többi mérlegfeje—
zet. Mivel a folyó tételek mérlegében a leg- jelentősebb helyet az áruk és a szolgáltató- sok exportja és importja foglalja el, amelyek rendkívül érzékenyen reagálnak a belföldi és a külföldi keresletre, továbbá a termékek versenyképességére, az itt szereplő tételek fontos szerepet játszanak a közgazdasági elemzésekben és az előrejelzésekben.
Az ország egyensúlyi helyzetének megíté- léséhez nem lehet sémákat alkalmazni. Gaz—
daságpolitikai céljaiktól függően az országok különböző időszakokban más és más mérleg—
tételek egyenlegét tekintik pénzügyi helyzetük alapvető mutatójának. Ez logikusan következik abból. hogy a cikkben felsorolt négy mérleg- fejezet különböző ügyletfajtákat foglal ma—
gában, és ezek aktív vagy passzív jellegű eredménye a gazdasági életnek s ezzel össze- függésben az adott ország pénzügyi helyze- tének mindig csupán egy-egy oldalát mu- tatja.
A fizetési mérlegen belül nincs olyan feje—
zet, amely önmagában átfogó képet ad egy ország pénzügyi viszonyairól. Ehhez arra van szükség. hogy több oldalról, különböző szem—
pontok szerint vizsgálják a szakemberek a fizetési mérleg egyes fejezeteinek eredmé- nyét, az aktív vagy a passzív egyenleget, il- letve keletkezésük okát.
(ism.: Szőnyi Gyuláné)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
HORSTMANN. K.:
ÉLETSZlNVONAL—INDEX
AZ EGYESULT NEMZETEK TÁRSADALMI JELZÓSZÁMAINAK ÉRTÉKELÉSERE ÉS ÖSSZE-
FOGLALÁSÁRA
(Der Level of Living Index als Beispiel für die Bestrebungen der Vereinten Nationen, Sozialindika- toren auszuwerten und zusammenfassen.) — Allge- meines Statistísches Archiv. 1976. 1. sz. 64-77. p.
Az Egyesült Nemzetek Statisztikai Hivatalá- nak régi törekvése, hogy kialakítsa az élet- színvonal alakulását jellemző mutatószámok rendszerét, sőt, hogy e jelzőszámokat esetleg
egyetlen indexszámmá szintetizálja.
Az Egyesült Nemzetek Társadalmi Fejlett- ségi Kutató Intézetében (UNRlSD) végzett ez irányú munkálatok keretében készült a len—
gyel Dewnowski ún. életszínvonal-indexe (Le- vel of Living Index). Az index kialakításánál a tartalmi kívánalmak mellett az is szerepet játszott, hogy az egyes jelzőszámok minél több országra vonatkozóan rendelkezésre
álljanak,
A felhasznált jelzőszámok a következő há—
rom nagyobb csoportra oszthatók:
a) fizikai alapszűkségletek.
b) kulturális alapszükségletek, c) magasabb rendű szükségletek.
A fizikai alapszükségletek jellemzésére az alábbi jelzőszámokat használták:
—- élelmezés (a napi kalóriaszükséglet kielégített- ségének aránya, az egy főre jutó fehérje napi meny- nyisége, a kalóriaszükséglet szénhidráttal fedezett aránya),
-— lakáskörülmények (a lakások minősége. az egy lakásra jutó személyek s 'ma. a száz háztartásra jutó lakások száma).
—egészségügyi helyzet (az orvosi ellátásban ré- szesülő lakosság aránya, a sziv— és érbetegségekben meghaltak aránya, az ötven éven felüli elhaltak aró-
nya).
A kulturális alapszükségletek jelzőszámai a következők:
—oktatás (az iskolakötelezettség realizálásának aránya, a száz tanulóra jutó végzősök száma, a ter- vezett tanár és tanuló arány megvalósításának mér—
téke),
—pihenés, szórakozás (a nem munkával töltött órák száma. a száz lakosra jutó napi újságpéldány—
szám, az ezer lakosra jutó rádió— és televízió ké- szülékek száma),
— társadalmi biztonság (az ezer lakosra jutó erő- szakos halálesetek száma, a munkanélküli segélyre, illetve táppénzre jogosultak aránya, a nyugdíjjoga- sultak aránya).
A magasabb rendű szükségleteket a sza—
badon felhasználható jövedelmek dollárban kifejezett összege jellemzi.
