A NEMZETGAZDASAGTAN ÉS STATISZTIKA KÖRÉBŐL
A N E M Z E T G A Z D A S Á G I B I Z O T T S Á G MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTI
HELLER FARKAS ÉS DŐLÁNYI ALAJOS
A BIZOTTSÁG ELNÖKE A BIZOTTSÁG. ELŐADÓJA Ú J SOROZAT - I. K Ö T E T , 8. F Ü Z E T
A KÖZGAZDASÁGTAN RENDSZERE ÉS A POLITIKA
Í R T A
ifj. B O É R E L E K
LEVELEZŐ TAG
F e l o l v a s t a a M. T u d . A k a d é m i a I I . o s z t á l y á n a k 1942. f e b r u á r 23-i ü l é s é n
A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A K I A D Á S A B U D A P E S T
1 9 4 3
A KÖZGAZDASÁGTAN RENDSZERE ÉS A POLITIKA
Í R T A
ifj. B O E R E L E K
LEVELEZŐ TAG
A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A K I A D Á S A B U D A P E S T
1 9 4 3
Fellner Frigyes r. t.
Abay Gyula 1. t.
K i a d á s é r t f e l e l : Voinovích G é z a .
Minden szaktudományban, amely egy másik tudomány talajából s a r j a d z o t t ki és később önállósult, megvan a jelentősége az „idegen rendszer" és a „ s a j á t rendszer"' megkülönböztetésének; a közgazdaságtanban pedig éppen- séggel ez a helyzet, mert valahányszor előretör az állami gazdaságpolitika, felmerül az a veszély, hogy a közgaz- daságtan elveszíti önállóságát, amelyet nem is olyan régen, alig több mint 160 éve nyert el, és idegen rendszerekbe olvad vissza. Ezek a rendszerek kétségtelenül igen előkelő elődökre tekinthetnek vissza, hiszen Aristoteles volt az, aki Platon mellett politikai-etikai rendszerébe oly h a t á - sosan illesztette be a gazdasági problémákat, hogy ezzel egészen az újkorig megszabta a gazdaságtan irányát. K a n t hatása alatt azután egészen a legújabb időkig uralkodóvá vált az a nézet, hógy a szaktudományok elhatárolása he- lyénvaló. Manapság azonban ez ellen a felfogás ellen erős
visszahatások észlelhetők. A közgazdaságtan körében a német irodalomban ezek a törekvések többnyire a politikai szociológia síkján mozognak, amely gyakran fenomenoló- giai alapon áll. Szívesen elismerjük a maga területén a
1 L. Horst Wagenführ: D e r S y s t e m g e d a n k e in der N a t i o n a l - ö k o n o m i e . Eine m e t h o d e n g e s c h i c h t l i c h e B e t r a c h t u n g , J e n a , 1933. 19. 1.
- K ü l ö n ö s e n a Gottl-hoz k ö z e l á l l ó g a z d a s á g i és filozófiai í r ó k v a l l j á k ezt a f e l f o g á s t . így Reinhold Bethke a k r i t i k a i i d e a l i z m u s s z e l l e m é b e n h a n g o z t a t j a a s z a k t u d o m á n y o k m e g a l a p o z á s á n a k s z ü k - ségességét, s e g y b e n a z t a k ö v e t e l m é n y t , hogy a g a z d a s á g t u d o m á n y - n a k is a t ö r t é n e l m i v a l ó s á g l é n y e g é t kell m e g r a g a d n i a . A f e n o m e n o - lógiai i r á n y h o z t a r t o z i k Erich Egner is. ö a z o n b a n a n n y i b a n m é r s é - k e l t e b b á l l á s p o n t r a h e l y e z k e d i k , h o g y több m e g é r t é s t tanúsít a t ö r - t é n e t i g a z d a s á g i r e n d e k v á l t o z a n d ó s á g a iránt. F e n o m e n o l ó g i a i a l a p o n
gazdaságszociológia igazát, de nem lehet azzal kezdeni, hogy ,,a gazdasági valóságot a maga totalitásában" ragad- juk meg,3 m e r t ez nem az elméleti közgazdaságtannak, ha- nem a gazdaságszociológiának a feladata. Az ismeretcélok különválasztása nem pusztán az „ ú j k o r i szekularizált
foglal á l l á s t a p o l i t i k a i s z o c i o l ó g i a , illetve a p o l i t i k a i elmélet m e l l e t t Georg Weippert, Theodor Pütz és Siegfried Wendt is. Klaus Wilhelm Rath is k i e m e l i a „ f e n o m e n o l ó g i a i leírás" s z ü k s é g e s voltát, e l i s m e r ő s z a v a k a t t a l á l G o t t l s z á m á r a és h a t á r o z o t t a n s í k r a száll o n t o l ó g i a i
a l a p o n a „ n é p i e s á l l a m g a z d a s á g " mellett.
L. Reinhold Bethke: G e s e t z und G e s t a l t u n g . Über d i e E i n h e i t u n d G r e n z e d e r W i r t s c h a f t s t h e o r i e . J e n a , 1935, 28, 35. és 56. 1, továbbá u. a. L e b e n d i g e W i s s e n s c h a f t . T ü b i n g e n , 1937. 3. és 7. 1.
és u. a. O b j e k t i v i t ä t u n d W e l t a n s c h a u u n g . Ü b e r das G r u n d p r o h - lem der w i s s e n s c h a f t l i c h e n S e l b s t b e s i n n u n g . F i n a n z a r c h i v N. F . B d . 4. 1936/37, 50. 1.
L. Erich Egner: M ö g l i c h k e i t u n d A u f g a b e e i n e r d e u t s c h e n V o l k s - w i r t s c h a f t s l e h r e . Zeitschrift f ü r d i e g e s a m t e S t a a t s w i s s e n s c h a f t , B d . 97. H. 1. ( O k t . 1936), 75—113. 1.
és u. a. B l ü t e und V e r f a l l der W i r t s c h a f t . Eine T h e o r i e d e r w i r t s c h a f t l i c h e n E n t w i c k l u n g . Leipzig, 1936. k ü l ö n ö s e n 34. és k ö v . 1.
L Georg Weippert: D i e W i r t s c h a f t s t h e o r i e als p o l i t i s c h e W i s s e n s c h a f t . V e r s u c h einer G r u n d l e g u n g . Z e i t s c h r i f t für die g e s a m t e S t a a t s w i s s e n s c h a f t , Bd. 97. H . 1. (Okt. 1936.) 29. 1.
és u. a. D a s c i n s g e s t a l t u n g , Leipzig, 1938. különösen I I I . 1. és 148. és köv. 1.
L. Theodor Pütz: Ü b e r d e n p o l i t i s c h e n C h a r a k t e r d e r V o l k s - w i r t s c h a f t s l e h r e . Kleines S t r e i t g e s p r ä c h z w i s c h e n W. V l e u g e l s u n d Th. P ü t z . F i n a n z a r c h i v N. F . B d . 4. 1937, 501. és 504. 1.
és u. a.: Über den E r k e n n t n i s g e g e n s t a n d d e r V o l k s w i r t s c h a f t s - lehre. Z e i t s c h r i f t f ü r die g e s a m t e S t a a t s w i s s e n s c h a f t . Bd. 100. H . '/-•
(Nov. 1939) 115. 1.
L. Siegfried Wendt: G r e n z n u t z e n t h e o r i e o d e r V o l k s w i r t s c h a f t s - l e h r e ? F i n a n z a r c h i v Bd. 3. H . 1. 1935. 38. é s 39. 1
L. Klaus Wilhelm Rath: D i e A u f g a b e e i n e r S e l b s t b e s i n n u n g d e r F i n a n z w i s s e n s c h a f t . F i n a n z a r c h i v N. F. Bd. 3. H . 1. 1935, 38. é s 39. 1.
és u. a.: Ö f f e n t l i c h e H a n d oder v o i k s b e w u ß t e S t a a t s w i r t s c h a f t ? F i n a n z a r c h i v N . F. Bd. 4. 1936/37, 271. és 279. 1.
R a t h - n a k „ G e s c h i c h t e u n d W i r t s c h a f t " c í m ű 1937-ben m e g j e l e n t é r t e k e z é s e , a m e l y b e n u g y a n c s a k a népies g a z d a s á g mellett s z á l l s í k r a , nem volt s z á m u n k r a h o z z á f é r h e t ő .
3 L. Erich Egner: M ö g l i c h k e i t und A u f g a b e einer d e u t s c h e n V o l k s w i r t s c h a f t s l e h r e , id. é r t e k e z é s . 104. 1.
gondolkodás" terméke,4 mert a felvilágosodás szellemétől függetlenül is megvan a maga létjogosultsága a kultúr- tudományok területén is. Ma már tulajdonképpen nem is a közgazdaságtan rendszertani önállósága, hanem csupán a gazdaságtudomány elhatárolása és rendszerének felépí- tése lehetne vitás. Minthogy azonban mostanság figyelem- reméltó törekvések veszélyeztetik a közgazdaságtan rend- szertani önállóságát, szembe kell néznünk ezzel a kérdés- sel is. Fejtegetéseink zöme azonban mégis csak a rendszer felépítésére vonatkozik.
Hogy a gazdaságpolitika előnyomulásával karöltve jár a közgazdaságtan idegen rendszerbe való beolvasztá- sának követelménye, annak okaira nem nehéz rámutatni.
A magyarázat az, hogy az elméleti közgazdaságtan rend- szerei többnyire a szabad gazdaság testére vannak szabva, amely a liberalizmus fénykorában megközelítően gazda- ságtörténelmi valóság volt. A tapasztalati tárgy azonban azóta lényegesen megváltozott. Eltekintve a bolsevizmus szélsőséges államkapitalizmusától, ma már minden állam egy többé-kevésbbé szintetikus gazdasági rendszerben él, amelyben a szabadság és a kötöttség változó arányokban egyesül. Jogi szempontból e? azt jelenti, hogy a messze- menően szabad magántulajdon korlátozott magántulaj- donná alakult át. A most folyó világháború lezajlása után várható ugyan bizonyos visszakanyarodás egy kevésbbé kötött, bár korántsem szabad gazdaság felé; meg vagyunk azonban győződve arról, hogy az állami beavatkozás min- denesetre magasabb szinten fog megállapodni a második, mint az első világháború után, már csak azért is, m e r t már jóval 1914 előtt a magánkapitalizmusnak olyan szervezeti elváltozásait figyelhettük meg, amelyek szükségszerűen a beavatkozás fokozódását vonják maguk után. Különbséget kell ugyanis tenni a gazdaságpolitika azon ágai között, amelyek külső tényezőkre, és azok között, amelyek a gaz-
4 L. Georg Weippert: Die W i r t s c h a f l s t h e o r i e als p o l i t i s c h e W i s - s e n s c h a f t stb., id. é r t e k e z é s 19. 1.
dasági szervezet belső fejlődésére vezethetők vissza. Az előbbi esetben a rendszer zártsága nem forog kockán, úgyhogy az elmélet megelégedhetik azzal, hogy az exogén jellegű állami beavatkozás gazdasági hatásait elemezze.
Ilyen szerencsésebb helyzetben van az elmélet a vámpoli- tikával, a felfegyverkezési és a hadigazdasággal, s a gaz- daságpolitika velük összefüggő ágaival, mint a deviza- gazdálkodással és a z árszabályozással szemben. A válság- és konjunktúrapolitika már csak annyiban esik hasonló elbírálás alá, amennyiben a válságok és a konjunktúramoz- galmak külső okokra vezethetők vissza; a szociálpolitika, a szövetkezeti és a kartellpolitika pedig a gazdaságpolitika azon ágai közé tartoznak, amelyeket határozottan belső okok keltettek életre. Közülök elvileg a kartellpolitika a legnevezetesebb. A munkások és a fogyasztók egyesülései ugyan szintén a verseny korlátozására törekszenek és számottevő mértékben hozzá is járultak ahhoz, hogy a gaz- dasági liberalizmus fénykorából az oligarchikus liberaliz- musnak, a szervezett magángazdaságoknak a korába lépjen át. Az igazi feudális liberalizmus korszaka azonban mégis csak akkor köszöntött be, amikor a nagy monopolisztikus vállalatok és azok egyesülései is felléptek a gazdasági élet színpadán. Más természetű ugyanis a magángazdaságok szervezkedése, ha a munkások és a fogyasztók rétegeitől, és más természetű, ha a magánkapitalizmus vezető ala- nyaitól, a vállalkozóktól indul ki. Ezek szerint a társada- lompolitika és a fogyasztási szövetkezeti mozgalom kor- rekcióival a gazdasági verseny rendszere még inkább megfér, mint a termelés körében jelentkező magángazdasági monopóliummal, mert amikor a versenyből kiemelkednek az erősek és korlátozzák annak a szabadságát, akkor be- szélhetünk elsősorban a szabad verseny rendszerének autonom szervezeti elváltozásáról. Ez a folyámat szeren- csére távolról sem általános, mindazonáltal a gazdasági életnek igen tekintélyes körzetére terjed ki, úgyhogy meny- nyiségileg sem hanyagolható el. Mármost az elméleti köz- gazdaságtant n e m lehet azzal vádolni, hogy ne szentelt
"volna figyelmet a gazdasági monopóliumnak, viszont nem tudta áthidalni azt a belső nehézséget, hogy a liberalizmus s a j á t szülöttének, a gazdasági oligarchiának a megféke- zésére az állami beavatkozást kénytelen igénybe venni. Ez az ellentmondás csak úgy kerülhető ki, ha a gazdaság- elmélet kifejezetten megkülönbözteti a forgalmi gazda- ságnak két korszakát: a szabad és a monopolisztikus kor- szakot. A tiszta ökonomia azonban ezt kevés kivétellel elmulasztotta és lényegében akkor is a szabad verseny keresztmetszetét nyújtotta, amikor a liberalizmus már feudálissá alakult át. így azután a gazdaságelmélet gyak- ran időhöz kötött jelenségek a l a p j á n időtlen érvényű té- teleket állított fel. Ha igaza lenne annak a természetjogi
felfogásnak, hogy csak mesterséges emberi intézmények gátolják a természetes (szabad) gazdasági rendnek a ki- alakulását, akkor érdemes lenne a fennálló korlátokat le- dönteni, bármily súlyos áldozatokba is kerülne az. Mint- hogy azonban a magára hagyott gazdasági életből egy időn túl önműködően felemelkednek a verseny sorompói, ez a próbálkozás egy sisyphusi munka lenne. Ha még a z egyen- lőség mesterséges terrorisztikus rendszeréből is egy új egyenlőtlenség fakad, miért lenne éppen a szabad verseny az egyenlőségnek állandó és biztos t a l a j a ?
Vegyük még szemügyre a válság- és a konjunktura- elmélet esetét, amely egyben fényt vet a statika és dina- mika kérdésére is. Az egyensúly felborulása a válság és a pangás idején kezdettől fogva a gazdaságelmélet legké- nyesebb pontjai közé tartozik. Az elmélet részben sikeresen védekezett azzal, hogy a piac gépezetét nemcsak belső, hanem külső okok is mozgásba hozhatják. Hiszen nagy háborúk, a napoleoni korszaktól kezdve az 1914—1918-as világháborúig, mindig súlyos gazdasági hullámzásokat idéztek fel. A r r a azonban az elmélet csak húzódva muta- tott rá, hogy maga az alapvető piaci gépezet is változik az idők folyamán. A hagyományos gazdaságelmélet a gazdaságpolitika elméleti vonatkozásait számos ponton nem dolgozta ki szervesen. így azután a gazdaságelmélet
a politika újabb térhódítása ellen nem volt kellőképen felvértezve.
Az állami beavatkozás előretörése rendszertani léren
— a filozófiai szempontoktól átitatott német közgazda- ságtanban — a harmincas évek közepe t á j á n egy olyan élénk vitát váltott ki, hogy azt tulajdonképpen a harmadik n é m e t módszervitának lehetne nevezni. Kiindulási pontja az volt, hogy politikai tudomány-e a közgazdaságtan? Előre kell azonban bocsátanom, hogy a vita immár de facto nagy- r é s z t más mederbe terelődött. Míg a Schmoller-féle irány empirikus-történeti és etikai jellegű volt, addig manapság egy elméleti-történeti-politikai irány kibontakozásával ál- lunk szemben. A kettő között a legkevésbbé lényeges az e l t é r é s az etikai elemek tekintetében, mert á gazdasági életben az állami beavatkozás egy bizonyos fokon túl ki- kerülhetetlenül felveti a gazdaságetika problémáját,
II. Myrdal és a politikai módszervita.
Hasonló módszervitára a többi államban nem találunk p é l d á t . Megjelent azonban egy módszertani munka, amely a z ellenkező végletet képviseli és még a meglevő politikai elemeket is ki a k a r j a gyomlálni a közgazdaságtanból. Ez M y r d a l munkája, amely kevéssel a német politikai mód- szervita előtt l á t o t t napvilágot. Nézzük tehát időrendben először Myrdal felfogását.5 A svéd közgazda azt hirdeti, hogy a közgazdaságtannak a politikával szemben a szigorú semlegesség álláspontjára kell helyezkednie. Műve az
„értékítéletektől mentes", tárgyilagos felfogás elégiája.
A második német módszervitában a tudományos tárgyila- gosság hívei inkább csak a gazdaságpolitika elmélete ellen szálltak síkra. A svéd közgazda azonban ezzel távolról sem éri be, h a n e m szigorú következetességgel a hagyo-
5 Gunnar Myrdal: Das p o l i t i s c h e Element in d e r n a t i o n a l ö k o - n o m i s c h e n D o k t r i n b i l d u n g , aus d e m S c h w e d i s c h e n ü b e r s e t z t v o n G e r h a r d M a c k e n r o t h , H a l l e - B e r l i n , 1932.
mányos tiszta ökonómia ellen fordul és keserűen állapítja meg, hogy az is telítve van politikai elemekkel. A politika fogalmát Myrdal mindenesetre rendkívül tágan értelmezi.
Alaptétele az, hogy a közgazdaságtanban „a harmónia képzete a hagyományos világnézet." Ily módon a politikai elem magában foglalja mindazt, amit a természetjog és a gazdasági értékelméletek az érdekharcra és a jólétre nézve tanítanak. Végeredményben azonban még sem követ el nagy hibát, amikor a világnézetet a közgazdaságtanban politikai jelenségnek t a r t j a , mert gazdasági téren kívülről rendszerint csak a politika tud érvényesülni. Bármilyen sok járulékos elem is tapad a közgazdaságtanban a politika fogalmához, a „politikai gazdaságtan" ősi elnevezése mégis csak azt mutatja, hogy a közgazdaságtanban a teleológiai irány a politikával forr össze.6 Ezért kell az értékítélet- ellenes felfogásnak a maga harcát a politikával megvívnia.
A politikai elemek azután Myrdal nézete szerint három góc körül ütköznek ki: az értékelmélet, a szabadság eszméjén nyugvó gazdasági harmónia és az egységes gaz-
dasági vezetés eszméje körül.7 Ügy véljük, hogy a har- madik probléma a liberális gazdaságelméletben fel sem merül, mert az atomisztikus piaci gazdaság elvileg oly tökéletesen működik, mintha központilag vezetnék, és tegyük hozzá nyomban, mintha tökéletesen vezetnék; mert végeredményben mind a szabad, mind a központilag irányí- tott gazdaság minden ellentét dacára is megegyezik abban, hogy mind a kettő a tökéletes gazdaság feltevéséből indul ki, — csakhogy az egyik a tökéletes versenyt, a másik pedig a tökéletes politikai és közigazgatási rendszert veszi alapul.
Ha nem tévesztjük szem elől a feltevések valóságértékét, akkor rendszertanilag jogos ez az eljárás, mert minden rációt nem lehet kizárni a gazdaságelméletből. A társa- dalomtudományok körében az észelvíség azt a szerepet tölti be, mint az építkezésnél a vakolat: aki pusztán a té-
" L. Emanuel Hugo Vogel: P o l i t i k u n d W i r t s c h a f t s w i s s e n s c h a f t . J e n a , 1938, 5. 1.
7 L. Gunnar Myrdal: id. m u n k a V I I I . és köv. I. és 292. I.
nyek tégláiból a k a r j a felhúzni az épület falát, az hiábavaló kísérletet végez.
Mármost az egyensúly elmélete egybefonódik a ter- melékenység alakulásával, úgyhogy Myrdal még a tiszta elmélet termelékenységi tanának létjogosultságát is két- ségbe vonja. Pedig nincs olyan gazdaságelmélet, amely azt nélkülözni tudná. Spranger is elismeri, hogy a tiszta ökonómia csakis azt a tételt veheti alapul, hogy mind az egyént, mind az összeséget a legnagyobb haszonra való törekvés vezérli8, ami nem is mindig kifejezetten „racio- nális célszerűségi szabályokban nyilvánul meg", hanem nagyobbrészt ösztönszerűen, „rejtett észszerűség" alakjá- ban.'1 Lehet bírálni az elméletet azért, mert sokszor nem szögezi le elég világosan a szabad verseny előfeltételeit;
de hogy az elmélet ne vizsgálja azt, hogy adott feltételek mellett, — amelyek a valóságban megközelítően előfordul- tak és a gazdasági életnek számos körzetében még ma is előfordulnak, — mi a hatása a versenynek a termelékeny- ségre, ezt nem lehet követelni. Tagadhatatlan, hogy egyik gazdasági rend sem tökéletes és ezért az első megköze-
lítések után az elméletnek is vizsgálnia kell a verseny elő- nyeit és hátrányait. Ilyenkor már azonban konkrét kérdé- sek merülnek fel, amelyek csak viszonylagos érvénnyel oldhatók meg; de ez még nem ok arra, hogy az elméletről lemondjunk. Elvégre nem fér kétség ahhoz, hogy a túlnyo- móan szabad gazdasági rendszer korában a termelékeny- séget és a gazdasági egyensúlyt elsősorban a verseny sza- bályozta. Hogy azután ma a legtöbb állam nem a szabad, hanem a szabályozott gazdasági verseny rendszerét követi, ebből sem az következik, hogy a tiszta ökonomiának már semmi köze sincsen a termelékenység és az egyensúly kér- déséhez, hanem az, hogy annyiban ma is van beleszólása, amennyiben a verseny még érvényesül. Már pedig a ver- senynélküli egyenlőség eszméje még a bolsevizmus rend-
" L. Eduard Spranger; L e b e n s f o r m e n . G e i s t e s w i s s e n s c h a f t l i c h e P s y c h o l o g i e u n d E t h i k d e r P e r s ö n l i c h k e i t . 6. Aufl., H a l l e , 1927, 73. 1.
" L. u. a.: id. m u n k a 71. 1.
szere mellett is elbukott."' Bízvást állíthatjuk tehát, hogy a tiszta gazdaságelméletnek a termelékenység kérdésében mindig lesz szava. Az állam „látható keze" (Nicholson) sohasem lökheti félre teljesen az önérdek „láthatatlan kezét", legfeljebb megragadhatja, hogy a maga számára biztosítsa a vezetést.
M y r d a l n a k teljesen fel kellene adnia a gazdaságelmé- letet, de álláspontja errenézve nem egészen világos. Műve olvasása közben állandóan az a benyomásunk, hogy a gaz- daságelmélet lába alól kivonja a t a l a j t . Végül azonban mégis csak fel lehet fedezni könyvében egy-két helyet, amely a mellett szó, hogy az általános „ár- és jövedelem- elosztási elméletet" meg a k a r j a tartani, de alá a k a r j a ren- delni a kiépítendő gazdaságtechnológia „különleges szem- pontjának".1 1 A svéd közgazda gazdaságtechnológiájának a fogalma erősen eltér a Sombartétól. A kapitalizmus gaz- daságtörténésze azt a nézetet vallja, hogy a gyakorlati közgazdaságtan (vagyis a hagyományos gazdaságpolitika) a magángazdaságtan és az államgazdaságtan mellett csupán egyik ága a gazdaságtechnológiának, és nem is valami hízelgő a véleménye róla: csupán .egy gvüjtő- ládának t a r t j a , amelybe a közgazdaság javítására irá- nyuló javaslatokat dobják bele.'1' M y r d a l pedig a gaz- daságtechnológiát a gazdaságpolitika helyébe a k a r j a ül- tetni, de más tartalommal a k a r j a megtölteni. Mivel a hagyományos elmélet szerinte az érdekösszhang elvén épül fel, az elmélet csak ott adhat útmutatást, ahol ez az össz- hang fenn is áll, amire felhozza a bank- és pénzpolitika közkeletű példáit. Ahol azonban érdekellentétek mutat- koznak, — és ez a leggyakoribb eset, — ott a gazdaság- technológia szorítkozzék arra, hogy karakterológiai és társadalomlélektani kutatásokkal vizsgálja „az érdekek
10 L. Bálás Károly: J ó l é t és t u l a j d o n . K ö z g a z d a s á g i S z e m l e , 84. k. 6. sz. 1941, 433. 1.
11 L. Gunnar Myrdal: id. m u n k a 42. és 294. 1.
12 Werner Sombari: D i e d r e i N a t i o n a l ö k o n o m i e n . G e s c h i c h t e u n d S y s t e m d e r L e h r e von d e r W i r t s c h a f t , M ü n c h e n und L e i p z i g 193X 327. 1.
síkját", és ily módon tisztázza a társadalmi csoportok attitűdjeit a politikai problémákkal szemben. A gazdaság- technológia ezek szerint „modern lélektani irányú társa- dalomtanban" gyökerezne,1'' és hozzáfűzhetjük, hogy végső fokon a politika tárgyilagos szolgálója lenne. Myrdal poli- tikamentes álláspontja szöges ellentétben áll azzal a tétellel, hogy a közgazdaságtan politikai tudomány és mégis hasonló eredményre vezet. Ebben az esetben is be- válik az a tétel, hogy a végletek közel állnak egymáshoz.
Aki teljesen ki a k a r j a rekeszteni a politikai elemet a köz- gazdaságtanból, az teljesen alárendeli a politikának. Ide vezet el az a tiszta logicizmus, amely az értékítéletektől mentes tárgyilagosságot hirdeti. Nem a véletlen műve, hogy Sombart és Myrdal, akik a gazdaságtechnológia mellett kardoskodnak, mindketten Max Webernek a hívei. Ezen a helyen kell rámutatnunk arra, hogy a gazdaságtechno- lógiának és a gazdasági segédtudományoknak a fogalma érintkezik egymással. A kamaralisztika idején az állam- ismeret körében minden eltérés dacára is ilyenszerű hely jutott a gazdasági ismereteknek. Ha már segédtudományról és nem a tudományok egymást kiegészítő voltáról akarunk beszélni, akkor találóbb az a felfogás, hogy mindegyik tudomány kölcsönösen segédtudománya lehet a másiknak,"
Az újkanti alapokon nyugvó „szemléleti mód" vezet el a fő és segédtudományoknak ezen a kölcsönösségen alapuló viszonylagos fogalmához, mert ha változhat az ismeretcél, akkor vele együtt változhat a tudományok szóbanforgó jellege is. A segédtudománynak ez a viszonylagos fogalma pedig már nem érinti az illető tudomány önállóságát,
1:1 L. Gunnar Myrdal: id m u n k a 305. 1.
14 L. Alfred Amonn: N a t i o n a l ö k o n o m i e u n d w i r t s c h a f t l i c h e W i r k - lichkeit. J a h r b ü c h e r f ü r N a t i o n a l ö k o n o m i e u n d S t a a t i s t i k , Bd. 153.
1941. H. 1. 22. 1.
M e g j e g y z e n d ő , hogy A m o n n a t u d o m á n y o k e g y m á s t k i e g é s z t i t ö v o l t á r ó l is b e s z é l , de abban a s a j á t o s é r t e l e m b e n , hogy p é l d á u l a z o r v o s t u d o m á n y o k és a kémia k i e g é s z í t i k e g y m á s t a reális világ á t - fogóbb m e g i s m e r é s é r e . I l y m ó d o n t e r m é s z e t e s e n m i n d e n t a p a s z t a l a t i t u d o m á n y k i e g é s z í t i a m á s i k a t .
«
viszont az egyoldalú politikamentes álláspont a közgaz- daságtant épúgy segédtudománynak h a j l a n d ó tekinteni, mint az egyoldalú politikai álláspont.
III. A német politikai módszervita: 1, a íőbb rendszer- tani sémák.
Térjünk át ezek után a közgazdaságtan politikai mód- szervitájára. Ezt a vitát, amint arra Vleugels találóan mutatott reá, „az instrumentalizmus képrombolói", vagyis a fiatal nemzedék azon tagjai indították meg, akik teljesen szakítani a k a r n a k a formális elmélettel, amely csak esz- közt lát önmagában.1 . Sajátos szerep jutott a módszertani harcban Gottlnak és tanítványainak, illetve a hozzá közel- állóknak, mert Gottl-iskolárói olyan zárt értelemben, mint például a Schmoller-féléről nem lehet beszélni. Gottl a vita elején szervesen be tudta illeszteni a maga elméletébe a népiség, a f a j és a tér vonatkozásait. Nála valóban elméletének „következetes elmélyítéséről"1" volt szó, mert
ő a liberalizmussal kezdettől fogva szakított és inkább List és Knies szellemében működött,17 s a mellett korábban a Spann-féle univerzálisztikus irányhoz is közeledett,
amelynek kapcsolatai a német romantikához és a német történelmi iskolához épenséggel közismertek. Már pedig a közgazdasági történeti iskolák általában sokoldalúak. Ez áll nemcsak a régibb német történeti iskolára, hanem az újabbra is. Schmoller egy személyben tudott pozitivista, szociológiai, etikai és nemzeti vonásokat egyesíteni. Gottl- nak az alakulatokról (Gebilde) szóló tana ugyancsak több
15 L. Wilhelm Vleugels: W a s h e i ß t T h e o r i e ? J a h r b ü c h e r f ü r N a t i o n a l ö k o n o m i e u n d S t a t i s t i k . B d . 153. H. 1. J a n u a r 1941. 33. 1.
16 L. Friedrich v. Gottl-Ottlilienfeld: „Vom R i n g e n nach W i r t - s c h a f t s w i s s e n s c h a f t " in „ W i r t s c h a f t . G e s a m m e l t e A u f s ä t z e . " B e r l i n ,
1937. 65. 1.
" L. Ullrich Oldenburg: L i s t - K n i e s - von G o t t l - O t t l i l i e n f e l d . E i n e E n t w i c k l u n g s l i n i e d e r A b k e h r vom L i b e r a l i s m u s in der D e u t - s c h e n V o l k s w i r t s c h a f t s l e h r e , Berlin, 1936, k ü l ö n ö s e n 107. és köv. 1
oldalú: „az egész" és a „közösség" fogalmával egyaránt rokon. A hatása a l a t t álló gazdasági és filozófiai írók közül különösen Bethke, Egner és Weippert1 8 avatkoztak bele a módszertani harcba és az új nemzedéknek a relatí- vizmus elleni küzdelmében segítségére siettek. F ő törek- vésük a közgazdaságtannak fenomenológiai irányban való továbbfejlesztése, amire az nyújt alapot, hogy Gottl „Egye- temes gazdaságtana" (Allwirtschaftslehre) a lényegszem- lélettel összhangban állónak látszik. A mellett pedig mind kiemelik a közgazdaságtan politikai-etikai jellegét. Velük szemben a hagyományos elmélet hívei közül elsősorban Vleugels vette fel a harcot. Ő először fenntartás nélkül védte a formális elmélet igazát a német haszonértékiskola elvei alapján.1" Később azonban W e i p p e r t és Egner hatása alatt azt az engedményt tette, hogy a gazdaságelmélet élére kell állítani nemcsak a gazdasági cselekvés formállogikai szabályait, hanem velük együtt a politikai-etikai normákat is.20 A mellett pedig erősen hangsúlyozza a „német köz- gazdaságtan" kiépítésére irányuló törekvések jogosultsá- gát, ami immár csaknem általánosan elfogadott tétellé vált.21 Végül Vleugels nem áll távol Spiethoffnak a gaz-
1S B e t h k e - r e , E g n e r - r e , W e i p p e r t - r e és a többi G o t t l - h o z k ö z e l - á l l ó íróra, m i n t P ü t z - r e , W e n d t - r e , R a t h - r a n é z v e 1. a 3. l a p o n a z 1 j e g y z e t e t .
1B L. Wilhelm Vleugels: D i e V o l k s w i r t s c h a f t s l e h r e als P o l i t i s c h e Ö k o n o m i k u n d d i e f o r m a l e W i r t s c h a f t s t h e o r i e , S t u t t g a r t , 1936, k ü l ö -
n ö s e n 26. és köv. 1. ( V l e g u e l s német h a s z o n é r t é k i s k o l á n a k n e v e z i az o s z t r á k i s k o l á t , f i g y e l e m m e l a r r a , hogy e g y r é s z t az o s z t r á k o k közül elég sok n é m e t n y e l v ű k ö z g a z d a t a r t o z o t t e z e n iskolához, m á s r é s z t p e d i g G o s s e n r a j n a v i d é k i v o l t . )
L. Wilhelm Vleugels: Z u r G e g e n w a r t s l a g e der d e u t s c h e n V o l k s - w i r t s c h a f t s l e h r e . E i n e S a m m l u n g von A u f s ä t z e n über G e g e n w a r t s l a g e , E r b e u n d h e u t i g e A u f g a b e n d e r d e u t s c h e n v o l k s w i r t s c h a f t l i c h e n T h e o r i e , J e n a , 1939. 97. 1.)
20 L. Wilhelm Vleugels: Z u r G e g e n w a r t s l a g e stb., id. m u n k a IX.
é s 137. 1.
2 1 L. k ü l ö n ö s e n Klaus Wilhelm Rath: D i e W e n d u n g z u r V o l k s - w i r t s c h a f t a l s A u f g a b e v o l k s w i r t s c h a f t l i c h e r T h e o r i e , von K l a u s W i l - h e l m R a t h , m i t B e i t r ä g e n v o n A n d r e a s P r e d ö h l und H a n s M a y e r ,
W e l t w i r t s c h a f t l i c h e s A r c h i v , 50 Bd. (1939. II.) 382. 1.
dasági stílusokról vallott felfogásától sem. Ö tehát a mód- szerharcban az együttműködés elvének legjellegzetesebb képviselője. R a j t a kívül különösen Hans P e t e r és Gerhard Weisser törekszenek még az ellentétek kiegyenlítésére. Ök helyt akarnak a d n i a ,,megértés"-nek a közgazdaságtan körében, ami azonban alighanem inkább csak a gazdaság- történet szempontjából éreztethetné hatását. Minthogy azonban működésük elsősorban gazdaságelméleti, illetve filozófiai természetű, nagyobb jelentőséget tulajdonítunk
gazdaságelméleti és -politikai nézeteiknek. Ebben a tekin- tetben felfogásuk akként jellemezhető, hogy csak annyira mennek el a kooperáció érdekében, mint a második német módszervitában az értékítéletek mérsékeltebb hívei; neve- zetesen állást foglalnak az értékítéletek jogosultsága mel- lett és ezzel elismerik, hogy a gazdaságpolitikának vannak elméleti problémái, viszont a gazdaságelméletben lénye- gében a hagyományos utakon járnak továbbra is. Peter'"
és Weisser1'3 tehát nem mennek olyan messze, mint
és Jens Jessen: Über die A u f g a b e n der V o l k s w i r t s c h a f t s l e h r e , S c h m o l l e r s J a h r b u c h , 63 J g . 1939. H . L. 10. 1.
22 L. Hans Peter: Zur S e l b s t b e s i n n u n g in d e n w i r t s c h a f t l i c h e n S t a a t s w i s 6 e n s c h a f t e n . F i n a n z a r c h i v B d . 3. 1935, 315. 1.
t o v á b b á L. u. a.: A u f g a b e n d e r W i r t s c h a f t s t h e o r i e in der G e g e n - w a r t , S t u t t g a r t , 1933. 10. és köv. 1.
valamint u. a.: G r u n d p r o b l e m e d e r t h e o r e t i s c h e n N a t i o n a l ö k o - n o m i e . W e r t , P r e i s , P r o f i t , S t u t t g a r t , 1933. III. és k ö v . 1.
2 3 Weisser a z u t á n m a g á t a g a z d a s á g t a n t á l t a l á n o s és k ü l ö n ö s r é s z r e o s z t j a , s a m e l l e t t meg a k a r j a k ü l ö n b ö z t e t n i a t é n y m e g á l l a p í t ó és n o r m a t í v v o n a t k o z á s o k a t is. M i n d k é t b e o s z t á s a h a g y o m á n y o s s í k o n mozog, v i s z o n t k e r e s z t e z i e g y m á s t . F o n t o s a b b n a k t a r t j u k W e i s s e r n e k a g a z d a s á g p o l i t i k a e l m é l e t é r e v o n a t k o z ó m u n k á j á t , a m e l y r e később t é r ü n k rá.
R e n d s z e r t a n i f e l f o g á s á r a n é z v e l á s d :
Gerhard Weisser: Der p o l i t i s c h e C h a r a k t e r d e r W i r t s c h a f t s - w i s s e n s c h a f t . E r k e n n t n i s k r i t i k d e r w i r t s c h a f t s w i s s e n s c h a f t l i c h e n
G r u n d - und L e h r s ä t z e . F i n a n z a r c h i v N. F. B d . 4. 1936/37, 619. és 623. 1.
és u. a.: G l i e d e r u n g d e r W i r t s c h a f t s w i s s e n s c h a f t nach i h r e m h e u t i g e n Stand, F i n a n z a r c h i v N. F . B d . 5. H. 1. 1937, 97. és 111. 1.
W e i s s e r - n e k 1935-ben m e g j e l e n t „ K o m m t es z u r B i l d u n g e i n e r
Vleugels, aki a politikai-etikai elemeket már a gazdaság- elméletbe is hajlandó befogadni, habár ez nála inkább csak alaki engedménynek tekinthető. Egészen sajátos termé- szetű Eucken módszertani kísérlete. A második német módszervita óta a gazdaságelmélet és a gazdaságpolitika viszonya került az érdeklődés előterébe. Ezzel szemben Eucken visszakanyarodik a Menger-Schmoller-féle első módszervita tárgyához, amidőn a gazdaságelmélet és -tör- ténet között fennálló nagy ellentmondást a k a r j a áthidalni olyként, hogy a gazdasági rendszerek ideáltípusait állítja fel — a történeti gazdasági rendek megismerésére."4 Az ideáltípusoknak a gazdaságelméletbe való bevezetése ko-
rántsem új jelenség. M á r Wieser is így járt el, és Vleugels bizonyos fokig találóan jegyzi meg, hogy az ő fő művében felolvadt az az ellentét, amely azelőtt az elméleti és a történeti irány között fennállott."7' Ennyiben Eucken Wieser nyomdokain halad, de tovább akar menni a szin- tézis terén, mert az ideáltipikus elméletet a gazdasági rend tanával a k a r j a szerves kapcsolatba hozni. Euckenre minden eltérés és minden kritikai ellenvetése dacára Sombart is nagy hatást gyakorolt, hiszen a kapitalizmus történet- írója volt az, aki a gazdasági rendszer eszméjét a gazda- ságtudomány alapjául jelölte ki."6
Minthogy bennünket elsősorban a rendszertani ered- mények érdekelnek, magának a vitának"7 a menetét csak
n e u e n d e u t s c h e n S c h u l e ? " c í m ű kis t a n u l m á n y a s z á m u n k r a n e m volt h o z z á f é r h e t ő .
24 L. Walter Eucken: D i e G r u n d l a g e n d e r N a t i o n a l ö k o n o m i e , J e n a 1940.
25 Wilhelm Vleugels: D i e E i g e n a r t d e r d e u t s c h e n v o l k s w i r t s c h a f t - l i c h e n T h e o r i e , S c h m o l l e r s J a h r b u c h 65 J g . E r s t e s H., 1941. 12. 1.
26 T ö r t é n e t e l m é l e t i s z e m p o n t b ó l f i g y e l e m r e m é l t ó E g n e r m u n k á j a is, b á r ö b e h a t ó b b a n c s a k a g a z d a s á g i f e j l ő d é s n e k a k é r d é s é v e l f o g l a l k o z i k .
L. Erich Egner: B l ü t e u n d V e r f a l l d e r W i r t s c h a f t , stb. id.
m u n k a .
27 M e g j e g y z e n d ő , h o g y a vitából k i m a r a d t a h á t t é r b e s z o r u l t S p a n n - f é l e u n i v e r z a l i s z t i k u s i r á n y , a m e l y a n é p i s é g n e k a szellemi l é p c s ő f o k o k s o r á b a n c s a k h a r m a d r a n g ú h e l y e t biztosít. E r r e m u t a t
nagy vonásokban vázoljuk. Nézzük azonban előbb, hogy az előző német közgazdaságtani módszervitáknak mi volt a sajátos rendszertani céljuk.
Az első vitában nem új rendszerekről, hanem a meg- levő védelméről és fejlesztéséről volt szó. Menger a mellett az elmélet számára sohasem emelt kizárólagosságra igényi, hanem a történettudomány jogosultságát a maga területén kezdettől fogva elismerte. Ezzel szemben Schmoller az indukcióra és a dedukcióra vonatkozó híres kompromi"z- szumos megállapításával sem adta fel azt az álláspontot, hogy csak történelmi részletkutatások ú t j á n lehet kiépíteni a gazdaságtudomány rendszerét. Engedménye csak arra vonatkozott, hogy ebben az építő munkában végül a deduk- ciónak is helyet szorított.
A második módszerharcban az értékítéletek hívei a gazdaságpolitika elméletének fejlődését alapozták meg."s
A legmeszebbmenő rendszertani követelményt azonban a harmadik vita támasztotta, mert nemcsak a meglevő rendszer kiegészítését, hanem eredetileg egy új rendszer felállítását tűzte ki célul. Teljesen kiépített új rendszer azonban még nem keletkezett a vita nyomában. Láttuk, hogy Gottl szervesen be tudott illeszkedni a kor szelle- mébe, viszont az ő rendszere csak részben készült el, és talán ez nyújt magyarázatot arra is, hogy újabban a szisz- tematika helyett a problematikára helyezi a súlyt. Rend- szertani ötletei azonban tagadhatatlanul befolyásolták a vita menetét. Az újabbak közül még leginkább Eucken dolgozta ki rendszerét, de alapjában véve ő is csak rész- letes vázlatot nyújt. Végeredményben tehát csak részben kidolgozott rendszerekkel vagy rendszertani vázlatokkal állunk szemben. Ide iktatjuk Sombart sémáját is, amely
rá A l f r e d R o s e n b e r g n y o m á n Br. W r a n g e l a G o t t l - e m l é k k ö n y v b e n . (L. G e o r g F r e i h e r r von W r a n g e l : „ G a n z h e i t u n d Gebilde. E i n k r i t i - scher V e r g l e i c h z w i s c h e n U n i v e r s a l i s m u s u n d G e b i l d e t h e o r i e " , in
„ G e g e n w a r t s f r a g e n d e r D e u t s c h e n W i r t s c h a f t s w i s s e n s c h a f t " , Berlin, 1939. 428. és köv, 1.)
2 8 L. Surányi-Unger Tivadar: A g a z d a s á g p o l i t i k a t u d o m á n y o s a l a p k é r d é s e i , K ö z g a z d a s á g i K ö n y v t á r III. k ö t e t , B u d a p e s t , 1927. 31. 1.
» 2
n a g y hatást gyakorolt, noha szerzője magába a vitába nem szólt bele. Végül pedig figyelembe vesszük Vleugels rend- szertani tervezetét, amely Wíeser rendszerét igyekszik tovább fejleszteni. Ez a négy főbb rendszertani séma, a m e l y a gazdaságtudomány politikai módszervítájában közvetlenül vagy közvetve szerepet játszik. Közülük Gottl
rendszere elsősorban társadalomtani-történetelméleti vo- násokat tüntet fel, Sombart rendszere történetelméleti, Euckené elméleti-történeti jellegű, Vleugels rendszertani vázlata pedig a tiszta elmélet és a történetelmélet össze- egyeztetésére törekszik. A sémákat az alanti összeállítás tünteti fel.
Rendszertani sémák.
Gottl-Ottlilienfeld:2 9
T e r m é s z e t t u d o m á n y o k T á r s a d a l o m t u d o m á n y o k S z e l l e m t u d o m á n y o k
A társadalmi alakulatok tana:
Közösség H a t a l o m G a z d a s á g (I—Ili.) I. G a z d a s á g i II. G a z d a s á g i III. A z egyes g a z d a -
a l a p t á n m o r f o l ó g i a s á g i r e n d e k t a n a
Sombart3 0
I. Gazdaságfilozófia II. Gazdaságtudomány
A ) S é m a B) S é m a
Á l t a l á n o s - e l m é l e t i c - i _ - i á l t a l á n o s , , , , , t l m e l e t i , ..,.. ..
Külön" a l t a l a n o s k u l o n o s e m p i r i k u s E m p i r i k u s — k ü l ö n ö s
III. Gazdaságtechnológia:
1. 2. 3.
M a g á n g a z d a s á g t a n Á l l a m g a z d a s á g t a n K ö z g a z d a s á g t a n ( g y a k o r l a t i )
28 L. Friedrich v. GoUl-Ottlilienield: T h e o r i e b l i c k t in die Z e i t . V i e r A u f s ä t z e ü b e r d e u t s c h e W i r t s c h a f t u n d W i r t s c h a f t s w i s s e n s c h a f t v o n heute, J e n a , 1939. 93 1. köv. é s Freiherr Georg von Wrangel: id.
é r t e k e z é s , 401. é s köv. 1.
M e g j e g y z e n d ő , hogy G o t t l , , G e s t a l t u n g s l e h r e " - j é t az egyes g a z - d a s á g i r e n d e k t a n á n a k nevezzük.
20 L. Werner Sombart: D i e d r e i N a t i o n a l ö k o n o m i e n , id. m u n k a
Eucken'1
I. Központilag vezetett gazdaság:
1. 2. 3. 4.
T o t á l i s k ö z - A f o g y a s z t á s i A f o g y a s z t ó A h i v a t á s és a p o n t i v e z e t é s s e l javak s z a b a d s z a b a d v á l a s z - m u n k a h e l y sza-
c s e r é j é v e l t á s á v a l b a d m e g v á l a s z - t á s á v a l
II. Forgalmi gazdaság:
A ) B) P i a c i f o r r n á k P é n z g a z d a s á g és p é n z r e n d s z e r e k3 2
1. 2 . 1. 2 .
N y í l t k e r e s l e t i Z á r t k e r e s l e t i A p é n z e g y ú t t a l A p é n z t ő l k ü l ö n és k í n á l a t i f o r - és k í n á l a t i f o r - s z á m o l á s i egy- v á l i k a s z á m o -
m á k m á k ség l á s i egység
Vleugels33 I.
Formális elmélet:
G a z d a s á g i logika Ö r ö k é r v é n y ű e t i k a i - p o l i t i k a i n o r m á k .
II.
A gazdasági stílusok ideáltípikus elmélete:
a) b) c) Z á r t s z ü k s é g l e t f e d e - Á l l a m n é l k ü l i f o r g a l m i F e j l e t t k ö z g a z d a s á g
zeti g a z d a s á g . g a z d a s á g
293. és köv. 1. E r ő s e n S o m b a r t h a t á s a a l a t t áll S c h a c h t s c h a b e l r e n d - s z e r t a n i t e r v e z e t e is, a m e l y a k ö v e t k e z ő :
S C H A C H T S C H A B E L :
1. I I . I I I . K o n s t á n s t a n V a r i á b i l i s t a n T é n y e k t a n a
— A g a z d a s á g á l l a n d ó — A g a z d a s á g — A g a z d a s á g
lényege. f o r m á j a . t a r t a l m a . L. H. G. Schachtschabel: E i n S y s t e m d e r W i r t s c h a f t s l e h r e . E i n B e i t r a g z u r F r a g e d e r W i r t s c h a f t s l e h r e der g e s t a l t e t e n u n d g e o r d -
n e t e n W i r t s c h a f t . J e n a , 1940. 65. 1.
31 L. Walter Eucken: id. m u n k a 93. és köv. 1.
12 E u c k e n a p é n z g a z d a s á g f o r m á i m e l l e t t m e g k ü l ö n b ö z t e t i a p é n z r e n d s z e r e k h á r o m f o r m á j á t is, a szerint, h o g y a p é n z m i k é n t jön l é t r e : 1. o l y k é n t , h o g y d o l o g i j a v a k p é n z z é v á l n a k , 2. á r u s z á l l í t á s v a g y s z o l g á l a t e l l e n é r t é k e g y a n á n t , 3. a h i t e l e z ő p é n z t t e r e m t ő cse- l e k m é n y e ú t j á n .
33 L. Wilhelm Vleugels: Die G e g e n w a r t s l a g e stb., id. m u n k a 80.
és köv. 1.
M e g j e g y z e n d ő , hogy ez V l e u g e l s ú j a b b r e n d s z e r t a n i v á z l a t a .
III.
Köztestületek gazdasága (mint a II. c) kiegészítése).
E rendszertani sémák egybevetése alapján a r r a az eredményre jutunk, hogy a módszervita három kérdés körül mozog: a formális elmélet, a gazdaságelmélet és -történet viszonya, s a politikai-etikai elemek problémája körül. A legfeltűnőbb az elméleti-történeti felfogás előretörése.
A politikai-etikai elemek térhódítása már csak a z é r t sem olyan szembeszökő, m e r t ezeket többnyire az elmélet alap- vetésén belül a k a r j á k elhelyezni, de annak a megállapí- tásán kívül, hogy itt van a helyük, az újabb írók is inkább csak mint adottságokkal foglalkoznak a politikai elemek- kel. Már a vita kezdetétől fogva az a tétel irányadó, amelyet különösen Carl Schmitt fogalmazott meg élesen, t. i. hogy a totális állam nem ismer semmit sem, ami telje- sen politikamentes lenne.34 A mellett egyesek Hans Freyer- nek a politikai népre nézve vonatkozó vstruktúra-fogal- mát átveszik azzal, hogy ,,az igazi közgazdaságtan" is csak ilyen fogalom lehet.33 Az bizonyos, hogy a politikai fel- fogás mind a szociológiaival, mind a történetelméletivel igen jól megfér. A társadalomtani jelleg Gottl-nál domborodik ki a leghatározattabban. Ő a szellemtudományoktól, ahová a vallást, a bölcseletet, a jogot, a technikát stb. sorolja, különválasztja a társadalomtudományokat és az ekként igen szűken értelmezett társadalomtudományi elméletet az alakulatok tanában sűríti össze. Az alakulatok „az emberi
A r é g e b b i a k ö v e t k e z ő v o l t : 1. f o r m á l i s e l m é l e t , 2. a k ö z g a z d a s á g t a n i d e á l t i p i k u s e l m é l e t e és 3. a k ö l t s é g e k t a n a az o r g a n i k u s a n f o r m á l t g a z d a s á g b a n . (L. Wilhelm Vleugels: Die V o l k s w i r t s c h a f t s l e h r e als p o l i t i s c h e Ö k o n o m i k u n d d i e f o r m a l e W i r t s c h a f t s t h e o r i e , id. m u n k a , k ü l ö n ö s e n 54. és köv. 1.) E z e k szerint az ú j es a régi v á z l a t k ö z ö l t a fö e l t é r é s az, h o g y a k ö l t s é g e k t a n á t i m m á r n e m h e l y e z i e l ő t é r b e .
34 L. Sven Heiander: R a t i o n a l e G r u n d l a g e n d e r W i r t s c h a f t s p o - litik, e r w e i t e r t e r A b d r u c k d e r A k a d e m i s c h e n R e d e g e h a l t e n bei d e r Ü b e r n a h m e des R e k t o r a t s , N ü r n b e r g , 1933. 19. 1.
35 L. Erich Egner: M ö g l i c h k e i t u n d A u f g a b e e i n e r d e u t s c h e n V o l k s w i r t s c h a f t s l e h r e , id. é r t e k e z é s , 112. 1.
együttélés egységei". Három fajuk van: közösségi, hatalmi és gazdasági. A közösségek a családtól a népig, a hatalmi alakulatok a községtől vagy törzsektől az államig, a gaz- daságiak pedig a háztartástól vagy vállalattól a közgazda- ságig terjednek.1" Már pedig a közösség politikai-etikai vonatkozások nélkül nem állhat fenn, viszont az egyetemes gazdaságtannak (Allwirtschaftslehre) a közösségi és ha- talmi vonásokat is magában kell foglalnia. Ilymódon az egyetemes gazdaságtanba a politikai-etikai elemek is be- vonulhatnak. Egner és Weippert azt fejtegetik fenomeno- lógiai alapon, hogy a közgazdaságtant nemcsak gazdasági- lag, hanem politikai szempontból is meg kell alapozni, minthogy a lényeg a lét változatlan formája,1 7 illetve a gazdaság csak egyik oldala a történelmi ittlétnek.7" Az kétségtelen, hogy a pclitikai és etikai elemek minden gaz-
dasági szervezetnek alkatelemei, mert nincsen olyan gaz- dasági szervezeti forma, amely nélkülözni tudná a közös- ség fogalmát. De itt újból rá kell mutatnom arra, hogy elegendő, ha az elméleti közgazdaságtan ezt a fogalmat mint adottságot veszi át. Vleugels rendszertani vázlatában különösen kirívó, hogy a politikai-etikai elemeket már az elmélet formális részébe is beállítja, noha ennek a résznek szerinte is csak a gazdasági cselekvés időtől független sza- bályaira lenne szabad kiterjednie. Kompromisszumos alapon még inkább beilleszthette volna a szóbanforgó ele- meket a zárt szükségletfedezeti gazdaságba, amely már egyúttal a közösségnek egy meghatározott f a j a is. Néze- tünk szerint azonban még ez az e l j á r á s sem lenne célszerű, mert a politikai-etikai vonatkozásokat a közgazdaságtan- nak nem az elméleti alapvetésben, hanem csak a gazda- ságpolitikában kell közelebbről szemügyre vennie, amire még visszatérünk.
36 L. Friedrich v. Gottl-Ottlilienfeld: Vom R i n g e n nach W i r t - s c h a f t s w i s s e n s c h a f t : id. é r t e k e z é s 66. 1.
37 L. Erich Egner: id. m u n k a 43. 1.
3" L. Georg Weippert: D a s e i n s g e s t a l t u n g , Leipzig, 1938, 2. és köv. 1., 72. 1. és 151. és köv. 1.
III. 2. A főbb vitakérdések: ay az időtlen elmélet.
Az időtlen elmélet kérdése körül nagy egyenetlenség uralkodik. Hipotézis, fikció és valóság, forma és tartalom,
— mindezek a problémák rendszerint egybeolvadnak az időtlen elmélet kérdésével. A közgazdaságtan törvénysze- rűségeinek időbeli érvénye már kezdettől fogva sok fej- törésre adott okot. A klasszikus iskola törvényeinek uni- verzalísmusa ellen már a régi német történelmi iskola megindította a harcot, az új elméleti-történeti-politikai irány számos híve pedig általánosította ezt a kifogást.
Szerintük az egész hagyományos gazdaság-elmélet a libe- rális gazdasági rend időhöz kötött jelenségei alapján akar időtlen érvényű tételeket szerkeszteni; de ez a kifogás sem olyan egyetemes érvényű, mint ahogy azt egyes túlzók vélik. Ezt a szemrehányást elsősorban a „harmonisták"
érdemlik meg, akik vakon bíznak a szabad verseny üdvös hatásában. Az azonban kétségtelen, hogy a közgazdaság- tanban a tiszta elmélet nagyobbrészt csak saját korának viszonyait tartotta szem előtt. Bizonyos fokig jogos tehát az a követelmény, hogy az elmélet tegyen több történeti érzékről tanúságot: vegye figyelembe a különböző korok változó gazdasági szervezeteit. Ha pedig az elmélet nemcsak s a j á t korának, hanem más korszakoknak a gaz- dasági szervezetét is vizsgálja, akkor szinte önként kínál- kozik az a megoldás, hogy a gazdasági rendszerek tana elé állítson egy időtlen, minden korszakra érvényes elméletet.
Ezen a téren is Wieser volt az úttörő. Spielhoff joggal álla- pítja meg, hogy az ő „egyszerű gazdasága" az időtlen elmélet ideáltípusa.'9 Ez is mutatja, hogy a határhaszon- iskola ellen nem lehet általánosságban azt a vádat emelni, mint a klasszikus iskola és az egyensúlyi elmélet ellen, t. i. hogy a forgalmi gazdaság elméletének teljes egészében
38 L. Arthur Spiethoff: „Die a l l g e m e i n e V o l k s w i r t s c h a f t s l e h r e als g e s c h i c h t l i c h e T h e o r i e d e r W i r t s c h a f t s t i l e " , in „ F e s t g a b e f ü r W e r n e r S o m b a r t " , S o n d e r a u s g a b e von* S c h m o l l e r s J a h r b u c h 56, J g . 6. H. M ü n c h e n , 1933. 52. és köv. 1. és 78. és köv. 1.
örök érvényt tulajdonított. Akik — mint Menger és Böhm
— Bawerk — a szigorú formállogikai álláspont hívei, azok a gazdaságelmélet tételeit is mind időtlen érvényűnek t a r t j á k . Ezzel szemben Wíeser, aki az elmélet valóság- tartalmát is hangsúlyozza, kevésbbé élezi ki a gazdaság- elmélet tételeinek örök érvényét. Megnyilvánul ez abban is, hogy a „Theorie der gesellschaftlichen Wirtschafí"-ban már ki van domborítva, hogy a magántulajdonon alapuló monopclisztikus hatalom a szabad verseny rendszerének történeti elváltozását jelenti,41' ami egyértelmű azzal, hogy a gazdaságelmélet időbeli érvényét ebben a vonatkozásban de facto korlátozta. Wieser tehát tisztában volt a gazda- ságelmélet tételeinek időbeli korlátaival és így jutott el érdekes, bár egyes vonatkozásokban erősen vitatható el- gondolásához, az egyszerű gazdasághoz is.41 Az ideáltipikus elméleten kívül a társadalomjogi iskolának a körében is találkozunk az időtlen elmélettel „a gazdasági élet elemi jelenségeinek" (Navratil) alakjában. Régebben Gottl is az „örök gazdaság" kifejezéssel szerencsésen jelölte meg a probléma lényegét, újabban azonban gazdasági alaptanról beszél. Ez rendszerének egyetlen részletesen kidolgozott fejezete.4 2 A gazdaságelmélet alapvetése természetesen már kezdettől fogva tartalmazott időhöz nem kötött ele- meket, de az időtlen jellegre kifejezetten igényt emelő elméletek közül a három most említett a legjellegzetesebb.
A politikai-történeti módszertani harc során azután egyes
10 L. Josef Dobretsberger: D i e G e s e t z m ä ß i g k e i t in d e r W i r t - s c h a f t , W i e n , 1927, 61. 1. és 90. és köv. 1.
41 H a s o n l ó k é p p e n j á r el H a n s M a y e r is, a m i k o r m i n d e n g a z d á l - k o d á s a l a p v e t ő t é n y á l l a d é k á r a k o r l á t o z z a az i d ő t l e n e l m é l e t e t , és k i e m e l i , hogy a s z a b a d t á r s a d a l o m g a z d a s á g i r e n d e t sem l e h e t ö r ö k é r v é n y ű n e k t e k i n t e n i .
L. Hans Mayer: D i e W e n d u n g z u r V o l k s w i r t s c h a f t als A u f g a b e v o l k s w i r t s c h a f t l i c h e r T h e o r i e . Von K l a u s W i l h e l m R a t h m i t B e i t r ä g e n von A n d r e a s P r e d ö h l u n d H a n s M a y e r , Aussprache, id. h e l y e n 42C.
és 418. 1.
42 L. Friedrich v. Gottl-Ottlilienfeld: Bedarf u n d D e c k u n g . E i n Vorgriff in die T h e o r i e d e r W i r t s c h a f t als Leben, J e n a , 1928. és u. a.
T h e o r i e b l i c k t in d i e Zeit, id. m u n k a , 93. és köv. 1.
fenomenológusok is előtérbe helyezték az idő kérdését, úgyhogy e körül a probléma körül külön kis vita zajlott le. Már most a politikai szociológiának nem felel meg a fenomenológia minden iránya. így a Husserl-féle időtlen lényeggel nem tud mit kezdeni. Érthető tehát, hogy Weip-
pert, Heiddeger „ittlét" fogalmára támaszkodva, elítéli a. hagyományos tiszta ökonómiát, mint a gazdaság esz- ményi lényegének apriorisztikus tanát, amely a gazdaságot is „egy abszolúte létező összefüggésnek" nézi.4' Weippert ily módon Vleugels-el szemben azt hangoztatja, hogy nem lehet az időtlen sémát a gazdasági stílusok ideáltípusai elé állítani, mert a gazdasági alapvetés csak egy olyanszerű lényegtanból állhat, amilyen Gottl és Egner szeme előtt lebeg.44 Csak a r r a az engedményre hajlandó, hogy a gaz- dasági cselekvés formáilogikai elveivel egyes vonatkozá- sokban, például a gazdasági megfontolással kapcsolatban az ontológia is foglalkozhatik. Végső fokon azonban ez a realisztikus jellegű lényegkutatás csak segédeszköznek tekinti a formális elméletet. Ezért Weippert gúnyosan jegyzi meg, hogy a racionális sémák legfeljebb „abban a szószerinti értelemben időtlenek, hogy függetlenek a tör- ténelemtől és nincs semminemű közvetlen valóságértékük sem."4' Ez az ú j irány radikálisabb képviselőinek egyik kedvenc érve a hagyományos elmélettel szemben. Rath hasonlóképpen ellenzi az időtlen struktúrának, az időtlen lényegnek a fogalmát, mert az fiktív módon eltekint a po- litikai jelenségektől.4" Ennélfogva ő is ontológiai alapon
4 3 L. Georg Weippert: Die W i r t s c h a f t s t h e o r i e als p o l i t i s c h e W i s s e n s c h a f t . V e r s u c h einer G r u n d l e g u n g , id. é r t e k e z é s 29. és 37.
éb k ö v . 1.
44 L. Georg Weippert: Die i d e a l t y p i s c h e S i n n - u n d W e s e n s v e r - f a s s u n g und die D e r . k g e b i l d e d e r f o r m a l e n T h e o r i e . Z u r Logik des
„ I d e a l t y p u s " u n d d e r „ r a t i o n a l e n S c h e m a t a . " Z e i t s c h r i f t f ü r die ge- s a m t e S t a a t s w i s s e n s c h a f t , Bd. 100, Hl 3. ( F e b r u a r 1940 ) 299. és köv. 1.
46 L. Georg Weippert: Die i d e a l t y p i s c h e S i n n - u n d W e s e n s v e r - f a s s u n g stb. id. é r t e k e z é s 300 1. 2. j e g y z e t .
46 L. Klaus Wilhelm Rath: D i e W e n d u n g z u r V o l k s w i r t s c h a f t stb., id. é r t e k e z é s 396. és köv. 1.
a k a r j a a közgazdaságtanban a politikai realitás elvét ural- kodóvá tenni és azt vallja, hogy a formális elmélet időhöz van kötve, s a mellett csupán egyes kérdések megvilágí- tására alkalmas.47 Ezen az alapon azonban önálló gazda- ságelméletről nem is lehetne szó.
Egészen más Carell-nek a nézete a tiszta elméletről.
Ö a kritikai realizmus szellemében lényeg alatt a dolgok
„ügylétét" érti, és azt hangoztatja, hogy a közgazdaság- tanban a lényeg „az egyes gazdaságok egybekapcsoló- dása."4 8 Ezzel Adolf Weber nyomán a hagyományos gaz- daságelmélet álláspontjához közeledik, csakhogy kár volt ezt az állásfoglalását az idő problémájával összekötnie.
Szerinte ugyanis a. tiszta gazdaságelméletnek nem időbeli- leg meghatározott adottságokat, hanem kizárólagosan akauzális mennyiségi viszonylatokat kell vizsgálnia. „Időt- ien" alatt pedig egyszerűen „az időben nemlétezést" érti.4 ' Ily módon időtlen lenne minden „általános" fogalom, s csupán az „egyes" fogalmak volnának időben l é t e z ő k / ' Ez a jól ismert felfogás igen tiszteletreméltó hagyomá- nyokra tekinthet vissza, de ha annak az értelmében fog- nánk fel az időtlen elméletet, akkor ezzel kapcsolatban különleges gazdaságelméleti probléma fel sem merülne.
Ebben az esetben ugyanis minden gazdasági rendnek az elmélete időtől független lenne. E felfogás hívei azonban
— legalább is a közgazdaságtanban — rendszerint nem viszik következetesen keresztül álláspontjukat. A hagyo- mányos felfogás többnyire csak egy gazdasági rendnek, a forgalmi gazdaságnak az elméletét tartja időtlennek. Ez áll még Schumpeternek a lehető legnagyobb mértékben
47 L.. Klaus Wilhelm Rath: id. é r t e k e z é s 382. és 403. 1.
48 Erich Carell: W i r t s c h a f t s w i s s e n s c h a f t als K u l t u r w i s s e n s c h a f t . U n t e r s u c h u n g e n z u r v e r s t e h e n d e n N a t i o n a l ö k o n o m i e i n s b e s o n d e r e . T ü b i n g e n , 1931. 36. é s köv. 1.
4" L. Erich Carell: id. m u n k a 38. 1.
8 0 C a r e l l s z e r i n t i d ő t l e n az ár, a v á l l a l k o z ó stb., m e r t csak e g y e s á r a k és egyes v á l l a l k o z ó k l é t e z n e k .
L. Erich Carell: A l l g e m e i n e V o l k s w i r t s c h a f t s l e h r e . E i n e E i n - f ü h r u n g . Leipzig, 1939. 37 1.
tiszta ökonómiájára is. Carell egy lépéssel tovább megy, de ő is megáll feleúton, amikor csak a zárt gazdaság és az államnélküli forgalmi gazdaság tanát tekinti időtlen- nek, holott az államilag kötött forgalmi gazdaság elmélete is ismer általános fogalmakat.51
Mindezek a l a p j á n arra az eredményre jutunk, hogy az időtlen elmélet szűkebbkörű mint a tiszta ökonómia.
Minden kísérlet, amely az egész gazdaságelméletet időt- lennek a k a r j a minősíteni, fikciót visz bele a közgazdaság- tanba, ami árnyat vet az elmélet teljesen jogos és elenged- hetetlen feltevéseire is. Ennélfogva a közgazdaságtanban csak annak az időtlen elméletnek van értelme, amely a minden gazdasági rendben érvényes törvényszerűségeket k u t a t j a . Ezen elmélet felállításának lehetősége kétségte- lenül adva van, bár körének megvonása igen nagy óvatos- ságot igényel. így Spiethoff nem hiába utal arra, hogy az időtlen elmélet — többek között — nem foglalkozhatik a munkamegosztás jelenségeivel.5" Spiethoff itt nyilván Wieser tekintélyére támaszkodik, aki az egyszerű gazda- ságból kirekesztette a munkamegosztást. Elhibázott dolog lenne tehát, ha az egyszerű gazdaság helyett első elméleti ideáltípusnak a zárt házigazdaság fejlettebb fokát vennők, amelyben már a munkamegosztás is előfordul. Ilyenféle hibát követ el Wilbrandt, amidőn a nagyüzemi munkameg- osztás és mechanizálás kérdését azon alapösszefüggések keretében a k a r j a elemezni, amelyek minden gazdaságban:
„a szociálísta, patriarchális, tiszta forgalmi, intervencionísta stb. gazdaságban" is érvényesek.53
Az időtlen elméletet illetőleg két fő megoldási módo- zatot ismerünk. Az egyik az, hogy az időtlen gazdaság
51 L. Erich Carell: A l l g e m e i n e V o l k s w i r t s c h a f t s l e h r e , id. m u n k a 14. és köv. 1. és u . a. Zur G e g e n w a r t s l a g e d e r d e u t s c h e n V o l k s w i r t - s c h a f t s l e h r e . Z u m W e r k von W i l h e l m V l e u g e l s . F i n a n z a r c h i v , N. F.
B d . 8. H. 1. 1940. 149. és köv. 1.
52 L. Arthur Spiethoff: id. é r t e k e z é s , 52. és köv. i.
53 L. Robert Wilbrandt: Vom L e b e n d e r W i r t s c h a f t . T h e o r e t i s c h e G r u n d l a g e n ö k o n o m i s c h e r P o l i t i k . E r s t e r Teil. D a s W i r t s c h a f t e n als M i t t e l s i c h e r u n g . B e r l i n - W i e n - Z ü r i c h , 1937. 10 1. és 144. és köv. 1.
valamely ideáltipikus szervezeti formán belül n y e r j e n el- helyezést, a másik pedig az, hogy a gazdaságelmélet élére állíttassék külön rész gyanánt. Az elsőre példa Wieser
„egyszerű gazdasága", a másodikra „a gazdasági élet elemi jelenségeinek" társadalom jogi tana.
Elvileg mindkét megoldás lehetséges, úgyhogy a rend- szer felépítésén múlik, hogy melyiket válasszuk. A magunk részéről az ideáltipikus rendszert t a r t j u k a legcélszerűbb- nek, ez a rendszer pedig csakis az első ideáltípus keretébe illesztheti be az időtlen elméletet. Ez az elmélet viszont
— minden rendszertani megoldástól függetlenül is — ki- zárólag olyan elemeket tartalmazhat, amelyek minden gaz- dasági rendben előfordulnak. Ennek az alapvető követel- ménynek azonban az „egyszerű gazdaság" a bennefoglalt
„kommunista fikció" miatt nem felel meg. Az eg/szerű gazdaság tudvalevően nemcsak az egyes gazdaságnak, hanem egyben az eszményi kommunizmusnak is ideáltí- pusa akar lenni, minthogy Wieser szerint a kommunizmus ezen rendszerében is a természetes érték érvényesülne.
Ezt a felfogást újabban különösen Myrdal tette bírálat tárgyává.14 Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy amikor Wieser megalkotta rendszerét, a modern kommu- nizmus a gyakorlatban még nem volt kipróbálva, úgyhogy eszméje akkor még a naturalgazdasági utópia szokásos mezébe öltözhetett. — Mármost az egyszerű gazdaság el- vontabb ideáltípus mint a zárt házigazdaság, m e r t Wieser a zárt házigazdaság kezdetleges f a j á t veszi alapul, holott Bücher annak keretébe nemcsak a kezdetleges, hanem a fejlett válfajait is beilleszti, mint az oikos-gazdaságot és a római família rustica-t, valamint a familia urbana-t is, amelyek már nagyszabású munkamegosztással éltek.
Wieser tisztában volt az egyszerű gazdaság hipotétikus jellegével, de azért nem szerencsés dolog az egyszerű gazdaságban egyesített maroknyi nép központi irányítását a kommunista központosítás mikrokozmoszának tekinteni.
54 L. Gunnar Myrdal: id. m u n k a 222. és 234. 1.
A societas oeconomica gazdasági diktatora'"' csak halvány hasonlóságot mutat a zárt házigazdaság fejével, viszont olyan feladatokat is kell már megoldania, amelyek a zárt házigazdaságban fel sem merülnek, tudniillik sok üzem szerves egybekapcsolását. Azonkívül az egyszerű gazdaság szempontjából értékelméleti téren is elsősorban az egyéni szükségletek, nem pedig a közszükségletek jönnek figye- lembe. Értékelméleti síkon tehát az egyszerű gazdaságnak inkább csak annyi mondanivalója van a societas oecono- mica számára, hogy az egyéni szükségletek kielégítésével minden gazdaságnak, még a központilag irányított gaz- daságnak is számolnia kell. Ma már az elmélet nem elé- gedhetik meg azzal, hogy a zárt egyes gazdaság keretében az irányított gazdaságra nézve is homályos analógiákat nyújtson, hanem fel kell állítania az irányított gazdaság külön eszményi típusait, sőt azokon belül is még alosztá- lyokat kell megkülönböztetnie a vegyes szervezeti formák részére. Mindezek alapján nem tartjuk célszerűnek, hogy az egyszerű gazdaság kétlaki ideáltípusa vezesse be a gazdaságelméletet. Az „egyes gazdaság" (Heller), amely kikapcsolja a kommunista fikciót, a legjobb bevezetés az elméleti közgazdaságtan számára. Ez oldja meg a legsze- rencsésebben az időtlen elmélet problémáját az ideáltipikus rendszeren belül.
III. 2. b) A gazdaságelmélet és -történet viszonya.
A harmadik fő probléma a gazdaságelméletnek a gazdaságtörténethez való viszonya. A módszerharcon belül egy szűkebbkörű történeti vita is folyt le a Schmollers Jahrbuch hasábjain. Ezt a vitát a freiburgi professzoroknak az a támadása váltotta ki, amelyet az „Ordnung der Wirt- schaft" című kiadványsorozat megindításakor intéztek a
65 Sven Heiander: Die A u s g a n g s p u n k t e der W i r t s c h a f t s w i s s e n - s c h a f t , J e n a , 1923. 67. 1.
és u. a.: R a t i o n a l e G r u n d l a g e d e r W i r t s c h a f t s p o l i t i k , id. m u n k a 34. 1.
