P O L N E R Z O L T Á N
Szívedhez állok, Dózsa király
Kivégzőosztag-Zápolyák
kínálnak nekünk keresztet, istent.
Szívedhez állok, Dózsa király:
véres inged melegítsen!
Csontunkra égnek a szavak.
Győzelmeink örömét elorozzák.
Európa hallgat. Bezárt kapukon felnégyelt ország.
Kezünk, a földbetaposott, haragot markol, dühöt virágzik.
Szándékok szándéka: forradalom, neveld fel unokáink!
Fekszünk: széttépett lobogók.
Arcunk: kiszántott csillag.
Asszonyaink sötét kendőkbe rejtik parázsló csontjainkat.
BAKA I S T V Á N
1514
Hol arcomat megmerítettem virradatkor, bedőlt a kút.
Tükörképem most lenn, a földben, siratja az elhamvadt falut.
Szelek pányváján messze kószál sorsomtól elkötött lovam.
Bujdosni így is jó leszek már és Istenként asszonytalan De nem görbítem vissza mégsem az envéremtől sáros kaszát.
Inkább dobom a gabonába:
hullassa termő bánatát!
Megyek toportyánnak, bokornak, míg embergúnyám lelkemig szakad.
Megyek — s füvekkel, fákkal megosztom növénnyé torzult árnyamat.
27
