A NEMZETI KIOSZTÁSI TERV KIALAKÍTÁSA
POLT RITA
Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény Kiotói Jegyzőkönyvében 38 fejlett ország különböző mértékű üvegházhatású gázkibocsátás csökkentési kötelezettséget vállalt. Annak ellenére, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv csak ez év februárjában lépett hatályba, az Európai Unió 2003. október 13-án elfogadta azt az irányelvet, mely az üvegházhatású gázok közös- ségi kibocsátási egység kereskedelmi rendszerének létrehozásáról rendelkezik. Az irányelv értelmében 2005. január 1-től az energiaszektor, a vas- és acélipar, az építőanyag-, az üveg- és a papíripar nagyobb vállalatai csak engedély birtokában bocsáthatnak ki szén-dioxidot. A magyar állam a kereskedelmi rendszer indítása előtt egy ún. Nemzeti Kiosztási Tervben hatá- rozza meg a kiosztandó összes mennyiséget és a kiosztás rendjét.
Ahhoz, hogy a Nemzeti Kiosztási Tervben meghatározzák a kiosztandó egységek meny- nyiségét egy 2004 júliusában elkészült tanulmány összesen 16 nagy kibocsátó ágazat köz- gazdasági kutatását végezte el, melynek során minden egyes ágazatra emissziós előrejelzések készültek. Kezdetben ezen független szakértői tanulmány alapján kerültek meghatározásra a kiosztott egység mennyiségek, majd ezt követően hónapról-hónapra az újabb és újabb Nem- zeti Kiosztási Tervekben egyre magasabb számok láttak napvilágot.
TÁRGYSZÓ: Környezetvédelem. Gázkibocsátás. Kiotói Jegyzőkönyv.
Ü
vegházhatásnak azt a jelenséget nevezzük, amely során a napsugárzás be tud ha- tolni a Föld légterébe, de a felszínről visszasugárzott energia egy része nem jut ki belőle, mert a Föld légterében megtalálható üvegházhatású gázok (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, vízgőz) nem engedik ki. E természetes üvegházhatás nélkül a Föld fel- színének átlaghőmérséklete 30-33 fokkal lenne alacsonyabb, az üvegházhatás tehát lét- fontosságú a földi élet szempontjából. Jelenleg azonban problémát jelent, hogy az üveg- házhatású gázok koncentrációja nagy ütemben növekszik, azaz az üvegházhatás erősödik, aminek globális felmelegedés és klímaváltozás a következménye (lásd a www.kvvm.hu/klima honlapon az Általános tudnivalók c. részt).A tudósok egyetértenek abban, hogy az éghajlat egyike a valaha is tanulmányozott legbonyolultabb rendszereknek, nincs viszont teljes egyetértés abban, hogy milyen okból növekszik az üvegházhatású gázok koncentrációja. A vita középpontjában az áll, hogy az emberi tevékenység (a fosszilis energiahordozók fokozott felhasználása) vajon hozzájárul- e – és ha igen, milyen mértékben – a melegedési folyamathoz. Az éghajlatkutatók és lég- köri modellezők többsége a globális felmelegedés okaként az emberiség által hosszú évek óta a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok egyre növekvő mennyiségét jelölik meg.
Statisztikai Szemle, 83. évfolyam, 2005. 10–11. szám
A jövőbeni szén-dioxid légköri koncentrációjának hosszú távú becslésére számos nemzetközi tanulmány készült. A nagy számú bizonytalansági tényező meglétét mutatja az, hogy ezen tanulmányok között jelentős eltérések vannak, mely szerint a jelen század végére 90-250 százalékkal, vagy akár 70-350 százalékkal lehet magasabb a szén-dioxid légköri mennyisége, mint az iparosodást megelőző időszakban.
Ahhoz, hogy az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja a valamikori – közeli vagy távoli – jövőben a mai szinten stabilizálódjon, a szakemberek szerint arra lenne szükség, hogy a jelenlegi kibocsátásokat globálisan, azaz minden ország átlagában és rö- vid időn, mintegy 15-20 éven belül nagyjából 60 százalékkal csökkentsék. Egy ilyen mértékű csökkentés is csupán arra lenne elég, hogy az átmeneti növekedés után kétszáz éven belül visszaálljon a mai koncentráció, hiszen a legmeghatározóbb üvegházhatású gáz, a szén-dioxid légkörben való tartózkodási ideje 50-200 év.
ÚT A KIOTÓI JEGYZŐKÖNYV1 ALÁÍRÁSÁIG
1988-ban a Meteorológiai Világszervezet és az UNEP (United Nations Enviroment Program – ENSZ Környezeti Program) létrehozta az Éghajlatváltozási Kormányközi Tes- tületet (IPCC – Intergovernmental Panel on Climate Change) melynek feladata, hogy ér- tékelje azokat a tudományos, technikai és társadalmi-gazdasági információkat, amelyek az ember által okozott éghajlatváltozás kockázatának megértéséhez szükségesek.
Az 1997-es Kiotói konferencián született meg az ún. Kiotói Protokoll, melyben rögzí- tették, hogy a fejlett ipari országok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy vissza- szorítsák károsanyag-kibocsátásukat, s teszik mindezt olyan határidőn belül, hogy az ökológiai rendszerek alkalmazkodni tudjanak az éghajlati változáshoz. Ugyanakkor azt is kijelentették, hogy a fenntartható gazdasági fejlődést szintén szem előtt kell tartani.
A Kiotói konferencián hosszas vita és alkudozás során végül az 1990-es szinthez ké- pest az Európai Unió országai átlagosan 8 százalék, Csehország és Szlovénia szintén 8 százalék, az Egyesült Államok 7 százalék, Japán, Lengyelország, Magyarország 6 száza- lék csökkentést vállalt, míg Oroszország, Ukrajna és Új-Zéland csupán szinten tartást, Ausztrália és Izland pedig a kibocsátásuk növelését 8, illetve 10 százalékra korlátozta.
Ezeket a vállalásokat a 2008 és 2012 közötti évek átlagában kell teljesíteni.
Azon országok, ahol éppen ez időben zajlott a piacgazdaságra való áttérés folyamata – köztük Magyarország is – lehetőséget kaptak arra, hogy az 1990-es viszonyítási év helyett más bázisévet/éveket válasszanak, így Magyarországnak a 6 százalékos csökkentést nem az 1990-es évhez viszonyítva, hanem az 1985-1987-es átlaghoz képest kell teljesítenie.
A fejlődő országok nem vállaltak magukra semmiféle kibocsátási korlátozást, mond- ván, hogy az egy főre eső kibocsátásuk nagyságrenddel elmarad a fejlett országokétól. A Kiotói Protokoll során 38 fejlett ország átlagosan 5,2 százalékos csökkentést vállalt az 1990-es szinthez viszonyítva, a már korábban említett és a kutatók által valójában szük- ségesnek ítélt 60 százalékkal szemben. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy ez az 5,2 százalékos csökkentés-vállalás csak a fejlett országokra vonatkozik, akik a Föld lakóinak
1 Az 1997-es Kiotói konferencián aláírt megállapodás a „Kyoto Protocol to the United Nations Framework Convention on Climate Change” címet viseli. Magyar fordításban a „Kiotói Jegyzőkönyv” a legelterjedtebb, de ugyanezen megállapodás meg- nevezésére használják a „Kiotói Egyezmény” és a „Kiotói Protokoll” fordításokat is. Cikkemben a három elnevezést szinonímaként használom.
mindössze egyhatod részét képviselik és az összkibocsátásból 70 százalékkal részesed- nek. Eszerint az összkibocsátáshoz képesti 60 százalékos csökkentés helyett az történt, hogy a kibocsátás 70 százalékát képviselő országok vállaltak egy átlagos 5,2 százalékos csökkentést, a maradék 30 százalékot képviselő fejlődő országok viszont nem vállaltak csökkentést, sőt kibocsátásuk az előrejelzések szerint 2010-ig megközelítőleg 40 száza- lékkal fog növekedni, és az azt követő években ez a dinamika még nagyobb lesz.
A Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálásának folyamata
A kiotói megállapodás után az országoknak 1998. március 16-ától kezdődően egy évük volt az egyezmény ünnepélyes aláírására, majd ezt követően a parlamenti ratifikáci- óra. Az Európai Unió egyértelműen elkötelezte magát a Jegyzőkönyv ratifikálása mellett, és 1998. április 29-én aláírta a megállapodást. Az Egyesül Államok akkori elnöke, Bill Clinton ígéretet tett a Kiotóban vállalt kötelezettségek betartására, de a Bush-kabinet né- hány héttel hivatalba lépése után úgy döntött, hogy kilép a Kiotói Protokollból. George W. Bush arra hivatkozott, hogy nem egyértelműen bizonyított az a tény, hogy a globális felmelegedés az emberi tevékenység következménye, és érvként felhozta azt is, hogy az Egyezmény jelenlegi formájában „sérti az amerikai gazdaság érdekeit”. Az amerikai el- nök nehezményezte, hogy a Kiotói Egyezmény „igazságtalan”, hiszen csak a fejlett or- szágokat kötelezi csökkentésre.
2004. szeptember 30-án Putyin elnök hosszú évek várakozása után igent mondott a Kiotói Egyezményre, majd október 22-én az orosz alsóház ratifikálta a jegyzőkönyvet.
Orosz politikusok azonban egyértelműen kijelentették, hogy az Egyezményt sem gazda- ságilag, sem tudományosan nem tartják helytállónak, a ratifikáció oka csupán egy politi- kai gesztus az Európai Unió felé. A Kiotói Jegyzőkönyv így 2005. február 16-i hatállyal életbe lépett, hét évvel megszületése után.
2005. nyarán George W. Bush bejelentett egy megállapodást, amelyet hat ország, az Egyesült Államok, India, Kína, Japán, Dél-Korea és Ausztrália írt alá. Az egyezmény ne- ve: „Ázsiai-csendes-óceáni partnerség a tiszta fejlődésért és az éghajlatért”. A résztvevő országok szerint ez a megállapodás igazságosabb és hatékonyabb, mint a Kiotói Jegyző- könyv. Együttműködést irányoz elő az energiabiztonságban, a tiszta energiák felhaszná- lásának bővítésében és a felmelegedés elleni harcban. Szakértők szerint azonban ennek annyi az eredménye, hogy a világ legnagyobb szennyezői továbbra sem vállalnak konkrét csökkentéseket, ezúttal is védve iparukat és gazdaságukat.
AZ EURÓPAI UNIÓ
KIBOCSÁTÁS-KERESKEDELMI RENDSZERE
A Kiotói Protokoll előtt az Európai Unió azt szerette volna elérni, hogy minden or- szág egységesen 15 százalékkal csökkentse szén-dioxid kibocsátását, mégpedig úgy, hogy ezt a csökkentést mindenki saját hazája területén érné el, vagyis a szén-dioxid kibo- csátások csökkentése enyhítő mechanizmusok nélkül lépne életbe. Az enyhítő mecha- nizmusok – melyeket rugalmassági mechanizmusoknak is neveznek – lehetséges haszná- latát igazolja az a tudományos magyarázat, hogy a globális felmelegedés szempontjából nem lényeges, hogy adott mennyiségű üvegházhatású gáz kibocsátása hol kerül helyileg a
légkörbe, kizárólag az emberek által a Föld egész területén együttesen kibocsátott gázok mennyisége a meghatározó. Gazdaságilag pedig az az indoklás hozható fel, hogy a kibo- csátás-csökkentés költségei eltérőek a különböző országokban, mivel a technológiák fej- lettségével és a kibocsátások csökkentésével egyre nő a további kibocsátás-csökkentés költsége. A Jegyzőkönyv által biztosított flexibilis mechanizmusok a következők: együt- tes végrehajtás (joint implementation – JI), nemzetközi kibocsátás-kereskedelem (emission trading – ET), buborék (bubble) és a tiszta fejlesztési mechanizmus (clean development mechanism – CDM).
Az Európai Unió üvegházhatású gázok-kibocsátási egységek kereskedelméről szóló 2003/87/EC irányelvét 2003. október 13-án fogadták el. Ennek értelmében az Európai Unió irányelve által létrehozott kibocsátás-kereskedelmi rendszer2 (Emission Trading Scheme – ETS) akkor is működött volna, ha esetleg a Kiotói Jegyzőkönyv nem lépett volna hatályba.
Az Irányelv értelmében a tüzelőberendezések, illetve az olajfinomítók, a kokszolók, a vaskohászat- és acéltermelés, a cement-, az üveg, és az építőanyag-gyártás, illetve a pa- píripar nagyobb üzemei 2005. január 1-től csak kibocsátási engedély birtokában bocsát- hatnak ki szén-dioxidot. Az engedély nem korlátozza a kibocsátható szén-dioxid mennyi- séget, de a vállalatokat szén-dioxid kibocsátásuk monitoringjára kötelezi és a létesítmé- nyeknek minden év végén annyi kibocsátási egységet kell átadniuk az államnak, mint amennyi a tárgyévi kibocsátásuk volt. Ha egy létesítménynek nincs elegendő egysége, akkor vásárolhat a piacon, ha pedig többlete van, szabadon eladhatja.
Egy kibocsátási egység 1 tonna szén-dioxid kibocsátására jogosítja fel birtokosát. A kibocsátási egység tulajdonosa egységét szabadon eladhatja az Európai Unión belül bár- mely természetes vagy jogi személynek, illetve leadhatja az államnak is. Ha egy létesít- ménynek az állam által kiosztott egységek nem bizonyulnak elegendőnek, akkor vásárol- hat európai uniós kibocsátási jogot másoktól, vagy csökkentheti kibocsátásait fejlesztés- sel vagy termeléscsökkentéssel. Amennyiben egy létesítmény nem ad át megfelelő meny- nyiségű kibocsátási egységet az államnak, büntetést kell fizetnie. Minden kibocsátási egységgel le nem fedett tonna szén-dioxid kibocsátás után 40, 2008-tól pedig 100 eurós bírságot kell fizetni. A büntetés befizetése azonban nem mentesít az egység-átadás telje- sítése alól, azt a következő évben meg kell tenni. A létesítményeknek lehetőségük van tartalékolásra is, ez azt jelenti, hogy az adott egységeket nem kötelező a tárgyévben fel- használni, későbbi teljesítésre is igénybe lehet venni őket.
A NEMZETI KIOSZTÁSI TERV
Az állam a rendszer megindítása előtt évente kibocsátási egységeket oszt szét az érin- tett létesítményeknek. Az évente kiosztandó kibocsátási egység-mennyiségeket az ún.
Nemzeti Kiosztási Terv szerint határozzák meg. Ilyen kiosztási tervet először a 2005- 2007-es, majd pedig a 2008–2012-es időszakra kell készíteni. Ez tulajdonképpen azt je- lenti, hogy a rendszer hatálya alá eső létesítmények éves szén-dioxid kibocsátásának ösz- szesített felső határát az európai uniós tagállamok maguk határozzák meg. Azonban eze-
2 Az irányelv pontos címe: „AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2003. október 13-i 2003/87/EK IRÁNYELVE az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK taná- csi irányelv módosításáról. Ezen irányelv által létrehozott kereskedelmi rendszer rövidített elnevezése: kibocsátás-kereskedelmi rendszer.
ket a Nemzeti Kiosztási Terveket jóváhagyásra be kell nyújtani az Európai Bizottságnak.
Az Irányelv megfogalmazása szerint ezek a közösségi rendelkezések a belső piac egysé- gességének megőrzése és a verseny torzulásának megakadályozása érdekében szüksége- sek. Ennek értelmében valamennyi tagállamnak úgy kell meghatároznia a kiosztott kvó- tamennyiségeket, hogy a kibocsátási jogok mértéke ne haladja meg a tényleges kibocsá- tási igényt (túlallokáció kerülése). Ugyancsak fontos, hogy a kiosztás módja ösztönözze a kibocsátás-csökkentést.
A kiosztandó kibocsátási egységek teljes mennyiségét úgy kell meghatározni, hogy a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt csökkentési kötelezettséget teljesíteni lehessen. A Jegyző- könyvben vállalt célértékek elérése nem kizárólag a kibocsátás-kereskedelemben részt- vevő létesítmények feladata, így az egységek összes allokált mennyisége függ attól is, hogyan oszlik meg a kibocsátás csökkentés terhe a kibocsátás-kereskedelem hatálya alá tartozó ágazatok és a többi ágazat között. A Nemzeti Kiosztási Terv elkészítéséhez elen- gedhetetlenül szükséges az Irányelv által érintett ágazatok múltbeli és várható kibocsátá- sainak felmérése.
Kezdeti kvótakiosztás
Ahhoz, hogy a Nemzeti Kiosztási Tervben meghatározzák a kiosztandó kvóták meny- nyiségét az Irányelv hatálya alá tartozókra, szükség van egy átfogó képre az üvegházha- tású gázok (ÜHG) országos szintű kibocsátásáról, az Irányelv hatálya alá tartozó tevé- kenységek jelenlegi és várható kibocsátásairól és az azt befolyásoló tényezőkről. A Kör- nyezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a Budapesti Közgazdaságtudományi és Állam- igazgatási Egyetem3 Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontját (REKK) kérte fel a felmérés elkészítésére. A kutatás keretén belül a REKK egy 2012-ig szóló országos ÜHG-prognózist készített, különös figyelmet szentelve az Irányelv hatálya alá tartozó te- vékenységekre. Noha az első Nemzeti Kiosztási Terv csak a 2005–2007-es időszakot öle- li fel, s ebben a kereskedési időszakban csak a kibocsátott szén-dioxid mennyiségeket mérik, az azt követő években már kiterjeszthetik a kereskedést a többi üvegházhatású gázra is, ezért a tanulmány nem csak a szén-dioxid emissziókra, hanem a többi fontosabb gázra is kiterjed. A 2004 júliusában elkészült tanulmány összesen 16 nagy kibocsátó ága- zat közgazdasági szempontú kutatását végezte el, melynek során emissziós előrejelzése- ket készítettek a vizsgálatba bevont következő 16 ágazatra:
1. Villamosenergia-termelés 2. Távhőellátás
3. Kőolaj-feldolgozás 4. Koksz-, vas-és acélgyártás 5. Cementgyártás
6. Mészgyártás 7. Üvegipar
8. Kerámia-és porcelán termékek gyártása 9. Papíripar
10. Szénbányászat
11. Kőolaj és földgázkitermelés, szállítás, földgáz ellátás
3 Ma Budapesti Corvinus Egyetem.
12. Vegyipar
13. Hulladékgazdálkodás 14. Szennyvízkezelés 15. Közlekedés
16. Mezőgazdaság, földhasználat, erdészet
Az utolsó hét felsorolt ágazat nem kereskedő ágazat, ezért közöttük nem osztottak szét kibocsátási egységeket. Ahhoz azonban, hogy országos szinten a vállalást teljesíteni tudjuk, szükség van ezen ágazatok várható ÜHG-kibocsátásainak ismeretére. A kutatás a kereskedő ágazatokon belül külön becsléseket készített azon vállalatokra és létesítmé- nyekre, amelyek a kibocsátás-kereskedelmi rendszer hatálya alá tartoznak. Azt, hogy egy adott létesítmény az ETS hatálya alá tartozik-e vagy sem, minden ágazatban más és más kapacitási küszöbértékek határozzák meg.
A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont elemzése
A REKK által készített elemzés, illetve becslés kezdő lépésként felvázol egy makro- gazdasági alappályát a 2004–2015-ös időszakra. Ennek megléte elengedhetetlenül fontos az ágazati előrejelzések készítéséhez. A kutatásban résztvevő szakemberek szerint a ta- nulmány elkészítésének egyik legnagyobb feladata a konzisztens, megbízható és rendsze- rezett adatbázisok kialakítása volt. Az egyes ágazati kutatások során törekedtek minél hosszabb adatsorok vizsgálatára – az adatsorok általában 1985-től indulnak. Az ágazati előrejelzések során a legfőbb feladat az volt, hogy a meglévő adatbázisok alapján megta- lálják azokat a változókat, amelyek magyarázzák az adott ágazat aktivitásának módosulá- sait. Minden esetben törekedtek arra, hogy feltárják az esetlegesen létező statisztikai- ökonometriai összefüggéseket. Voltak azonban olyan ágazatok, melyek esetében model- lek felállítása nem volt lehetséges, ezekben az esetekben a keresletet és kínálatot befolyá- soló legfontosabb tényezőket próbálták meg számba venni, és hatásaikat számszerűen kimutatni. A kutatások első lépése minden esetben az volt, hogy az adott iparágban elő- rejelezzék a termelési, illetve keletkezési (például hulladék) adatokat, mivel az ÜHG- emissziók ezek függvényében már egyértelműen meghatározhatók.
A szerzők valamennyi ágazat esetében először egy általános áttekintést adnak az adott iparágról. Bemutatják az alapvető folyamatokat, a vizsgált termékek körét, a piaci szerep- lőket, tulajdonosokat, az elmúlt évek termelési tendenciáit és tüzelőanyag-felhasználási adatait, a felhasználói oldal jellemzőit. Az előrejelzések a következő módszerekkel tör- téntek az egyes iparágakban:
1. Villamosenergia-termelés. A villamosenergia-ágazat termelésének és fosszilis tüze- lőanyag-felhasználásának előrejelzéséhez a tanulmány először áttekinti a villamos ener- gia keresletének és kínálatának alakulását a rendszerváltástól napjainkig, majd elemzi a jelenlegi szerkezetet. Bemutatja a villamosenergia-szektor működésének jelenlegi mo- delljét, értékeli a másfél évvel ezelőtti, 2003-ban bekövetkezett piacnyitás tapasztalatait.
Ezt követően a keresletet, a kínálatot és a piaci versenyt befolyásoló tényezők hatásinak elemzésével előrejelzést készít a termelés nagyságára és a tüzelőanyag felhasználásra vo- natkozóan. A tanulmány és az előrejelzés készítésekor a két legfontosabb adatforrás a Villamos Energia Statisztikai Évkönyvek, valamint a MAVIR (Magyar Villamosenergia- ipari Rendszerirányító Rt.) által 2003-ban kiadott „A villamosenergia-rendszer közép- és
hosszú távú forrásoldali kapacitásterve” dokumentum Mellékletei és a MAVIR által ké- szített 2003-as energiamérlegek voltak.
2. Távhőellátás. A távhőszolgáltatás előrejelzése során szintén áttekintették a hatvanas- hetvenes évektől napjainkig meglévő adatokat, különös tekintettel a szerkezeti jellemzőkre, az elosztó rendszerekre és az árképzés jellemzőire. Ezután elemzik a jelenlegi helyzetet, vizsgálják a termelésben, a fogyasztásban, valamint a szabályozásban lezajlott változásokat.
A tanulmány harmadik részében a múltban megfigyelhető trendek, a lehetséges szabályo- zásbeli változások alapján becslést adnak a keresleti oldal várható alakulásáról.
3. Koksz-, vas-és acélgyártás. Ebben az iparágban a nagyon kevés számú piaci sze- replői körből (8 cég) adódóan az iparági előrejelzések a vállalatok egyedi elemzéséből és termelési előrejelzéseikből adódtak.
4. Cementgyártás. A termelés előrejelzése a cementipar esetében arra épült, hogy a cement – és általában az építőanyagok termelése – szorosan követi az általános GDP fej- lődési szintjét. A becslés két lépésben történt. Első lépésben az építőanyag-ipar (építő- anyag ipari volumenindex) GDP-től és az épített lakások számától való függésének becs- lésére került sor. A becslés egy 19 elemszámú (1985–2003) idősor alapján készült. A reg- resszió készítéséhez felhasznált alapadatokat láthatjuk az 1. táblában.
1. tábla A cementgyártás becsléséhez felhasznált alapadatok (1985–2003)
Év Népesség száma
(ezer fő) Épített lakások szá-
ma (darab) GDP volumenindexe (1985 = 100 százalék)
Építőanyag ipar volu- menindexe (1985 = 100 százalék)
Cementtermelés (ezer tonna)
1985 10 599 72 507 100,00 100,00 3 678
1986 10 560 69 428 101,34 102,30 3 846
1987 10 509 57 200 105,70 109,36 4 153
1988 10 464 50 566 105,70 109,58 3 873
1989 10 421 51 487 106,38 107,82 3 857
1990 10 375 43 771 102,68 102,43 3 933
1991 10 373 33 164 90,27 72,73 2 529
1992 10 374 25 807 87,58 71,05 2 236
1993 10 365 20 925 86,91 78,73 2 533
1994 10 350 20 947 89,60 81,72 2 793
1995 10 337 24 718 90,94 83,11 2 875
1996 10 321 28 257 92,28 83,94 2 747
1997 10 301 28 130 96,64 87,55 2 811
1998 10 280 20 323 101,34 99,02 2 999
1999 10 253 19 287 105,70 95,95 2 980
2000 10 222 21 583 111,07 105,54 3 326
2001 10 200 28 054 115,10 109,66 3 452
2002 10 175 31 511 119,13 112,73 3 510
2003 10 142 35 543 122,58 114,87 3 641
Forrás: Magyar statisztikai évkönyv, 1995–2003. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.; Ipari és építőipari statisztikai évkönyv, 1985–2003. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.; Lakásstatisztikai évkönyv, 2004. Központi Statisztikai Hivatal.
Budapest.
A legkisebb négyzetek módszerével (LNM) becsült regressziófüggvény paramétereit, standard hibáit és a t-statisztikákat a következő, 2. tábla tartalmazza.
2. tábla Az LNM-becslés eredményei (eredményváltozó: építőanyag-ipar volumenindexe)
A becsült paraméter Változók
értéke standard hibája t-statisztika
Konstans –29,8767 10,0914
GDP 1,1615 0,10035 11,57
Épített lakások száma 0,0002238 0,00006329 3,536
A GDP volumenindexe és az épített lakások száma együttesen 91,2 százalékot magya- ráznak meg az építőanyag-ipar volumenindexének szóródásából. Viszont a modell esetében a Durbin-Watson statisztika értéke arra utal (amely egyébként gazdasági idősorok vizsgála- tánál gyakran előfordul), hogy az egymás után következő reziduális értékek nem függetle- nek egymástól. A Durbin-Watson statisztika értéke 1,459. Pozitív autokorreláció feltevése esetén (n = 19; m = 2; a szignifikanciaszint pedig 5 százalék) a kritikus értékek dL = 1,08 és dU = 1,53. Ez alapján a próbafüggvény értéke a bizonytalansági sávba esik, azaz a pozitív autókorreláció meglétéről nem tudunk dönteni, de az adott szignifikanciaszinten egyértel- műen elvetni sem tudjuk meglétét. Ezért a regressziófüggvény paramétereit a Cochrane- Orcutt4 féle iterációs eljárással újra becsüljük.
Kezdő értéket adva az autókorrelációs együtthatónak, becsülni tudjuk a paramétere- ket. Amennyiben 0 kezdő értéket adunk, akkor a paraméterek becslése a legkisebb négy- zetek módszerével történik. Miután a paramétereket megbecsültük, megbecsüljük az autokorrelációs együttható értékét is a mintából, és a kapott új értéket visszahelyettesítve újra becsüljük a paramétereket. Az iterációs eljárást a konvergencia kritérium szabályoz- za. Ha a kritériumot például 1 százaléknak választjuk, akkor a folyamat akkor fejeződik be, ha a becsült paraméterek 1 százaléknál kisebb arányban változnak egyik iterációról a másikra. Az SPSS programcsomag ezen felül arra is lehetőséget ad, hogy maximalizáljuk a végrehajtott iterációk számát.
Amennyiben az építőanyag-ipar volumenindexét újra becsüljük a Cochrane-Orcutt féle eljárással, az iterációs eljárás eredményei a következők (0,001-es konvergencia krité- rium mellett).
3. tábla A Cochrane-Orcutt eljárás iterációs eredményei
Iteráció Mintából becsült autókorrelációs
együttható Durbin-Watson statisztika értéke
1 0,1959 1,7221
2 0,1972 1,7238
Az újrabecsült regressziófüggvény paramétereit, standard hibáit és a t-statisztikákat a következő, 4. tábla tartalmazza.
4 A Cochrane-Orcutt féle eljárás leírása megtalálható a Hunyadi László – Mundruczó György – Vita László: Statisztika cí- mű tankönyvben. AULA Kiadó. 1996.
4. tábla A Cochrane-Orcutt becslés eredményei
(eredményváltozó: építőanyag-ipar volumenindexe) A becsült paraméter
Változók
értéke standard hibája t-statisztika
Konstans –30,245 12,364
GDP 1,1574 0,1247 9,28
Épített lakások száma 0,00025 0,0001 2,5
A modell magyarázó ereje 88,88 százalékos, és a DW próbafüggvény értéke 5 száza- lékos szignifikanciaszinten az elfogadási tartományba esik, tehát a pozitív autókorreláció megléte a modellben elvethető.
A következő lépésben a cementgyártás idősorának becslésére került sor az építő- anyag-ipar volumenindexe és a népesség száma segítségével. A legkisebb négyzetek módszerével becsült regressziófüggvény paramétereit, standard hibáit és a t-statisztikákat az 5. tábla tartalmazza.
5. tábla Az LNM-becslés eredményei (eredményváltozó: cementtermelés)
A becsült paraméter Változók
értéke standard hibája t-statisztika
Konstans –19312,865 2925,221
Építőanyag ipar volumen indexe 37,684 2,478 15,205
Népesség száma 1,83 0,279 6,56
Az építőanyag-ipar volumenindexe és a népesség száma együttesen 94,1 százalékot magyaráznak meg a cementtermelés szóródásából. A Durbin-Watson statisztika értéke 1,431, mely érték az előzőekben bemutatottakhoz hasonlóan a bizonytalansági sávba esik, azaz az adott szignifikanciaszinten nem tudjuk egyértelműen elvetni a pozitív autokorreláció meglétét. Amennyiben a cementtermelést újra becsüljük a Cochrane-Orcutt féle eljárással, akkor az iterációs eljárás eredményei a következők (0,001-es konvergencia kritérium mellett).
6. tábla A Cochrane-Orcutt eljárás iterációs eredményei Iteráció Mintából becsült
autókorrelációs együttható Durbin-Watson statisztika értéke
1 0,213366 0,5761
2 0,234169 0,5957
3 0,237242 1,5986
4 0,237716 1,5991
5 0,237790 1,5992
6 0,237802 1,5992
7 0,237803 1,5992
Az újrabecsült regressziófüggvény paramétereit, standard hibáit és a t-statisztikákat a 7. tábla tartalmazza.
7. tábla A Cochrane-Orcutt becslés eredményei (eredményváltozó: cementtermelés)
A becsült paraméter Változók
értéke standard hibája t-statisztika
Konstans –22102,86 4390,068
Építőanyag ipar volumen indexe 38,988 2,96 13,17
Népesség száma 2,089 0,418 4,997
A modell magyarázó ereje 92,71 százalékos, és a DW-próbafüggvény értéke 5 száza- lékos szignifikanciaszinten az elfogadási tartományba esik, tehát a pozitív autókorreláció meglétét elvetjük.
Végül a cementtermelés előrejelzése a GDP, a népesség száma és a lakásépítések idő- sora előrejelzése felhasználásával készült. Ezeknek a magyarázó változóknak az előre jelzett értékeit természetesen modellen kívül kell meghatározni. Ennek módja a követke- ző volt:
A GDP növekedése 2000-ig gyorsult, majd ezt követően a növekedés mértéke le- csökkent (2000-ben a GDP volumenindexe az előző évhez viszonyítva 105,2 százalék volt). Az ágazati előrejelzésekhez felhasznált makrogazdasági előrejelzések három idő- szakra készültek. Az első a 2004-2007-es időszak, melyben 2005-re némileg enyhébb, majd 2006-2007-re némileg magasabb GDP bővülés prognosztizálható. (Az előrejelzés 2005-ben 4 százalékos, 2006-ban 4,2 százalékos, majd 2007-ben 4,3 százalékos reál GDP növekedéssel számol. A következő időszakban, 2008-2010 között nagy valószínűséggel érezhetőek lesznek az európai uniós csatlakozás előnyei, plusz források áramolhatnak be az országba, ezért a GDP feltételezett volumenindexe erre az időszakra az előző évhez képest egységesen 104 százalék. Az utolsó, 2011-2012-es időszak előrejelzése már szá- mos bizonytalansági tényezőtől függ. Ekkor valószínűleg már nem érződnek az európai uniós csatlakozás előnyei, de már az Európai Unió szerves részeként a GDP bővülés szin- ten tartásával lehet számolni, így ezekben az években az előrejelzésekhez felhasznált GDP volumenindexek értéke 104,2 százalék.
A népesség számának előrejelzése a népesség jelenlegi száma, a születési-, és halálo- zási arányszámok, valamint a bevándorlások számának figyelembevételével és előrejel- zésével készült. Ez alapján 2004-től Magyarország népességének néhány tizedszázalékos csökkenése jelezhető előre évről-évre.
Az épített lakások száma esetén szakértői vélemények szerint 2006-ig még az épí- tett lakások számának növekedése várható, majd 2007-től folyamatosan csökkenő ten- denciát mutatva az épített lakások száma évi mintegy 40 ezer darabos szinten stabilizá- lódni fog.
A magyarázó változók tényleges és feltételezett jövőbeni értékeit, valamint a cement- termelés becsült számait a 8. tábla tartalmazza.
8. tábla A becsült cementtermelés az előre jelzett magyarázó változók függvényében
Év Népesség száma
(ezer fő) Épített lakások száma (darab)
GDP volumen- indexe (1985 = 100
százalék)
Építőanyag ipar vo- lumenindexe (1985
= 100 százalék)
Cementtermelés (ezer tonna)
Becsült cement- termelés (ezer tonna)
1985 10 599 72 507 100,00 100,00 3 678 3941,56
1986 10 560 69 428 101,34 102,30 3 846 3887,07
1987 10 509 57 200 105,70 109,36 4 153 4093,72
1988 10 464 50 566 105,70 109,58 3 873 4041,13
1989 10 421 51 487 106,38 107,82 3 857 3836,67
1990 10 375 43 771 102,68 102,43 3 933 3564,19
1991 10 373 33 164 90,27 72,73 2 529 2492,76
1992 10 374 25 807 87,58 71,05 2 236 2372,17
1993 10 365 20 925 86,91 78,73 2 533 2597,89
1994 10 350 20 947 89,60 81,72 2 793 2687,14
1995 10 337 24 718 90,94 83,11 2 875 2755,68
1996 10 321 28 257 92,28 83,94 2 747 2767,73
1997 10 301 28 130 96,64 87,55 2 811 2836,48
1998 10 280 20 323 101,34 99,02 2 999 3231,44
1999 10 253 19 287 105,70 95,95 2 980 3004,16
2000 10 222 21 583 111,07 105,54 3 326 3350,83
2001 10 200 28 054 115,10 109,66 3 452 3474,07
2002 10 175 31 511 119,13 112,73 3 510 3544,28
2003 10 142 35 543 122,58 114,87 3 641 3556,58
2004 10 117 42 000 127,36 126,56 3987,66
2005 10 080 45 000 132,46 134,11 4191,15
2006 10 050 48 000 138,02 141,47 4412,30
2007 10 026 45 000 143,95 147,62 4601,09
2008 9 995 42 000 149,71 153,54 4767,07
2009 9 968 40 000 155,70 159,98 4961,47
2010 9 940 40 000 161,93 167,19 5184,10
2011 9 915 40 000 168,73 175,06 5438,73
2012 9 896 40 000 175,82 183,26 5718,97
A következő ábra grafikusan mutatja a cementtermelés becslésének illeszkedését és a termelés előrejelzését 2012-ig.
1. ábra. A cementtermelés tényleges és becsült értéke (ezer tonna)
0 1 000 2 000 3 000 4 000 5 000 6 000 7 000
1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
Tény Becsült
5. Mészgyártás. A mészgyártás esetében az előrejelzés teljesen hasonló a cementgyár- tás során bemutatott előrejelzéssel. Az első becslés megegyezik a cementgyártás során használttal, majd a második lépésben a mészfelhasználás idősorát becsülték az építő- anyag-ipar, egy termékkonjunktúra-index és a népesség száma segítségével. A termék- konjunktúra-index a mésztermelés ipari felhasználóinak konjunktúraindexe, a vas- és acéltermelés, valamint papírgyártás összetett konjunktúraindexe. A második becslés ese- tében a determinációs együttható értéke 75 százalék. A 2. ábra grafikusan mutatja a mészfelhasználás becslésének illeszkedését és a felhasználás előrejelzését 2012-ig.
2. ábra. A mészfelhasználás tényleges és becsült értéke (ezer tonna)
0 200 400 600 800 1 000 1 200
1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012
T ény Becsült
Ezt követően a mésztermelés becslése a becsült mészfelhasználás, az importszaldó és az új típusú kereslet (talajjavítás, környezetvédelem) előrejelzésének segítségével készült.
6. Üvegipar. Az üvegtermelés esetében az előrejelzést az nehezítette, hogy az üveg nem homogén tömegtermék. A KSH termékszintű adatszolgáltatása is 10 termékre terjed ki. Első lépésben az építőanyag-ipar volumenindexének becslésére került sor a GDP vo- lumenindexének és a lakásépítések számának segítségével (ez volt az első lépés az előző két iparágban is). Második lépésként az üvegtermelés volumenindexe szerepelt a modell- ben mint független változó, függő változóként pedig a következő három változó szere- pelt:
– építőanyag-ipar voluemnindexe;
– állóeszköz felhalmozás volumenindexe;
– népesség száma.
Az üvegipar termelésének előrejelzésére nem sikerült olyan jó modellt találni, mint a cementipar, vagy a papíripar esetén, de a becslés az alapvető tendenciákat jól követi, a determinációs együttható értéke 60 százalék.
7. Kerámia-és porcelán termékek gyártása. A kerámiatermékek esetében a gyártott termékek körét két részre bonthatjuk, a nem építési célú és az építési célú kerámiatermé- kekre. A nem építési célú kerámiatermékek esetén egy ötváltozós regressziós becslés ké- szült, melyben a változók mindegyike volumenindexként szerepelt.
A magyarázó változóként bevont volumenindexek a következők voltak:
– az Európai Unió 15 tagállama GDP-jének változása (a termékcsoportra jellemző magas exportértékesítési arány miatt);
– Magyarország GDP-jének alakulása;
– az épített lakások számának alakulása (szaniter és háztartási porcelán áruk mennyisége vonatkozásá- ban);
– a népesség alakulása.
A becslés során a determinációs együttható értéke 88 százalék, azonban az Európai Unió GDP-jének alakulása és az épített lakások száma tekintetében nem mutatható ki sta- tisztikai kapcsolat.
Az építési célú kerámiatermékek becslése a cement és a mészipari tanulmányban már bemutatott építőanyagokra vonatkozó előrejelzés és a népesség számának alakulása se- gítségével készült. A determinációs együttható értéke itt 75 százalék.
8. Papíripar. A papíripar esetében a termelés előrejelzése a papír és kartontermelés alapján végezhető el. A termelés rendkívül jól követi a GDP és a népesség számának vál- tozását. Az 1985-2003-as adatok alapján rendkívül jól illeszkedő modellt lehetett készí- teni, ahol a determinációs együttható értéke 94 százalék.
A következő ábra grafikusan mutatja a papír- és kartontermelés becslésének illeszke- dését és a termelés előrejelzését 2012-ig.
3. ábra. A papír- és kartontermelés tényleges és becsült értéke (ezer tonna)
0 100 200 300 400 500 600 700 800 900
1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003 2005 2007 2009 2011
T ény Becsült
9. Szénbányászat. A szénbányákban a megbontott kőzetekből jelentős mennyiségű metán szabadul ki. Magyarországon a mélyművelésű szénbányászat drasztikusan vissza- szorult, a bányák bezárása folyamatban van, egyetlen kivétel a Márkus-hegyi bánya. A külszíni bányák közül is csak két bánya további működése várható a prognosztizált idő- szakban, így ebben az ágazatban az egyes bányákra egyedi előrejelzések készültek.
10. Kőolaj- és földgázkitermelés, -szállítás, földgázellátás; kőolaj-feldolgozás. A ki- termelésből és feldolgozásból álló kőolajtermelő ágazat közvetlen emissziói a kitermelés és a finomítás során keletkeznek. A hazai finomítókban feldogozott ásványi olaj mennyi- sége messze meghaladja a hazai kitermelt mennyiséget, ezért az importált kőolaj volu-
menét is figyelembe kell venni az előrejelzésnél. A kőolaj-kitermelés mennyiségének becslése az érintett vállalat és a Magyar Geológiai Szövetség által megadott adatokra tá- maszkodik. A kőolaj-feldolgozás esetében az összesített kereslet nagymértékben függ a gazdasági aktivitástól és a fogyasztási szinttől. Így a legjobb eredmény azzal a modellel kapható, melyben a GDP volumenindexével és a népesség számával magyarázzák az ösz- szes finomítói termelés alakulását. A modellben a determinációs együttható értéke 94,7 százalék. Az ágazatba tartozó bitumentermelés a cementiparhoz hasonló modellel jelez- hető előre, azaz a magyarázó változók az építőanyag-ipar volumenindexe és a népesség száma voltak. A determinációs együttható értéke 85,7 százalék.
A földgázfogyasztás előrejelzése a különböző fogyasztási csoportokban külön-külön elvégzett elemzések és előrejelzések alapján adható meg. Így megkülönböztetnek lakos- sági-, kommunális és egyéb fogyasztókat, valamint az ipari célú felhasználást. Mindegyik esetben az elmúlt évek földgáz-fogyasztásának vizsgálatára került sor idősorok segítsé- gével. Ezek után a jövőbeli fogyasztások különböző más ágazati előrejelzések és az elkö- vetkező évek időjárására tett feltételezések segítségével becsülhető. Éppen ezért a jövő- beli földgázigényre vonatkozó előrejelzések nagyon érzékenyek a nagy felhasználási há- nyadot kitevő más szektorok feltételezett növekedési ütemére és az éves szintű átlaghő- mérséklet-ingadozásokra.
11. Vegyipar. A vegyipar a feldolgozóiparon belül talán a leginkább koncentrált iparág, a teljes termelés 75-80 százalékát 15-20 vállalat adja. A nagy vállalati méret a jelentős ver- tikális integráció eredménye. Az egyes vegyipari ágazatok növekedési üteme jelentősen el- térő. Mindezek következményeként az adatgyűjtés legegyszerűbb módja az egyes vállala- tokkal való személyes kapcsolatfelvétel volt. A becslések is a vállalatoktól kapott adatok alapján, vállalati képviselőkkel folytatott konzultációk segítségével történtek.
12. Hulladékgazdálkodás. A hulladékok ÜHG kibocsátása alapvetően a széntartalmú, de nem növényi eredetű frakciók elégetéséből származó szén-dioxid kibocsátásából és a szerves, biológiailag lebomló frakciók lerakókban keletkező metán produkciójából áll.
Ezért ebben az esetben szükséges volt vizsgálni a keletkező hulladékmennyiség alakulá- sát és a hulladék összetételének változását – a számítások alapja az Országos Hulladék- gazdálkodási Terv (OHT) prognózisa volt. A prognóziskészítésnek fontos része volt an- nak elemzése, hogy az eltérő hulladékkezelési módok aránya hogyan fog változni a jövő- ben, hiszen ugyanazon hulladék kezelése más és más ÜHG-mennyiség keletkezésével járhat az egyes módok esetében. Az OHT prognózisa 2008-ig terjed, a 2009-2013 közötti időszakot pedig az európai trendek alapján és a 2008-ig tartó időszakon alapuló extrapo- lációval határozták meg.
13. Szennyvízkezelés. A szennyvízkezelés esetében külön vizsgálat tárgya volt a la- kossági és az ipari szennyvízkibocsátás. A lakossági szennyvíz-kibocsátás becslésekor a figyelembe vett három változó a népesség változása, a közcsatornával ellátottak arányá- nak változása és a szikkasztott szennyvizek arányának változása volt. Az ipari szennyvíz- kibocsátás előrejelzése szakértői becslések segítségével készült.
14. Közlekedés. A közlekedési eredetű kibocsátások 97,56 százalékát a közúti közle- kedés adta 2001-ben. Ezt követi a vasúti közlekedés 2,35 százalékkal, majd a belföldi lé- gi közlekedés 0,07 százalék és a vízi közlekedés 0,02 százalékkal. Ennek megfelelően a legnagyobb hangsúly az előrejelzés készítésekor a közúti közlekedési ágazatra helyező- dött. A közlekedés ÜHG kibocsátása a járművek hajtásához felhasznált üzemanyagok el-
égetéséből származik. Az ÜHG-kibocsátás előrejelzéséhez a tüzelőanyag-felhasználás alakulását kellett előre jelezni. Az előrejelzés készítéséhez a következő kapcsolatok vizs- gálatára került sor:
– a nemzeti jövedelem növekedése és a GDP-növekedés kapcsolata ;
– a gazdasági növekedés és a gépjárműállomány nagysága közötti kapcsolat gépjármű-kategóriánként (eh- hez vizsgálták a hazánkénál magasabb GDP-vel, illetve nemzeti jövedelemmel rendelkező országokban tapasz- talt folyamatokat);
– a gépjármű-állomány nagysága (kategóriánként) és a különböző üzemanyagokból (LPG-, illetve földgáz, benzin, gázolaj) felhasznált mennyiség közötti kapcsolat.
15. Mezőgazdaság, földhasználat, erdészet. A növénytermesztésnél az ÜHG- kibocsátás alapadatát az éves szinten megtermelt hozamok adják, ezért ebben az esetben a termesztés területének és a várható hozamoknak az előrejelzése volt a feladat. Az ál- lattartás esetén az ÜHG-kibocsátás szoros kapcsolatban áll a mindenkori állatlétszám- mal és a keletkezett trágya kezelési módjai közötti megoszlásával. Ez volt az egyetlen olyan ágazat, ahol nem sikerült az eredményeket egyetlen forgatókönyvre szűkíteni. A földhasználatra vonatkozó szakpolitikák, támogatáspolitikák nemcsak hazai szinten, de még az Európai Unió szintjén is túlzottan bizonytalanok. Ebből következően az ágazat- ban két megközelítést alkalmaztak. Az egyik megközelítés a mezőgazdasági termelés lehetőségekhez mért intenzifikálását tételezi fel (mezőgazdaság árutermelési funkciójá- nak erősödése és előtérbe kerülése), a másik pedig az egyre inkább természetközeli ter- melési rendszerek elterjedését, a műtrágyák csökkentett használatát, az agrár- környezetvédelmi program előírásainak megfelelő termelési gyakorlat fokozott elterje- dését tételezi fel.
A Nemzeti Kiosztási Terv alakulásának folyamata
Az Irányelv szerint a tagállamoknak 2004. március 31-ig kellett benyújtaniuk a Nem- zeti Kiosztási Tervet az Európai Bizottságnak jóváhagyásra. Mivel Magyarország csak 2004. május 1-től teljes jogú tagja az Európai Uniónak, így hazánknak ez eddig lett volna esedékes. Hazánk ezt a határidőt nem tudta tartani. A Nemzeti Kiosztási Terv alapelveit a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) és a Környezetvédelmi és Vízügyi Mi- nisztérium (KvVM) 2004. június 15-én tette közzé, majd 2004. augusztus 19-én a KvVM társadalmi vitára bocsátotta a REKK által készített ágazati előrejelzéseket. Ez alapján szeptember 17-én elkészült az első NKT szakmai tervezet, melyet október 8-án egy újabb szakmai tervezet követett, melyet a kormány október 12-én elfogadott és az Európai Unió Bizottságához benyújtott jóváhagyásra. Ezt követően december 8-án még egy szakmai tervezet készült, melyet újból benyújtottak az Európai Unió Bizottságához, mint az októ- beri tervezet módosítását.
A REKK által készült jelentés júliusi és augusztusi változata között összességében nem mutatkozik jelentős eltérés, az egyes ágazatok összehasonlítása során viszont talál- hatunk kisebb-nagyobb különbségeket. Ezek hátterében később bejelentkező vállalatok, illetve nem megfelelő kibocsátási együtthatók alkalmazása állnak.
Látható, hogy a szeptemberi NKT tervezet a REKK által készített augusztusi tanul- mányban előre jelzett adatokat tartalmazza, a cementipar kivételével.
9. tábla Az egyes ágazatok számára előre jelzett kibocsátási egység mennyiségek
Előre jelzett CO2-kibocsátás 2005-2007 évekre összesen (ezer tonna) Tevékenység
REKK
2004. július REKK 2004. aug.
NKT 2004. szept.
20.
NKT
2004. okt. 8. NKT 2004. dec. 8.
Energiatermeléssel kapcsolatos tevékenységek
I/a.-I/b. Villamos energia- és távhő termelés 52 538 52 538 53 346 56 439
I/c-d. Saját célú tüzelőberendezések 6 822 6 822 8 275 8 724
I. Tüzelőberendezések összesen 58 960 59 360 59 360 61 621 65 163
II. Ásványolaj-feldolgozás 3 613 4 219 4 219 4 491 4 491
Fémek termelése és feldolgozása
III.-IV-V. Kokszolás, Fémércek pörkölése és
zsugorítása; Vas- és acéltermelés 10 417 9 308 9 308 9 308 9 778 Ásványanyag-ipar
VI/a. Cementgyártás 9251 8 197 8 418 8 417 8 418
VI/b. Mészgyártás 1 484 1 484 1 484 1 484 1 484
VII. Üveggyártás 835 1 158 1 158 1 158 1 166
VIII. Tetőcserepek, téglák, tűzálló téglák;
csempék, kőáruk és porcelánok gyártása 1 422 2 488 2 488 2 488 2 490 Egyéb tevékenységek
IX-X. Cellulóz-, papír- és kartongyártás 747 747 747 747 809
Ágazatok összesen 86 728 86 961 87 182 89 714 93 799 1 évre jutó átlagos mennyiség 28 909 28 987 29 061 29 905 31 266
A szeptemberi tervezet és az októberben már az Európai Unió Bizottságához eljutta- tott NKT előrejelzéseinek változtatását a GKM kezdeményezte, mégpedig oly módon, hogy az előrejelzések készítésekor használt háttéradatok megváltoztatását kérte a KvVM- től, egyrészt makrogazdasági adatok, másrészt az energetika területén használt néhány adat javítását és alkalmazását. A változtatások a következők voltak.
– Az országos bruttó villamosenergia-felhasználás 2005-2007-es időszaki növekedési ütemét először 1,7 százalékban, majd 2 százalékban határozták meg.
4. ábra. Az országos bruttó villamosenergia-felhasználás éves növekedési üteme, százalékban
-2,66
-5,73 -5,79
0,67 0,45
2,46 2,41
0,66 1,02 0,76 1,08
2,48 2,09 1,66
-8,00 -6,00 -4,00 -2,00 0,00 2,00 4,00
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Forrás: Villamos Energia Statisztikai Évkönyv, 2003. Magyar Energia Hivatal. Budapest. 2004.
A 2004-es évre vonatkozóan még nincsenek végleges adatok, de a MAVIR Rt-től ka- pott információ alapján 2004-ben a bruttó felhasználás néhány tizedszázalékos csökkené- se következett be.
A már korábban említett, a MAVIR Rt. által készített „A villamosenergia-rendszer közép- és hosszú távú forrásoldali kapacitásterve” – amelyet 2003. novemberében adtak ki, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. által készített tanulmány alapján – a fogyasz- tói (nettó) villamosenergia-felhasználás növekedési ütemére vonatkozóan 2002-2015 kö- zött 1,9 százalék/év értéket állapít meg, melyet az iparági szakmai zsűri (GKM, MEH, MVM, MAVIR) megvitatott és elfogadott. Ugyanezen tanulmányban a bruttó villamosenergia-felhasználás esetében az éves átlagos növekedési ütemre vonatkozó elő- rejelzés 1,6 százalék, amely azért alacsonyabb a fogyasztói igények növekedési ütemé- nél, mert csökkenő hálózati veszteséggel és erőművi önfogyasztással számolnak. A REKK által készített villamosenergia-fogyasztási prognózis eredetileg a MAVIR által is közölt 1,6 százalékos értéket alkalmazta a bruttó villamosenergia-felhasználás növekedé- sére.
– Az importszaldó 2005 és 2007 közötti átlagos értékére először 6500 GWh, majd 5500 GWh értéket kértek használni.
5. ábra. Az importszaldó alakulása Magyarországon 1990 és 2004 között (GWh)
0 2 000 4 000 6 000 8 000 10 000 12 000
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
Forrás: (1990–2003) – Villamos Energia Statisztikai Évkönyv 2003. Magyar Energia Hivatal. Budapest. 2004.; 2004 – www.mavir.hu .
2003. januárjától minden 6,5 GWh éves felhasználást elérő fogyasztó, 2004. júliusától minden nem háztartási fogyasztó, 2007. januárjától pedig az összes villamosenergia- fogyasztó jogosult, illetve jogosulttá válik arra, hogy áramigényét a szabadpiacon szerez- ze be. A piacnyitást követően a versenypiaci szegmens gyors növekedésnek indult – a szabadpiaci külkereskedelem fellendülését az ország importszaldójának jelentős mértékű növekedése is jelzi. 2002-ről 2003-ra 63 százalékkal, 2003-ról 2004-re 7,2 százalékkal, 7440 GWh-ra növekedett az ország importszaldója.
Mind a MAVIR, mind a REKK által készített tanulmány megállapítja, hogy az elkö- vetkező években az import nagyobb részarányára lehet számítani. A MAVIR tanulmány 2003-ban 6500-6800 GWh közötti importszaldó értéket valószínűsített 2004-re, s azt fel- tételezte, hogy ez a nagyságrend középtávon megmarad (a biztonság érdekében azonban
a 6500 GWh értékkel számolt). A REKK tanulmány az importszaldó mértékére középtá- von 6900 GWh értéket használ, és megállapítja, hogy „…még ez is igen konzervatív becslésnek tekinthető”.
A 2005. január-július időszakra vonatkozó importszaldó a MAVIR által közölt adatok alapján 3662 GWh.
– Az atomenergiából termelt villamos energia éves átlagos mennyiségére a javasolt érték 2005–2007 között először 13 500 GWh, majd később 12 800 GWh.
6. ábra. A Paksi atomerőmű villamosenergia-termelése 1983-2004 között (GWh)
0 2 000 4 000 6 000 8 000 10 000 12 000 14 000 16 000
1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
Forrás: www.npp.hu .
A paksi atomerőmű által megtermelt villamos energia mennyiségének alakulása a 4.
blokk indulását követő évtől, 1988-tól 2002-ig 13400 és 14180 GWh között változott.
2003. áprilisában a 2. blokk üzemzavar miatt leállt és csak 2004. szeptember elején kezd- te meg újra a termelést. A 2003-as és 2004-es termelési adatok ezért maradnak el a ko- rábbi évek alapján stabilnak mondható kb. 14000 GWh szinttől. Mindkét korábban emlí- tett tanulmány szerint a technológiai és a gazdaságossági megfontolások is mind amellett szólnak, hogy az atomerőmű maximális kapacitáson üzemeljen. Ezért a középtávú előrjelzésük 2005-re 13500 GWh, az azt követő évekre pedig 14000 GWh.
A Paksi Atomerőmű Rt. 2005-re 13024 GWh villamos energia termelését tervezi, amelyből az első félévben 6419 GWh-t teljesített.
A nagyobb mértékű keresletnövekedés, az alacsonyabb szintre beállított importszaldó és az atomerőmű által termelt villamos energia mértékének csökkentése egyaránt az előre jelzett fosszilis bázisú villamosenergia-termelés, és ezzel együtt a CO2 kibocsátás növe- kedését vonta maga után. A változtatások következtében a Villamosenergia- és távhőszektor 2005-2007 évekre becsült CO2 kibocsátása szeptemberről októberre 808 ezer tonnával, októberről decemberre pedig újabb 3093 ezer tonnával növekedett. A ’Sa- ját célú tüzelőberendezések’ körében a szeptemberről októberre történt 1453 ezer tonna mértékű növekedés indoka pedig az volt, hogy az ebbe a körbe tartozó létesítmények száma nagyon bizonytalan, ezért elegendő tartalékot kívántak biztosítani az esetlegesen később bejelentkezők számára.
*
Magyarország rendszerváltás utáni ÜHG-kibocsátása megközelítőleg 30 százalékkal alacsonyabb volt, mint amit a Kiotói vállalás alapján a 2008-2012-es évek átlagában tel- jesítenie kell. Az elkészült elemzések és előrejelzések szerint Magyarország minden kü- lönösebb erőfeszítés nélkül teljesíteni tudja vállalásait, ezért a szakemberek úgy véleked- tek, hogy a kereskedés első próbaszakaszában, 2005-2007-ben nem szükséges korlátozni a kereskedésben résztvevő ágazatok szén-dioxid kibocsátását.
2004. szeptemberében a GKM és a KvVM nyilvánosságra hozta, hogy az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszerében résztvevő cégek várhatóan évente 29 millió tonna szén-dioxidon osztozhatnak. A GKM szakembere már az akkori 29 milliós szintre megállapította, hogy a magyar kvótakiosztás „nem megszorító”. Megállapította azt is, hogy az új tagállamok jelentősen elmaradnak kiotói vállalásuktól, s éppen ezért nagy kí- sértést érezhetnek a minél nagyobb kvótára, viszont Brüsszel figyelni fog a túlallokációra, hiszen ebben az esetben nem kapna elegendő ösztönzést az emisszió- csökkentés.
Az ezt követő időszakban a sajtóban egyre több olyan cikk látott napvilágot, mely szerint a kibocsátók elégedetlenek a kibocsátott kvóta mennyiségével. Az energetikai vál- lalatok szerint ilyen szintű kvótamennyiségnél a kvótakereskedelem beindítása első reak- cióként a termelés visszafogását (ezzel együttesen munkahelyek megszűnését) fogja eredményezni, de még az sem kizárható, hogy az év végi időszakban ellátási gondok is felléphetnek. Egyes szakértők úgy nyilatkoztak, hogy az áramtermelés költsége 1-6 fo- rinttal növekedhet, mivel amennyiben a vállalatoknak nem lesz elegendő kvótájuk, akkor azt a piacon kell megvásárolniuk, és ez a termelési költségek növekedéséhez vezet. Szep- temberben az energetikai vállalatok úgy nyilatkoztak, hogy a költségnövekedések elkerü- léséhez minimum 2,5 millió plusz kvótára lenne szükségük.
Ezt követően a Kormány 2004. október 12-én a szeptemberi tervezethez képest egy 2,5 millió tonnával magasabb NKT tervezetet fogadott el, melyből az energetikai vállala- tok azonban „csupán” csak 808 ezer tonnával rendelkeztek. Ezt az októberi NKT-t nyúj- tották be az Európai Bizottsághoz, majd azt 1 hónap múlva újból módosították, mely sze- rint plusz 4 millió tonnával megemelték az előre jelzett szén-dioxid mennyiséget, és eb- ből a 4 millió tonnából 3 milliót az energiaszektor kapott.
A kormány a szeptemberi tervezethez képest a 2005–2007-es évekre vonatkozóan összességében 6617 ezer tonnával megemelte az előre jelzett kibocsátott szén-dioxid mennyiségét. Ennek a többletnek a 97,5 százalékát ingyenesen osztják ki a vállalatok kö- zött. 2005. júniusára az egy tonna szén-dioxid kibocsátására feljogosító kvóta ára elérte a 23,5 eurót. A vállalatok számára ingyenesen és pótlólagosan juttatott kvóták piaci értéke így 250 forintos euró árfolyamon számítva 37,9 milliárd forint, ebből az energiaszektor részesedése 22,3 milliárd forint.
Az Irányelv megfogalmazza, hogy a kiosztott mennyiségeket úgy kell meghatároz- ni, hogy azok CO2 csökkentésre ösztönözzenek, valamint azt is kimondja, hogy a terv nem tehet különbséget cégek és ágazatok között oly módon, hogy bizonyos vállalkozá- sokat vagy tevékenységeket indokolatlan előnyben részesít. Kérdéses, hogy a magyar kiosztás ezeket az elveket megsértette-e, s ha igen, milyen mértékben. Az Európai Unió Bizottsága mindenesetre nem talált semmi kivetnivalót Magyarország Nemzeti Kiosz- tási Tervében, és a Kormány által 2004. december 8-án elfogadott változatot jóváhagy- ta.
