• Nem Talált Eredményt

Beszámoló a „Hatékony mintavételi és felvétel tervezési megoldások – Leslie Kish nyomdokain” című konferenciáról

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Beszámoló a „Hatékony mintavételi és felvétel tervezési megoldások – Leslie Kish nyomdokain” című konferenciáról"

Copied!
5
0
0

Teljes szövegt

(1)

Beszámoló a „Hatékony mintavételi és felvétel tervezési megoldások —

Leslie Kish nyomdokain” címû konferenciáról

A Fényes Elek Műhely, a Magyar Statiszti- kai Társaság, valamint a Magyar Szociológiai Társaság Társadalomstatisztikai szakosztálya és a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Leslie Kish munkásságához kapcsolódóan, 2012.

november 28-án műhelykonferenciát szervezett a hatékony mintavételi és felvételtervezési meg- oldásokról. A műhelykonferencia egyrészt tiszte- legni kívánt a száz éve született, magyar szárma- zású Leslie Kish mintavételi eljárásokkal kap- csolatos munkássága előtt, másrészt bemutatta az általa kidolgozott mintavételi módszerek fel- használását a mai kutatási gyakorlatban.

A konferencia kezdetén a házigazda, Bozsonyi Károly, a KRE rektorhelyettese mon- dott rövid köszöntőt, majd Marton Ádám, a KSH ny. osztályvezetője nyitóelőadásában összefog- lalta Kish pályájának legfontosabb momentuma- it, illetve hozzájárulását a mintavétel különböző elméleti és gyakorlati területeihez. Leslie Kish (vagy ahogy több felszólaló is hivatkozott rá, Laci bácsi) nem csak tudományos eredményeiért érdemel kitüntetett figyelmet, hiszen a magyar statisztikai kultúra fejlesztésében is jelentős sze- repet játszott: nem egy magyar kollégáját segítet- te ösztöndíjakkal amerikai tanulmányutakhoz.

A konferencia második előadásában Né- meth Renáta (Eötvös Loránd Tudományegye- tem – ELTE) a „Kish-kulcs” magyarországi al- kalmazásának lehetőségeit és korlátait mutatta be. Kish a háztartáson belüli véletlen személy- kiválasztásra fejlesztette ki ezt a kulcsrendszert.

A kulcs azonban az amerikai háztartás-

tipológiából indult ki (ahol a felnőtt háztartások jellemzően kétfősek), és a módszer nem kezeli a különböző háztartásnagyságból adódó torzítá- sokat. Ebből következően a magyarországi al- kalmazása során a nők – ezen belül is főleg az idős nők – felülreprezentálódnak azokban a ku- tatásokban, amelyek a Kish-kulcsot használták.

Németh Renáta háromféle lehetőséget sorolt fel a probléma megoldására. A leggyakrabban al- kalmazott megoldás az utólagos rétegzés. Szóba jöhet még a Kish-kulcsnak a magyarországi háztartásszerkezethez illeszkedő átdolgozása.

Végül – és ez a leginkább ajánlható megoldás – a mintavétel módját beépíthetjük az elemzésbe is, vagyis az eltérő mintavételi valószínűségek reciprokával súlyozó Horvitz–Thompson- becslést alkalmazhatjuk, amire a mai statisztikai szoftverek többsége már fel van készítve.

Az előadás társszerzője, Rácz Attila (Szegedi Tudományegyetem – SZTE) hozzászólásában kifejtette, hogy maguk is több kutatásban hasz- nálták már a Németh Renáta és Rudas Tamás ál- tal átdolgozott Kish-kulcsot. Hozzátette, bár mintavételi szempontból sikeresek voltak ezek a kutatások, a gyakorlati tapasztalatok arra hívják fel a figyelmet, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a kulcs pontos használatára az adatfel- vételre való felkészítéskor, helyes alkalmazásá- nak ellenőrzésére pedig az adatfelvétel után.

A konferencia következő előadását Tóth Gergely (ELTE) tartotta, aki Rudas Tamás társszerzőségével a „design” effektről, azaz a mintavételi hatásról beszélt. Az előadás több

(2)

oldalról is körbejárta a mintavételi hatás jelen- ségét. Először elméleti szinten közelítette meg a kérdést: bemutatta, hogy az effekt miért is jelenik meg a mintavételi adatok elemzése so- rán, és rámutatott arra, hogy a várható értékek becslésénél milyen természetű hiba származhat belőle. Az előadás következő részében egy népszámlálási adatokon alapuló szimulációs eljárás eredményeivel ismertette meg a hallga- tóságot, amely révén láthatóvá vált, hogy még egy olyan kiemelt szociológiai változó eseté- ben is, mint az iskolai végzettség, figyelembe kell venni a mintavételi hatás megjelenését. A továbbiakban két – a szimuláció eredményein alapuló – állítás fogalmazódott meg:

– a többlépcsős és főként nagymintás adat- felvételek esetében kritikusan fontos az elsődle- ges mintavételi egységek (primer sample unit – PSU) számának helyes megválasztása, mivel azok alacsony volta drasztikusan csökkentheti az effektív mintaméretet, ezáltal növelve a várható érték konfidencia-intervallumát;

– a mintavételi hatás mértéke, az alappo- puláció önmagában vett klaszterezett jellege miatt, a közelítő képletekkel várhatóan felül- becsült, azaz a konkrét megvalósult mintavéte- lek esetén a valódi design effekt mértékének meghatározása nem triviális, és a valóságban várhatóan kisebb.

Az előadás zárásaként, a pártszimpátiáról kérdező mintavételen alapuló több adatfelvétel eredményeinek elemzését mutatta be az előadó a mintavételi hatás szempontjából, ami arra hívta fel a figyelmet, hogy a mintavételi ada- tokból következő pártpreferencia-eredmények hibahatára, főként a kisebb pártok esetében, várhatóan nagyobb, mint amit a bevett közelítő eljárások indokolnának.

Manchin Róbert (Gallup) is megerősítette az előadáson elhangzottak fontosságát és a de- sign effekt vizsgálatának szükségességét. Az el-

hangzottakat azzal egészítette ki, hogy a minta- vétel során a design effekt csak az egyik prob- léma, de legalább ennyire lényeges a nemválaszolás minél hatékonyabb kezelése vagy a mintavételi keret szintjén megvalósuló kiesés (coverage error) minimalizálása.

Az előadások utolsó blokkja a gördülő min- ták (rolling sample) kérdésköréről szólt. Tardos Róbert (Budapesti Corvinus Egyetem – BCE/ELTE) előadásában bemutatta a Kish és Alexander által kifejlesztett gördülő mintás adat- felvételek elméleti alapjait. A módszer elsődleges célja az volt, hogy a népszámlálások között is le- hessen olyan megbízható népességadatokat szol- gáltatni, amelyek mind időbeli, mind térbeli bon- tásban használhatók. Ez az 1980–90-es évekre kibontakozott kutatási cél nem nélkülözött min- den előzményt: a népszámlálási adatok folyama- tos, évenkénti, mintákon alapuló átalakítását Ph.

Hauser még a negyvenes években szorgalmazta, majd a minták kumulálásának, kombinálásának elveit sok tekintetben W. Cochran alapozta meg.

Kish volt azonban az, aki összegyűjtötte e külön- böző, részben még ötletszerű elgondolásokat, és pályafutásának a 90-es évekbe nyúló (végső) szakaszában tanulmányok hosszú során keresztül bontotta ki gyakorlati implikációikat és megvaló- sítási feltételeiket. A gördülő minták módszerére épülő Amerikai Közösségi Adatfelvétel (American Community Survey – ACS) 2010 óta már az amerikai népszámlálás részévé vált, míg Franciaországban a rolling cenzus 2005 óta a ha- gyományos népszámlálás helyére lépett. Az első tapasztalatok átfogó értékelése még folyamatban van, miközben a népszámlálások egész rendsze- rének általános átalakulása során olyan újabb or- szágokban kezdtek – részben akadémiai előké- születek közt – a gördülő modellhez kapcsolódó

„rolling census” tervekbe, mint Nagy-Britannia vagy Új-Zéland.

Kmetty Zoltán (KRE/ELTE) a gördülő mintás adatfelvételek egy speciális változatát a

„rolling cross section” (RCS) módszerét mu-

(3)

tatta be, amely lehetővé teszi a rövid távú kampányok dinamikai elemzését. A legjobban telefonos kutatásokban használható módszer a mintavételt állítja az adatfelvétel középpontjá- ba, és a lekérdezési folyamat során a napi min- tavételi szeletek (replikátumok) reprezentativi- tásának biztosítását tűzi ki célul. Mindegyik replikátum egy miniatürizált formája a mintá- nak. A replikák lényegükből fakadóan éppúgy véletlenek, mint ahogy a teljes minta kezdeti kiválasztása is. Előadásában a szerző bemutat- ta az RCS-módszer eddigi magyarországi al- kalmazásait azok lehetőségeivel és korlátaival.

A módszer egyik nagy hátránya, hogy csak igen szigorú naponkénti rétegezési korlátokkal valósítható meg az adatfelvétel, ami a „ha- gyományos” adatfelvételhez képest csökkenti a napi lekérdezhető esetszámot. Az előadás végén a módszerhez kapcsolható lehetséges hibabecslési eljárásokat vizsgálta az előadó.

Az adatfelvétel speciális jellege miatt a para- méteres eljárások torzított becslésekhez vezet- hetnek, tehát a hibabecsléseknél „re-sampling”

technikák használhatók, mint például a bootstrap- vagy a jackknife-módszerek.

A műhelykonferencia második részében a meghívott szakértők kerekasztal-beszélgetést folytattak a növekvő válaszmegtagadás repre- zentativitást érintő problémáiról és a lehetsé- ges kezelési eljárásokról a felvételtervezés, a kutatási terepmunka és az utólagos korrekciók terén. A kerekasztal-beszélgetést Bozsonyi Károly vezette, a résztvevők Feleky Gábor (SZTE), Kurucz Imre (NRC), Letenyei László (BCE), Manchin Róbert, Rudas Tamás (EL- TE) és Závecz Tibor (Ipsos) voltak. A beszél- getést Bozsonyi Károly nyitotta azzal a kér- déssel, hogy jelenleg mekkora probléma Ma- gyarországon a válaszmegtagadás az elmúlt tíz évhez képest, milyen trendek várhatók, és ho- gyan lehet ezekre felkészülni. Feleky Gábor nyitotta a válaszolók sorát. A 2000 óta minden évben (2006-ot kivéve) lezajló (és Leslie Kish

bátorításával beindított) „Szeged Studies”

vizsgálatsorozatban (2007 óta szisztematiku- san mintavételi szempontból) követik a kérde- zőbiztosok tevékenységét. Az ő adataik nem igazolják a válaszmegtagadási arány növeke- dését (ami jelenleg 50 százalék körüli). Ennek Szeged kulturális sajátosságai is okai lehetnek.

A kérdezést végző diákok visszajelzései alap- ján azonban az elutasítás módja változott: év- ről évre radikálisabb a korábbiakhoz képest.

Ugyanakkor a magas válaszadási aránynak többek között az is oka lehet, hogy az adatfel- vétel előtt minden potenciális válaszadónak kiküldenek egy levelet a kutatásról, továbbá, hogy Szegeden magas a kutatás társadalmi el- fogadottsága, ezért a felkeresett személyek szívesen válaszolnak.

Závecz Tibor az Ipsosban (korábban Szon- da-Ipsos) végzett közvélemény-kutatásoknak az elmúlt húsz évben szerzett tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Az Ipsosban 1990 óta vé- geznek havi, személyes kérdezéses omnibusz- kutatásokat. A módszertani alapelvek (főcím-, majd kvótaeljárás) végig állandók voltak. A romlás az elmúlt húsz esztendőben radikális volt: 50–70 százalék közötti volt a főcímen le- kérdezettek aránya a 90-es évek kezdetén, a 2000-es évekre azonban ez 30 százalékra (Bu- dapesten 20 százalékra) csökkent. Ezt azzal tud- ják korrigálni, hogy a kérdezőbiztos valamekko- ra döntési szabadságot kap a pótcímezés során.

Mindemellett a kérdezők szakmai felkészültsé- ge is romlik, így egyre nehezebb tőlük elvárni az önállóságot. Mivel a megoldási kulcs egyre inkább a kérdezők kezébe kerül, Závecz Tibor véleménye szerint többet kellene költeni kérde- zői tréningre, illetve ellenőrzésre.

Rudas Tamás az elhangzottakat azzal egé- szítette ki, hogy önmagában nem a válaszmeg- tagadás a legfontosabb kérdés, hanem az, hogy a ténylegesen begyűjtött válaszok hasonlók-e ahhoz, mint amit a főcímen szereplő szemé- lyek lekérdezése esetén kaptunk volna. Ki-

(4)

emelte, hogy a nemválaszolók szelekciója az igazán kérdésfüggő. Ezt az „utánfutóhatás”

(bandwagon effect) problematikája kapcsán fejtette ki bővebben. A politikai kutatásokban gyakran látható, hogy a választások után hirte- len jelentősen megugrik a győztes párt támo- gatottsága. Ezt általában azzal magyarázzák, hogy a megkérdezettek egy része megváltoz- tatja „valós” pártpreferenciáját és azt nyilat- kozza, hogy a győztes pártra szavazott. Rudas Tamás azonban kiemelte, hogy ezek a kutatá- sok nem feltétlenül emiatt adnak hamis ered- ményt, hanem az is közrejátszhat, hogy a győztes pártok hívei szívesebben vesznek részt egy választás utáni politikai közvélemény- kutatásban, mint a vesztes pártokra szavazók.

Ez átvezet az adatpótlás és a súlyozás kérdés- körére, amely szintén számos elméleti és gya- korlati problémát vet fel.

Kurucz Imre az online kutatások oldaláról közelítette meg a kérdést. Ezek alap esetben

„bemeneti panelekből” dolgoznak, így az ön- kéntesség már a panelba való regisztrációnál el- dől, már ott megfigyelhető egyfajta kizáró ha- tás. Ezen túl a regisztráltak körében is van vá- laszmegtagadás, de ezekben az esetekben nem tudható, hogy a megkeresett nem akar válaszol- ni, nem látta az e-mailt, esetleg nem volt ideje a rövid válaszadási időszak alatt kitölteni a kérdő- ívet. A tendencia egyrészről az, hogy egyre ne- hezebb bemeneti panelt gyűjteni. Másrészt a vá- laszadók aránya kérdőívenként és időben is vál- tozik, aminek oka lehet a panelfáradás is (azaz, hogy sok kutatással keresik meg a panelban le- vőket). A kérdőív hossza és nehézsége, illetve témája is sokat számít a válaszadási arány szempontjából. Nehezebb és hosszabb kutatá- soknál a kitöltés aránya 10 százalék körüli is le- het, de ugyanez egy két-három perces kérdőív- nél akár 40-50 százalékra is felugrik. Az online kutatásokban az a specifikus, hogy a kérdező- biztos hiánya miatt a kitöltés közben is erős a lemorzsolódás. Ez általában 10 százalék körüli,

de rosszul megszerkesztett, hosszú kutatások esetében akár 50 százalék is lehet.

Manchin Róbert nemzetközi keretbe he- lyezte a nemválaszolási trendeket. A válasz- adás tapasztalatai szerint minden országban li- neárisan csökken, de a jelenlegi szintek erősen kultúrafüggők. Koreában és Japánban 8-10 százalék, Németországban 15 százalék, míg a Balti-országokban 50-60 százalék körül van a válaszadási arány. Manchin Róbert is kiemel- te, hogy nem elsősorban a válaszadási arány a fontos, hanem a válaszmegtagadás torzítása.

Azt szerinte is nehéz elhinni, hogy az a 8-10 százaléknyi japán válaszadó ugyanolyan jelle- gű válaszokat ad, mint a nemválaszoló 90 szá- zalék adna.

Letenyei László a korábban elmondottak- hoz képest egy új szempontot vezetett be. Vé- leménye szerint a legfontosabb kérdés az, ho- gyan lehet lassítani a válaszmegtagadás csök- kenésének folyamatát. A válaszmegtagadás mértékét befolyásolhatja a kérdezőbiztosok külső megjelenése, kora, a kutatócég neve vagy az adott kutatás ismertsége. Véleménye szerint a fő probléma a kérdőívezés standard jellege, mivel az emberek kétirányú kommuni- kációra szocializálódnak. A kutatások elején a következő varázsszavak szoktak elhangzani:

„A válaszadás névtelen és önkéntes, és az eredményeket csak aggregált formában adjuk közre.” Egyes válaszadóknál éppen ez a prob- léma, mivel nem feltétlen akarnak anonimak lenni, szívesen vállalják a véleményüket. Ha azt akarjuk, hogy a válaszadó jó partner legyen a kutatás során, akkor kétoldalúvá kell alakíta- ni a kommunikációt úgy, hogy a kérdezettnek módja legyen kiszakadni a kérdezési szituáci- óból. Ilyen például az a módszer, amikor a kérdezett pontosíthatja a kérdést olyan szem- pontból, hogy ő mit értett rajta.

A kerekasztal-beszélgetés következő kör- kérdése arra vonatkozott, hogy vajon érdemes-e fizetni (akár ajándék formájában a válaszadók-

(5)

nak), ahogy ez egyes országokban már bevett gyakorlat. Rudas Tamás válaszában arra muta- tott rá, hogy ha fizetünk a válaszadónak, akkor ezt úgy kellene kikalkulálni, hogy mindenki az órabérének megfelelően kapjon juttatást. Az in- hall tesztek példája jól mutatja, hogy minél több pénzt ajánlunk fel a részvételért, annál maga- sabb társadalmi státusú embereket tudunk be- vonni a kutatásba. Tehát a kérdezetteknek kifi- zetett pénzösszeg nagysága mintaszelekciós szempontból további torzítást okozhat.

Závecz Tibor hozzáfűzte, hogy a piac ezt úgysem tudja megfinanszírozni, tehát nem ér- demes sokat gondolkodni ezen a kérdésen. Cse- rébe a kérdezők jutalmazását kellene növelni és jobb kérdezőkkel nagyobb mintajavulást lehetne elérni. Azonban a kutatócégek közötti verseny- helyzet letöri az árakat, és a megbízók gyakran ár, nem pedig a szakmaiság alapján döntenek.

Kurucz Imre az online panelek kapcsán megjegyezte, hogy mindig is voltak a kitöltés- hez köthető jutalmak. Az NRC időnként na- gyobb tárgynyereményt, havonta kisebb nye- reményeket is kisorsol. Azonban a válaszadási arány fenntartásához lassan minden kutatáshoz ajándéksorsolást kell tartaniuk.

Végül Manchin Róbert megjegyezte, hogy a hagyományos kérdőív-készítési és mintavé- teli technikák lassan el fognak tűnni és más módszerek kerülnek előtérbe, köztük olyanok

is, amelyeket korábban nem tartottunk szakmai szempontból korrektnek, mint például a kvótás lekérdezés vagy a bemeneti panelek.

A műhelykonferencia tanulságait Harcsa István (KSH) összegezte. A korábbi időszak- okhoz képest a jövőben még nagyobb szükség lesz a hatékony mintavételi és felvételtervezési eljárások kidolgozására. A lakossági vizsgála- tokon alapuló tapasztalatok ugyanis azt mutat- ják, hogy jelentősen megnehezült a valósághoz közel álló, releváns adatok begyűjtése, és a felmerülő problémák kezelését szolgáló, eddig bevált eljárások egyre kevésbé hoznak kielégí- tő eredményt. A nehezülő adatfelvételi körül- mények tehát a megfelelő eljárások kidolgozá- sát követelik, aminek csak széles körű szakmai összefogással lehet hatékonyan eleget tenni. A tét meglehetősen nagy, hiszen végső soron a reprezentatív adatgyűjtések szavahihetősége forog kockán, ezért célszerű lenne a jövőben rendszeressé tenni a témakörrel foglalkozó – hasonló jellegű – műhelybeszélgetéseket, to- vábbá az is megfontolandó, hogy az érintett kutatóintézetek közreműködésével a jövőben közös módszertani fejlesztések induljanak el.

Kmetty Zoltán,

az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem tanársegéde

E‐mail: zkmetty@yahoo.com 

Horváth Piroska (1936—2012)

Horváth Piroska Nagykátán született, kö- zépiskolás évei jelentős részét Jászberényben töltötte, majd Budapestre került, ahol munkába állt. Első munkahelyeinek egyike a Magyar Nemzeti Bank volt. Munka mellett végezte el a

közgazdaság-tudományi egyetemet, s a végzést követően, 1967-től kezdett el dolgozni a Köz- ponti Statisztikai Hivatalban (KSH), ahol a het- venes-nyolcvanas években a nemzeti számlák – akkori szóhasználattal a népgazdasági mérlegek

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

(Véleményem szerint egy hosszú testű, kosfejű lovat nem ábrázolnak rövid testűnek és homorú orrúnak pusztán egy uralkodói stílusváltás miatt, vagyis valóban

Abból indul ki, hogy minden esetben valamilyen kompromisszumra van szükség akkor, ha nagyszámú, vagy esetleg végtelen sokaságok, vagy ok—okozati összefüggések

tábla a szegénységi küszöb alatt élő népesség becsült nagyság át mutatja, amelyet India Tervezési Bizottsága a Nemzeti Mintavételi Felvétel Szerve zetének

Az akciókutatás korai időszakában megindult társadalmi tanuláshoz képest a szervezeti tanulás lényege, hogy a szervezet tagjainak olyan társas tanulása zajlik, ami nem

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

A CLIL programban résztvevő pedagógusok szerepe és felelőssége azért is kiemelkedő, mert az egész oktatási-nevelési folyamatra kell koncentrálniuk, nem csupán az idegen

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

A „bárhol bármikor” munkavégzésben kulcsfontosságú lehet, hogy a szervezet hogyan kezeli tudását, miként zajlik a kollé- gák közötti tudásmegosztás és a