Jókai-emlékkiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban
Jókai születésének 150. évfordulóján a Petőfi Irodalmi Múzeum ünnepi kiállítással emléke
zett a legnépszerűbb magyar regényíróra. Az irodalmi múzeológia eszközeivel, a Jókai hagya
tékban őrzött relikviák segítségével az alkotó ember színes egyéniségét és szerteágazó érdeklő
dését igyekeztünk élővé tenni.
Szinte egyetlen írónktól sem maradt fenn oly bőséges emlékanyag, amely gondos csopor
tosítással ennyire közelhozhatná olvasóihoz egy-egy művész nemegyszer fantasztikusnak — de legalábbis titokzatosnak — látszó „életregényét". Tors Kálmán már a múlt században fel
figyelt arra, hogy „Jókai dolgozószobája egész múzeum, tele emléktárgyakkal, ritkaságokkal, régiségekkel," amelyek „nem annyira belső értéküknél, mint a hozzájuk fűződő emlékeknél fogva becsesek". (Szabó László: Jókai élete és művei. Bp. 1904.)
1900-ban a nagyszabású párizsi világkiállításon (ennek tiszteletére építették az Eiffel
tornyot) Jókai díszkiadását és válogatott emléktárgyait is bemutatták. E kultúrmissziót telje
sítő kiállítás átütő sikert aratott. A francia zsűri a legnagyobb kitüntetéssel, a Grand Prix-vel jutalmazta Jókai impozáns kiadását — lényegében az életművét,
Révay Mór János, Jókai kiadója 1920-ban arról, emlékezett meg, hogy „Még soha így együtt nem volt egy különleges múzeum anyaga . . . Én úgy képzeltem, hogy talán lehetséges lesz magát a házat is megszerezni, amelyben Jókai élt és annak berendezését meghagyni úgy, ahogy benne élt. Ez lett volna azután az egész világon a legtökéletesebb költőház, különb még a weimari Goethe-háznál, melyet sok részben csak később rekonstruáltak". (írók, könyvek, kiadók. Bp. 1920.)
Ez a terv sohasem valósult meg. Azóta Jókai relikviái közül jónéhány elkallódott. De az egykori Petőfi-házban, majd a Nemzeti Múzeumban, ül. a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Balatonfüreden és a Szabadság-hegyen kiállított tárgyakat épp az évforduló előestéjén új darabokkal is kiegészíthettük — mint pl. Jókainé Nagy Bella londoni hagyatékából haza
került emléktárgyakkal és fényképekkel. A Károlyi-palota dísztermében kiállított relikviák Jókai személyes tulajdonából származtak. Egyetlen kivétel a Petőfi Társaság nagy asztala,
amely mellett az író hosszú időn át elnökölt.
Születésnapi megemlékezésünk méltán hangsúlyozta a rév-komáromi családi környezet, a mélyen beivódott gyerekkori élmények hatását. Jókai szavait idézve keltettük életre a be
cses emléktárgyakat, köztük a szülői ház féltve óvott kincseit. A családi levelek érzékeltetik azt is, hogy miért őrizte oly szeretettel komáromi emlékeit: a népi motívumokkal díszített, színes fakulacsokat, édesanyjának a csészéjét, tükrét, édesapjának a flótáját, ill. gyerekkori rajzfelszerelését és festőkészletét.
A vázlatos életpályát felvillantó asztalon idéztük az 1883-ban keletkezett önéletrajzát:
„Mily angyali élet volt annál a mi házunknál!... Testvéreim szerették egymást, engem még jobban." (Negyven év visszhangja.) Itt olvashatjuk édesapjának a családi bibliába írt bejegy
zését: „1812-ik esztendőben 14-ik Augustus léptem házassági életre én Ásvay Jókai Jósef született Pulay Mária Szűzzel... 1825. febr. 18-án született fiúnk, 25-kén megkereszteltetett Móritznak." Itt láthatjuk Jókai gyerekkori köszöntő versikéit, az édesanyjáról és testvéreiről készített rajzait. A szülői ház féltő gondoskodását elevenítik fel a családi levelek.
Petőfi 1843-ban másolta le A zsidó fiú c. drámáját: „Ezzel alá volt írva a vérszerződésem annak az édes ördögnek, akit úgy hívnak «poézis»". (Legkedvesebb könyveim.) Két év múlva mutatkozott be az Életképek hasábjain a Nepean sziget c. novellájával. Petőfi költeményben üdvözölte az „ifjú pályatársat".
Húszéves korában költözött Jókai a fővárosba, s több mint fél évszázadon át látta „a tündöklő Dunától kettészelt Budapestet... megszületni, felvirradni, óriássá lenni". (Solitudo.) Életútjára utaló dokumentumok és fényképek közt olvashatók nosztalgikus szavai: „Nem vádol a múltam, nem kápráztat a jövőm." (Solitudo.)
Két szekrényben csak ízelítőt adhattunk könyvtárából, mely abban az időben valóban
„egyike volt a magánkézben levő legbecsesebb gyűjteményeknek", (önéletírásom.) Tisztelet
beli doktorrá avatásán mondta: „A költői pálya nem a közönség szórakoztatása, nem saját magának a célja . . . íme itt van a könyvtáram, melyben a klasszikusokon kívül csakis filozófiai, históriai és természettudományi művek vannak. Ezek voltak a tanítóim."
Jókait szólaltattuk meg újabb fejezetünk jellemzésére is: „Hosszú életpályám alatt nem
csak költő voltam, hanem politikus is, és mint ilyen, hírlapíró, élclapszerkesztő, adomázó, képviselőjelölt, törvényhozási szónok; azonkívül történet- táj- és népismeíró, sőt még kertész is." (Utószó összes költői műveim gyűjteményéhez.) Ezen az időszaki emlékkiállításon eleve nem lehetett feladatunk gazdag életművének teljes bemutatása, még csak hosszú évtizedeket
*A kiállítást Szekeres László rendezte.
415
átívelő pályáját sem kísérhettük végig, s a művészi és politikai értékeléséről máig hullámzó vitákban sem foglalhattunk közvetlenül állást. Egyetlen tárlóban foglalhattuk csak össze az
1848-ban kezdődő politikai tevékenységét és szerkesztői munkásságát.
Publicisztikai cikkei, Kossuth-bankói, a mozgalmas márciusi napokban Károly bátyjához írt levele és a Back-korszakban írt művei jelzik, hogy életének és művészetének döntő élmé
nye volt a szabadságharc. „Jártam a korszak legnagyobb hőseivel együtt diadalútjaikon . . . láttam a világot fejemre szakadni Világosnál... hallottam magamat hívni írókirálynak és Kossuth-kutyának." (Negyven év visszhangja.) Szerkesztői tevékenységét illusztrálja az Élet
képek, a Vasárnapi Újság és az Üstökös egy-egy példánya, A Hon bélyegzője s arcképes vasúti igazolványa, amelyet a Magyar Nemzet főszerkesztőjeként kapott 1903-ban. Az Osztrák- Magyar Monarchia írásban és képben c. kötethez csatolt idézet azt világítja meg, hogy milyen szellemben szerkesztette e heterogén sorozat magyar köteteit: „A nemzeti gyűlölködés nagy terebély fává nőhet ugyan,de ez a fa gyümölcsöt nem terem soha." (Jókai tágabb hazája.) A népdal, a népköltészet szeretetét a családi ház plántálta fogékony lelkébe. Már első regé
nye mottóit is népdalokból válogatta. Népköltési gyűjteményei, emléktárgyai és cikkei val
lanak fokllórszeretetéről. Sokat tanult a föld népétől, a népi és a históriai hagyományokat ápoló emberektől: „Akármerre járok az országban, jóakaróim mindenütt elém hozzák azokat a hagyományokat, amik vidékükhöz vannak kötve . . . mondhatnám, hogy az egész magyar nemzet együtt dolgozik velem." (Ötven év visszhangja.)
Festőfelszerelése, önarcképe és rajzai beszédes bizonyítékai annak, hogy „egy másik múzsának a nyomai is keresztezték" útját. S nemcsak gyerekfejjel kacérkodott a képző
művészettel. Utazásain — miként az Egy az Isten c. regényének főhőse — ő is lerajzolta a megcsodált festői tájakat.
Magas üvegvitrinben állítottuk fel a tájképfestéshez használt különleges nagyítószerkezetét.
Elefántcsont- és fafaragásai bizonyítják képzőművészeti tehetségét. Botgyűjteményének érde
kes darabja a maga faragta somfabot és az a madárfogantyús, amelyet Gr. Teleki Sándor, Petőfi barátja esztergályozott számára.
Kedves színfoltot jelent ásvány- és csigagyűjteménye. Párbajvívó pisztolyait, elefánt
csont markolatú türkizzel kivert kardjait egy humoreszk kíséretében szintén üvegtárlóban mutattuk be. Díszmagyarja mellett áll kártyaasztala kedves kártyáival. Laborfalvi Róza emlékét íróasztalával és művészi kivitelű szekreterjével idéztük.
Dúsan faragott fekete székek közt áll alkotó életének szimbóluma, a fiókokkal és rekeszek
kel ellátott íróasztal. Nem idézhettük fel azt a „költői rendetlenséget", amelyet Jókai alkotás közben teremtett maga körül, de néhány kedves tárgyáról itt sem feledkeztünk meg.
Szemelvényeket mutattunk be műveinek különböző kiadásaiból, közte a legújabb kritikai sorozatból. A Jövendő — Jókai 1904-ben bekövetkezett halálára kiadott — különszáma mellett csak ízelítőre futotta a fordításokból, monográfiákból és értekezésekből. Jókai válaszol a jogos bírálatokra: „Ha hibásak regényalakjaim, az a hibájuk, hogy nem látom őket, mert bennük vagyok . . . Már ezt a hibámat meg nem javíthatom. Vénebb leszek, de okosabb nem." (Negy
ven év visszhangja.)
Színes látványt nyújt kedvelt tulipántosládája, mellyel a komáromi iparostanulók 1882-ben lepték meg Jókait. Iparművészeti szempontból is igen tetszetős alkotás a bőrrel és vassal kivert gótikus díszszekrény, amelyet a képzőművészek ajándékoztak Jókainak.
Megemlékezésünk ünnepi jellegét fokozza, hogy az 50 éves írói jubileumán rendezett 1894-i országos ünneplés szemet gyönyörködtető emlékeinek egy részét is kiállítottuk. A mintegy négyszáz, díszes köntösben megjelent jubileumi díszoklevél és díszalbum láttán sóhajthatott fel Mikszáth Kálmán: „De milyen csekélység ez ahhoz, amilyen ajándékot ő adott az ország
nak az összegyűjtött száz vastag kötetében!"
A bemutatott festmények és Huszár Adolf szobra mintegy keretbe foglalják emlékkiállí
tásunkat, amellyel azt szerettük volna elérni, hogy legnépszerűbb írónk „megszólaltató tt"em- léktárgyait a felidézés és felfedezés örömével szemlélhessék látogatóink.
Jókai napjainkig érvényes szavakkal búcsúzik: „Aki előtt hazafiúi hódolattal hajtom meg fejemet, az az én uram és fenntartóm, a dicsőséges magyar nemzet. Soha még egy nemzet munkása úgy megjutalmazva nem volt, mint én a magyar olvasóközönség által." (Utószó összes költői műveim kiadásához.)
Szekeres László
.416
I R O D A L O M T Ö R T É N E T I K Ö Z L E M É N Y E K 1975. LXXIX. évfolyam 3. szám
SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG
Szauder József
főszerkesztő
Komlovszki Tibor
felelős szerkesztő
Németh G. Béla
társszerkesztő
Bíró Ferenc Kiss Ferenc Tarnai Andor Varga József
SZERKESZTŐSÉG 1118 Budapest X I . , Ménesi ú t 1 1 - 1 3 .
JÓKAI MÓR S Z Ü L E T É S É N E K 150. É V F O R D U L Ó J Á R A
Sőtér István: Ideák és nosztalgiák költője: Jókai 267
Barta János: Az élő Jókai 272 Nagy Miklós: Kezdés és lezárás Jókai elbeszéléseiben 280
287 297 307 318 334 341 349 Mezei József: A valóságteremtő
Solt Andor: Jókai Milton című drámája
Gergely Gergely: Jókai regényei a hetvenes években Szilágyi Ferenc: A tények és a képzelet
Váradi-Sternberg János: Jókai és Pugacsov
Nacsády József: Egy Jókai-elbeszélés értelmezéséhez Fried István: Egy Jókai-vígjáték komor hőse
*
Láng József: Jókai Mónié Nagy Bella emlékirata Szemle
355
Jókai Mór Összes Művei (Végh Ferenc) 378
István Sőtér: The Dilemma of Literary Science (Horváth
Károly) 382 Iacobus Palaeologus: Catechesis Christiana dierum duo-
decim (Pirnát Antal) 384 Könyvek a színháztörténet köréből (Kerényi Ferenc) 390
Tamás Attila: Irodalom és emberi teljesség (Kiss Ferenc) 394 Formateremtő elvek a költői alkotásban (Kelemen Péter) 396
Wagner, Dieter: Zur Biographie des Nicasius Ellebodius (f 1577) und zu seinen „Notae" zu den aristotelischen Magna Moralia. — Mályusz Elemér: AThuróczy-krónika és forrásai. — Bogdán István: Régi magyar mesterségek.
— Sándor Petőfi: Apostol. — Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában. — Vekerdi József: A cigány népmese. — Péter László:
Szeged irodalmi emlékhelyei. — Fábry Zoltán kortársai szemével. — Munkásmozgalomtörténeti lexikon (Kla- niczay Tibor, Kapitánffy István, Bitskey István, Fried István, Sziklay László, Voigt Vilmos, Pech Zoltán, Cs.
Varga István, József Farkas) 400 Krónika
Szauder József (1917-1975) (Szabolcsi Miklós, Sőtér István, Pándi Pál)
Jókai-emlékkiállítás a (Szekeres László)
411 Petőfi Irodalmi Múzeumban
415
COJIEP>KAHHE
K 150-JTETHIO CO AHJ1 POHOJEHHfl MOPA ÍÍOKAH
IHé'mep, H.: TIOST npeACTaBJieHHii H HocraJibraH — KoKaH 267
Eapma, H.: >KHBOH HoKan 272 Hadb, M . : 3anHH H KOHuOBKa B paccKa3ax RoKau 280
Me3eu, Fi. TBopen coöcTBeHHoro Mupa 287 lUonm, A.: ^paivia FloKan «MHJIL>TOH» 297 Fepeeü, F..' PoManu PJoKan 70-x TOAOB 307 Ciuiadu, 0.: Oaicrbi H Boqópa>KeHHe 318 Bapadu-IIImepnöepe, H.: Moi<aH H riyra^OB 334 Hmadü, Fi.: K TOjiKOBaHiiio ojiHoro H3 pacci<a30B Roican 341
0pud, II.: MpaMiibiü repon o,tHOH H3 KOMCAHH floKan 349 fiam, Fi.: MeMyapu Be^Jibi HaAb, wcenbi fioKan 355
06o3peHHe
Jókai Mór összes művei (FIojiHoe coőpaHiie coHHHeHHíi Mopa Moican) (Bee, $>.) 378
István Sőtér: The Dilemma of Literary Science (Xopeam, I{.) 382 Iacobus Palaeologus: Cathechesis Christiani dierum duodecim (ílupnam, A.) 384
Könyvek a színháztörténet köréből fKHHrn no ncTopiui Tearpa) (Kepéim, II.) 390 Tamás Attila: Irodalom és emberi teljesség (Arnjuia Ta/viaui: JlnTeparypa n qe/ioBe-
qecKoe coBepmeHCTBo) (Kuui, <P.) 394 Formateremtő elvek a költői alkotásban (OopMOOőpasyioinue npuHumibi B noaTiwecKOM
npOH3BeAeuHn) (Kemum, II.) 396 XpOHMKa
A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Agócs András
A kézirat nyomdába érkezett: 1975. IV. 30. - Terjedelem: 13,3 (A/5) ív 75.1787 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bernát György
Ára: 13 Ft
Előfizetés egy évre: 66 Ft
I N D E X : 25.401
SOMMAIRE
AU 150e A N N I V E R S A I R E DE LA NAISSANCE DE JÓKAI
Sötér, I.: Jókai, poéte des idées et des nostalgies Barta, J.: Le Jókai vivant
Nagy, M.: Début et clöture dans les récits de Jókai Mezei, J.: Le créateur de réalité
Solt, A.: Le drame de Jókai, intitulé Milton Gergely, G.: Les romans de Jókai aux années 70 Szilágyi, F.: Les faits et l'imagination
Váradi-Sternberg, J.: Jókai et Pougatchov Nacsády, J.: A l'interpré tation d'un récit de Jókai Friecl, I.: Le héros morne d'une comédie de Jókai
267 272 280 287 297 307 318 334 341 349
Láng, J.: Les mémoires de Bella Nagy, femme de Jókai 355 Revue
Jókai Mór összes Művei. (Les oeuvres complétes de Jókai.) (Végh, F.) 378 István Sőtér: The Dilemma of Literary Science. (Horváth, K.) 382 Iacobus Palaeologus: Cathechesis Christiana dierum duodecim. (Pirnát, A.) 384
Könyvek a színháztörténet köréből. (Quelques livres du domaine de l'histoire du théátre.)
(Kerényi, F.) 390 Attila Tamás: Irodalom és emberi teljesség. (Litterature et plénitude humaine.) (Kiss. F.) 394
Formateremtő elvek a költői alkotásban. (Les préceptes créateurs de la forme dans la
création poétique.) (Kelemen, P.) 396 Chronique
Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzle
teiben, és a POSTA KÖZPONTI HÍRLAPIRODÁnál (KHI 1900 Budapest V., József nádor tér I.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: 66, Ft. Egyes példányok beszerezhetők az 1055 Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 76. sz. alatti hírlapboltban.
Előfizethető és példányonként megvásárolható:
az AKADÉMIAI KJADÓnál, 1363 Budapest V., Alkotmány utca 21. Telefon: 111-010.
Pénzforgalmi jelzőszám: 215 — 11488, és
az AKADÉMIAI KÖNYVESBOLTban, 1368 Budapest V., Váci utca 22. Telefon:
185-612.
Irodalomtörténeti Közlemények
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
ODAL0MTUD0MÁNYI INTÉZETÉNEK FOLYÓIRATA
A T A R T A L O M B Ó L
JÓKAI MÓR SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA Sőtér István: Ideák és nosztalgiák költője: Jókai
Barta János: Az élő Jókai
Nagy Miklós: Kezdés és lezárás Jókai elbeszéléseiben Mezei József: A valóságteremtő
Solt Andor: Jókai Milton című d r á m á j a
Gergely Gergely: Jókai regényei a hetvenes években Szilágyi Ferenc: A tények és a képzelet
Váradi-Sternberg János: Jókai és Pugacsov
Nacsády József: Egy Jókai-elbeszélés értelmezéséhez Fried Istán: Egy Jókai-vígjáték k o m o r hőse
#
Láng József: Jókai Mórné Nagy Bella emlékirata
Szauder József (Szabolcsi Miklós, Sőtér István, Pándi Pál)
A K A D É M I A I K I A D Ó , BUDAPEST
