l e * m
lt 6
MAGYAR JOGÁSZEGYLETI ÉRTEKEZÉSEK.
1 8 4 . X X I . KÖTET. 4 . F Ü Z E T .
KÖZIGAZGATÁSI BÍRÁSKODÁS
VASÚTI ÜGYEKBEN.
IRTA
j o g i . s á l l a m i " ' , 0 k a k _ j c o - - - , - ! . - v w g r j o c . . - : . v i . - j - . . í r .^- • t
l c ' u n S M .
D E B A U M G A R T E N N Á N D O R .
FELOLVASTATOTT A MAGYAR JOGÁSZEGYLET 1 9 0 1 . ÉVI FEBEDÁR HÓ 9-ÉN TARTOTT TELJES-ÜLÉSÉN. '
D Ï BALOG A R N O L D FELSZÓLALÁSÁVAL
B U D A P E S T .
FRANKLIN-TÁRSULAT KÖNYVNYOMDÁJA.
1901.
Dr. Baumgarten Nándor:
T. t e l j e s - ü l é s ! "
/
Értekezésem tárgya épúgy, m i n t czíme, szükségessé teszi, hogy azon i r á n y t és rendszert, melyet e felolvasásomban köve- tek, a t. teljes-ülés engedelmével röviden ismertessem. Tárgya- m a t a jogi t u d o m á n y n a k oly köréből'választottam, mely nagy fontossága és kiváló érdekessége daczára h a z á n k b a n sem kellő m é l t a t á s b a n , sem kellő feldolgozásban n e m részesült. É r t e m ez alatt a vasúti jogot, a melynek gyors fejlődését és növekvő fon- tosságát szükségszerűvé tette az, hogy az általa szabályzóit ügy, a vasutak ügye, alig egy század alatt r o h a m o s lépések- kel h a l a d t előre és m o d e r n f o r g a l m u n k a t és kereskedelmünket oly hirtelen terelte ű j irányokba, hogy a törvényhozási szabá- lyozás, m i n t a jogfejlődés absolut követelménye állott elő. Hogy pedig a j o g t u d o m á n y évszázados törzsének ezen legújabb h a j - t á s a : a vasúti j o g teljesen életképes és practikus, leginkább m u - t a t j a azon nagyjelentőségű tény, hogy a legfontosabb n e m z e t - közi jogalkotások egyike, a berni egyezmény, a vasúti jog gyü-
mölcse. ' H a végig t e k i n t ü n k egyesületünk értekezésein, melyeknek
s z á m a n e m s o k á r a a kétszázat m e g h a l a d j a és melyek t u d o m á - n y u n k m i n d e n ágából kiváló tagtársaink alapos dolgozatait tar- talmazzák, valóban c s o d á l n u n k kell, hogy csakis két értekezés- m e r í t e t t e a n y a g á t a vasúti jogból. A mily értékes és alapos e két értekezés,* ép oly szűk körre szorítkozik mindkettő, a m e n y -
* Magyar jogászegyleti értekezések, I. köt. 5. füzet: A vasúti jog jelenlegi érvényében, különös tekintettel a nemzetközi vasúti árufuvaro- zási jog iránt Bernben két izben folytatott tárgyalásokra; irta dr. He- rich Károly. Magyar Jogászegyleti értekezések IX. köt. 84. füzet: A berni egyezmény és az új vasúti üzletszabályzat; irta dr. Neumann Károly
9 5 1 *
<
4
nyiben a vasúti jognak csak egy részével, a fuvarozási joggal foglalkoztak, s ezzel is csak annyiban, a mennyiben kereske- delmi törvényünk a berni egyezmény átültetése által módosí- tást nyert. A kezdet nehézségeivel kell tehát megküzdenem,.
midőn oly tárgyról kívánok szólani, melyre vonatkozólag hazai, jogirodalmunk csak kevés t á m p o n t o t n y ú j t .
H a pedig magyarázatot keresünk arra, hogy jogtudomá- nyunk, mely a korral mindig együtt haladt, miért n e m fordí- totta figyelmét nagyobb mértékben a vasúti joggal való foglalko- zásra, ügy ezen jelenség okát szerény nézetem szerint a b b a n a körülményben fogjuk feltalálhatni, hogy t u d o m á n y u n k a vasúti, jogot csak per tangentem, m i n t egyrészt a kereskedelmi jog, másrészt a közigazgatási jog alkatrészét tárgyalta, de önálló, egy- séges feldolgozásban — eddig legalább — n e m részesítette..
Ezen tárgyalási módszer magyarázza meg azt is, hogy azon közös terület, melyben a közigazgatási jog, kereskedelmi jog és vasúti jog körei egymást metszik : a vasúti fuvarozás ügye az, melyet irodalmunk leginkább kifejlesztett, m á r azért is, mert- en-e kereskedelmi törvényünk 393—433. §-ai a törvénymagya- rázatnak biztos alapot nyújtottak.
. .Jelen értekezésem körét és tárgyát ennek czíme határozza meg, mely az 1896 : XXVI. t.-ez. 67—69. §-ainak feliratával azonos. Czélom ugyanis a vasúti jogot, melynek egész anyagára, ki n e m terjeszkedhetem, azon nagy horderejű törvényhozási reform szempontjából tárgyalni, melyet az 1896-os törvény létesített, midőn a közigazgatási bíráskodást vasúti ügyekben megteremtette. Jól tudom, hogy az 1896-os törvény idézett része csak eljárási szabályzat és mintegy csak azon keretet jelöli meg, melyben a vasúti jog alkalmazása közigazgatási perre adhat okot. H a azonban ezen keretbe a vasúti jog ide vágó részének h ü képét illesztjük, úgy a közigazgatási bíróság hatáskörének szempontjából a vasúti jog anyagának egy tekin- télyes, érdekes és épen a jelzett reform folytán actuális részé- vel ismerkedhetünk meg.
Ezen tárgyalási módszert indokolttá teszi az is, hogy az.
1896-os törvény tartalmazza az összes törvényhozások között a legelső oly taxativ. felsorolást, melyben a vasúti ügyek is ben- foglaltatnak. Korántsem m o n d o m ezzel azt, hogy közigazgatási
9 6
5
bíráskodás vasúti ügyekben csakis hazánkban létezik. Létezik Francziaországban és létezhetik m i n d e n oly államban, melyben
;az általános elvi meghatározásból a birói gyakorlat kifejti. Köz- igazgatási bíráskodás gyakoroltatik továbbá Poroszországban -is, bár a taxativ felsorolás mellőzi a vasúti ügyeket, mert ké-
sőbbi törvények (így pl. a viczinális vasutakról szóló 1892. évi j u l i u s 28-iki törvény 25. és 49. §-ai) az Oberverwaltungsgericht hatáskörét erre is kiterjesztik. Hazai törvényhozásunk kezde- ményezése tehát csak formailag nevezhető annak, de épen ezen
forma az, mely az értekezésem tárgyát képező anyag feldolgo- zásának impulzusát és irányát megadta.
A közigazgatási bíráskodás vasúti ügyekben képezi tehát
•ezen értekezésemnek mintegy vázát, s ez fogja megadni azon fonalat, melynek útmutatásával a. vasúti jog szövevényes és bonyolult anyagán áthaladok. : .
*
H a a vasúti ügyekben való bíráskodás lényegével és jellegé- v e l kívánunk megismerkedni, úgy tisztába kell j ö n n ü n k minde- nekelőtt a vasúti ügyek fogalmával. E tekintetben a kereskedelmi j o g analógiáját segítségül véve találhatjuk meg a helyes meg-
határozást és a m i n t kereskedelmi ügyeknek azon jogviszonyo- kat kell tekintenünk, melyek a kereskedelmi jogból származnak (1. Nagy Ferencz Keresk. jog 5. §.), ép úgy kimondhatjuk, hogy a vasúti jog tárgyát a vasúti ügyek képezik. De míg a kereskedelmi j o g formailag legalább külsőleg is elhatárolt terület, a mennyi-
ben egységes kereskedelmi törvény által szabályoztatik, addig a vasúti jog elhatárolásánál a törvényben foglalt jogszabályoknak anyagi (materialis) jellegére kell tekintenünk. A vasút ugyanis
mint jogi személy a külvilággal lépten-nyomon érintkezésbe és -összeköttetésbe lép és ezen érintkezésekből a jogviszonyok egész tömkelege keletkezik. Ezeknek nagy része azonban oly jogviszonyok, melyek ép úgy létrejönnének akkor, h a a jogviszo-
nyok alanya n e m a vasúti vállalat, h a n e m más egyén vagy jogi személy volna (pl. ingók vétele vagy eladása a vasút részéről).
Mindezeket ki kell küszöbölnünk akkor, ha a vasúti ügyek ha- dárát meg akarjuk vonni és vasúti ügyeknek csakis oly jogviszo-
9 7 •
6
n y o k a t n e v e z h e t ü n k , melyek a v a s ú t n a k specziális jellege foly- t á n keletkeztek, a rendes magánviszonyoktól k ü l ö n b ö z n e k és- ezért t ö r v é n y vagy rendelet a l a p j á n különleges elbírálásban részesülnek. A m i n t a kereskedelmi ügyek nagyrészt, de n e m kizárólag kereskedelmi ügyletekből keletkeznek, úgy áll ez — n é m i l e g — a vasúti ügyekre nézve is. De míg a kereskedelmi ügyletek létrejöhetnek akkor is, h a az ügyletet megkötő felek egyike sem kereskedő (tárgyi kereskedelmi ügyletek, K . T..258. §.), addig vasúti ügyletekben az egyik részről szükségkép kell a vasúti-vállalatnak szerepelnie (alanyi ügylet), m e r t é p e n az, hogy a v a s ú t áll szemben az ügylet megkötő féllel, ad okot a törvény- hozás specziális szabályozására. H o g y m i az, a m i a v a s ú t i jog:
specziális szabályait kiválóképen megkülönbözteti, erre k ö n n y ű m e g a d n i a feleletet, h a m e g g o n d o l j u k , hogy a v a s ú t n a k , m i n t közérdekű vállalatnak, jogviszonyát nemcsak a magánjog,, h a n e m a közigazgatási j o g szabályai is á t h a t j á k . Stein L ő r i n c z a kereskedelmi jogra vonatkozólag m o n d t a , hogy ez azért külö- n ü l t el a m a g á n j o g t ó l és a f r a n c z i a Code de c o m m e r c e a z é r t létesült a Code civil keretén kívül, m e r t a kereskedelmi jog- b a n a j u s cogens, m i n t közjogi elem, t ú l n y o m ó . N e m t a r t h a t o m , a z o n b a n ezen eredeti m a g y a r á z a t o t helyesnek azért, m e r t a kereskedelmi j o g dispositiv és cogens jogszabályt ép úgy tartal- m a z , m i n t a m a g á n j o g és k ü l ö n jogi szabályozást n e m a b e n n e rejlő «közjogi elem», h a n e m a kereskedelmi f o r g a l o m kívánal- m a i n a k szabadabb t e n d e n t i á j a és az ebben uralkodó b o n a fides folytán igényelt.* Teljesen helyes a z o n b a n Stein ezen meg- h a t á r o z á s a , h a ezt n e m a kereskedelmi jogra, h a n e m a vasúti jogra alkalmazzuk és k i m o n d j u k , hogy a v a s ú t i j o g a b e n n e rejlő közigazgatási elemek folytán differentiálódott úgy a magán,, m i n t a kereskedelmi jogtól és ezért is tette szükségessé a k ü l ö n törvényhozást. H o g y ezen törvényhozás egységes codex a l a k j á - b a n , vagy egyes törvények és rendeletek által történik, csak a- f o r m a kérdése és n e m okoz anyagi különbséget. T ö r t é n e t i t é n y a z o n b a n , hogy vasúti jogi codex m i n d e d d i g m é g egy államban, sem keletkezett, de e n n e k daczára a vasúti jog az összes álla-
* V. ö. Zsögöd programma academicumát a kereskedelmi jognak, különválásáról. Magánjogi tanulmányok I. köt. 711. lap.
9 8
7
m o k b a n különböző törvényhozási actusok által a m a g á n j o g t ó l eltérő szabályozást nyert.
Az ilykép keletkezett vasúti j o g o t ítélkezésükben a polgári és kereskedelmi bíróságok * egyaránt alkalmazzák ép úgy, m i n t a kereskedelmi jogot. Csakhogy míg a «kereskedelmi ügynek«
n e m c s a k anyagi, h a n e m perjogi jelentősége is van, melyek a z o n b a n egymást n e m fedik,** addig a «vasúti ügynek» m i n d e d - dig csakis anyagi szempontból van jelentősége, m e r t külön vasúti bíróságok n á l u n k m é g nincsenek és így perjogi s z e m p o n t - ból vasúti ügyről n e m szólhatunk. A vasúti szakbiróságok léte- sítésének eszméje m á r t ö b b izben felmerült, de ezen eszme a megvalósuláshoz m i n d e d d i g még csak n e m is közeledett. H o g y a vasutjogi p e r e k b e n legalább is oly szakismeret szükséges, m i n t a kereskedelmi vagy a váltójogi ügyekben, n é z e t e m szerint alig v o n h a t ó kétségbe. E z é r t t e h á t a vasúti bíróságok létesítése mellett szól m i n d a z , a m i a szakbiróságok m e l l e t t á l t a l á b a n felhozható és ellenérvül csak az szolgálhatna, hogy a m o d e r n jogfejlődés i n k á b b a meglevő szakbiróságok megszüntetése,
m i n t ú j szakbiróságok létesítése felé t e n d á l .
H a m á r m o s t végig t e k i n t ü n k polgári és kereskedelmi bíró- ságaink praxisán, úgy a vasutügyekben való biráskodás cen- t r u m a k é n t a fuvarozási perek nagy anyaga jelentkezik. A v a s ú t rendeltetése ugyanis árú- és személyszállítás; üzletének f o r m á j a a nagy vállalkozás; a szállítás tényleges m o n o p o l i u m m e l l e t t vassíneken eszközöltetik; a szállítás eszköze végül gőz- vagy
* Hogy a keresk. bíróságok a vasúti jogot alkalmazzák, sőt hogy az ily jellegű perek főleg a kereskedelmi bíróságok által intéztetnek el, a Ií. T. és eljárási "rendelet intézkedéseiből következik. A K. T. szerint a részv.-társaBágoknak, mint kereskedőknek ügyletei keresk. ügyletek, az árúfuvarozás pedig a keresk. törv. 259. §-ában külön is alanyi keresk. ügyletnek minősíttetik. A keresk. eljárás szerint pedig a keresk.
biróság fog Ítélni mindazon ügyekben, melyekben a vasút alperes, vagy melyekben a vasút felperes és alperes kereskedő.
Megjegyzem, hogy a büntető bíróságok is vasúti jogot alkalmaz- nak, midőn a btkv. 434—438. §-ai alapján ítélkeznek.
** V. ö. Nagy Ferencz Kereskedelmi jog 5. §. és Zsögüd czikkét a Magyar Igazságügy XVIII. kötetében a kereskedelmi jog és kereske- delmi eljárásról (Magánjogi tanulmányok II. köt. 527. lap).
9 9
s
m á s géperő, mely nagyobbfokú veszélyeztetéssel, illetőleg a veszély n a g y o b b fokozásával j á r .
M i u t á n t e h á t a vasúti jog a fentebbiekben e l ő a d o t t a k sze- r i n t árú- és személyszállítással foglalkozó intézet jogviszonyait szabályozza, természetes, hogy a j u d i c a t u r a k ö z p o n t j á t a f u v a r o - zási ügyletek, illetve az ezekből törvény vagy v a s ú t i üzletsza- bályzat, m i n t fuvarozási feltételek a l a p j á n keletkezhető p e r e k képezik. E z e k h e z csatlakoznak a személyszállítás ügyletei, me- lyek tudvalevőleg kereskedelmi • t ö r v é n y ü n k b e n n e m nyertek szabályozást.
A m á s o d i k csoportba t a r t o z n a k a vasút ellen az 1 8 7 4 : X V I H . t.-cz. a l a p j á n támasztott kártérítési követelések, m i n t szerződésen kívüli kötelmek, m e l y e k n e k alapelveit és részletes kifejtését j u d i c a t u r á n k b a n f e l t a l á l h a t j u k . *
A h a r m a d i k csoportot a hozzájárulási perek képezik, me- lyek az 1 8 8 8 : IV. t.-cz. 8-ik §-a alapján k e l e t k e z t e k ; ezek- n e k a helyes korlátok közé való szorítását a helyi é r d e k ű vasu- t a k törvényhozási reformjától v á r j u k .
K o r á n t s e m a k a r t a m ezen felsorolással k i m e r í t e n i m i n d - azon eseteket, melyekben biróságaink vasúti j o g o t a l k a l m a z n a k , h a n e m csak röviden a k a r t a m jelezni az erre v o n a t k o z ó a n y a g o t és a n n a k osztályozását.
Mindezekről n e m akarok szólni, h a n e m á t t é r e k értekezé- sem t u l a j d o n k é p e n i tárgyára, a vasúti ügyekben való közigazga- tási bíráskodásra. Nemcsak a polgári p e r b i r á j a a l k a l m a z z a u g y a n i s a vasúti jogot, h a n e m a közigazgatási p e r f o l y a m á n , m i d ő n a j o g á b a n sértett egyén a közigazgatási intézkedés ellen keres jogorvoslatot, vasúti ügyekben a biró csakis a vasúti j o g szabályai szerint ítélhet. Vasúti ügyekben a közigazgatási bn-ás- kodás tudvalevőleg négy éve gyakoroltatik, mivel a közigazga- t á s i bíráskodásról szóló 1 8 9 6 : XXVI. törvény 1897 j a n u á r
1 - é n l é p e t t életbe.
N e m czélöm a közigazgatási bíráskodásról szóló t ö r v é n y
* A német irodalom e kérdésben az 1S71. évi birodalmi törvény- hez (Haftpflichtgesetz) csatlakozott (Eger commentárját). Nálunk dr. Bei- ner János a szerződésen kívüli kötelmekről írt monographiájában tár- gyalja az elméletet és judicatura!.
174.
9
^általános részének részletes kritikájába bocsátkozni,* de a v a s ú t i ügyekre vonatkozó intézkedés m e g é r t h e t é s e végett okvet- l e n ü l szükségesnek t a r t o m rövid jelzését azon különböző szem- p o n t o k n a k , a melyek az 1896-os törvény megalkotásához vezet- tek és ismertetését azon systemáknak, melyek a közigazgatási bíráskodás t e k i n t e t é b e n a különböző á l l a m o k b a n keletkeztek.
E szempontból két alaprendszer k ü l ö n b ö z t e t h e t ő m e g : az angol- a m e r i k a i , m e l y a közigazgatási bíráskodást a r e n d e s bíróságokra
bizza és a franczia, mely ezt a közigazgatás k ö r é b e n létesített -testület (Conseil d'Etat) feladatává teszi. -
E z e n két rendszer között számos á t m e n e t i f o r m a van -(olasz, porosz) és ilyen az is, melyet t ö r v é n y h o z á s u n k elfoga-
dott. E szerint ugyanis szakbiróság bíráskodik közigazgatási pe- r e k b e n , az activ közigazgatástól teljesen független birói szerve-.
- .zettel. Az 1896-os törvény a közigazgatási bíróság kapcso- l a t á t az activ közigazgatással csak a n n y i b a n , t a r t o t t a meg,
hogy a birák fele a közigazgatási hivatalnokok sorából nevez- tetik ki.
A felebbviteli f o r u m o k száma szerint szokás megkülön- b ö z t e t n i az egy vagy többfokú közigazgatási bíráskodást, a birói h a t a l o m gyakorlásának mértéke szerint pedig n é m e l y rendszer- ben a közigazgatási biró ítélete csakis cassatorius, m á s rendszer- b e n pedig é r d e m b e n d ö n t ő jelleggel bír.
1896-os t ö r v é n y ü n k , eltérve az eredeti H i e r o n y m i - f é l e ja- vaslattól, alsóbbfokú közigazgatási bíróságokat n e m létesített, -de az ilykép csakis végső fokon szervezett közigazgatási bíró-
ságot a javaslattal megegyezően é r d e m b e n d ö n t ő h a t á s k ö r r e l - r u h á z t a fel.
Végül lényeges különbség észlelhető azon rendszerekben, -melyekben a közigazgatási bíráskodást a r e n d e s bíróságtól külön- á l l ó szervezetek gyakorolják a szerint, a m i n t ezeknek hatás- körét az általános m e g h a t á r o z á s (franczia rendszer) vagy pedig .a taxativ felsorolás (porosz törvény) állapítja meg. Az általános
* E kérdés a magyar jogászegylet 1891-ik és lS94-iki ülésszaká- ban kimerítő tárgyalásban részesült és különösen Iímety, Csillag, Iieichard, Lánczy Gyula, Némethy, Lukács és Concha tagtárs urak előadásai által aninden oldalról meg lett világítva. (Magyar Jogászegyleti értekezések (VII. és X. kötet.) - •
101
10
meghatározás rendszerét követi az osztrák 1875. évi október 22-iki törvény a közigazgatási biróságról, melynek második szakasza így szól: «Der Verwaltungsgerichtshof h a t in allén Fállen zu erkennen, in denen J e m a n d durch eine gesetzwid- rige Entscheidung oder Verfügung einer Yerwaltungsbehörde in seinen Rechten verletzt zu sein behauptet.» Igaz, hogy az osztrák törvény 2-ik §-a taxativ felsorolást is tartalmaz, de ez csak negatív hatásköri megállapítás jellegével b í r ; így t e h á t a Verwaltungsgerichtshof competens a közigazgatási jog teljes anyagában és a 2-ik §. csak ezen általános szabály alóli kivéte- leket sorol fel.
Nézetem szerint a franczia és osztrák rendszer sokkal czél- szerűbb, m i n t a porosz törvény systemája. Igaz, hógy az ideális taxativ felsorolásnak teljesen magában kellene foglalnia az általános elvi meghatározásból deduetive levezethető összes eseteket, de ilyen taxativ felsorolás még egy törvényhozónak sem sikerült. É p ezért a taxativ felsorolás azon nagy hátrány- nyal jár, hogy egyrészt a biróság hatáskörét nagyon is szűk korlátok közé szorítja, másrészt pedig oly esetekben való bírás- kodásra kényszeríti a közigazgatási bíróságot, melyekben vagy pernek egyáltalában nincs is helye, mert n e m jog, h a n e m p u s z - tán érdeksérelemről van szó, vagy pedig a rendes pernek van helye, mert a jogsérelmet n e m a közigazgatási hatóságnak, m i n t olyannak intézkedése okozta.
Tagadhatlanul megbénítja továbbá a biró működését az, hogy az adott esetet a-törvény categoriái közé kell besoroznia, és h a a törvény gyakran nem megfelelő kifejezése n e m fedi tel- jesen a gyakorlati esetet, úgy kénytelen ezt érdemleges elbírálás
nélkül elutasítani, vagy pedig erőszakos magyarázás által a.
törvényt mintegy denaturálni. Mindkét eljárás eredménye egy- a r á n t káros a jogszolgáltatásra. Előbbi megakadályozza a bíró- ságot abban, hogy szabad judicaturát fejtsen ki a közigazgatási jog egész területén; utóbbi pedig a birót oly törvény-kiterjesz- tésre kényszeríti, mely a törvényhozó akaratával ellenkezik és a mely a törvény rendszerének : a taxativ felsorolásnak lassú és fáradságos lerontását eredményezi.
A taxativ felsorolás hívei álláspontjuk támogatására azon.
tetszetős érvre hivatkoznak, hogy a taxativ felsorolás a h a t á s k ö r i
113
11 összeütközéseket megakadályozza. Erre vonatkozólag teljesen osztom dr. Reichard Zsigmond nézetét, a ki egyesületünkben
"•tartott előadásában kimutatta, hogy a taxativ felsorolás .csak szaporítani fogja a hatásköri összeütközések számát és a praxis teljesen igazat adott nézetének. H a a törvény a közigaz- gatási per eseteit általános elvi definitióval határozta volna meg, úgy a közigazgatási bíróság ezen elvi definitiót alkalmazván a vitás esetekre, consequensen és döntvényeinknek jogfejlesztő erejével állapította volna meg hatásköret és tekintélyének sú- lyával hatva, m i n d e n további vitának elejét vette volna. A taxa- tiv felsorolás mellett ellenben a bíróság tevékenysége a törvény szövegének aprólékos magyarázata által vétetik igénybe és még a legjobban szövegezett törvény is — a milyennek az 1896-os törvény korántsem nevezhető — különféle magyarázatokra ad alkalmat, a melyek a hatásköri összeütközések számát n e m csökkenteni, h a n e m szaporítani szokták.
Ha m á r m o s t ezeket szem előtt tartva, a közigazgatási bírás- kodásról szóló törvény II. rész 2-ik fejezetének 7-ik czímét vesszük bírálat alá, úgy, azt hiszem, constatálnom kell, hogy a kiindulási p o n t u l szolgáló elv összes consequentiáit n e m fog- lalja magában. A kimerítő taxativ felsorolásról különben m a g a a törvényhozó is lemondott, a mennyiben az indokolás a vasuti- ügyekre vonatkozólag a következőket tartalmazza: «A közigazga- tási bíróságok hatásköre vasúti engedélyokiratok alapján kelet- kező vasúti ügyeknek még számos más eseteire is kiterjeszthető lenne ; azonban tekintettel a vasúti közigazgatás körében össze- folyó nagy fontosságú, közérdekű szempontokra a kormány nem találta czélszerünek az ügy kezdő stádiumában arra tovább- menőleg kiterjeszteni a közigazgatási bíróságok u t j á n i jogoltál- mat.D De mig egyrészt az indokolás saját előadása szerint a tel- jes hatáskör nem lett megadva és így elvi szempontból a bírá- latot n e m állhatja meg, addig másrészt oly ügyek is utaltatnak e bíróság elé, melyek n e m is a közigazgatási per, hanem a ren- des per ú t j á r a tartoznak. Legszembeötlőbb példaként hivatko- zom a 69-ik §. 5-ik p o n t j á r a ; ez ugyanis a miniszter azon hatá- rozata ellen ad panaszjogot, melylyel a m. kir. államvasút és az általa kezelt h. é. vasút közötti vitás ügyekben dönt. Ezen eset, mely különben az eredeti javaslatban n e m foglaltatott, azért.
113
"12
n e m tartozik a közigazgatási per ú t j á r a , mert a miniszter dön- -tése n e m közigazgatási intézkedés, h a n e m a magyar államvasút
képviselőjének nyilatkozata, mely nyilatkozat, m i u t á n a szer- ződő fél részéről tétetett meg, nem tekinthető az állami közigaz- g a t á s tényének. Nem bir természetesen a jogszolgáltatás termé- szetével sem, m e r t a jurisdictio joga csakis a biróságot, n e m pedig a végrehajtó h a t a l o m közegét illetheti meg.
Ezeknek előrebocsátása u t á n feladatom azon rendszert -feltalálni, melyet a törvény 67—69. §-aiban követ. Mindenek-
előtt azonban a törvényben levő azon eltéréseket constatálom, melyek a Hieronymi-féle törvényjavaslattal szemben mutatkoz- nak. E h h e z viszonyítva a törvényben a 69. §. 4-ik és 5-ik p o n t j a foglaltatik, mely a javaslatban h i á n y z o t t ; a javaslatban viszont .a 97. §. 2-ik p o n t j a tágabb körre terjed ki, m i n t a törvény meg- felelő 69. §. 2-ik pontja, mert míg az előbbi az összes vasutakról
szólt, utóbbi csakis a h. é. vasutak visszaháramlásánál előforduló miniszteri döntésre vonatkozik; n e m m e n t át továbbá a tör- -vénybe a javaslat 98-ik §-a, mely a vasúti üzleti rendtartás 70-ik -§-án alapult.
Visszatérve a törvény rendszerére, az e tárgyra vonatkozó b á r o m §-ban olyképen vannak az ügyek felosztva, hogy a 67. §.
a közigazgatási bizottság határozatai ellen beadható panaszt tár- gyalja; a, 68. §. a kereskedelemügyi miniszter határozatai ellen, Tekintet nélkül arra, hogy li. é. vagy első rangú vasútra vonat-
koznak-e, a 69. §. pedig csakis a h. é. vasutak ügyeiben hozott miniszteri határozatok ellen adja meg a panaszjogot.
E h á r o m szakaszban meghatározott ügyek lényegileg két"
csoportra oszthatók : az egyik csoport a vasutüzleti r e n d t a r t á s alkalmazásánál előforduló közigazgatási intézkedések ellen ad panaszjogot (67. §. és 68. §. 1. pont), a másik pedig azon hatá- rozatok ellen, melyek a panaszlónak az engedélyokiraton ala- p u l ó jogait sértik (6S. §. 2. és 3. pont és 69. §.).
• +
Az első csoportot tekintve, mindenekelőtt tisztába kell jön- n ü n k az üzleti rendtartás lényegével és azzal, hogy az állam mily jogon állapíthatja meg a vasutak üzleti rendtartását. E n n e k
. ica
is- megértésére jónak látom kiemelni és különösen hangsúlyozni, azt, hogy az üzletszabályzat és üzletrendtartás, bár némely eset- ben ugyanazon közeg alkotásai, lényegileg teljesen különbözők-, és egymással - összefüggésbe n e m hozhatók. Igaz ugyan, hogy hazánkban .a vasúti üzletrendtartás (1851 november 16) é p u g j v m i n t az üzletszabályzat (1874. és 1892.) rendelet alakjában j e - lent meg és mindkét rendelet kötelező ereje az 1878 :XX. t.-cz.- ben foglalt 10—10 évenként meghosszabbított vám- és kereske- delmi szövetség VIII. czikkén alapszik, de a joghatály azonos- sága e két szabályzat lényegének megitélésénél n e m enged..
következtetést.
Az üzletszabályzat eredetileg ugyanis n e m egyéb, m i n t azon.
feltételek összesége, melyek mellett a vasút a fuvarozást e l v á l - lalja. A vasút üzletének nagy kiterjedtségénél fogva ugyanis nem.
képzelhető, hogy a vasút minden egyes jelentkezővel ad hoc külön fuvarozási szerződést kössön; ezt a forgalom kiterjedtsége és - a n n a k szüksége, hogy a fuvarozási szerződések egyenlő feltételek.
mellett köttessenek meg, már eleve is kizárja. De n e m hasonlít- ható össze az üzletszabályzat a kereskedelmi törvénynek a f u v a r o - zási szerződésekre vonatkozó általános, dispositiv szabályaival,, melyek csak oly esetekre intézkednek, midőn a felek szerzödést- n e m kötöttek. Az üzletszabályzat feltételeitől eltérés rendszerint- n e m is fordul elő, mert n e m a fuvarozási szerződést helyettesíti, h a n e m azon összes feltételeket magában foglalja, melyek mellett a- szerződés megköthető. Az üzletszabályzatot némileg az egyesületi, alapszabályhoz hasonlíthatjuk, a nélkül azonban, hogy ezen ha- sonlatból folyó következtetések levonhatók lennének. Az analó- gia csak abban rejlik, hogy épugy, m i n t az egyleti tag belépési, nyilatkozatával magát az alapszabályoknak aláveti, még h a azo- kat nem is ismeri, hasonlóképen az, a ki a vasúttal fuvarozásit szerződésre lép, és a vasútnak, mint fuvarozónak, szolgálatait,- igénybe veszi, ezt mindig csakis az üzletszabályzat alapján teheti.
A m i n t az alapszabály a minisztériumnak bemutatandó, úgy az . üzletszabályzat is, de mindkét esetben az állam csak az admi- nistrativ controll, de n e m az activ közigazgatás feladatát gyako- rolja. Az üzletszabály ezen eredeti jellegét azonban csak o l y országokban tarthatta meg, melyekben a társasági a u t o n o m i a az- állami kormányzattal szemben is meg t u d t a tartani f ü g g e t l e n -
105
14
ségét (Anglia). A m o d e r n continentalis fejlődés azonban mind- inkább odairányul, hogy gyakorlati okokból az üzleti szabályzat alkotására is az állam mind nagyobb befolyást biztosítson ma- gának. Ezen gyakorlati okok legfontosabbika az, hogy az egy- séges üzleti szabály nemcsak a nemzeti, hanem a nemzetközi forgalomban is kívánatosnak, sőt szükségesnek bizonyult. Ezért léptették életbe az egyes államok közigazgatási rendeletek alak- j á b a n az összes vasutakra kötelező üzletszabályzatot. Áll az első sorban hazai jogfejlődésünkre, a hol eredetileg az 1874 j u n i u s 10-iki rendelet, majd az 1892. évi miniszteri rendelet létesítette az egységes üzletszabályzatot. Az 1897 május 10-iki n é m e t ke- reskedelmi törvénykönyv még egy lépéssel tovább m e n t , midőn 454-ik és 472-ik §-aiban úgy az árufuvarozás, m i n t a személy- szállítás terén az üzletszabályzatot jogszabálynak minősítette.
Egészen m á s jeleggel bírt már kezdettől fogva a szolgálati szabályzat és a vasúti rendtartás. Á vasút ugyanis nemcsak ma- gán, h a n e m közérdekű vállalat, a mennyiben a személyszállítás s az árufuvarozás organisatiója és rendezése az állami közigaz- gatás feladatát képezi. Kitűnik ez m á r abból is, hogy a vasutak a fuvarozást meg nem tagadhatják, kivéve, h a az áruk minősé- gük folytán fuvarozásra alkalmatlanok, ha a feladó az üzletsza- bályzatot magára nézve kötelezőnek el nem ismeri és h a a vas- pálya rendes fuvarozási eszközei a fuvarozás teljesítésére n e m elegendők (K. T. 423. §.). A szabály tehát az, hogy a vasút — egyes, hibáján kívül beálló kivételes esetektől eltekintve — a fuvarozásra köteles. De h a a vasút a közigazgatás kötelességét gyakorolja, úgy a maga körében oly jogokkal és h a t a l o m m a l is kell rendelkeznie, a milyennel az állam a rend fentartásra bir.
Ezen elvet a törvényhozás kétféle úton valósítja m e g : először fokozottabb büntetőjogi oltalmat ad a vasúttársaságnak, a mennyiben a vasút megrongálását közveszélyes bűncselek- ménynek minősíti (Btkv. 39. fej.); másodszor a vasút közegeit administrativ működésre hatalmazza fel, melyet saját körükben m i n t az állami hatalom képviselői gyakorolnak. A vasút ugyanis m i n t magánjogi személy a rend fentartását gátlókat és azokat, kik a szabályzatokat betartani vonakodnak, csakis olyképen tart- hatná távol, hogy a területén való tartózkodástól és szállítási eszközeinek használatától őket eltiltaná, ezt azonban a fuvarozási
100
1 5
kényszer következtében n e m tebeti. Okvetlenül szükséges tehát, hogy a vasúti társaságra a r e n d f e n t a r t á s a czéljából az állami h a t a l o m egy része á t r u h á z t a s s é k , a m i által a közigazgatás té- nyezőjévé tétetik. E z é r t is nevezhette (joggal Stein Lőrincz a v a s u t a t «Verwaltungsverein »-nek. Szerinte a v a s ú t functiója ugyanis k é t f é l e : először nyilvános functió, m e r t a feladó m a g á t ez alól ki n e m v o n h a t j a , mással, m i n t a vasúttal n e m szerződ- hetik, másodszor a z o n b a n gazdasági functió is, m e r t a társaság ü z e m é b ő l nyereséget kiván elérni ; utóbbi functió tekintetében a m a g á n j o g , előbbi f u n c t i ó t e k i n t e t é b e n pedig a közjog uralko- dik, mely a v a s ú t practicus tevékenységének f o r m á j á t és r e n d j é t m e g h a t á r o z z a .
Ezen közíunction alapszik a vasúttársaságoknak azon joga, hogy kihágásokat s t a t u á l h a t n a k ós az ezeket megszegőket pénz- büntetéssel s ú j t h a t j á k ; ezért nevezi az angol theoria a v a s u t a k a t s u b o r d i n a t e law m a k i n g bodies (alárendelt törvényhozó testü- letnek) és a társaság által törvényes h a t á s k ö r é b e n megállapított szabályzatot by law-nak, m i n t oly jogszabályt, mely ez aláren- delt törvényhozótestület által h o z h a t ó és megváltoztatható, de a t u l a j d o n k é p e n i törvényhozó — a p a r l a m e n t — által alkotott szabályokkal n e m ellenkezhetik.*
A vasúti ü z l e t r e n d t a r t á s jogi természetének m e g h a t á r o z á s a u t á n áttérek az 1 8 9 6 : XXYI. t.-cz. 67. §-nak tárgyalására.
Szövegezésének nehézkessége m á r eddig is sok félreértésre a d o t t alkalmat ; helyes m a g y a r á z a t szerint a közigazgatási bizott- ságoknak oly h a t á r o z a t a ellen enged panaszjogot, mely a köz- igazgatási hatóságok és a vasúti közegek között f e l m e r ü l t ille- tékességi összeütközésekben d ö n t ö t t . A közigazgatási hatóságok és a vasúti közegek között pedig vitás esetek a 67. §. hivatko- z á s a szerint a vasúti ü z l e t r e n d t a r t á s 9 3 — 1 0 0 . szakaszai alapján m e r ü l h e t n e k fel. E z e n szakaszokat az üzleti r e n d t a r t á s követ- kező czím alá foglalja : « A vaspályákat használó vagy ezekkel k ü l ö n b e n é r i n t k e z é s b e j ö v ő személyek (közönség) kötelességei».
N e m akarom ezen rendészeti szabályokat egyenkint részletezve tárgyalni, s ezért csakis az üzleti r e n d t a r t á s ezen részében fog- lalt alczímek felsorolására szorítkozom,.melyek e ij-ok tartal-
* Dicey «The law of tlie constitut-iou» 89. és következő lapok.
1 0 7 '
1 6
m á t j e l z i k . E z e n alczímek a kővetkezők: 1. Általános kötelességé 2. Utazási o k m á n y o k és jövedéki hivatali eljárás. 3. F ö l - és- leszállítás. 4. A p á l y á r a lépés. 5. A p á l y á b a n i r o n g á l á s o k és változások. 6. A pálya s z o m s z é d j a i és ezeknek a p á l y a közelé- b e n i m i h e z t a r t á s a . *
.. A vasúti üzleti r e n d t a r t á s ezen 9 3 — 1 0 0 . §-ai feletti őrkö- désre és ezen szabályok megszegésének m e g a k a d á l y o z á s á r a - hivatva v a n n a k : 1. A községi elöljárók, biztonsági közegek és- egyáltalán a közigazgatási hatóságok (101. §.). 2. A vaspályák hivatalnokai, a kik az ilyképen á t r u h á z o t t r e n d ő r i h a t a l o m gyakorlására a k o r m á n y által m e g e s k e t t e t n e k (102. §.).**
E z e n osztályozás szerint, az előfordulható vitás eseteket- tekintve, a vasúti ü z l e t r e n d t a r t á s a l a p j á n : 1. a közigazgatási h a - tóság intézkedése sértheti az egyest jogaiban, 2. a vasúti s z e m é l y - zet (állomásfőnök stb.) intézkedései lehetnek sérelmesek az- egyesre (a közönségre) nézve, 3. vita m e r ü l h e t fel a r r a nézve, hogy az a d o t t esetben a közigazgatási hatóság vagy a v a s u t i . közeg volt-e illetékes az intézkedésre.
Közigazgatási p e r n e k , m i n t az egyén j o g á t sértő közigaz- gatási intézkedés elleni jogorvoslatnak, helye l e h e t n e t e h á t az.
első két esetben feltétlenül, a h a r m a d i k esetben a z o n b a n csak.
akkor, h a az illetékesség megállapítása akár a vasúti vállalatra,, a k á r az érdekelt egyénre nézve jogsértőnek t e k i n t e n d ő .
A n n á l különösebb, hogy a törvény 67. §-a az első két eset- egyikében sem a d j a m e g a jogvédelmet, a h a r m a d i k esetben ritkán felmerülhető jogvédelmet m e g a d j a u g y a n , de egyúttal az- illetékességi összeütközés eldöntésével r u h á z z a fel a közigazga- tási bíróságot, mely t u l a j d o n k é p e n i f e l a d a t á t n e m képezheti..
A vasúti közegek és közigazgatási hatóságok közötti i l l e t é k e s -
* Megjegyzem, liogy az 5. és 6. alatt foglalt esetek a franczia-
«contravention de grandé voirien fogalma alá esnek, melyekre vonat- kozólag a franczia 1845 julius 15-iki törvény a közigazgatási bírásko- dást oly módon terjesztette ki, hogy a közutakat a vasutakkal azonos- elbirálás alá tartozónak mondotta ki. Erre különben az alábbiakban, részletesen vissza fogok térni. ** Ezen utóbbi intézkedés magyarázatát abban leli, hogy a vasút mint közigazgatási egyesület az állami hatalomnak reá átruházott ha- -táskörében lép fel, a mint azt fentebb kifejtettem.
' 1 0 8
. 17 ségi összeütközések eldöntése ugyanis elvileg vagy a belügymi-
niszter elé tartozik, mert a vasúti közegek m i n t a belügyi köz- igazgatás eszközei jártak el, vagy pedig a hatásköri bíróság (je- lenleg minisztertanács) elé, h a az összeütközést a közigazgatás k ét ága (belügy és közlekedésügy) között előállottnak tekintjük, de semmi esetre sem lehet szó elvileg jogorvoslatról vagy köz- igazgatási perről. .
. A 67. §. eredetét keresve, ezt az 1876 : VI. tcz. 27-ik §-ában találjuk fel, mely következőképen szól: «A közigazgatási bizott- ság a vasutakat illetőleg elsőfokú felebbezéssel a miniszterhez határoz a vasúti igazgatóságok, állomásfőnökök stb. és a köz- igazgatási közegek, vagy az előbbiek és a közönség vagy egyesek közt felmerülő nem rendőri, de fennálló gyakorlat szerint köz- igazgatásilag elintézhető ügyekben. E tekintetben jogköre rész- letesen a minisztérium által szabályrendeletben fog megállapít- tatni.» Az 1876 : VI. tcz. életbeléptetésekor kiadott 1528/1876.
számú rendelet 25. §-a szerint a közigazgatási bizottság «első- fokú felebbezéssel a miniszterhez határoz azon illetékességi összeütközési esetekben, melyek a vasúti üzleti rendtartásnak a közönség miheztartását targyazó 93—100. §-aing,k alkalma- zása körül egyrészt az e részbeni őrködéssel megbízott (101. §.) községi vagy hatósági közegek, s másrészt ugyancsak az üzlet- rendtartás 102. §-a által bizonyos rendőri hatalommal felruhá- zott vasúti alkalmazottak közt felmerülnek».
Nyilvánvaló tehát, hogy a 67. §. anyagát az 1876 : VI. tcz.
27-ik §-ából merítette, de kénytelen vagyok constatálni, hogy a közigazgatási bizottság jogkörét megállapító miniszteri rendelet 25-ik §-át szórói-szóra átvéve, a törvényes intézkedésnek épen azon részét használta fel, mely a közigazgatási per ú t j á r a leg- kevésbbé alkalmas; azon fontos esetben azonban, midőn az egyes a vasúti közegek által rendészeti hatalmuk gyakorlásában jogsérelmet szenvedett, jogorvoslatot a közigazgatási bíróság előtt nem nyújtott és n e m adott helyet a közigazgatási pernek a contravention de grandé voirie-hez analóg esetekben sem, mi- dőn a közigazgatási hatóságok a kihágást elkövető ellen jártak el jogosulatlanul.
Ezek szerint tehát a közigazgatási bíróságnak a tárgyalt kérdésben csakis a competentia eldöntése tekintetében a d a t o t t
18
h a t á s k ö r és igy n e m c s o d á l k o z h a t u n k , hogy ezen az a l a p o n a vasúti üzleti r e n d t a r t á s helyes a l k a l m a z á s á r a vonatkozólag köz- igazgatási birói praxis n e m fog kifejlődhetni.
H a s o n l ó k é p e n a vasúti üzleti r e n d t a r t á s o n alapszik a 96-os t ö r v é n y 68. §. i. pontja, a mely a n n a k 85. §-ára hivatkozik. H a ezen az absolut u r a l o m idejében kelt pátenst, melynek szövege m é g helytartóságokról és es. kir. minisztériumról szól, a l k o t m á - ' nyos viszonyainkra alkalmazva átfordítjuk, úgy e szerint a ke- reskedelmi miniszter a vasúti vállalat igazgatóságát vagy egyes igazgatóit fegyelmi b ü n t e t é s n e k vetheti alá kötelességmulasztás esetén, vagy h a rendeleteit v é g r e h a j t a n i v o n a k o d n á n a k . E z e n fe- gyelmi büntetések következők : megdorgálás, p é n z b ü n t e t é s , fel- függesztés és elmozdítás ; jogosultságuk pedig a k o r m á n y n a k a vasutak feletti — közérdekből gyakorolt — felügyeleti j o g á n alapszik. Ezen r e n d b ü n t e t é s e k czélszerüsége és a m i n i s z t e r i rendeletek kibocsátásának szükségessége természetesen n e m képezheti felülvizsgálat vagy felülbirálat tárgyát. Az a d m i n i s - trativ controll épen azt foglalja m a g á b a n , hogy a k o r m á n y a közlekedést és a vasúti vállalat szervezését oly m ó d o n irá- nyíthassa, a . m i n t azt a közérdek szempontjából j ó n a k találja.
Csakis egy eset képzelhető tehát, melyben ezen ügy bírósági ú t r a tartozik : t. i. h a a miniszter a törvény vagy az üzleti r e n d - t a r t á s ellenére cselekednék.
Ugyanily jogorvoslat, m i n t recours p o u r excès de p o u v o i r a franczia rendszerben fejlődött ki és általános é r v é n y r e emel- kedett. T ö r v é n y ü n k taxativ felsorolása a generális j o g o r v o s l a t o t csakis ezen specialis esetre alkalmazza. A recours p o u r excès de pouvoir a franczia 1790. évi október 7 — 1 4 iki t ö r v é n y e n alap- szik, mely a conseil d ' E t a t - n a k megadta a j o g o t a t ö r v é n y t e l e n közigazgatási intézkedés megsemmisítésére. E z e n jogot az 1872.
évi m á j u s 24-iki törvény általánosította és e szerint a conseil d ' E t a t souveraine h a t á r o z «sur le recours en m a t i è r e c o n t e n - tieuse administrative». A franczia gyakorlat ezen á l t a l á n o s ér- v é n y ű jogorvoslatnak természetesen m i n d e n törvényellenes in- tézkedés ellen helyt ad, irányuljon a jogsértés b á r m i l y egyéni j o g r a . * E z e n általános elv alkalmazása előáll azon esetre v o n a t -
* Laferrière. Juridiction administrative II. kötet 53S. lap.
19
•kozólag is, mely a közigazgatási 'bíróságról szóló t ö r v é n y 68. §.
1. p o n t j á b a n , van m e g h a t á r o z v a , m e r t azon jog, melyet a minisz- t e r i intézkedés ezen esetben sért, az egyéni szabadság joga.*
Megjegyzem végül a 68. §. 1. p o n t j á r a nézve, hogy az itt
•említett esetben n é z e t e m szerint a mi közigazgatási bíróságunk is csak p u s z t á n cassatorins hatáskörrel b i r h a t . H a ugyanis a miniszter határozata, melylyel a vasúti igazgatóságot rend- vagy fegyelmi büntetéssel s ú j t j a , a törvénynyel vagy szabályzattal el- lenkezik, úgy a közigazgatási bíróság ezen h a t á r o z a t o t egysze- r ű e n megsemmisíti, de m á s érdemleges intézkedést n e m is te- het, m e r t csak a felett d ö n t , hogy törvénytelen-e a b ü n t e t é s ki- szabása vagy n e m . Á b ü n t e t é s t a z o n b a n nem szállíthatja le.
A vasúti ü z l e t r e n d t a r t á s o n alapult a törvényjavaslat 98. §-a is, mely a z o n b a n a törvénybe nem m e n t át. E z e n §. következő- leg s z ó l : « P a n a s z n a k v a n helye a közigazgatási hatóságnak azon h a t á r o z a t a ellen, melylyel valamely v a s ú t n a k ostromállapot vagy h á b o r ú idejében a k a t o n a i hatóságok által egészben vagy r é s z b e n katonai czélokra lett használása következtében felme- rülő károk megtérítése i r á n t intézkedik (vasút üzleti r e n d t a r t á s 7 0 . §.).» E z e n §. szerint t e h á t n e m a vasút felhasználását elren-
delő közigazgatási intézkedés ellen, h a n e m az utólagos k á r m e g - állapítás m a g á n j o g i kérdésében lett volna helye közigazgatási p e r n e k . Megjegyzem, hogy e szakasz a vasúti üzleti r e n d t a r t á s 70-ik §-ára utal, de szövege ezen utalást m e g h a l a d j a , m e r t n t ó b b i csakis a vasúti ü z e m (Babnbetrieb) felhasználásának
•esetéről intézkedik. H a a javaslat e szakaszából t ö r v é n y lett volna, úgy kérdés tárgyát képezhetné, hogy vájjon a v a s ú t n a k k a t o n a i czélokra való felhasználása esetében akkor is van-e helye panasznak, h a a h a s z n á l a t n e m az ü z e m b e n állott, h a n e m a vasúti vonal p. o. taktikai szempontból megrongáltatott. Azt hiszem, hogy úgy azt utóbbi, m i n t az előbbi esetben az á l l a m .szükségjogából kifolyólag h á b o r ú esetén a vaspálya úgy egészé-
b e n , m i n t ü z e m é n e k gyakorlásában felhasználható, de az e n n e k
* Erre vonatkozólag helyesen jegyzi meg Laferriére (II. köt. 540.1.)
«cette liberté peut étre soumise a tliverses restrictions par Tadmmistra- tion agissant dans l'exercice de ses pouvoirs de police; mais les déci-
•sions individuelles ou réglementaires qui vont aú dela des restrictions légales tombent sous le coup du recours pour excés de pouvoir».
20
folytán felmerülő kártérítés megítélése, mint magánjogi kérdés, mindenkép a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik. Megjegy- zem azonban, hogy vannak államok, a melyek a vasutak kárté- rítési kereseteit a pálya megrongálása miatt már eleve kizárják, így a porosz 1838. évi november 3-iki vasúti törvény 43-ik §-a- kimondta, hogy az engedélyesnek az állam a vaspálya megron- gálásáért még akkor sem szavatol, h a ez az engedélyt adó állam által taktikai czélokból történt," mert ezen kár vis major követ-
keztében beállottnak tekintendő. .
• ¥
A közigazgatási per eseteinek második csoportjátmint fentebb kifejtettem, az jellemzi, hogy ezekben a közigazgatási intézkedés az engedélyokirattal, illetve az engedélyesnek ezen alapuló jogával áll ellentétben.
Az engedélyokirat jogi természetét illetőleg a czivilizált államok törvényhozásai különböző álláspontot foglalnak el.
Anglia, mint mindenben, úgy ezen kérdésben is a continens- államaitól eltérő jogfejlődést mutat, mely a decentralisatio és a self governement elvének megfelelőleg, a vasúti társaságokkal szemben is C3ak a legfőbb controllra szorítja közigazgatási m ű - ködését. Ezen elv következménye, hogy Angliában állami vas- utak egyáltalán nem léteznek, a magánvasutak tekintetében, pedig a visszaháramlási jog nem jutott elismerésre. A concessio adása a parlamenti törvényhozás utján történik és azon közös és egységes szabályozás, melynek tekintetében Anglia az összes kulturállamokat felülmúlja, nem az állami hatalom kénysze- rítő erején, hanem a szabad társulás elvén és a közös érdek czéljából való egyesülésen alapszik, melynek kívánalmait a>
raihvay clearing house valósítja meg. A railway clearing house, mely eredetileg a különböző vasúttársaságok vágányain közle- kedő waggonok kölcsönös díjtételeinek elszámolására alakult, lassanként mint a vasutak társasági szerve szerepelt, majd az.
egész vasúti ügy rendezőjévé lett. Miután pedig az 1850-es tör- vényben a törvényhozás közérdekű egyesület jellegével is felru- házta, a vasúti üzem egész anyagát szabályozása alá vonta, sőt még a tarifa-ügyet is az összes vasutakra egyöntetűen orga- nisálta. -
113
21 A franczia vasutengedélyezési rendszer jogi fictión alapul, a mennyiben a vasutakat az állami utak egy részének tekinti, s a m i n t az utak fentartását és vámszedési jogát vállalkozóknak adja bérletbe, ép úgy teszi ezt a vasúti hálózattal is. Ezen felfo- gásban találja magyarázatát az is, hogy az utrendészet szabá- lyai, m i n t fentebb említettem, a vasútra is kiterjesztettek. Fic- tiónak nevezem ezen rendszer alapelvét azért, mert a vasúti
társaságok önnálló tőkeegyesületi jellegét n e m veszi tekintetbe és n e m találja indoknak a közutaktól való megkülönböztetésre azt sem, hogy a vasúti társaság a czéljaira szükséges ingatla- nokat kisajátítás u t j á n tulajdonjogilag szerzi meg. Azon tény ugyanis, hogy a vasút t u l a j d o n a bizonyos évek m u l t á n az ál- lamra megy át, nem a vasút tulajdonjogának tagadását jelenti, h a n e m csak ezen tulajdonjog korlátozását képezi. Lényeges to- vábbá a vasutak és utak közötti megkülönböztetésre azon mo- m e n t u m , hogy míg az utak mindenkinek használatára nyitva állanak, addig a vasúton való szállítás tényleges monopoliumát az illető társaság gyakorolja, a mennyiben a sinein való közleke- dést másoknak n e m köteles megengedni. A franczia felfogás
szerint tehát a vasúti hálózat teljes egészében az állam korlát- lan tulajdona, a társaságok pedig engedélyök tartama alatt csak használják. Ezen felfogás consequentiája az volna, hogy az ál- lam és vasúttársaságok között felmerülő ügyekben, m i n t a bérbeadó és bérlő közötti magánjogi kérdésben, kizárólag a polgári bíróság dönthetne. Azonban ezen felfogás következmé- nyeit a franczia közigazgatási jog m á r csak azért sem vonhatta le, m e r t mindazon szerződések, melyeket az állam magánosok- kal köt, akár az álladalmi javak érdekében, akár közérdekből, m i n t a kormány actes de gestion-jai, a mennyiben vitára okot szolgáltatnak, a conseil d ' E t a t döntése alá kerülnek. Történeti oka ennek tudvalevőleg azon bizalmatlanság, melyet a franczia jogfejlődés a rendes bíróságokkal szemben tanúsított és mely-
nek eredménye az lön, hogy a conseil d ' E t a t a közigazgatási per h a t á r á n túlmenőleg is birói h a t a l o m m a l ruháztatott fel.
A vasúti engedélyezés kérdesében a conseil d'Etat hatásköre kü- lönben a cahier des charges 70-ik szakaszán is alapszik. A cahier des charges ugyaniB n e m egyéb, m i n t m i n d e n vasúti engedély- hez mellékelt és ehhez tartozó szabályzat, mely, mivel m i n d e n
145
2 2
engedélyezési törvény reá hivatkozik, törvényerővel bír, a m i n t a franczia semmitőszék és á l l a m t a n á c s ismételten k i m o n d o t t á k . A cahier de charges lényegét a franczia theoria szempontjából, helyesen határozza m e g Yigouroux : « Q u a n t au cahier des c h a r - ges, c'est u n acce8soire nécessaire de l a loi de concession, q u ' i l complète et qu'il developpe. Il a d o n c la n a t u r e d ' u n e loi e n m è m e t e m p s que celle d ' u n e c o n v e n t i o n . » * Mint ezen m e g h a - tározásból is látható, a franczia r e n d s z e r alapelve a szerződési elmélet, a melynek keretében a z o n b a n az állami felügyelet és- közigazgatási bíráskodás teljesen érvényesül.
Németországban az állami felügyelet s a közigazgatás é r - deke m é g sokkal i n k á b b előtérbe lép. Egységes n é m e t r e n d s z e r - ről egyáltalában n e m is lehet szó, m e r t a vasutügy tekintetében- a n é m e t birodalmi a l k o t m á n y az e czélra alkotott E i s e n b a h n a m t - n a k csak szük h a t á s k ö r t biztosított és ha a n é m e t v a s u t a k üzlet- szabályzata e n n e k d a c z á r a mégis egységes, ez az 1874. és 1 8 9 2 . évi rendeleteknek (Verkehrsordnung) köszönhető. A n é m e t r e n d - szer p é l d á j a k é p t e h á t a porosz vasúti joggal fogok foglalkozni, a mely k ü l ö n b e n a n n á l is figyelemreméltóbb, m e r t m á r az 1 8 3 8 . n o v e m b e r 30-iki törvény által n y e r t legislativ s z a b á l y o z á s t . E szerint a concessio m e g a d á s a az állami felségjog kifolyása, lévén, az állami h a t a l o m közigazgatási a c t u s á t képezi és az en- gedélyesnek a d o t t oly közigazgatásjogi privilégium, m e l y n e m szerződésen, h a n e m állami adományozáson (Verleihung) alapszik.
Másrészt a z o n b a n t a g a d h a t l a n , hogy a concessio elfogadása á l t a l az állam és engedélyes között akarat-megegyezés j ö n létre. A p o - rosz r e n d s z e r szerinti concessiót találóan jellemzi E n d e m a n n . * * •
* Vigouroux : Legislation et jurisprudence des chemins de fer.
*» Lásd Endemann, Recht der Eisenbahnen 280. lap : «Die Con- cession ist nicht ein nach den Grundsätzen des Privatrechts zu beur- theilender Vertrag. Allerdings kommt die Concession in der Form des- Vertrags, durch Willenseinigung des Ertheilers und des Concessionärs- zu Stande. Diese tritt durch den Antrag und dessen Gewährung, oder wenn man lieber will, durch die Verleihung und deren Annahme, ohne die das gewollte Verhältniss nicht perfeet werden kann, in Erschei- nung. Vielfach liegt geradezu eine Vereinbarung zwischen dem Conces- sionssucher und der Staatsregierung vor. Unbestreitbar entsteht aus der perfecten Concessionsertheilung ein zweiseitiges rechtliches Verhältniss-
145
m
Az ő m e g h a t á r o z á s a szerint a vasúti concessio alapelve a köz- igazgatásjogi privilégium, m e r t az á l l a m a privilegizált társasá- got egyrészt igaz, k ü l ö n jogokkal is felruházza, de másrészt az állami czélok megvalósítása s z e m p o n t j á b ó l kifejtett tevékeny- ségnek o r g á n u m á v á , az állami közigazgatás eszközévé teszi.
Ily értelemben aztán az állami controll állami rendelkezéssé fokozódik és m a g á n j o g i értelemben szerzett jogokról csak annyi- b a n l e h e t szó, a m e n n y i b e n ilyeneket az engedélyezési t ö r v é n y és az engedélyokirat állapítanak meg. Mivel pedig a porosz engedélyezési törvény a vasúti vállalatot n e m csak a törvények- nek, — a m i külön kikötés nélkül m a g á t ó l értetődik — h a n e m a későbbi keletű törvényes rendelkezéseknek is m á r eleve alá- veti, ezen rendeletek visszaható erővel b i r n a k és ezzel szemben a v a s u t a k szerzett jogokra n e m h i v a t k o z h a t n a k .
Részletesen foglalkoztam a porosz törvényhozással, m e r t u g y a n e z e n elvet követi az osztrák t ö r v é n y h o z á s és h a z a i jogálla- p o t u n k is.
N á l u n k a vasúti engedélyezés ügyét az 1854 s z e p t e m b e r 14-iki osztrák kereskedelmi miniszteri r e n d e l e t szabályozta, melyet az 1868. évi szabályrendelet «ideiglenesen» á t v e t t . E z e n r e n d e l e t e t az 1S78. évi XX-ik t.-cz. (vám- és kereskedelmi szö- vetség) törvényerővel r u h á z t a fel 10 évre s ezen intézkedést az
1887 : X X I V . t.-cz. és 1899 : XXX. t.-cz. fentartotta. így tör- t é n t , hogy az osztrák absolut korszakból származó r e n d e l e t ha- z á n k b a n m á r több m i n t 40 éve érvényes és ezen ideiglenes állapot m á r legközelebb félszázados j u b i l e u m á t fogja megérni.
E r e n d e l e t az e l ő m u n k á l a t i engedély és a szoros é r t e l e m b e n vett vasúti engedély között distingvál. Privilégiumot csak ez u t ó b b i ad, az e l ő m u n k á l a t i engedély a z o n b a n , melyet az idézett sza- b á l y r e n d e l e t I I — V I . §-ai tárgyalnak, kizárólagossági jogot n e m biztosít. A végleges engedélyre vonatkozólag az á l l a m ebbeli felségjoga teljesen érvényre j u t azon intézkedés folytán, hogy a vasúti engedély csak előre m e g b a t á r o z o t t időre szólhat, mely- nek maximalis t a r t a m a 90 év (VII-ik §.). E z e n idő eltelte u t á n a
zwischen dem Verleiher und Erwerber, das als ein vertragsmässiges zu bezeichnen ist und aus dem sogar privatrechtliche Ansprüche entsprin- gen können».
115
24
vasút területének és építményeinek tulajdona kárpótlás nélkül száll át az államra és arra, hogy ezen tartozékok és a pálya használható állapotban tartassanak meg, a concessio lejáratát megelőző öt éven át az állami hatóságok direct ellenőrzése és kényszerítő h a t a l m a szolgál (VIII. §.). A IX-ik §. az engedélyesek jogait, a X-ik §. kötelezettségeit sorolja fel, utóbbiak tekinteté-
ben alávetve őket a köztörvényben foglalt kötelességeknek is.
Ezen kötelezettségek teljesítésére az állami hatóságnak . kényszerítő h a t a l m a van a vasúti vállalattal szemben, a mennyi-
ben a kereskedelmi miniszter az egész vállalat sequestratióját is elrendelheti: 1. h a a vállalat illetékes hatóságok rendelkezései- nek n e m engedelmeskedik, 2. ha az engedélyokmány határoza- tai ellenére cselekszik, 3. ha a vasúti üzleti r e n d t a r t á s lényeges határozatait be n e m tartja. — Magától értetődik, hogy a hatósági rendelkezések jogosultságának megállapítása, valamint a vasúti üzleti rendtartás és engedélyokmány magyarázata a minisztert illeti meg és eltérő nézetek esetén az engedélyes a miniszter fel- fogását kénytelen acceptálni.
Láttuk, hogy a concessio adta kötelezettségek betartására az engedélyes teljes szigorral szorítható, ennek megfelelőleg azon- ban engedély adta jogai érvényesítéséről és védelméről egyálta- lán nincs gondoskodva, sőt az idézett rendelet XlII-ik §-a szerint «az e határozatok foganatosítására vonatkozó ügyek a.
birói út kizárásával a közigazgatási hatóságok elé tartoznak».
Ezen szakasz azonban nyilvánvalóan ellentétben áll a közigazga- tási bíróság alapelvével, és azért az utóbbinak behozatala ezen §-t, a mennyiben ezzel ellenkezik, kétségtelenül hatályon kívül helyezi. így van ez az osztrák 1875. évi október 22-iki közigaz- gatási bírósági törvény szerint is, melynek 14-ik §-a alapján a kereskedelemügyi miniszter döntése ellen, h a az a törvénynyel ellentétben van, 60 nap alatt a Verwaltungsgerichtshofhoz lehet recurrálni. Ezen rendelkezésből látható, hogy az osztrák törvény általában m e g a d j a ugyan a jogvédelmet, de ezt csak a törvény- sértés esetére állapitjá m e g ; a Verwaltungsgerichtshof praxisa azonban ezen védelmet igen s zűk korlátok közé szorította.
Ezeknek előrebocsátása u t á n újból fölveszem az 1896:XXVI.
t.-cz. rendelkezéseinek taglalását és áttérek a 68. §. 2-ik po7it- jára; e szerint panasz intézhető a kereskedelemügyi miniszter-
145
2 5
n e k azon h a t á r o z a t a ellen, «melylyel törvényes alap nélkül oly d í j s z a b á s t létesít, mely az engedélyesnek az engedélyokirat alap- j á n szerzett jogaiba ütközik». A panaszjog t e h á t ezen törvényes
intézkedéssel a tarifa változtatása ellen adatik meg. A t a r i f á n a k m e g á l l a p í t á s a t u l a j d o n k é p e n a vasúti t á r s a s á g és a vele szerződő egyén akaratmegegyezésétől függne.* Ezen állásponttól a z o n b a n a fejlődés m i n d i n k á b b eltért és a tarifaügy rendezésében az á l l a m m i n d n a g y o b b befolyást biztosított m a g á n a k ; k ü l ö n ö s e n az államosítási irány az, mely e t e k i n t e t b e n d ö n t ö szerepet ját- szik. E r r e való tekintettel u t a l Stein Lőrincz arra**, hogy a tarifa az á l l a m v a s u t a k n á l illeték (Gebühr), mely természettől fogva csakis az ellenszolgáltatás költségét foglalja m a g á b a n , a m a g á n - v a s u t a k n á l pedig a szolgáltatás ára (Preis der Leistung), mely a kereslet szerint váltakozik.
A p r a x i s b a n az államvasuti és m a g á n v a s u t i tarifa közötti k ü l ö n b s é g a z o n b a n k o r á n t s e m ily é l e s ; m í g ugyanis az állam- vasuti t a r i f a n e m tekinthető p u s z t á n illetéknek, m e r t a vasúti vállalat n a g y kiterjedésénél fogva a szolgáltatás értéke m e g sem h a t á r o z h a t ó , addig, bár tény, hogy az á l l a m v a s u t n a k n e m nyerész- kedés a czélja, azért a nyereség nincs kizárva és a kereslet be- folyása a reducált és fölemelt szállítási díjtételekben itt is észlel- h e t ő . Másrészt a m a g á n v a s u t a k m o n o p o l i u m a sem oly jellegű, hogy a r e n d e s jövedelmezőségen és amortisationális h á n y a d o n felül tetemesen nagyobb nyereségre t e h e t n é n e k szert. Ellen- súlyozza ezt egyrészt a p á r h u z a m o s vonalak c o n c u r r e n t i á j a és k o r l á t o l j a az állam felügyeleti joga, mely a tarifa megállapítá- sával szemben érvényesül és melyre az a l á b b i a k b a n részletesen visszatérek.
Általában véve a tarifa vitás kérdésekre és bírói döntésre
* Érdekes felemlíteni, hogy ezen elv az 1848 : XXIX. tcz. által eltörölt 1836 : XXV. tcz.-ben is kifejezésre jutott. Ennek 4. §-a követ- kezőleg szólt: «Ezen vállalati munkáknak használatától az utasok és szállítók által minden különbség nélkül fizetendő bérnek mennyisége a vállalkozóktól függvén, azt, hogy a bérszedés mikor kezdődjék, és hány esztendőkig tartson ? a Fő-Kormányszék a vállalkozókkal kötendő alku által fogja meghatározni, s határozatában a kijelelendő esztendők lefo- lyásáig a legkisebb változtatás sem történhetik».
** Lásd Stein Lőrincz Verwaltungslehre II. kötet 400. oldal.
1 1 7
2 6
többféle m ó d o n . a d h a t alkalmat. Az osztályozás k ü l ö n b ö z ő s z e m - pontból t ö r t é n h e t i k : így a p e r b e n álló személyek s z e r i n t : 1. eu vasúttársaság és a m i n i s z t é r i u m között, 2. a v a s ú t t á r s a s á g és az.
egyesek között. A felosztást m á s szempontból megtéve, kétféle vitás-eset m e r ü l h e t f e l : 1. a tarifa megállapítása, 2. a tarifa- alkalmazása körül.
A tarifa a l k a l m a z á s a körül közigazgatási p e r egyáltalán n e m keletkezhetik, m e r t e z e n esetben a vasút a vele szerződő m a g á n - féllel áll szemközt, ki szerződési jogainak érvényesítésére perel és a legtöbb esetben a szállítási szerződés helyes interprsetatiója forog kérdésben. E z t m a j d m i n d e n törvényhozás elismeri és csak a történeti érdekesség kedvéért említem fel, h o g y az 1838..
évi n o v e m b e r 3-iki porosz törvény a vasúti ügyeket á l t a l á b a n a n n y i r a közigazgalási befolyás alá akarta hozni, hogy ezen fenti- helyes elv félreismerésével a tarifa alkalmazása k ö r ü l fölmerült- vitás kérdéseket elvonta a rendes bíróságok megítélése alól és- ezeket közigazgatási hatósághoz u t a l t a , a m e n n y i b e n 35. § - á b a n k i m o n d o t t a , hogy h a a vasúti díj (Bahngeld) vagy szállítási tarifa- alkalmazása körül a társaság és magánszemélyek között viták keletkeznek, az e fölötti döntés végső fokban a kereskedelmi- minisztert illeti. E z e n intézkedés jogosultsága ellen t ö b b e n fel- szólaltak és e n n e k e r e d m é n y e k é p az 1876 j u l i u s 26-iki i l l e t é - kességi t ö r v é n y (Zuständigkeitsgesetz), illetve az 1883 a u g u s z - tus 1-jei illetékességi törvény egybehangzó 159. §-a a vasúti tör- vény 35. § - á t megváltoztatta és a tarifa körül f ö l m e r ü l t kérdé- seket a r e n d e s bíróságok hatáskörébe u t a l t a . *
Az eddigiekben azon perekről szóltam, melyek a feladó és-
* E kérdés a porosz vasuti jog irodalmában nagy szerepet játszott és így Koeh (Deutschlands Eisenbahnen), Oppenhoff (Resort-Verhältnisse), Beschorner stb. által részletesen ki lett fejtve. A mai jogállapotot Gleim a következőkben foglalja össze: «Die Verfasser des Eisenbahngesetzes.
waren von der Annahme ausgegangen, dass die Bezirksregierung die Aufsicht über die Eisenhahnen durch einen von ihr zu bestellenden.
Kommissär ausüben werde. Dieser Auffassung entsprach der § 35. Die Be- stimmung des § 35 verlor aber ihre Berechtigung, nachdem sich selbst- ständige, von der Bezirksregierung unabhängige Aufsiehtsorgane heraus- gebildet hatten und wurde deshalb durch das Zuständigkeitsgesetz dahin abgeändert, dass die qu. Befugniss den ordentlichen Gerichten zugewie- sen wurde».
145
1T a vasúttársaságok között a tarifa a l k a l m a z á s á n a k kérdésében f ö l m e r ü l h e t n e k és a m a g á n j o g i biróságok h a t á s k ö r é b e t a r t o z n a k . H a ez előbbi felosztást szem előtt t a r t j u k , kérdés, hogy van-e a . m a g á n f é l n e k a .vasúttal szemben igénye, illetve követelése a>- t a r i f a m e g á l l a p í t á s a i r á n t . E z e n kérdésre elvileg tagadólag kell"
válaszolnom, m e r t a tarifamegállapítás feletti controll a k ö z - igazgatást illeti meg. Egyéni, alanyi joga erre az egyesnek nincs és a közigazgatási ellenőrzés legfeljebb kérvényi, de n e m peres u t o n eszközölhető ki. E szerint t e h á t világos, hogy h a a- v a s u t törvényellenes tarifát állapít meg, vagy h a a m i n i s z t é r i u m felügyeleti rendeletével ellentétben ily tarifát jóváhagy, úgy ezen.
t a r i f a m e g v á l t o z t a t á s á t a m a g á n f é l n e m követelheti.
Egészen más kérdés az, hogy a törvényellenes tarifa alkal- m a z á s a n e m ad-e jogot a m a g á n f é l n e k kártérítésre és hogy n e m érvényesítheti-e ezen j o g á t keresettel? A válasz az ily a l a k b a n föltett kérdésre az, hogy a sértett m a g á n f é l n e k r e n d e s - kereseti jogot ad a törvény. Azzal ugyanis, hogy a v a s ú t t á r s a s á g • törvényellenes tarifát alkalmaz, az egyesnek k á r t okoz, a- mely k á r é r t a kártérítés általános elvei a l a p j á n helytállni tar- tozik.
Hogy az eddig kifejtetteket példával megvilágítsam, illetve- hogy esetet említsek fel, a m e l y b e n ily kártérítési követelés t á m a s z t h a t ó , utalok az 1892 : XXV. törvénynyel beczikkelyezett- b e r n i egyezmény 11-ik czikkére, mely szerint csak oly díjmér- séklések v a n n a k megengedve, melyek kellően kihirdettetnek és- egyenlő föltételek teljesítése esetén m i n d e n k i n e k egyaránt ren- delkezésre állanak. Minden oly m a g á n egyezség ellenben, m e l y b e n . egy vagy több feladónak a díjszabásokkal szemben díjmérséklés- biztosíttatnék, tiltva van és s e m m i s . H a t e h á t p é l d á u l a v a s ú t titkos refactiákat ad, úgy ezen törvényes szabályt megszegi és~
ezen quasi delictum folytán a sértett kártérítési keresetet indít- h a t a titkos refactiákat n y ú j t ó vasúti társaság ellen.*
* Más érdekes kérdés, hogy vájjon fordulhat-e a sértett kereseti-- leg, pl. jogtalan gazdagodás czimén azon fél ellen, a ki ezen titkos, refactiákat élvezte, illetőleg ezekhői hasznot húzott. E kérdést csak érintem, a nélkül, hogy részletesebb tárgyalásába bocsátkoznám, mert ezen értekezésem anyagán kívül esik. V. ö. Szerző: Nemzetközi vasuti- fuvarozási jog 94 lap. .
1 1 9
-28
E z e k szerint t e h á t a v a s ú t és feladó között polgári p e r ke- letkezhetik úgy a törvényes tarifa a l k a l m a z á s a körül, m i n t a törvényellenes tarifa a l k a l m a z á s a miatt. Közigazgatási p e r t csakis a vasúttársaság i n d í t h a t akkor, h a a k o r m á n y felügyeleti jogát a vasúttársaság j o g á r a sérelmes m ó d o n gyakorolja. A kor- m á n y ezen felügyeleti j o g a leginkább a n é m e t r e n d s z e r b e n fej- lődött ki. Poroszországban az 1838. évi vasúti t ö r v é n y e n * alap- szik, mely szerint a tarifa controlli a k ö z m u n k a m i n i s z t e r gyako- r o l j a és ezen joga az egyes engedélyezési okiratokban m é g a t ö r v é n y n é l m e s s z e b b m e n ő l e g is kiterjesztést nyert, a m e n n y i b e n a maximális személyszállítási díjszabás terére is á t v i t e t e t t . * *
K ü l ö n b e n N é m e t o r s z á g b a n nemcsak az egyes k o r m á n y o k m i n i s z t é r i u m a i gyakorolnak controllt a tarifaügy felett, h a n e m a n é m e t birodalmi a l k o t m á n y 45-ik czikke egységes, az egész b i r o d a l o m r a kiterjedő ellenőrzést is teremtett. E z e n az a l a p o n az 1873. évi j u l i u s 27-iki törvény birodalmi v a s ú t i h i v a t a l t (Keichseisenbahnamt) létesített, a melynek f e l a d a t a ő r k ö d n i a felett, hogy a tarifák a törvényekkel és engedélyokiratokkal ellentétben ne legyenek. Arra, hogy a n é m e t b i r o d a l o m b a n egy- séges tarifát létesítsen, a vasúti hivatal természetesen nincs hivatva.
Ausztriában és Magyarországon a k o r m á n y felügyeleti joga az engedélyezési szabályrendeleten, az egyes engedélyokiratok- b a n foglalt kikötéseken, a vasúti üzleti r e n d t a r t á s o n , v a l a m i n t a vasúti üzletszabályzat rendelkezésein alapszik.
A vasutengedélyezési rendelet IX. §-ának d) p o n t j a szerint
«a vállalat az engedély által jogot nyer az épített v a s ú t o n sze- mélyeket s tárgyakat a megállapított á r s z a b á s szerint szállí- tani». De ezzel szemben a X. §. ej p o n t j a kötelezi a vasúttársa- ságot arra, hogy a személyek és tárgyak s z á m á r a megállapított árszabást a kereskedelmi miniszternek jóváhagyás végett fölter- jeszsze és feljogosítja a k o r m á n y t arra, hogy azon esetben, ha a v a s ú t tiszta jövedelme a b e r u h á z á s i tőke 15<>/o-át m e g h a l a d j a , az árak m é l t á n y o s leszállítását eszközölhesse. Az egyes engedély- okiratok m é g sokkal tágabb rendeleti k ö r t biztosítanak a minisz-
* Ezt kiegészíti az 1879. évi márczius 13-iki törvény.
** Eger, Eisenbalmrecht II. kötet 252. lap. *
120
