A jogczimes dologi ügylet hatásai a magánjogi tervezetben : felolvastatott a Magyar Jogászegyletnek 1903. évi február hó 28-án tartott teljes ülésén

19  Download (0)

Full text

(1)

MAGYAR JOGÁSZEGYLETI ÉRTEKEZÉSEK.

214. XXVI. K Ö T E T . 4. F Ü Z E T .

• A .

JOGCZIMES DOLOGI ÜGYLET HATÁSAI A MAGÁNJOGI TERVEZETBEN.

I R T A

DE A L M Á S I A N T A L

K I K . A L B I I i Ó .

F E L O L V A S T A T O T T A MAGYAR J O G Á S Z E G Y L E T N E K 1 9 0 3 . É V I F E B R U Á R H Ó 2 8- Á N ' ' T A R T O T T T E L J E S - Ü L É S É N .

BUDAPEST.

F R A N K L I N - T Á R S U L A T K Ö N Y V N Y O M D Á J A .

1903.

(2)
(3)

I.

A magánjogi Tervezet közvetítő álláspontra helyezkedett a dologi ügyletek jogczímességének kérdésében. A tulajdon és az épületjogok megszerzése jogczímes (625., 650. és 798. §§.) a haszonélvezet (769. §.) használat, telki szolgalom és telki teher pedig jogczímmentes (Indokolás II. k. 121. 1.).

Nem győzött ugyan meg az Indokolás * azon emphatikus kijelentése, hogy az utóbbi jogok megszerzése a gyakorlatban

«tényleg» nem volna forgalmi ügylet, de még ha ez állana is, vájjon miért veti a Tervezet a «forgalmi» tulajdoni és épület- jogot szerző ügyletet mégis a jogczím békóiba és miért szaba- dítja meg ettől a «nem forgalmiakat», holott az Indokolás (id. h.) az abstraet dologi ügylet számos hibájának helyes és kevésbé helyes felderítése mellett is kénytelen elismerni, hogy a jog- czímmentes dologi ügylet a tulajdon átruházását megkönnyíti ? Nem-e furcsa, hogy a Tervezet a nem forgalmi átruházásokat fekteti forgalmi alapokra és viszont?

Nem alapelvek ellen szólok. Egyrészt magam is helyesnek tartom a jogczímes dologi ügyletet, főleg azért, mert nálunk az osztrák polgári törvénykönyv alapján és nyomán már tényleg megvan, de vájjon mi indokolja e vegyes rendszert?

Az Indokolás mit sem hoz fel védelmére és így azt a né- met törvénykönyvnek illetéktelenül megadott hódolatnak kell tekintenünk.

Ha a Tervezet a jogczímes dologi ügyletet tárgyazó elvet nem állította volna csak úgy egyszerűen a tulajdoni szabályok élére, ha levonta volna annak szerteágazó hatásait, akkor való-

* Id. h.

173 2*

(4)

14

8zinüleg öntudatára ébredt volna annak is, hogy «vegyes» állás- pontját nem lehetett keresztülvinnie sem.

így azonban megelégedett azzal, hogy a jogczímes dologi ügyletet elfogadja— részben a nélkül, hogy úgy az elfogadás- nak, mint a részleges elfogadásnak szükségszerű folyományait elvállalná, vagy akár csak sejtené is.

Hogy a részleges elfogadással szükségkép járt volna az abstractnak képzelt dologi ügyletekre vonatkozó önálló vagy legalább is kivételes intézkedések felállítása, azt egyelőre csak említjük, hasonlókép azt, hogy a Tervezet ezt elmulasztotta.1

De vájjon nem-e félreismerése a jogczímesség elfogadásá- val járó főhatásoknak, ha a Tervezet csupán az «önálló» do- logi szerződést ejti el ?2

A hol a tulaj donátruházás érvenyes kötelezettség értelmé- ben történő birtokbaadás által megy végbe (625. §.), ott nincs sem önálló, sem önállótlan dologi szerződés, ott a tulajdon- átruházás és mindaz, mi vele egy soron pendül3 kötelmi szabá- lyok alatt áll, ott a birtokbaadás (625. §.) vagy a bekebelezési engedély kiállítása (650. §.) az Indokolás4 ellenkező kijelen- tése daczára sem «önálló» feltétele a tulajdonátszállásnak, hanem csupán egy — még pedig utolsó — tényállás része az átruházásra irányuló kötelemnek.

Jogczímes jogrendszerben e szerint nincs is tulajdoni ügy- let, hanem átruházási kötelezettség teljesítése. Hogy e teljesítés birtokbaadás, átadás, vagy bekebelezési engedély kiállítása, mit sem változtat azon, hogy teljesítés és époly igenis önállót- lan létszaka az «érvényes kötelezettségnek», mint volna, ha nem dare, hanem facere vagy praestare volna a kötelem tárgya.

Ebből kettő folyik. Egy az, hogy a Tervezetnek a jogczímes dologi ügyletet a kötelemteljesítéssel azonos elvek szerint és azo- nos helyen kellett volna szabályoznia, más az, hogy a német törvény alapgondolatának elejtésével szükségkép el kellett volna hagyni annak főkövetkezéseit is.

1 L. alább.

2 Indokolás II. b. 109. 1.

3 Nem pedig csupán ajogczím, mint Indokolás II. k. 117. 1. hiszi.

4 Indokolás H . k. 311. 1.

(5)

Az önálló dologi, szerződés legközvetlenebb eredménye ugyanis a dologi intézményeknek a kötelmiektől merőben kü- lönböző alapelvekre való fektetése. Ha már most nincs dologi ügylet, hanem a kötelmi teljesítésből mintegy varázsütésre fa- kad a jogczímes dologi jog, akkor sokkal közelebb áll egymás- hoz e két jogvilág, akkor azok határai összefolynak és legalább is e határmesgyék területén ellentétes irányú intézmények a dologi és a kötelmi jogban fel nem állíthatók. .

Ki akarnám mutatni, hogy a Tervezet az eddig elmondot- takat nem vette figyelembe, hogy ennek folytán úgy a dologi jogok szerzése, mint azok védelme és visszaszerzése tekinteté-

ben meg nem felelő tételeket tartalmaz és egyúttal javaslatba hozni az ennek folytán szükségesnek mutatkozó változtatá- sokat.

I I . Jogczímesség a dologi jogok szerzésénél.

1. Sok előnynyel járt a Tervezet gyakorlati iránya, me- lyek között nem utolsó, hogy nem sorol fel a törvénykönyv jogszabályokat oly helyen, mely azok közvetlen alkalmazási

területétől kissé távolabb esik.

Az elv maga oly meggyőző, hogy kár szót szaporítani vé- delmezésére. Csak az a baj, hogy néhol megakadályozta az összetartozó anyagok párhuzamos irányú szabályozását. Meg- esett ez többek között a jóhiszemű dologszerzés tételeivel is.

Pedig csak fel kellett volna merülnie a párhuzamos szabá- lyozás gondolatának és alighanem nyomban eltűnt volna az 549. és 629. §§. legkiáltóbb ellentéte, mely az ingatlan vissz- terhes megszerzését részesíti csupán a jóhiszem oltalmában, holott az ingó ingyenesét is.*

Ezen ellentét azonban nem áll egymagában. Mily különö- sen hangzik az 549. §. azon kijelentése, mely «annak javára, a ki jogügylet által ingatlanon jogot vagy ily jogon további jogot szerez, a telekkönyv helytelen tartalmát is helyesnek

* Bővebben «Jogügyletek a Tervezetben» cz. tanulmányomban 64. 1. és «Ingyenesség a polgári törvénykönyv Tervezetében» cz. czik-

kemben. Jogállam I. évf. 2. f. . 175 .

(6)

6

tekinti; kivéve . . . ha a szerző a telekkönyv helytelen voltáról tudomással birU, ha azt a 630. §. azon határozott rendelkezé- sével vetjük össze, melynek parancsából «a szerző nincs jó- hiszeműen, ha tudja, vagy súlyos gondatlanságból nem tudja, hogy a dolog nem az átruházó tulajdona!»

Vagyis a Tervezet nem csupán az ingó jóhiszem egyes fajait külömbözteti meg egymástól,* hanem ezenfelül még külön ingó és ingatlan jóhiszemet is állít fel egymással szemben.

És vájjon mi okadatolja az ingatlan jóhiszemnek enyhébb felfogását, miért jóhiszemű a ki súlyos gondatlanságból nem tudja, hogy a telekkönyv tartalma valótlan ?

A publica fides okából nem. Époly kevéssé azonban az Indo- kolás (II. k. 183.1.) által egyoldalúan az ingókra nézve felhívott méltányossági tekintetekből. A publica fides nem védheti a vétkes jóhiszemet, mely már önmagában véve is fából vaskarika A köz-

hitel megrontása nem annak megerősítése következnék abból, ha az ingó és ingatlan jóhiszem nem egységesen szabályoztat- nék, nem lehet az ingó jóhiszem jogczímmentes, az ingatlan pedig jogczímes, nem ölelheti fel az utóbbi a súlyos gondat- lanságot is, melyet az előbbi magából helyesen kirekeszt.

2. Az 549. §. alkalmazási tere az ingatlanok világában is homályos, nem lelünk benne határozott választ azon kérdésre sem, vájjon az összes bejegyezhető jogokra vonatkozik-e, vagy sem ?

A szakasz czímfelirata «általános szabályok a telekkönyvbe felvett ingatlanokon való jogokról« szól, ő maga is «ingatlanon jogot vagy ily jogon további jogot» enged, miből aligha követ- keztethető más, mint az, -hogy minden telekkönyvi jogra alkal- mazandó.

Ezzel szemben azonban az 565. §. «az azok javára szol- gáló szabályokat, kik jogukat nem a tulajdonostól származtat- ják, tilalom elleni elidegenítésben megfelelően» szabja alkal- mazandóknak, a terhelés tilalmára ezen 565. §-t az 566. §.

«megfelelően» alkalmazza és ugyanezt rendeli a jelzálogjognál a 875. §. egyenes hivatkozással az 549. §-ra.

* V. ö. 617. §. ut. bek. és 630. §. Jogügyletek 66. 1. 3 alatt.

(7)

Pedig e «megfelelő» alkalmazás aligha felel meg az 549. §.

helyének! Vagy általános szabály az'549. §., akkor minek kelti a Tervezet ezen egyes esetek kiemelésével azon látszatot, mintha csakis ezekre volna alkalmazandó, vagy csakis a tulajdonszer- zésre áll, akkor mit keres az általános szabályok között?

A helye felől ugyan könnyen vigasztalódnánk, csak arról van szó, hogy a telki teher (905. §.) és a telki szolgalom (707. §.), a ki nem emelt tényállások —jóhiszemű szerzése az 549. §.- szabályai szerint megy-e végbe, vagy sem?

Különösen a telki szolgalom megszerzésénél váland ezen kérdés gyakorlativá és pedig annál is inkább, mert, ha ez az 549. §. alá nem esik, úgy az ingatlan haszonélvezet, használat, uti szolgalom stb. jóhiszemű megszerzése egyáltalán nem volna lehetséges, mert hiszen kétség tárgyát nem képezheti, hogy a 629. sk. szakaszok másról intézkednek, egyebütt pedig a Ter- vezet a jóhiszemű szerzésről ex asse nem szól.

Még nagyobb kétség elé vezet azonban, ha az 549. §-t a jogczímmentesen szabályozott «nem forgalmú ügyletekre, is akarjuk alkalmazni.

Hogyan mondható tudniillik a telki szolgalom, haszonélve- zet, használat vagy telki teher megalapítása jogczímmentesnek, ha azok jóhiszemű megszerzése mégis csak visszterhes alapon lehetséges? Különös jogczímmentesség, mely elvileg a legterhe- lőbb jogczím: az ingyenesség súlyos hatásaival jár, és különös szabályozás, mely azt hangoztatja mégis, hogy a nem forgalmi ingatlanügyletek nem jogczímesek!

Csak a felett vitatkozhatni tehát, vájjon miért változta-, tandó meg az 549. §. helyénél vagy tartalmánál fogva-e ?

Készemről az 549. §-t általános szabálynak tartom és szö- vegét ezért meg nem felelőnek. A míg a telki szolgalom szerzé- séhez nem kell jogczím (707. és 724. §§.), a míg az ingatlan haszonélvezetnél (771. §.) és a telki teher megszerzésénél (905. §.) egy tekintet alá esik ingyenesség, visszterhesség vagy minden más kötelező alap teljes hiánya, addig. a jóhiszem arczulcsapása és az ingatlan forgalom túlhajtott, atyáskodó meggátlása a jóhiszemű dologszerzés visszterhessé tétele.

Ha azonban a rendszerinti szerzés is jogczímes, akkor mi sem természetesebb, mint az, hogy a jóhiszemű szerzés a.vissz-

177' '

(8)

terhes jogczímre szorítkozzék, ezért az 549. §. csak úgy tart- ható meg általános szabálynak, ha az ingatlan jogok és pedig az összes ingatlan jogok ügyleti szerzése jogczímessé válna.

3. Az ingatlan dologi ügyletnek egészben való jogczímessé tétele azonban még mindig csak félszabály, a Tervezet súlyos hibái azonban kényszerítőleg kivánatossá teszik a másik fél- nek : az ingó jogczímes ügyletnek is az egész vonalon való elfogadását.

' Kiindulási pontunk itt a 629. §. már egyebütt ismertetett1 tartalma, mely annyiban különbözik az 549. § - tói, hogy hall- gat a visszteherről és nem általános, hanem csupán a tulajdon megszerzését oly megkönnyítő tételeként szerepel, melyet a 769. és 804. §§. kiterjesztenek a haszonélvezet és a zálogjog megszerzésére is.

Ne keressünk szándékosságot ez utóbbi külömbségben nehogy azon megoldhatlacnak látszó kérdésre bukkanjunk, vájjon a jóhiszemű dologszerzés mi okból általános, az egész dologi jogón végig vonuló elv az ingatlan jogban, a Tervezet szerint pedig sokkal inkább a forgalomra szánt2 és így a jó- hiszemű dologszerzésre sokkal inkább is szoruló ingóknál pe- dig csak tételes különlegesség 9

Keressük azonban a 626., a 627. és 629. szakaszok «meg- felelő» alkalmazását az ingó dolog haszonélvezeténél, melyet a Tervezet 769. §-a rendel, még pedig hiába!

Szinte érthetetlen, hogy az Indokolás3 a 769. §. eme rendelkezését a következetesség szent nevében követeli, ámbár aligha képzelhetőinagyobb következetlenség, minte «megfelelő»

alkalmazás.

Ez természetes is, hiszen ingó dolog haszonélvezetének szerzése végbemegy, ha a tulajdonos a dolgot másnak haszon- élvezetül birtokába adja, vagyis jogczímmentesen. Miként volna már most ezen abstract haszonélvezeti szerződésben megfele- lően alkalmazható a cessio vindicationis (626. §.) mely «a 625. §, szerint szükséges», vagyis a, jogczímes átadást pótolja,

1 -Jogügyletek a Tervezetben cz. tanulmányom 66. 1. sk.

2 V. ö. Indokolás II. k. 120. 1. i. bek.

3 H. k. 552. I.' ut. bek.

(9)

. 9

a nélkül, hogy a jogczímes elkötelezés szükségét megszüntetné, avagy a constitutum possessorium (627. §.), mely ugyancsak az elkötelezés jogczímességét érintetlenül hagyja ?

Még" sokkal kirívóbbá válik ez ellentét, ha a 769. §. paran- csából az ő képére akarjuk átalakítani a benne hivatkozott 630. §-t, mely «a 629. §. eseteinek» jóhiszeméről szól, ama 629. §-nak, mely alkatrészévé teszi a jogczímes törzsszakaszt a 625. §-t, mely pedig a jogczímmentes 769. §-nak meg nem felelhet mindaddig, míg meg kell külömböztetnünk a birtokba- adást az érvényes kötelezettség értelmében történő átadástól.

Vagyis az ingó dolog haszonélvezetének szerzését két ok- ból is kell jogczímessé tenni. Egy az, hogy a 769. §. csakis az átadás általi haszonélvezetszerzést szabályozza jogczímmente- sen, a cessió vindicationis és a constitutum possessorium útján valót pedig a 626. és 627. §§.' felhívása által jogczímesen, minek folytán azon belső ellentét, mely a dologi jogok egy részének jogczím.es, másik részének pedig jogczímmentesen való szabályozása által a dologi ügyletfajok tekintetében léte- sült, az egy dologi jogot szerző ügyletek tényállás fajainál is, és pedig még sokkal élesebben csillan fel. .

Ettől eltekintve azonban a jóhiszemű dologszerzés szabá- lyainak az ingóknál (626—631. §§.) legfőbb sajátsága a jog- czímesség és azok a jogczímmentes haszonélvezeti szerződés- ben nem alkalmazhatók. Ez utóbbi pedig csak névleg létezik, ha a jóhiszemű dologszerzés szempontjából — nem létezik.

4. A dologi jogok megszerzése akár rendes átruházás, akár az ügyleti jóhiszefn eredménye, miként láttuk — kötelmi ügyletek útján megy végbe és pedig a Tervezet látszólagosan ellenkező tételei daczára is, jogczímes kötelmek teljesítése által, mit különben a Tervezet a forgalmi ügyletekre önmaga is szándékolt.

Lehetséges-e ezen álláspont mellet egy külön dologi jó- hiszem «időpontja»?

A német törvény (929. §.) önálló átadási ügylettel viszi át a tulajdont, minélfogva ezen ügyleti «időben»* — még ez sem

«időpontban» — követeli a jóhiszemet is, a magyar Tervezet

* 932. §.

179

(10)

14

azonban azt mondja, hogy az átadás csakis az átruházási köte- lezettség teljesítése, nem pedig önálló ügylet, miért szakítja ki tehát mégis a teljesítést a kötelem életéből, miért kívánja csakis az átadási v. bejegyzési jóhiszemet ? És vájjon elég éles határvonalakkal látta-e el a Tervezet az «átadási» létszakot ahhoz, hogy fontos joghatás külömbséget fűzhessünk annak kezdőpontjához?

Más összefüggésben kimutattam,* mily homályos a Terve- zet átadásának kezdő és végpontja, azért szabadjon itt csak azt hangsúlyozni, hogy a jogczímes dologi ügylet a dologi jogot nem időpontban, hanem időközben viszi át az egyik jogosult- tól a másikhoz, hogy e szerint kötelemnek keletkeznie és meg- szűnnie kell majd a jogváltozás beállhatásához.

Mindez történhetik ugyan egyszerre is, de hogy nem úgy történik különösen az ingatlanoknál, annak mindannyian naponként számtalanszor vagyunk tanúi.

A jóhiszeműségi «időpont» nem jogczímes szabály. A kö- telmi elemek belevonása a dologi jogot átruházó ügyletbe szük- ségkép maga után vonja a jóhiszemnek az elkötelezéstől az át- adási kötelem teljesítéséig való szakadatlan tartamát. Jog- czímes átruházással a jogezímre vonatkozó rosszhiszem dologi weje kapcsolatos, hiszen a rosszhiszem csakoly tényálláshiba, mint a semmisség vagy megtámadhatóság tényállásfeltételei, ha amazok kihatnak úgy az elkötelezésre, mint a teljesítésre, miért szorította a Tervezet a jóhiszemet csakis az amúgy is határozatlan kezdetű és végű átadásra?

Az 549. §. szerint, ugyan «a szerző tudomását» — azaz jó vagy rosszhiszemet — «a bejegyzés iránti kérvény beadásá-

nak időpontja szerint kell megítélni», a 630. §. pedig az in- góknál is a jóhiszeműség tekintetében azon időpontot veszi irányadónak, melyben a szerző tulajdonossá lenne, azonban — ha azok igazak, miket az előzőkben kifejtettem — ezen két in- tézkedés a 625. §-nak meg nem felel és a jóhiszemet az egész szerzési ügyletre megkövetelő szabálylyal pótolandó..

* «Jogügyletek» 55. 1. sk.

(11)

11

I I I . Jogczímesség a dologi jogok v é d e l m é n é l . Ha a dologi jogok megszerzése ugyanazon ügyletek útján megy végbe, mint a kötelmi jogoké, akkor semmi szükség sincs arra, hogy e kétféle jogosultságok általánosságban más-más eszközökkel védessenek.

A Tervezet leghathatósabb jogvédelmi tételénél: a magán- jogi vétségnél ezt figyelmen kívül hagyta. Az 1077. §. ugyanis,

mely élő megczáfolása mindazoknak, kik a jogi fogalommeg- határozások gyakorlati fontosságát tagadják, a magánjogilag tiltott cselekmény fogalmának általánossá tételével a vagyon- jogi jogvédelmet teljessé tenné — ha az 1078. §. nem szállí- taná le azt nagy mértékben a kötelmi jogok tekintetében.

, «Kötelmi jognak az adós részéről történt megsértése csak annyiban esik a tiltott cselekmények («jelen czím») szabályai alá, a mennyiben a sértés oly cselekmény által történt, mely a kötelmi viszonyra való tekintet nélkül is jogellenes» — eddig a törvény, — azaz, hogy talán csak a Tervezet. A Törvénynek mielőtt a tiltott cselekmény és a kötelemsértés közötti viszonyt tisztázná, állást kell majd foglalnia azon kérdésben is, vájjon mily elbirálás alá esnek ama «különösen» tiltott cselekmények, melyeket a Tervezet, majd személyiség- (87. §.), majd birtok- védelem (516. §.) név alatt tárgyal, benne nem maradhat két- séges, mennyiben «tiltott cselekmény» a tulajdonból eredő kö- vetelések nem teljesítése (659. §.), avagy a családjogi jogellenes ténykedés (94—100. §§., 101. §. 1. bek. házassági törvény bontó okai).

Készemről a Tervezetben kiemelt esetekben nem látok kivételeket, hanem csakis hangsúlyozott tényállásokat. Úgy- látszik tehát, hogy alanyi beszámíthatóság és tárgyi hatás — hacsak a Tervezet szóhangzata ezt nem |teszi lehetetlenné — ezeknél is az| 1077. §. sk. szerint igazodik. Bevallom azon- ban, hogy ez inkább impressión, nem pedig a Tervezet expres- sis verbis kijelentett szabályain alapuló nézet. Nagyon is vitat- ható tehát ama másik álláspont is, mely a kiemelésben kivé- tel létesítését is látja, mely tehát a különösen tiltott cselekmé- nyeket az «általánosan» tiltottakkal ellentétbe helyezi — s

, 181

(12)

12

hogy ezen álláspont is vitatható, ez épen egyik főaggálynnk az 1078. §. ellen.

A másik itt inkább érdekel és abból áll, hogy az 1078. §.

a jogvédelemnél csakúgy megfeledkezett a jogczímes dologi ügy- letről, mint az előző fejezetben taglalt intézkedések a jogszer- zés szempontjából.

Mit is mond tudniillik az 1078. §. a kötelmi és a dologi jog terén?

Más szavakkal azt, hogy az adós részéről elkövetett kötelem- sértés csak annyiban tiltott cselekmény, a mennyiben egyúttal dologi jogsértés is. Minden más esetben a kötelemsértés csakis a nem teljesítés és az adós késedelem szabályai alatt áll.

Már ez elég nehézség kútforrása, mert a Tervezet az adós- késedelmet és a nem teljesítést jónak látta akkép elválasztani, hogy objectiv morát ismer, de objeetivfelelősséget a nem tel- jesítés miatt nem (1167. §.).

Maradjunk azonban a «nem teljesítés következményeinél», melyek csak oly cselekmény folytán állanak be, mely vétkes (1162. §.) és pedig a világért sem a «tiltott cselekmények» sza- bálya szerint vétkes, mert hiszen e szabályok alkalmazását az 1078. §. kizárja ! Minthogy pedig a Tervezet csakis- kétféle cselekményt ismer, «jognyilatkozatot», azaz ügyletet (916. §.) és

«tiltott cselekményt» (1077. §.), minthogy a nem teljesítésnél vétkességet, tehát mindenesetre öntudatot kiván és azt mégis önmaga kirekeszti a «tiltott cselekményekből (1078. §.), azon"

a különös állásponton látjuk a magyar Tervezetet, hogy a

«vétkes» nem teljesítés «önmagában véve» az adós egyoldalú ügylete. ' -

Azonban ebből oly hatások folynak, melyek az 1078. §.

alaprendelkezését a vétségszabályok és a nem teljesítés kö- vetkezményeinek párhuzamos alkalmazását is lehetetlenné teszik. -

Avagy komolyan gondolható-e, hogy a Tervezet tiltott cselek- ményért csakis az öntudatlan állapotban lévőt, az elmebajost, a 16 éven alulit és a siketnémát nem vonja felelősségre (1087. §.), sőt körülmények között azokat is (1778. §.) ugyanakkor pedig ugyanazon cselekményért, a «nem teljesítés» szemüvegén át az összes korlátolt cselekvőképességű eket, a gyenge elméjűt, a

(13)

13

pazarlót, az iszákost és a kiskorút felmentse a felelősség alól (917. §. sk,)? Tehát, ha az elmegyenge depositarius nem adja „ ki a dolgot a tulajdonosnak, felelős lesz ugyan a visszatartás tiltott cselekményéből, de nem lesz felelős a nem teljesítés ügy-

letéből? , Ha a német törvény felemelkedett volna a tiltott cselek-

mény amaz általános felfogásához, melyet a Tervezetben talá- lunk, aligha állított volna fel egyfelől oly mesterséges válaszfala- kat, másfelől pedig oly ellentmondó párhuzamokat a kötelmi és dologi jogvédelem szempotjából. A Tervezet pedig nem is elég- szik meg ez ellentétekkel a jogsértő alanyokat tárgyazó szabá- lyokban, hanem valósággal bőkezű a tárgyi hatások külömb- ségeinek felállításában is.

íme a harmadik személyekre közvetve hárult és előre fel- ismerhető károkért a vétségadós felel (1077. §.), a kötelemadós pedig nem (1138., 1162. §§.), a vétségadós segédje tettesként . bűnhődik (1092. §.), a kötelemsértőé pedig nem (1104. §. hall- - gatásából következik), közösen elkövetett tiltott cselekmény egyetemleges felelősségbe sodor (1092. §.), holott több adós azért, mert közös akarattal nem teljesít, még nem felel egy- másért, a hitelező beleegyezése mindig megszünteti a kötelem- szegést (1191. §.-a késedelemre), a vétségadós pedig felel, ha támadása személy ellen irányult és ezt a sértett tapasztalat- lanságával vagy alárendelt helyzetével visszaélve követte el (1085. §.), avagy — legalább bizonyos mértékben — ha a ká- rosítás hivatalból üldözendő büntetendő cselekmény által kö- vettetett el (1086. §.), ámbár a sértett bele is egyezett a sértésbe.

Viszont a kötelemadós nem tagadhatja meg a teljesítést önvédelemből, a vétségadós pedig igen (1080. §.), a törvényes felebbvaló parancsára elkövetett kötél emszegés nem szűnik meg

«vétkes» lenni (1162. §.), a tiltott cselekmény pedig nagyon is. (1084. §.)

Kérdem már most, helyes-e ily merőben eltérő és ellen- tétes joghatásokat a dologi jog átmenetének másodperczéhez fűzni oly jogrendszerben, mely ez átmenetelt csupán az elkö- telezési ügylet utolsó részének tekinti?

Szabad-e ily jogrendszerben megengedni, hogy a dologi átruházásoknál a jogsértőnek néha érdekében álljon kötelem-

183

(14)

14

sértést allegálni * máskor meg ismét, hogy tiltott cselekményt követett el,** azaz már dologi jogot sértett?

És ha mindez szabad volna is — pedig úgy tetszik, hogy a legelemibb jogérzék is fellázad ellene — lehetséges-e a ma- gyar Tervezetben, mely elmosódottá teszi a dologi jog átmene- telének kezdőpontját is, meg végpontját is ?

A hol az átadás (625. §.) már oly külső viszony létesíté- sével kezdődik, melyben a megszerző a dolog felett tényleges hatalmat gyakorolhat (508., 625. §§.), a hol cessio vindicatio- nis, constitutum possessorium és traditio brevi manu is el- homályosítják a dologi jog átmenetelének időpontját, ott ezen jogátmenet nincs is fix időhatárhoz fűzve, ott úszó határvonallá lesz a dologi jog szerzésének kezdő és pontosabban a dolog- szolgáltatási kötelezettség végpontja. Jogi bizonytalanság lenne tehát eredménye annak, ha a jogvédelem oly eltérő intézmé- nyei igen gyakran pontosan meg sem határozható időponttól függenének.

De ha mint remélhető egyéb helyütt történt felszólalások folytán a dologi jog átmenetelére vonatkozó szabályok határo- zottabbá is fognak tétetni, ez mit sem változtat azon követel- ményünkön, hogy a magánjogi vétkesség egyes fajai között fennálló és pedig a jogczímes jogrendszerekben kettősen fenn- álló kapcsolatot a Tervezetben helyre kell állítani. A kötelem- szegés ép oly tiltott cselekmény, mint bármely más, csak külö- nös szabályok alatt is áll. E különös szabályok tőle el nem vitathatók, ám ezeket is kellő világításba helyezné és a dologi jog szerzését a dolog szolgáltatási kötelezettség teljesítésével a jogvédelem terén is kellő összhangba hozná, ha az 1078. §.

kijelentené, hogy a kötelemnek az adós részéről történt meg- sértése annyiban esik a tiltott cselekményekre vonatkozó sza- bályok alá, a mennyiben a nem teljesítés és az adós késedelem arra eltérő intézkedéseket nem tartalmaznak.

* A fentebb elősorolt első ténycsoportban.

: ** A fentebb elősorolt második ténycsoportban.

(15)

185

I V . J o g c z l m e s s é g a dologi jogok visszaszerzésénél.

1. Feltűnő azon ellentét, mely a T. jogszerző és jogvissza- térítő szabályai között fennáll. A jogszerző szabályok legfőbbjei az ügyleti tételek a dologi jogban tartalmilag végtül végig, de formailag is jórészben, t. i. a «forgalmi ügyletek» jogczímesek, körülbelül hasonló helyzetet látunk a kötelmi jogban is, és mégis, mihelyt ejogczímesen szerzett jogosultságok visszaszer- zéséről szól a Tervezet, úgy hangzanak parancsai, mintha a jogczímnek hírét se hallotta volna.

A jogczímmentes kötelem ugyanis tárgyilag is, tartalmilag is meg van szorítva. Tárgyilag, mert csak határozott pénzösz- szeg vagy határozott mennyiségű egyéb helyettesíthető do- log kötelezhető el jogalaptól függetlenül (1751. §.), tartal- milag, mert csak dologszolgáltatás és csak dolgok elköte- lezése lehet jogczímmentes, nem pedig az elengedés is. (U. o.

«elkötelez».)*

Már ezen szabályozás mellett sem mernénk az abstract kötelmi ügyletnek nagy jövőt jósolni. Hozzájárul azonban az is, hogy az 1751. §. a tartozás elismerés szabályainak meg- felelő alkalmaztatásával az 1749. §-t is bocsátja a hitelező ren- delkezésére. Yagyis a kötelem vállal ás csak igen szűk körben és ott is csak az adós részéről leend jogczímmentes, mert hiszen a hitelező kétség esetében az eredeti jogalapra mindig vissza- nyúlhat, ha sikerül ilyet felfedeznie.

Ily kötelmi és mi itt főként érdekel ily dologi jog való- ban megköveteli-e a condictiós (4056. §.) elállást? Csakugyan zavarólag hatna-e a forgalomra és valóban veszélyeztetné-e annak biztonságát (Ind. Hl. 235. 1.), ha a szerződés megkötése- kor fentartott elállási jog nem kötelmeket létesítene, hanem

dologi hatásokkal járna ? . A kereskedelmi törvény 364. §-a gyakorlatban ily káros

hatásokkal nem járt, a Tervezet sem fél a jogi bizonytalanság- tól a megtámadásnál és semmisségnél, melyek sokkal gyak-

* Az 1322—23. §§. nem szólnak a jogczimmentességről, miből az folyik, hogy azok is jogczimes elengedési szerződésre gondolnak.

247

(16)

16

rabban alkalmaztatnak majd, mint az elállás kikötése, miért hát e túlzott óvatosság az utóbbinál?

A német törvényt a Tervezet e helyütt nem követheti, mert nála hiányzik a condictiós elállás alapfeltétele: a jog- czímmentes és tehát elvileg feltétlen átadási szerződés. A ma-.

gyar jogban a «forgalmi» elállás az átadás alapjául szolgáló

«érvényes kötelezettség» egyik lényeges alkateleme leend és minthogy az átadás csakis ezen kötelezettség értelmében tör- ténhetik (625. §.), az elállás a T. szerint valójában az átadás feltétele is. Nem lehet tehát e felbontó feltétel teljesülésekor az átadást mégis hatályosnak tekinteni; mihelyt az elállási nyilat- kozat elhangzott, az átadás jogilag elenyészett és ugyanazon dologjogi helyzet áll be, mint azelőtt. Hogy a bizonytalanság e tekintetben ne tarthasson túlsoká, arról a T. helyesen gondos- kodott időbeli korlátozások által, hogy a dologi szempontok alól el nem zárkózhatott, azt eléggé mutatja azon körülmény, hogy az elállást kirekeszti, ha az elálló azon dologi szolgál- tatást, mely őt az elállás folytán terhelné, nem teljesítheti (1059. §.), kényszerítő okok nélkül tehát valóban czéltalan volna a jogczímes alapú, dologi czélzatú elállási nyilatkozat kötelmi hatásához ragaszkodni. Elvégre itt két ellentétes érdek- kör, és pedig in ultima analysi az elálló és ellenfele hitelezői- nek érdekköre harczol egymással és e harcz igazságosan csakis akkép dönthető el, hogy az elállás jogügylete is az általános dologszolgáltatási szabályok által uraltassók, hogy az elállási nyilatkozat az elálló dologi jogát újból feléleszsze, hogy az elállás telekkönyvi kifejezése a törlés, nem pedig az átíratás legyen.

2. Kérdésünk szempontjából az ügyleti joggal kapcsolatos jogvisszaszerzés többi esetjein egynek kivételével könnyen végig mehetünk. A megtámadás és a semmisség szabályai kétségte- lenül alkalmazandók nem csupán az átadásra, hanem az el- kötelezésre is — noha a T. ezt nem tartotta szükségesnek kü- lön kiemelni. A megtámadás érvényesítése (999. és 1003. §§.) és a semmis tényállás fenforgásakor, noha azok csak az el- kötelezésre vonatkoznak, a dologi jogosultság is dől meg, hiszen annak alapja: az «érvényes» kötelezettség hiányzik.

Sok szót ejthetnénk ugyan arról, miként testesült meg a 165 3*

(17)

187

jogczímesség eme követelménye a hatályosságnál, de ezt azért mellőzöm, mert nézetem szerint a hatályvesztés összes tételei amúgy is a leggondosabb átszővegezésre szorultak,1 melynek megejtése előtt azokról végleges véleményt sem lehet mondani.

Ki kellett volna azonban rekesztenie a T.-nek az egyedi dologvisszaszerzések köréből a kötelmi hatású alaptalan gazda- godást (1762. §.), mit alaposan elmulasztott.

«A ki másnak rovására jogalap nélkül jut valamely va- gyontárgyhoz, azt vissza tartozik neki téríteni».

Ezen általános kijelentés az összes dologszolgáltatásokat is magában foglalja, még inkább fogja ezt az Indokolás által 2

czélzott javítás és hogy az Indokolás sem veszi észre, mily kevéssé alkalmazható e tétel jogczímes dologi ügylet mellett az egyedi dologszolgáltatásokra, ez egyike amaz érdekes tévedések- nek, melyeket alighanem szintén a német törvény rovására

kell írni. . Kapcsolatos vele ama másik,8 mely az alaptalan gazdago-

dás általános : tételét a jóhiszemet védő rendelkezések folytán látja szükségesnek, ámbár a T. a jóhiszemű dologszerzést nem formai, hanem végleges jogátmenetnek képzeli. Ez természetes is, hiszen a jóhiszem a leginkább méltánylandó jogszerző té- nyező és ugyancsak kárbaveszett fáradság a 629. és következő szakaszok törvénybeiktatása, ha az ekként szerzett dologi "jogok az 1762. §. alapján visszaszerezhetők. Nem lett volna azonban az, ha az Indokolás a helyett, hogy egyszerűen lemondana a jogalap közelebbi meghatározásáról,4 legalább is az ügyleti dologszolgáltatások jogalapjaként azok jogczímét, vagyis az át- adást eredményező jogügylet tartalmát állapította volna meg.

Ily értelemben használja a. jogalap kitételt az 1751. §. is, mely a jogalaptól «független igéret alatt» a jogezímmentes dologszolgáltatást érti, de a jogczímes ügyletek számára ezen értelmezés az egyedül lehetséges is, ha az «érvényes kötele- zettség» valóban az átadás előfeltétele (625. §.). , .

1 Jogügyletek 11. 1. •

Indokolás IV. k. 597. 1. «vagyoni előnyről» szók

3 Indokolás IV. k. 598. 1.

4 IV. k. 596. 1. '

247

(18)

188

Mihelyt azonban «jogalap» annyi, mint az «érvényes kö- telezettség tartalma», nyomban alkalmazhatatlan az 1762. §. a dologi jogba tartozó legfontosabb egyedi dologszolgáltatások- nál, mert hiszen azok jogalap nélkül ép oly kevéssé idéznek elő dologjogi változást, mint érvényes jogalap nélkül.

4 A causa data, causa non secuta, valamint a causa finita a jogczímes ügylet tartalmában szintén bennefoglaltatnak, és pe- dig előbbi mint a dologi hatást felfüggesztő, utóbbi mint azt felbontó feltétel.

Hogy egyeztethetők már most a 628. és a 969. §§-ok az 1762. §-al? Hogyan magyarázható a kötelmi hatású gazdago- dási követelés ott, hol bizonyos, hogy az átadás nem történt az érvényes kötelezettség értelmében, mert annak egyik tényállás - része lehetetlenült, hol tehát dologi jogátmenet hiányában vagy annak utólagos resoválódása folytán nem kötelmi gaz- dagodásnak, hanem a dologi jogot érvényesítő kiadásnak van helye?

Az Indokolás * azzal nyugtat meg, hogy «aT. intentiói sze- rint az alaptalan gazdagodás megtérítésére irányuló követelés nincsen elvileg kizárva csak azért, mert a fél azt, mit jelen fejezeten alapuló követelésével elérhetne, a concrét esetben őt más alapon megillető követeléssel is elérheti».

Részemről ezen intentiót csak az Indokolásban látom, a Tervezetben nem. Egy az, hogy a T. a kötelmi és a dologi ha- tás együttességéről egy szóval sem emlékezik meg és már ezen kétértelműségnél fogva is nagy mértékben alkalmas arra, hogy a kötelmi gazdagodást tegye a gyakorlatban egyeduralkodóvá.

Más az, hogy az Indokolás elfeledkezik arról, hogy a dolog- szolgáltatások a fentebbiek szerint egyáltalán nem is mehetnek át az 1762. §. eseteiben a gazdagodó dologi jog körébe. Hogy pedig «jelen fejezet» a dologi jogátmenet mily messzemenő hatásaiból indul ki, arról ékes tanúságot tesz az 1769. §. 2. bek., mely egy soha nem keletkezett .«érvénytelen» kötelezettség szá- mára is kötelezőleg elengedési nyilatkozatot szab meg!

Feleslegesnek tartom itt részletezni, mily fontos az 1762. §.

viszonya a dologszolgáltatásokhoz a végrehajtási (igény) jog, a

* IV. k. 598. 1.

(19)

19

csődvisszakövetelési, a csődbeli és csődönkívüli megtámadási jogban és azok füződvényeiben és hogy mily gyakorlati köve- telményt támasztok, ha azt tartom szükségesnek, hogy az.

4762. §. alól az egyedi ügyleti dologszolgáltatások kivétessenek.

Az általános vétségfogalom és a jogczímes dologi ügylet mel- lett az alaptalan gazdagodás mint ügyleti visszahatás az egyedi dologszolgáltatásoknál ki van zárva, az legfeljebb ott nyerhet alkalmazást, hol a dolog helyettesíthetősége (489. §.), avagy a dologszolgáltatás fajlagossága (1127. §.) a dologjogi szempon- tokat amúgy is többé-kevésbbé elnyomja, nem pedig ott, hol az egyénileg meghatározott dolog dolof jogi sorsa képezi a va- gyoni csesurát.

Bátorkodom ennek kiemelése után az eddig nyújtott szí- ves figyelemért a t. T. Ü.-nek köszönetet mondani.

189 2*

Figure

Updating...

References

Related subjects :