Dr . NÉ ME D I L A J O S főiskolai igazgató:
BESSENYEI GYÖRGY ÉS A NÉMET F ELVIL ÁGOSODÁS
Bevezetés
A pozitivista irodal omtörténetírá s nagy kedvét lelte abban, hogy a magyar írókat ért külföldi hatásokat kikutassa. P inté r Je n ő például Csokonaival kapcsolatban n éhá n y tucat költőt felsorolt, akik állítólag mind hatot tak volna r á{ l ] . Az ilyen hatásvadásza t legtöbbször csak külső felületi jelenségeknél akadt el, nem hatolt az összefüggések mé- lyébe. Tagadhatatla n viszont, hogy igen sok egyes összefüggésre, Euró- pával való szellemi kapcsolatunk sok-sok szálára mut at ot t rá.
A felszabadulás után a nemzeti halad ó hagyomány nem egy részét ú j r a fel kellett tárni. Az i rodalomt udományna k sok régi adósságot kel- let t és még kell is törleszteni. Éppen a külföldi irodalmakka l való kap- csolataink marxist a szempontból történ ő megvilágítására m ar adt vi- szonylag kevés erő. Egyes írói monográfiák számításba sem igen vették az ilyen kapcsolatok, átvétele k tényeit, vagy ha igen, r endkí vü l röviden végeztek velük. Ez nyilvánvalóa n ellene van a marxist a szemléletnek, mel y a dolgokat és jelenségeket összefüggéseikben igyekszik me gmu- tatni.
Az ún. hat ás fogalmát is át kell „fogalmazni". A pozitivista felfogás mechani kusan az átvétel fényér e világított r á és nem elemezte az átvétel folyamatát, az átvételbe n megnyi lvánul ó aktivitást, éppen m er t ezt nem aktivitásnak, h an e m passzív fol yamatna k tételezte. Márpedig a szellemi folyamato k összefüggéseinek vizsgálatánál éppen az átvevő szerepe és aktivitása a lényeges. A szellemi életben mindenki vesz át másoktól, egyének és nemzetek egyaránt. Éppen ebben áll a szellemi élet folya- matossága. Beleszületün k sok mindenbe, készen kapunk sok mindent, a legtöbbet. A felvétel, a felvevő képesség, a receptivitás f oka dönti el azután , hogy men nyi r e t u d j u k szellemi örökségünke t a mi lét ün k ú j viszonyainak alapján igazán a magunkévá tenni, továbbfej leszteni és igy továbbörökíteni.
Was du ererbt von deinen Vät ern hast, E rw ir b es um es zu besitzen.
(Goethe, Faust)
Európa népei közös hazában élnek. Létük mi ndenf él e vonatkozás - ban összefonódik. Te rm ékei k egyre jobban kicserélődnek, hadseregeik megütköznek , sokszor védik a magukét , pusztí tják a más földjét. Ugy an - így íróik és költőik szava is túl hallatszik a szűk országhatárokon . Hiába r akn ak sorompókat a gondolatnak reakciós kor mányok , a genius száll, mint a tavasz, országról országra. És nem az a h át r á n y vagy szégyen, ha valaki átvesz m á s né pek szellemi javaiból, ha nem az, ha az illető ország gazdasági és t ársadal mi viszonyai nem engedik meg az átvételt, ha ezek miatt egy adot t i dőpontban még képt el en más népek halad ó gondolataina k továbbvitelére .
Hat ot t a Fa nni hagyományai ra Goethe Wert here, közvetlenül vagy közvetve? Bizonyára hat ott . Ezt számosan k ut a t t á k a századforduló körül, mindig azzal az alig leplezett kárörömmel, hogy Ká r m án t egy- egy át ve t t m ondatná l szellemi alacsonyrendűsége n kapják r aj ta. Azt hiszem, éppen f or d í t v a kell kérdezni : a magyar viszonyok elmaradott - sága m ia t t mi ne m ha t h at ot t Goethe Wertherébő l nálunk ? Mi az, ami t belőle nem l ehetett átül tetni, me rt készületlen volt a tal aj ? Milyen gon- dolatok nem kelt et tek utánrezgést, mert hiányzott, vagy mert más volt a t ár sadalmi viszonyok akus zt ikája [2].
Bessenyeiék és Kazinczyé k nemzedéke, amely szürkébb és siket eb b évtizedek után a m a g y a r társadal mi feszültségek növekedése révén ú j r a képessé válik a mo de r n Európa recepciójára , jól l á t j a ennek a f ol ya mat - nak a lényegét, szükségszerűségét , és az átvétel be n nem talál semmi szégyellnivalót. „A múzsá k j ár vá ny istenségek, s Bécs és Pest nem pi rul- hatunk, hogy hozzán k később jöttek. P i rul j unk , ha örömmel nem fogad- j uk." [3].
A következőkben a f ent i meggondolásokkal nyúl un k témánkhoz, és szer et nénk Bessenyei Györ gynek a német felvilágosodáshoz fűződő kap- csolatait egyelőre vázlatosa n megvizsgálni. Részleteibe n Kazinczy óta folyik ez a kutatás. Üj r af el vé t el r e feljogosít az a tény, hogy mar xist a megvilágításban még ne m vizsgáltatott meg a kérdés, hiszen hiányzott, sok teki nt etbe n még m a is hiányzik, vagy hiányos a német felvilágoso- dás m arxi st a értelmezése . Úgy hisszük, néhán y vonatkozásba n n em lesz haszontalan vizsgálódásunk az egész magyar felvilágosodás-kutatásr a nézve sem.
Célunk nemcsak bizonyos közvetlen hat áso k vagy összefüggések kimutatása, ha nem a német és a ma gyar felvilágosodás néhány j el en- ségének párhuzamos vizsgálata, pár huzamb a állítása. Mindig t eki ntet b e véve természetesen a szellemi ár amlat ok mögött álló s azokat mozgató tár sadal mi erőket. Ú g y gondoljuk, hogy e pá rhuzamo s vizsgálat kölcsö- nösen plasztikusabb megvilágításba helyezi e valóban párhuzamosa n folyó folyamat okat, jobban ki t űnne k egyező, általáno s európai és igazán speciális jellemző vonásaik. Véleményem szerint csakis ezzel a módszer- rel ál l apí tha tj u k m eg bizonyossággal, melyek a magyar felvilágosodás speciális vonásai.
A német felvilágosodás sajátos vonásai
Ez a rövid összefoglalás a teljesség igénye nélkül a rendelkezésre álló modern német forrásokra támaszkodik [4].
A felvilágosodás, mi nt a hatalomr a törő polgárság ideológiája, eur ó- pai mozgalom. Alapvonása mi ndenütt az antifeudális és az anti kl eriká - lis jelleg. A német felvilágosodás is része a nemzetközi osztálymozga- lomnak és lényegileg az időben előbb fellépő és f ej l et t eb b angol és f r a n - cia felvilágosodás hatása alatt áll. Bizonyos nemzeti történelmi saját os - ságok mi at t azonban némileg más f or m ában jelentkezik, mint Né met - ország szerencsésebb európai szomszédainál.
Németországban a több száz külön kis állam léte olyan szétdarabolt- ságot eredményez, amely még a XVIII. században is akadályozza a gaz- dasági fejlődést, a belső nemzeti piac kialakulását. Lefékezi a gazdag és független polgárság l étr ej ött éne k f olyamatá t és megnehezíti igazán f or - radalmi értelmiség kialakulását. Polgárság és értelmiség gazdaságilag függnek a kis f ej edel mi udvaro k kényuraitól. Márpedig nehéz dolog a zsarnok kenyerét enni és ugyanakko r f or ra dal m ár nak lenni.
Különösen 1750 utá n mégis erőteljesebb fejlődésnek indulnak a t er - melőerők Németországban. A polgárság készülődik — legalább ideoló- giai síkon — a hatalomért való harcra. De ez a polgárság még gyenge és gyengesége tükröződik a német felvilágosodás félénkségében , a félig kimondott gondolatokban és követelésekben. Az ország elmaradottsága és széttagoltsága, a nemzeti egység hi ánya nagyban akadályozzák a f el- világosodás mozgalmának teljes kifejlődését, és olyan területekre szo- r ít j ák a forradal mi tendenciákat, amelyek a társadalmi küzdelemmel csak közvetett kapcsolatban állanak: az ismeretelmélet, az esztétika, az irodalmi krit ika és a biblia-kritika. Enne k a német felvilágosítók sze- mélyes anyag i függősége is az oka, hiszen valamennyien a f ej edel mek - től függő professzorok, könyvtárosok, udvari költők voltak, még Les- sing, Goethe és Schiller is.
A XVIII. század mégis a német filozófia, zene és az irodalom nagy százada [5]. Bizonyos körülmények lehetővé tették a németeknek , hogy a nyugat-európa i filozófia erdményein t úlj ussanak . A német felvilágo- sodás később bontakozik ki, mint az angol vagy a franci a. Ezért építhet ezekre és lehetővé válik számára a dialektikus gondolkodásra való áttérés, a továbblépés. Lessing, Kant , Her der és Goeth e akkor lépnek fel, midőn Holbach Systeme de la N at ur e- jé ben (1770) elérte tetőpont - ját a mechaniku s materializmus. Ök már a fejlődést is felismerik a t er - mészetben és a"tört énel emben. Ez a vonal vezet tovább Hegel t ör t é - nelmi dialektikájáho z és f orr adalmi megfogalmazásba n a marxizmushoz.
A né met felvilágosodást nem tetőzi be forradalom, mint a franciát.
Legnagyobb képviselői örömmel üdvözlik 1789-ben a párizsi eseménye- ket, de a jakobinus di kt atúra szükségszerű rendszabályai visszarettenti k a forradalomt ól az egész német értelmiséget, kevés kivétellel. A német felvilágosodásra ne m forradalo m következik, hanem a német klasszika, Goethe és Schiller nemes humanizmusa , mel y forradal om nélkül, neve- lés ú t j án akar j a az embert a feudalizmu s roskadozó épületébő l kive-
zetni. E rr e a gondolatra azért jut a ném et klasszika, m er t látja, hogy Németországba n az osztályviszonyok még nem teszik lehetővé a politi- kai f orr adal mat .
Mindezekből következik, hogy a német felvilágosodás legnagyobb telj esít ménye i szellemi, kulturális, népművel ési ter ül eten keresendők.
Ebben is túltesz nyugati szomszédain.
A né me t felvilágosodásnak a ném et nemzeti egységért kellett első- sorban is harcolni, hiszen a polgárság t elje s győzelme csak egy demok- ratikus alapon létrehozott egységes nemzeti államban volt elképzelhető.
Ez olyan fel adat , mely az angol és a f rancia felvilágosítókat szükség- képpen n em foglalkoztatta ebben a f ormában . A német polgárság leg- jobb képviselői és a hal adó értelmiség látták, hogy ez a nemzeti egység politikailag egyelőre még elérhetetlen, annyi feudális nagyúri érdeket sért. A legnagyobb néme t államok — Poroszország és Ausztria — egye- nesen véres hábor úb a keverednek a század közepe t á j án.
A nemzeti egységnek egyelőre t ehát csak bizonyos előfeltételeit lehet megteremteni. Ezek közül a l egfontosab b az egységes nemzeti kultúra. E nn ek az alapja és hordozója pedig csak egy egységesen elis- mert n éme t irodalmi nyel v lehet. A német felvilágosodás harcol t ehá t a nemzeti nyelv használat áért a t ud ományok ban és az udvarokban , hiszen amott a latin, emitt a f rancia bitorolja a helyét. Thomasius, aki 1687-ben az akkori legjob b német egyetemen , Lipcsében, német nyel ve n mer előadást meghirdetni, merész új í t ón ak számít és még egy nemzedék múlva is kevés követőre talál.
A nemzeti nyel ven lehet legjobban terjeszteni a hasznos ismer et e- ket. A nemzeti nyelv lehet ebben az ér tel emben is egy általános és egy- séges nemzet i kul t úr a alapj a. Ennek a kult úrpoli tika i célnak a szolgá- latában áll a század első fele legnagyobb hatású literátorának, a lipcsei Gottsched professzorna k egész működése. Gottschedet Lessing kr i t i káj a óta divat vol t szidni és lebecsülni. Nál u nk Kazinczy is ezt a közvéle- ményt visszhangozza. A maga korában Gottsched becsülete s nemzeti kul tur ál is törekvései és szívós szervező és pro paga ndam unká j a r en d - kívül font o s volt és előkészítette a t al a jt a nagyobb tehetsége k és a na - gyobb fellendül é s számára. Lessing magasabb szinten, minden megsem - misítő kr i t i ká j a ellenér e is ugyanezeket a nemzeti t örekvéseke t viszi tovább.
Melyek tehát a ném et felvilágosodás sajátos vonásai?
1. Egységes nemzet i művelődés létrehozására ir ányuló törekvés, melynek célja a nem zet t é válás késlekedő folyamat ának előkészítése.
2. Ennek ér dekében harc a nemzeti nyelv jogaiért a lat innal és a franciával szemben és h ar c az egységes német irodalmi nyelvért, am i - koris különösen a dél-német katol ikus ter ül ete k ellenállását kellett legyőzni.
3. A fentiekbő l következik, hogy az irodalom és a nyelvművelés szerepe megnő a nemzeti életben, és így felfokozódik az irodalom k ül - det ést udata.
A dolgok természetéből következik, hogy a m agya r felvilágosodás- nak is részben ugyanilyen speciális, a szerencsésebb nyugati fejlődéstől eltérő vonásai, feladatai vannak. A XVIII. századi Németorszá g és Magyarország helyzete ne m ugyanaz, de mégis hasonlít egymáshoz.
Az ún. speciális nemzeti vonáso k t ehá t lényegileg azonosak, ha n e m is teljesen. Különösen hasonló a magyarhoz az osztrák helyzet és itt a nem- zeti kul t úr á ér t né met ösztönzésre f ol ytat ott ha r c má r csak egy évtized- del előbb kezdődik el, m int nál unk.
Még egy lényeges kör ülm én y hozza közelebb egymáshoz a német és a magyar felvilágosítók törekvései t és problémáit, és ez az ún. fel- világosult abszolutizmus. Közép- és Kel et-E urópába n a t ársadalmi f e j - lődés és a felvilágosult eszmék t er j edé séne k hat ásár a nagyszabású kísér- letek tör té nne k a feudál is r end megment ése érdekében bizonyos m é r - sékelt és felülről végreha jt ot t felvilágosodott r efor mo k árán és ú t j á n . II. Frigyes, II. Katalin, II. József nevei jelzik ezeket a törekvéseket.
A fr anc i a felvilágosodás eszméi az általuk kor mányzott országokba n nemcsak a polgári forradalm i gondolkodók har cá t szolgálták, hane m a feudálabszolutizmu s céljai érdekében is igyekezet t ezeket fel használni a nemesség egy művelt ebb, politikailag iskolázott, okosabb része —, hogy megmentse a feudáli s rendet és el kerül hetőv é tegye a f or rad al mat . Az említett fej edel mek úgy léptek fel, mi nt a felvilágosodás szóvivői és megvalósítói. Ennek a követ kezmény e szintén a felvilágosult eszmék forr adal miságána k csökkenése. A felvilágosult abszolutizmus szóvivői mintegy kiveszik a forradalmi szelet a felvilágosodás vitorlájából.
Különösen közel hozza a né met és a magya r felvilágosodást bizo- nyos t erüle teken és törekvésekbe n az a tény, hogy a felvilágosult abszo- lutizmus legnagyobb, legtisztább szándékú képviselője, II. József né met császár és magyar királ y egy személyben. Az ő működéséhez a német felvilágosodás legjobbjai is nagy re ményeket fűz nek, tőle reméli egy nagyszabású né met akadémia megalapítását példáu l Klopstock is. A m a- gyar jozefinizmus problémáj ához t eh át szintén könnyen t a lá l hat un k ném et párhuzamot anélkül, hogy a t ényeke n erőszakot követnénk el.
Ezek után lehetséges lesz a ma gya r felvilágosodás speciálisan nem - zeti vonásainak pontosabb megfogalmazása, mi nt azt Waldapfel József teszi ismert monográ fi áj ába n [6]. Másrészt ú j a b b vizsgálódások al ap já n jobban m egmondha tj uk , milyen t erül et eken h atha tot t a német felvil á- gosodás nálunk . Bessenyei György esetében tisztázni lehet a fr a nc ia gondolathoz való viszonyát és ném et kapcsolatait. Előre is me gm on d- h at j uk , hogy kultúrpoli tikai téren nyi l vá n nem a franciákhoz , vagy az angolokhoz, hane m a németekhez és különösen az osztrákokhoz áll köze- lebb. Tőlük t anul hatot t inkább, n ál uk látott követendő példákat, vagy legalábbis céljainak megfelelő törekvéseket.
Lássuk azért előbb közelebbről Gottsched gondolatkörét és osztrák t anít ványainak működését.
Gottsched
(Német kul t úrpol it i ka i törekvése k a felvilágosodás jegyében ) A lipcsei i rodalmi di ktáto r n e m volt nagytehetség ű író, még kevésbé nagy, ihletett köl t ő [7]. De rendszeres elme volt és azt hozta, ami re a ném et kul t urá li s viszonyok között 1730 kör ül éppen a l egnagyobb szükség volt: re ndet , józanságot, ésszerűséget. Legszimpatikusab b vonása erős nemzeti érzése: a viszonylag elmaradt né m et kul t úr át a ka r j a emelni.
E zér t állít ko r tá r sa i elé példaképeket, az an t i k és a franci a írókat, kiktől
— véleménye szeri nt — még sokat t an ul ha t n ak a német ek. Később ele- get szemére h á n y t á k ellenfelei és szerencsésebb, tehetségesebb utódai, hogy idegen m i n t á k jár máb a h a j t o t t a a n ém e t irodalmat. Amit tett , csak azért tette, m e r t egyedü l ezen az úton, és n em az elvadult német barokk - tradíció k f olyt at ásáva l vélte emelhet őnek a n ém et művelődést.
Gottsched munkás ság a számos ter ület et éri ntett. Wolff filozófiájá t tömör , közért hető összefoglalásban ő ad j a közre, Weltweisheit címen (1734). M e gre for má l ja a német dr ám át és a színpadot. í r szabályos német tragédiákat, többe k között egy Agis címűt is. Ad összefoglaló német nyel vt an t és műel mélet et. S okat fordít.
Legfőbb c élj ának mégis és mindezzel a német nemzeti kul túr a szi nt jének ál taláno s emelését tartott a . A legnagyobb mint kult úrpoli - t ikus volt. E nne k a célnak a szolgálatában ál ltak nyelvművel ő törekvései és főként az angol morális hetilapok m i nt á j á r a kiadott folyóiratai.
A fiatal lipcsei professzor fellépése a n ém et irodalom új ko ri tört é- ne t én ek m é l y po n t j á r a esik. A 30 éves há bo r ú sebeit még n em hever te ki az ország. A nemzet i egységnek a N yuga t számára t ermészet es elő- nyeitől meg volt fosztva. Mindez erősen befolyásolta a kul turál i s életet.
A kis udvar ok Versaillest utánozzák, t e r j e d a francia nyel v di vatja.
A tudósok la ti nu l írnak, és in káb b elzárják, mi nt sem t erjesztik a t udást.
Az irodalomba n a barokk költőiskolák ut á n az udvari költők silány gá r - d á j a lép fel. Nincs tehetséges ember, aki a né m e t névnek becsülete t sze- re zne az irodalomban . Leibniz kivételes nagysága eléri, hogy Berlinben tudományo s akadémi a jöj jö n létre, de a porosz király az akadémi a gyé- r e n folyó jövedel méből h amar os an udva ri bolondjait fizeti. Leibniz ma ga keveset ír német ül , publ ikáln i szinte semmit sem publikál népe nyelvén . A t e rve i alapján l ét rej ött akadémia is hamarosan franci ául jelenteti meg kiadványait , lévén elnökei is mindig franciák . Az idegen- i mádat és a ne mzet i ku l t úr a lebecsülése a nn á l akadálytal anabbu l t er - jednek, hiszen a jelentős né me t kult urális m úl t ekkorra nagyrészt fel e- désbe merült.
Az egységes német irodalmi nyelv is veszélyeztetettebb helyzetben volt 1718-ban, m i nt 1618-ban. Maga Leibniz egyenesen an na k az aggo- dalmának adott kifejezést, hogy a német nyelv elvész, mint egykor az angolszász [8]. 1730 és 1740 között még mindig nőtt a németországi könyvkiadásban a francia n yel vű könyvek száma. A század második har ma dába n egy ú j idegenszóáradat lepi el az országot: angol és franci a szavak j elennek meg a német köznyelvben és irodalmi nyelvben .
Nagy veszedelem volt a ném e t szellemi élet egysége számára, hogy a kelet-középnéme t irodalmi nyelv ellen más vidékeken közömbösség, sőt nyílt ellenséges magatar tás nyil vánul t meg. A katoliku s délnémet vidékek L uther nyelvét, valamiféle eret nek nyelvet lát tak benne és sokáig mereven elutasították.
A nemzet i egység hiánya mi at t sokakból hiányzott a jogos nemzeti büszkeség, és így könnyen vál tak idegen kul t úr á k adófizetőivé.
Ilyen kör ül mények között l épet t fel Gottsched és szívós szervező- munkával, híveinek táborával, ki tartó propagandáva l és agitációval jelentő s változást t udott elérni a német kul turál i s közéletben. Legfőbb érdeme, hogy előkészítette a t al a j t a nagyobbak fellépt e számára. A kö- vetkezőkben ne m irodalmi elveit és ne m színházreformjá t elemezzük, ha ne m csupán kult úrpolitikai törekvéseine k néhány jellegzetes vonására m u t a t u n k rá.
Mindenek előtt nemzeti önérzetre és büszkeségre a k a r j a nevelni honfi társai t a külföldde l szemben. „War um sollte man denn so klein- müt i g seyn, immer als ein fu rc ht s am es Kind sich von F r e md e n gängeln zu lassen, da wir selbst starke Schenkel und feste Gelenke haben, auf eigenen Beinen her zhaf t einherzugehen " [9],
Úgy t ar tj a, hogy a né met eknek az angoloktól és f ra nciá któ l éppen a hazaszeretetet kellene megt anul ni, mert ebben az egyben fel tét lenül há t rá bb állnak.
A külföld pél dája és éppen egyes külföldiek lenézése, elítélő becs- mérlő nyilatkozatai szítják fel nemzeti érzését. Mauvillon [10] és Bou- hours [11] ellen védi a német becsületet . M indenkép p igyekszik honfi- társait felszabadítan i a külföld utánzásána k já rm a alól. „Man mus s sich n u r über die sklavische Hochactun g alles dessen, was ausländisc h ist, erheben , die uns Deutsche n bi sher mehr geschade t als genut zet h a t " [12].
Az ókort tiszteli. A görögök, szerinte, a világ legokosabb emberei voltak. De azért figyelmeztet, hogy nem mi nden jó, ami régi. A görö- göket és római akat haladó százada szemszögéből ítéli meg. Meggyőző- dése, hogy kora Németországa műveltebb , mint az ókoriak voltak és a mai filozófia fel ül múl j a a régit. Nevetségesnek t art j a, hogy a régiek vak csodálói valami fél e varázsdolgokat keresnek a régi nyel ve k szavai- ban, olyan értékeket, amelyek állítólag a modern nyelvekben n e m talál- hatók.
A felvilágosodá s szellemében Gottsched meg van győződve arról, hogy a tudás, az ismeretek jobbá és boldogabbá teszik az ember t. Hisz az ember nevelhetőségében. Népművelést kíván, szélesebb tömegek be- vonását a ku l t ú r a körébe. „Eine falsch e St aatskunst hat sichs hier und da eingebildet, dass es besser sei, den Pöbel in der gröbsten Barbarei zu lassen, als denselben klug zu ma ch en " [13].
Nem az egyetemi tanárok marokny i csapata teszi mű vel t t é a nem- zetet, hanem az ún. tanul atl ano k (Ungelehrten) serege, akik mégis a hivatásukhoz szükséges dolgokat t u dj á k és némi ismerettel rendelkez- nek a tudományo k és a művészetek köréből. így nyilatkozik é ppe n egy népszerű kézi lexikon előszavában.
A nők műveltség i színvonalána k emelésér e is nagy go n dj a volt
a különben is gáláns professzornak. Az első, nőknek szánt folyóirata he te nkén t 2000 p éld á ny ba n jelent meg [14]. ,,Wozu einem Frauenz im- mer die Gelehrsamkeit dienlich s e i ? . . . sie wird nämlich da durch eine ve rnü nftig e Mutte r we rd e n : ja sie wir d alle ihr e anderen Pflichten als Ehegattin, Haus frau, Nachbarin, Freund in u n d Blutsverwandtin auf eine tuge nd haft e Weise erfüllen le rn e n" [15].
A német k u l tú r a szélesebb körben való terjedé sé nek két nagy aka- dálya va n Gottsched korában. Az egyik a kis feje delmi udvarok idegen- majmolása, franciaimádata. Ezek az udvaroncok megveti k a német k ul- túrát és csak idegen nye lven ak arn ak olvasni. (II. Frigyes porosz király még 1781-ben is fra n c ia nyelven írt könyvben becsmérli a n émet iro- dalmat és nyelvet, Go eth e Goetze és Werther e után!) [16].
Nem kisebb a ka dál ya azonban az ismeretek terjedés ének a tudósok latin nyelve és a tömegektől való gőgös elzárkózása. Gottsched szerint a tudomán ynak has ználni a kell. Szóljon ezért né me t nyelven és ne igye- kezzék az érdeklődőket a túlságosan száraz alapossággal elriasztani.
Elítéli azokat, akik a ma guk latin és görög nye lve mögé sáncolják el magukat, csakhogy a tömegek ne érthessék meg őket. Hévvel támad a tudományok k ú f á ra i ellen, hiszen ezek h a z á ju k iránt is hálátlanok.
„Man d ürf te sich ja n u r auf die alte n Sprache n befleissen . . . so könnte ma n aller Sk ribenten in seiner Mutters pra che gänzlich entbehren. So lauten ungefähr die Wo rte gewisser Liebhaber der Finsternis, oder dass ich sie bei ihrem re c h te n Namen nenne, wa hr e r Feinde ihres Va terlan- des . . . Dieses sind die Gedanken derer , die u ns überreden, wollen, nach Art der alten Egyptier, aus der Gelehrsamkei t u n d Wissenschaft ein Geheimnis zu machen, . . . und die Unstudierten, das ist, den grössten und edelsten Teil eine s Volkes, fa s t zu der Unwissenheit der Bestien hin un ter zu stossen" [17].
A nem tudósok képezik Gottsched fő g ondját . Azt szeretné, ha a német tudósok ezeket szolgálnák tud omá nyukk al . „Gehören die Unstu- dierten nicht zu de r Gesellschaft? Sollen die Einfältigen nicht unter- wiesen werden?" [18],
Bayle filozófiai szótárának fordítását is nemcsak a tudósoknak, ha- nem a közepes olvasottságú olvasóknak is s zánja. A paraszt dolgozik a tudósnak, tehát a tudósnak is kötelessége, hogy dolgozzék a paraszt számára.
Annak pedig, ho gy ilyen közhasznú tu d omá n y jöjjön létre, az első feltétele, hogy a ny an ye lv en szólaljon meg. Ez teszi lehetővé a tudósnak, hogy a köz javár a műk ödjö n. A köz számára írni pedig annyi t jelent, hogy a hazának te s zü nk szolgálatot. „Ist es nicht billig, dass ein deutscher Gelehrte r f ü r sein Va terland schreibe?" [19].
A fordítások is azér t szükségesek Gottsched szerint, hogy a nyel- veket n e m tudók, a tanula tlanok is hozzájussanak a haladottabb külföldi irodalmak termékeihez. Aki a szép stílust szereti, annak az eredeti műv e ke t kell olvasnia, mert a fordítás csak hasznos, de az eredeti min- den tökéletességét és árnyala tá t nem tu dja áthozni a másik nyelvbe.
Egy fordítás előszavában úgy nyilatkozik, hogy jobb kitűnő fordítá- sokban adni a kü lföldi remekeket , mint középszerű eredetit alkotni.
(„ •. . ein weit grösseres Verdienst um das Vaterland die Meisterstücke der Ausländer in tref fli che n Übersetzunge n bekannt er zu machen, als selbst wa s Mittelmässiges vorzubringe n . . .") [20]. De különösen később egyáltalán nem utas ít ja el elvileg az eredeti alkotások f öl ényét a f o r- dítások fölött, és hangsúlyozza, hogy a hazai földön t e r me t t alkotások a hazafiaknak kedvesebbek lesznek. ( , , . . . was auf u nser em eigenen Boden wächst und in uns er em Lande verfert ige t wird, muss gut en P a t - rioten imme r lieber sein als, was man von weitem he rzuf ühr et .") [21].
Gottsched nem volt nagy költő, de nemcsak a maga, h a ne m a kora vél eményét is visszhangozza, midőn a költészet hivatását kul túrpoli ti - kai szempontból határozza meg: „Die Poesie soll nämlich die Philosophie der Einfält ige n sein, die durc h Fabel n und Nachahmungen zugleich ergetzet und belehret we r de n müssen. " [22]. A költészet mi nt egy csal- étek, mel y a még t anulat l anokat az olvasásra rászokt at ja . „Es sei die Absicht der Dichtung allemal gewesen . . . auch die Ungel ehrt en zum Lesen der Gedichte und der darinnen erhal tenen Lehren der Weltweis- heit desto mehr anzulocken" [22/a].
A tudósok a XVIII. században Németországban és nál u n k is azért írtak latinul, me rt így az egész tudós világgal közölhetté k gondolat ai- kat. Most viszont bizonyos nemzeti érdekek követelik a nemzeti nyelv használatát, példáu l az átlagos színvonalú nemzeti ku l t úr a kialakít ásá - nak a szükségessége. Ha pedig a külföldie k is fel a ka r j ák használn i ered- ményeinket — véli Gottsched —, akkor legalább m a j d meg t anu lj á k nyel vünket.
A széles értelemben vett nemzeti irodalom, a l i t era tur a fejlesztése a nemzet becsületbeli ügye, nemzetközi tekintélyéne k alapja. Ezt szám- talan hel yen kifejt i Gottsched. Ezért is számítj a annyi ra hon fi - ér demne k a t udo mán y nemzeti nyelven való művelését.
A német nyelv pedig alkalmas a t udományokra , hiszen alapnyelv, ősi nyelv, míg a franci a és olasz a lati nnak elfajzott leányai. Csak be n- n ü n k van a hiba, hogy kincseit eddig n em ker estü k — m o nd j a ki Gott - sched. „Es fehle bios an un se rem Fleisse und Nachsinnen , dass wir i hre Schätze sorgfältig aufsuchen und ent decke n" [23]. A nyelv kincseit fel kell fedezni. Ez annyi t jelent, hogy a nyel vet tisztítani, fej leszteni kell.
Gottsched óvatos álláspontot foglal el a nyel vúj í tás kérdésében. Nyel v - tana a nyelvhasználat ra és a legjob b írókr a támaszkodik. Előszavába n hangsúlyozza, hogy nem kívá n nyelv-di kt áto r lenni mások felett [24].
Felemeli szavát a felesleges ú j szavak ellen, melyeket egyes költők f o r - galomba hoznak. Ha mégis ú j szót kell alkotni, már ismertekbő l kell őket szabályosa n összerakni és a nyelv meglev ő készletének analógi áj ára . („Wo neue Wörter entstehen , da müssen sie aus bekannt en regelmässig zusammengesetzt und nach der Ähnlichkeit unserer M und ar t eingerich - tet werden.") [25], De áll áspont ja józan és nem merev, csak m é r t é kt a r - tásra int. A legjob b költőknek jogot ad a merészebb nyelvi új ít ásokra is.
(Gottschednek a német irodalmi nyelv egységesítése érdekében ki- f ej t e t t érvelését és harcát itt részletesebben nem taglaljuk, mert ez nagyobb részt sajátos német probléma.)
Gottsched kultúrpoliti ka i elveinek ez a rövid összefoglalása szük-
séges volt a továbbiak szempontjából. Csupán annyit tegyünk még hozzá, hogy ezeket a gondolatokat Gottsched elődeinek és kortársainak írásaiban elszórtan min d megtaláljuk. Talán egy sincs közöttük eredeti.
Gottsched érdeme ép pe n az összefoglalás. A régi szándékokat a XVIII.
század ú j eszközeivel a nemzeti művelődés emelésének nagy tervév é fogta össze és fá ra dh a ta tl an u l dolgozott ennek megvalósításán. Bizonyos korokban, bizonyos tö rté ne lm i időpontokban éppen az ilyen összefoglaló egyéniségek a legszükségesebbek. A nagyobb tehetségek az ő ny omu k- ban lépnek fel és az ő eredmé nyeikre építenek. Munkásságuk tehát sok- szor szerény színvonal mellett is nélkülözhetetlen láncszeme a fejlő- désnek.
Ausztria kulturális viszonyai a XVIII. század közepén és Gottsched tanítványainak a fellépése
Nem lehet célunk részletes kultúrtörtén et i képet rajzolni Ausztriá- ról a XVIII. század első felében. Néh án y megjegyzés mégis szükséges annak megértéséhez, mi é r t találtak olyan termék en y ta lajr a Gottsched eszméi Bécsben és mié r t hatottak olyan soká még akkor is, midőn Gott- sched tekintélye mag áb a n Németországban má r erősen lehanyatlott.
A Habsburgok rekatolizáló dühe a XVII. században Magyarországon is ért el „ ere dmé nyeket" , különösen Pázmá ny Péter segítsége révén.
Teljes sikerre azonban n e m vezethetett a nemzeti ellenállás ereje miatt.
Az osztrák örökös tart omán yo kb a n az ellenállás a kivándorlásban mu t a t - kozott meg csupán, s így a szabadon tomboló önkény gazdaságilag és szellemileg tönkre te h e tt e a népet. A jezsuiták az ura k mindenütt, s a pusztává tett ország királyai t azzal vigasztalják, hogy a tiszta hit fe n n- tartásáért ez is csekély ár. A bécsi egyetemen befolyásuk alatt leh any at- lik a tudományos szellem és még a XVIII. század első felében is a má su tt már felszámolt skolasztika uralkodik. A cenzúra is a jezsuiták kezén van.
Tiltják a szabad szellemű könyvek olvasását és minde n eszközzel akadá- lyozzák a külföldi egyetemeken való tanulást [26].
A bécsi udvar előbb spanyol, ma j d olasz, később francia szellemben él és élvez kultúrát, különöse n zenét és képzőművészetet. A tudósok lati- nul írnak. Az iskolai oktatás latin és korszerűtlen. A n é p műveletlen, és művelésével nem törődne k.
Lényegileg Mária Terézia uralkodásával kezdenek a viszonyok meg- változni. 1751-ben kiveszik a cenzúrát a jezsuiták kezéből. Egyáltalán az abszolutizmusra törő fejedelmi hatalom egyre inkább nyűgnek érzi az egyház gyámkodás át és igyekszik ettől megszabadulni. A felvilágo- sodás eszméi a tilalmak ellenére is elterjednek. Az ud var francia k u lt u - rális légkörben él, de ez a lassan kialakuló osztrák—német burzsoázia igényeit n em elégítheti ki. A kialakuló városi polgárságban, elsősorban Bécsben, a felvilágosodás hatására német nemzeti kulturáli s igények jelentkeznek. Ezeket az igényeket a legvilágosabban éppen Gottsched tanítványai és hívei fejezik ki. 1761-ben Bécsben is létre jön a lipcsei mintájá r a a „Deutsche Gesellschaft". Ennek a körn ek legfontosabb tag-
jai K le mm [27] és Sonnenfels [28]. Az ő elvi nyilatkozataika t kell rész- letesebben megi smer nünk. Az ő folyóirat aikka l és röpirataikka l j u t na k el Gottsched kultúrpolitikai gondolatai Bécsbe, tehát Bessenyei j övend ő környezetébe , és éppen csak néhán y évvel az ő Bécsbe kerülése előtt.
Sonnenfels az osztrák felvilágosodásnak és ami ezzel csaknem egyet jelent, az osztrák jozefinizmusnak egyik vezető egyénisége. Az osztrák felvilágosodás lényegileg azonos hel yzet ben van, mi n t a németországi.
De sokkal kisebb tehetsége k képviselik és még i nkább a felvilágosult abszolutizmus j ár má ban él. Martini és Sonnenfels az eredetileg f o r r a - dalmi tendenciáj ú természetjogot Pufendorf utá n véglegesen az abszol u- tisztikus r endőr ál la m apológiájává dolgozzák át. így szállítja különösen az igen ügyes és mozgékony Sonnenfel s „a halálraítélt osztrák feudál is monarchiának . . . a polgári fejlődés ideig-óráig me gif j ít ó szabadkőműves nar kot i kum ai t " [29],
Ennek ellenére kétségtelen tény az, hogy Sonnenfel s és társai ke d - vezőtlen ideológiai légkörben mégis csak a felvilágosodást ter jeszt et té k Bécsben. Az ún. jozefinizmus akár osztrák, akár magyar f or m á j á ba n nem tekinthető egész egyszerűen csak ideológiai csapdának, melybe leg- alább ideig-óráig valamennyi e n beleestek az osztrák és a magyar értel - miség legjobbjai. A haladó értelmiség itt is, ott is valóban szövetkezett II. Józseffel (és a jozefinizmus nál unk is előbb elkezdődik, mint 1780!).
Ez azonban még nem jelenti a célok f elt étl en azonosságát. II. József szá- már a a felvilágosodásnak általa alkalmazott f or má j a valóban csak ópi um volt a forradal o m ellen, bár még ő is — akarata ellenére — vi har o k magvait vet ett e el. A polgári átal akuláso n munkálkodók viszonylag kicsiny t áborának viszont más híj án ez a II. József jó szövetséges volt, hiszen rendszere a korábbihoz képest mégis csak nagy előrelépést j el en- tett, és végső következményeiben mégis csak a feudalizmus épületének tartóoszlopait rontotta , ha akarata ellenére is. A haladó értelmiségnek II. Józseffel való szövetségét nemcsak illúzió, hanem a helyzet reális megítélése is vezette [29/a].
A fenti ekbő l világos, hogy az a hatás és szellemi ösztönzés, ami Bessenyeit Bécsben f ogadja, igen bonyolult összetételű. A filozófiában (ismeretelmélet és lételmélet) döntő befolyást az angolok és a f r anci á k gyakorolnak rá, tehát az európai felvilágosodás általános eszmevilága.
A politikai filozófiában azonban előbb határozotta n a felvilágosult ab- szolutizmus osztrák eméletírói, az említett Martini és a mi S onnenfel sün k határozzák meg gondolkodását. így van ez még az Agis megírásakor is [30], Csak később j ut el Locke-hoz és ezzel politikai gondolkodása leg- haladóbb korszakához.
Mi most Bessenyei kul túrpoli tikai gondolataina k eredete ut án k u t a - tunk, és ezért a fenti problémát nem t agla lj u k tovább . Célunknak meg - felelően tehát Sonnenfelsne k sem egész működését, hanem csak a né met nemzeti nyelv és irodalom érdekében kif ej te t t pr opag and amun káj á t tesszük t a nul m án y tárgyává.
Elsősorban is annak a beszédnek a gondol at menet ét érdemes rész - letesen tanul mányoznunk , melyet Sonnenfels József az említett társaság 1761. j an uá r 2-án t art ot t első ünnepélyes gyűlésén felolvasott, és amely
24 lap t er j edel em ben ugyanezen évben Bécsben nyomt atásban is meg- jelen t [31].
A beszéd abból a megállapításból indul ki: Németország mi nden t á j a dicséretes buzgalommal m ár ar ra törekszik, hogy a jóízlést a német anyanyel ven terj essze. A most megal akult társaság nem titkolja, hogy ugyanezt k í vá nj a Ausztr iába n és Bécsben. Sonnenfel s örül, hogy most alkalma van az anyanyelv ismeretének hasznáról beszélni honfi társai előtt. Reméli, hogy sikerül őket nagyobb buzgalomra rábírni, m i nt amennyit eddig erre fordí tott ak. Reméli, hogy a társaság igyekezete n e m lesz mindenk i előtt hiábavaló még akkor sem, ha főcélját, az anyanyel v iránt i köteles megbcsülést általánossá t enni nem is t u d j a elérni.
Az ú j társaság nem akar nyelvi t i r ann usk én t fellépni. Vezérfonal uk híres nyelvtudóso k vél emény e és a nyelvhasználat. Az a meggyőződés vezeti őket, hogy pé l dáj uk fiatal honf it ársai ka t rá f ogj a bírni, hogy anyanyel vüket ne valamiféle haszontalan dolognak tekintsék, h a ne m szükségesnek és font osnak mi ndenf éle állapotban és alkalommal.
Csak idegenek gáncsol hat já k szándékainkat, f ol yta tj a Sonnenfels, akiknek az f áj , hogy mi kezdj ü k anyanye l vünket megbecsülni és akik attól félnek , hogy ezután nemcsak az ő ár uikat fogjuk babonás előíté- lettel az ért el em és a jóízlés kincseként bámulni. Szándékaik lehetsége s gáncsolói közé sorolja Sonnenfel s az olyan németeket is, akik sa jn ál j ák az anyanyel v t anulására szánandó időt, hiszen ők született németek.
És végül v an n ak olyan emberek , akik mi nde nt elítélnek, ami új, m er t a saját kor uk elítélését l át j ák az ilyen törekvésekben.
De ezekkel szemben mi azt hisszük — f olyt at j a Sonnenfels —, hogy hazánknak szolgálatot teszünk, ha megmagyarázzuk, hogy a német nyel v tökéletes is mer ete szükséges az államügyeknél, a tudományokban , m i n - den re ndű és rangú ember foglalatosságainál, sőt még a házi dolgokban is. Németország szívében, egyik legvirágzób b államában, Bécsben, nem lesz nehéz t al án ezt bebizonyítani.
Az uralkodónak szüksége van az íróra, aki képes szándékát hel ye - sen és értelmesen megért et ni az alattvalókkal. — Ez re ndben van, veti ellene az idegen, de mi ért legyen ez az író éppen német. A német nyel v- nek nincs meg a szükséges hajlékonysága , elevensége és fi nomsága ehhez. Éppen ezért ilyen ügyekben f r a nci áu l szoktak írni. — Az Ön fe l- vetése, f or du l szembe a néme t nyelvet becsmérlő idegennel írónk, meg - szégyeníti azokat a honfit ár sai mat , akik oly sokáig idegen nyelvek szol- gai imádói voltak. Ma m á r azonban a ném e t tudósok fáradozása i követ - keztében megdőlt a sok előítélet a n ém et nyelvvel szemben. Különben is, vaj on a f rancia nyelv m a is oly kevéssé hajlékony, mint a Valois-k idejében volt? Nos, a né met nyelv sem az ma már, ami Konrád i dej é- ben. A né me t nyelvnek is eljött az aranyszázada, mint a francia ny el v- nek a XIV. Lajos kora. E helyen S onnenfel s a német nyel v dicséretét zengi és felsorolja a kor összes jelentősebb német íróját. A Lessing neve még nem szerepel.
Most pedig tudós honfit ársaihoz fo r du l a lelkes Sonnenfels. M er é- szelhetek-e kéréssel jár uln i any anye l vün k érdekében tudósainkhoz?
Hivatkozhatom- e a hazaszeretetre, mel yet ők az ant ik íróknál oly
nagyrabecsülnek? Cicero, Varró, Quintilianus egyetlen célja a ny an ye l - vük tökéletesítése volt! Szabad-e tudósainkat arr a figyelmeztetnem: t ar - toznak haz ájuk nak annyival , hogy szorgalmuk gyümölcseit, felfedezé- seiket és mindazt a szépet, amit az ókor nagyjaitól tanultak, megismer - tessék vele. Tartsák a használatra méltónak anyanyelvüket is a holt nyelvek hosszú imádása után. Anyany elvü k használata által le hetnek csak hasznára minden polgártársuknak és nye rhe tnek tőlük dicséretet.
Minden fáradságuk, a sok átvirrasztot t éjszaka eredménye elvész a haza számára, ha nem ismerik hazájuk nyelvét. Megfosztják magukat attól a dicsőségtől, hogy polgártársaik olvassák, tiszteljék és csodálják őket.
Mutassák meg alaposságukat és fejezzék ki fenséges gondolataikat anyanyelvükön . Tudom, nem fogják ma j d azt mondani, hogy egy közön- séges és hozzájuk nem méltó nyelven olvastatnak. Szellemük kincseit és erejé t beleviszik a nyelvbe és akkor ma jd épp oly hálásak leszünk nekik azért, hogy szépséget és nyomatékot kölcsönöztek a nyelvnek, mint ahogy most hálásak vagyunk nekik a tudomá nyukért.
Egész Németország azon fáradozik, hogy nyelvé t tisztítsa és eszes írások által a külföl d előtt becsültté tegye. Csak nálunk lenne az újítás és merészség, hogy hazánk becsületéért fáradozunk? Mert a külföld éppen a nyelv állapota szerint ítéli meg egy ország k ultú rá já t és erköl- csét. Ezért hát ne ha gy juk magunk at visszarettenteni az ostobák szi- szegésétől és ne ha j ts u n k a gáncsoskodók szavára. — így Sonnenfels röpiratában.
A kis társaság nem sokáig dolgozott együtt , de törekvéseit Kle mm folyóirata, a Die Welt, az első bécsi hetilap folytatta. A Gottsc he d-ta nít - vány Klemm igyekezett rövidéletű lap já ban (1762—63) nemcsak t an í- tani, h an em szórakoztatni is. Szempontunkból különösen a 22. szám egyik cikke nevezetes [32], melyben bá tra n sorompóba lép az anyanye lv jogaiért. Kimondj a az anyanyel v ellenzőivel szemben, hogy a tu domá- nyok csak az élő nyelven találhatnak utat a néphez.
Klemm fő gondj a az ókori nyelvek, elsősorban a latin uralma az osztrák tudományos életben. Helyesnek tartja, hogy az ókor szellemét tanulmányozzuk, de ezért még ne eme ljü k az ókori nyelveket a ma g unk nyelve fölé. A görögök — fejtegeti — a tudományb an az egyiptomiak tanítványai voltak, de hazá jukb a visszatérve, a tud omán yt polgártársaik javára s ajá t anyanyelvükön művelték. Ezzel nyelvüket egyre kelleme- sebbé és szebbé tették. Mi lett volna, ha a görögök valamely idegen n ye l- ven művelték volna a tudományt ? Vajon akkor is a nép nevelői lehettek volna? A rómaiak a görögök tanítványai voltak, de szintén a ny any el - vükön írtak. Róma bukása után barbá r népek léptek fel és a tuda tlan- ság mély éjszakája borította be csaknem egész Európát.
A tudatlanság általános volt, a nyelv romlottsága pedig nagy.
A fra nciá k csak I. Ferenc uralkodása idején kezdték el nye lv ük csinosítását. Richelieu és XIV. Lajos fejezté k be a művet. így lett F r a n - ciaország nagy és így emelkedett szomszédai fölé. De azért a franc iák nem hanyagolták el az ókori nyelvek tanulását sem, csak éppen értel- mesen, ésszerűen használták fel azokat.
Anglia is nemzeti irodalmat szült és nagy tudósok támadtak közöt-
t ü k minden területen. Ki ne m becsüli nag yr a az angolokat és ki nem beszél róluk elragadtatással , mihelyt mély értelemről, alaposságról és jeles találmányokról van szó! Legkésőbb Németország kezdett el ébre - dezni. Klemm most a mélyresüllyedt német nép állapotaira vet rövid pillantást. Századokon át az elhanyagoltság és az elnyomorodottság nyomták rá bélyegüket. De m ár Németország egyes vidékein, így például Szászországban, ébred az élet, a régi és az ú j nemzetek legjobb műveit veszik mintául.
Csak n á l u nk Ausztriában — fa ka d ki végül — nem a k a rj a senki az ut a t törni. A franciáktól minden nevetséges dolgot eltanultunk, csak éppen abban n e m a k arj uk utánozni őket, amiben a világ csudálatát kiér - demelték. S itt Klemm visszatér fejtegetésének kiindulási pontjához.
Az anyanyelvet kell komolyan és buzgón ápolni, mert csak így lesz a tudás közhasznú. így a tudóst nemcsak tanítványai értik meg, h an e m művészek, polgárok és sokan mások is felhasználhatják, amit elmond.
Az anyanyelven művelt tudományok ma j d te rmé kenye n áradnak szét a polgárok között, erőt és hasznot visznek nekik, mint a patak, melyet egy rétre vezetnek és most minde n fűszálat és minden virágot megöntöz és a földből ú j zöldet h a j t a t ki.
Sonnenfel s maga egyébké nt nemcsak első beszédében és röpiratá- ban, hane m a 60-as években kiadott folyóirataiban is foglalkozik a n é- me t nyelv műveléséne k kérdésével és sok más kultúrpolitikai és iro- dalmi problémát kapcsolatba hoz ezzel.
A Der Mann ohne Vorurteil címen megjelenő hetilapjában (1765—66) felpanaszolja, hogy a né met nyelvet sokan nem ismerik saját hazájában.
Sokan úgy ta rtj á k , hogy ne m elég gazdag, nem elég hajlé kony ahhoz, hogy a magas abb körök társalgási nyelve legyen. A főrend megveti és nem olvassa a német irodalmat. Az ő folyóiratai t is mindenki szívesen a kezébe veszi, csak a főra ngúa k nem, mivel németül van írva. Az ilyen vélekedésekkel szemben szenvedélyesen védelmébe veszi a német ny e l- vet, dicshimnuszt zeng róla. Büszkén felsorolj a a német irodalom ú j a b b eredményei t is.
A Theresie und Eleonore címen a nőknek szánt hetilapban is kikel a franciaimádat ellen, melyhez természetszerűen kapcsolódik a német nyelv lenézése. Irodalmi szempontból legnevezetesebb írása Sonnenfels- nek a Briefe über die wienerische Schaubühne von einem Franzosen (1767). Itt is azzal hozza kapcsolatba az igazi néme t vígjátéki nyelv hiá- nyát, hogy az előkelő társaság nem beszél németül.
A 70-es évek közepén különösen elszaporodnak Bécsben a rövid életű hetilapok. Valóságos áradat lepi el a közönséget. Minden bizony- nyal ezekben is visszhangra lelnek Sonnenfels eszméi. így ezekkel Bes- senyei vagy az eredeti forrásokból, Sonnenfels hetilapjaiból, vagy pedig a többi hetilapból megismerkedhetet t [33].
Bessenyei György és a német felvilágosodás
Sokan és sokféleképpen leírt ák már azt a nagy változást, amit Bes- senyei életében a Bécsbe jut ás j elentett: hogyan érkezett a magyar homokpuszták becsületes, erős és parlagi gyermek e a császárvárosba és hogy lett belőle jelentő s filozófus és nagy író.
Bessenyei maga világosan megí rj a ezt egyik német nyelv ű munká- jában . ,,Wienn ist mein e Wohl thäterinn, diese dri tt e Königinn der Welt, sie nä hme mich aus dem S taube auf ihre Ar me n auf, um mir die Wun- der der E rschaffung, ihre eigene Grösse und die Bestimmung meines Daseyns zu zeugen" [34].
Azt is megí rj a itt Bessenyei, hogy éppen az ő idejében nagy válto- zások mentek végbe Bécsben, amelyet ő hálás szívvel a világ harmadik királynőj ének nevez, nyilván London és Párizs után. A nagy fell endü- lést festő sorok nemcsak Mária Terézia iránt i tiszteletet sugároznak, hanem őszinte örömmel ecsetelik a felvilágosodás térhódítását, melynek az áj tato s királyn ő sem tudot t és nem is me rt gátat vetni. ,,In dieser Zeit wur d e die S chwäch e der alten Ja hr en von der S tärke eines neuen Lebens gezwungen zu verschwinden. Die Ge müt er werden zu der Be- för derun g des allgemeinen Bestens eifriger . . . die dunkeln Vorurtheile der alten J a h r h un de r t e werden zernichtet, Hoheit, Glanz, Pracht, Ruhm zieren diese Stadt neuerdings, welche die Augen der Welt an sich ziehet und in den goldenen Zeiten ihres Alters vor unseren Augen schimmert, Künste, Wissenschaften sind in i hrer Jugen d da und haben die Reitzun - gen eines st arken und gesunden Lebens . . ."
Az ügyetlen németség ű sorokból nem nehéz kiérezni, hogy Besse- nyei örül az ú j korszak beköszöntének és hálás Bécsnek egyéni, emberi fejlődéséért, kibontakozásáért. A bécsi fényes élet képe pusztakovácsi magányának horizontjá n is ott kísért Mária Terézia méltóságtelje s alak- jával együtt.
Bessenyei egyszer sem í rj a le egyetlen bécsi írónak a nevét sem.
Annál többet emlegeti a fr anciákat és az angolokat. A németek közül egyáltalán csak Wieland, Cronegk, Gellert, Wolff, Pufendorf nevei ke- rül nek a tollára. De ebből még nem szabad arra következtetni, hogy a bécsi közvetlen környezet, a színházban lefolyó harcok (melyeket kü- lönben az udvar is feszül t figyelemmel kísért), val amin t a sok bécsi folyóirat elkerülte volna Bessenyei figyelmét. Teljesen lehetetlen, hogy Bessenyei a német nemzet i ku l t úr áér t a szeme előtt lefolyó küzdelmet érdektelenül szemlélte volna, amikor éppen ő is kultúrpol itika i ref or m- terveken dolgozik [35], Nyilván e kultúrpolitikai tervekhez kapott Bécs- ben is ihletéseket.
A Bécsbe többször ellátogató fiatalabb kortárs, Kazinczy Ferenc, hangsúlyozza Bécs német irodalmi törekvéseinek hat ását a testőr-írókra . ,,A német literat ura ezen időben bátorodott f el ut á na indulni a fr anci á- nak . . . s Lessing és Klopstock, Hagedorn, Gleim, Kleist és Wieland ve- zérlő csillagokként ragyogtak. Bécs még alvá a mély álmot, de végre Sonnenfels előjőve a szövétnekkel, s az ő nevét és a Denisét a külföld is tisztelni tanulta, s a kettőnek példája után a nemesek felocsúdtak kór-
ságukból. A mi ifj ai n k látták ezt és Báróczi, Barcsai és Bessenyei György egyszerre lépt enek fel az i fj ús ág délcegségében, mi nt ébresztői, tanítói, s elhal hatatl a n díszei a n emz et n ek " [36].
Kazinczy többször emlegeti Sonnenfelset, különösen levelezésében.
Részletesebben azonban sehol sem szól arról, hogy mi az a szövétnek, vilá- gosság, amivel előjött. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a kif ej ezés Kazin - czynál egyrészt ált alában a felvilágosodásra, másrészt a ném et nemzeti kult urál is t ör ekvésekre vonatkozik. — A kut atók közül Beöthy Zsolt [37], P etz Gedeon [38], Lázár Béla [39] és Bleyer J a k ab [40] í rtak konkréten , de igen röviden e t émáról. Mások azután egyszerűe n az ő n é há n y ada- t uk at visszhangozzák [41]. Bessenyei modern monográfusai közül Gálos Rezső [42] elszórtan és töredékesen , Szauder József [43] és Waldapfel József [44] pedig elvileg helyesen , de konkr ét ú j ab b részletek nélkü l szólnak a dologról. Érdemes volt tehát ezt a bizonyos „szövétneket"
vagy annak egyes fénycsóváit tüzetesebben megvizsgálni, mel yet a joze- finista Kazinczy a té nyek némi leegyszerűsítéséve l n yom az egyetlen Sonnenfels kezébe, holott ezt a világosságot nyilván egész írói nemze- dék terjeszti és j u t t a t j a időlegesen diadalra Bécsben. Az is kétségtelen viszont, hogy e nemzedék s orai ba n Sonnenfelsne k nevezetes szerep j ut ott .
Ha Sonnenfels beköszöntő beszédét, folyóiratai t és Kl e mm ismer- t et et t cikkét most m á r közvet lenül Bessenyei Magyarságával, egyálta- lán röpirataiva l v e t j ü k egybe, n em kevés azonos motívumo t találunk az osztrák felvilágosító k és a ma gy ar testőr gondolatsoraiban. Ezek az egye- zések nem le he tne k a véletlen művei. Bessenyei vagy az el őtt ün k fekvő formában , vagy val ami lyen más változatba n olvasta, hall ott a az osztrák felvilágosítók törekvéseit, hiszen 17 évig egyfolytába n élt Bécsben.
P róbál ju k összefoglalni az egyezéseket a bécsiek és Bessenyei gon- dolataiban.
1. A kiinduló pont azonos: n e m művel j ü k az anyanyelvünket, pedig más nemzetek ezt m á r régóta megteszik és. nagy hasznuk van belőle.
Sonnenfels ugyan csak Németországra t eki nt ki és úgy ál l apít j a meg, hogy már csak Bécs van hátra. K l emm felsorakozt at ja az angol, a franci a és a német példát, hozzátévén, hogy csak Auszt riába n n e m kezdtek még ehhez a munkához. A ma gu n k hátramaradot tságából , a máso k biztató pél dáj ábó l követ kezik az a követelmény, hogy most már igazán ideje annak, hogy mi is n eki i ndul j un k („Most volna igazán i dej e a magyar - ságot emelni").
2. Sajnos, a honfit ársa k közül is sokan lebecsülik az anyanyelvet , és ezért ezzel a veszedelmes előítélettel kell legelőször is leszámolni. Az anyanyelv el lenfelei itt is, ott is azonosak, de a legfontosabb ellenfél mégis a tudósok l at in nyelve. M ár pedig az anyanyel v is alkalmas a tudo - mányok művelésére , ha pedig n em volna még alkalmas, úgy alkalmassá kell azt tenni. Ebből a szempontból a mag yar nyelv helyzete más, mi nt a németé, hiszen ez utóbbit Németországba n kezdik m á r tökéletességre vinni, az osztrákoknak tehát csak át kell venniö k a nemet eredményeket . 3. Közös vonás a felvilágosodás optimizmusa, a nyel v fej leszthet ő voltában való hi t : „egy nyelv sem származott a föld golyóbisán töké-
letes erőbe . . . " — m on dj a Bessenyei és példái az angol, francia és a gö- rög nyelv. Sonnenfels a franci a nyelvfejl ődé s pél dáj át hozza fel, de ő hozzáteheti, hogy a német sem olyan dur va ma már, mi n t régen, ennek is eljött az aranyszázada .
4. Közös vonás az a meggyőződés is, hogy csak az anyanyelven művelt t ud omán y által lehet az egész nemzet tudós, csakis az a nyany el - ven művelt tudomán y válhatik az egész nemzet hasznára. Bessenyei példái itt azonosak a K l emm példáival: a görögök, akik Egyi ptomban tanuljak j a t udományt, de otthon görögül művelik azt, a rómaiak, az angolok, a f ranciák. K l em m előbb említi a f ranciákat, aztán az angolo- kat és ő már a Szászországban megindult néme t fejlődésről is beszámol- hat. A ,,minden nemzet a maga nyel vén lett tudós, de idegenen soha- sem" tétel, ha más megfogalmazásban is, de az osztrákoknál is szerepel.
5. Közös vonás an na k hangoztatása, hogy az anyanyelv művelése nemzeti ügy, összefügg a haza becsületével, hiszen egy ország kult urál is állapotát anyanyelv e ut án ítélik meg. Az anyanyelven írás tehát köt e- lesség a haza iránt.
6. Az osztrákok és Bessenyei is tisztában vannak azzal, hogy köve- teléseik új í t á st jelentenek, és az újí tás ne m mi ndenki nek van kedvére.
De mégsem szabad adni az ostobák sziszegésére, mer t mégis csak kell lenni minden időben merész újí tóknak .
Apróbb közös vonást még többet is fel l ehetne hozni. Bessenyeinek is az a véleménye, hogy a „közönséges dolgot közerővel kell fogni".
A bécsiek is társaságot hoznak létre, Néme t Társaságot. Bessenyei is nevezi néha Magyar Társaságnak a létrehozandó tudományos akadémiát (A holmi XXVII.). Nem lehet véletlenne k tul aj donít an i azt, hogy Bes- senyei a Magyarság-ban a kassai és a kecskeméti polgárnéka t emlegeti.
A nők művel ése igen előkelő szerepet töltött be a né met felvilágosítók törekvéseiben. Gottsched és Sonnenfels kül ön folyóiratoka t adnak ki nők számára.
Vannak viszont rendkívü l fontos és lényeges részei Bessenyei kul- túrpolitikai koncepciójának, amelyek a németeknél vagy az osztrákok- nál nem talál ható k meg és amelyek Bessenyei t erveinek magyarságát és önállóságát biztosítják.
Ilyen eredeti és magyar vonás Bessenyei kultúrpol itika i gondolatai- ban a világi kul t úr áé r t folyó erélyes harc, szembeszállás a magyar köz- művelődés elavult elemeivel, a szentírás-magyarázattal és az egyoldalú jogászi szemlélettel. Nem ezek helyett ugyan, de ezek mellett igyekszik más „jó és tiszteletre érdemes hasznú" t udományoknak is l étjogosult - ságot biztosítani a magyar ég alatt.
Az anyanyel v szerepének mélyebb és átfogóbb értelmezése is Bes- senyei s aj át j a. Világosan kimondja, hogy a nemesség idegen kul t úr ák adófizetőivé válhat , de a magyar jobbágyparasztsá g mindenképpen meg- őrzi az anyanyelvet. Addig pedig, míg a parasztok magyar u l szólnak,
„az ur aknak sem lehet a magyarságot elfelejteni". — Van bátorsága kimondani, hogy „a magyar nyelvnek, tu dományna k tekintetibe nincs Erdély, hanem csak egy ma gyar haza". De tudat osan törekszik a fel eke- zetekre-t épettsége t is megszüntetni az egységes magyar köznyelv és köz-
műveltség kialakításával. A kiművelend ő magyar nyel v Bessenyeinél tehát m i nde n vonatkozásban az igazi nemzet i egység, az egységes m o - dern nemzet l étr ej ött éne k ú t j á t egyengeti.
N éhá ny évvel ezelőtt egy t anu lm ányomba n [45] Bessenyei gondola- tait közvetlen elődei és kort ársai megnyilatkozásaiva l vetet t em össze és u gyan er r e az er e dm é ny r e j ut ott am. Bessenyei elképzelései u g y an - azokban a lényeges pont okban t ér nek el az osztrák—néme t felvilágo - sítók eszmekörétől, mi n t közvetlen m a gy a r elődeiétől és kortársaiétól.
Mit m ut at ez? J ó né hány egyező vonása van tehát a ném et és a ma gy ar kult urális t ud at n ak a XVIII. század második felében, az általun k vizsgált kérdést, az anyanyelv művel ését illetően. Ezek az egyező elemek a n ém et (osztrák) szellemi életből ker ül tek hozzánk, hiszen az érintkezés a r e f o r - máció óta szinte szakadatlan. Hogy csak néhány példát említsünk, vi lá- gosak a m a gya r pietisták német kapcsolatai, német földön t an ul nak és dolgoznak Czvittinger és Rotarides.
A részletes filológiai bizonyítást ez alkalommal mellőzve, a kérdés- nek csupán egy ál talánosab b vonatkozására szeretnék kitérni . A né met és a m ag yar kul turális t u d a t azonosságának vagy sok hasonló vonásá - nak az az általános oka, hogy az eur ópai népek között a német és a m a - gyar nép sorsa ebben az időszakban sok tekintetben hasonlít. Hasonló - ságot m u t a t a szellemi él et fejlődése is, éppen a szerencsésebb ny ugat i nemzetekhe z viszonyított elmaradottságban . Innen van az, hogy a mieink, amikor kult urál i s felemel kedésün k módozatain töprengenek , a németek példáját l á t j ák maguk előtt, erre a pél dára hivatkoznak. Érzik ugyanis, hogy éppen kult úrpoli ti ka i kérdésekben ne künk a németek példájábó l lehet és kell tanulni , n e m pedig a nyugati akéból. Ezért a magyar he l y- zetet a né me t ek törekvéseihe z mér ik és úgy vetik fel a kérdést: ha neki k sikerült, m i ér t ne si ke rül n e ne künk is?
Az evangéli kus S art or iu s János egy hitbuzgalmi könyv [46] elősza- vában 1730-ban megí rj a, hogy könyvéne k kiadására a külső országok, főképpen pedig Szaxónia, vagy Szászország példája buzdította, „ahol az istennek igéje mos ta nába n is oly bő, hogy még a legszegényebb em be r - nek házánál is két s há r o m rendbél i bibliát, catechismust, énekes és prédikátiós könyveket is találhatni." Amidő n Maróth i György 1743-ban híres mennyis égt a n k ön yv ét [47] m e g í r j a és ú j magy ar szavakat k é n y - tel en formál ni, szintén az egyéb t a nu l t nemzetek pél dáj ára hivatkozik, akik ugyanezt cselekedték , „mint régen a rómaiak, m a pedig legköze- lebb a németek, akik m é g a philosophiába n lévő mesterséges szókat is mind n ém e t re for dít ot tá k . . . " Orczy Lőrincnek „a t udom ányokn ak j obb rendben való intézéséről" álmodott ál m a [48] is a r ra hív fel 1760-ban, hogy b át r a n kölcsönözzünk t udományt , erkölcsöt mástó l hal adás un k érdekében . Biztatásul hozzáteszi: „l m, a bárdolatlan Német nyel v mi r e m e n t . .
Midőn Révai Miklós VII. A la gyáj áb an [49] Bolla Márto n ba r á t j á n a k panaszolj a el 1777-ben, hogy a f őnemesek megvetik a magyar nyelvet , rögtön hozzáteszi: „ . . . n e m csak mi ei nknek vétkek ez: úgy t et t A N é- met nép is, míglen eszére jutott . Ő is azóta nemesb felségbenn f ény l en i l átj a Nyelvét, hogy m a g a is t öbbre emel te becsit." — M áriafi Ist ván
(Szaicz Leó) a kis magya r Frázeologyia [50] szerzője is azzal vígasztal, hogy nemcsak nál un k akadnak az anyanyel vnek megvetői: ,,ne gondol- juk mindazonáltal, hogy egyedül csak mi közöttünk találkoznak hitván madarak, kik a mago k fészkeket m egrút í tj ák , azaz: kik a magok nyel - veket megveti k s minteg y általják, út ál ják ; egy ha j óban eveznek velün k ezirán t a szomszéd németek is." A XVIII. század utolsó ha rm adá ba n a magyar művelődés apostolai világosan látj ák , hogy Európában a né- me te k csak a nyugati ak ut án indult ak el és hasonló problémákkal kellett megküzdeniük. Batsányi János fogalmazza ezt meg a legponto- sabban és a legrövidebben a Kassai Magyar Múzeu m Bévezetésében : ,,Legutolsók voltak ezen tudós nemzetek között a németek, kiknek m ajd hasonló akadályokkal kellett küszködniek, mi nt mi nékünk. " A M inde- nes G yű j t em é n y egyik cikkírója „Jobb valaha, mint sohasem" cím- mel [51] a németek példáj ával torkolja le az akadékoskodókat. A néme- tek irodalma is kicsi volt 50 évvel ezelőtt, és lám, mire ment mostanái g:
„más nemzetek is kezdenek meghódolni néki: ki t u d j a Kedves H azaf i ja k!
hát ha mi is ennyi re meh et ün k még 50 esztendő alatt!"
A hasonló t örténelmi sors már magában véve is elősegítette a ha- sonló kult ur ál is köztudat kialakulását. A magyarok , mi nt láttuk, t ud a - tában is voltak ennek a hasonlóságnak, és így érthető, hogy szívesen kölcsönöztek érveket a szomszédoktól a magyar közművelődés emelé- séért i ndított harcukhoz.
Az európai hagyomány
Az a mód és azok az érvek, ahogyan és amelyekkel a németek az anyanyelv művelése érdekében érvelnek, azonban korántsem a németek sajátja. A vizsgálódások azt mut a t j ák , hogy a nemzeti nyelv ura lomr a j ut ta tá sáér t folyó küzdelem érveit egész Európában egymástól veszik át a nemze t ek : a német ek a franciáktól, a fr anciák pedig az olaszoktól.
A nemzet i nyelvért folytatot t küzdelem szoros összefüggésben van a pol- gárság felléptéve l és a feudalizmu s ellen vívott harcaival. Ennek a har c- nak első hősei az olasz városok. A f ranci ák né hán y évszázad múl va követik csak őket, a németeknél pedig igazában csak a XVIII. században j ut diadalra, mint látt uk , elsősorban a művelődés terén, a polgári gon- dolat. A magyar f ejl ődés pedig, ami nt ezt a XVIII. századvég m a gy a r j a egész világosan látj a, mintegy 50 év késéssel indul a német után.
Ennek a sorrendnek megfelelően ad j a át a kont inensen egyik né p a másiknak a nemzet i nyelv jogaiért folyó harc érveit. A teljesség igé- nye nélkül és a filológiai appar át us elhagyásával f igyel jük meg ennek a f ol yamat nak a fősodrát.
Dant e az olasz nyel v első nagy dicsősége. Nemcsak műveivel, hanem érveivel is segít diadalr a jut tat n i a népnyelvet . A Vita Nuova-ban még csak szerelmes versek írására t a r t j a alkalmasnak a fejlődőbe n levő olaszt, de a De Vulgari Eloquentia szerin t már a hadi dicsőség és az erény is mélt án zenghető ezen. De Dant e legfontosab b tet te mégis, hogy megír j a az első t erjedelmeseb b prózai munkát olaszul, a Convivio-1,
kora egész t ud om án yá t belesűrítvén né hán y versének magyarázatába . Szokatlan és mer és z dolog volt ez a XIV. század első éveiben, s maga Dante is részletesen megindokolja, hogy mi ér t nem latinul írt tudomá - nyos munkát . Természetesen egyáltalán n em becsüli le a latint, sőt azt mon dja , hogy a latinhoz képest a népnyelv csak zabkenyér a búza - kenyér hez képest. Mégis az a f or r ó óhaj vezeti, hogy sokaknak közve- tít se az általa is oly nehezen megszerzett tudást. Mert, írja, sokan van- nak, akik nagyon áhítoznak a t udá s kenyere ut án, de a latin nyel v el zárja azt előlük.
A Convivio X. fejezetébe n élesen kikél az anyanyelv ellenségei és rágalmazói ellen, akik a provengált előnyben részesítik. Meg is bélyegzi ezt a hazafi at lan magat art ást és dicshimnuszt zeng az olasz nyelv szép- ségeiről.
Dante elsőnek ír Európában elméleti m űvet is a népnyelvről. Itt, a De Vulgari Eloquentia lapjain fénylik igazán szeretete hazáj a és anya- nyelve iránt . E nne k elsőbbségét még a lati nnal szemben is megvédi.
A daj kátó l t a n u l j a meg az ember az anyanyelvet, tehát nemeseb b ez, m e r t időben elsőbb, természete s és általánosan elt erj edt. Véleménye szerint az olasz népnyel v most talán még kevesebbet tud, mi nt például a provengal, de t öbbr e is képes volna. Nem vak tehát az olasz népnyel v hiányai val szemben . Éppen azért elmélkedik és keresi az általános, ne - m e s népnyelvet, mely még nincs meg, de m á r ott van mi nden nyel v- járásban . Egybe n megjövendöl i a népnyelv dicső diadalát.
Melyek Dante érvelésének alapmotívumai? Anyanyelven írni haza- fi as kötelesség. A tudást széles körben az anyanyel ven lehet elterjesz- teni. Megvédi a lati nnal szemben az anyanyelvet, bár látja, hogy az még most szebb és alkalmasabb eszköze a gondolat kifejezésének. Szembe- f or dul az a ny an yel v megvetőivei, akik vagy a latint, vagy egy más ide- gen nyelvet el őnyben részesítenek. Dicsőíti az anyanyelvet. Hibáival szemben nem vak, de korl át lanul fejleszthetőne k t ar t j a és fel tét lenü l hisz diadalában.
A franciáknál Dante ut án (kivel kül önben egyáltalá n ne m fejeződi k be az olasz vita a latinnal) mint eg y 200—250 évvel harcolj ák meg heves harcaikat az anyanyel v di adalra j utt atása érdekében. Ehhez általában átveszik D ant e és az olaszok érveit, de természetesen a kifejlődött renaissancena k szellemébe n kibővítik a motivációt [62].
Véleményem szerint a f ranci ákná l új elem a külföldi példára, az olaszok pél d áj ár a való hivatkozás: n ekünk is úgy kellene tenni, mi nt az olaszoknak. Ugyaníg y ú j motí vum, hogy a nemzeti önérzetet a külföld részéről jövő megvetés szítja fel . A f ra nci á ka t az olaszok t a r t j á k ba r - bároknak. A fr an ci ák tovább adj ák ezt a díszítő jelzőt a németeknek , a németek n ek ünk . Az ébredező ú j kor szellemében a lat inna l szembeni fellépés is er őt elj esebb : a mo der n életet m á r nem lehet lati nu l kifejezni.
Felcsendülnek a „Querelle" motívuma i is: a modern európai ember m ár sokban fölöt te áll a klasszikus ókorinak . Ha pedig valami t meg kell t anul ni a klassziku s ókor népeitől, akkor ez éppen az, hogy mennyi r e szerették anyanyel vüket . A rómaiak a görögöktől, a görögök az egyip- tomiaktól ta nult ak , de a t u dom ány t sa ját nyelvükö n művelt ék .
